Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-12 / 60. szám
IRODALMI PRESSZÓ „ha Mókával". fölötte az angol nyelvű felirat: He de- serves the best... ízlelgetem a mondatot: Megérdemlik a legjobbat... * — Amikor idekerültem, még a „fülbekiabálás” módszerével dolgoztunk. Azóta sokat javultak a körülmények. Ma már értékes elektronikus készülékek — hallásjavító és mérőműszerek — segítik munkánkat — mondja Vass László. Kinn az udvaron gyerekek játszanak, Tollaslabdáznak, bicikliznek, s ha valami nagyon fontosat akarnak mondani társuknak, a némák ujj-ábé- céjéhez fordulnak. — Az évek során segítségünk így hatékonyabbá vált. Behozhatnak abból a hátrányból. ami korábbi betegségükből, vagy esetleg rossz szociális környezetükből származik. Nagy nehézséget jelent nekik az ismeretek megszerzése, majd annak továbbadása, de örvendetes, hogy növendékeink az intézet falai közül kikerülve szakmát tanulnak és megtalálhatják, megtilthatják helyüket az életben. Szilágyi Andor Az üvegfalon túl óé«?.:: hallották a dó-t és felismerték a re-t is! Mielőtt kilépek a teremből, szemembe ötlik egy fénykép, a lemezjátszó fölött. Az egyik hallókészülékeket gyártó cég reklámfotója. Rajta egy szőke kisfiú, fülén a (Fotó: Perl Márton) Ki nem állt már úgy a kirakat üvegtáblája előtt, hogy szerette volna hallani, vajon min vitatkozik az a teltkarcsú hölgy olyan nagy hévvel az egyik eladókislánnyal. Látom a széles mozdulatokat, a termetes asz- szonyság sugárzik az indulattól, a kék köpenyes pedig csak a vállát vonogatja. Többen körülállják őket és néha elmosolyodnak agy-egy csipősebb megjegyzés után. Csak én állok a kirakat előtt és nem értek semmit. Azzal, hogy nem hallom a szavaikat és a mondataikat, megfoszttattam a konfliktus értelmezésétől. Mintha két hal ádáz, de zajtalan csatáját látnám. A jelenet távolinak tűnik, közömbös némajátéknak, hiszen épp azt a legfontosabbat veszítette el, amellyel kapcsolatot teremthetnék vele. A hangokat. Az ember számára nélkülözhetetlen zajokat, zörejeket. Ezek által vált társadalmi lénnyé, ezek teszik száméra lehetővé a fogalmi gondolkodást — a beszédet. De mi történik azokkal, akik mindig így, üvegfal mögül szemlélik a körülöttük zajló világ eseményeit? * Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona. Eger, Klapka György u. 10. Vass Lászlóval, az intézet Igazgatójával a folyosón sétálunk. A falakon vidám, színes gyerekrajzok, s a vitrinekben hímzett kézimunkák, faragott tárgyak. — Neveltjeink készítették. Igazán nem látszik, hogy 80 évesek leszünk az év végén, ugye? Pedig 1901-ben alapították az iskolát. Jelenleg az országban hét siketek és egy nagyothallók intézete műkő. dik. A miénkbe Heves és Borsod megyékből kerülnek a kicsik, 18 éves korukig adunk otthont nekik. Minden hét végén hazamehetnek, de a távolabb lakókait mi visszük el a családjukhoz szabad szombatokon saját buszunkkal. Nagyon fontos 110 tanítványunknak, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatuk a szüleikkel, és hogy ez élő legyen, hiszen ha innen kikerülnek, onnan kapják majd a legfőbb támaszt. A lépcsőn diákok igyekeznek lefelé. Ugyanolyan virgoncán ugrálnak, mint kortársaik, de a megszokott óriási zsivaj elmarad. — Nemcsak ők jönnek ide, a József Attila Kollégium, a szakmunkásképző és a 10. sz. Általános Iskola tanulói is ismerkednek a mieinkkel. Ez óriási segítség, hiszen így a majdani beilleszkedést könnyítik meg. ★ Ritmusterem. A polcokon hangszerek, kis- és nagvbo. bök, ritmusfák... A sarokban elektromos orgona, lemezjátszó. A fal mellett gye. reknyi hangszóró. — Ha gyors ritmust játszom, akkor pipiskedjetek. ha lassút hallotok, guggoljatok le! — ül az orgona mögé Rudinszky Józsefné gyógypedagógus. Változó sebességgel játszik és a második bések nyújtózkodnak, majd guggolnak. A gyakorlattal a gyerekek hangritmus-érzékét fejlesztjük. Ezáltal beszédük is jobb. érthetőbb lesz. — Bújj, bújj, zöld ág — énekelnek és játszanak a gyerekek. A közismert ének miatt-e, de értem a szöveget is, amit hallok. — Jól figyelj a füleddel! — emeli fel hangját a tanárnő. Furcsán hangzik a figyelmeztetés, de itt természetes. Lenyom egy-egy billentyűt az orgonán és a kicsik a máshol is használt szolmi- zációs jelekkel válaszolnak: így csináld! ★ A teremben félkörben ülnek a tanulók. A második bések a délelőtti tananyagot ismétlik. A tanárnő, Kókai Istvánná betűket ír a táblára: z h á á u r — Áruház — mondja nehézkesen az egyik jelentkező. — ök már az új tanterv' szerint tanulnak beszélni — a globális módszer szerint. Nem külön-külön analizálva tanulják a hangokat, hanem egyszerre a szóképeket. Ez a készség gyorsabb kialakulását segíti elő és serkenti a szókincsüket is — mondja az Igazgató, közben felkerülnek a táblára az újabb betűk: é j o k 11 b á t — Játékbolt — formázza az egyik szőke kicsi, és a dicséret sem marad el. ★ Hajas Csilla és Prokai Béla. mindketten gimnazisták. Patronálók. Nyakukba gyerekek csimpaszkodnak, régi ismerősök. — Máskor többen szoktunk lenni. A „Gárdonyiból” az első és a harmadik bések — azok mi vagyunk —, járnak ide. Játszunk, sétálunk a gyerkőcökkel, minden második héten. Hogy miért? Olyan aranyosak, nem? Jó köztük lenni. ammsia tm. március 12« csütörtök Beköltözött a szoba-összkomfortba. még segítettek is neki. Azok a kedves, régi munkatársak, a vidám fiúk. Nem is sajnálta tőlük a bort, bár nyugdíja harmada ráment. Aztán leült, és élvezte, hogy lakása van. Később kibicegett a fürdőszobába, s alaposan, ahogy ezt már évtizedek óta megszokta, meg- borótválkozott. „Ha most szakállat növesztenék, teljesen fehér volna” — gondolta, miközben hófehér haját, ahogy régen is szokta, oldalra fésülte. Egy végtelenül kedves arcú, öreg ember nézett vissza rá a tükörből. Aztán visszaült a fotelbe, és teljesen egyedül érézte magát. Szerette volna elmon- dáhi Malvinnak, hogy milyen szép lakást kapóét, milyen sokan segítettek a költözésnél, s akik sejtették, megígérték. hogy gyakran meglátogatják. Nem látogatták meg, bár a brigádpjm- lóban szép betűkkel beleírták. hogy „Nagy Jenő nyugdíjasunkat űj lakásba költöztettük, s ezután is gondját viseljük.” Napokig nem szólalt meg a csengő. Ha jelzett valaki, az a biztosítótól jött, kedves ember volt, valami üzletet is kötöttek, egyébként emberrel csak az ABC-ben találkozott. Szerette volna megbeszélni, hogy melyik kenyeret válassza inkább, hogy a lekvár jobb-e, mint a gyümölcsíz, hogy odakint kezd hűvösödni, és a gyerekeit már régen látta, különösen a kedvencét, Piroskát, aki már nagymama, de emlékszik még, amikor felmászott a sublótra és azt kiabálta: „nem is nőttök ilyen nagyra!”... Régen volt már nála, s ezzel a bottal, meg ezzel a rossz lábbal nehéz felkapaszkodni arra a vonatra. A gyerekek nem értek ró költöztetni, és a jelek szerint arra sem érnek ró, hogy meglátogassák. Sok a dolguk. Malvin megértené, de mór tíz éve kint van a temetőben. Így telnek a napok, egyedüllétben, s már a biztosítótól sem csengetnek, csupán a postás jön havonként, ke- délveskedve átadja a nyugdíját, megköszöni a borravalót, aztán újra csend. A rádió idegesíti, tévé nincs, nem is kell, de azért így egyedül eléggé rossz. Levél sem jön a gyerekektől. Persze, sok a dolguk, nem érnek rá. Pedig nagyszerű dolog levelet kapni. Azt jelenti, hogy érdeklődnek a címzett után, kapcsolatot keresnek, vagy tartanak vele. És mindennap, minden reggel lelkiismeretesen lebicegett a postaládához, s mindennap azt kellett tapasztalnia, hogy nem érdeklődnek iránta. A szomszédok sem igen álltak vele szóba, nem volt közös témájuk, de hogyan lenne közös témájuk, az olyan embereknek, akik kényszerszerűen össze vannak zárva. Elég a zaj. ami egyik emeletről a másikra, egyik lakásból a másikba át- hallatszik. Több, sőt: rosz- szabb, mint akármilyen társadalmi érintkezés. így aztán hallgatólagosan mindenki megegyezett abban, hogy nem zavarják egymást különböző konvenciókkal. De a postaláda csak üres volt mindennap. Pedig egy levél sokkal többet mond. mint valamely közömbös, és a talán egyáltalán nem is őszintén kívánt „jő reggelt”. A ház mögött építették az űj parkot. Barátságosan szemlélte a munkát, élvezte, hogyan alakítják át az ala\talant. s szóba elegyedett á munkásokkal. — Nem érünk rá, papa — mondták egyszer neki. — Miért nem megy sétálni, vagy az öregek napközijébe? Eleinte tréfára vette, aztán észrevette, hogy nagyon is fölösleges 5 ott. ahol az új parkot építik. Talán nem is nekem építik, gondolta, hiszen ki tudja, meddig élünk? Wazabicegett, s megszokásból megnézte újra a postaládát. Legnagyobb meglepetésére levelet kapott. Ez állt benne: ..Ha baj van a ház körül, örömmel állok a rendelkezésére. Megbízható szakember: Fehér Gedeon”. — Honnan ismerhet ez az ember? — tűnődött — De A Vidám koldusok Egerben Az egriek rövid időn belül már másodszor találkozhattak a XVIII. századi skót költő. Robert Burns verseivel. Február végén a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola klubjában a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem amatőr színjátszói vérbő játékkal idézték föl a poéta népi humorát (Herényi Miklós Gábor kecskeméti rendező színre állításában). Most a második éve jól működő és népszerű Pódiumpresszó a nőnapon, ünnepi hangulatban a Thália Színház fiatal művészeit látta vendégül a Dobos cukrászdában hasonló műsorral. Az estet Benkö Péter, Jászai- díjas színművész indította. Színházi légkört idéző saját dalaival igyekezett hallgatóságát bevezetni a kulisszák mögé, s megteremteni a találkozó kötetlen levegőjét. A közönség és az előadók közötti feszültség mégis akkor oldódott fel igazán, amikor a négy színész — BenkS Péter, Zsurzs Kati, Miké István és Walla Ervin — Burns sajátos ízű verseivel fiatalos, könnyed hangulatot „csempészett” a cukrászda asztalai közé. A dramaturgi- ailag jól felépített összeállítást. amelynek csak utolsó darabja a címadó kantáta, ötletes • zenei betétek tették lendületessé. A versek humorát jól ellenpontozó játékához Benkö Péter méltó partenerekre talált. Mikó István sokoldalú színészi teheti séggel irányította az előadást; s magas szintű zenei tudásával is kiemelkedett. ZsurzS Kati az elején kissé visszafogottan, de kedves bájjal jelenítette meg a skót népi világ leányalakjait. Walla Ervin gitárkiséretével éa hangszerelő munkájával se-' gítette a műsor sikerét. A kezdeti nehézségek utári (az előadást semmiképp sem segítő, sőt az azt hátráltató bevezető interjúra gondolok) az est színházi élménnyé emelkedett és méltó lezárása volt a Megyei Művelődési Központ téli, zenés irodalmi- presszó-sorozatának — és a múltkori elmaradt előadás miatt érzett csalódást Is ma-; radéktalanul felejttette. Jámbor Ildikó FARKAS FERENC 75 ÉVES «■ Ünnepi hangverseny Farkas Ferenc Kossuth- dijas zeneszerző 75. születésnapja alkalmából ünnepi hangversenyt rendez a Megyei Művelődési Központ és az Egri Szimfonikus Zenekar. A március 14-én, szombaton este 7 órakor kezdődő programra, amelyen az ünnepelt is részt vesz, az egri Helyőrségi Művelődési Otthonban kerül sor. Közreműködik az Egri Szimfóúikus Zenekar, az Egri Rézfúvós szextett, az Egri Vonósnégyes. valamint Kovács flonj ka ének- és Kocsis Albert Liszt-díjas hegedűművész,1 Vezényel: Farkas István. , Í ZALÁR JÓZSEF — A RÁDIÓBAN. Egy esztendő sem múlik el, hogy a rádió műsorára ne tűzze Zalár József i valamelyik dalát. Most, március első hetében is felhang- j zott a „Nóták” első műsorszámaként a prímás hegedűjén 1 Zalár „Régen laktam én e házban” című kis verse. Ked- I vés, bánatos dal, Fráter Lóránd szép és bánatos dalla- j mával. Zalár régen élt és régen halt meg, még 1914-ben. 1 De dalai, úgy látszik, túlélték őt. Egerben egy fíJSeg ut- j catábla őrzi nevét. Sírját különös sors érte. Rátemetkeztek és ekkor eltűnt a nevét a kegyelet melegével őrző \ emlékjel. Elvégre n volt az első egrinek számító költő. ) aki három vaskos kötet verssel jelentkezett az irodalom. I bán. Még néhányan tudjuk, hol van eltemetve, s meg- I állunk a simái a jövendő elfeledettek közül egy pillanat- I ra. (kapor) hogy rendes lehet, az biztos. És hogy nekem írt, különös. Fel kell őt keresnem. És fogta a botját, elbicegett a megadott címre. — Fehér Gedeont keresem — mondta az udvaron egy farmemadrágos fiatalembernek. — Ott van bent, tata, abban a műhelyben — kapta a rövid választ. A műhely, amolyan maszek módra, tehát a legmodernebbül felszerelt műhely volt. Visított a fűrész, a köszörűről szikraeső utánozta az üstököst, kalapácsok kopogtak, s fémes illat terjengett a levegőben. „Mint annak idején a gyárban” — gondolta az öreg, és jó hangosan, vagy háromszor köszönt. Egy védószemüveges. mi- cisapkás férfi végié észrevette. és odalépett hozzá. — Kit tetszik keresni? — Fehér Gedeont. — Én volnék. — Csak meg szeretném köszönni a kedves levélét, amit a minap küldött. Gondoltam. írok magának. de hát jobb. ha előbb személyesen ismerjük meg egymást. — Levelemet? — csodálkozott a micisapkás. és levette a védőszemüveget. — Hát tudja, amit nekem. Nagy Jenőnek írt. Hogy örömmel áll rendelkezésemre. — Aha — gondolkodott el a micisapkás. — Biztos valami karbantartásról van szó. Nemde? — Karbantartás? — kérdezett vissza bizonytalanul az öreg. — Ezt nem tudom. De hát levelet küldött, és tud ja. m — Mondja csak, tata: vaj lami baj van a lakás körüli Mert azt megoldjuk. ■ — Baj? — zavartan nézett. — Baj nincs. Talán» csak annyi, hogy egyedül vagyok, s a kutya sem néa felém. — Nézze, tata — mondtd most már a levelével ellenJ tétben teljesen örömtelenül a mester —, én mindenkin nek bedobtam egy gépiéit lej velet az új lakótömbben; hogy ha valami javítanivaló van, azt elintézem. Vau magának javítanivalója? Az öreg sokáig nézte á kormos arcú mestert, felJ idézte magában a levelet, ai postaszekrényben, s egyre több hibát vélt felfedezni abban a gondolatsorban) amely végül ide vezéreltei — Nem is tudom — motyogta. — Talán arra gondoltam. hogy megjavíthatná a botomat.. már régi... A mester megkönnyebbülj ten nézett, mert szerette azokat az embereket, akikel könnyen lerázhat, ha néro lát bennük üzletet. — Sajnálom, de nem ez á szakmám. Minden jót, és hasonlót! — azzal visszatette a szemüvegét, és produktív; munkához fogott. Az öreg még álldogált egyj ideig, aztán hazabicegett. Ült egy keveset a fotelt bán, majd újra felöltözött) mért eszébe jutott Malvin; Elmééit a temetkezési vállat lét kirakatához, ahol minj dennap kifüggesztik az aki tuális gyászjelentéseket. Malvin nevét is kereste) de már nem volt ott. Kátai Gábag, ±
