Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
Mesemondó Anna néni ,,Kendő ván! Kié? Huszár Veronyé! Kinek? Béres Józsinak! Libaköröm., tyúkköröm meggyött! Hu- szárnyi az öröm. ujjuju!” Az idézet a Kendő, avagy eljegyzés Palócföldön című írásból való. melynek szerzője Zagyva Lajosné, Polacsek Anna. Nevét, munkáit jól ismerik az egri vármúzeum ban. hiszen evek óta résztvevője és díjazottja a Berze Nagy János néprajzi, nyelvjárási és történeti gyűjtő- pályázatnak. Asszonyneve után nehezen találtunk rá, hiszen a faluban öt Zagyva Lajosné él. Közülük Bükkszéken csak Anna néni ír verseket, kutatja fel a népmeséket. népdalokat. Egyik dolgozatából például megtudhatjuk, hogy valamikor a fél falut Zagyvának hívták, s csak a ragadványnevekről különböztették meg az egyes „hadakat”. Zagyva Sébők. őket így ismerik a községben, vagy lánykori nevén, a pétervásári Polacsek Annát. Nagyon régen határozta el, hogy ha egyszer nyugdíjas lesz. mindent papírra vet, amit gyerekkorában, asszonyéveiben hallott, tapasztalt. A házkörüli munkája mellett írással tölti napjait. Ehhez a „hobbihoz” a vármúzeum néprajzosa adott biztatást. Hét évvel ezelőtt, így született meg első pályamunkája Paraszti önéletrajz címmel. —: Szederkénypusztán születtem abban a kis faluban, mely még ma is híres Fehér ló nevű csárdájáról. Mesék, elbeszélések őrzik, hogy nagyon sok vándornak, bujdosónak nyújtott az menedéket. Az utolsó betyárt, Sugár Bandit is itt érte utói a végzet. Váratlanul törték rá a pandúrok, és egy lö(Fotó: Kőhidi Imre) véssél végeztek vele. Ez volt az első történet, amit édesapámtól hallottam. Szüleim földművelő emberek voltak, 25 holdon gazdálkodtak. Nem voltunk szegények, nyárra még summást is fogadtunk, tőle hallottam a summáslá- nyok életéről. Bár nem volt szükség rá, mégis elszegődtem. Egy füzetrevalót írtam össze a kegyetlen intézőről, a megaláztatásokról. Ezeket a dalokat, azután esténként, titokban énekeltük a csűrben. — Mindig szerettem volna tanulni, de kellett otthon a dolgos kéz. Még öreg tanítóm sem tudta meggyőzni szüléimét, pedig édesapám nagyon szeretett olvasni, a betűvetésre is ő tanított. Hat osztályt jártam, mert a könyveknél is fontosabb volt, hogy minél előbb bekössék a fejem. Egy téli vasárnap eljött leendő anyósom, világoskék selyemkendót hozott — eljegyeztek palóc szokás szerint. Az esküvőre sem vártunk sokáig. Nagyanyám mesélgette, ha a menyasszony a menyegzője napján nem ejt könnyet, később sűrűn hullatja majd. Ügy is lett. A háborúból nem tért vissza az uram. Egyedül neveltem fel a fiam, akit 38 éves korában ragadott el a halál. Csendesen élek második férjemmel. Vigaszt unokáimban lelek, akik gyakran meglátogatnak. Amíg kicsik voltak, sokat meséltem nekik régi történeteket — Másfél éve írok verseket, életem kis darabjainak nevezem őket. Az első egy téli éjszakán született. Sehogy sem jött álom a szememre. Odakint nagy pely- hekben hullt a hó. Kiszakadt az ég dunnája, ezt a címet adtam költeményemnek. — Az idei néprajzi pályázatra is benevezek, summás, betyár és pásztordalokkal. Közöttük van nem egy, amely ma már szánté feledésbe ment. Évekkel ezelőtt a bükkszéki pávakörben énekeltünk az asszonyokkal először az én dalaimból. Sajnos a falunak nincs kultúr- otthona, így nagy ritkán egy-egy háznál összegyűlnek a helybeli lányok, asszonyok beszélgetni, nótázni, és hímezni. Van szövőszékem, a kenderfeldolgozásról szóló munkámmal legutóbb második helyezést értem el az országos néprajzi versenyen. Beszélgetés közben sem áll meg szorgos keze. kék, piros mintás abroszt hímez menyének, az unokáknak. Szüle Rita Növekvő érdeklődés a szakmunkásképző iránt Az idén több nyolcadik osztályos jelentkezett továbbtanulásra, mint tavaly. A Tudományszervezési és Informatikai Intézetben most, elkészült statisztika szerint a március 20-i határidőig több mint 122 000 tanuló, az általános iskolák végzőseinek 96,7 százaléka adta be jeléntkezé.si lapját, kifejezve: szeretné folytatni tanulmányait. Az 1979—80-as tanévben az utolsóévesek 96,5, az ezt megélőző tanévben a 96,1 százaléka kérte felvételét a középfokú iskolákba. Az idén jelentkezettek a tavalyiaknál jobban figyelembe vették a továbbtanulási lehetőségeket, a társadalmi igényeket, következésképpen Mérséklődött a túljelentkézés a szakközépiskolákban, már csak 22 százalékos, 6 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Ezekbe a középiskolákba a 32 800 helyre most negyvenezren kérték felvételüket. A tanulók közül minden negyedik az érettségit és szakmunkásbizonyítványt is adó szakközépiskolákba adta be kérését. Főleg az ipari, építőipari, mezőgazdasági, erdőgazdasági, élelmiszeripari, hírközlési szakmákat választották. A szakmunkásképzőkben — ahová a legtöbb tanulót várják, azaz 58 000 diákot — eddig 54 900_an jelentkeztek, 2,6 százalékkal többen, mint tavaly. A jelentkezők és a helyek száma közötti különbség csökkent. Úgyszintén a gimnáziumokban is, ezekbe az intézményekbe 23 600-an kérték a felvételüket, csaknem annyian, mint amennyi hely van az elsősök számára. Az idén is, akárcsak az előző években, a vidéki általános iskolák továbbtanulni szándékozó végzőseinek zöme a szakmunkásképzőkbe, a városi általános iskolákban végzők pedig főleg a gimnáziumokba és szak- középiskolákba szeretne bejutni. Budapesten például a 19 000 jelentkező 40 százaléka szakközépiskolába, 30 százaléka gimnáziumba készül. A középfokú iskolákban ezekben a hetekben bírálják el a felvételi kéréseket, s a fel nem vett tanulók jelentkezési lapjait a második helyként jelzett iskolába továbbítják. Júniusban már mindegyik tanuló tudhatja: szeptembertől melyik iskolában folytathatja tanulmányait. (MTI) Jubileumi program Százéves a Vöröskereszt Centenáriumára készül az 1881 májusában megalakult Magyar Vöröskereszt — közölte a szervezet székhazában pénteken tartott sajtótájékoztatón Gyűszű Miklós főtitkárhelyettes. Május 4-én, Budapesten — az Építők Szakszervezetének székházában — rendezik meg a központi ünnepséget, amelynek az lesz a fő célja, hogy tovább erősítse a ma már több mint egymillió vöröskeresztes aktívával működő mozgalom mindennapi kapcsolatait a lakossággal. Az építőmunka idején ugyanis a Vöröskeresztnek elsősorban az egészségnevelésben vannak társadalmi és szakmai feladatai; például az elsősegélynyújtók kiképzésében, az egészségévé életmódra nevelésben, a tisztasági mozgalom szervezésében. A centenáriumi ünnepséget megelőzően országszerte alapszervezeti, lakóterületi, megyei rendezvényeken emlékeznek meg a jubileumról. Kitüntetik a mozgalom leg- eredrnényesebb munkásait, közöttük a 30, illetve 40 éve vöröskeresztes munkát végző aktivistákat. A jubileum alkalmából május 4. és 7. között Budapesten rendezik meg a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok III. európai regionális konferenciáját, amely elsőrendűen arra hivatott, hogy erősítse az együttműködés szálait a nemzetközi vöröskeresztes mozgalomban. Így a napirendre kerülő témák között első helyen szerepel a Vöröskereszt szerepe a béke megőrzésében. Szó lesz majd a természeti katasztrófák eseién szervezett segélyakciókról, a fejlődő országok Vöröskereszt szervezeteinek támogatásáról, az egészségügyi és a szociális munka vöröskeresztes formáiról és tapasztalatairól, illetőleg az ifjú vöröskeresztesek szervezeteinek szélese, dő együttműködéséről Európában. Szép magyar beszéd verseny Pénteken Győrött megkezdődött a szép magyar beszéd verseny országos döntője. Az anyanyelvűnket legszebben beszélő középiskolások a Kazinczy Ferenc nevét viselő gimnáziumban megkoszorúzták a reformkori nyelvújítás vezéralakjának szobrát, majd a városi tanács dísztermében rendezett nyitóürmepségen köszöntötték Péchy Blanka érdemes művészt, Győr város díszpolgárát, a Kazinczy- díj alapítóját. A fiatalok városa lesz Eger Gárdonyi Géza diáknapok Az idén április 29. és május 2, között kerül sor a Gárdonyi Géza diáknapok rendezvényeire. Mintegy 1200 fiatalt várnak Budapestről, Nógrád, Pest és Szolnok megyéből. Nyolcadik alkalommal rendezik meg ezt a találkozót, melyen különböző művészeti csoportok lépnek fel.: lesz dal, tánc, zene, vers* és prózamondás, de még színjátszó csoportok is bemutatják produkcióikat. Emellett különböző tanácskozásokat is összehívtak a diákhagyományok, illetve a gimnáziumok közművelődési munkájával kapcsolatban. A megnyitót április 29-én, szerdán tartják: a diákoknak átnyújtják a város kulcsát, ami azt jelképezi, hogy erre a három napra ők birtokoljak az utcákat és a tereket. Négy helyszínen sae- repelnek a csoportok: a táncosok a Hámán Kató Megyei Üttörőházban, az énekkarok a Technika Házában, a zenészek a Megyei Művelődési Központban, a Helyőrségi Művelődési Otthonban pedig az irodalmi színpadok. Esténként érdekes programok hívogatják a fiatalokat: többek között föllép a Bojtorján együttes, a P. Mobil, de még pol beat-fórumot is szerveznek. A munka ünnepén a város dolgozóinak ajándékműsorral kedveskednek, de a mozgássérültek nemzetközi éve alkalmából is előadják legsikeresebb műsoraikat. Lakásdíszítő kerámiák Kovács Eva keramikusművész alkotásaiból kiállítás nyílt Békéscsabán, a Munkácsy Mihály-teremben. Mintegy százötven népi ihletésű lakásdíszítő kerámiafigura látható a tár. laton. (MTI fotó — Tóth Béla felv. KS) Irodalomtörténeti vándorgyűlés A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a TIT irodalmi választmányának Somogy mégyei szervezete Kaposvárott rendezi meg az idei iródalomtörténeti vándorgyűlést. A háromnapos tanácskozás pénteken kezdődött. A vándorgyűlés második napján lesz szó az irodalom oktatásának világnézetformáló hatásáról, az esztétikai ismeretek élsajáti- tásáról, az olvasásra, a történeti látásra nevelésről. A zárónapon kerekasztal-be- szélgetést rendeznek a XX. századi regényekről, s elemzik azokat a műveket, amelyek termékenyítőén hatották és hatnak korunk epikáiénak alakulására. (MTI) QMmm laöl. április 2ő„ szombat 35. — Halló, tessék, Endrődi doktor! — szól bele a kagylóba, csaknem férfiasán határozott, s ugyanakkor valami bátorítóan vidám, csengő hangon. — „Csengő hangon” —ez a sablonos kifejezés jut eszébe a férfinak is a vonal túlsó végén, akit első pillanatban meg is lep ez a csengés Persze isten tud.i% hogy miért, hiszen még soha nem beszélt telefonon a doktornővel, csak valahogy nem így képzelte el a hangját. De hát az is igaz, hogy ha rákérdeznének, hogy: hát akkor milyennek képzelte? — erre se tudna válaszolni. — Szervusz! — hallatszik a telefonban egy rekedtes baritonhang, majd szabályos bemutatkozás. A bemutatkozás egy kicsit sután hangzik, ezt a férfi is érzi — talán, mert fölösleges is, hiszen nem egészen ismeretlenül telefonál, már kétszer találkoztak —. ugyanakkor meg beképz*iteégnek is tűnhet, ha elvárja, hogy ebből a „szervusz”-ból is felismerje a hangját. Ám a doktornő számára teljesen fölösleges volt, azonnal tudta (vagy inkább érezte?), hogy ki van a vonal túlsó végén, hiszen voltaképpen harmadik napja várja ezt a telefont. Arra azonban mégis jó. hogy megérezze, a másik is izgul, s ettől egyszeriben ő kerül fölénybe. — Szervusz! — mondja még bátorítóbb, még vidámabb és még csengőbb hangon. — Mi újság? Mi van veled ? — Kösz... Semmi különös. .. Csak azért hívlak, hogy... mit csinálsz ma este? — Ma este? Semmi különöset. A fiamat vacsorázta- tom. Miért? — Nagyszerű! — bátorodik fel a férfi, s mast már természetes könnyedség van a hangjában. — Arra gondoltam, hogy elvinnélek valahova vacsorázni. — Vacsorázni?! Hová? — Hát... mit tudom én! Valahová! Mindegy. A Várba, vagy Óbudára, vagy aho va akarod. — Ez sajnos, ma nem megy — jelenti ki továbbra is kedvesen csengő, de határozott hangon a doktornő — Nem?... Miért? — S a férfi hangjába mast az újra érezhető rekedtségen kívül egy kis alig észrevehető ingerültség is vegyül. — Egyedül vagyok a fiammal. Le kell fektetnem... Ma nincs Baby-sitterem, nem hagyhatom egyedül — előbb kellett volna jelentkezned, hogy megtervezhessem. Ebben az utolsó mondatban a gyengéd és majdnem szeretetteljes szemrehányásban persze az is benne van. hogy a fiatal doktornő nem eleve zárkózik el a közös vacsorától, s egyáltalán attól, hogy tajálkozzék a baritonhang tulajdonosával, de a vonal túlsó végén ez mégiscsak úgy értelmeződik, hogy: most nem —, illetve még hervasztóbban, hogy: nem! — Értem. Sajnálom — mondja a férfi udvariasan és elegánsan rezegtetve a hangját. amivel csak azt igyekszik érzékeltetni, hogy lezártnak tekinti ezt a témát. Ha nem, hát nem. ö nem híve semmiféle erőszaknak, még az úgynevezett szelíd erőszaknak sem. Közben pedig isten tudja miért, egy kicsit még fel is lélegzik. Rajta nem múlott, ő felhív* ta- a nőt, ahogy azt pár nappal korábban egy homályos célzással ígérte is —, de hát arról igazán nem tehet, hogy éppen most nem ér rá. Mintha valamiféle kötelességet kellett volna teljesítenie; mondjuk, hogy cseréljen vissza valamit a boltban, s mire végül rászánja magát, és elmegy, a bolt éppen zárva van. Vagy teszem azt, nincs zárva, s az eladó szívesen vissza is cserélné, de sajnos, most éppen nincs az az áru, várni kell, amíg újabb szállítmány érkezik. Vagyis hogy őbenne igazán megvolt a jó szándék. Persze, azért ez a hasonlat nem is jó, nem is egészen helyénvaló egy kedves, fiatal nőt illetően, meg hát nem is egészen igaz. A férfiban is csak a vélt kudarc sértettsége és az a kis ingerültség indítja meg ezt a védekezőellentámadással fölérő hasonlatsort, amely az imént már a hangjában is érezhető volt. Hiszen már két napja megkereste a telefonkönyvben a kórház hívószárpát, meg az egyéni előfizetők jegyzékében a doktornő lakcímét és telefonszámát is, (Folytatjuk) <
