Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
Eltartottak és eltartók-» A CÍMBEN MEGJELÖLT két fogalom ma már nemcsak a tudomány, vagy mondjuk a pénzügyi szakemberek mindennapos témája, hanem szinte mindenkié. Társadalmunk fejlődéséből következik ez, nevezetesen abból a tényből, hogy az életszínvonal emelkedése, az életkörülmények javulása — amely a felszabadulás óta nagy eredménye a dolgozó népnek — kitolta az átlagéletkor felső határát. Ennek megfelelően olyan sok idős, nyugdíjas ember él az országban, amennyi még sohasem. Az élet minden embernek csak egyszer; adománya és lehetősége, ezért ha több jut belőle — azt egyértelműen eredménynek kell elkönyvelnünk. Még inkább büszkék lehetünk rá, ha tudjuk, hogy az adott ország kulturáltságának, a nép jólétének is jellemző tünete az, hogy milyen magas az életkor az adott helyen. Nálunk jóval alacsonyabb volt a felszabadulás előtt, mint most. s a világ igen sok országában, különösen ott, ahol a nyomor, sőt az éhezés, még százezreket, milliókat sújt, korunkban is jóval rövidebb ideig élnek az emberek. Más kérdés, persze, és. csöppet sem kis kérdés, hogy a nép által megteremtett jobb körülményekből származó pluszévek hogyan telnek el, milyen tartalmat kapnak, mennyi örömöt, jót, szépet nyújtanak. E tekintetben jócskán akadnak még gondok, sürgős tennivalók is nálunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a gondok távolról sem csupán anyagi, vagy szervezési természetűek, bár ezek a legszembeötlőbbek és talán a legsürgetőbbek is. De van mit tennünk az egész problémakör kezelésében, az új társadalmi jelenséghez való viszonyban jelentkező káros tendenciák ellen is. Ezek közül egyet igyekszik nevén nevezni írásunk címe. Mert azt tapasztaljuk, mintha élne olyan hajlam, amely leegyszerűsítő módon két nagy csoportra osztja a társadalmat: az eltartókra és az eltartottakra. Van ennek a megközelítési módnak, persze, jelentős igazságtartalma, hiszen valóban azok az eltartók általában, akik még munkás éveiket élik, tehát előállítják azokat az értékeket az anyagi és szellemi műhelyekben egyaránt, amelyek révén' a társadalom fönntartja s fejleszti önmagát, s amelyekkel — természetesen — módja nyílik arra is, hogy gondoskodjék azokról, akik értéktermelő munkát még nem, vagy már nem végezhetnek. AZOKRÖL, AKIK még nem végezhetnek, tehát a gyerekekről, a diákokról stb. ez alkalommal nem szólunk, de azokról, akik már nem értéktermelők — szeretnénk említést tenni. Ugyanis ez ügyben gyakran a szemlélet torzulásaival találkozhatunk. Mert nemcsak méltánytalan és igazságtalan, hanem kifejezetten kái;os volna a nyugdíjkorhatártól számítani az eltartottak csoportját. Részint azért, mert ez nagyon gyakran formailag sem igaz, hiszen az élet számtalan területén dolgoznak — és jó, hogy még dolgoznak! — olyanok, akik már betöltötték 60 vagy — ha nők — 55. életévüket. De sántít ez az „eltartottak” megjelölés másképp is. Sok nálunk az úgynevezett aíacsony nyugdíjas ember, problémájuk megoldása (amint arról a közelmúlt hónapokban a belpolitikai élet legmagasabb fórumain is • szó volt) legsürgetőbb feladataink egyike. De hányszor látunk példát arra, hogy még az ilyen kicsinyke nyugdíjból is jut valami a gyereknek, meg az unokának, meg a másik öreg rokonnak. Hányszor láthatjuk, hogy a szerény nyugdíjjal rendelkező idős emberek mennyi erőfeszítéssel igyekeznek bizonyítani, hogy nem akarnak eltartottakká válni. Hogy tudnak úgy takarékoskodni, ahogy gyermekeik meg unokáik bizony nem mindig tudnak. És milyen sokan vannak az úgynevezett eltartottak között, akik nyugdíjuk mellett még most is kereső emberek. És mekkora szükség van még a tapasztalatukra, a türelmükre, a bölcsességükre, milyen sok vállalatnál, intézménynél válik sokszoros haszonná az a néhány óra is, amit nyugdíjasként munkával tölthetnek el, hiszen többnyire éppen olyan feladatokat látnak el, amilyeneket nélkülük alig, vagy egyáltalán nem tudna jól elvégeztetni, megoldani a társadalom, ők lennének hát az eltartottak, akik még idős korukban is segítenek? (Egyébként a statisztika inaktív keresőknek minősíti a nyugdíjasokat.) VÉGÜL EMLÍTSÜK meg témánk egy el nem hanyagolható morális vonatkozását. Eltartott — eltartó — eltartott: így is ábrázolható az ember életútja. De azokat, akik évtizedekig eltartók voltak, a mai eltartók ne becsüljék le, hiszen azt is nekik köszönhetik, hogy ma eltartók lehetnek. És gondoljanak arra, ho'gy akiket ma ők eltartanak, azok fogják egyszer őket eltartani. Olyan példák, olyan szemlélet, olyan társadalmi gyakorlat alapján, amilyet tőlük látnak. fCs. I.) Gyógyszertár a gyárban (Tudósítónktól) Több mint harminc helységből utaznak naponta az egri Finomszerelvénygyárba. Örömmel fogadták az ingázók, hogy a vállalat orvosi rendelőjében felírt gyógyszerek ezentúl helyben kiválthatók, nem kell értük Egerbe utazni. A Hadnagy úti gyógyszertár kihelyezett egységeként működő gyógyszerszobában Kelemen Istvánná szakasz- szisztens készséggel tájékoztatott bennünket arról, hogy a bervai patikában is beszerezhető az, ami a legnagyobb egri gyógyszertárban kapható. Ugyanis, ha olyan orvosságot kémek, ami nincs a helyszínen,' másnapra kihozzák. Simon Imre hatezer négyzetméteres áruház ÁFÉSZ a varosban Másfél évtizeddel ezelőtt még szinte szentségtörésnek számított, ha egy fogyasztási éc értékesítő szövetkezet valamelyik városba „bemerészkedett”. Ma viszont természetesnek tűnik, ha a falusi ellátás mellett a szövetkezetek egyre jelentősebb szerepet vállalnak a városi, kereskedelem és vendéglátás kínálatának színesítésében, a választék bővítésében. Éppen ezért tűzte a közelmúltban napirendre az egri városi párt-végrehajtóbizottsóg az Eger és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ munkáját, pontosabban azt, hogy a szövetkezet mit tesz a megyeszékhely és a város környéki községek ellátásáért. És rögtön hozzátehetjük. hogy nem is indokolatlanul. hiszen a szövetkezet ellátási körzetébe tartozó, több mint százezer lakos közül a nagyobbik hányad éppen a megyeszékhelyen, illetve a város környéki községekben él. E területen a szövetkezet 38 holtot és áruházát, 31 vendéglátóipari egységet és 24 felvásárló helyet üzemeltet. Az áfész részesedése a megyeszékhely kiskereskedelmi forgalmából 18, míg. a vendéglátóiparból 14 százalék. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy a szövetkezet: benn van a városban, tevékenysége egyaránt hasznos és szükséges. Gondolhatunk akár az Expressz étteremre, a Katona téri áruházra, vagy akár az újonnan megnyíló cipő- és ruhaáruházra. A párt-végrehajtóbizottság egyértelműen sikeresnek tartotta, hogy a ma már több mint egymilliárd forintos forgalmat lebonyolító szövetkezet először a megyeszékhely peremkerületeinek jobb áruellátását tűzte ki célul — és nem is sikertelenül —, ma már viszont a város belső területein is jelentős tevékenységet folytat. Feltétlenül az áruválaszték színesítését eredményezi, hogy: az áfész a hagyományos beszerzési forrásokon kívül más „csatornákat” is igénybe vesz, említhetjük itt a Skála-COOP-tól történő áruvásárlásokat. a kishatár- menti forgalomból származó cikkeket, vagy az áruházi cseréket. A húsellátás javításáért pedig példáuj az elmúlt évben a sertéshizlaló szakcsoportoktól — szintén az áfész égisze alatt működnek — mintegy 1300 sertést vásároltak fel. s a vágás, a feldolgozás után saját egységeikben értékesítették azt. A vendéglátás „hullámvölgye” a szövetkezetét is érintette, éppen ezért célul tűzték ki az olcsóbb ételek választékának növelését, a diákétkeztetés bővítését, valamint több turistacsoport fogadását. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a megye- székhelyen és környékén is egyre több a kertészkedő ember. ezért a múlt évben lehetővé tették a mezőgazda- sági kisgépek — motoroskapa, permetező, szőlőzúzó, prés, stb. — kölcsönzését. Ezzel is elősegítve a zöldség-, gyümölcstermesztést, még ha e kisgépekből nem is állt mindig a kellő mennyiség rendelkezésre. A végrehajtó bizottság ülésén természetszerűleg felmerültek a fejlesztés kérdései is. Más kereskedelmi vállalatokhoz hasonlóan az áfész sem dúskál a pénzben, éppen ezért nagyon meg kell fontolni, hoev mit mire és hová költenek A hová nem véletlenül merült fel. mert mint említettük, a fogyasztási szövetkezet ellátási körzete igen nagy, a megyeszékhelyen kívül 28 községre terjed ki. A tervek szerint jövőre elkészül a felnémeti ABC. ugyancsak bolt nyitását tervezik a mostani tervidőszakban Andornaktályán és Verneléten, míg Nagiivis- nyón. Egerszalókon és Kere- csenden korszerűsítésre kerül sor. Ami bizonytalan — pedig igen. nagy szükség _ienÖSZTONZÖ ÁRRENDSZER - TÖBB CUKOR Megszűnik-e édes gondunk? Manapság egyre többet hallani arról, hogy a kereslet-kínálat változása és sokszor spekulatív okok miatt a cukor világpiaci ára hullámzóan, ciklikusan változik. Így érthető, minden ország arra törekszik, hogy ezt a helyzetet a maga javára használja fel. Hazánk az elmúlt évtizedekben nem volt cukrot eladó ország a világpiacon, mivel termelésünk alig biztosította a belföldi igényeket. Noha a cukorrépatermelésben a korszerű nagyüzemi technológia megjelenése szinte forradalmian hatott, ezzel szemben a feldolgozóipar kicsiny befogadóképességgel küzdött. Üj helyzet A hetvenes évtized viszont jelentős változásokat hozott- a fejlesztésben. Különösen az V. ötéves tervidőszak, amikor a cukorrépatermelés a magyar mezőgazdaság fejlett, és nemzetközi összehasonlításban is számottevő helyezést elért ágazatává vált. Az évtized végére a szántóföldi növények közül ez adta a hektárankénti legmagasabb üzemi jövedelmet. A feldolgozásban pedig a cukorgyárak rekonstrukciójával, illetve a Hajdúsági Cukorgyár felépítésével megszűnt a befogadóképesség hiánya is. Így 1980-ban a kedvezőtlen időjárás ellenére a tervezettnél több, de a hazai szükségletnél kevesebb cukrot termelt az iparág. Ezzel egyidejűleg a nemzetközi cukorpiacon fellendülés alakult ki, melynek hatására tovább növekedett a termék világpiaci ára. Ez intőleg hatott és mezőgazdaságunk VI. ötéves, illetve idei tervfeladatainál már figyelembe vették az új helyzetet és a hazai cukortermelés növelését irányozták elő. Tavaly 104 ezer hektár volt az ország répatermő területe és az idén ennek 10 százalékos növelését célozták meg. Száz importgépsor Ehhez a kormány is jelentősen hozzájárult, hiszen a gazdaságokban már nagyon elhasználódott betakarítógépek pótlására 100 .világszínvonalon álló francia Herriau- típusú betakarítógép importját tette lehetővé. Ezzel egyidejűleg a hazai ipar, elsősorban a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat ígéretes erőfeszítései nyomán korszerű cu- korrépa-betakarító gépet fejlesztett ki, melyet most legutóbb az AGROMASEXPÖ ’81 kiállításon is bemutattak, sikerrel! Mindez lehetővé tette, hogy az idén a magyar gépből 20 került a mezőgazdasági üzemekbe. A tervben előirányzott cukor termelése tehát biztosítottnak látszik. Heves megyében a múlt évihez közelálló területen, 2400 hektáron vetették el a gazdaságok a répamagvakat. Az V. ötéves terv első felében az előirányzott háromezer hektáron termeltek répát a gazdaságok, főleg a nádudvari rendszer útmutatásai alapján. A tervidőszak második felére ez csaknem 600 hektárral csökkent, melynek fő oka, hogy a termeléshez szükséges gépek elhasználódtak és az üzemek nem tudták pótolni ezeket. Így főleg a jövedelmezőbb napraforgó-termelést fokozták, a répatermelést viszont csökkentették. Mindezek ellenére az utóbbi két esztendőben a hevesi répák cukortartalma is sokat javult és meghaladta a 17 százalékot. A hozamok is növekedtek, bár tavaly a rendkívüli őszi időjárás miatt hektáranként csupán 30 tonnát takarítottak be a gazdaságok. A cukortartalom növekedése mégis valamelyest mérsékelte a korábbi területcsökkenést. Az idén a legnagyobb cukorrépatermelő. a természeti és közgazda- sági adottságait kihasználó hatvani Lenin Termelőszövetkezet a megyében, 655 hektár területtel. Ezen kívül jelentős a poroszlói 250, a zagyvaszántói 200, a tiszaná- nai 160, a komlói 150, a kiskörei 140, az erdőtelki 130, valamint a mezőtárkányi szövetkezet 100 hektárral. Felár a többletcukorért Űj termelőként lépett be az idén a vámosgyörki Egyesült Barátság Termelőszövetkezet, ahol 242 hektáron a szolnoki Gabona- Ipari növény Termelési Rendszer tanácsait hasznosítva foglalkoznak a cukorrépával. A rendszer segítségével, valamint 30 százalékos állami támogatással vásároltak egy francia Herriau gépsort, s a kellő szakértelem is megvan, hogy sikerrel termeljék ezt a fontos növényt. 1981- ben az új termelők sorába lépett a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet is 67 hektárral. Ezek mellett növelték a répa vetésterületét a tiszanánaiak. a poroszlóink, valamint az erdőtelkiek is. Az említett gazdaságok ugyanis bíznak a cukorrépatermelés jövedelmezőségében ! . Becslések szerint még az országosan 10 százalékkal növelt cukorrépa-területről sem várható, hogy ki tudjuk használni a' szakértők szerint tartósnak ígérkező világpiaci konjunktúrát! Ezért a répatermelő gazdaságok és a cukorgyárak álláspontja szerint kétféleképpen lehetünk képesek arra, hogy az új tervidőszakban a tervezettnél több cukrot termeljünk. ‘ Egyrészt importgépsorok további beszerzésével,' vagy pedig a meglevő termelőeszközök fokozott kihasználásával és a kézi munkaerő hasznosításával. Miután importgépek további vásárlására nincs mód. így a VI. ötéves tervben főleg a meglévő gépekre és a kézi munkaerőre alapozhatnak a gazdaságok. Ebben a helyzetben viszont csak jelentős pénzügyi ösztönzés mellett számíthatnak sikerre. Ezért idén január 1- től a korábbi 80 forint helyett 85 forintra emelték a répa mázsánkénti felvásárlási árát, ami ösztönzőleg hat a jövedelmezőségre. A Minisztertanács Gazdasági Bi- •zottsága pedig nemrég úgy döntött, hogy a felvásárlási áremelés mellett külön felárral támogatják azokat a gazdaságokat, amelyek a múlt évihez képest legalább öt százalékkal növelik az átadott cukormennyiséget. Ez azt jelenti, hogy a gyáraknak a répában eljutatott cukortöbblet növelésére ösztönzik a termelőket. Közös érdek A tervezett öt százalék fö-’ lőtt átadott minden 100 kilogramm cukorért 240 forint felárat fizetnek a termelő üzemeknek. Ez jelentősen növeli a nyereséget. Azok a gazdaságok viszont, amelyek a múlt évihez képest nem növelik cukortermelésüket az idén, hogy a jövedelmezőség megmaradjon, az átadott répából kinyert cukorért tonnánként átlagosan 910 forintot kapnak. A répatermelő gazdaságok nyereségnövelésében érdekeltek a cukorgyárak is, mivel a többletcukrot exportálhatják a világpiacon. Ennek a nyeresége pedig megteremtheti az alánját a kifizetett felárnak. Mindez a négyüzemektől és a cukorgyáraktól egyaránt erőfeszítést követel, de megéri, mert az. anyagi érdekeltség biztosított. A cukoripar a VI. ötéves tervben 1985-ig országosan 110 ezer hektár — Heves megyében 2800 hektár — területtel számol, ami 1980-hoz képest 8—9 százalékkal több répa és megközelítőleg félmilliárd tonna cukor termelését igényli. Ennek megvalósítására hozott ösztönző intézkedések jól ötvözik a népgazdaság. a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó ipar érdekeit. A nagyobb mennyiség betakarítása, átadása-át.’ vétele és feldolgozása sokkal - nagyobb szervezettséget és szorosabb együttműködést igényel a termelőktől, valamint a gyáraktól. Csakis így várható, hogy megszűnik jelenlegi édes gon-> dunk... Mentusz Károly \ MmsMig*) 1981. április 19., vasárnap (Fotó: Szántó György) ne rá — a megyeszékhelyen egy 5—6 ezer négyzetméter területű úgynevezett diszkontáruház építése.. Az áfész és a Skála-COOP anyagi fedezete nem látszik elegendőnek. bizony kellene még máshonnan is támogatás napjaink eme korszerű áruháztípusának a létesítéséhez. A végrehajtó bizottság az eredményes munka elismerése mellett felhívta a szövetkezet vezetőinek a figyelmét arra, hogy továbbra is törekedjenek az áruválaszték bővítésére, a vásárlók magas szintű kiszolgálására, a tartalékok feltárására, és arra. hogy tevékenységük révén is bontakozzon ki a ió értelemben vett konkurrencia a város különböző kereskedelmi vállalatai — Centrum, e leimis aer-kiskereskedelmi, iparcikk kiskereskedelmi vállalat — között, mert ez a vásárlók érdekeit szolgálja. Ugyanakkor az is nagyon egyértelműen megfogalmazódott. hogy a szövetkezet, mint körzeti szövetkezet, a város ellátása mellett a körzet ellátását is magas szinten biztosítsa. Hiszen a város érdeke is, hogy a falusi lakosság is mindazt helyben megtalálja, amire szüksége van. Egyrészt azért, mert ezzel csökken a városi üzletek túlzsúfoltsása, másrészt nedig a megyeszékhelyre való beköltözések üteme is, S végezetül, hogy a szövetkezet valóban „bent van”, mi több bent él a városban, arra mi sem jobb példa, mint a közelmúltban meg- pyílt Koháry utcai ABC, vagy a most épülő lajosvá- rosi vendéglő. Kaposi Levente
