Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

Pctrádi virágcsokor Egy iskola, amely művelődési házat is pótol Somfai Tíbnrné tanárnő Irányításával a gyerekek felkutat­ja** a régi használati tárgyakat, mezőgazdasági eszközöket. (Fotó: Szabó Sándor.) Évtizedek a könyvek birodalmában Kevés községünkben nincs hajléka a kultúrának, a mű­velődésnek, Illetve néhány helyen a könyvtár tölti be a művészetek, az ismeretek ter­jesztésének funkcióját is. Mindmáig Párád sem volt .rózsás helyzetben. Amit az ide vetődő is megtekinthet, ahol elnézelödhet: a Palóc- ház, a Cifra-istálló, Műso­rok, alkalmi hangversenyek? Leginkább a gyógyintézet nagytermében, de hát mindig csak az intézmény belső rend­jéhez igazítva, s jobbára be­utaltaknak. Csaknem egy esztendeje azonban döntő változás történt a községben. Baráz Máté személyében új igazgatót kapott a bővülő, gyarapodó iskola, s miután magára vállalta a közműve­lődési ügyvezető tisztét, ta­pasztalatai és iigj'szeretete révén mihamar lendületet vett ez a munka is Párá­don. Mi volt az igazgató­ügyvezető határozott célki­tűzése? Ha nincs művelődési ház, feladatait fogja össze, vigye előre az oktatás haj-/ . léka.’ Komplex könyvtár Látogatásunk több ' bizo­nyítékot nyújtott, arra, hogy a fél esztendő alatt megtett lépések jelentősek. A tanin­tézet tízmillió forintos költ­séggel megvalósított fejlesz­tése nemcsak tornacsarno­kokkal, négy tanteremmel, hanem kulturális szempont­ból is hasznos helyiségekkel ajándékozta meg a községet. Ezeket élettel kelleti meg­tölteni. És immár élnek, ele­ven kisugárzó sejtjei a kul­túrának. A házi könyvtárat például megnyitották min­denki előtt, ide tömörítve a korábbi községi könyvtár ál­lományát. A szemre tetszetős és tágas teremben éppen tíz­ezer könyv revíziója, feldol­gozása kezdődött meg a kö­zelmúltban. A szépség, a gazdaság a beindult munka azonban nem magától poty- tyant a pai'ádiak ölébe. Aho­gyan Baráz Máté elmondot­ta, a komplex könyvtár be­rendezését Orosz Bertalanná megyei igazgató támogatásá­nak köszönhetik. A megyei­ek szakmai tanácsadással is segítik az intézményt,, amely­nek március elsejétől füg­getlenített vezetője van. Az iskola egyik tanára, Valiskó Jánosáé vállalta el a teen­dőket. És olyan nyitva tar­1081, március 22., vasárnap tási rendet alakított ki, amely különösebb zavar, ütközés nélkül teszi lehetővé diákok és felnőttek részére a köl­csönzést. Rajz és muzsika A zene és a képzőművé­szet sem mostohagyerek töb­bé a községben. Dohnál Ti­bor egri festőművész októ­bertől vezeti a helyi stúdiót, s szakköri helyiségében gar­madával találni rajzokat, készségfejlesztő munkákat. amelyek a gyermekek kezé­ből kerültek ki. Lorencz Pé­ter, az egri állami zeneisko­la sokoldalú tanára, hason, lóképpen szép feladatra vál­lalkozott, amikor az iskola- igazgató fölkereste. Szerve­zett zeneoktatást indított csaknem harminc gyermek részvételével, akik érdeklő­désüknek megfelelően szol­fézs mellett zongora-, hege­8. A tanár, aki összesen há­rom-négy családot ismer az emeleten, s még két-három emberrel van köszönő vi­szonyban a házból, hol bosz. szankodik emiatt a falusi tempó miatt, hol meg irigy­séggel vegyes csodálkozással fedezi fel nagyanyjában azt a közösségteremtő erőt, amely szinte a középkor óta hiány­zik a városlakók között. Csakhogy az akkori, a kö­zépkori városok „face to fa­ce” (egymást arcról ismerő) közösségének a műalkotások micsoda remekei: .gótikus katedrálisok és városházak adtak keretet, s így a művé­szetek, de elsősorban az épí­tészet — amely mégiscsak- akkor érte el csúcspontját — nemcsak az egyháznak volt szolgáló leánya, hanem en­nek a közösségteremtő és megtartó erőnek is; addig a panelh;i/közösség színhelyé­ül a játszótéri padok szol­gálnak. Ilyen bonyolult ép olykor alig követhető gondolatok rln-, illetve fúvóshangszer- képzésben részesülnek. Kész­ségük. kedvük egyébként olyannyira példás, hogy már­cius 8-án, a nemzetközi nő­napon már ki is rukkoltak egy házi hangversennyel „Tavaszi virágcsokor" cimű műsorukat szüleiknek mutat­ták be^az úttörőklubban. A népfronttal való jó kapcso­latnak szintén tapasztaltuk az eredményét. Az egyik ok­tatóteremben Csortas Ibolya a szabást-varrást tanította a télen szervezett tanfolyam résztvevőinek, s a kitűnő varrónő tanítványai közt ült Turcsányi Miklósáé vb-tit- kár, az OTP-től Mudriezki Józsefné, akik a többi falu- béli asszonnyal, leánnyal együtt a családban haszno­sítják az itt szerzett tudo­mányt. Tárlók Egerből Érlelődik Párádon egy helytörténeti iskolamúzeum ügye is! Eljövendő léte ér­dekében fáradhatatlanul so­kat munkálkodott a hosszú ideje sikert sikerre halmozó táncegyüttes irányítója. Som­fai Tiborné tanárnő. Másfél évtizede kezdeményezte a dolgot, s a gyűjtésben azóta szülők, tanulók száza vett Vészt. Bepillantottunk az egyelőre zsúfolt szekrények­be. Volt ott minden, ami a község múltját, népéletét fel­öleli. Tárgyi emlék, följegy­zés egyaránt. Megtudtuk töb­bi között, hogy a századelőn divatozó hétköznapi nadrá­got „négynyüstös” fehér vá­szonból készítették férjüknek az asszonyok, mert erősebb, vastagabb volt a kélnyüxtös. nél. Hogy mikor válik tanító közkincsé e gyűjtemény? A Heves megyei Múzeumok igazgatója, dr. Bódé Sándor már fölmérte az anyagot, majd ennek nyomán szak­mai és tárgyi támogatásról biztosította Baráz Mátét, aki az iskola földszinti és eme­leti előcsarnokaiban kíván helyet biztosítani az Egerből érkező tárlóknak. A kis mú­zeum elsősorban oktatási célt szolgál majd, de az igaz­gatóság attól sem zárkózik el, hogy falubeliek, vagy Pá­rádra látogató kirándulók, turisták megtekintsék. jutnak a tanár eszébe, ame­lyek legalább arra jók, hogy elnyomják a bosszankodását, és türelmesen, néha még ér­deklődést is tanúsítva hall­gassa végig reggelizés köz­ben a ház — számára isme­retlen — lakóival történt legfrissebb eseményeket. Ma például: — Itt fölöttünk ezt a kis Ákoskát az az asszony gon­dozza a harmadik emeleten, akivel el szoktam lent be­szélgetni. Nagyon tiszta, ren­des emberek, úgy szeretik azt a kisgyereket, de komo­lyan, hát biztos, hogy job­ban, mint a szülei. Mondja is ez az asszony, hogy az ura is megmondta már, hogy Ők szívesen örökbe is fogad­nák, mert úgy sajnálják ezt a kis Ákoskát. Ő nem is bánná, mondja az asszony, mert nagyon rosszul élnek a szülei. Hát csak útban van ez a kisfiú, még inkább az ember gondozza, az hordja minden reggel a harmadik­ra, meg az is jön érte. De hát micsoda élet ez így, az a Van annak nyolc eszten­deje is. hogy utoljára talál­koztunk, — Dávidné. Szalai Edit — mégis úgy, olyan közvetlenséggel fogad, mint ha tegnap is láttuk volna egymást. Az udvariasság’ formulákon, gyorsan túlju­tunk. s máris arról beszél­het, amit a leginkább ked­vel: az ismeretgyarapitást, az olvasás megszerettetésének fortélyairól, felvillantva előt­tem a könyvek birodalmá­nak megannyi izgalmas rej­télyét. I Nem mondja — ahhoz túl szerény —. mégis tények so­rozata érzékelteti, hogy 1055 novemberétől — akkor ke­rült az intézmény élére — milyen sokat tett a nemes ügy érdekében. Méghozzá úgy, hogy készséggel áldoz­ta fel szabad idejének jó ré­szét is. — A rajt bizony nem volt zökkenő nélküli. Mi tagadás: áldatlan állapotok uralkod­tak itt „zászlóbontáskor”. Mindössze negyven négyzet­méternyi területet kaptunk egy magánházban Ezt tudo­másul vettük, emiatt eszünk­be se jutott háhörögni, gon­dolván, hogy sok jő ember kis helyen is megfér. Az viszont a látogatókkal együtt elkeserített minket, hogy fű­teni nem lehetett. Egy cseppnyi kályhát ugyan be­tettünk a raktárba, de hát ez a kölcsönzőiért*1 egyálta­lán nem ,'ruUaUitt meleget. Ráadásul a kínálattal sem büszkélkedhettünk, hiszen mindössze .1500 kötet közül válogathattak a hozzánk be­térők. Szomornglunk u&van eleget, de ezt éreztük: nem torpanhatunk meg, nem lép­hetünk vissza, öröm arról szólni, hogy a kitartással társult türelem nem volt hiába. 1989-ben jelenlegi 147 ezer négyzetméternyi ottho­nunkba költözhettünk. Az állomány is fokozatosan gva- rapodott: pillanatnyilag 22 ezer mű szerepel a leltári jegyzékben, Az is megnyug­tató, hogy a nagyközségi ta­nács nemcsak megérti, ha­nem oártfogolia is elkénze- léseinkpt, Igazi mecénásként viselkedik, hiszen nemcsak új kiadványok vásárlására hiztosít évente hatvanezer forintot, hanem a különböző sok rossz, házasság, mindnek csak a gyerekek isszák meg a levét. Mert az anyja isten tudja, merre kószál minden este, jóformán nem is isme­ri. A tanárnak rémlik valami, hogy hallotta már ezt a ne­vet. Ákoska, Ákaska! — ri­kácsoló férfihang a liftben, s próbálja hozzá megkeresni az arcot. Aztán miközben las­san szürcsöli a teát, megkér­dezi; — Kik ezek itt fölöttünk? — Én nem tudom, az em­ber mérnök, azt mondják, de hát egy mérnök elvesz, egy ilyen nőt? Igaz, hogy öre­gebb az ember jóval, jaj, hogy ez már hajnalban mennyit köhög, de majdhogy meg nem fullad, én nem is tudom, hogy nem tüdőba- jos-e? Mert pontosan Úgy fulladozik, de komolyan mondom, hogy csak majd meg nem szakad. Az asz- szony meg valami irodán dolgozik, azt mondja ez a Szabikné, de én már meg nem tudnám mondani, pe­dig mondta is, hogy hol. — Szabikéknak is van egy lá­nyuk. már úgy, hogy ők ne­velték, örökbe fogadtak, egy olyan lelencet. De most már menyasszony, szépen .keres, taníttatták rendesen. Azt is úgy szeretik, mondja ez az asszony, éppen mintha csak g saját juk lenne. .. Ekkor péz a tanár az órá­jára; úristen, negyed nyolc! Felkapja a táskáját, és kilép a folyosóra. A FOLYOSÓN MAJD­NEM BELEÜTKÖZIK HAN KÓCZYNÉBA, aki Andreá val a karián pongyolában fésűiét lenül. álmosságtol vagy sírástól bedagadt szem­mel topog gz ajtó előtt. Andrea két év körüli, véz­rendez vények kiadásainak fedezésére is tetemes sum­mát ad. Ma még nem álta­lános ez az alapállás, min­ket viszont arra kötelez, hogy nap mint nap szorgal­munk és képességünk leg­javát nyújtsuk. Több településen érdekte­lenségre, közömbösségre pa­naszkodnak a bibliotékák, sőt a művelődési házak ve­zetői is. Lőrincire ez egyál­talán nem jellemző, — A meghívókat rendsze­resen küldjük, de szóban is értesítjük — majd minden­kit ismerünk — az embere­ket. Nem is okoztak szá­munkra még soha tartós csalódást, mert elfogadták az invitálást, s jöttek. Egy-egy író—olvasó találkozóra szá­zan-száznyolcvanán érkez­nek. s a külön böz.ő műsoro­kat maid ugyanannyian te­kintik meg. Ezt én nagysze­rű dolognak tartom, épp ezért folyvást ígéretesenk tűnő javaslatok sorával ruk­kolok ki. s mind újabb tip­peket kínálok a szabad idő hasznos és kellemes eltölté­sére. És most tessék megfogódz- ni! Ez az agilis, ez a tétlen­kedést soha nem ismerő asz- szony hihetetlenül pezsgő életet teremtett. Nemcsak úgy tessék-lássék módra, hanem nagyon is megfontol­tan és következetesen! Havi programjait bármelyik na­gyobb közművelődési intéz­mény megirigyelhetné. Nem feledkezett meg egyetlen korosztályról sem, mindegyi­ket megbabonázna valami­vel. Hallgatom, s közben akarva-akaratlanul is meg­csodálom ezt a töretlen te- remtőkedvet. ezt a mindig újat. s folyvást jobbat sür­getést. 3 — A legkisebbeket is ide csábítottuk. Számukra játék­kal bőven fűszerezett isko­la-előkészítő foglalkozásokat szervezünk. Ilyenkor nem hiányoznak az. anyukák seth. Nekik a másik teremben tar­tunk előadásokat, méghozzá olyan témákról, amelyek valóban izgatják, érdeklik őket. Közben persze az ap­na, állandóan sápadt, ke- délytelen kislány — most aléltan, fejét szinte élettele­nül oldalt billentve ül az, anyja karján. Az utóbbi időben Han- kóczyné túlságosan sokat ücsörgött a tanáréknál, leg­alábbis a fiatalember kezdi már sokallni, de minthogy a nagyanyja szoktatta ide, és mindig csak a dédihez jön beszélgetni, a tanár nem akar családi ellentétekbe bo. nyolodni. A dédi igényli a társaságát, hiszen a folyosón lakó fiatalasszonnyal biz.o- nyos dolgokról — elsősorban pedig a ház lakóiról — job­ban el tud beszélgetni, mint a saját unokájával, vagy unokamenyóvel. Meg azok napközben alig vannak ott­hon, míg Hankóozyné gyer­mekgondozási segélyen lévén nemigen mozdul ki hazulról, s így a dédi legalább szólhat valakihez akkor is, ha ép­pen nem megy le a parkba a dédunokájával. Amikor a fiatalok hazamennek, rend­szerint ott találják lakásuk­ban a szomszédasszonyt, aki már megy is, mert épp csak átugrott egy percre a dédi- kéhez. Sóéi’t, tepsiért, vagy ő hozott neki egy kávét, ha már úgyis két adagot fő­zött. Ugyan a dédi nem szo­kott kávézni, az unokáival legalábbis nem, meg se inná azt a vacakot, nem i,s tudja, mj jót találnak benne a mai fiatalok! Hanem azért Han- kóczyné ilyen és más efféle indokokkal szokott átugrani, s épp csak egy perccel az­előtt érkezett, de ő már megy is. nem akar zavargolódni. A fiatalokkal, a korban hozzá­illőkkel nemigen van beszél­getni valója, s úgy érzi, hogj idegenkednek is tőle. (Folytatjuk) róságok — ez sem mellé­kes szempont — meseleme- zeket hallgatnak, s megsze­retik, megszokják a könyve­ket is. A nagyobbakat a bábszakkör várja, ennek tag­jai valóban otthonosan érzik magukat nálunk. Jó kap­csolatokat alakítottunk ki az iskolákkal, épp ezért min­dig számíthatunk a nevelők megértő támogatására. Tan­órákat ugyan ritkán tarta­nak nálunk, hiszen minden oktatási intézményben van bibliotéka, gyakorlati segít­séget viszont mindig kész­séggel nyújtanak, mivel tud­ják, hogy azonos célért mun­kálkodunk, s igazi eredmé­nyeket csak akkor érhetünk el, ha közösen munkálko­dunk, ha összefogunk. Élet­képes az ifjú zenebarátok, a nyugdíjasok, az olvasó nők klubja, s az Űj Tükör köré szerveződött gárda. A heti­lap vezetőivel hamar szót értettünk. Előadókat külde­nek hozzánk, divatbemuta­tót szerveznek, az ő kéré­sükre jön hozz.ánk Kaposi Miklós, a Rádió Kabarészín­házának munkatársa. A saj­tóorgánum se jár rosszul, hi­szen a magunk eszközeivel hozzájárulunk népszerűsíté­séhez, Olykor kiállítási anya­got is küldenek. Most pél­dául egyik fotósuk: Ror­pics Mirkó felvételeit mu­tatjuk be olvasóinknak. — Évente kétszer Buda­pestre rendezünk kirándu­lást, ilyenkor múzeumlátoga­tás, s egy színházi este sze­repel a programban. A kör ezzel még nem zárult, hi­szen beváltak a szabás-var­rás és a német nyelvi tan­folyamok is. Aki akarta, a kjsmotórvezetést is megta­nulhatta egyik kurzusunkon. . író- és művészvendégeink rendszeresen visszatérnek, s minden alkalommal tehetsé­gük más-más oldalát villant­ják fel a hallgatóság előtt. Szívesen látott vendégek ná- > lünk a Szabad Föld munka­társai, A népszerű Buga dok­tor például körünkben ünne­pelte munkásságának ötve­nedik és születésének het- venötödik évfordulóját. 4 ‘ Mindez egy könyvtárban, ahol közben rendszeresen fő­ijük a kölcsönzés, ahol az igénylők számára a megjelölt témákról bibliográfiákat ál­lítanak össze. Az érdeklődők száma nem csökken. Ez ért­hető is, hiszen a sokoldalú, a másutt még szokatlan kí­nálat megbabonázza az em­bereket. Nemcsak a fiatalo­kat, hanem a közép- és az időskorúakat is. Mindez elsősorban annak érdeme, aki évtizedeket töl­tött a könyvek birodalmá­ban. Túlontúl szerényen, szakemberként sem kardos­kodva jogaiért. Nyolc esz­tendeje nehezen vallotta meg, hogy fizetése igen csekély. Most se könnyen tudtam meg, hogy nyugdíj előtt ki­lenc évvel sem sokkal rózsá- sabb a helyzet, ugyanis az elérhető maximumnak még a felénél sem tart, s náluk csak héromesztendőnként emelik a béreket, Behozza-e a hátrányát? Reméljük, gondoskodnak ró­la az illetékesek, mert a be­csületes, az átlagon felüli helytállásért tisztességes fi­zetség is jár- Nemcsak a pa­pírforma szerint, hanem a gyakorlatban is. Pécsi István Moldvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents