Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
Hem csak papírforma öt évre szóló megállapodást kötött a Gagarin Hó erőmű Vállalat és a Mátraalji Szénbányák, amelyben nemcsak a termeléssel kapcsolatos tennivalókat határozták meg. Többek között szervezési dokumenHimokat cserélnek. A gépek és berendezések nagyjavításában kisegítik egymást. A szociális és kulturális feladatok végrehajtásában is együttműködnek. Bizonyos neheztelés érződött ki a kérdésből; — Mondd, miért nem akartok elegendő lignitet termelni ? Hökkenésnyi csend. A kérdésre válasz helyett kérdés érkezett; — És ti miért nem akarjátok a lignitet átvenni? Bódi Béla az erőmű. Győ- ry Sándor a bánya igazgatója fürkészve nézte egymást. Ez bizony, fura egy helyzet volt. — Tudod mit, itt rögtön tisztázzuk a dolgot — ajánlotta Győry Sándor. — Itt a telefon. Talán akkor kezdődött. Néhány éve. Mondhatnánk, az élet kényszerítette rá a „két szomszédvár” vezetőit arra. hogy nyílt szót használjanak egymással szemben. Tervszerűbben, tovább Nem könnyű egy több oldalas szerződés kulcsszavait megtalálni. Hol a hangsúly? A lignittermelésben, a sálak és a pernye elhelyezésén, a vízigény kielégítésén, a karbantartási munkákon, a szervezési feladatokon, a munkaerő-gazdálkodáson vagy a közművelődési és szociális tennivalókon? Mert ezek a területek tartoznak az • együttműködési megállapodáshoz. Ha csak most kezdődött volna a kooperáció, csakugyan lehetetlen lenne a súlypont kijelölése. De a közös cél a közps cselekvést is feltételezte már korábban. Hogy ez nem ment könnyen, nem volt elég csupán elhatározni? Persze. Az informátorok nem mindig tisztelték a valóságot, esetenként pedig még ott is nehézségeket támasztottak, ahol ezzel még önmaguknak is ártottak: mindez hozzátartozik a mostani szerződés előéletéhez. Mert könnyű azt hinni, hogy ami természetes, azt mindenki azonnal teszi is, és azt mindenki tenni akarja. — A megállapodás alapvető célja, hogy a két vállalat között az elmúlt évek során létrejött munka- és emberi kapcsolatok tervszerűen továbbfejlődjenek. Talán éz a mondat adja a nyitját minden szándéknak. Keret és részlet Nagy általánosságokban megfogalmazni valami hasznos elképzelést százszor könnyebb, mint ennek a jó ötletnek az aprópénzre való átváltása. Mert mi az, hogy „folyamat«; lignittermelés’'? Például az, hogy „a szén átvételére napi bontású, havi programot készítenek”: olvashatjuk a szerződésből. A félreértés, az egymásra mutogatás tehát kizárva. De az egyezség még ennél is jobban felbontotta a témát, a széntéri készletre, a szalagmérleg hitelesítésére, a vagonbuktató üzemképességére, a hamutartalmat mérő készülék ellenőrzésére és így tovább. Ennyi minden tartozik tehát egy olyan kifejezéshez, mint a „lignittermelés”. De, sorolhattuk volna a legköznapibb tennivalókat a gépek javításáról, a szakmunkások cseréjéről, a közös közművelődési rendezvényekről. a mikrofilmek kódolásáról, a tartalék alkatrészek tipizálásáról, hogy csak néhányat kiragadjunk a sorból. — A Gagarin részére a Thorez tízezer munkaóra műhelykapacitást biztosít a különböző forgácsoló, daraboló, javítási és karbantartási munkák végzésére. Ezt is a szerződés rögzíti. A „kis tetteken” van tehát a hangsúly, és messzire elkerülnek a szerződők mindenféle hangzatosságot. Tud. ják, miért. További javaslatok Vagy harmincán lehettek ott a teremben, amikor a két vállalat vezetői aláírták a szerződést. Valamennyien fontos és felelős beosztású emberek: műszakiak és funkcionáriusok. Előbb a két igazgató szólalt meg, hogy indokolja, magyarázza, miért tartják hasznosnak a megállapodások papíron való rögzítését. Abban egyetértettek, hogy a közös cél a minél olcsóbb és minél nagyobb mennyiségű villamos energia előállítása. Ezért nemcsak az alapító okmányban feltüntetett tervadatokat kell teljesíteniük, hanem azoknál többet is. A készség ehhez náluk adott. Aztán a meghívottak is megkapták a- szót. — Javasolom, hogy ezentúl évente legalább egyszer a két vállalat dolgozói együtt tartsák meg a munkásgyűlést. ahol a két igazgató tájékoztassa őket az eredményekről is, a tennivalókról is. Tetszéssel fogadták a javaslatot. — Nemcsak a munkában és a gyűlésen legyen együtt a két kollektíva. A szórakozásban is. Szervezzünk közös kirándulásokat. Az ilyen alkalmak a barátság elmélyítését is szolgálják. A szándék őszintesége egyértelmű volt. Majd az aláírás A hosszú asztal közepén Zsirka László, a gyöngyösi járási pártbizottság titkára ült. Mellette a két igazgató, majd a két főmérnök, aztán a két pb-titkár. Műbőr irattartó foglalta magába a szerződés kikészített példányait. Készséges fiatalemberek segédkeztek, nyitották, tették, továbbadták az irattartókat. A végén a két igazgató „szerződést cserélt” és a kézfogásukat a villanó vaku fényénél a fotós is megörökítette. Ünnepélyeskedés? Fontoskodás? Protokoll-merevség? Egyik sem. csak a kikerülhetetlen kötelezettség: a szerződést alá is kell írni. Hogy ott. a teremben az aláírókon kívül mások is voltak? Persze. Valamennyien érdekeltek. Jó részük « megállapodások végrehajtáséért felelős személy. Igaz, ami igaz: még koccintottak is a sikerre. És ha már így összejöttek, mégsem illett rögtön szétszéledni * hivatalos teendők elvégzés* után. Utóvégre — hogy is van az a bizonyos kulcsk’ fejezés? — a cél, hogy „* munka- és az emberi kapcsolatok tervszerűen továbbfejlődjenek”. Ehhez pedig jól jön egy kis tréfálkozás, beszélgetés, csipkelődés. Az élet így teljes. G. Molnár Ferenc B múlt letűnt vakmezsgyéi A tanyákról és a mai tanyahelyzetről közöl tanulmányt — Szenti Tibor tollából — a Valóság februári száma. Az igen alapos, sokrétű írás ennek kapcsán felhívja többek között a figyelmet az utaknak a tanyavilág sorsának alakításában betol, tött fontos szerepére. A szerző elsősorban a felszabadulás után épített köves Utakra gondol, amelyek állami gazdasági és szövetkezeti központokhoz. üzemegységekhez meglehetősen nagy számban épültek. ,A dűlöutakról, azok helyzetéről, szerepéről és egyáltalán : létéről is érdemes elgondolkozni éppen . a cikk kapcsán, hiszen ezek a — kimondottan földből „készült” — különböző szélességű utak éppen úgy hozzátartoztak a tanyavilág életéhez, mint fák, bokrok, kisebb szalmakazlak, gémeskutak, aprójószág, kutyák. macskák és az azokkal játszadozó gyerekek... Egy időben — nem is olyan régen — minderről divat volt úgy beszélni, mint „az átkos múlt” maradványairól. amelyek a szocializmus fejlődésével gyorsan és szükségszerűen eltűnnek, sőt. olyan kijelentések is elhangzottak, hogy sok helyen gyakorlatiig sikerölt felszámolni a tanyákéit, Nos. anétfeíl, fetgp "dbfae a kérdene mélyebben belebonyolódnánk, fogadjuk el a bevezetőben említett cikk megállapítását, hogy a tanya világ valóban letűnőben van, az országban azonban még mintegy félmillió „üzemel”, elsősorban az Alföldön. Nálunk is, a mi megyénkben, elsősorban a déli rész adhatott otthont a tanyáknak, az a föld, ahol a hegyek legfeljebb csak távolról sejtenek fel tiszta időben, s lankái síksággá sze- lidiilnek. Akik errefelé járják a világot, meggyőződhettek és nap mint nap meggyőződhetnek, hogy jobbára valóban eltűntek a tanyák, eltörölte őket a modern mezőgazdaság. Igen ám, de mi lett a dűíöutakkal, amelyeket a népnyelv Átány és Komló környékén vakmezsgyéknek nevezett? A század első felének leírásaiban, az ezekről készített filmekben még felfelvillan néhány sor — képsor — erejéig a ma már romantikusnak tűnő. esetleg lágy nosztalgiát kiváltó, gyér fákkal övezett dűlő. Ha jól megnézzük, fekete kalapos, csizmás parasztokat látunk rajtuk közeledni — vagy, sokkal inkább: távolodni — vállukon kapa, kasza pengéje villog a tiszta napfényben, netalán könnyű homokfutó- waíl "oágtértó megvárta#, tavak, hangos mtewtee, rease» sikolyok, porfelhő kavarog kövéren, vastagon — és már nem látni semmit az egészből. .. A dűlőutat sem. Valóban: mi lett a sorsuk? Végleg eltűntek, és nem vezetnek már el Jegyzőtaghoz, Paptaghoz. Harangozótaghoz... ? Nos. úgy tűnik — igen. Legtöbbje legalábbis. A korszerű nagyüzemi mező- gazdaság felemésztette, eltüntette őket. Az átányi termelőszövetkezetnél mondták; Két tábla közt húzódott a vakmezsgye, szórványos facsoportokkal. Ezeket kivágtuk, felszántottuk, s így 2—3 kisebb darabból lett egy tábla, és ezekhez igazodva alakítottuk ki az új utakat. A gazdaságban a gépek miatt igen nagy fontossággal bírnak ezek, hiszen olyanoknak kell lenniük, hogy a nagy gépek jól mozoghassanak, manőverezhessenek rajtuk, ezen túlmenően pedig fiosz- szúságvk és irányuk a termelés, betakarítás, terményszállítás szempontjából ideális legyen. Ezen a vidéken még jó tíz évvel ezelőtt is 30—40 hektáros tagokra volt felosztva a határ. Mármost az ideális táblák 150—200 hektárosak, ml azonban ettől még meglehetősen messze vagyunk. Ezen a vidéken a Hasryi-ér, az erdők és a rae- 39á- tMffc a faeaderiBfeiek BIZAKODÁSSAL TEKINTENEK A JÖVŐ ELÉ Heves megyében január végétől február végéig tartották a termelőszövetkezetek hagyományos zárszámadásaikat. Az idén a TOT javaslata alapján több helyen nem közgyűlést, hanem küldöttgyűléseket tartottak. Szigorúbb feltételek között Heves megyében 54 termelőszövetkezetben és három szövetkezeti társulásnál — a gyöngyösi és a tar- namérai SERKÖV-nél, valamint a szövetkezeti baromfikeltető vállalatnál — rendeztek zárszámadást. A küldöttgyűlések fegyelmezetten, jó politikai légkörben zajlottak le. Az eredmények mellett őszintén feltárták a hiányosságokat. rámutattak a gondokra és egyben a megoldás lehetőségeire is. A véleménynyilvánításokból kicsendült, hogy a közös gazdaságokban a vezetők és a tagok értik mindazokat a célkitűzéseket, melyeket a megváltozott köz- gazdasági környezetben megvalósítani kívánnak. A nép- gazdasági tervvel egyeztetve készítették el szövetkezeteink idei terveiket. Ezek még inkább a helyi adottságokhoz való alkalmazkodást, a termelési szerkezet korszerűsítését. a jövedelmezőséget, a minőségi munkát, a fegyelem javítását, az üzem- és munkaszervezésben rejlő tartalékok hasznosítását jelölik meg. A vezetőségi beszámolók nem adathalmazok voltak, hanem mindenütt az eredményeket szemléltették. Egyben azokra a tennivalókra hívták fel a figyelmet, melyek megoldásra várnak mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben és a melléküzemági tevékenységben. 1980 sokáig emlékezetes marad a szövetkezeteknek. Nemcsak azért, mert az V. ötéves terv záróesztendeje volt, hanem azért is, mert a rendkívüli időjárási viszonyok között sokkal szigorúbb közgazda- sági környezetben kellett gazdálkodniuk, mint máskor! Az összefogás, a jó szervezés azonban eredményesnek bizonyult. Minden idők legnagyobb gabonatermését takarították be a gazdaságok. Igaz, még december elején is szüreteltek, amire kevésszer volt példa, de az átlagtermés Heves megye történelmi borvidékein így is meghaladta az országost. Igen jó eredmények születtek napraforgóból és kukoricából is 1980-ban a megyében. A tervezettnél több nyereség Amint a zárszámadásokon aláhúzták, a legörvendete- sebb, hogy tavaly a közös gazdaságokban a termelés növelését szinte teljes egészében a munkatermelékenység emelésével érték el. 1979-hez képest 14 és fél százalékkal növekedett a termelés, a nyereség pedig csaknem 22 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel előtte. Csökkent a mérleg szerinti veszteséges gazdaságok száma, és mindössze három szövetkezet: a do- moszlói, a verpeléti és me- zőszemerei zárt pénzügyi hiánnyal. A tervezettnél több nyereséget értek el a gyöngyös- solymosi, a mátraderecskei, a horti, a pétervásári, a mar- kazi, a nagyrédei, a pélyi, az erdőtelki és a füzesabonyi termelőszövetkezetben, valamint a Heves megyei Szövetkezeti Baromfikeltető Vállalatnál. Sokat javult a gazdálkodás színvonala a me- zőtárkányi, ,a tiszanánai, a tarnaleleszi és a viszneki szövetkezetben. A beszámolók mellett a hozzászólások is önkritikusak voltak. A tagok őszintén szóltak arról, hogy az adóterhek mennyire hátrányosan érintik a háztáji gazdálkodást, hogy a költségek növekedése mennyire nehezítette a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó üzemek termelését. Mindenütt szó esett a takarékosság kiterjesztéséről mind az anyagokban, mind az energiahordozókban. Felhívták a figyelmet a nagy értékű gépek megóvására is. Nem kevésbé arra, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozók is részesüljenek a jövőben a munkáslakás-építési akcióból, úgy mint az ipari üzemekben. Nagyobb feladatok 1 A küldöttgyűlésekre, illet; ve közgyűlésekre sokan eljöttek, a nyugdíjasok és a járadékosok is. Ez azt bizonyítja, hogy az idős embereket ugyanúgy érdekli a közös gazdaság, a háztáji sorsa, és annak továbbfejlesztése, mint a fiatalokat A szövetkezetek többsége az idei terv mellett a hatodik ötéves tervi feladatokat is megtárgyalta. Néhány gazdaságban ezt június végéig készítik el és a tagság elé tárják jóváhagyásra. A középtávú tervekben mindenütt helyet kapott a piaci igényekhez való jobb alkalmazkodás és az a termelési szerkezet, melyet a keresletkínálat és a népgazdasági követelmények alapján alakítanak ki. Mindenütt nagy gondot fordítanak a háztáji gazdaságok segítésére és további fellendítésére. A termelőszövetkezetek párt- és gazdasági vezetői a küldöttgyűléseket megelőzően értékelték a múlt évi versenymozgalom tapasztalatait, a szocialista brigádok termelést elősegítő munkáját. A legjobb kis közösségeket és a brigádtagokat meg is jutalmazták. A zárszámadások politikai, tartalmi és formai előkészítése összességében megfelelt a követelményeknek. A vezetőség. és a tagság optimistán tekint az idei esztendő, valamint a hatodik ötéves terv feladatai elé. Mindenütt a tenni akarás, a hiányosságok felszámolására irányuló törekvések határozták meg a mondanivalót. Üt mentén kivágott fa a hatjáéban (Fot&: Szabó Sándor) például meghatározó tényezőként szerepelnek, sarkos, szabályos nagy táblák nem jöhettek létre, a mi tábláink 40-től 130 hektárosak. Ég ezek a táblák bizorn mindenütt felszippantották ; vak mezsgyéket, dűlőutakat. Termőföld lett belőlük: felszántottak, bevetettek — teremnek. A megrakott szekerek által mélyen a föj&be vágott keréknyomok szinte KaS&céaB tetaawe adaBc&t, akárha sohasem volt volna. Törvényszerűen és szükségszerűen. Ha rájuk gondolunk, s valami kis nosztalgia közelítő elérzékenyülését érezzük, nem kell szégyenkeznünk: méreteikben, esendő- ségükben volt vaiami családias, valami emberi, s lassanként csak emléke marad meg kedves, földöreg dűlőútjainknak, vakmezsgyéinknek. Az alkotó, a cselekvő, a kockázatot vállaló, a technikai eszközöket irányító és szakmailag képzett emberek felkarolása csendült ki a szavakból. Nagyobb feladatokra készülnek a termelőszövetkezetek, és ezeket a korábbiaknál sokkal nehezebb feltételek között kel! megvalósítaniuk. Ám áz akarat, a lelkesedés, úgy tűnik, nem hiányzik. Remélhetőleg így marad a következő hónapokban, években is! Mentusz Károly íNwüsm€í Htfó. méseius S., twfwmaj > Zarsznmadős ufón...
