Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-27 / 73. szám
H kerékpár is sokat fogyaszthat Lépéselőny és lépéskényszer Magánépítkezés — állami szervezésben? — Bicikliügyben jött? — kérdezte a gyárigazgató. Szabadkoztam, hogy nem protekciót kérek egy kétkerekű vásárlásához, bár mint hírlik, rövidesen szükség lesz „kapcsolatra", ha az ember egy mutatósabb kerékpárhoz akar jutni. Mert energiaválság ide vagy oda, az egyre népszerűbb kerékpárok hazai . gyártásával bajok vannak. A gyártmánykorszerűsítés mintapéldájaként oly sokat .emlegetett biciklire ráfizetnek a gyártók, mégpedig nem is keveset: minden egyes darabra több száz forintot, ami évi 300—400 ezres szériánál- tetemes veszteség. Az igazgató kérdésében az is benne volt. hogy ügy lett a hazai kerékpárgyártásból. Helyesebben újra az lett, hiszen öt-hat éve is az volt. Igaz, akkor egészen más értelemben. Akkor a rendkívül népszerű Pannónia-mo- torok gyártását szüntették meg, mert nem volt elég jövedelmező. A gyár olyan terméket keresett, ami hosszú távon nyereséges, a munkásokat sem kell különösképpen átképezni. A mélyülő olajválság Is azt diktálta: gyártsunk biciklit: kelendő lesz itthon és külföldön egyaránt! Az ügy Húszezer óra szolgálatban Megtartotta tanácskozását a hatvani önkéntes rendőri mozgalom is, hogy számba vegye az 1980-ban végzett munka eredményeit, gondjait, Kovács József alezredes, kapitányságvezető ' értékelte a másfél száz önkéntes rend. őrt magában foglaló tizenegy csoport sokirányú tevékenységét. elismeréssel szólva ar. ról, rftilyen fontos szerepük volt agárba és a hozzátartozó községek — Boldog. Heréd, Nagykökényes — közrendjének szilárd megőrzé. sében. önként vállalt terheiket jellemezve elmondotta, hogy az elmúlt esztendő során húszezer órát töltöttek szolgálatban, tizenegy körözött személyt adtak át a rendőrkapitányságnak, számos közlekedésrendészeti, ifjúságvédelmi akciói bonyolítottak le, továbbá csaknem száz esetben tartottak a köz. renddel, a közbiztonsággal összefüggő felvilágosító előadást. A beszámolót hozzászólások követték. Pálinkás Ferenc vezérőrnagy, a Heves megyei Rendör-főkapitány- ság vezetője megelégedéssel nyugtázta a hallottakat, s a közelmúltban tartott országos önkéntesrendőri tanácskozás kapcsán néhány fontos momentumra figyelmeztetett. Angeli József tanácselnök, a város irányító szervei nevében köszönte meg az önkéntes rendőrök helytállását, külön szólva a közlekedési csoport veterán tagjáról, Kassás Albertról, aki huszonöt esztendeje, tehát kezdettől hasznos szolgálója a mozgalomnak. Ezután a különböző kitüntetések, jutalmak átadása következett. A városi tanács vándorzászlaját, a vele láró jutalommal, megosztva a hatvani közlekedésrendé, széti, valamint a herédi községi önkéntesrendőri csoport kapta, A belügyminiszter soron kívül a „Közbiztonsági Érem” arany fokozatával dr. ' Halmos Tibor ifjúságvédelmi csoporttagot, ezüst fokozatával pedig Tóth Jánost, a hatvani 3-as körzeti csoport tagját tüntette ki. Ezenkívül tizennyolcán részesültek különböző szolgálati idő után járó elismerésben, a város, és környéke gazdasági vezetői pedig harminc munkásírt jutalmaztak meg. ♦». 79* megoldása nem sokáig váratott magára: 600 millió forintos beruházással fejlesztették a hazai kerékpárgyártó bázist. De nem sok köszönet volt benne! Ügy tervezték, évente félmillió kétkerekűt gyártanak, s .adnak el, ez azonban egyetlen ér ben sem sikerült. Az eddigi veszteség már messze túlhaladja a fejlesztésre fordított összeget. A hazai kerékpárügy tanmesének is beillik, a kérdések egész sorát veti fel. Jobb lett volna el sem kezdeni az egészet? Talán meggondolatlanul döntöttek akkor, a termékszerkezet-váltás gyors sikere reményében? A legfőbb kérdés ma: mi a kiút? Felszámolni a bicikligyártást. s túladni a speciális technológiákon? Mert ugyan mit iS' kezdenének például a küllőgyártó auto- matasorral ? Ismét térjenek át egy új cikk gyártására? mmitMwuwer Szóval, ismét válaszút előtt állnak, holott akkor is a jó szándék vezérelté őket. amikor ' változtatni akartak. De úgy látszik, a termékszerkezet-váltás sokkal göröngyösebb út, mint ahogyan azt gondolták. Nem biztos, hogy a mindenáron való struktúraátalaCsütörtökön Kovács Gyu- lánénak, a megyebizottság titkárának 'vezetésével ülést tartott a KPVDSZ megyei bizottsága. A testület Bágyi Imrének, a megyei tanács kereskedelmi vezetőjének előterjesztésében megvitatta a Ví. ötéves terv megyei kereskedelempolitikai célkitűzéseit. Ugyancsák a napirenden szerepelt a Felsőmagyarországi Vendéglátó Vállalat szakszervezeti bizottságának irányító tevékenysége is. A megyebizottság tagjai ezután tájékoztatót hallgattak meg a kereskedelemben dolgozók munkaidejének, Csepelyi Károly elnökletével tegnap ülést tartott Egerben, a Heves megyei Népi' Ellenőrző Bizottság. Az ülésen megtárgyalták és elkitás garantálja a jövedelmezőbb gazdálkodást, hiszen — mint -láttuk — egy kerékpár is fogyaszthat sokat. Csakis a jól átgondolt, minden külső és belső feltétellel számoló, megalapozott döntés járhat sikerrel. Feltéve, hogy kellő következetes:fég- gél, jó szervezéssel hajtják végre azt, s ha mindebben a vállalat és dolgozói egyaránt érdekeltek. Persze a sikerhez jó adag szerencse is kell. amiből a csepeli kerékpárgyárnak nem jutott ki. «WlMVMAílWtm Mi tehát a megoldás? Pontosan az, amit ezúttal a gyártók is akarnak, hiszen a biciklire szükség van itthon, külföldön egyaránt. Űjabb beruházás . nélkül — erre nem is leine keretük — a termelékenység lényeges nö- vetésével, az importhányad mérséklésével, ésszerűbben kialakított, az általánosabb fagyasztói igényekhez jobban igazodó, szűkített választékkal jövedelmezőbbé tenni a kerékpárgyártá,st. A szabályozás mai keretei éppen erre ösztönöznek. Remélhetjük tehát, ha mindezt valóra váltják, nem lesz „defektes” a magyar kerékpárgyártás. szabad idejének és túlmunkájának alakulásáról. A jelentés négy vállalatnál szerzett tapasztalatokat összegzett; megállapította, hogy többek között a részmunkaidősök, nyugdíjasok foglalkoztatásával, az elmúlt évben csökkenthették a túlórák számát. A testület felhívta a figyelmet, hogy az ötnapos munkahétre való átállásra készülve a szakszervezeti bizottságok vizsgálják meg a kereskedelemben, vendéglátásban dolgozók munkaidejének alakulását, s azt, hogyan lehet- gondoskodni a szabad idő biztosításáról. fogadták az egri Finomsze- relvénygyár tőkés exportjáról és a megyei NEB tájékoztatási munkájáról készült jelentéseket. — Az elmúlt év végén az ötéves tervtörvény rangján vált állami döntéssé, hogy lakásépítési feladatainkat a magánerős építkezések arányának növelésével kell megoldanunk. Hogyan'készül erre Heves megye, milyen gondok jelentkeznek? — kérdeztük Harmath Lászlótól, az Építési Tudományos Egyesü. let Heves megyei Szervezete titkárától. — A legutóbbi időkig a lakások egynegyede épült állami szervezésben: kialakult tervezési, engedélyezési, beruházási és finanszírozási módszerek alkalmazásával. Ez egyben viszont azt is jelenti, hogy az állami irányítás meglehetősen hatástalanul igyekezett befolyásolni a „maradék” 75 százalékot — a családi házak, a csoportom családi házak és a tömbszerű beépítésű, de magánkezdeményezésből épülő lakások létrejöttét. Ezekre a feladatokra ma sincsenek kialakult tervezési, bonyolítási formák, és szervezetek sem; csupán ajánlások. Márpedig a spontán megoldások, túlságosan „egyéni ízek” néfníkfPR csúnya városképet eVedméríyéz. nek, de társadalmi méretű pazarlásokhoz is vezetnek. — Magánerőből építkezni — társadalmilag pazarolni? — Igen! Azt szoktam mondani. hogy a mai energiatakarékossági előírásoknak eleget tevő házat 8 centiméteres műanyag habból össze lehet állítani; csak egy váz- szerkezet kell, hogy el ne fújja a szél. Minden, amit e felett építünk egy házba, az már pazarlás. A nagypaneles vagy alagútzsalus házak tize. dik emeleti lakása például ugyanolyan falvastagságú, mint a földszinté — indokolatlanul persze. A műanyag- hab-lakás nyilván nemcsak az én elméletem. Nyugaton már ma is úgy épül a családi házak többsége, hogy a kereskedő katalógusából — 2—300 variációból — kiválasztja a vevő, amit kíván, és azt, szendvicspanelekből, 2—3 teherautó a helyszínre fuvarozza, majd ott összeszerelik. Gyorsan, olcsón, jól. Ezek a korszerű épületszerkezetek nálunk ma még éppen csak megjelentek, holott megyénk erdői jó alapot adnak erre is. Így az építtető — még ha tervcsomag alapján épit is —, kénytelen vasbetonból. téglából építkezni — drágán, sok fuvarral és élőmunkával, és hosszan küzdve az anyagellátás nehézségeivel. Mindenki magának épít nálunk, általában családi házat — pedig az a leggazdaságtalanabb megoldás. — Mi teszi azzá? — Az egy lakáshoz szükséges na£y telekigény, a magas (két-háromszoros) köz- művesítési költség, a hosszú víz-, gáz-, szennyvíz-, csapadékvíz-vezeték és a sok út. Amellett a különálló házak nagy felületűek, ami nagy fűtési és tatarozási költségeket jelent. Ráadásul építése még utcasorok esetén is alig iparosítható. Nem véletlen, hogy a békési árviz után épülő családi házak többsége házgyári panelből készült! — Tehát tömegesen építhető családiház’típus % kell. Volt ilyen: a rosszemlékű ONCSA-házak! — Nem a sok egyforma családi ház kell egymás mellé; hanem családi házak összeépítéséből létrehozott, egységes képű lakótelep Amely sorház, láncház. átriumház. szőnyegház. teraszház lehet — a mi vidékünkön olyan szépen lehetne játszani a domborzat kínálta építészeti lehetőségekkel! Egyébként még csak fel sem kellene találni hozzá a spanyolviaszt, hiszen itt, Egerben épült fel az egyik első példa, a Leányka utca, amelyet ma is épitészeti telitalálatnak érzek. Ám hiába készült hasonló tervezet a Tihamér beépítésére — az valahol elhalt közben. És épülnek helyettük a kivagyiság szörnyű példái megye- szerte. Legutóbb Istenmezején láttam hatszobás, teljesen berendezett, két öreg „lakta” palotát: az építési tervrajzon szerszámoskamrá- nak „álcázták” az engedélyezéshez az egyik emeleti szobát. .. De másutt is látni öt- erkélyes. várszerű épületeket. Az erdő közepén, ahol a szendvicspanel összes alkotója ma kárba vész. Ez viszont már államigazgatási kérdéseket is felvet: mint ahogy szerintem a probléma kulcsa ez. — Mit kellene tenni a szebb városrészekért? Az olcsóbb lakásokért? — A már említett anyagválasztási, technológiai korlátokon túllépni — egyelőre illúzió Feloldásuk csak beruházásokkal lehetséges. Ám a tervtörvény döntéséből származó feladatoknak már most elébe kell menni. Mert a telekbiztosítás, a beruházási szervezet létrehozása, a sok lakást befoglaló szövetkezetek irányítása — mind állami feladattá válik, előbb, vagy utóbb! Mert ma például állami tervezői jroda nem szakosodott erre a feladatra: a SZÖVTERV, az AGROBER, • a tanácsi építők, a tervezőiroda építészei mind-mind másra vállalkoznak. A megrostált egyéni tervezői kar sem lakótelepet tervez. És amíg egy beruházási vállalatnak például rutinmunka egy engedélyezési eljárás — az egyetlen, jogilag képzetlen ember számára maga a kálvária. A sok és elaprózott lakásszövetkezet — legutóbb hallottam egy két házból (!) álló „szövetkezet” önállósulásáról, MESZÖV-hozzájáru- lással — sem áll feladata magaslatán, sem pénzügyileg, sem mint építtető. A feladat, a lakótelepszerű családi házak konkrét megjelölése után tehát működőképes szervezeteket kell majd létrehozni, önálló kezdeményezéssel. És ez reális cél! Szegeden ma ezer lakásból álló paneles, tetőtérbeépítéses, rendkívül szép lakótelep épül, sorházas megoldással. A 100 négyszögöles telek, a 90—130 négyzetméteres lakótér és a garázs 700—1 millió 100 ezer forintos áron épül — kedvező hitellel, esetleg félkészre is. De Veszprém, Debrecen is épít már paneles sorházakat, kialakultak szervezési módszereik is — tanulmányozni kell ezeket, hogy kialakulhasson a miénk. Például az. hogy a sorház lakásait az OTP árulja. Annál is inkább, mert van terület, ahol lépéselőnyünk van: a város- rendezés. A VÁTERV ugyanis már elkészítette Egerrel együtt a 13 környező község közös fejlesztési tervét — és igen» jó terv ez hosszú távú céljainkhoz. De ennek megvalósítása állami kezdeményezés nélkül nem megy! — A kényszerek elöbb- utóbb csak megszülik a megoldást? — Nem hiszek ebben. Most ugyanis valóban cok a kényszer. A sok-sok építkezni akaró ember egyfelől, aki saját munkaerejét is „kispórolja” e célért napi munkájából. A kevesebb állami feladat miatt kihasználatlan házgyári kapacitások másfelől. A hiányzó és egyre fogyó élőmunka, mint harmadik tényező — és ezek csak a legfontosabbak. És félő, hogy e sok kényszer végül valami torz megoldáshoz vezethet — amint a kényszer szülte gyors döntéseknél megtörtént már. Ezért most, amikor még nem égett a körmünkre semmi, most kel. lene széles körben, ankétokon megbeszélni a lehetőségeket, hogy a döntés előtt egyetlen okos gondolat se kallódhasson el. Mint ahogyan például a gyalogosbelváros kapcsán tettük. A kérdésfelvetés ma már jogos — és a szükséges fórumot a mi egyesületünk is biztosíthatja. Bízom benne, hogy eredménnyel tennénk. Kőhidi Imre 1981. március ftt., péntek---------------------------------------------—; ' B orséwetés A nagyrédei SzőJőskert Termelőszövetkezelbi»r az elmúlt hói végén már janiban folytak a tavaszi munkák. Megkezdődött a borsó vetése: 150 nektáron kerül földbe a mag. (Fotó: Szabó Sándor) (Sz. L.) Szakszervezeti megyebizottsági ülés fl kereskedelemben dolgozók szabad Ideiéről, túlmunkájáról Uiest tcsúfolt a megyei HIEB V Az egri Leányka utca (Fotó: Kőhidi Imre) ♦
