Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

Volt alternatíva? • - ttjfi’jr RITKA AZ A FORRADALOM, amely meg tud má­radni pusztán belső ügynek. Egy-egy ország politikai vál­tozásai mindig érintik a szomszédokat és az adott tér­ségben érdekelt nagyhatalmakat, a progresszív, forradal­mi változások pedig mindig szembetalálják magukat a régi viszonyok fönntartásában érdekelt hazai és külföldi erőkkel, azaz a belső és külső reakcióval, é külön-külön is éppen eléggé veszedelmes két ellenféllel. 1848 márciusában Magyarország társadalmi viszonyai és politikai rendszere néhány nap alatt, szinte közegyetér- téssel találkozva gyökeresen átalakult, a belső konzerva­tív erők pedig beletörődni látszottak a változásokba. Ez nemcsak az átalakulás szükségességéből és időszerűségé­ből fakadt, hanem az adott pillanatban kedvező nemzet­közi helyzetből is: „a népek tavaszán” Európa számos országában törtek ki a magyarhoz hasonló társadalmi és politikai forradalmak, s ezek egyelőre sikeresek vol­tak. A forradalmi erők között ugyan távolról sem volt olyan együttműködés, összehangolás, mint ahogy Metter­nich és a többi bukott politikus hirdette, de a nemzeti szabadság és a világszabadság, az egyenlőség és a test­vériség eszméje valóban egyszerre fűtötte 48 újat akaró nemzedékét. A népharaggal szembetalálkozó konzerva­tív erők mindenütt megbénultak, s az ijedelem és tehe­tetlenség érzete hetekre rányomta bélyegét az egész bi­rodalom fölbomlásától félő Habsburg-udvarra. Ezért ad­hatta V. Ferdinánd 1848. április 11-én jóváhagyását a magyarországi forradalmi jellegű belső reformokhoz, ezek ugyanis — ellentétben az ekkor a Habsburgokhoz tartozó Észak-Itália nemzeti mozgalmával — önmagukban nem fenyegették trónját. A ..TÖRVÉNYES FORRADALOM” RÉVÉN feudálisból polgári jellegű állammá váló és nagyfokú önállóságot szerző Magyarország politikai vezetői (Kossuthot is bele­értve) nem estek abba a hibába, hogy kizárólag az euró­pai forradalmak győzelmére, ezek szövetségére építsék Magyarország jövőjét. Tudták, hogy az európai kormá­nyok többsége a rend és konszolidáció híve, fél a forra­dalmak nyomán támadó külpolitikai bonyodalmaktól, ezért nem kívántak pusztán „a sympathiákra támaszkod­ni”, hanem a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok ápolásával, a külhatalmak tényleges érdekeinek a meg­teremtésével igyekeztek megszerezni Magyarország szá- ] mára a nemzetközi elismerést és ezzel az elért pozíció i megszilárdítását. Ez a helyes, józan, felelős politika nyitva ' hagyta az utat a külföldi fejleményekhez való rugalmas alkalmazkodáshoz. Ennek megfelelően küldött a Batthyó- n.y-knrmény követeket, illetve megbízottakat Frankfurt­ba (a német egység megteremtésére összeülő parlament­hez), Párizsba, Londonba, Turinba és több balkáni városba. Ám amikor 1848 szeptemberében a magyar országgyű­lés az ellenforradalmi támadással szemben a nemzeti ön- rendelkezés védelmében a fegyveres harc útját választot­ta, a nemzetközi helyzet a tavaszihoz képest már jelen­tősen megromlott. Mindenekelőtt elakadt a német forra­dalom, a német égység ügye. A többi forradalom is nehéz helyzetbe került, hol a radikális irányzattól visszarettenő kormányok (Francia- ország), hol a külső elnyomók fegyveres sikerei következ­tében. Ez utóbbi történt a Habsburg-monarchiában, 1848 júliusában Lombardiában Radetzky osztrák serege legyőz­te a nemzeti mozgalommal szövetséges Piemont hadser ] regét, majd a prágai radikálisokat leverő' Windischgrátz i az októberben föléledő bécsi forradalommal számolt le 1 véresen — nem kis részben a magyar honvédsereg vég- ] zetes késlekedése következtében. A Kossuth vezette Or- i szagos Honvédelmi Bizottmány külpolitikájában kevéssé \ számíthatott a forradalmak szövetségére. Külpolitikájának i elsődleges célja tehát az lett, hogy megismertesse a kül- \ földet a magyarországi háború valódi okaival, bebizo­nyítsa az önvédelmi harc jogosságét, kimutassa, hogy 1 valójában Ausztria kormányzata tért le a törvényes alap- , ról, végül, hogy meggyőzze a hatalmi egyensúlyhoz ra- < gaszkodó nagyhatalmakat (elsősorban Angliát) arról, hogy Magyarország (Ausztriával megegyezve, vagy ön­állóan is) képes átvenni a Habsburg-monarchia korábbi egyensúlyozó szerepét. . ] Ez utóbbit a hatalmak nemigen hitték el. a többi kér- ! dés — így a jogosság kérdése — pedig kevéssé érdekelte őket. Szívesen vettek volna valamiféle osztrák—magyar (azaz Habsburg—magyar) megegyezést, a magyarok ki­elégítését, de Magyarország önállóságát még passzívan, az elismerés formájában sem támogatták. Az 1848 tavaszi nagy magyar győzelmektől ugyanazt várták, mint az itt­hon kialakuló Békepárt: Ausztria rákényszerítését az egyezkedésre. A cári Oroszország beavatkozásáért Euró­pa nyugati felében ugyan kevesen lelkesedtek, az angol , és a francia kormány féltette ettől Ausztria önállóságát, nagyhatalmi státusát, de az osztrák és a magyar állás- I pont összeegyeztethetetlenségét tudomásul véve szükséges rosszként mindkét kormány elfogadta, hogy a cári orosz ' fegyverek teremtsék meg a „magyar kérdés" megoldását. Legföljebb jámbor óhajként ajánlották Ferenc Józsefnek 1 a magyarok veresége után a nagylelkű magatartást, a j magyarok kielégítését — amit egyébként a győzelmet ho­zó orosz cár is ajánlott. VOLT ALTERNATIVA? Arról nincs értelme beszélni, hogy más belpolitikával (radikálisabb paraszt politika, több gesztus a nem magyar nemzetiségek felé) volt-e esély győzni Európa két legerősebb hadserege fölött. Olyan külpolitikai orientáció, amely tényleges segítsé­get nyújthatott vólna, egyszerűen nem létezett, (miután Piemont vereséget szenvedett). A külföldi közvélemény megnyerésében, mozgósításában rejlő lehetőségeket a magyar külképviselők (Teleki László. Pulszky Ferenc) maximálisan kihasználták, de az idő rövid volt ahhoz, hogy a magyarbarát közhangulat politikája megváltozta­tására kényszerítse a brit kormányt —, ha egyáltlaán ben­ne volt egy ilyen lehetőség az akkori brit politikai rend­szerben. Jobban, egyértelműbben kellett volna együtt­működni az európai forradalmi erőkkel? Éppen a ma­gyarországi eseményeket igen nagy érdeklődéssel követő Marx és Engels mutatott rá a 48-as forradalmak szerves összetartozására. A magyarok győzelme valóban elősegí­tette volna a többi nemzeti-forradalmi mozgalom sikerét, de az utóbbiak veresége tulajdonképpen megpecsételte a magyar ügy kimenetelét is. RÉGI IGAZSÁG, hogv a cvőzelem- > ilternatíva nem létezik, Jeszenszky Géza A Petőfi utcában állok. Abban a dél-lán- gyeiországi várói­ban, ahol a magyar szabadságharc le­gendás tábornoka, Bem József született. A hagyományt tisztelő, őrző és szerető lengyeleknek, s a népeink közötti régi barát­ságnak lenne köszönhető, hogy nagy költőnkről erre­felé is megemlékeznek? Ter­mészetesen ennek is. ám Bem apó szülőhelyén különöskép­pen vigyázzák, ápolják a magyar forradalom és sza­badságharc émlékeit. a két nép közötti kapcsolatokat. S mindezeknek itt a „mo­torja”. a „lelke" az a Len­gyel-Magyar Baráti Társa­ság, amelyik az idén ünnep­li fennállásának 25. év for­dulóját. Élén pedig a fárad­hatatlan idős magyar mér­nök: Lippóczi Norbert. + Tarnów belvárosában, a csöppnyi Petői utcában ér­deklődöm. hogy merre talá­lom a Bem-emlékművet. A ma már több mint százezer lakosú városban talán nincs is senki, aki ne tudná útba igazítani a látogatót. A ki­csit Egerhez, Sopronhoz, vagy Kassához is hasonlító Tar­nów nagy területű parkjá­ban áll az emlékmű, rajta három nyelven: (magyarul, lengyelül és törökül) Bem apó. + — Mindössze alig több mint ötven esztendeje kerültek haza, Lengyelországba a hős tábornok porai. Abban az esztendőben, 1929-ben, ami­kor én is itt, Tarnówban te­lepedtem le — mondja a nyugdíjas rbérnök, Lippóczi Norbert, akivel tágas és szinte múzeumhoz hasonlító otthonában beszélgeték. — Valóban, hogyan is ke­rült Tarnówba? — Családunknak jó két­száz éve van kapcsolata Len­gyelországgal. Tokájhegyal- ján, Tállyán szőlőink voltak, s termelvénye- inket 1768 óta Len­gyelországba szállítottuk. Ez a tradicionális kapcsolat az I. világháború kitöréséig tar­tott, s akkor megszakadt. Az előállt új vámhatárok miatt aztán édesapám úgy gondol­ta, hogy esetleg itt, Lengyel- országban kellene egy pin­cészetet nyitni, ahonnan bo­rainkat szétküldhetnénk ve­vőinknek. A választás Tar- nówra esett, mert ez a leg­délibb nagy város, vasúti csomópont, s innen Tóllyáig Bem tábornok sírja az emlékművel, Tarnówban LENGYELORSZÁGI LEVÉL Bem apó nyomában mindössze 270 kilométer. Itt alapítottuk meg tehát 1929- ben azt a telepet, amit apám után én vezettem 1939-ig. Természetesen az a II. világ, háborút követően megszűnt, én 1953-ban kerültem ismét vissza Tarnówba, s egy élel­miszeripari gyár vezetője voltam nyugdíjba vonuláso­mig. — Hogyan telt ez a több mint fél évszázad, s mikor alakult meg a Lengyel—Ma­gyar Baráti Társaság? — E városnak különlege» atmoszférája van, különöser a magyarok számára. Az az ötven esztendő, amit én Tar­nówban töltöttem, a legkelle­mesebb emlékekkel, s a leg jobb körülmények között tel el. Elsősorban nagyon bo! dog családi életem van, d< rengeteg a lengyel baráton is. akik nemcsak személy' barátok, de mind a lengy —magyar barátság lelkes hí vei is. S talán éppen emiat- sikerült megalapítani 1956. ban a társaságot is. ami ne­vében ugyan nem viseli Bem nevét, de mi őt „patrónu- sunknak” tartjuk, s szemé­lye mindig itt van közöttünk. Évente megünnepeljük szü­letési és halálozási évfordu­lóját, emlékezést tartottunk porai hazakerülésének 40. és 50, évében, járt klubunkban Ozlowski Elégi usz docens. Bem monografistája is felol­vasással. + A régi városháza ódon épületében, a Ratuszban mú­zeumot rendeztek be. s itt egy szobában kaptak helyet a Bemmel kapcsolatos tárgyi emlékek. Rajzok, képek, le­velek, kitüntetések. Ezeknek H relikviáknak nagy részét a Lengyel—Magyar Baráti Tár­saság gyűjtötte. Természete­sen nincs még minden kiál- ’ítva, annál is inkább, mert í társaság által mervásárolt árgyak száma majd eléri az ezret. S mivel ezeknek nem­csak eszmei, de anyagi érté­ke is van. ezért letétbe h»- lyezték a múzeumban. A társaság a magyar sgaí badságharc tábornokával kapcsolatban három bibliófil kiadványt nyomtatott ki. Az első publikálás egy levél volt,' amit Bem tisztiszolgája iít haza, szüleinek. Ezt egy 1849- ben Poznanban megjelént Wielkopolanin elnevezésű folyóiratban találták, amely akkor sokat foglalkozott az éppen aktuális magyar sza­badságharccal. Ennek az új­ságnak tíz számát sikerült a társaságnak megszereznie. A második és a harmadik kiad­ványban különböző Bem- okmányokat tettek köjizé. Így például a tábornok „zsoldoslevelét", amelyet francia emigrációjában ka­pott. Napvilágot látott még néhány érdekes lengyel és francia nyelvű levele lg. ★ — Hogyan jutottak e do* kumentumokhoz? — Megvallom őszintén, nagy részükhöz Magyaíór- szágon — folytatja az idős ember. — Lelkiismeret-fur- dalésom azonban nem volt, hogy elhoztam az országból, mert ezek közül egyik sem kapcsolatos az 1948—49-e* időkkel, eseményekkel. Mind­egyik Bem emigrációi idejé­ből származik. Lengyelországban számos lengyel—magyar baráti tár­saság működik, ám a tarnó* wi az egyetlen, melynek ön-' álló klubhelyisége van. A társaság 25 éve alakult, s ma mór több mint félezer tagot számlál, — Milyen rendezvények várják az érdeklődőket? — Rajtam kfvül él még Itt egy magyar asszony, mi ketz ten vagyunk tehát csak ma­gyarok, nyelvünkön azonban többen is beszélnek. Négy szobából álló klubunk délu­tán öttől este kilencig tart nyitva, itt találkozunk, itt rendezünk kiállításokat, köl­tői esteket, koncerteket. Móst éppen a Tarnówban élő fes­tők, grafikusok munkáit mu4 tatjuk be, havonta más-más művész szereplésével. Jó a kapcsolatunk a varsói ma­gyar kulturális intézettél, s az éppen Lengyelországban tartózkodó hazai költők, írók,’ zenészek, képzőművészek el­látogatnak hozzánk is. Min­denekelőtt azonban a lengyel és a magyar nemzeti ünne­peken tartunk megemlékezé­seket, no és a Bem-évfordu- Iókon. A legközelebb éppen március 15-én találkozunk, amikor is tisztújító közgyű­lésünk lesz. Elhatároztuk, hogy megfiatalatítjuk a ve­zetőséget, hiszen jómagam la már túl vagyok a nyolcva­nadik évemen. És sajnos, azok a lengyelek, akik tud­nak magyarul, akik a II. vi­lágháborúban menedéket ta­láltak Magyarországon, las­sacskán kihalnak. De mi szá­mítunk a fiatalokra! •ér Végül még csak annyit, hogy Tarnówban található — a belvárosban emléktábla jelzi — Bem szülőháza 1«. Természetesen már ném az eredeti állapotában. S mind­erről az idelátogató magya­rok is kioszkokban kapható városi útmutató magyarnyel­vű kis mellékletéből i£ tájé­kozódhatnak. Mert ez a kiadvány is az itteni lengyel—magyar bará­ti társaság kezdeményezése. ök így ápolják a nemes hagyományokat, az emléke­ket. így ünnepelnek. Ezen a helyen állt a szülőház IÁ szerző felvételei) Masa P«k _ I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents