Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-10 / 58. szám

i «nini Elin Egy sziget elmerü­lőben Amikor másfél esztende­je megnyílt a hatvani ter­melőszövetkezet klubja « Dózsa téren, örült az em­ber szíve. Na, ismét egy le­hetőség. hogy öregje-fiataljá szórakozzék, jó hangulatban múlassa szabad idejét. Ren­dezhet itt ismeretterjesztő előadást, irodalmi műsort, zenés esteket a klubvezeté­sét, mások a színes televí­zió előtt gyarapíthatják tu­dásukat, s ha mindehhez ügyesen kézben tartott büfé társul, nem lesz miben szű­kölködnie a szövetkezeti tagságnak, a nyugdijatok né­pes táborának. Hanem a szövetkezeti ve­zetők nemes, célirányos el­képzelése mihamar visszá­jára fordult. Illetve az el­lenőrző figyelem lazulásá­nak eredményeként az utób­bi hónapokban alaposan megváltozott a klubélet ar­culata, És aki mostanság, a nyitva tartás estéin, jó ér­zéssel belép az előszobába, majd a „szabadidős köz- pont” kis helyiségeibe, bi­zony lelombozódik. Hol van­nak már az ideák, hova tűntek a szórakozást, egész­séges művelődési lehetőséget Ígérő programok! Elnyelte ókét a cigarettfüst, amit vág­ni lehet. Felszívta a kártya­lap-csattogás, pénzcsörgés, ami e játék zenéje. Semmi. vé foszlatta a büféből asztal­hoz hordott sörök, borok, pálinkák alkoholgöze. Hova­tovább ott tartunk, a tévé­re kiváncsiak is biztonságo­sabban érezhetik magukat kint az utcán, mint a klub­ban, mert az immáron csak kártya barlang, egyedüli meg­tűr tjei pedig n különböző rendű-ra ngú ki bicék. Nem vagyok farizeus. Ha kedvem tartja, s akad cim­bora, itt-ott szívesen elbo- rozgatok, vagy nyári teraszok enyheivén megiszom a ma­gam sörét. A játéknak, a könnyű szórakozásnak sem vagyok ellene. Itt azonban egészen másról van szó! Je­lesül egy olyan vállalkozás­ról, amire azért áldoz köz­pénzből a gazdaság, hogy dolgozóit, nyugdíjasait meg­becsülje. találkozóikhoz kul­turális környezetet biztosit. són. Tehát a klub léte, életé­nek ilyen-olyan folytatása közügy, társadalmi kérdés, vagy inkább probléma. Ezért i* hívjuk fel rá a legilleté­kesebbek figyelmét, éspedig azt remélve, hogy a nehe­zen létrehívott kis szigetet megmentik a rendnek, a jó­zanságnak. De sietniük kell. mert a lumpenszellem hullámai pil­lanatok alatt elemészthetik. (m. gy.) nem tudta visszafizetni az exportfejlesztő dollárhitelt, mivel egy dollár bevételt a tervezett harminc forint he­lyett csak ezer forint kiadá­sával tudott elérni. Termé­szetesen kiesett a verseny­ből es a Nemzeti Bank ke­gyeiből. Nem került döntőbe For- maegy Győző, a Fűtermel- tető Vállalat vezére sem. Neki sikerült megváltoztat­ni vállalata termekszerkeze_ tét — magasabb feldolgo­zottsági fokú szénát termelt —, de közben úgy elszaladt a bérszínvonallal, hogy a gatyáját ráfizette a progresz- szív adóra. A zsűri már csak azért is lepontozta, mért ezek után öltözéke nem volt a versenyhez illő ... A zsűri a döntőben sem csak a végeredményt érté­kelte. hanem azt is. milyen együttműködés alakul ki a versényző és a kolléktíva között. Hiába oldotta meg fel­adatát hibátlanul Szódása- lováth Elemér, a NEVIGY­MINKETAKÍ SÉRTÉSBE KTSZ elnöke, mégis kiesett a versenyből, mert a jobb munka regyelem érdekében bevezette a kátéesznél a bot­büntetést. Sajnos, más sportszerűt­lenség is előfordult. Ló Leó­nak, a KÁRAFIATODÉRT autószerviz igazgatójának a zsűri egyik tagja súgott. Megsúgta, hogy a követke­ző negyedévben ismét fel­értékelik a forintot, addig Felvételünkön még „kamera stúdiójában. szűrhető, még e rövidített formában is — nem hiszem, hogy éppen emiatt! —, hogy Csáth Gyula lelket, testet, társadalmat érzékelő készsé­ge valójában a novella vi­lágában bontakozik ki iga­zán, s nem a színmű világá­ban. A cselekmény itt egyet­len ívelésű, elmondható tör­ténés, melyen belül igazolási és igazodási pontok csupán a drámai konfliktusok. Egy­fajta receptúra fedezhető fel bennük a dzsentri világba betévedteknek az infernóhoz való eljuttatását illetően. Az igazi tragédia ott van, hogy ez a „receptúra”, s ezek a ma már inkább csak meg­mosolyogni. mint megérteni való konfliktusokat kiváltó drámai csomópontok «egykor valós tragédiák kiinduló­pontjai voltak. Csáth Gyula legfőbb erénye korának mély realizmussal való ábrázolá­, Kedves nézőink! Itt va­gyunk a Magyar Televízió országos igazgatóversenyén. Vállalati igazgatók, szö­vetkezeti elnökök vetélked­nek, ki a jobb, ki az ügye­sebb. Több elődöntőben vá­lasztották ki azt a hat vál­lalati igazgatót, aki a zsűri előtt és a tévén keresztül az egész ország szeme láttára döntötte el, ki a legjobb e hazában. Már az elődöntőkön is nagy feladatot kaptak a résztvevők. Nemcsak egy- egy gazdasági problémát kel­lett megoldaniuk. A szigo­rú zsűri azt is pontozta, ki milyen áron tudta elvégez­ni feladatát. Baumwoll Je­nő például — aki ha nem versenyez, a TEXTILRONGY igazgatója —, azt a fela­datot kapta, növelje a vál­lalat exportképességét. Baumwoll vállalata be is tort a patagon piacra, de Horváték RITKÁN SZOKÁSOM, de ha az is volt volna gyakori, most akkor sem tehetném: össze­hasonlítani az eredetit az adaptációval. Lévén, hogy bár televízióra való alkalma­zásról volt szó, valóban még­iscsak önálló, szuverén al­kotás, sőt ősbemutató volt a Horváték című tévéjáték péntek este * képernyőn. Csáth Géza, kinek nevéhez immáron elválaszthatatlan jelzővé kövesedett oda a „tragikus sorsú” — külön­ben valóban az is volt — hagyatékából került elő ez a terjedelmes, több felvonásos színmű. Aki megtalálta, az Illés Étidre volt, aki képer­nyőre alkalmazta Deme Gábor dramaturg segítségé- I vei, az meg Létier Péter, a : rendező. j A századforduló életrno- delljét. — mert hirtelen nagy összegű örökséghez ju­tottak — követni akaró Hor_ váték, azt tették, amit ma­guk körül láttak, ami köve­tésre egyedül értelmesí?) és lehetséges lehetett a nemrégen még koldusszegény gimná- | ziumi tanár és felesége szá- !■ mára, — a dzsentri életfor- ! ma. El is tékozolják rövi- ] desen minden pénzüket és elkótyavetyélik szerelmüket I is: felbomlik a család és megszűnik minden remény, hogy valaha ismét egymás- j ra találjon férj és feleség. , Nem állítom, hogy Csáth Géza drámája nem hordoz ; tanulságot a ma pénzhajhá- , szói, a társadalom és test- . idegen életformák majmólói számára. A probléma csak az, hogy ilyen tanulságok éppen azok számára érdek­telenek, akikhez, vagy akik­ről szólni kíván az író, a rendező és a színész, így te­hát nem is holmi „mai ér­telmezés” okán, a kioktatás, a figyelmeztetés jogán ke­rült a Horváték a képernyő­re, mint sokkal inkább — ' elnézést a régészettől köl­csönzött kifejezésért — le­letmentés miatt. Hadd tegyem hozzá rög­tön: egy értékes lelet meg­mentése miatt ' IGAZ, ÉS e drámából is ki­a pi előtt” Horváték, a televízió sában rejlik. Nem ő tehet róla, hogy e színművében a ma közönsége már alig ér­zi ki az egykori dráma rea­lizmusát, inkább — legalább, is jómagam — drámai szö­vegkönyvnek éreztem, lib­rettónak egy még meg nem írt magyar musical számára. Fentebb azt a fogalmat használtam, hogy: leletmen­tés. Lener Péter rendezői ér­deme, hogy csodákra ugyan képtelenül — de minek is a csodák?! — de fel- és be­mutatásra szakszerűen fel- készülten. jó tempójú elő­adásban tartotta meg szá­munkra ezt az érdekes ős­bemutatót. Nem találok ki újat mindezek kapcsán, ha arra biztatok mindenkit, ott a televízió drámákkal foglal­kozó műhelyében, folytassák csak bátran, még széleseb­ben ezt a sajátos leletmen­tést. Néha majd csak cse­repet találnak, bár az is so­kat mondhat el egy korról, de a cserepek nyomát kö­vetve olyan kincsekre lehet lelni századunk elejének, múlt századunk végének irodalmában is, amelyek etry. szerre vallanak a múltról, honnan jöttünk, egyszerre szólnak a mához, hogy ért­sük ki belőle, merre is tart­sunk. A HORVÁTÉK főbb szere­peit, némi kis szecessziós ízzel — ami nem riasztott, sőt von­zott inkább — B alársovits Lajos, Takáts Kati. B*nkő Gyula. Deák. Sándor, Petur Ilka és Mécs Károly alakí­totta, — sikerrel. Gyurkó Gésa Több mint negyven évvel ezelőtt készítette az első taj- tékpipáját Galambos Lajos kaposvári nyugdíjas. A magyar tájegységek motívumaival díszített hosszú és rövid szárú, zárt és nyitott pipák sok országba elkerültek már. (MTI Fotó: Cser István felvétele — KS) Középkori várfalmaradványok Középkori várfalmaradvá­nyok után kutatnak a régé­szek Székesfehérvárott. A vá­ros hajdani falának vonula­tát ugyancsak néhány elő­került falrésziét jelzi, a domborzati viszonyok válto­zásai viszont sejtetik, hogy Oümi tül. március kedd az egykori metszeteken lát­ható, s az évszázadok során nagyrészt megsemmisült erődítés némely szakaszát még épségben rejti a föld. A tavaly megkezdett ásatá­sok során rábukkantak a várfal északnyugati rondel­lájára, valamint a hozzátar­tozó olaszbástyéra, s a tör­ténelmi belváros több épü­letének kertjében is talál­tak várfalmaradványokat. (MTI) Megnyílt Pusztai Ágoston hatvani tárlata A Hatvani Galériában va­sárnap délelőtt nyitották meg Pusztai Ágoston szoborkiál­lítását. Az egri művésztele­pen dolgozó szobrász, aki megyénkben először lép nyil­vánosság elé önálló kiállí­tással, szép és változatos anyaga révén már a megnyi­tó ünnepség közönségé köréJ ben nagy sikert aratott. A tárlatnyitást egyébként a művelődési központ népdal­körének hangulatos műsora vezette be. és Pusztai Ágos­ton műveiben április 5-ig gyönyörködhetnek a mü- barátok. Magyar képek, Erdélyi táncok Diákhangverseny Egerben A Megyei Művelődési Központ hosszú esztendők során minden tanévben di- ákhangverseny-sorozatot hír. det az egri szakközépisko­lások, szakmunkástanulók és gimnazisták részére. A rendezvények célja, hogy a tizenévesek zenei kultúrá­ját e módon alakítsák és megszerettessék velük a ko­molyzenét. Az idei program befeje­ző „muzsikájára” tegnap, hétfőn és ma este kerül sor az Egri Helyőrségi Mű­velődési Otthon színházter­mében. A mindkét esetben délután 6 órakor kezdődő záró hangverseny műsorát a magyar zenének szentel­ték. Bartók Béla 100. és Farkas Ferenc születésének 75. évfordulója tiszteletére a szerzők alkotásaiból állí­tották össze. Az Egri Szim­fonikus Zenekar bemutatta Bartók Béla: Erdélyi tán­cok, Magyar képek, vala­mint Farkas Ferenc: Mátrai táncok és Scerzó symphóni- co című szerzeményét. Ve­zényelt Farkas István, is­mertetőt tartott Lévai Zsolt, PANTOMIM-EST EGERBEN Az élet honyelult!? A pantomim nagy lehető­ségekkel rendelkezik: világ­teremtő művészeti ág, amely beszédes mozdulatokkal te_ remii meg a környezetet: tárgyakat és személyeket hoz létre sz.inte a semmiből. Talán emiatt is nőtt meg a népszerűsége az utóbbi évek­ben hazánkban: ezt bizo­nyítja az egri Megyei Mű­velődési Központ nemrég megindult sorozata is. Olyan csoportok kapnak itt szerep_ lési lehetőséget, amelyeket már ismerhet — például a televízióból — az érdeklődő közönség. Természetesen ezek más és más színt kép­viselnek. Március 13-án, pénteken olyan társulatot látha­tunk, amelyik a klasz- szikus hagyományok foly­tatója. A Karsai Pantomim RT. Az élet bonyolult!? cí­mű műsora zömében gro­teszk jelenetecskékből áll, amelyek a mindennapok visszásságait, közhelyigiaz- ságait leplezik le. A válto­zatos program egy-két rész­lete azonban már sajnos in­kább maga számit közhely­halassaa el a két olasz au­tómosó berendezés megvé­telét. Mindkettőjüket kizár­ták a versenyből. A többi versenyző nagy küzdelmet vívott egymás­sal. Közülük Káragözért Aladár, a CSODASZARVAS ÉS FÉMIPARI MÜVEK igazgatója esett ki leghama­rabb. Kezdeti sikerei után termékeinek rossz minőségé, vei kiszorult a kelebiai piac­ról. így csak harmadik lett. Patópál Péter, a HEJRÁ- ÉRÜNKARRAMÉG Tsz el­nöke ravasz taktikával élt. Munkájának vezérelve az volt, hogy csak az nem kö­vet el hibát, aki nem dol­gozik. Nos, ő nagyon jól ki­jött a kollektívával, de mást sem csinált. így a kis kö­zösség elérte a kitűzött célt, az igazgató meg hibapont nélkül oldotta meg felada­tát. így került a második helyre. A jövőre nézve biz­tató, hogy már csak a má­sodik helyre lehetett így kerülni, nem az elsőre. Fehér Piros, a döntő egyet­len női résztvevője lett az első, a Magyar Vászon és Kanavász Művek igazgatója. Olyan hibátlanul dolgozott, mint Patópál Péter, olyan fe­gyelmet tartott, mint Szó- dásalováth Elemér, s úgy átalakította vállalata termék- szerkezetét, mint Formaegy Győző. De mindezt úgy csinálta, hogy a döntő töb­bi résztvevőjével ellentétben ném kapott utána infarktust. Gőz József nek: hiszen minden valaíhf- revaló mímes bemutatja, hogy hogyan járnak az em­berek, vagy hogyan visel­kednek az utca forgatagá­ban. Ha nem is láttunk sok újdonságot, a hángulatoí felforrósította néha, hogy a társulat vezetője, Karsai Já­nos remek mesterségbeli tu­dása mellett jó színészi (!) adottságokkal is rendelkezik, s nemcsak a gesztusok nyel­vén beszélt, hanem arcjáté­kát is latba vetette. A tár­saság azonban nem bizo­nyult egységesnek: Karsai Gizella. Laczkó Vladimír és Kiss Tamás nem érte el az általa képviselt szintet.. Ezért, ha együtt léptek a színpadra, fölborult az tér­ség. így aztan azok voltak a legemlékezetesebb periek, amikor Karsai János egye­dül állt a közönség elé. A legtöbb együttes a test ki­fejező mozgására teszi a hangsúlyt, még festést, ál­arcot is használ a vonások kendőzésére. A Karsai Pan­tomim RT. nem él ezzel az eszközzel, de talán éppen ez a sajátossága: ha megerősí­tik ezt a törekvésüket, to­vábblépnek az úton, kiemel­kedő teljesítményt várha. tunk tőlük. Most azonban nemcsak a szerkesztés hibá­ja volt, hogy a produkció­juk nagyon vegyesnek tűnt, (yábor) Nemzetiségi népzenei fesztivál Az idén április 10—12. kö^ zött rendezi meg a Magyar Rádió hagyományos nemze­tiségi népzenei fesztiválját. A rendezvénysorozatnak ez­úttal is Békéscsaba ad ott­hont. A fesztivál nyitóhangver-' senye a Bartók-centenáriu- mot köszönti, kifejezve, hógy Bartók Béla tudományos és zeneszerzői munkássága je­lentősen hozzájárult a nem­zetiségi népdalhagyomány megőrzéséhez. Naponta két-két nemzeti­ségi csoport tart bemutatót az ifjúsági és úttörőházban. Délszláv és német nemze­tiségi népi énekesek és ze­nekarok lépnek fel. valamint a román és a szlovák nem­zetiségiek képviselői mutat­koznak be. A műsorokat a rádió hangszalagra rögzíti, és április 29. és május 3. kö* zött sugározza. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents