Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

Apám emlékét szolgálom Beszélgetés ifj. Bartók Bélával A magyar zenei élet ki­emelkedő egyéniségének. Bartók Béla születésének 100. évfordulóját ünnepel­jük március 25-én. Bartók Béla. a zeneszerző, zongora- művész. tanár és tudós, ko­runk kevés nagy muzsiku­sainak egyike volt. Művé­szetének. emberségének nagyságát kortársak, művé­szek. barátok. elmondták, leírták. A Bartók-breviárium sorai között Paul Sacher így emlékezik vissza Bartók Bé­lára: „Aki Bartókkal talál­kozott, gondolva művei ritka őserejére, meglepődött vékony, törékeny alkatán. Külső megjelenésében finom ideg­zetű tudóst mutatott. Ez a fanatikus akarattal és kö­nyörtelen szigorúsággal át- ! hatott, forró szívvel cselek­vő ember megközelíthetetlen-, nek látszott és tartózkodóan udvarias volt. Lénye fényt ' és udvariasságot árasztott. Szemeiben fenséges tűz vi­lágított. Kutató tekintetének ' sugarában semmi sem állta meg a helyét, ami nem igaz és nem tiszta." 1 Annyi mindent olvashat­tunk már Bartók Béla mun. ' kásságáról, személyes vará- ( zsarol. Amikor ifjú Bartók : Bélával találkozhattam, apa | és fiú kapcsolatáról szeret- j tem volna megtudni néhány ! gondolatot. [ — Egészen apró korából ! mire emlékszik vissza édes- i apjával eltöltött szabad órái í kapcsán? r — Ha édesapám kicsit el­szakadt a munkától, gyak- 1 ran foglalkozott velem. So­kat magyarázott. Nagyon szeretett sétálni, vagy ki­rándulni, ilyenkor bepótol­tuk azokat a hallgatag órá­kat, amiket apám a család többi tagjától elzárkózva munkájával töltött., Kirán­dulások alkalmával sokat tudtunk beszélgetni. Iskolás koromban, amikor már ír- tam-olvastam, tudtam, olyan könyveket kaptam apámtól, ami nemcsak szórakoztatott, de tanultam is belőle. Cooper műveit egymás után olvashattam el, s édesapám irányítása mellett ezeknek a helyszínét, térképen közö­sen megkerestük. Apám nagy rovar- és növénygyűj­tő volt. Boldogan segítettem a gyűjtésben neki. De ter­Népdalgyűjtő úton 1908-ban Bartók 1938-ban mészetesen játszottunk is. Apám egy-két külföldi út­járól olyan játékokat hono­sított meg családunkban, amilyet azóta se láttam. Tol­laslabdához hasonló kelléke­ket hozott haza egyik alka­lommal, amit édesanyám­mal közösen is szívesen ját­szottunk. — Paul Sacher szavait idézve „könyörtelen szigorú­sággal áthatott” ember volt az apja, ha munkáról volt szó. Mint apa szintén? — Nem. egyáltalán nem volt az. Nem zaklatta az embert, hanem föltételezte, hogy fia kötelességtudó, aki elvégzi leckéjét. Mindig megkérdezte, hogy mit ta­nulok, mert ő maga is ér­deklődött minden iránt. Leg­többször tanulmányaim so­rán nem hallott újdonságot, hiszen akkor évtizedeken ke­resztül ugyanazt tanulta mindenki. Nem változtak annyit a tankönyvek, mint manapság. Amikor műegye­temre jártam, édesapámat a tőle távoleső műszaki tu­dományok is érdekelték. — Milyen volt egy családi ünnep önöknél? — Különleges volt szá­munkra a karácsony. Édes­apám népdalgyűjtő korszaka éppen az én gyermekkorom idejére esett. Tudvalevő, apám a Zeneakadémián ta­nított, s csak az iskolai szü­netekben tudott elutazni népdalgyűjtő körútra. Így karácsonykor, ha az időjárás és apám egészsége engedte, elutazott. Anyám fenyőágak­ból fát készített számunkra, s így kettesben töltöttük a szeretet ünnepét. De ahogy vissza emlékszem, volt olyan csodálatos karácsonyunk, amikor közösen elkísérhettük apámat kőrútjára, s ilyen­kor feledhetetlen élmények­ben volt részem. — Ha jól emlékszem, ön élete nagy részében ugyan­úgy, mint édesapja, tanított. Most, nyugdíjaséveiben, szinte több munkája van, mint aktív korában. — Valóban, az utóbbi években — mivel renge­teg adat áll rendelkezésem­re apámmal kapcsolatban, sok embernek lehetek segít­ségére. Szinte minden per­cemmel apám emlékét szol­gálom, Az évforduló meg­ünneplésében sok meghívás­nak teszek eleget. Ugyanak­kor csaknem tíz éve a ma. gyarországi Unitárius Egyház főgondnoka vagyok. így ma is sokat dolgozom, mert ér­zem feladatom nagyságát. Bodor Éva Megemlékezések világszerte Bartók nemcsak a magya­roké. Igényt tart művészeté­re az egész világ. Születésé­nek századik j évfordulóján világszerte megemlékeznek róla. Kiállítások, hangver­senyek. ünnepségek, színhá­zi produkciók, kórusfeszti - válok rendezésével tiszteleg­nek Európában, Afrikában és a tengerentúl is Bartók emlékének. Sok rendezvény­re magyar előadóművésze­ke . karmestereket, zeneka­rokat is meghívtak. A Ma­gyar Állami Operaház, a Pécsi Balett, a Bartók Vo­nósnégyes. a Debreceni Ko­dály Kórus, a Győri Leány­kar, a Magyar Rádió és Te­levízió Szimfonikus zeneka­ra, az Éder Vonósnégyes, a Tátrai Vonósnégyes, a Ko­dály Vonósnégyes, az Álla­mi Hangversenyzenekar, az Állami Bábszínház lép fel számos országban. Hang­versenyezik Kocsis Zoltán. Ligeti András, Fischer An­nié, Rohmann Imre, Kiss Gyula, Fellegi Ádám, Ko­vács Dénes, Ránki Dezső. Neves karmesterek, mint Ferencsik János, Lehel György, Kóródi András, Er­délyi Miklós, Fischer Iván, Fischer Ádám —, hogy csak néhány rangos nevet említ­sünk. A világ számos országá­ban bemutatják azokat a Bartók-kiállításokat, ame­lyeket Magyarországon ál­lítottak össze, s fotókkal, kéziratokkal, levelekkel, színpadképekkel, könyvekkel tettek színessé. Kiállítás nyí­lik Bulgáriában, Csehszlová­kiában, Jugoszláviában, Ku­bában, Lengyelországban, az NDK-ban, Romániában, a Bartók Béla születésének századik évfordulója a könyvkiadás számára is jó alkalom, hogy könyvekkel, kottákkal, különböző kiad­ványokkal emlékezzenek a zeneszerzőre. A témához legközelebb ál­ló Zeneműkiadó már 1980- ban több kötetet jelentetett meg. De az idei esztendő is bővelkedik új kiadványok­ban. Három kötet szerzője ifjú Bartók Béla, a zeneszerző fia. Két könyvét a Zenemű­kiadó gondozza, s mindkettő a centenárium évében jele­nik meg. A Bartók Béla éleiének krónikája című könyvben apja emberi arcát rajzolja meg a szerző szá­mos dokumentummal, csalá­di tulajdonban levő feljegy­zésekkel kiegészítve. A nap­lószerű írás számos eddig ismeretlen adatot közöl. Ez a kötet németül és angolul is megjelenik. Bartók csa­ládi levelei címen a Bartók család és a Bartók Archívum anyagában őrzött leveleket publikálja a szerző, ame­Szovjetunióban, az NSZK- ban, az Amerikai Egyesült Államokban, Finnországban. Svédországban. Norvégiában. Dániában. Hollandiában Belgiumban, Japánban. Ausztriában, Svájcban. Olaszországban, Spanyolor­szágban Ausztráliában és Kanadában. A prágai, a szófiai, a ber­lini. a varsói Magyar Inté­zetben hangversenyek lesz­nek, előadások hangzanak el Bartókról. Pozsonyban megkoszorúzzák Bartók la­kóházát, a romániai Nagy- szentmiklóson Bartók Béla szülőházát és a Moszkvai Zeneakadémia előcsarnoká­ban Bartók-szobrot avatnak. A Vajdasági Bartók Kultúr- egyesület és a Horvátorszá­gi Magyarok Szövetsége Bartók-kiállítást rendez. A szófiai zenei hetek, a Prágai tavasz, az Enescu- feszfivál Bartók-művek meg­szólaltatásával, magyar ven­dégművészek szerepelteté­sével adózik a nagy zene­szerzőnek. Moszkvában, a Nagyszínházban bemutatják Bartók két színpadi művét A fából faragott királyfit és A kékszakállú herceg várát. Az NDK-ban tudományos konferenciát rendeznek áp­rilisban Bartók Béla szüle­tésének 100. évfordulója alkalmából. A Krakkói Ze­neművészeti Főiskolán tu­dományos ülésszakot és em­lékkoncertet rendeznek. Az NSZK-beli Duisburg város szervezésében Észak— Rajna—Vesztfália több vá­rosában tartanak Bartók- fesztiválokat, szimpoziono­Könyvek Bartókról lyeket a zenefaöttő édesany­jához, húgához, első és má­sodik feleségéhez, fiaihoz írt. A harmadik könyv, amelynek szerzője ifj. Bar­tók Béla, a Szépirodalmi Kiadónál jelenik meg az év végén és a Bartók Béla mű­helyében címet viseli. Somfai László 18 Bartók- tanuknánya egy kötetben a Zeneműkiadónál lát napvi­lágot. A tanulmányok Bar­tók alkotói módszerét, elem­zik és segítséget adnak az előadóknak a hiteles Bartók- zene megszólaltatásához. Bartók és Kodály a címe Lendvai Ernő kétkötetes művének, amely angol nyel­ven jelenik meg. A tudomá­nyos mű elméleti és techni­kai kérdésekkel, műelemzé­sekkel foglalkozik, valamint poétikai és dramaturgiai ta­nulmányokat tartalmaz. Ötö­kat, zenepedagógiai rendez­vényeket. (A februári duis- burgi Bartók-fesztivál ré­sze volt e rendezvényeknek. Amerikában a Texasi Egye­tem harminc koncert kere­tében Bartók összes művei­nek előadását tervezi. Ha­sonló hangversenyeket ren­dez a Michigani Egyetem is, és Detroiban márciusban Bartók-fesztivál lesz. ahová ugyancsak meghívnak ma­gyar előadókat. Finnországban, a Bartók- ünnepségek szervezésére emlékbizottság alakult. Mi­ké András és Seregi László tanítja be A kékszakállú her­ceg vára és A csodálatos mandarin című Bartók-mú- veket Helsinkiben. A Svéd Királyi Zeneakadémián: elo-: adássorozatot tartanak, a norvégiai Bergenben konfe­renciái;, s Bartók-művek be­mutatását tervezik a ber- geni fesztiválon. A Bel^á—• Magyar Baráti Társaság de­cemberben . tartja Bartók - estjét. A bécsi Collegium Hungaricum is hangverseny­nyel adózott Bartók emlé­kének, csakúgy mint a Ró­mai Magyar Akadémia. Me­xikóban a Cerventino-fesz- tiválon a Magyar Állami Operaház Bartók három színpadi művével lép fel., s ugyanitt szerepel, a Bartók Vonósnégyes is. Argentína, Panama, Egyip­tom, Ausztrália, Kuba, Ka­nada, és csaknem minden európai ország megemléke­zik az évfordulójáról olyan hangversenyekkel színházi előadásokkal, amelyekre, ma­gyar művészeket is meghív­tak. , — S — dik kiadásban — román- magyar koprodukcióban je­lenik meg Szegő Júlia regé­nyes Bartók-életrajza Em­bernek maradni címmel.' Könyv alakban is megjele­nik a rádió Így láttam Bar­tókot című népszerű soroza­tának kötete, amely színes és olvasmányos adalék Bar­tók portréjához. Két tanulmánykötet, Űjfa- lussy Józsefé a Gondolatnál és Fodor Andrásé az Euró­pánál vér megjelenésre, 1982-re térvezi a Szépiro­dalmi Kiadó a Magyar Re­mekírók sorozatban Bartók Béla tanulmányainak kiadá-' sát Ojfalussy József válo­gatásában. Az MTA Zenetudományi Intézetének Bartók Archívu­ma gondozásában indítja út­jára az Akadémia Kiadó Bartók Béla: Magyar nép­dalok című több kötetes ki­adványát. Az Európa Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múze­um Kézirattár sorozatában adja ki Bartók című köte­tét — S. E. — M inden valódi szépség mögött ott , rejtőzködik valami édes-mély szomorúság is. Ajándékba kapott sercegés kis, öreg lemezjátszóm tűje alatt ör­mény népzenei lemez forog. Szép­ségesen 'szomorú zene. Forog a hanglemez, ablakomat hűvös eső csapkodja. Patakzásait néha ösz- szekuszálja egy-egy széllökés. Ez a zene meleget áraszt, olyant, mint, a tufából épült házak falai az éjszakai lehűlések idején, ha hátadat nekitámasztod. Ez a zene parancsolja vissza képzeletemet — innen a dideregtető nyugat-ma­gyarországi télből — több ezer kilométernyi távolságra. Vissza a Kaukázus kéklő és kopár sziklái közé, ahol szeptemberben is har­mincöt fokot mutat a hőmérő hi­ganyszála. Máris Garni bazalt- és tufabuc- kás Utcáin csavargók; válogatha­tok mézédes barackok, almák, körték, fügék és szőlők között, s ha megszomjaztam: hűvös forrás­víz fölé hajolhatok, olyan tiszta forrás felé, amelyből eddig csak a mesékben, legendákban y szereplő Piacok - a Kaukázuson túl csodaszarvas ihatott. Az is csak a képzeletemben. Egy kis kitérő: Talán három­éves lehettem, amikor legelőször föltett az ökrösszekérre az én ked­ves öregapám, hogy' „menjünk, fi­am, a pápai vásárra!” Aztán men­tünk is minden évben: Mentem kamasz koromig, mentem, mig pi- roslott a májusi cseresznye, mig sárgult a búzás körte. Az utóbbi időkben megint sokat járom a piacokat. Nem a vásárlás miatt, inkább csak szemet gyö­nyörködtetni; lelket melegíteni. Van valami megfoghatatlan még a legsilányabb piac hangulatában is. Csak csörrenjen a kétkaros mérleg lánca, máris odaólálkodok. Legyen az a piac a föld bármelyik pontján, ugyanaz az érzés bizse­regte! Mégis mindegyik más és más. Más a pesti vásárcsarnok, a jereváni, az olasz, a német, a bol­gár. Emlékszem, pár éve úgy áll­tam az olaszországi Velence hal­piacán, mint akit odabetonoztak. Pedig egy olasz halpiac bűze nyá­ron: leírhatatlan és majdhogynem elviselhetetlen a magyar orr szá­mára. Mégsem ettől felejthetetlen. A ztán legutóbb, a jereváni! Túl a Kaukázuson, az ősz közepén. Szerencsére az örmény írószövetség gazdag és kellemes programjai mellett a délelőtti órá­ink szabadok voltak. V. Laci ba­rátommal már kora reggel nya­kunkba vettük a várost. Talán ki sem mondtuk egymásnak hango­san, tíz perc nem telhetett belé, ott álltunk csodálkozó tekintettel a vásárcsarnok lépcsőin, a Lenin sugárút végén. Persze könnyű volt megtalálni, hiszen lenyűgöző és sajátos öntöttvas ornamentikája messziről odacsalogatott. Ha jól emlékszem, Agababjan építésznek köszönhető a látvány. No, és be­lül? Fehérbélű dinnyékkel, gránát­almákkal, füge-gúlákkal, titokza­tos fűc.somó-íiegyekkel elbaríká- dolt kofák. Bábeli hangzavar a javábóL Számunkra csupa egzoti­kus növény és gyümölcs. Másnap már meg kellett kóstol­ni a kétöklömnyi barackot, a grá­nátalma-árus előtt sem jöhettünk el úgy, hogy meg ne dicsérjük a termést! Az örmény ember vendégszere­tete világhírű, ezt mondják az úti­könyvek. Most az egyszer igazat mondtak. Megtapasztaltuk. Étke­zési kutúrájukról külön is szól­nom kellene. D ármennyire is furcsán hang- ^ zik a saslik hazájában, az étkezés alfája a friss zöldség, óme­gája a friss gyümölcs. Például a piacon látott fűcsomókból, ame­lyet kizárólag a Kaukázus lejtőin gyűjthetnek csak, minden örmény asztalára kerül, öt-hat féle fűből áll egy csomó, íze mindegyiknek más, van közöttük csípős, édes­kés petrezselyem illatú és ismeret­len kaukázusi ízű. Vendéglátónk nem kis büszkeség­gel újságolja, hogy örmény föl­dön nincs egyetlen kijózanító ál­lomás, és az elvonókúra is isme­retlen fogalom. Mindezt a füvek­nek tulajdonítják. Ha nincs is „ki­józaníts” fű, mint azt a* saóbe- ■■éd tartat, ám ennek a^fetkezé­si kultúrának nagyon is sok köze lehet a dologhoz. Beleértve fő: helyen a füveket is. Vissza a jereváni piacra. Utolsó napon mi vásárfiát vegyen az- em­ber a hazaiaknak? Olyant, ami több ezer kilométeres utat kibír. : anélkül, hogy romlandóba menne Ilyen csak egy lehet; a gránátal­ma. Mindjárt három kofa is kör­bevesz, fehér köténykéjükbe tör­lik csinosítják a portékát. Nein értjük a nyelvet, csak sejtjük: fást vegye meg, ez a legédesebb, in­kább az enyémet, mert én adom a „ legolcsóbban. Külföldiek lévéri ; szakszerű bemutatót tartanak a gránátalma felbontását illetően, ne menjen egyetlen szem piros bogyó sem pocsékba. Négy darabot fizetek, aztán ■ még kettő kerül a táskámba. Há­lából, hogy tőle vettem? A piac 1 íratlan törvényei? Nem tudom. Diacok! A Kaukázuson túl • Piacok! Európában, mindé- \ nütt. Tenyérnyi, tenyérnyi helyék,$ egy ország, egy vidék asztaláról. Nem lehet lefesteni, leírni, lekottái- ni. Nincs az a szín, nincí az a < szó, az a hangsor ... Mit mondhatnék még róluk? Ha arra járnak, ne kerüljék él ; őket! i Pátkai Tivadar

Next

/
Thumbnails
Contents