Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

CSALÁDPOLITIKA Négynél több gyerek felelőtlenség? Beszélgetés Ferge Zsuzsa szociológussal Családpolitikánk céljairól, további feladatairól, a nagy családok helyzetéről beszél­gettünk Ferge Zsuzsával, a Magyar Tudományos Akadé­mia Szociológiai Kutatóinté­zetének osztályvezetőjével. — Mi lehet a feladata, cél­ja ma a családpoliti­kának? — Még nem alakult ki pontosan körvonalazott csa­ládpolitikai koncepció. Egye­lőre csak a főbb elemek raj­zolódtak ki, s ezek azt sej­tetik, hogy két nagy feladat­kört kell megkülönböztet­nünk: az egyiket nevezzük általános, a másikat speciá­lis családpolitikának. Az előbbi főként a társadalom- politikához, az utóbbi inkább a szociálpolitikához kapcso­lódik. Ismeretes, hogy a tár­sadalompolitika alapvető fel­adata a társadalmi viszonyo­kat a szocialista célokkal, ér­tékekkel összhangban, azok érvényesülése érdekében be­folyásolni. Az általános csa­ládpolitika célja — ehhez kapcsolódva — olyan feltéte­lek megteremtése, amelyek között csökkenhet a család szerepe a társadalmi egyen­lőtlenségek átörökítésében, a család jobban eleget tehet a rá háruló feladatoknak — a gyerekek nyugodt légkörben történő nevelésének, a csa­ládtagok biológiai-társadalmi regenerálódásának stb. — és elősegítik a családon belüli viszonyok demokratizálódá­sát. — Miben gyökereznek a társadalmi egyenlőtlen­ségek a mi társadal­munkban, amelyben a magántulajdon, s az en­nek talaján keletkező osztályellentétek már nem jellemzőek? — Egy sor történelmi „örökségben” — például a falu és a város közötti kü­lönbségben —, s jórészt a munka mai társadalmi szer­vezetében, ami jelentős mér­tékben meghatározza az élet objektív feltételeit is, az élet­módot is. A különböző anya­gi és kulturális feltételek kö­zé érkező gyermekek helyze­te, lehetőségei és várható életpályájuk is lényegesen különbözik egymástól. A szo­ciológiai kutatások bebizo­nyították, hogy ezeket az ott­honról hozott különbségeket az iskola inkább felerősíti, mint gyengíti. Ezért az álta­lános családpolitika felada­ta — sommásan — a csalá­dok anyagi és kulturális fel­tételeinek javítása, szerepük gyengítése a társadalmi hát­rányok átadásában, annak elősegítésében, hogy a gye­rekek jobban „startoljanak” az életben, mint a szüleik. Ez azt igényli, hogy a csa­ládon belüli viszonyok a mainál szimmetrikusabbak legyenek, csökkenjen a te­kintélyelv érvényesülése, egyesek kiszolgáltatottsága. A családon belüli viszonyok demokratizálódásának tér- < mészetesen a családon kívü-' li viszonyok ilyen irányú 1 fejlődése is feltétele. — Szocialista államunk egy ] sor feladatot magára] vállalt a családoktól, és < sokféleképpen igyekszik < segíteni őket. ön a Va- ] lóság 1980. augusztusi 5 számában megjelent, A ! gyermekes családok jö­vedelmi helyzete című ; cikkében azt írta, hogy; felmérések szerint 2977- ] ben a háromgyermekes < családok jövedelem­Üi.íImisSu, 1981. április 19., vasat nap szintje 67, a négy- és több gyermekeseké 48 százalékát érte el csu­pán a gyermekteleneké­nek. Az azóta kibocsá­tott, 24/1980. (VI. 27.) MT. számú rendeletnek a családi pótlékra vo­natkozó módosítása — úgy tetszik — ezt a kü­lönbséget nem ellensú­lyozta ... — A gyermektelen csalá­dokhoz képest a gyermeke­sek helyzete — általában — valamelyest javult. A gyer­mekes családok közötti kü­lönbségek azonban valószínű­leg inkább növekedtek, a na­gyobb családok rovására. A családi pótlék gyermekenkén­ti összege négy gyermekig 660 forint, öt gyermek után viszont 630 forintra, hat és minden további gyermek után pedig 610 forintra csökkeni 1 — Engedjen meg egy ké­nyes kérdést: nem azt sugallja ez, hogy a négy­nél nagyobb gyermek­számot nem kívánatos­nak tekintik? — Van ilyen probléma. A népesedéspolitikai határozat kimondta, hogy a népesség számának fenntartásához — esetleg lassú növekedéséhez — legalább háromgyermekes családmodellre van szükség. Ekkoriban az egy- és két­gyermekes családok hátrány­ba is kerültek a háromgyer­mekesekkel szemben. Aztán többféle ok miatt — példá­ul, mert sok helyütt álla­mi lakásépítkezés nincs vagy alig folyik — a nagy csalá­dok lakáshoz juttatása nem haladt . a kívánt ütemben. Később a „legalább” három gyerek, „legfeljebb” hármat kezdett jelenteni. Végül olyan hangok is hallatszottak — és ebben számos társadalmi elő­ítélet j is közrejátszott —, hogy négynél több gyerek egy családban felelőtlenség, a családok képtelenségét jel­zi a racionális életvitelre, mert ha a szülők belegondol­nának a gyerekeik jövőjébe, akkor nem hoznának annyi gyereket a világra. Nem ta­gadható, hogy vannak csa­ládok, ahol azért van annyi gyerek, mert nem ismerik a születésszabályozás korszerű eszközeit. Ám igazságtalan­ság lenne ezért egyedül a szülőket hibáztatni. És nincs is annyi nagy család, hogy aggódnunk kellene, ellenke­zőleg : arányuk egyre csök­ken ! Egy-két nemzedékkel ezelőtt még elterjedt volt társadalmunkban a 6—8—10 gyerekes család; 1975-ben a családoknak már csak 4,3 százaléka kapott négy vagy több gyermek után családi pótlékot, 1978-ban pedig mindössze 3,5 százalék. Nin­csenek tehát olyan sokan, hogy szűkös lakásviszonyaik javításáról, anyagi terheik Ezt az állapotot nevezhe­tik teljes megvilágosodásnak — gondolta és megállt. Szin­te földbe gyökerezett a lába. Hirtelen minden olyan vég­telenül tiszta és „sima” lett. Mindent megértett. Menet közben, két lépés között rá­jött f a dolgok nyitjára és most nem akarta elengedni, félt, ha megmozdul, elindul, mindent elveszít. Nyoma sem marad ennek az érzés­nek. Milyen egyszerű, hiszen minden különösebb fejtörés nélkül találtam rá a kulcs­ra, anélkül jött, hogy egyál­talán gondolkoztam volna rajta. Csak itt mentem az utcán, és tessék ... A dolgo­kat most látom először a sa­ját valóságukban, rendjük­ben. Mindén bizonnyal nem én vagyok az egyetlen, aki így, hipp-hopp grabancon ragadhatja az igazságot, csak más továbbmegy és észre sem veszi, mi is történt ye­csökkentéséről mondanunk. le kellene — A családok jövedelmi helyzetét persze, nem­csak a családnagyság, hanem a társadalmi ho­vatartozás és a munka- megosztásban elfoglalt helyük is befolyásol­ja... — Feltétlenül, hiszen az alacsonyabb képzettséggel, kisebb felelősséggel járó munkát végzőknek a kerese­te is álacsonyabb, ugyanak­kor külön jövedelmi lehető­ségekhez is nehezebben jut­nak. A kisgyermekeseknek egyéb nehézségeik is vannak; ha sok a gyermek azért, ha fiatal családról van szó, azért, mert az anya többnyi­re gyesen van. A keresetük is általában alacsony, hiszen pályakezdők. Felmérések ta­núsága szerint, a több gyer­mekesek nálunk természetes­nek tartják, hogy három, négy. vagy még több gyer­mek mellett, állandósulnak a gondok a családban, és a felnőtteknek sok mindenről le kell mondaniuk. Ez is olyan múltbeli „örökség”, mint a többi. Ráadásul indo­kolatlan és méltánytalan a szűkkeblűség éppen azokkal szemben, akik a legtöbbet teszik a következő generáció létéért. — Nem beszéltünk még a speciális családpolitiká­ról. — A speciális családpoli­tika a problémák utólagos megoldásával foglalkozó, komplex családsegítő szolgá­lat kellene, hogy legyen. Lét­rejöttek nálunk különböző szakhálózatok, illetőleg jut­tatási formák; itt több figyel­met fordítanak az állami gondozott fiatalokra, ott az alkoholistákra; az egyik he­lyen szép eredményei vannak a házi szociális gondozásnak, amott a börtönviseltek utó­gondozásának; itt nagyszerű nevelési tanácsadók működ­nek, ám elhanyagolják a re­habilitációt, másutt több szo­cialista brigád is törődik a mozgássérültekkel, de nincs napközi otthonuk az öregek­nek. Ezek az intézmények, hálózatok többnyire egymás­tól függetlenül működnek és különböző főhatóságok alá tartoznak. A problémák azonban rendszerint össze­függnek, s megoldásuk is összehangolt, szervezett in­tézkedéseket, komplex csa­ládsegítő szolgálatot igényel. Sok, megfelelő szakképzett­séggel, emberismerettel, ta­pintattal és türelemmel ren­delkező munkatárssal, aki il­letéktelen beavatkozás és erőszak i nélkül képes ráve­zetni az érdekelt családokat az igényesebb életvitelre, s arra, hogy egyre kevésbé szo­ruljanak külső segítségre. Nyíri Éva Kiscicátől az oroszlánig - Plasztikára vár a dobermann Ahol paci a páciens A váróban egy nyuszi, ha­talmas fülei alól laposakat pislant, látszik rajta, hogy beteg. Majd megérkezik — természetesen gazdája kísé­retében — egy kacsa, ame­lyik, mint kiderül: egy idő óta nem tud tojni. Az orvos intézkedik, gyorsan készítik az/ injekciót a tapsifüles szá­mára, míg sorstársa gyanút­lanul várakozik. A helyszín: az egri állat­kórház, ahol természetesen a fent említetteken kívül sok­kal súlyosabb esetekkel is foglalkoznak. Dr. Csókái Csaba vezető szakállatorvos készséggel mutatja be a sa­játos ispotályt. — Az 1970 óta működő ál­latkórház forgalma rendkí­vül erőteljesen fejlődött, így az ötödik ötéves tervidő­szakban már a bővítések is szükségessé váltak — mond­ja. — Jelenleg 12 nagy és tíz kis férőhellyel rendelke­zünk. A munkánk növeke­désére jellemző, hogy míg az indulás évében az összbete- geink száma alig haladta túl a háromszázat, addig 1980-' ban már 2391 állat gyógyí­tásával foglalkoztunk. — Melyek a leggyakrab­ban előforduló esetek? — A kórházi betegek két­harmad része haszonállat, többségében szarvasmarha, kisebb részt ló. A szarvas- marhák ötven százaléka „szülészeti”, negyven száza­léka sebészeti, tíz százaléka belgyógyászati problémákkal kerül felvételre. A szülésze­.Ajándék lónak ne nézd a fogát!” után azonban bárki megteheti ezt. fiatf fogászati rendelés kedvtelésből tartanak — szintén külön műtőjük van, a méretükhöz alkalmazkodó berendezésekkel. De nézzük csak: milyen állatok gyógyultak már itt a szakértő kezelések után? A legtöbb, mintegy 80 százalék — a hobbitartásból szárma­zó beteg — kutya, 15 száza­lék macska, s öt százalékot tesz ki az egyéb fajták ka­tegóriája; mint például: pa­pagáj, nyúl, teknősbéka, nut­ria, tengeri malac. Sőt sze­repelt már a beutaltak kö­zött cirkuszi oroszlán és hu­szármajom is! — Hogyan került önökhöz az oroszlán és a majom? — A majom négy-öt évvel ezelőtt került beteglistára. im m Utókezelés műtét után: a „szenvedő alany egy magyar tar­ka”, tó beavatkozások gyakorta császármetszéssel végződnek, de ez ma már szinte rutin- műtétnek számít nálunk is. Negyven-ötven percig tárt. A rekordnak számító műtét­nél egy 85 kilogramm súlyú borjút segítettünk a világ­ra. Gyakorta végzünk tőgy-, csülök-, szem-, gyomormű­téteket, sebészeti beavatko­zásokat. S nem is akárhogy! A jól felszerelt kórház nagyállat- műtőjében, a hidraulikus gépi vezérlésű műtőasztalt úgy forgatják, billentik, hogy a már előzőleg elkábítótt be­teget könnyűszerrel rá fek­tethessék. A kisebb állatok­nak — amelyeket inkább Két lépés között le. Különbözőek vagyunk ... — mosolyodott el. Könnyű­nek érezte magát, súlytalan­nak. Csitt... csatt... — mon­dogatták a fémkerekek két megállóval távolabb. Ennyi az egész. Fák, há­zak, emberek vesznek körül anélkül, hogy tudnánk: va­gyunk, hogy ráébrednénk létezésünkre, nincs rá hely, idő. Élünk anélkül, hogy va­laki is felvilágosítaha min­ket erről, és ha néha két lé­pés szünetében ■átvillan raj­tunk a felismerés, tovább­megyünk — mélázott. A bé­kés napsütésben a tárgyak­nak határozott vonala volt. Fantasztikus, milyen egysze­rű minden, ha az embernek nincs módja arra, hogy be­lenyúljon és összekutyulja a természet szabályait. Az égen galambok köröznek, a ház­tetőkön macskák járnak és a kutyák az utcán sétálnak. Minden a maga helyén, sem­mi zűrzavar. A kutya nem tud repülni és a galamb nem eszi meg a macskát, te­hál rend van. És én etódig nem láttam át ennek a lé­nyegét. A hirtelen felismerés megdöbbentette, ugyanak­kor csodálattal öntötte el. Csitt... csatt... — ismé­telték a fémkerekek egy megállóval távolabb. (Fotó: Perl Márton) Egy vándorcirkusz szerepelt Egercsehiben, s a porond kedvence megszökött ketre­céből. Mivel ez januárban történt, a körülbelül kétórás kószálás közben erősen meg­fázott. Három napi kezelés után azonban gyógyultan térhetett vissza a társulat­hoz. Az oroszlánon viszont nem tudtunk segíteni, mivel az, utolsó pillanatban került hozzánk, így az olasz tár­sulatnak már csak az iga­zolást adhattuk ki az elhul­lásról. — Milyen panasszal ke­rülnek rendelőbe a rászorul­tak? — A legkülönfélébbekkel. Az ősszel körülbelül 150 ku­tyabetegünk volt az úgyne­Ogy éltem, mint egy állat. ] Sodródtam az árral, méltó-] ság nélkül. Ettem, ha éhes, voltam, ittam, ha szomjasésj öleltem, ha kellett. És most! tessék, két lépés között, a] teljes megvilágosodás —só-] hajtott. Tagjaiból elszállt az] erő, csak- állt megbabonáz- va. Nem akart elmozdulni,' hiszen lehet, hogy ez csak] egyszer történik meg vala- ] kivel. És soha többet. Meg­magyarázhatatlan gyönyörű­ség a dolgok igazi súlyát ér- ! zékelni, kívülről .szemlélni > magúnkat, bepillantaná a ? látszat mögé, ha csak egy1 percre is. Tisztának érezte' a testét, bőrén friss szagú ruhát viselt, és nem mert ] elmozdulni onnan. Csitt... csatt... feleseltek j egymással a közeledő villa­mos fémkerekei. Szilágyi Andor vezett parvo-vírus okozta kutyabetegség miatt. Gyak­ran találkozunk szopornyi- cás ebekkel, ez a betegség ugyancsak j árván yszerűen szokott jelentkezni. Sok csonttal etetett, bélsárpan- gásban szenvedőkkel,1 bőrbe­tegeket is gyógyítunk, de je-1 lentős azon kutyák száma,1 amelyeket megelőző védőol­tásra hoznak. — Jelenleg milyen „fekvő- betegeik” vannak? — Javaslom, látogassuk meg őket. Már annál is in­kább — jóllehet itt hivata­los látogatási idő nincs —) mivel sok gazdi is bejár) hogy megnézze kedvencét, 3 egy-két falat „csemegével”; csokival, cukorral vigasztal­ja betegségében. A nagy állatok „körtermé-' ben” egy tüdőgyulladással bajlódó ló rágcsálja egy­kedvűen a friss szénát. A kórlapján feltüntették, hogy reggel már csak hőemelke­dése volt. Társaságában öt tehén: a már említett beteg­ségekkel. — Hogyan kerülnek a kór­házba a „páciensek”? — Speciális _ felépítésű mentőautóval. Évente hat- hétszáz fuvart végzünk. Egy másik teremben több kutyus várja gyógyulását.1 Köztük két dober.mann-kö- lyök, amelyeknek ugyan még nem fáj semmi, pusztán 'a divatnak hódolva fülplasz­tikára, valamint farokcson­kításra várnak, Hamarosan sor kerül rájuk.' S a többi „szobatárs” is rövidesen sa­ját megszokott kutyaóljából vonyíthatja a hold felé: ku­tya bajom! Kis Szabó Ervin Vörös­keresztesek versenye . (Tudósítónktól): A Magyar Vöröskereszt centenáriuma és az Ifjúsági Vöröskereszt megalakulásá­nak 60. évfordulója alkalmá­ból elsősegélynyújtási és cse­csemőápolási versenyt ren­deztek Hatvanban, a szak­munkásképző intézetben. A versengésben 17 ötfős közép­iskolai csapat vett részt. A fiatalok már a múlt év őszén megkezdték . felkészülésüket: azóta tart ugyanis az ifjú­sági vöröskeresztes szerveze­tekben az elméleti és gya­korlati képzés, mintegy 900 ifjú részvételével. Az elmúlt hónapok alatt jó szaktudás­ra tettek szert, ezt bizonyí­totta a mostani izgalmas, szoros verseny, amelynek végeredménye: elsősegély­nyújtásban: 1. a Bajza Gim­názium, 2. a szakmunkáskép­ző intézet együttese. Csecse­mőápolásban ugyancsak a Bajza Gimnázium csapata végzett az első helyen, meg­előzve az új-hatvani gimná­zium gárdáját, ök képviselik majd Hatvant az ifjú vörös- keresztesek megyei verse­nyén. Ködmön Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents