Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

Dobogó$ helyen Hatvani siker és ami mögötte van MEZŐGÉP, HEVES: Kézfogás a jövővel Pár esztendeje még nem sok jót látott, tapasztalt az ember a hatvani Lenin Ter­melőszövetkezet tehenésze­tének háza táján. Különösen a tejhozammal Volt baj. ami mögött takarmányozási gon­dok. szervezési ■ problémák húzódtak meg. Ez a tény természetesen nem azt jelen­tette. hogy az itt dolgozók lemondták minden remény­ről. Ellenkezőleg! Keresték a jobb utat, figyeltek a szakmái tanácsokra, s az em­berek munkahelyi magatar­tását igyekeztek olyan me­derbe terelni, ami segítette a közös ügyet, az ágazat elé kitűzött' célt. Ez pedig 'nem volt más. mint megostromol­ni a csúcsokat. Hogy aztán ezek a törekvések összhang­ban álltak mind az egyén, mind a termelőszövetkezet érdekeivel, szinte természe­tes az eredmény: a megyei szinten utóbb elért harma­dik helyezés. t Alacsony nívóról Visszatekintve a közelmúlt eseményeire, s bogozva az előrelépés indítékát, Mol- nárné Kepes Katalin törzs­állattenyésztőt idézzük: — Igen, úgy érzem, hogy elégedettek lehetünk a si­kerrel, amelyet elsősorban a tejtermelésben elért eredmé­nyünknek köszönhetünk. Hogy ez mit jelent literre fordítva? Itt, a Béke-telepen, ahol a szakosított állomány van, , a múlt- esztendőben 4446 liter fejési átlag jutott egy teh.énre. És ez az ered­mény abba is belejátszott, hogy a közös gazdaság szint­jén megközelítsük a 4000 literes átlagteljesítményt. Kétségtelen, hogy alacsony nívóról indultunk, és hogy most immár itt tartunk, a fokozatosság elvének tulaj­donítom. Nem egyik napról a másikra akartuk a csodát, , hanem szívós, átgondolt mun­ka eredményeként. Talán nem kell különösebben ma­gyaráznom.' hogy mit jelen­tett például a fajtakereszte­zés ! De a Holstein—fríz szár­mazékok a szakvezetést, Vá­gó József elképzeléseit iga­zolták, beváltva a hozzájuk fűzött reményeket, Ennek a tudatában mertünk aztán úgy tervezni, az idei évre. hogy — valamennyi tele­pünket figyelembe véve — 1981-et 4500 literes átlaggal zárjuk ... Szajlai kézfogás Igen. valamennyi telep! Ez a „kiszó}ás” , voltaképpen azt fedi, hogy a Lenin Ter­melőszövetkezet. régi álmok 'teljesülteként, megoldotta a szakosítást. Vagyis Heréden és a Béke-tanyán a tehené­szet kapott helyet, a növen­déküszők Boldogra, a hízó­marhák pedig Tamota-pusz- tára kerültek. Azaz mind oda, ahol a legmegfelelőb­bek a nevelési adottságok. A tehenészet eredményességét azonban további tényezők is kedvezően befolyásolták. A szajlai termelőszövetkezettel kötött, több évre előirányzott megállapodásról van szó. És lényege: a „Lenin” növen- deküszőinek jelentős hánya­dával ők foglalkoznak, hasz­nosítva jókora és dús lege­lőiket. amiben Hatvan kör- nvéke szűkölködik. Az egyez­ség jövőjét egyébként az alapozta meg. Hogv mind­két fél számára forint ter­mő vállalkozás. A hatvani­ak ugyanekkor a borjúsza­porulatra sem panaszkod­hatnak: tavaly ilyen módon 819 darabbal gyarapodott az állomány. Házi tanfolyamok Valaha a tehenészet, de általában az állattenyésztés kibontakozásának gátja volt a gyengén „eleresztett” gon­dozói állomány. — Kétségtelen, nincs vi­rágzó tehenészet betanított, vagy szakképesítést szerzett munkások nélkül. És amikor a fejlesztés megindult, ezt a problémát szintén súlya sze­rint kezeltük a gazdaságban — folytatja beszélgetésünket Molnárné Kepes Katalin. — Az ügyet, bevallom, kompro­misszummal sikerült rendez­ni. Ami annyit jelent, hogy nem a tanfolyamra, az isko­lára küldést erőltettük állat- gondozóinknál, hanem fi­gyelemmel helyzetükre, csa­ládi körülményeikre: ma­gunknak szerveztünk szak­mai továbbképzést a legkitű­nőbb előadók meghívásával. A vállalkozás sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy március végén Heréd. Réke- telen és a sertéskombinát öt­venhárom dolgozója lett eredményes vizsgát az igé­nyes zsűri előtt. Aranyfedezet Ügy érezzük, még egy té­nyezővel kell számolnunk a „dobogós” harmadik hely kapcsán. Ez pedig a szocia- l'istabrigád-mozgalom. Az ál­lattenyésztés kilenc ilyen kollektívája közül hármat találni a szakosított telepen, s túlzás nékül állíthatjuk: a fejlődés motorjai. Szinte együtt lélegeznek a szakve­zetéssel, kíváncsian minden elgondolásra. Amit pedig ígérnek, vállalnak, azt telje­sítik. A Vörös Csillagról kü­lön érdemes szót ejteni. Ré­gi, összeszokott gárda, amely a közismert hármas jelszó jegyében munkálkodik, és 3980-ban — régi vágyak tel­jesülteként — megszerezte az aranykoszorús jelvényt, a kitüntető oklevelet. Jórészt e brigád tagjainak köszönhe­tő a szakosított telepen ki­alakult. egyenletes munka­tempó, példájuk a többrbri- gádot is cselekvésre ösztön­zi, és szakértelemmel páro­sult' tettvágyuk, szorgalmuk szinte aranyfedezete a továb­bi sikereknek. (moldvai/) Több éves, jó munkával alapozta meg a MEZÖGÉF hevesi gyáregysége, hog\ minden évben biztonságosan tervezhet. Esztendőről esz­tendőre már ősszel lekötik a következő évi teljes kapaci­tást. A gond inkább az — mint Hever Lajos igazgató mondja —: hogy nagyobb az igény, mint amennyit jelen­leg ki tudnak elégíteni... — A jövővel kapcsolatban azonban nincsenek alapvető problémáink — egészíti ki előbbi szavait. — Kisebb- nagyobb gondok persze min­dig lehetnek, és bizonyára lesznek is, de a lényeg mégis az, hogy kezet fogtunk, ba­rátságot kötöttünk a jövőnk­kel. Minden okunk megvan, hogy reméljük: tartós lesz. sokáig megmarad ez a ba­rátság. Hogy az igazgató bizako­dása nem megalapozatlan,, az egyáltalán nem számít ti­toknak a szakmai berkek­ben. Azt a tényt ugyanis, hogy profiljuk• nem teszi le­hetővé egy-egy termék hosz- szú éveken át történő gyár­tását — ellensúlyozza a gyár hevesi kollektívájának szak­mai félkészültsége, a' korsze­rű technológia és nem utolsó­sorban az ésszerű, piachoz igazodó termékváltás. Ezek egyben és együtt alapot is Lászka Lászlóné: Nyugdíjig szépen megteszünk ... LÁMPÁSSAL KERESETT PÉNZ Ne a fény legyen kevesebb — Ügy látszik ebben az előadóteremben két végletet alkalmaztak a világításnál! A káprázatos fénycsövek kö­zött izzólámpák vannak, mégpedig fényvisszaverő nélkül. Nem hiszem, hogy ne lehetne ilyet kapni a keres­kedelemben ... így kezdte a felszólalását az egyik vendég a világító­testek gyártásával és for­galmazásával foglalkozó cé­gek ankétjén a minap, az egri Technika Házában. Ter­mészetesen rögtön a meny- nyezetet kezdtük vizsgálgatni mindannyian. S valóban, ami eddig igazán fel sem tűnt: fekete lyukakban pislogó villanykörték tucatjai " és mellettük vakítóan fényes neonok adják a terem vilá­gítását. Nem számoltam úté. na, de az említett' ankéton elhangzottak szerint ez ma már nem éppen gazdaságos megoldás.- WMMMMW Árubemutatót és tanács­kozást rendezett közösen Egerben az Elektrotechnikai Tudományos Egyesület me­gyei csoportja és a Ravill Kereskedelmi Vállalat. A té­ma: a gazdaságos, energia- takarékos. ugyanakkor a korszerű világítási követel­ményeknek megfelelő új ter­mékek népszerűsítése. A résztvevők a kiskereskede­lem szakemberei, tervezők, beruházók voltak, akik tá­jékoztatást kaphattak a gyártók terveiről, s egyúttal véleményt Is mondhattak igényeik kiszolgálásának színvonaláról. Ezek a vélemények nem egyértelműen pozitívak. Nem tudni, a fejlesztések kezdőd­tek-e később, s haladnak las­san pénz híján, vagy az energia drágulására reagál későn a fogyasztó, s még nem küzdte le pazarló szo­kásait. Mindenesetre biztos, az „átállás” lassan halad. Miközben mérések, adatok bizonyítják: egyre több pénz veszik kárba elavult világí­tási módok és elavult vilá­gító eszközök alkalmazása miatt. Talán gyorsítja az új mód szerek elterjedését a szakemberek minden hason­ló találkozója; az egri rek­lám célzatú bemutatkozás nemcsak a jelentkező egy­két vállalat érdekeit szolgál­ta. Nem. a villanyt, kell elol­tani. ha takarékoskodni aka­runk! Amikor arra szükség van, világítson a lámpa és adja azt a fényerőt, ami ott­hon. vagy a munkahelyen a jó közérzethez, következés­képpen a több hasznot hozó munkához szükséges. A rosszul világított, üzemcsar­nok vagy a szemrontó feles­leges fényáradat, éppenség­gel a szakszerűtlen szerelés­ből adódó átmeneti ellenál­lások sorozata — ez a pa­zarlás. Tudvalévő, hogy a hagyományos izzólámpák­nál a fén y csöveknek jóval nagyobb a fényerejük, keve­sebb az energiafogyasztásuk, öt-tízszeres az élettartamuk. Ám mivel beszerelésükhöz több szakértelem szükségel­tetik és fényük sem olyan1 kellemes, mint az izzóké, ráadásul drágábbak . is, egyelőre a lakásokba nem­igen vásárolják őket. Törje hát a fejét az ipar, s talál­jon ki új megoldásokat, vagy vegyen át külföldön már al­kalmazott jó módszereket. Az import a bizonyíték, hogy- másutt is gondolnak a takarékossággal, s igyekez­nek összeegyeztetni a fo­gyasztó igényeit a lehetősé­gekkel. : Az árubemutatón egyéb­ként már láthattuk e fejtö­rés néhány eredményét. A körfénycsövek, amelyekhez ízléses lámpabúrák is ké­szülnek, s minden szükséges szerelvényük egy lapon együtt van, tetszetősek, egy­szerűek. s bizonyára ked­veltek lesznek a lakásokban’ is. A szép kivitel mellett kí­sérleteznek a gyártók kelle­mesebb fényű lámpákkal, a magasabb ár pedig megté­rül a tartósság révén. Az ígéret- úgy szólt, hogy az év második felétől már az üz­letekben is találkozhat mind­ezekkel a fogyasztó. # Divatos téma egy idő óta az iskolák, a tantermek vi­lágítása. Az órákon, délután pedig napköziben — tehát egész nap ugyanabban a he­lyiségben tartózkodó kisdiá­kok alig élnek a fáradtság­tól, mire hazakerülnek. Ki­derült, hogy ebben a világí­tás leginkább a ludas. A kí­vánatos lux-értéknek sok he­lyütt a töredékét mérték a városi, falusi iSíkoláinkban az elektrotechnikai egyesü­let aktívái. Nemcsak a régi iskolákban van ez így, ha­nem az újak tervezésénél is gyakran megfeledkeznek az építészek a kellő világítás­ról. Az ankéton elhangzot­tak, s a bemutatón látottak előrehaladást ígérnek e té­ren. Ha így történik, megkö­szönhetjük a kisiskolások nevében. 'WWWWWWWWV Természetesen az oktatás intézményeihez ‘ hasonlóan az utcák, terek, műemlékek kivilágítása is sok .gondot hozott a felszínre. Szorító feladat a takarékosság, de mint elhangzott, itt sem le­het megoldás, hogy egysze­rűen eloltjuk a villanyt. Olyan lámpatestekre van szükség, amelyek tartósak, biztonságossá teszik az éj­szakai közlekedést az uta­kon, s ha csak egy mód van rá, feleslegesen nem fdgyasz- tanak energiát. Automata kapcsolóberendezések, új anyagok, korszerűbben sze­relt fénycsövek, lámpák kel­lenek mindezekhez. Természetes, ha ezeket a törekvéseket akarják nép­szerűsíteni a gyártók, az több mint egyszerű-reklám. Nemcsak szőkébb csoport- érdekeket szolgál. Hekeli Sándor .képeznek a további jól ter­vezett és hasznos munkához.. Ahhoz, hogy állításait, iga- ólja, nincs szüksége sok fej­törésre a gyáregység vezető­jének. — Az utóbbi két-három év alatt olyan szintre emelke­dett a gépekkel, technológiai berendezésekkel való felsze­reltségünk. hogy külső koo­perációt alig kell igény be­vennünk. Festőüzemünk pél­dául minden korszerű igényt kielégít, termékeink így töké­letesen jutnak el a meg­rendelőhöz. A különböző al­katrészek gyártásához, pneu­matikus automatika áll ren­delkezésünkre. csavaráruk­ból. csavszégekböl. perse­lyekből több ezres széria gyártására is módunk van. És a példákat sorolhatnánk tovább, s ezek mind azt iga­zolják, hogy a MEZŐGÉP hevesi gyáregysége nemcsak területi fekvése miatt néz­het szép jövő elé, de igen jelentős szerepet tölt be a vállalat termelési rendszeré­ben is. A szolnoki központ minden esetre így vélekedik, ezért fejlesztette már eddig is, és ezért fejleszti még to­vább a gyáregységet, ahol tavaly adtak át egy új, ezer négyzetméter alapterületű csarnokot,, ez évben pedig ha­sonló méretű asztalosüzem épül. Anyagiak szempontjá­ból egyáltalán nem mindegy, hogy az ezekben készülő ter­mékek szinte teljes egészé­ben nyugati exportra kerül-' nek. Kezet fogott tehát a gyár a jövővel. Vajon így éreznek a munkások is? A Il-es csarnokban 30—35 év a dolgozók átlagos élet­kora. Bakos Balázs lakatos a maga 32 évével ebbe pon­tosan belefér, és — kis meg­lepetésre — nem éppen lel­kesen sorolja mondandóját. — Nem baj.i ugye, ha a problémákkal kezdem...? Hét éve dolgozom itt, és isme­rem a gyárat, tudom, hol a helyünk a vállalat egészé­ben. Így aztán szóvá tehe­tem, ami itt nem tetszett senkinek: egy négyszeresen kiváló gyáregység dolgozói Pintér József: Akadhatnak jobb munkahelyek is, de ne­kem ez a jó (Fotó: Perl Márton) vagyunk, a terveinket maga­san túlteljesítjük, a múlt évi munka alapján mégis mind­össze 500 fórint nyereséget kaptunk fejenként, a plafon 700 volt. Nem is nyereség­ként, hanem jutalom címén futott ez, vállalati szinten, és mondom, ez benne van az orrában , mindenkinek ... Másrészt viszont nem rossz munkahely ez, a keresetből ki lehet jönni, és havonta 4500 forint körűi vagyok, a munkaidö-beszosztás pedig egészen jó, reggel 6-tól dél­után 2-ig dolgozunk, így elég sok szabad időm marad, de szükségem is van rá: építke­zünk. Ehhez innen is kaptam támogatást, 30 ezret, csak kicsit megkésve — a faárak emelkedése után,;; Bakos Zsigmond i Kicsit meg­késve ugyan, de .30 ezret kaptam Lászka Lászlóné. a Lakatos II-ben dolgozik a szállítóbe­rendezések készítésénél, és most készül egy szép jubilee umra: május 10-én lesz tíz­évé, hogy a hevesi MEZŐ­GÉP munkáskollektívájánals lett a tagja. — Nem azért mondom, de én igazán szeretek itt dolgoz­ni, és biztos vagyok benne, hogy a többiek is. Szeren­csére nagyon jó a kollektí­vánk, végezzük, amit kell,' salakolás, köszörülés, szóval,1 ami jön, és megértjük, egy­mást, segítjük, amiben csak lehet. Egyébként már meg­kaptam a Kiváló Dolgozó ki­tüntetést, és elvittek egy csehszlovákiai jutalomútra is: Prága, Karlovy Vary..; Nem rossz a fizetésem. sem) 2700—2800 forint, a férjem pedig, aki szintén itt dolgo­zik, 400 felett keres. Házat) négy évvel ezelőtt építettünk,' négyéves a gyerek is, szóval megvagyunk, és bár még csak harmincévesek vagyunk, úgy gondoljuk, hogy nyug­díjig szívesen megleszünk itt, nincs semmi más elkép-i zelésünk. Szinte túl szépen hangzik; amit Lászkáné mond. Mert a (jó) munkahelyhez való ra­gaszkodás szép és becsülen-' dő dolog, „örökös” hűségnyi­latkozatot tenni azonban ma már nemigen szokás. A hely­zet és a belátható jövő reális felmérése legalább ennyire fontos. Ügy tűnik, hogy a még fiatalabb korosztály egyik képviselője, a huszon­éves Pintér József esztergá--’ lyos birtokában van ennek az erénynek. — Három éve dolgozom itt,' a forgácsolóban, és el tudom képzelni, hogy akadhatnak ennél jobb munkahelyek is. Hogy a j övömet mégis ide,' a MEZŐGÉP-hez kötöttem, annak egyik alapvető oka, hogy itt, Hevesen van házam,' másrészt pedig a gyáregység jóvoltából most, és innen já­rok technikusi minősítőre. Ez kétéves iskola, további két év maradásra szerződés is kö­telez, de pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy eszembe sincs elmenni, mert a fizeté­semmel és a munkával'telje­sen elégedett vagyok. És hogy milyen sokan gon­dolkoznak így és hasonlóan,1 _ azt mutatja, hogy a MEZŐ- ’ GÉP hevesi gyáregységénél a fluktuáció éves szinten mindössze 5—6, felvételre viszont tízszer ennyien je­lentkeznek. A törzsgárda 220 tagot számlál. Ilyen körülmények között kerülhetett sor a gyár- és a jövő között arra a bizonyos jelképes parolára ... B. Kun Tibor m 1981. április 19., vabarnap J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents