Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Dák és a túszok AMIÓTA A VILÁG MEGISMERKEDETT a terroriz­mus e különösen veszedelmes, sokak életét fenyegető ágával, a gépeltérítéssel, minden jóérzésű ember első­sorban a túszok sorsáért aggódik. Bármely vélt vagy valós sérelmet — akár egy nép ellen elkövetett bűntet­teket is — ártatlan és védtelen utasok életének kockáz­tatásával megtorolni politikai szűklátókörűségre vall és nem számíthat megértő elnézésre. Ám a legutóbbi hírek szerint még Damaszkusz re­pülőterén veszteglő pakisztáni Boeing-gép esete némi­leg eltér a légikalózkodás eddigi históriájától. Nem ar­ra gondolunk, ami a hányatott sorsú utasokkal törté­nik a fedélzeten — erről csak a legőszintébb együttér­zés hangján lehet szólni —, hanem az ügy islamabadi és washingtoni visszhangjára. AMI ZIAUL HAK TÁBORNOK REFLEXIÓJÁT IL­LETI, az általában mindig ugyanaz. A pakisztáni el­nök azt tette, amit ilyenkor a diktátorok tenni szoktak: az országot valóságos letartóztatási hullám öntötte el. Az ellenzéki néppárt 120 aktivistáját — köztük a ki­végzett Ali Bhutto özvegyét és lányát — őrizetbe vet­ték. Hak elnöksége alatt nem ez az első feszültség: többször is tüntettek ellene diákok és munkások, szem­behelyezkedtek vele értelmiségiek és magas rangú ka­tonatisztek. A következmény viszont mindig az volt, hogy az ellenzéket a korábbinál is szélesebb körű meg­torlás sújtotta. Persze, a túszdráma színhelye kapóra jött Ziaul Hak- nak, s mindazoknak, akik — mint a washingtoni kül­ügyminisztérium közleménye is tanúsítja — a térségben uralkodó ellentétek szításán munkálkodnak. Islamabad minden igyekezetét latba vetette, hogy a gépeltérítés ürügyén Afganisztánt támadja, s a kabuli kormányra próbálja hárítani a felelősséget. Annak ellenére, hogy az afgán szervek igyekeztek minden tőlük telhetőt el­követni a terroristák meggyőzésére, a túszok érdekében, s éppen a pakisztáni vezetés volt az, amely semmit sem tett kiszabadításukért. MINDEZÉRT TEHAT KABULT vagy — mint az ame­rikai közlemény tette — a Szovjetuniót hibáztatni eny­hén szólva arcátlanság. Semmi nem igazolja és menti a gépeltérítők tetteit. De azt sem, hogy a légikalózko­dás ürügyén Ziaul Hak újabb kirohanásokat intézzen Afganisztán ellen, s az USA-val egyetértésben a Szov­jetunióra igyekezzék hárítani a felelősséget. Bármi is lehet a túszdráma vége, annyi bizonyos, hogy az isla­mabadi rendszer nem nyújtott mást, csak ami a lénye­ge: a terrorra terrorral válaszolt. Ennek pedig — bel­politikai viszonyai közepette — valamennyi következ­ményét viselnie kell. Gyapajr Dénes A géprablók újabb ultimátuma ma ti óráig Szerdán délelőtt 11 órakor jár le az új ultimátum, ame­lyet kedden, a déli órákban tűztek ki a pakisztáni repü­lőgép elrablói — közölték islamabadi hivatalos forrá­sok. A három légikalóz össze­sen 55 pakisztáni politikai fogoly szabadon bocsátását követeli és továbbra is azzal fenyegetőzik, hogy kívánsá­guk megtagadása esetén fel­robbantják a damaszkuszi repülőtéren álló gépet. BUDAPEST: Kedden a külügyminisz­tériumban folytatódtak Púja Frigyes és a hivatalos láto­gatáson hazánkban tartóz­kodó Ernesto Augvsto Metn Antunes, a Portugál Forra­dalmi Tanács tagja, az Al­kotmánybizottság elnöke kö­zötti tárgyalások. A felek eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. MOSZKVA: 1981. március második fe­lében a Lengyel Népköztár­saság. a Német Demokrati­kus Köztársaság a Szovjet­unió és Csehszlovákia terü­letén „Szojuz—81” egyez­ményes elnevezessél tartják meg a szövetséges hadsere­gek és hadiflották tervsze­rű együttes törzsvezetési hadgyakorlatát. HELSINKI: Kedden Helsinkiben ün­nepélyes keretek között Sa- kári Yrjönen, a Finn Keres­kedelmi Kamara vezérigaz­gatója megnyitotta a Fin- landia-házban a magyar gazdasági és műszaki napo­kat. Az ünnepélyes megnyi­tón részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes. NEW YORK: Libanon kérésére hétfőn este összeült az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa, hogy meg­tárgyalja a dél-libanoni te­rületek ellen állandósult iz­raeli támadások következté­ben kialakult helyzetet. A 35 percig tartó ülést hatá­rozathozatal nélkül bizony­talan időre elnapolták. NEW YORK: Mindössze tíz percig tar­tó tanácskozás után elnapol­ták hétfőn az ENSZ tenger­jogi konferenciájának 10. ülésszakát New Yorkban. A konferencia megnyitó­ján Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára rámutatott, hogy a „megváltozott körül­mények” — egyes államok saját gazdasági érdekeik vé­delmében hozott egyoldalú intézkedései — megakadá­lyozhatják a nemzetközi tengerjogi egyezmény elfoga­dását. I.eonyld Brezsn.vev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke kedden a Kremlben találkozott Le Duannal. a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkáraival, az SZKP XXVI. kongresszusán résztvett vietnami küldöttség vezetőjével (Népújság telefotó — TASZSZ — MTI — KS) A LEVELEK VISSZHANGJA Szovjet békeoffenzíva A nyugatnémet kormány a Szovjetunió tárgyalási szán­dékának megerősítését látja abban a levélben, amelyet Leonyid Brezsnyev szovjet államfő intézett Helmut Schmidt kancellárhoz. A bonni kormányszóvivő szavai szerint a levél „nagyon mér­téktartó és konkrét; részletes javaslatokat tartalmaz; egé­szében pedig a szőrijét veze­tés készségét tükrözi a ke­let—nyugati párbeszéd foly­tatására". A hét végén Bonnban át­adott üzenet részleteit nem hozták nyilvánosságra. A szó­vivő csupán arra utalt, hogy Leonyid Brezsnyevnek az SZKP kongresszusán elhang­zott tárgyalási javaslatait mélyíti el, és kifejezésre jut­tatja a Szovjetuniónak azt a szándékát, hogy a vitás rész­leteket közvetlen kapcsolat- felvétel útján tisztázzák. A Brezsnyev-levélben fog­laltakról folytatott egyebek közt eszmecserét az ameri­kai vezetőkkel Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter, aki Washingtonban Reagan elnökkel, Alexander Haig külügyminiszterrel, Caspar Weinberger hadügyminiszter­rel. a kongresszus, valamint a szenátus vezetőivel talál­kozott. A szovjet államfő hasonló tartalmú üzenetet intézett Reagan amerikai, Margaret Thatcher brit miniszterelnök­höz, valamint a svéd és a dán kormányhoz. A francia lapok „szovjet békeoffenzíva nak” minősí­tik a Moszkvából érkező, legutóbbi szovjet sajtó kom­mentárjaiban kifejtett ja­vaslatokat, a tárgyalási készség ismételt kinyilvání­tását. . Leonyid Brezsnyev üzenetet küldött nyugati állam- és kormányfőknek, közöttük Valéry Giscard d'Estaing francia köztársa­sági elnöknek is. A Le Monde címben emeli ki, hogy Moszkva megsokszorozza Washing­tonhoz intézett felhívásait. A szovjet nyilatkozatok, ál­lapítja meg a lap tudósító­ja, kiemelik az ellentétet Moszkva szándékai és a Washington által folytatott erőpolitika között. Az olasz miajsz.terelnök- ség hivatalosan bejelentet­te, hogy a minisztertanács zerdán tárgyal Leonyid Brezsnyev Forlani miniszi terelnökhöz intézett, hétfőn kézhez kapott leveléről,' Forlani kedden a kormány- koalíciót alkotó négy párt főtitkárával tárgyalt, ismer­tette a levél tartalmát és egyeztette velük álláspont­ját. Római értesülések sze­rint Brezsnyev levelében új javaslatokat terjesztett az olasz fél elé a kereskedelmi kapcsolatok terén és a gaz­dasági együttműködésben. Az új spanyol kormányfő szintén levelet kapott Le­onyid Brezsnyevtöl, az SZKP KB főtitkárától, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöké­től a legújabb szovjet lesze­relési és tárgyalási javasla­tokról — jelentették be hi­vatalosan Madridban. Aa üzenetet a Szovjetunió mad­ridi nagykövete kedden adta át Calvo Sotelo miniszter- elnöknek. Spanyol források szerint az üzenet tartalma meg­egyezik a többi nyugati ve­zetőnek küldött levelével* (MTI) Reagan Kanadában Hollandia — tulipán nélkül (1.) Közös és eltérő vonások Hollandiát általában tuli­pánjairól és szélmalmairól, hazánkat a „csikós-gulyás- puszta-paprikás” reklá­mokról ismerik fel az ide­genek. Nem vitatom: mind­egyikben van valóságelem. És van álromantika. Mind­egyik a külföldinek, az ide­gennek szól — hol export­cikk, hol idegenforgalmi ne­vezetesség, vagy inkább vonzerő formájában. Amikor hollandiai élménytáramat rendezgetem magamban, szeretném mellőzni ezeket a jellemző vonásokat. * Hollandia szép és vonzó ország, népének élete gon­dolkodásra késztet. Nem egyszerűen az ismeretlenre csodálkozás öröme rögző­dött bennem; érdemes fi- gvelni erre az országra, amely — gyökerében más társadalmi berendezkedé­se, lakóinak a mieinktől idegen világnézeti felfogása elleniére — azt hiszem, sok mindenben közel áll hoz­zánk. Köztudomású, hogy Hol­landia területe Magyaror­szágénak egyharmada. la­kóinak száma viszont tizen_ négymillió, tehát megha­ladja hazánk lélekszámút. A mezőgazdaság mindkét or­szágban jelentős, jegyzik a világranglistán, s hogy foly­tassam a sort: mindkét or­szág sokat szenvedett a tör­ténelem folyamán. 1981. március 11., szerda Gondolom: némiképp fur­csa. hogy egy szocialista or­szágból érkező embert a munka becsülete ragadja meg először, itt, ahol a la­kosság nyolc százaléka mun­kanélküli, é6 ahol a gazda­sági élet meghatározója a profit. Mégis így van: egy igazán gazdag kapitalista or­szágba érkeztem, ahol ere­dendően becsülete és tisz­tessége van a munkának. Szorgalmas nép a holland, tehetséges és fegyelmezett. Azt mondják: semmiféle munka nem szégyen, az ut­caseprőé sem, hiszen jól megfizetik. Aki teheti dol­gozik. így, ahogy mondom: aki teheti. A nők többsége ugyan otthon van, s amikor különböző pártállású parla­menti képviselőkkel volt al­kalmam találkozni, elmond­ták: 1978-ban 220 ezer mun­kanélküli volt az országban. Az elmúlt öt évben 150 ezer­rel akarta csökkenteni a kormány az állást keresők számát, ezzel szemben 120 ezerrel nőtt. A gondok so­kasodnak, feszültséget te­remtenek az országban. Azt bizonygatták különböző kö­rökben, hogy a dolgozó em­berek készséggel vállalnak részt (túlfokozott adók — 30—70 százalék! — lerová­sa árán is) a munkanélkü­liek eltartásából. Nem is kételkedtem. így legalább van munkahelyük. Végtére is a munkanélküliség Hol­landiában nem elsősorban megélhetési kérdés (első évben fizetésük 80, máso­dikban és harmadikban 70 százalékát kapják segély­ként), hanem társadalmi, pszichikai állapot. A „sen­kinek sincs rám szüksége” lélekölő és életmódot kifa­csaró közérzet gyakran zül­léshez, kábítószer-fogyasz­táshoz, kilátástalansághoz, a társadalom perifériájára ju­táshoz vezet. Hollandia politikai érte_ lemben is .sokszínű ország. Lakói átélik, «élvezik, egy­úttal „szenvedik" a polgári demokrácia több mint há­rom évszázados módszerét — gyakorlatát. Elég annyit mondani, hogy csaknem százhúsz párt tevékenyke­dik az országban, de közü­lük csak három számottevő: a kereszténydemokrata, a li­berális, és a szociáldemok­rata párt. Ez utóbbi, a Mun­kapárt, igén nagy erőfeszí­téseket tesz, és nem is hiá­ba. azért, hogy a májusi választások eredményeként szerephez jusson a parla­mentben. A máris megkez­dődött választási harcok kö­zepette a kormány igyek­szik reformokat, újításokat hozni. És lám, Beatrix, a leköszönt Júlianna királynő utódja is arra gondol: ide­je volna Hágában. Hollan­dia hivatalos és hivatalnok- fővárosába költözni. hogy legalább az események kő- kelében éljen. Ámbár, ki tudja. Ügy tűnik: a királyi háznak nem túl sok szere­pe van a politikai harcok­ban. Sok helyen ügyet sem vetnek rá. Mondják: kell, hogy legyen valamiféle lát­szólagos tekintély az or­szágban. És közben fokozó­dik a társadalmi feszültség, sokasodnak a gondok ... Jávori Béla (Következik: 2. A lakás- foglalók) Ronald Reagan amerikai elnök kedden hivatalos láto­gatásra Kanadába érkezett. Az ottawai parlament épü­letében Pierre Trudeau fo­gadta Reagant, akinek el­nöki beiktatása óta ez az első külföldi útja. A két kormány között Számos probléma vár meg­oldásra. A kanadai kormány ellenzi, hogy az Egyesült Államok katonai segélyt nyújt a Salvadorban kor­mányzó juntának. Ottawában „mélységes csalódottsággal és sajnálattal" A Központi Bizottság be­számolóját a Mexikói Kom­munista Párt XIX. kongresz. szusán Arnoldo Martinez Verdugo, a KB főtitkára terjesztette elő. A legutóbbi kongresszus óta eltelt időszakot az aktív politikai és szervezeti mun­ka jellemezte — mondotta a főtitkár, rámutatva arra, hogy erősödött a párt poli­tikai befolyása a dolgozó tö­megek körében. A párt szo­rosabbra fűzte sorait. A mexikói kommunisták az or­szág haladó demokratikus erőivel való szilárd szövet­ségre törekednek. A párt politikájának távlati célja: az ország forradalmi átala­kítása és a szocializmus fel­építése. Beszámolója külpolitikai részében a főtitkár a nem­fogadták azt is, Hogy Reagan, látogatása élőtt négy nappa' levétette a szenátus napirendjéről gz amerikai—kanadai halá­szati egyezményt. Kanadában azt a Reagan- féle javaslatot sem fogad­ták lelkesedéssel, hogy kös­senek valamiféle „észak­amerikai egyezményt”. At­tól tartanak, hogy annak segítségével az Egyesült Államok Kanada energia- forrásaira akarja rátenni a kezét. (MTI) zetközi helyzetet elemeznie szólt arról, hogy az ameri­kai kormányzat megpróbál beavatkozni más országok belügyeibe. Az utóbbi időben bonyolultabbá vált az Egye­sült Államoknak a Szovjet­unióhoz és a latin-amerikai országokhoz fűződő viszo­nya. Nemzetközi színtéren az erőviszonyok nem az impe­rializmus javára alakulnak — mondotta a párt főtitkára. A szónok bírálta egyebek között a kínai vezetésnek az Egyesült Államokkal kap­csolatos politikáját. Nagyra értékeljük a Szovjetunió hozzájárulását a reakciós erők. a fasizmus és az im­perializmus ellen folytatott harchoz, valamint az aktív kubai támogatást — mon­dotta a párt főtitkára. (MTI) Amszterdam szép házait szívesen megcsodálják a külföldiek IFotó: A szerző felvétele — KS) A Mexikói KP kongresszusa Aktív politikai munka volt a jellemző

Next

/
Thumbnails
Contents