Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

' AHOGY A SZOCIOLÓGUS ÚTJA

Á korszerű család

’ NEM „CSODABOGARAK*1:: v

Négy nő - a közbiztonságért

Szokások, erkölcsök, személyiségalakító együttélési norma egyik nagyon fontos forrása a család. Nem lehet elégszer beszélni róla, és tenni érte, hogy a társadalom stabil alappillére legyen, hogy jól szolgálja az egyénnek a társadalomba való beilleszkedését. A mai magyar családok helyzetéről, életéről kérdeztük meg — lapunk megbízásából N. Tóth Erzsébet — Cseh-Szombathy Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének igazgató- helyettesét.

— A nő és a férfi szövetkezésének a mai viszonyok között általánosan elfogadott kerete a házasság. Mit tesz társadalmunk a harmonikus, korszerű családok életrehívásáért?

— A családi életre nevelés újkeletű fogalom, ötven évvel ezelőtt senki sem beszélt róla hiszen a nevelés a szülők automatikus feladata volt. Az. hogy előkerült, azt jelzi: problémák vannak a család működésével, és ezekkel a családtagok egyedül képtelenek megbirkózni. Senki sem vitatja hogy a gyerekek saját családjukban tanulnak, de azt valljuk, hogy ezek mellett a speciális ismeretek mellett általánosabbakra is szükségük van. A mai korban, amikor a házasságkötés lehetősége mobilabb, szükségszerű, hogy a fiatalok megismerkedjenek általánosabb, más családokra is jellemző életmódokkal. 4 A hagyományos elképzelésekkel szemben arra kell megtanítani a házasfeleket, hogy az élet bizony tele van konfliktusokkal. Éppen az a korszerű" család, amelyik képes ezeket leküzdeni. Számtalan publikáció jelenik meg napjainkban a családok életmódjáról sőt kötelező foglalkozás az iskolákban is a családi életre nevelés. Szerintem az effajta oktatás nem lehet eléggé eredményes. Olyan eszközökre és alkalmakra

lenne szükség, amelyek felkeltenék a gyermek érdeklődését a családi témák iránt. Hogy melyek lehetnének ezek az eszközök és alkalmak? Ügy gondolom, hogy egy-egy délutáni foglalkozás az Iskolában, egy témához illő film vetítése vagy mondjuk egy novella felolvasása, a gyerekek között. Ahol a tanár csupán egyik résztvevője a társaságnak.

— A családi élet tervezése nagyon összetett do- J log. Nem lehet pusztán S a születésszabályozásra < korlátozni. Ml most ha- 1 zánkban az aktuális ten- {

ni való?

— A családi élet tervezései sokrétű feladat. Kiterjed a; pályaválasztásra, a munka- ? helyre, a családi gazdálko- > dásra, a szórakozásra a ba- / ráti kör megválasztására, ai háztartási munkák elvégzé- i sere. Mégis az alapkérdés aj gyermek. Aktuális felada- j tunk pedig az hogy a csa- S ládok számára olyan körül- ? ményeket teremtsünk, ame- í lyek jó alapot szolgáltatnak í az életük megtervezéséhez. >

— ön, a közelmúltban 5

megjelent egyik cikké- \ ben azt írta: a társada- : lom szempontjából a legégetőbb probléma ) hogy a családok több- > sége immár több mint j húsz év óta nem vállal j annyi gyermeket ameny- j nyire a népesség repró- > dukciójához szükség í

lenne. Az ön véleménye j szerint melyek lehetné- j nek azok a társadalmi segítségek, amelyek vál- j tozást hoznának e terű- j

létén? j

— Az . Imént szóltunk a > körülményekről. Egyik leg- j alapvetőbb gondunk a la- í

fá.Némsöq

1981. március 32., vasárnap

káshiány. Mindjárt hozzáteszem azonban, hogy a lakás önmagában kevés a gyermekvállaláshoz. Az utóbbi időben csaknem teljessé vált a nők foglalkoztatása, ami örvendetes tény. Ám egy sor szociálpolitika; kérdés megoldását is követeli, amelyek a családi terhek társadalmi átvállalását jelentenék. Vannak bölcsődéink, óvodáink. Jó, hogy van gyermekgondozási segély. Am el kell mondanunk azt is, hogy sokan csak kényszerűségből maradnak otthon gvermekük 3 éves koráig, mert nem tudják elhelyezni gyermeküket a bölcsődében. Ügy gondolom, hogy a

gyermekintézmények fejlesztésével, bővítésével a társadalom többet vállalhat a gyermeknevelésből. És még valami. Nagyon fontosnak tartom, hogy a férjek többet vállaljanak a családi terhekből, hiszen a gyermeknevelés még kis korban sem pusztán anyai, hanem szülői felelősség. Ennek az általánossá válásában van nagy szerepe a társadalomnak. Hiszen jól tudjuk: ma még ferde szemmel nézik a munkahelyén azt az apat. aki beteg gyermeke ápolás a miatt marad otthon. Szükség volna rá. hogy a családokban és a társadalomban is egyenlő jognak és kötelességnek tekintsük a szülői hivatást. Ha ezt elérnénk, bizonyára másként alakulnának a gyermekszületések, mint ma.

— Mi a véleménye azokról az elgondolásokról, amelyek megkérdőjelezik a jelenlegi családszerkezetet és valami mással helyettesíthetőnek tartják?

— A 70-es gvek elején tetőzött a vita a házasság jelien formája körül. Sokan, különösen néhány nyugati országban úgy vélték, hogy a korszerű életvitelnek a kommuna, a csoportházasság felel meg. Csakhamar kiderült azonban, hogy az új családi forma sem képes kiküszöbölni a monogám házasság problémáit. Természetesen ez a felismerés nem jelenti azt. hogy a több házaspárt összekapcsoló közösségek teljesen elveten- dők! Nem, hiszen ez bizonyos életszakaszban, átmenetileg megfelelő lehet az azonos érdeklődési körű, elsősorban a fiatal korú embercsoportoknak. Az együttélésnek többféle formája lehet. A házastársi kapcsolatok mellett ma már nálunk is gyakori az úgynevezett élettársi együttélési forma. Az a véleményem, hogy a jövőben ezek száma tovább gyarapodik majd. különösen akkor, ha a „csak” élettársi viszonyban egvüttélők ma még hátrányos megkülönböztetései megszűnnének.

— Világjelenség, hogy egyre több házasság végződik válással. Sokan, különösen az idősebb generációhoz tartozók, úgy gondolják, hogy az ok elsősorban abban keresendő, hogy jogrendszerünkben túl egyszerű a házasság felbontása. Ml erről az ön

véleménye?

— Egy példával kezdem a válaszomat. Spanyolországban hivatalosan nem engedélyezett a válás, mégis van különélés. Tehát nem lehet megoldás a válás megszigorítása. Értelmetlen lenne az egymáshoz nem illő emberekre rákényszeríteni az együttélést, hiszen mind a házasfelek, mind a gyermekek súlyosan károsodnának. Jogrendszerünk helyesen veszi tudomásul, hogy a sikertelen házasságok összetartásának sem az egyén, sem a társadalom szempontjából nincs helye. Tehát a megoldás nem a válás szigorítása, hanem a megfelelő párválasztás. a családi együttélés segítése, helyes befolyásolása.

— A család szerkezete, minősége módosult és ma is változik. Hogyan látja ön a jövő családban a nő és a férfi szerepét? Milyennek képzelhetjük el az ezredforduló magyar családját?

— A jövő családja csakis az egyenlőségen alapúié közösség lehet. Olyan együttélési forma, amelyben a családtagok számára adottak a családon kívüli érvényesülés és képességkifejtés lehetőségei. Ez azonban nem a teljes kifelé élést jelenti, hanem az egyén személyiségének a kibontakozását segíti. A külső hatások gazdagítják a családi közösséget is. Ilyen értelemben híve vagyok a nyitott családnak. Ügy gondolom hogy az állandó megújhodás, egymás vágyainak, terveinek tiszteletben tartása teljesebbé, gazdagabbá teszi a közös családi életet.

Kövecses Rezsőné

Még nem volt példa rá, de ha egyszer egy csinos hölgy toppanna elém az utcán, és arra szólítana fel, hogy igazoljam magam, bizonyára zavarban lennék. Mindjárt más a helyzet, persze, amikor igazolványát előhúzva bizonyítja: ő a rend őreinek munkáját segíti.

Most viszont egy hír szolgáltatta az okot arra. hogy találkozzunk, méghozzá négyükkel : a közrend- és köz- biztonság, valamint a közlekedési fegyelem megsrilár- dítása terén múlt esztendőben végzett eredményes munkájukért az egri városi tanács vb vándorzászlaját és vándorserlegét nyerte el a megyeszékhely ifjúságvédelmi önkéntes segítői csoportja, A tagjai közül most beszélgető partnereim majdnem mindegyikének foglalkozása is közel áll ahhoz a feladathoz, amit társadalmi munkában látnak el. Kövecses Rezsőné a IX. számú általános iskola igazgatóhelyettese, Básti Erika az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola tanára, Szederkényi Éva pedig a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet gyermek- felügyelője. A gyengébb nem képviselője még a csoportban Hajdú Mihályné, aki a Heves megyei Finommechanikai Vállalat dolgozója.

Hogy miként kerültek a csoportba, miért vállalták ezt a cseppet sem könnyű és veszélytelen másodhivatást, erről a következőképpen vallanak.

Az üzletember

'»Kérem, én üzletember vagyok. Folyton számolok, töprengek, hogy hogyan jövök ki legjobban. Számomra ez létkérdés. A múltkor is nagyobb összeghez jutottam — megkaptam a fizetésemet — s azonnal gondolkodóba estem. Szerencsére éppen vásárt hirdettek mindenfelé: szeretem a minden évszakban visszatérő kiárusításokat. Mit mondjak: valóságos

ajándék. Ismerőseim ugyan csodálkoznak, hogy miért járok télen egyszál ingben, s miért csak tavasszal és nyáron öltözők nagykabátba, dehát mit tudnak ők erről!?

Mert igen is, értse megt a világ, nem azért kaptam azt a tüdőgyulladást, mert szert tettem januárban egy pár gyönyörű szandálra féláron és abban jártam. Visszautasítok minden rosszindulatú pletykát. Inkább az új fürdőnadrágom volt a ludas a dologban, amelyet decemberben azonnal kipróbáltam, dehát nem lehet bízni sajnos akkor már a napsütésben. hiába kentem be magam a sokkal olcsóbban kapott napolajjal. Természetes az i.s. hogy a gyerekek nem azért lázasodtak be tavaly — anyósom terjeszti a rémhírt — mert télen mentünk kempingez.ni a frissen beszerzett sátorban: gondolják meg, sz.inte ingyen volt minden, az utazási iroda még forró teát is adott pótlékul,

s virágcsokrot küldött nekünk a kórházba! Valami járvány törhetett ki, vagy mifene... ,

Tehát ott tartottam, hogy törtem a fejem azon, hogy hová fektessem be a summát: már sokfélét fölhalmoztam otthon, egyedül WC- kagylóból volt vagy tíz, mert rájöttem, hogy megéri nekem ez a bolt. hiszen mindegyiken majd egy ezrest nyertem, am; nem csekélység manapság. Könyveim is vannak már, hiszen egy drága művészeti albumból beszereztem tizenötöt; tartósnak tűnik, még az unokáim is használhatják őket: féláron

jutottam hozzájuk.

Azon csodálkozom persze legjobban, hogy a feleségem nem ért meg. Mostanában rászokott arra. hogy ilyenkor. fizetésnapon mindig ott ácsorog a két gyerekkel a munkahelyem bejárata előtt. Alig tudok előlük valahogy megszökni, nem értik meg hogy a biztonságos jövőjükért harcolok. Higgyék el akkor csak rájuk gondolok, ha meglátok egy kis piros x-et egy árcédulán, vagy előveszem az előjegyzési naptáramat, hogy megnézzem milyen jeles nap van ma: centrum hétfő, vagy

skála kedd...

Szóval legutóbb nagyne- hezen sikerült: nyomomat

vesztették. Én pedig elindulhattam remegő lábakkal az

üzletek felé. hogy megnéz- ] zem, hogy milyen meglepe- 5 tést, készítettek elő számom- j ra az én jótevőim. Szinte új < életre kaptam, hiszen min- í denünnen udvarias szavak > özönlöttek rám, újra ember- 5 nek érezhettem magam. < Ilyenek, hogy: kedves ve- j

nőnk, ez alkalmi vétel, rek- > lám áron kapható, csak ná- j lünk, ez szuper leértékelés. < Látják, kérem? Eljött vég- < re az én időm. s befektet- ' tem az Utolsó fillérig a va- ; gyonkámat. Képzeljék: alap- ; tőkémet szinte megkétsze. \ reztem. vettem három vasa- ) lót, húsz inget, 80 cipőperk- í lit, és tíz bilit. Alig győz- s tem hazaszállítani. Csak azt ; nem értettem, hogy miért í zokog a feleségem, s hogy í hova invitálnak a jóságos ' fehérköpenyes emberek? i Talán valami nagy kiárusí- > fásról hallottak? Elmondhat- ; ták a szomszédoknak i.s, hi- j szén mindenki ott ácsorog az í ajtóban. Mindenestre nekem j tetszik az a príma vado- ) natúj zubbony, amibe be- ! letuszkoltak. Ráadásul telje- , sen ingyen van. S a drága i főorvos úr azt is megígérte, ’t hogy ha rendesen viselkedek ; kapok egy kis házi nyomdát S

— persze teljesen gumiból j

— amelyen saját magam \

nyomtathatok árcédulákat \ és rakhatok rá kis piros x ■- eket. j

Gábor László

K. R.-né: — Az iskolában, ahol tanítok, korábban gyermek- és ifjúságvédelipi felelős voltam, Bizony, sok helyi problémát kellett megoldanunk. Ugyanakkor a születő Csebokszári-lakótclepen is szükségessé vált, hasonló feladatok elvégzése. ezért vállaltam hát hat esztendeje a rendőrség felkérésére.

B. E.: — Bármilyen hihetetlenül hangzik, már régebben is vonzott a rendőri pálya. de hozzátartozóim, ismerőseim nem nagyon helyeselték a választásomat. Így lettem végül tanárnő. Érdeklődésem azonban e hivatás iránt nem csökkent, ezért önként jelentkeztem segítőnek, s három évvel ezelőtt kerültem a csoportba.

SZ. É.: — Én is ugyaneny- nyi ideje jöttem, de először az ügyrendi csoportban kaptam helyet, útlevelek elkészítésében segédkeztem. Persze, az ifjúságvédelem jobBásti Erika

Szederkényi Éva

bán érdekelt, s tavaly nyáron sikerült átjönnöm.

H. M.-né: — Édesapám

másfél évtizeden át segítette a rend őreinek munkáját, a legfontosabbakat tehát elleshettem tőle. öt éve az a meggondolás vezetett az önkéntes rendőrök közé, hogy nekem is kisgyermekeim vannak, és egyáltalán nem mindegy, milyen légkörben, környezetben nevelkednek.

— Avassanak be kérem, bennünket, hogyan dolgoznak az önkéntes rendőrnők?

K. R.-né és H. M.-né szinte egyszerre mondja: — Mindenekelőtt a veszélyeztetett, illetve a hátrányos helyzetű tanulókról, gyermekekről való gondoskodás tartozik a feladataink közé Ennek keretében rendszeresen látogatjuk az ilyen kiskorúak családjait, környezet tanulmányokat készítünk. A Csebokszá ri-lakótelepen bizony volt tennivalónk, főleg a problémás családok koncentrációja miatt. Ezentii1 pártfogói felügyeletet is ellátunk a gyámhatóságon keresztül,

B. E. — Évával mi a közbiztonságiaknak is be. besegítünk. Szórakozóhelyeken

szoktunk igazoltatni. Általában meglepődnek rajta, de nem mernek ellenszegülni. Egy időben például a Kap- matában és a Tavernában zavarták néhányan a nyugalmat, de ennek véget vétettünk. Ám, van még gond elég! Az említett helyekre járó középiskolás lányok közül sokan csavargókkal haverkodnak, azok meg valamilyen ürüggyel elkérik ékszereiket, azután „elfelejtik” visszaadni. A lányok meg nem jelentik. Így aztán nagyon nehéz segíteni nekik ...

Az önkéntes segítőknek természetesen — ahogy maguk , között mondják — állandóan naprakésznek kell lenniük. Szakmai irányítójuk, Ancsán András r.-száza dós szolgálatukról, az árra való felkészülésről beszél.

— Hetente négyórás szól. gá latot kell teljesíteniük, de legtöbbször ezt túlszárnyalják. Emellett a továbbképzésre is időt kell fordítani: évente kétszer tartunk csoportértekezletet, amelyeken a legújabb munkánkkal kapcsolatos rendelkezéseket beszéljük meg. Mindenkinek jár a Bélügyi Szemle, amelynek szakcikkei is sok segítséget nyújtanak. A csoport munkájának tekintélye van, ezt igazolja az a sok elismerés, amiket a korábbi években kaptak. Egyébként minden fontos eseményt pontosan rögzítünk a csoport- naplóban.

— A környezetükben élők mit szólnak e különleges társadalmi megbízatásukhoz?

B. E.: — Kezdetben úgy néztek rám, mint valami csodabogárra, most már azonban komolyan vesznek,

K. R..né: — Tapasztala*

tóm az, hogy a munkatársak bizalommal fordulnak hozzám, azonnal jelzik, ha valamilyen baj van. A családom a legtermészetesebb dolognak tartotta, hogy be. kapcsolódtam ebbe a munkába.

— Befejezésül kérem, mondják el, mi volt eddigi önkéntes segítői pályafutásuk során a leghasznosabb

intézkedésük?

B. E.: — Kettőt is tudok említeni. Az egyik eset az egri buszmegállóban történt. Egy idős ember rosszul lett a váróteremben. Azonnal beszóltam az információnak, s rövidesen kórházba szállították a bácsit. A másik a Ba* latonnál volt, ahol egy autóval száguldó részeg társaságot „füleltem le”.

H. M.-né — Az én esetem egészen más jellegű

Hajdú Mihályné

(Szántó György felvételei.)

volt. A helyijáratú autóbuszon éppen hazafelé tartót- lám, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy fiatalember nagy hangon rend- szerellenes kijelentéseket tesz. Odamentem hozzá, igazoltattam, majd adatainak ismeretében később megtettem a fel jelentéj«.

Sza«iy Zoltán