Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
Fiataljaink— a kongresszus előtt Beszélgetés Mlinkó Lászlóval, a KISZ Heves első titkárával Fiatalságunk fordulóponthoz érkezett. Legalábbis ekképpen foglalható össze véleményük, ha arról kérdezzük őket, milyen várakozással tekintenek a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusa elé. Jelenükről, elért eredményeikről. de főleg gondjaikról kérdeztük meg Mlinkó Lászlót, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárát, aki nyíltan, őszintén tárta elénk az ifjúsági mozgalom, a korosztályhoz tartozók helyzetét. — Számos ifjúsági és más fórumon az" idősebbek intő szavaiként hangzott el, hogy túlságosan türelmetlenek a fiatalok, csak kapni szeretnének, cserébe viszont keveset adnak. Az ellenvélemény: nincs részükre elegendő megbízás, feladat, amelynek teljesítése során kibontakoztathatnák képességeiket. Miként vélekedik erről a megye ifjúkommunistáinak vezetője? — Mindenki tudja, a fiatalok fogékonyabbak az új dolgok iránt. Mai gazdasági helyzetünkben, amikor fontos a friss erő, igazán testre szabott feladatokat kaphatnak. Eddig ez nemigen volt így. Mintha megint az a szemlélet érvényesülne, hogy harmincon innen valaki még túl fiatal a nagy feladatok megoldására. A munkán, a tanuláson túl kapott megbízások általánosak, nem segítik a fiatal megmérettetését. Pedig van jó példa: a Skála vezetői huszonévesen csinálnak a szakmában elismert nagy dolgokat. Ha a lakáshelyzetre, vagy a differenciált bérezés bevezetésének lassú voltára gondolok. úgy érzem, egészséges a türelmetlenség. Különösén akkor, ha jobbító javaslatokat is felvetnek a gyerekek. Persze, van egy kis réteg, amely szüleitől mindent megkap, s ezt természetesnek veszi később is. Azok tartoznak ide, akiket például azért nem engednek el otthonról építőtáborba, mert ott dolgozni kell! Velük mi sem boldogulunk könnyen. A KISZ jelen van minden fórumon, de ez kevés. A döntések előkészítésében, sajnos, nagyon kicsi a részünk. — A kongresszusi levéllel kapcsolatos vitákban kifejtett vélemények, gondolatok tanúskodhatnak róla: sokan kifogásolták, hogy a KISZ is bürokratikussá vált, munkastílusa, módszerei nem követték a változásokat... — Valóban így. van, igazuk van a kritizálóknak. Az áprilisi határozat fegyelmezett munkára kényszerített minden szervezetet, egyúttal erősödött a központi irányítás. A helyi igényekre, tevékenységre ugyanakkor kisebb figyelmet fordítottak. Elég, ha azt mondom, hogy a központból 60 oldalas akcióprogramok érkeztek hozzánk. Persze, ez nem elsősorban papírkérdés! Tény, hogy magunk is sokszor formális témákkal foglalkoztunk, megmerevedett a rendszer, s ez nem adott lehetőséget a rugalmas változtatásra. Mindezt a Központi Bizottságban is felismerték, s meg is fogalmazódott e téren az arányváltás, a megújulás szükségessége. Belátták, hogy a helyi igényeknek kell az eddigieknél sokkal nagyobb szerepet adni. A váltás kezdetét jelzi az elmúlt néhány hónap: apparátusunk 12 tagja mintegy 180 taggyűlésen volt jelen! — A tizenéves korosztálynál tapasztalható bizonyos fokú elfordulás a mozgalomtól. Megpróbálják másban megtalálni vágyaik, elképzeléseik beteljesedését, ez néha. rossz útra is vezetheti őket. Hogyan segíthet ezen az ifjúsági szövetség? — önkritikusan el kell ismernünk, a mai tizenévesekhez nem találtuk meg , a megfelelő hangot. Nem tudtunk közel kerülni hozzájuk. Különösen a középiskolákmegyei Bizottsága ban van gondunk. Jelenlegi munkaformáink alkalmatlanok az ottani mozgalmi élet formálására. A vertikális alapszervezetek nem adták meg ezeknek a fiataloknak a kellő közösségi élményt. Egy 14 éves gyereknek a mozgalomhoz való közelítése nem azzal kezdődik, hogy elmondjuk neki a főbb elveket, célkitűzéseket, s azt várjuk tőle. hogy szóról-szó- ra tudja, azonnal megértse. Ehelyett cselekedtetni kell őket, érzelmileg vonzóvá tenni számukra az ifjúsági mozgalmat! Mindebben nemcsak nekünk, hanem a velük nap mint nap foglalkozó pedagógusoknak is szemléletük frissítésére van szükség. Épp a középiskolásokkal való törődésen múlik, hogy milyen lesz a befolyásunk később az ifjúmunkások, a fiatal értelmiség körében. — Kérem, értékelje ösz- szegzően megyénk ifjúsági életének a IX. kongresszus óta eltelt időszakát. — összességében jó irányban fejlődött a mozgalom, s ha a szükséges lépésváltást megtesszük, ez tovább erősödhet. Nőtt a szövetség tekintélye a fiatalság különböző rétegei előtt, öt esztendő alatt például ötezerrel nőtt KISZ-tagjaink száma, holott a fiatalok aránya csökkent a megyében. Szervezettségben országosan a legjobbak közé tartozunk, például a Mátraalji Szénbányák Vállalatnál a fiatalok 70 százaléka vesz részt a mozgalmi munkában. Hasonlóan dicsérhető az Egri Dohánygyár is. Tudatformáló munkánk eredménye, hogy ma már politikailag érettebbek, vitaképesebbek tagjaink. Persze, még többször kell leülni velük, őszintén beszélgetni problémáikról. Ami a gazdaságépítő munkát illeti, ebben hatalmas a fejlődés. A Dolgozz Hibátlanul mozgalom, a Radar, az Alkotó Ifjúság pályázatok mind nagy segítséget jelentettek ebben. A továbbfejlődés feltétele, hogy a vállalati vezetők is jobban támogassák az ifjú dolgozók kezdeményezéseit. A párttaggá nevelésben a KISZ komoly, felelősségteljes tényezővé vált. Emellett azonban még tudatosabb, tervszerűbb nevelő munkára van szükség, s szakítani kellene a meny. nyiségi, statisztikai szemlélettel. A szabad idős tevékenységet illetően nem vagyok híve a túlszervezésnek, de az ifjúsági mozgalomnak igenis segítenie kell a lehetőségek megteremtésében! — Végezetül: hogyan készültek megyénk ifjúkommunistái a kongresszusra, mit visznek magukkal a küldöttek? — Nagyon jő, tartalmas munka folyt az elmúlt hónapokban. A taggyűlések szervezettebbek voltak a korábbi évekénél, nyíltabbak, kritikusabbak. Sok-sok figyelemre méltó javaslat érkezett szervezeti életünkkel, a lakáshelyzettel, a középiskolai érdekképviselettel és számos egyéb témával kapcsolatosan. Tenniakarás, jobbító szándék mutatkozik meg bennük, ezért is örülünk a felvetéseknek, észrevételeknek, ötleteknek. Közülük természetesen sok hasznos gondolat szerepel majd a kongresszusi állásfoglalásunkban, — Köszönjük a beszélgetést. Szalay Zoltán Érettségivel forrasztgat Ha úgy vesszük, nagyon érdekes munka. A forgalom- irányító berendezések auto- matikája kerül ki pákája alól. Az ő kezétől is függ tehát, hogy mennyire lesz megbízható a szerkezet. Jó ezt tudni. Ha úgy vesszük, rövid gyakorlás után bárki elvégezheti azokat a forrasztásokat. — Kell ehhez a munkához érettségi? — Nem kell. — És magának? — Nekem van. Aki válaszol, Barna Jenővé, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet dolgozója. Tanulni akart Egyáltalán nem tipikus eset. A család sem. Hat gyerek nőtt fel a szerény anyagi körülmények között. Közülük a legidősebb azt mondta otthon az általános iskola utolsó évében: — Én tanulni szeretnék tovább. — És mi akarsz lenni? — Szakmunkás. De érettségizni is akarok. — Jól van. Ha már mi nem tanulhattunk gyermekkorunkban ... A legidősebb testvér példáját követték a többiek is. ha nem is valamennyi az ■rettségiig akart eljutni. — Miért akart érettségizni? — Nehéz ezt úgy megmagyarázni, hogy ne tűnjék frázisnak. Tanulni akartam, többet akartam tudni, mert meggyőződésein» hogy a tu* (Fotó: Szántó György) dás az embert is többé teszi és az ismeretek mindig hasznosíthatók. — Itt a forrasztásnál? — Igen. Könnyebb áttekintem a munkám, köny- nyebb a rajzot olvasnom, könnyebb érzékelnem, hogy mit miért csinálok. — És mennyivel kap több forintot azért, mert érettségizett? — Közvetlenül, csak az érettségiért egy fillért sem kapok. De az alapbérem magasabb, mint amennyi a társaimé. — Ebbe azonban a szakmai végzettség is bejátszik. Ha csak érettségije lentte, akkor is minden úgy volna, ahogy most van? — Nem. Az érettségi ma már annyira általános, any- nyira szinte az alapműveltséghez tartozik, hogy csupán azzal nem sokra viheti senki. Lehet belőle betanított munkás. Mindebből az is kiderülhetett. hogy Barna Jenöné makacsul hitt a tudás köznapi hasznában is, és nem kiváltságnak tekintette soha az érettségit. Senki nem csodálkozik A teljes képhez hozzátartozik az is. hogy annak idején a szakma kiváló tanulójaként. kapott a társainál hamarabb bizonyítványt. Kezdettől fogva tehát céltudatosan szorgoskodott. A , valamikori Vas- és Fémipari Vállalatnál volt tanulója a villanymotorok tekercselésének, majd amikor meghallotta, hogy a vállalat ezt a munkát nem folytatja, átment a „szomszédba”. Méterek választották el ugyanis akkortájt a két cég műhelyét. — De csak úgy vegyenek fel, ha ősszel gimnáziumba mehetek — kérte az új főnökét. • — Csodálkozott ezen ,o kérésen? — érdeklődtem Treiber Rudolftól, aki fogadta annak idején a fiatal szakmunkást. — Nem. Sőt, nagyon örültem ennek az elhatározásának. Azt vallom, hogy minél képzettebb valaki, annál hasznosabban végezheti a munkáját, a műhelyben is, sőt! Ha az érettségi után mindjárt azt keresi, hol egy neki való íróasztal, ezt nem tartom jó dolognak. — A tanulás bizonyos kiesést is okoz a munkahelyen. Ezt sem „sajnálja”? — Esetenként nem könnyű a hiányzót pótolni, de ’ ez nem lehet akadály. Ha rajtam múlna, minden fiatalt szinte köteleznék a továbbtanulásra, akár a munka mellett is. Most is van olyan dolgozónk, akinek már előre megmondtam, neked pedig tanulnod kell. Mit mondjak? Nincs elragadtatva. De bár nekem lett volna ilyen lehetőségem annak idején ...! Most már érthető, miért nem tekintették „csodabogárnak” ennél az üzemnél az érettségizni szándékozó fiatal szakmunkáslányt? A családban is Furcsa szerzet az ember. Annyira „stimmel” minden a mostani esetünkben, hogy jó volna szinte valami kis „hézagot” is felfedezni. Nem túlságosan szép a példánk? — A gyöngyösi gimnáziumban érettségiztem 72- ben. Majdnem nem lett belőle semmi. Az orvos azt ajánlotta, ne fejezzem be a gimnáziumot, mert idegileg... Szóval: nagyon izgulós természet vagyok. Látja, most is lángol az arcom, a nyakam. Leérettségizem, most már lesz, ami lesz, úgy döntöttem. De amikor férjhez mentem, hallgattam a férjemre és nem tanultam tovább. — Nem bánta meg? — Olykor eszembe jut még, de ... ott vannak a könyvek. A műszaki könyvek is. és nem is mind a közvetlen szakmai területemről. Kállai Gyula köszöntése Kállai Gyulát, az MSZMP KB tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét, a párt és a munkás- mozgalom régi harcosát, 50 éves párttagsága alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága nevében Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára köszöntötte és átadta a Központi Bizottság emléklapját A köszöntésen, amelyre pénteken, a KB székházában került sor, jelen volt Bara- nyi Tibor, a Központi Bizottság osztályvezetője. (MTI) Rangsorolják a kiemelt fejlesztéseket Visontán tartotta ülését a megyei gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottság Aktuális gazdasági feladatokról tanácskozott tegnap, április 24-én, ViSomán, a Mátraalji Szénbányák Vállalat Thorez Bányaüzemének székházában az MSZMP Heves megyei Bizottsága mellett működő gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottság. A tanácskozás résztvevőit Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára köszöntötte, majd megtárgyalták és elfogadták a megye kiemelt településein tervezett fejlesztések rangsorolásáról készült jelentést. Ezután a termelő alapokkal való gazdálkodás helyzetét — a mezőgazdasági üzemekben — elemezték a párt-,' állami és gazdasági vezetők-1 bői álló bizottság tagjai. A tanácskozás á Thorez Bányaüzem megtekintésével ért véget. A hurkától a pattinkáig Élelmiszer az cafeszektől Napjainkban mind nagyobb szerepet kapnak a helyi ellátás javításában a fogyasztási szövetkezetek. Ezek a kistermelés szervezésével, esetenként saját feldolgozóüzemek működtetésével már eddig is sokat tettek a lakosság érdekében. Heves megyében az áfészek az V. ötéves tervben ütemesen fejlesztették élelmiszer- ipari tevékenységüket. A megye sokszínű szövetkezeti élelmiszeriparából mégis kiemelkedik a húsfeldolgozás. Tavaly a füzesabonyi, a hatvani és a gyöngyösi áfész üzemeiben 16 ezer sertést dolgoztak fel, ami 62 millió forint árbevételt jelentett. Az ehhez szükséges alapanyagot a szövetkezetek irányításával és — Mennyire közös az ér. deklődésük a férjével? — Ö műszerész, itt dolgozik ebben a szövetkezetben. Sokat számít, hogy szakmailag értjük egymást. A barátaink, ismerőseink azonban nem mindegyike műszaki érdeklődésű. Ez á különbség azonban nem érzékelhető a kapcsolatainkban. Azt hiszem, ma már nagyon sokféle lehetősége van bárkinek ahhoz, hogy érdeklődjék a világ dolgai iránt. Akár érettségi nélkül, is. A szülők a két gyermeknek, az idősebb Attilának és a fiatalabb Krisztinának is jó alapot adnak ahhoz, hogy ők is „nyitott szemmel” éljenek. Rózsaszín nélkül Milyen szépen hangzana: íme, a mai .kor fiataljai mennyire oda vannak a tudásért. Az érettségit szinte már alapkövetelménynek tekintik, ami ,az ég világon semmire sem jogosít fel. Csak olyan világlátást ad, olyan készségét, aminek birtokában „forrasztani sem szégyen” — de forrasztani is jobban leijet, mint nélküle. Jó, hogy érettségizett forrasztok is vannak. Akik nem dörömbölnek az irodák ajtaján. De mennyien vannak még olyanok is, akik az általános iskola nyolc osztályával sem tudnak megbirkózni. Pedig már jó néhány év eltelt azóta, hogy hozzáfogtunk az új társadalmi rend kialakításához. Hát... itt tartunk. Ez sem kevés. Mégiscsak változik ez a mi világunk. Halad előre. Jobban is haladhatna? Hajaj!.^ G. Molnár Ferenc támogatásával működő 19 sertéstenyésztő szakcsoport biztosította. Ezek a szakcsoportok az áfészek ellátásán túl jelentős mennyiségű hízósertést adtak át a Heves megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalatnak is. Termékeik közül a legist mértebbek a házias ízesítésű lángolt kolbász és a sa- rudi májashurka, A húsfeldolgozás mellett kiemelkedő szerep jutott a sütőipari tevékenységnek is. Azért, mert a szövetkezeti sütőipar országos termelésének csaknem 30' százalékát a Heves megyei áfészek biztosítják. Ebben a kenyér- és a péksütemény-ellátáson kívül jelentős súlyt képvisel a gyöngyösi áfész sósrúdgyártó üzeme, melynek terméke 1974 óta viseli a Kiváló Áruk Fóruma védjegyet. Ezeken túlmenően 38 megyei áfész-üzemben szikvizet készítenek, továbbá kilenc szeszfőzde, egy savanyító és egy műlépgyártó üzem is működik. Az élelmiszerkészítés tavaly a megyei áfészeknek 192 millió forint árbevételt jelentett. A VI. ötéves tervben a helyi lehetőségek jobb ki-> használására, a lakosság ellátására, a jobb minőségű termékek választékát növelik. Ennek érdekében az egri, a hevesi és a füzesabonyi áfészek egy-egy gépsorral édesipari üzemeket létesítenek. Ezekben linzereket és finom kekszeket készítenek majd. Füzesabonyban, Kápolnán és Hevesen tanácsi támogatással tovább folytatják a sütőüzemek korszerűsítését. Űj gépeket vásárolnak,’ főleg dagasztó és péksüte- mény-formázókat, valamint kicserélik a kemencéket is. Az egri áfész fontos feladatának tekinti a méhészet fejlesztését is, amely további exportot kínál! A vázolt program megvalósításával, valamint a meglevő üzemek jobb kihasználásával Heves megye fogyasztási szövetkezetei a VI. ötéves terv végére kétszeresére, mövel hetik élelmiszeripari termelésüket. ,NwusSji,& 1981. április 25,, surmbf^ j,. >
