Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
Beszélgessünk a postásokról Interjú Csőin Lásztönéval, a Postások Szakszervezete főtitkárával Vizsgáztatom magom, amíg bebocsátásra várok Csáki Lászlóméhoz, a Postások Szakszervezete főtitkárához: vajon mit tudok a postai dolgozók munka- és érdekvédelméről, élet- és munkakörülményeik javításának lehetőségeiről? Gyerekkorom postás bácsijával az utcabeliek részletesen megtárgyalták családi gondjaikat, gyógyszereket cseréltek és számon tartották egymás névnapját. A mai postásunkat viszont nem is ismerem. .. A kapualjban elhelyezett levélszekrény „helyettesíti” őt. — . Nem lehetett volna másképp lépést tartani a megnövekedett feladatokkal — mondja Csáki Lászlóné. — A postai szolgáltatások köre az utóbbi évtizedekben mennyiségileg megsokszorozódott, kiszélesedett. A kívülállók legtöbbje a posta feladatát, a levél-, a csomag- és a táviratforgalomban. és a távbeszélő szolgáltatásban látja. Pedig a skála ennél sokkal szélesebb. Gondolná például, hogy a pénzforgalom több mint 90 százalékát a posta bonyolítja le?! A posta szakszolgálatai gondoskodnak a rádió- és tévéadások technikai feltételeiről, a posta működteti a telexhálózat egy részét is. S mindezt a szükségesnél kevesebb emberrel. — Ezzel eljutottunk a következő kérdéshez: a nehézségekhez. — Igen. A posta fejlesztése — éppúgy, mint más szolgáltatásoké — sokáig elmaradt az igényektől. Fejlődésről csak az V. ötéves terv kezdetétől beszélhetünk. Az új terv ciki us bán szerényebb ütemre van fedezet. Közben az igények egyre nőnek. Soroljam? Ha a meglevő távbeszélőhálózat korszerű és kifogástalan lenne, akkor is hatalmas összegeket igényelne a fejlesztés — csupán a fővárosban 260 ezer ember vár telefonra! —, de sajnos, nem az. Nagy feladat a rádió- és tévéadás kifogástalan vételi lehetőségeinek biztosítása, s ehhez jönnek a színes televíziózás növekvő követelményei. Postahivatali hálózatunk sok tekintetben elavult, s bár megkezdődött a gépesítés, a gépek tipizálása, a nagy postahivatalók áteresztő-képességének koncentrált növelése — a jövő feladata. — Ejtsünk néhánv szót a postai dolgozók helyzetéről. — Szakszervezetünk őszi kongresszusa elemezte ezt, s meghatározta a tennivalókat Örömmel nyugtázta, hogy a posta öt év alatt munkavédelmi és szociálpolitikai célokra egy és ne. gyedmililiárd, illetve másfél milliárd forintot fordított; különösen jó eredményekről adhattunk számot a lakásépítés támogatásában, a gyermekintézmények bővítésében, a munkásszállások és a munkásszállítás korszerűsítésében, új postahivatalok építése terén. — Hol szorít a cipő? — Nagy az elmaradás a bérszínvonalban, ami kétszeresen fájó. Egyrészt, mert a bérek nem állnak arányban a postai dolgozók munkájával, szolgáltatásuk társadalmi értékével; másrészt, noha a képzettség tekintetében a követelmények sajátosak és magasak. mégsem fizetik meg kellően. F.zért kevés a munkaerő, illetve helyenként maga* a fluktuáció. A munkakörülmények sem a legjobbak. Vidéken sok az elavult — helyenként életveszélyes! — postahivatal. A távbeszélő központok kezelői termében sok helyütt nagy a zsúfoltság, megoldatlan a szigetelés és a légcsere. Az igénylők nagy örömére a posta- 45 ezer telefonkészüléket kapcsolt be terven felül; a postás dolgozók öröme nem ilyen zavartalan, mert a végrehajtott műszaki fejlesztés nem állt arányban az új állomások számával. Nincs minden rendben a munka- és védőruha-ellátás körül: mennyiségileg sem elég — az ipar kapacitáshiányra hivatkozik —, minőségileg sem megfelelő. — Mi várható a szociál- potitikai tervektől, hiszen nem titok, hogy anyagi kereteink a korábbinál szűkösebbek? — Rangsorolni kell a feladatokat és a legsürgősebb bajokat orvosolni! Sok az elavult postahivatal? Nyilvánvaló, hogy előbb az életveszélyt kell elhárítani, azután lehet szó a korszerűsítésről. De az is nyilvánvaló, hogy a munkát nem elég gépesíteni, a műszaki környezetet is fejleszteni kell, biztosítva a zajszűrést, a légcserét. Kongresszusunk így foglalt állást a kérdésben: szinten tartás és ha lehet, szerény méretű fejlesztés! És közben több figyelmet fordítani a dolgozók gondjaira, a beruházás nélkül is orvosolható problémákra. — Mikre gondol? — Még mindig sok gondot okoz. a változó munkahelyeken dolgozók — például a kézbesítők — étkeztetése, Mi azt valljuk: egy kis rugalmassággal, utánajárással megoldható, hogy ezek az emberek is meleg ételhez jussanak a nagyobb posta- hivatalok, illetve a partner vállalatok, intézmények üze. mi étkezdéjében. Vegyük a gyermekek elhelyezését; a posta saját beruházásban is épít bölcsődéket, óvodákat, de esetenként pénzt utal át a tanácsi gyermekintézmények bővítéséhez, megváltja a férőhelyeket. Ahol egyik út sem járható, ott meg kell keresni a módját a különböző KPM-vállalatokkal való együttműködésnek. Jó példa erre Szeged, ahol a MÁV és a posta közösen épített egy 200 személyes óvodát a közelmúltban. Most. a VI. ötéves tervidőszakban a Soproni és Pécsi Posta- igazgatóság területén épülnek gyermekintézmények. — A posta nagy erőfeszítéseket tett dolgozói lakásgondjainak enyhítésére: viszonylag nagy összegű. 140 ezer forintos, hosszú lejáratú kölcsönnel támogatta az építkezőket. Azt szeretnénk, ha ezt az összeget ezután sem csökkentené. Szerény fejlesztést tervezünk az üdültetésben: Sopronban egy családos üdülő építését szeretnénk megkezdeni, máshol inkább a meglevő üdülők korszerűsítését, s a beutalók igazságos elosztását tartjuk fontos feladatunknak. Továbbra is nagy figyelmet fordítunk a rászorulók segélyezésére. Keressük a nyugdíjasok számára nyújtható támogatás újabb lehetőségeit, a szervezeti életbe, a kulturális- és sportrendezvényekbe való bekapcsolásuk módjait. Az egészséges, agilis nyugdíjasokat szeretnénk megnyerni rászoruló társaik, szociális gondozásához. — Ehhez persze kell egy kis szemléleti változás szak- szervezeti aktivistáink körében is, hogy ne érezzék nyűgnek a nyugdíjasokkal való fokozott törődést. De szemléleti változást kell elérni az egész szakszervezeti tagság körében is a bérem kívüli juttatások megbecsülésében; szorgalmaznunk kell, hogy szociális-kulturális létesítményeiket jobban óvják, féltsék, s ha lehet, önerőből is szépítsék, gyarapítsák. Ami pedig a dolgozók gondját-baját illeti, szak.szervezetünk álláspontja ez: a jó szó nem kerül pénzbe, a panaszt pedig nem tologatni, hanem elintézni kell. Nyíri Éva ÜJ IKARUS AUTÓBUSZ. Üj abb taggal gazdagodott az IK ÁRUS autóbuszcsalád. A székesfehérvári gyárban elkészít ették az eddigi leghosszabb a utóbuszt, az Ikarus-Srania 259,20 típusút, amely a svéd gyárral kooperációban készült. (MTI fotó — Szabó Imre felv. — KS)' Az idén még nem lesz nagy üzlet. Az építkezőket segítik A Volán és a TUZÉP megállapodásáról A lakásoknak több mint a fele eddig is magánerőből épült, s ez az arány még inkább igaz lesz a következő ötéves tervben. Hogyan, milyen áron\ mennyi gonddal-bajjal kerül tető alá egy- egy család otthona? — erre is érdemes legalább úgy figyelni, mint a lakótelepi beruházásokra. A munka kezdését például igencsak hátráltatja, ha várni kell a megi-endelt építőanyagra, ha nincs aki hazafuvarozza. A korszerű építőelemeket, amelyeket emberi erővel nem lehet a helyükre emelni, nem is nagyon alkalmazzák a családi házakhoz. Mert nics daru, s a rakodáshoz szakértelem is szükségeltetik. Mindezekhez igyekszik most közös munkával segítséget adni a vevőnek az építőanyagok forgalmazója és a fuvarozó vállalat. Kicsik és nagyok Az Észak-magyarországi TUZÉP Vállalatnál, amely Heves megyében érdekelt, 40 állami és 110 áfész-telepen szolgálják ki a megrendelőket. Kiszolgálják, ha éppen van abból az építőanyagból, amit a kedves vevő szeretne. Ám most ne is a korábban gyakran előforduló hiányokról beszéljünk; legtöbbször azért nem lehet a kívánt áruhoz hozzájutni ezeken a telepeken, mert eny- nyi helyen kellő választékot képtelenség kínálni. Az emÁ szavak kincse és salakja Szép írást, az észre és a szívre egyaránt maradandóan hatót olvastam a Népújságban „A szavak kincse” címmel. Valóban gyönyörű kincsünk a szó és ebben igazán mérhetetlenül gazdagok vagyunk. A szavak kincse akkor kincs igazán, ha a másik emberhez utat talál... a szavak kincse csak másokban mérhető ... Sokféle rendje van a kincsnek; —.olvasom a szép gondolatokat — igazgyöngyként fűzhetjük szabatos mondatokba, készíthetünk belőle tompa fényű láncot, amelyben egy-egy szó ékkőként ragyoghat, lehet e rend nehéz veretű fegyver, vagy bármi más drága szerszám, ami értéket teremt; lehet ívfény, ami lángra gyújt, lehet villám, ami porba sújt, lehet ringató fuvallat, csatába hívó kürtszó, kilenc- égú korbács, hímzett palást, örvény, diadalív, szerpentin- út egy hegyre és tovább, hasonlíthat a fecske röptére és megreszkettetheti a szíveket. De ez mind csak másokban merhető. Eszünkbe jut-e ez, amikor megszólalunk ? Megfordul-e a fejünkben, hogy a beszéd... „felelősség?” Eszünkbe jut-e, megfordul-e a fejünkben? Szerény véleményem szerint, igen, sőt nagyon-nagyon gyakran, de nem mindig, és nem mindenkor! Ne vegye senki sem ünneprontásnak, hogy jómagam a magyar nyelv hete után arról és azokról szólnék, akik szennyezik szép szavainkat, akiknek nyelve könnyebben áll rá az ízléstelen kifejezésekre, az olykor felháborító szavakra, mint a normális, a közízlést nem bántó. hanem azt gazdagító beszédre. Akiknek a szavai nem megreszkettetik. hanem haraggal megrázzák a szíveket. Mert: sokszor nagyon csúnyán beszélünk. Káromkodások, gusztustalan, oes- mány, lelket és fület sértő szavak, a kincsnek a salakjai röpködnek a levegőben. Tekintet nélkül arra, hol vagyunk, a munkahelyeken, az autóbuszon, az utcán, a szórakozóhelyeken, társaságban, sportrendezvényeken, vagy éppen otthon, a családban. És amilyen széles, szinte az. egész. életünket besz.övi a csúnya beszéd fonák hálója, olyan sokrétű és változatos azoknak a skálája is, akiknek a szájából kibuggyan vagy ömlik beszédünk, szavaink se- lejtje, szennye. Apró. a földből alig kilátszó emberke olyan szavakat használ, hogy a volt jutási őrmester is tanulhatna tőle. A „nagyobb srácok” pedig azt hiszik, hogy ha minél csúnyábbat és mind gyakrabban mondanak ilyeneket, annál felnőttebbnek látszanak. A szépen „kihúzott” gyönyörű női ajak közül is olyan szavak csúsznak elő, hogy belepirul az ember. No és a felnőttek? Egyikmásik szókincsének zömét néhány, a nem éppen nyomdafestéket tűrő szavak teszik ki. Ezt aztán használják is szakadatlanul! De hát minek ez? Mit érnek az ilyen szavak? Mit ér az ilyen beszéd? Talán jobb, vagy könnyebb ezzel? Megoldódik így a gond, vagy előbbre megy vele az élet? Ugyan! Ha azt mondjuk — és így is van — a szavak, a szép szavak rendje fegyelemre int, akkor irtsuk a gyomot, a gazt beszédünkből fáradhatatlanul és fegyelemmel ! Nem akarok prédikálni. Megtették már azt előttem sokszor és sokan. Megtette ezt — Mikszáth Kálmán szavai szerint — már a múlt században az a nagy- igmándi pap is, aki így szólott a szószékről: „Híveim, keresztények! Aki lop, annalc megvan a maga haszna, aki szerelme- teskedik. annak megvan a gyönyörűsége, de aki káromkodik, annak bizony se haszna, se gyönyörűsége.” Nem is beszélve azokról, akik ha akaratlanul is, de kénytelenek a káromkodást, a csúnya beszédet végig is hallgatni. A magyar nyelv hetén és után is. Papp János lített ISO TÜZÉP-telep egyébként igencsak változatos képet mutat: a 220 milliót forgalmazótól a kétmilliósig mindenféle található. A gazdaságos üzemeltetés és a szervezettebb kiszolgálás igénye sürgette, hogy korszerűsítsék a hálózatot. A KERORG szervezési intézet által kidolgozott fejlesztési terv szerint az országban mindenütt úgynevezett bázistelepeket hoznak létre, s egyúttal megszüntetik vagy mintaboltokká alakítják az apróbb telepeket. A központokat viszont bővítik, gépesítik, hogy ott gyors, minden igényt kielégítő kiszolgálást lehessen szervezni. Természetesen úgy, hogy ne fizessen rá a kereskedő cég sem. Mindig legyen választék Az egri új telepet mór ezzel a céllal hozták létre a teherpályaudvar mellett: az idei évre tervezett 105 millió forint forgalomnál többre is képes lesz ez a korszerű anyagkiadó központ. A betongerendákat például mór csak itt lehet megvásárolni, ezek már a bázistelep módszerének megfelelően kerülnek forgalomba. Ilyen tömegű betonárut ugyanis csak irányvonattal szállítanak. érdemesebb hát az újra le- és felpakolás helyett egyenesen az építkezések színhelyére fuvarozni. — A bázistelepek kialakítása még csak tervjavaslat, nincs még abban döntés, hol szűnnek meg a kisebb telepek, — tájékoztatott dr. Szilák Károly, a- TUZÉP Heves—Nógrád megyei Ki- rendeltségének igazgatója. — Arra viszont mór az előkészületeknél törekednünk kell, hogy a központokban mindig legyen kellő választék. A megrendelés-felvételeket úgy igyekszünk szervezni, hogy a vásárlónak ne kelljen sokat utánajárni: tudja, mikorra várhatja otthon a megrendelt építőanyagot. Egyébként a megye városaiban és Hevesen előreláthatóan ilyen központi jellegű, a mostaninál korszerűbb telepeket alakítunk ki. A hálózat- fejlesztési program első része valósul meg a hatodik ötéves tervben, a többi a későbbi esztendőkre marad. Az új módszer sikere természetesen azon is múlik, milyen együttműködés alakul ki az áru fuvarozójával, a Volánnal. Megelőzték az igényeket A Volán 4-es számú Vdl lalatánál dr. Tompa Ottónak, a teherforgalmi tály vezetőjének továbbítót!' tűk a kérdést. — A TÜZÉP terveinek igvefeJ szünk elébe menni szervezésünkkel — hangzott a válasz. — Április 1-től tíz kocsival álló teher autóparkot rendelünk a TÜZÉP-hez, lakossági fuvarozásokra. Ezek között a tehertaxitól a pótkocsis szerelvényig különböző teljesítményűek vannak, felszerelve rakodógéppel és daruval is. A fuvart az áruval együtt lehet megrendelni; az egri bázistelepen egymás mellett ül a TÜZÉP és a Volán szakembere. A vevő választ kap, mikorra várhatja az építőanyagot. Általában egy hét alatt teljesítjük majd a megrendeléseket. Eddig korántsem volt ilyen szervezett a házhoz szállítás, mint ahogy azt most a fuvarozó vállalat ígéri. A Volánnak mindössze két teher- taxija volt elérhető az egri telepen. A vevő, ha ezekkel nem találkozott, a fuvarvállaló irodában iratkozhatott fel a várakozók sorá-; ba. Körülményes volt kocsit szerezni, rakodómunkást meg még nehezebb. Ismerősökkel; rokonokkal összefogva, vállalati vagy szövetkezeti kedvezményes fuvarral — ha egyik sem sikerült, akkor „feketén” — igyekeztek az építkezők hazajuttatni a cementet, gerendát, kavicsot; A Volánnak ez az új szolgáltatása egyelőre csak Egerre korlátozódik, ám egyúttal a megyeszékhely köriül 30—40 kilométeres körzetben levő településeket is érinti. Hatvanban és Gyöngyösön viszont hamarosan megszervezik az olyan anyagok házhoz szállítását, amelyeket csak daruval lehet mozgatni. Az egri TÜZÉP dolgát könnyítik azzal is a fuvarozók, hogy átvállalják a telepre érkező vasúti kocsik kirakását és elvégzik az áru „terítését” is a környező telepekre. így a kereskedő vállalatnak nem lesz gondja a szállításra, igazi feladata teljesítésére foghatja össze erőit. A Volán nyilvánvalóan igyekszik majd a fuvarokat úgy szervezni, hogy a kocsikat jól kihasználva, gazdaságos legyen a házhoz szállítási akció. Az egri telepről évente 20 ezer tonna építőanyagot fuvaroznak el, eddig ennek csak egytize- dét vitték úgynevezett szervezett formában. Legalább a felét szeretnék a jövőben az idevezényelt gépkocsikkal elszállítani. Az akció az idén még biztosan nem lesz nagy üzlet. Az építkezőkön viszont sokat segíthetnek. Hekeli Sándor 1 MwwSufö ősz- 1981. március 29., vasárnap
