Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

Hat evhe tellett Gát a völgyben Általában bogáig ér benne a víz, de a nyári betekben teljesen kiszárad. Ilyen a gyöngyöstarjáni patak, amely átszelj az egész települést. De 1974-ben csinált olyan ribi- liót, hogy az emberek nem győzték menteni az értékei­ket. Szeszélyes, kiszámithatat. lan és veszélyes víz a Tar- ján-patak- Meg kel'ett ■'aho­lázni. • Soron kívüli vb — A munkaterven kívüli ülésre kellett összehívnunk a tanács végrehajtó bizottságát 1975 szeptemberében — em­lékezik vissza Horváth Sán­dor vb-titkár. — Megcsúszott a föld a patakparti oldalban. Porták sorát veszélyeztette ez a földmozgás. Valamit, ten­nünk kellett. De magunk sem tudtuk, mit. Hová fordulhattak volna? A járási hivatalhoz. Miután akkor már esedékessé vált az új iskola megépítése is. flo- rics László, megyei főépítész utazott ki a községbe. A községnek ma sincs még rendezési terve, tehát a tan­intézet helyét kellett megha­tározni. A patak bal partjá­ra szánták a helybeliek, de hát a patak... ! A műszaki egyetem pro­fesszorára, dr. Kezdi Árpád­ra hívta fel a tanácsiak fi­gyelmét a főépítész. Ha va­laki, dr. Kézdi tud szakvé­leményt adni, aminek alap­ján a tennivalókat is meg le. hét határozni. Így kezdődött. Most már hat éve ennek.' Milliók a földben Aki manapság végigmegy a községen, hiába akarja ér­zékelni: hová lett az a tizen­hatmillió forint, amibe ke­rült ez a „vízmentesítés”. Semmi látványos műszaki tárgy, — A községbe vezető út KPM kezelésű ‘— jegyezte meg Szemosvölgyi Péter, a tanács elnöke. — A felújí­tására felhasznált ötmillió tehát nem tanácsi eredetű. Igen, az út. Az csakugyan felfrissült,' megszépült, kor. szerűsödötf. Meg a patakme­der. Kirakták kővel. De a sok-sok pénzt a szó szoros értelmében elnyelte a föld. A patakpartba, jó mélyen, szivárgókat kellett beépíteni. A Közmű, és Mélyépítő Vál­lalat gyöngyösi munkásai igyekeztek ezt a feladatot minél kisebb . felfordulással és minél rövidebb idő alatt elvégezni. Akkora árkokat ástak ki az út egyik, majd másik szélén, aztán fentebb mór kereszt­ben az aszfaltcsíkon, hogy a környékbeliek csak ámuldoz­tak. Mi lesz ebből? Mikor lehet majd újból végigko- csizni az utcán? Az elmúlt év októberének végére már az útburkolati jeleket is felfestették. Mindenki segített A műszaki egyetem pro­fesszora szinte a helyszínen irányította a munkákat. A Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat két mérnö­ke, Fekete György és Ladá­nyi Ottóné a részletrajzokat folyamatosan, mindig az ép­pen esedékes tennivaló meg­kezdésére adta ót a munka irányítóinak. A megyei tanács abban „bűvészkedett", hogy azt az összeget, amit majd „elnyel a föld”, akár a „föld alól is” előkerítse. — Voltak kritikus pillana­tai is az építkezésnek —em­líti meg a vb titkára. — összehívtuk az érintett csa­ládokat és megmondtuk, vál­ságosra is fordulhat a hely­zet. Megértették. Ahogy azt is, hogy a kertjük, portájuk egy részét a munka során..., hogy is mondjam?.,, legá­zol tó k.* A tarjániak azonban lát­ták, hogy az ő érdekükben történik minden. Fegyelme­zetten tűrték a nehézségeket. HordaTékfogó Fura kis mellékvizecske a Más-patak. A hegyekből csordogál lefelé, ha éppen nem száradt ki teljesen. De ez hozta a veszedelmet 1974- ben is. Rengeteg görgeteget, iszapot, követ, farönköt so­dort magával a forrásvidé­kéről. Ahpl terhének egy ré­szétől megszabadul, ott tú­róst épít. amit ki kell kerül­nie. Tehát oda megy, ahová akar. Be a környező porták­ra is. — Most a község védel­mének végső szakaszában építtetjük meg azt a horda­lékfogó gátat a patakvelgy- ben, a település szélén, amely ezentúl csak a tiszta vizet engedi át. A munkát a Mátraalji Víz­gazdálkodási és Talajvédelmi Társulás dolgozói végzik. Az igazgató, Dér József sorolja az adatokat. — A gát száraz oldala hét méter magas kőfal lesz, a vizes részét földrézsűvel tá­masztjuk meg. Ennek a hor­dott földnek szűrő szerepet is el kell látnia. Tehát min­den szennyet „kivon” az ára­dáskor. Mert ha úgy alakulna, m gát 23 ezer köbméter vizet képes megőrizni 7700 négy­zetméternyi felületen. — A műszaki átadás idő­pontja elég közel van, május vége. De ha lehet, jó völlig előbb befejezni. Van egy régi út, amelyét a völgybe tartó hatalmas ZIL-ek valósággal szétnyom-. tak. Ennek a falurésznek vi­szont más közlekedési lehe­tősége nincs. — Az út helyreállítása nem a mi feladatunk, de szívesen segítünk. Ha kell, néhány fuvar követ odaszállítunk és el is terítjük. A készség tehát nem hi­ányzik ahhoz, hogy a társu­lás segítse a községet még az út „eredeti állapotának” visszaállításában is. Biztonságot ad Sok pénz, sok munka, sok segítség: ennyibe „került” egy község, Gyöngyös tarján lakóinak nyugalma. Ha úgy vesszük, ennyiért nem is „drága”. — A partoldalba érzéke­lőket is beépítettek — közöl, te Horváth Sándor vb-titkár —, mert hogy sikerült-e vég­leg „megfogni” a partot még... ? Az érzékelők ed­dig semmiféle mozgást nem jeleztek. Még egy megjegyzést idea víztársulás igazgatójától: — Ezeknek a Mátra vidéki községeknek elengedhetetlen szükségük lenne a hordalék- fogó gátakra. Csak azt em­lítem „mellékesen”, hogy a már rendezett patakmedrek tisztításához rengeteg pénz kell. és hovatovább embert sem lehét kapni erre a mun­kára. Gondoljunk csak arra, mostanában milyen gyakran kell figyelnünk azokra a hí­rekre. amelyek árvizekről, belvizekről szólnak. Évente többször is. A g.yöngyöstai'jániak né­hány hét múlva már meg­könnyebbülten sóhajthatnak fel: a Más-patak is — más lesz. G. Molnár Ferenc l Krimi? Nem, ezt már nem lehet sokáig bírni -* gondolta. Többre nem képes, s az energiája fogyóban! Nincs sok idő hátra^ egy-kettőre utolérik. Aztán vége min­dennek, minden jónak, min­den örömnek. Tudta, hogy ebben a hely­zetben már a legkevésbé sem szabad felesleges dolgokra pazarolni a drága perceket. Mit perceket? A másodper­ceket! Nem találgathatja, hogy vajon ki üldözi és mi­ért? Mancika felbőszült fér­je rohan-e utána gyilkos fegyverével, beosztottja so- k'allotta-e meg pökhendi packózásait, az ismét elma­radt fizetésemelést, vagy ép­penséggel az az ügyfele akar vele végezni, akit nemrégi­ben rútul átejtett? A világért sem lehet ilyes­féléket találgatni! Azzal a kis idővel, ami maradt, na­gyon csínján kell bánnia. Csakis a légjobbaki'a, a leg­szebbekre kell fordítania, hogy elviselhetőbb legyen a halál. Vagy éppen, hogy így fáj majd jobban? — morfondí­rozott, miközben jártányi erejét összeszedte. Nos, igen: milyen kellemes dolog is él­ni! S még mennyi minden­ben lehetett volna része?! — folytatta sóhajtozva. — S csak ment, csak ment előre. Amikor egy újabb sarkon akart befordulni, váratlanul beleesett egy mély, csatorna­árokba. amitt napközben ás­hattak errefelé. Most már megadta magát a sorsnak, hiszen semmit nem tehetett ellene. Félve fölpislantott, Az ak­na peremén éppen akkor jelent meg az ismeretlen. Benézett, majd ereszkedni kezdet lefelé. A szúszogását szinte már az arcában érez­te. Behunyta a szemét. Nem, nem akarta látni. Aztán a követője is lehup- tytnt.' Megérintette a vállát. Beleborzongott. Az ismeret­len hangja azonban barát­ságos volt: — Huhú! — mondta elé­gedetten. — Mostantól te vagy a fogó! Qyóni Gyula Omlásveszélyt jelző köz­lekedési tábla, csupasz hegy­oldalak, sűrű erdők váltják egymást. Kanyargós, szűk, autóst és autót egyaránt pró­bára tevő hegyi út. Egerböcs félé haladunk Egerbaktán, Bátoron át. Nem kis mutat­ványba kerül a megyeszék­helyről ezt a 28 kilométert megtenni. Kátyúk, felfagyott útrészek, az aszfaltra helyen­ként alig emlékeztető szaka­szok. A bükkszék» elágazás­tól egy kis hegyi patak kí­séretében érkezünk Bátorba. A* első megálló ez. hiszen három köaaég — Heves ara­nyos, Bátor, Egerboes — kö­zös tanácsának székhelye. ★ PaUngi Bálán« tanácstit­kár fogad bennünket, s őt kérjük meg arra is, hogy le­gyen a továbbiakban kalau­zunk, — Nyolcszézharmtnchét la­kást tartunk nyilván — mondja a titkár. — -Ebből harminc ideiglenes, ök vagy ide jöttek férjhez, vagy pe­dig a tsz szakemberei. Kar­cag és Eger az állandó la­kóhelyük. A hatvanas évek­ben még ezer fölött volt a létszám — sorolja tovább, ha nem is panaszként, de azért Lehangoltam — Most is na­gyon sokan eljárnak a kör­nyező üzemekbe — Borsod- t* adssdi Lemezgyár, Ózd, Eger, Egercsehi —« dolgozni. Hogy mi ennek az oka? Er­re majd Bocson fényt derít­hetünk. — Az V. ötéves tervben mitt/en létesítményekkel gaz­dagodott a falu? — Épült egy ABC-árubóz 500 ezer forintért, elkészült ugyanekkora értékben a já­rási labdarúgó-bajnokságban szereplő helyi futballcsapat sportöltözője. Ez utóbbi ja­varészt társadalmi munká­ban. — Mik vetődtek fel gond­ként a falugyűlésen? — A vízellátás már évek óta visszatérő téma. Forrás lenne, csak a meglevő tároló nőtte ki magát, s mellé még egyre nagy szüksége volna a falunak. Szó volt a már em­lített útszakaszról is, amely­nek kifogásolt része a KPM felügyelete alá tartozik. De a községi utak — amelyeknek. karbantartása már a tanács feladata —. szintén szóba ke­rültek. javítását kérték. • — Mi valósul meg ebből a VI. ötéves tervben? — A megyei vízmű válla­lat 500 ezer forint beruhá­zással megépíti a víztárolót. Az utak karbantartását mi végezzük folyamatosan, a KPM-mel pedig felvettük a kapcsolatot. Járdát még min­dig nem tudunk építeni — amit szintén kértek —. mert most minden anyagi fedeze­QtMMMii i IMI. március 29., vasárnap tet a víztárolóhoz biztosí­tunk. ami nagyjából ki is meríti készletünket. Termé­szetesen nemcsak ebből áll­nak a soron levő tervidőszak ránk háruló feladatai, ezek csak a legfontosabbak. Kar­bantartásra például 470 ezer forintot terveztünk. kr A rövid bevezető után, most már együtt szálltunk újra autóba, hogy elérjük úticélunk végállomását, Egerbocsot. •k Az általános iskola előtt állunk meg. Ide csak az al­só tagozatosak járnak, a fel­sősök iskolabusszal minden reggel a kilenc kilométerre levő Egercsehibe- utaznak a tudományukért. Az igazgatót keressük, aki a népdalkórust is vezeti, ám ő éppen Eger­ben intézi az iskola ügyes­bajos dolgait. — De óvoda csak van e faluban? — Nincs. Bátorban műkö­dik egy, ötven gyermek szá­ntára. Bővítésére még nem született döntés. A két lehe­tőség: vagy a bátorit na­gy obbítjuk, vagy Bocson épL tünk egy újat. Az utóbbinak azért kevesebb a valószínű­sége, mert 1980-ban mind­össze két gyermek született Egerbocson (?!). Továbbmenve a faluban, kísérünk bemutatja az ifjú- , sági klubot, ahol azok a fia­talok is összejönnek estén­ként, akik napközben „ide­genben” dolgoznék. A klub­vezető — aki a legfiatalabb tanácstag is — Meleg Anna, az Egri Technolux Ktsz anyagkönyvelője. Szívesen váltanánk vele egy-két szót, de természetesen ezen a dél. előttön ő is Egerben van. — Végül is, kik vannak hát most itthon a faluban, s mivel foglalkoznak? — Csak a nyugdíjasok tar­tózkodnak ilyenkor idehaza, s hogy mivel foglalják el magukat? A három község közül itt a legnagyobb a ház. táji gazdálkodás. Vagy ott tesznek-vesznek, előkészítik a földet a tavaszi munkákra, vagy pedig a ház körül, a háziállatokkal foglalkoznak Mikor, mi adódik. De talán keressük meg a falu egyik legöregebb lakóját, s nézzük meg, mit csinál! Szecskó Román itt szüle­tett Egerbocson. Most nyolc­vannégy éves, A falu hét utcájának egyikében talál­tunk arra a házra, amelyik­ben Román bácsi lakik. Ami­kor elmondjuk, hogy a falu egyik legidősebb lakójával szeretnénk szót Váltani — önérzetesen tiltakozik: — Vannak nálam jóval öregebbek is! Bíró Károly 32 éves. Balogh Kövér Jenő pe­dig 90. — Eközben a kezét csutakolja a csap alatt, s hozzáteszi: — Most volt Itt a kéményseprő és olyan koszt csinált, hogy nem győzök ta. k Utolsó állomásként a Bükk- vidéke Termelőszövetkezetet keressük meg. Á tanácshoz hasonlóan összi ont gazda­ság ez. Hevesaranyos. Bátor, Egerboes közös termelőszö­vetkezete. Az elnökhelyettes — Szecskó Miklós — fogai közt. szűri szavait. Nem tit­kolja: haragszik az újságra, annak íróira, ugyanis a kö­zelmúltban egy olyan cikk jelent meg róluk, amit nem tettek a dicsőségtáblára. A cikknek pedig igaza volt. Bí­róság elmarasztaló ítélete alapján készült, csak hát az igazság az, amit nehéz elis­mernie. Némi szabódás után — mondjon-e egyáltalán va­lamit —, meglehetősen szűk­szavúan fogalmaz: — Akkora üzemekkel, mint ahová eljárnak dolgozni a falubeliek, mi nem tudunk konkurrálni. Mégis úgy ér­zem, hogy akik itt dolgoz­nak, megtalálják a számítá­sukat. Nemrégiben indítot­tunk egy 30 személyt foglal­koztató varrórészleget. Itt javarészt fiatalok dolgoznak, vagy akik már nem bírják a nehéz fizikai munkát. Ma már nehéz egy tsz-nek meg­nyernie a fiatalokat. Az ál­lattenyésztőink 70 százaléka például az ország más ré­széről jött ide dolgozni. Ha pedig egv ipari szakmunkás, kíván nálunk megmaradni, annak vállalnia kell az át­képzést. Tíz lakatosra példá­ul nincs szükségünk. Mégis biztos vagyok abban, mint már említettem is, hogy meg­találják a számításukat azok, akik hosszabb távon do.goz­nak velünk együtt. ★ A delet már elharango?- lák. Gyorsan elbúcsúztunK hát kísérőinktől. Pallagi Bé- lánétól, hiszen újra vár ránk a kanyargós, szűk, autót és autóst egyaránt próbára tevő hegyi út. A tél, úgy látszik, már megadta magát, amikor a napsütésben a megyeszék­hely felé haladunk Egerbo­cson, Bátoron és Egerbaktán át... Kis* Szabó Ervin Már a forgalmas főútvona­lon is volt valami furcsa sej­tésé, amint pedig letért ró­la, mind határozottabb meg­győződésévé vált, hogy va­laki követi. Nem akart hát­ranézni, mert akkor talán még nagyobb lett volna a Szorongása. Egyre inkább el­maradtak a belváros fényei, s mind csöndesebb lett a járda, amelyen hazafelé tar­tott. Lépteinek kopogása fel­fokozódott a kis házak kö­zött, s egyre hangosabban hallatszott a mögötte közele­dő zaja is. Megpróbálta szaporázni a a járását, de amint gyorsí­tott, követője is nagyobb sebességre kapcsolt. Nem­csak, hogy melege lett, ha­nem egyenesen izzadni kez­dett. Homlokán, hátán, mel­lén patakzott a verejték. Ám nem adta fel. egyre fokozta a tempót. Tudta, hogy most az életéért fut, összeszedte hát minden erejét. Vágtá­zott,' száguldott az éjszaká­ban, teljesítménye csaknem egy aktív sportolóéval fel­ért. Mögötte, azonban ugyan­így dübörgött a másik is. A távolság pedig — hallhatóan —- egyre csökkent közöttük.. karítani utána! Sajnos, az asszonyt tegnap vitték be a kórházba, s így a takarítás is rám marad... — Minél telik még a nap­ja? — Most már nem sokkal — Hát annak idején? — Akkor bizony, minden-- nel. Voltam bányász, sőt községi bíró is. Az utóbbi tisztet akkor viseltem, ami­kor a legtöbb bai volt 1948- tól 1950-ig. Most már más lenne, ma már szívesebben csinálnám. Mégis, ha elölről kezdhetném, akkor újra csak bányász lennék. Tizenegy évig dolgoztam Csehiben. Ma már.., A lányom is 5fí éves. Ideköltöztünk hozzájuk, itt élünk. Az unokákat nagyon szeretem. Két unokám és négy dédunokám van. * (Fotó: Perl Márton) •— Megindult * víz! — újságol ja Sütő néni. — Novembertől máig dísznek volt a fürdnszo ba. (Fotó: Köhidi Imre) Egy délelőtt Egerbocson ....... rArtll „ >r,ífliArt 'irifüíi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents