Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
Elmúlás két tételben t. TÉTEL: KÉRDÉSEKBEN — Ő, de aranyos... Mennyi idós a pi6i? Már hathetes . ..? — Szervusz, papa kedvence. .. Tudsz már beszélni? Igen. Hát ez nagyszerű... Meg tudod mondani a bá- esinak, hogy hány éves vagy? Még nem... De majd jövőre.. — Ez már igen. Nagycsoportos lettél. Gratulálok. És hány éves is.Vagy? Hérpfh ... Hű a mindenit, így öregszik ez a kisfiú ... — .. „ és mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Űrhajós. De hát annak sokat kell ám tanulnia. És te szeretsz tanulni? Igen. Ez nagyon szép dolog. Meg. hogy piros pontjaid is vannak már, ez meg egyenesen pompás... Nagyra tiőj, kis légéfiy ... — Hátiy éVes vagy. kisfiam? Hát igen. szaladnak az évek, tegnap még pólj’ás voltéi, most meg már felsős... Nem vagy babonás? Ne is legyél. A tizenhárom szerencsét hóz, mindén tizenhárom éves gyereknek, mert megélte és mégérte a tizenharmadikát... Bezzeg a mi idöftkbéft ... De hagyjuk ezt. Tanulj jók az a lényeg. — És mégis, mi akar lenni? .íó. tegezlek. Mi akarsz lenni? Igen, most kell döntetted, most tizeflriégv éves korodban, hogy rhi legyen belőled ötvenéves korban ... tessék ötöst ntár leszállói a földre, itt légy űrhajós... Hogy tengerész? Jő, majd berendezek neked egy külön kis tengert, te leszel a kapitány és a matróz is... Nem tréfálok ... Dönteni kell ebbeh a kokban ... — Helló, öreg? Látod ott azt az öreglányt? Na pattanj fél és add át a Hélyed ... Nem vagy olyan csoroszlya rhég. Igaz? Mléft he tegeznélek? Ajaj. oda ne rohanjak ... Tizenhét éves vagy ... Na és aztán, leszel te még több is, ha megéred. — Kérem a pöfitös adatait, fiatalember... Hány éves? Huszonegy... Igen. Katona volt? — Könnyű magának, uram. maga rhég fiatal... Maga előtt jóformán ott áll az egész élet... Igen. Az egész. Mért mindig az. az egész, ami előttünk van. Előttem is vafi égy egész élét. csakhogy az én egészem a négyedé sincs főár a magáénak, uram... Nem érdekes? Két egész és a kettő mégsem egészen az ... Mennyi idős is maga? Harmincöt? Én csak ötven szeretnék lenni újra... Ötveh. De hát, ami mögöttünk van, az már sohse lesi előttünk ... — Kezicsókolom, Jóska bácsi? Miért ne mondjam, hogy Jóska bácsi? Öe hát Jóska bácsi hozzám képest bácsi, még ha férfi is ... Én vagyok tizennyolc, mfg Jóska bácsi... Mennyi is? Na látja. A lánya lehetnék... Né mondjon ilyet, mert elpirulok... Hogy mit tetszik mondani? És ha anyukám megtudja. Vagy apukám? — Jaj, de édes, az unokája... Mennyi idős? Hát éh még ilyen fiatal nagyapát nem is láttam... ÉiZistén. Akár a maga gyereke is lehetne. Miért, hallottam rhár olyat... Szervusz, te kis aranyos, kézitcsókblom ... KU- löftbeft hogy tetszik lenni? — Hé. örégür ... Mértrtyl idős is maga? Hatvan? Akkor jdl' bírja magát, kár elmennie még nyugdíjba... — ... mi van fater? NyüzsgtWk, hyüzsgünk még. a térhető még Csak üres? Pedig magának a jó. Ha kirriegy a kripták közé, nem is kell hazájötihie ... Tiszta spórolás ... Mai fiatalok? Mai vén skatulyák, aZök a milyenek ... Jó, jó nyugodjék békében ... II. TÉTEL: rOZfCtÓKBAN Ahá, maga az új kolléga. Hogy mit nézek? A tojáshéjat a hátán ... Azt. Mert ismerem én az effajta fiatal diplomásokat. AZt hiszik, hogy mihdeht tudnak, és egy frászt se tudnák. Nagy a mellény, kicsi áz ágy. Nagy a száj, semmi szerénység és tisztelet.. . No. goti- döm lész rá, hogy beosztottamként megtanulja tisztelni a gyakorlatot, a feljebbvalót, meg a magyarok istenét... Hát, eszerint, fiatalúr ... Párdoh, kollégaúr ... — Kedves előadó kartárs, nem vitatkozni akarok, bár ázt is megtehetném, éveim és hivatali gyakorlatom alapján, csupán arra akaróm felhívni a figyelmét, hogy .. . Igen, tudom, hogy maga már öt éve ... De maga is beláthatja, hogy én meg éppeh huszöhöt, s így igazán lehet véleményem, há egyetért Vele az előadó kartárs. — Szeretném jelenteni az osztályvezető elvtársnak, hogy az MnÖ per 967986 számú Elv. jelű és rám Szignált akta ügyében eljártam és egyben azt is jelenthetem. hogy jóformán nem is kellett eljárnom... Amit ön élőre megmondott, az jóslatnak is bevált volna, osztályvezető elvtárs, annyira telibe találta, annyira világossá tétté az ügyet, hogy ... — ... Főosztályvezető elvtárs, engedje meg, hogy születésnapja alkalmából... Hogy honnan tüdőm? Már megbocsásson, ha egy olyan embefrjék a beosztottja, mint an, még arta sem képes, hogy megtudakolja, ffll- Köf van az ön nagyrabecsült születésnapja, akkor egyszerűen meg sem érdemli, hogy az ön beosztottja légyén ... Egyszóval, főosztályvezető elvtárs, engedje meg, hogy .,, ... — Igenis, igazgató elvtárs . .. Természetesen, igazgató elvtárs... Hogy tetszett mondani? Csak azért, kérern, hogy ismételje, hogy jól bevéshessem tanulságot ‘ adó szavait az emlékezetembe... Otthon mindig él szök- tam mondani, igazgató élvtárs. el én mindig a gyerekeknek. hogy miket is hallok bölcsességet áz igazgató élvtárstól... Csak sajnos olyan ritkán van alkalmam őht meghallgatni, az ön utasításait végrehajtani, hogy ... Ugyan már? Nyugdíj? Hiszen igazgató elvtárs még olyan fiatalos, friss, telve lendülettel, ötlettel, lfeléméily- flyel, .. Hol az a fiatal, aki akár csak az árnyékába is léphetne az igazgató elvtársnak . . . — Te, ki ez az öreg hapsi? Minden héten látom, hogy ide-óda lötyög a folyosón, de senki nem áll vele szóba t . .Hogy a volt igazgató? J é. ki gondolta volna, hogy ez a kopasz üfgé igazgató is Volt valaha . . . Na, mit mondtam. itt van megint, a láb alatt... Mi van faterkám? Lötyögünk ide. lötyögünk oda, a dolgozókat feltártjuk ... Hiszen télé van magával a folyosó, a temető meg üres ... A karmester leteszi a pálcát. A zenekar eljátszotta a Sórsszitnfááia Utóísó tétálét is ... In aeternum. 4 t 1 műié ÉJSZAKAI FELSZÁLLÁS (Kötő: APN) ________— \ í E g yügyű vicc a létüfit •időkből. Ifjú esdekel szive választottjához: Ö, szeress! Ö szeress! Hallatára kihajolnak a fölötte levő ablakból: Handíé, jöjjön fel! Ennyi és nem több. A vicc valóban gyönyörű. De gondolkozzunk el rajta, születhet-e manapság bármilyen butácska vicc a handlé- szaktiiáról, a szakma képviselőiről? Aligha, s egyszerűen azért nem, mert vicc arról születik, ami téma, artii sokak gondja, vagy öröme, ami szem előtt van, része a köztudatnak. — Pedig — ha egyre fogyatkozó létszámmal, de — napjainkban is vannak még ószéresek. Igaz, egyikük- mésikuk tiltakozna e titulusra: vállalkozónak mondja magét, olyannak, aki itiln- déflt véSz. Szerinte a harid- lé más, a sajátos kasztrendszerben egy lépcsőfok választja csak el a guberáló- tői. A guberáló pedig •— mint tudjuk — a civilizáció ürülékében matat kincs után. Működési tértilété megannyi kukásedény, meg a szeméttelep. Menjünk hát, próbáljunk szerencsét egv-egy handlé nyomában, fürkésszük ki titkaikat, de ne feledjük egyetlen pillanatra sem, i hogy méltányolni illik érzékenységüket, ha úgy tetszik, szakmai gőgjüket. Vajon minek szegény ószeresnek az a töméntelen kacat? Aztán pedig, ahogy azt né- Hányan hirdetik ,,a legmagasabb árat fizetek Hagyatékért, bútorért, mindenért” — miért kínálnak mégis filléreket? Talán nem is kabátot keresnek, egyszerűen .meglovagolják azt, hogy amiért valahol eszüket vesztik, az másutt útbah levő nyűg? A hirdetések parányi szociográfiák, tanulságos bennük olvasgatni: Az első: „Hagyatékot, sorszekrényt, kombináltak rekamiét, garnitúrát, képeket, dísztárgyakat veszek”. Csörrfen a telefon, nő veszi fel a túloldalon a kagylót. Nem, nem köszönöm nem akarok eladni — szabadkozom —, csak a szakma felöl érdeklődni. Mindkét részről udvarias érvek, égyfelöl, hogy ebben igazén nihcs semmi, másfelől, hogy ez nerri téma. Aztán beszélgetőpartnerem csöndesen közli: évtizedek óta ágyhoz kötött beteg, 6 csak a télefonüzeneteket veszi át. Az ipart édesapja űzi, már túl a nyolcvanon. Ezzel segíti lányát. A következő: „Veszek Sorszekrényeket, garnitúrákat, rekamiét, komblnáltat, hagyatékot, dísztárgyakat, ruhaneműt”. — Halld! A hirdetésbe jelentkezem. Egu szekrénytől sajnos meg kéll válnom. — Állami Áruházban vásárolta? — Nem emlékszem, hogy ilyen válna. Váh bóráus, Centbuni. Szivárvány, Skála, Bizományi. De Allá'mi Aruház? Utoljára a Látyi filmjében. — Akkor érdeklődjön a filmszakmában. Nálam tárgytalan. — Kattan a készülék. Csináljunk még egy próbát. Emberünk így hirdeti üzleti szándékát: ..Bútorvétel! Magas áron vásárolok varia- és típusbútorokat, hévérőkét, gáffiltúrákát, barokk és régi bútorokat”. A hangja támadó: — ÖdZ- na? Hogyhogy barna! Az nem kell. Nekem egész, berendezésekre van szükségem. — Legalább egy használható tanácsot ne sajnáljon tőlem — diázdtoskodom. — Azt kaphat. A szekrényből Csináltasson koporsót. Kísérletezzünk másfajta módszertől! AZ idős, ősz hajú ür elmondja magáról, valaha nagykereskedő volt. Most mindent vesz. Az úttest, közepén jöbbfa-bajta tékiht- getve legalábbis ezt. kiáltozza. Belépve a szobába gyorsan, precízen köfhejá- fátja a szemét, akár egy végrehajtó. Határozott, nii- előtt szóra nyitná a száját, mindent tud? Hamutat a Pallas nagylexikonra, tizenhat kötet és két pőtkötét. — Az mennyi? — Mennyi is? Nem is tudom ... Mennyit adna ' érte? — Kérdezik magától, kedves uram. az üzletben, hogy mennyit hajlandó fizetni? Az árat az eladó szabja még. — Hát... Kétezer. — Viccel. Nem bor ez, hogy értéké emelkedjék a múló idővel! Keresse ki ne- * kent azt a címszót: űrhajózás. Hogy mondta? Nincs benne? Akkor négyszáz az eg'ész, egy forinttal se több. — Legyen ezernyoleszig. Válaszba se méltat, lép a két heverő félé, a BAV-nál vettem néhány hónapja őket. Összetolva, cseriével letakarva akár egy franciaágy. Gyakorlott mozdulattal lebbenti fel a takarót. — Nyolc- száz — mondja magabiztosan, töredékét beígérve a hivatalosan felszámított árnak. Alku nincs: nem tart- juk fel tovább a mestert Kurtán közli: nem kenyérré kell. i i P. úr igazi műértő: sorolta a Stílusokat és az árakat. Pontosan. Amikor témára térünk — panaszkodik. — Sajnos, a tisztességes kereskedőket lejáratják néhányon, akik erőszakosak, szemtélehék, hirtelen akárhák „mihdéki"... Mi az a mindén ? K. üf mindent vesz. azaz mindent mégnéz, figyelmét azonban csak néhány ..kárát” kelti fél. A finnyásan félretolt ka- catokat pedig összesen néhány forintért hajlahdó él- Vlhtli. SZiVésséget tesz — mondja. Valóban szívességet tesz véle. hogy megérti a kórok üzenetét. S azt is, hogy a modern kor szabadulni igyekszik minden limlomtól. A megfeketedett, ám ezüst kiskanalaktól, a kacskárin- gós lábú széktől. Csak az eladó hadd higgye azt: szívességet tesznek vele. Mi az az ócskaság?. Mindéit, ami a Bizományinak nem kell, s ezen túl mltldétt, amit már becsüshöz se mérnek vinni. Ez a minden mindig hartdléra vár, S mellette persze — vagy közben — felbukkannak a háziak által fel néffl ismert értékek is. Lám, a gyűjtő vállalkozás . esetleg fiágyón jövédelemző lehet. S hogy, hogy ném. művelői mégis jócskán kiköpnék. Míg 1940- ben 1300 zsibárus és 900 ászé rés-begyűjtő dolgozott, ez utóbbiak száma jelenleg alig éri el a kétszázát. Oóóószereees! — A hosszan elnyújtott „ó” Után ereszkedő hangnembéh, évszázados ritmusra jön a „szeres” — ÖÖóóSZPfeeéS! — Ritkán felharsan a gyerek- ijesz.tő < zsákos hangja, aki délben féjrotttbt tart. Mert enni kell, aztán meg jönnek haza a munkából a férjek. Márpedig velük nem lehet tárgyaim... Fejér Gyula riportja Farkas Andrási Mi meg c§ak itt vagyunk». Mi meg csak Itt vagyunk és BeZzeggel el sé hisszük, Hogy ez a semminek jó, Haszontalan idő is Mégis csak nagyszerűség, Mert hosszú délélöttüftk Utáh a hirtelenség Hegyek közé hajított, S megjártuk azt a házát, Ahol pár év előtt még, Az egyik délutánon Oj otthont is akartam, Egy végre lakhatót is, Ahol a boldog óra A Bdldog percét 6rU, Finom kis porszemékké, Amikben felragyoghat A lélek csillogása Mélyen, nagyon közelről És egyre közeliivé — Deák Móf: Nem hegedűi ha már kellőefi ném szeretsz megkapod majd mindenemét éstéhkéttt álmodom véled kirakott szénvagon lészek emlékkép hogyha felmerül hiányom érré téfiferül s már örökré idfttléftül löszei örökre égyédül ha már kellően nem szeretsz felsejlik majd égy kőkerésZt a fal mögül s a tücsök kiégett rétemen akkortól nem játszik nekém nem hegedül i t OószeresJ
