Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
Kitől tanuljunk > lakberendezést? j Ügy indultam vásárolni, mint bárki más. Volt valamilyen elképzelésem arról, mit szeretnék, milyet szeretnék. Történetesen konyhai textíliát akartam venni, olyan anyagot, amelyből asztalterítő, kis függöny egyaránt lehet, sőt a két konyhai szék párnájára is telik belőle. A milyenre már kevésbé tudtam válaszolni, hiszen a lehetőségek meghatározzák a vásárlást — a pénz a lehetőségeimet éppúgy korlátozza, mint a kínálat. A textilüzlet eladójának elmondtam a kívánságomat, s ő rögtön kihajtogatott előttem egy anyagot: ovális, valóságos biedermeier formájú keretben csücsöri ajkú, félmeztelen néger nő bájolgott, majdnem teljes életnagyságban. Lelki szemeim előtt megjelent konyhám, amelyben az .én babám egy fekete nő’ legalább tíz példányban, de nem ettől rémültem el. Hanem az idős eladó békebeli rábeszélőkészségétől, amellyel bizonyosan nem csak rám próbálta tukmálni a szörnyűséges ízlésficamról árulkodó textilt., Mept hévvel és hittel agitglt,, igazi, eladphoz méltóan, érveinek csak az volt a szépséghibája — a rossz ügy szolgálatán kívül —, hogy azért vegyem meg, mert mindenki ezt viszi. Tudom: a lakberendezési tanácsadás, különösen, ha üzletekben zajlik, akár textilre, szőnyegre, bútorra is vonatkozzék, nem ajánlhat mást, természetesen, mint ami az üzletben van. Az újság, a folyóirat lakberendezési javaslatai pedig még akkor is általánosak, ha a kérdés konkrét. Vegyünk egy példát: Négytagú család új háromszobás lakásához kér berendezési tanácsot a folyóirattól. Válasz: „A nappaliba elemes ülőgarnitúra kerüljön... asztalelemekkel. Az ajtó melletti falra könyvespolc, a társalgósarokkal szemben pedig alacsony szekrénysor álljon, rajta a tévével.” Ha hasonló tanácsot kért volna a család, mondjuk a szomszédasszonytól, akkor lehetséges ugyan, hogy kevésbé árnyaltan, de hasonló választ kaptak volna: kell fotel és asztal, könyvespolc és kisszekrénv a tévének... És egyik válaszból sem derül ki, milyen legyen a szoba berendezése. Nem is derülhet ki igazán. A család meghitt barátjának, jó ismerőjének talán megfogadhatok a tanácsai, de az igazi lakberendező mindig maga a lakó lehet. Nem csak azt tudja ugyanis, hogy a leüléshez szék, a lefekvéshez ágy, a tároláshoz szekrény, s az evéshez asztal kell. Tudja és kifejezésre juttatja ízlését, kultúráját. Szükségletei, a bútorok funkciója mellé színérzékét állítja, a berendezésben arányérzékét érvényesíti. Nem véletlen, hogy a szociológusok mellett még a művészettel foglalkozók is pontos képet tudnak alkotni maguknak az emberről, a lakás berendezésének kapcsán. A század egyik legnagyobb művészettörténész-bölcse, Lyka Károly állította: a lakberendezés műalkotás. Am a fentiek — a lakberendezés gyakorlatát illetően — legalább annyira általánosságként hangzanak, mint az, hogy a hálószoba berendezéséhez ágy szükségeltetik. Hogyan közeledjék tehát a lakó a lakásának berendezéséhez? Minden lakás rendelkézik valamiféle környezettel. A falusi utcasor, a nagyvárosi lakótelep jellegzetes szélsőségek. köztük a városi körfolyosós bérház. a gazdag családi ház, a hajdani kastély szobája, a kis szövetkezeti lakás és a többiek — változatos lakásformációk. A két szélsőséget az -különbözteti meg legészrevehetöbben egymástól, hogy az egyikben hagyományokra épül a berendezés, a másikban nem. A régi településszerkezet nemcsak az utcaképben határoz meg kimondhatatlan szabályokat, de a környezet íratlan törvényei vonatkoznak a belső berendezésre is. Lehet ugyan elemes ülőgarnitúrát elhelyezni az elemes szekrénysorral szemben a falusi házban is. Csak a modern bútorsor riasztó monstrumnak tűnik majd a két ablakszemmel utcára néző hajdani tisztaszobában. A hagyományok tisztelete itt a hajdani berendezés utóéletét igényli. És ezért nem kell szúette régi padot beállítani, de az új arányait azokhoz a régiekhez igazítva kell megteremteni a szoba hangulatát. És az elemes ülópadsor jól fogja érezni magát a paneles lakótelepi lakásban — meg a lakó is —, és ott, ezzel máris teremtődik a jövő hagyománya. Arányérzékkel minden ember rendelkezik. Mindenki meg tudja mondani, hogy szobája magas-e vagy alacsony. Tágas vagy szűk. Az ember ösztönösen saját teste arányaihoz mér. A lakás, a lakószoba tere már önkéntelenül diktálja a terjedelméhez szükséges arányokat: magas, tágas szobába nagy, robusztus, kis, alacsony helyiségbe filigrán, áttört, például nem teljesen kárpitozott, karfával rendelkező fotel, könyvállvány, stb. bútorok illenek. A színek kiválasztása ugyancsak az egyéni ízlés függvénye. És jól meggondolandó feladat! Nem biztos, hogy akinek a kék a kedvenc színe, talpig kékben kell tartania a szobáját. Ha még bizonytalanok vagyunk a berendezés színének, mintáinak kiválasztásában, a legfontosabb a mérséklet, azaz egyszínű, sima. minden további színhez alkalmazkodó kárpitozás, bútorszín kiválasztása. A fehér, a fekete — nem nagy tömegben! — a drapp, a világosbarna — sokkal finomabb, minthogyha egy meggondolatlan narancssárga keseríti meg a bútorral való együttlakás hosszú éveit. Mert a berendezést legalább évtizedre veszi meg az ember — ha nem egy életre. És hogy a felelőtlen bevásárlástól megmenekedjék, mindenkinek a legjobb lakásberendezőre van szüksége: meggondolt saját magára! TORDAY ALIZ jKtfáhMfii LIIH T ih Mankó nélkül nem megy... Nyelvhasználat — napjainkban izénkét éve egyetlen T alkalommal sem szalasztóm el a magyar nyelv hetének megyei megnyitóját. Ennek többek között az az oka, hogy kíváncsi vagyok dr. Bakos József kandidátus előadására. Nemcsak a témák vonzottak, hanem a komoly felkészültségű, tudós ember szenvedi' ly essége, tiszteletre méltó elkötelezettséget sugárzó gondolatai, mondatai is. Mindig hibákat ostorozott, nem lankadó lendülettel. Aggódva, de soha el nem keseredve, hanem bízva abban, hogy a felnövekvő nemzedékek tagjai mind több fortélyát sajátítják el a magyaros, a tömör, a színes írásnak és a szóbeli megnyilatkozásnak. Ez a szép hitvallás vezérelte néhány napja is, amikor az egri SZMT-székház- ban a nyelvhasználat és a magatartás kapcsolatát taglalta. A rá. jellemző szellemes' séggel... Érdekes motívumot emelt ki. Hangsúlyozta, hogy a tár. sadalmi változások ebben a szférában is éreztették hatásukat. Természetesen nem azonnal, hanem jókora időeltolódással előidézve a ma is meglevő bizonytalanságokat. Nem vesszük észre. legfeljebb ritkán figyelünk fel rá. pedig igaz. hogy napjainkban is baj van a köszönéssel, a részvétnyilvánftással. a gratulációval. A régi szokások elhalványultak, az újak viszont bár kialakultak, de egyáltalán nem rögződtek, nem váltak minden zökkenő nélkül elfogadott gyakorlattá. így aztán ■ sokszor — ez főként városi jelenség — közvetlen szüleié, után elhalnak az üdvözlő szavak. Máskor csak biccentünk, azt is tétován, zavartan. A falvakban élénkebben él a kapcsolatteremtés vágya. s aki élelmes, meg is találja az ehhez leginkább idomuló nyelvi eszközt. A határba menőtől megkérdezi ismerőse: „Ballag kifelé... ? Bizonyára sablonos válasz -őérkealk. de ahhoz feltétlenül elég, hogy meginduljon a diskurzus. Az udvaron fát vágót így közelítik meg: — ,’,Kezdődik a munka...?” Mi, városiak viszont némákká válunk, ha belépünk az éttermekbe, az üzletekbe, s ezt lassan már az eladók és a pincérek — tisztelet a kevés kivételnek — is természetesnek tartják, mert eszük ágában nincs viszonozni az üdvözlést. A gyökerek? Az idősebbek emlékeznek az ötvenes években elterjedt országos, s majdhogy kötelező érvényű tegeződési lázra. De sokan megborzongtunk a kór mögött rejlő tiszteletlen magatartásformától. Olyannyira, hogy még ma is nehezen tesszük meg az egymás felé közelítő lépéseket. .. 2 Innen csak egy fokozat, s máris riadozhatunk a nyelvi szíirkillés jellemző jegyeitől. Sajnos, terjed a tiszteletlen, a durva, a trágár beszéd, Méghozzá igen széles körben és megdöbbentő gyorsasággal. A tizenévesek Rómeót krapekként, Júliát csajként emlegetik. A pincér így „nyugtatja meg” azt a vendégét, aki sürgeti üdítő italát vagy sörét: „Nincs még jtt az itatás ideje.” Az is elgondolkodtató, hogy mindezzel erőteljes érzelmi sivárság jár. A nőt ezért — jópofaságnak hat — búidnak, csajnak, bigének, bőrnek, spinének, aulának. benzintyúknak nevezni. A csókot a smár váltotta fel. Szörnyülködne is a nagy nyelvművelő, a kiváló stiliszta, Kosztolányi Dezső. Különösképp, ha muksónak, dinnyefejű krapeknek neveznék a fiatalok, így célozva arra, hogy az idősebb korosztály tagjai közé tartozik. A sornak azonban koránt sincs vége. Az elmegyek helyett sokkal kedveltebb a húzom a belem. Lassan már a híres Petőfi-verssor is így hangzik: „Caplat az ipse a dögön”. Hadd emlékeztessünk az eredeti szövegre: „Megy a juhász szamáron”... 3 Az is tény, hogy egyre szélesebb körben nyer polgárjogot a színtelen, a szagtalan nyelv. Hömpölyögnek az alibi mondatok, vészes gyakorlat a sok szóval semmit- mondás, a körülményeskedés, s mind nehezebben elviselhető hivataloskodás. Ritkán állítunk sorompót a közhelyeknek, meglehetősen kevésszer tiltakozunk a stilá- ris bakik, a bántő magyartalanságok ellen. Elkeserítő, de olyanok Is akadnak, akik védik ezt a káros „módot”, ki. jelentve, hogy az első a tartalom, s csak másodlagos a forma, ök a legveszélyesebbek. mert szemellenzős látásmódjuk a hibák tömkelegének adna könnyelműen zöld jelzést, s megfojtaná édes anyanyelvűnk ezernyi szépségét, semmi mással nem pótolható varázslatát. ök azok, akik az egészségügy vonalán, s nem az egészségügyben dolgoznak. ök bírálatot gyakorolnak az orvosok felé, _ ahelyett, hogy ezt, vagy azt a tettüket kifogásolnák. Az előadó jegyezte fel egy egri tanácskozáson az alábbi mondatot: „Megkérdezem az itt konkréten megjelenít áttamtitkáís adk.'i ‘ Ügy hisszük, ehhez igazán nem kell semmiféle kommentár. A presszókat, az éttermeket, a kocsmákat vendéglátóipart egységekként emlegetik. A nyilvános W. C.-kben Ilyen feliratok olvashatók: „Vízöblítést minden eseti ben eszközöljenek!" A ködösítés igen divatossá vált. Így aztán, mivel a cselekvő személy háttérbe vonul, „a dolgok elintézést nyernekAz Ilyen szörnyűségek ráadásul Ijesztő nyeH ví környezetben bukkannak fel. Íme az ízléefacsaró példák: „A hiányosságok felszámer lisa az utólagog ellenőrzések alkalmával megállapítást nyert, s egy-két beruházás jellegű hiány kivételével ma. radéktalanul végrehajtásra kerül. „A munkaerők biztosítása a meglevő munkaerőkből történik". „A kiszerelt tej kalóriafo' gyott, beiskolázott fiatalok fogyasztják, esetleg értékest* tik." S mennyiszer hallunk a rádióban, a tévében alultáplált baromfikról. Ne tessék félreérteni, nem egy újfajta etetésmódról van szó, csupán arról, hogy az elég sovány szárnyasok nem kaptak elég tápanyagot, s emiatt nem fejlődhettek kellőképpen. Mit tehetünk. Intézzük el egy kézlegyintéssel az egészet? Szó sincs róla, mert ez aztán vétek lenne a legjavából. Ehelyett inkább fogjunk össze a pedagógusokkal, a szülőkkel, a munkahelyekkel, a Hazafias Népfrontban tevékenykedőkkel,' s közösen nyesegessük a hä-' bákat. Vállalva a nyelvőrséggel járó teendőket nemcsak a magyar nyelv hetén, hanem az esztendő minden napján.m Pécsi István / Golvafa (Fotó: Perl Márton,
