Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

Pctrádi virágcsokor

Egy iskola, amely művelődési házat is pótol

Somfai Tíbnrné tanárnő Irányításával a gyerekek felkutatja** a régi használati tárgyakat, mezőgazdasági eszközöket.

(Fotó: Szabó Sándor.)

Évtizedek a könyvek birodalmában

Kevés községünkben nincs hajléka a kultúrának, a művelődésnek, Illetve néhány helyen a könyvtár tölti be a művészetek, az ismeretek terjesztésének funkcióját is. Mindmáig Párád sem volt .rózsás helyzetben. Amit az ide vetődő is megtekinthet, ahol elnézelödhet: a Palóc- ház, a Cifra-istálló, Műsorok, alkalmi hangversenyek? Leginkább a gyógyintézet nagytermében, de hát mindig csak az intézmény belső rendjéhez igazítva, s jobbára beutaltaknak. Csaknem egy esztendeje azonban döntő változás történt a községben. Baráz Máté személyében új igazgatót kapott a bővülő, gyarapodó iskola, s miután magára vállalta a közművelődési ügyvezető tisztét, tapasztalatai és iigj'szeretete révén mihamar lendületet vett ez a munka is Párádon. Mi volt az igazgatóügyvezető határozott célkitűzése? Ha nincs művelődési ház, feladatait fogja össze, vigye előre az oktatás haj-/ . léka.’

Komplex könyvtár

Látogatásunk több ' bizonyítékot nyújtott, arra, hogy a fél esztendő alatt megtett lépések jelentősek. A tanintézet tízmillió forintos költséggel megvalósított fejlesztése nemcsak tornacsarnokokkal, négy tanteremmel, hanem kulturális szempontból is hasznos helyiségekkel ajándékozta meg a községet. Ezeket élettel kelleti megtölteni. És immár élnek, eleven kisugárzó sejtjei a kultúrának. A házi könyvtárat például megnyitották mindenki előtt, ide tömörítve a korábbi községi könyvtár állományát. A szemre tetszetős és tágas teremben éppen tízezer könyv revíziója, feldolgozása kezdődött meg a közelmúltban. A szépség, a gazdaság a beindult munka azonban nem magától poty- tyant a pai'ádiak ölébe. Ahogyan Baráz Máté elmondotta, a komplex könyvtár berendezését Orosz Bertalanná megyei igazgató támogatásának köszönhetik. A megyeiek szakmai tanácsadással is segítik az intézményt,, amelynek március elsejétől függetlenített vezetője van. Az iskola egyik tanára, Valiskó Jánosáé vállalta el a teendőket. És olyan nyitva tar1081, március 22., vasárnap

tási rendet alakított ki, amely különösebb zavar, ütközés nélkül teszi lehetővé diákok és felnőttek részére a kölcsönzést.

Rajz és muzsika

A zene és a képzőművészet sem mostohagyerek többé a községben. Dohnál Tibor egri festőművész októbertől vezeti a helyi stúdiót, s szakköri helyiségében garmadával találni rajzokat, készségfejlesztő munkákat. amelyek a gyermekek kezéből kerültek ki. Lorencz Péter, az egri állami zeneiskola sokoldalú tanára, hason, lóképpen szép feladatra vállalkozott, amikor az iskola- igazgató fölkereste. Szervezett zeneoktatást indított csaknem harminc gyermek részvételével, akik érdeklődésüknek megfelelően szolfézs mellett zongora-, hege8.

A tanár, aki összesen három-négy családot ismer az emeleten, s még két-három emberrel van köszönő viszonyban a házból, hol bosz. szankodik emiatt a falusi tempó miatt, hol meg irigységgel vegyes csodálkozással fedezi fel nagyanyjában azt a közösségteremtő erőt, amely szinte a középkor óta hiányzik a városlakók között. Csakhogy az akkori, a középkori városok „face to face” (egymást arcról ismerő) közösségének a műalkotások micsoda remekei: .gótikus

katedrálisok és városházak adtak keretet, s így a művészetek, de elsősorban az építészet — amely mégiscsak- akkor érte el csúcspontját — nemcsak az egyháznak volt szolgáló leánya, hanem ennek a közösségteremtő és megtartó erőnek is; addig a panelh;i/közösség színhelyéül a játszótéri padok szolgálnak.

Ilyen bonyolult ép olykor alig követhető gondolatok

rln-, illetve fúvóshangszer- képzésben részesülnek. Készségük. kedvük egyébként olyannyira példás, hogy március 8-án, a nemzetközi nőnapon már ki is rukkoltak egy házi hangversennyel „Tavaszi virágcsokor" cimű műsorukat szüleiknek mutatták be^az úttörőklubban. A népfronttal való jó kapcsolatnak szintén tapasztaltuk az eredményét. Az egyik oktatóteremben Csortas Ibolya a szabást-varrást tanította a télen szervezett tanfolyam résztvevőinek, s a kitűnő varrónő tanítványai közt ült Turcsányi Miklósáé vb-tit- kár, az OTP-től Mudriezki Józsefné, akik a többi falu- béli asszonnyal, leánnyal együtt a családban hasznosítják az itt szerzett tudományt.

Tárlók Egerből

Érlelődik Párádon egy helytörténeti iskolamúzeum ügye is! Eljövendő léte érdekében fáradhatatlanul sokat munkálkodott a hosszú ideje sikert sikerre halmozó táncegyüttes irányítója. Somfai Tiborné tanárnő. Másfél évtizede kezdeményezte a dolgot, s a gyűjtésben azóta szülők, tanulók száza vett Vészt. Bepillantottunk az egyelőre zsúfolt szekrényekbe. Volt ott minden, ami a község múltját, népéletét felöleli. Tárgyi emlék, följegyzés egyaránt. Megtudtuk többi között, hogy a századelőn divatozó hétköznapi nadrágot „négynyüstös” fehér vászonból készítették férjüknek az asszonyok, mert erősebb, vastagabb volt a kélnyüxtös. nél. Hogy mikor válik tanító közkincsé e gyűjtemény? A Heves megyei Múzeumok igazgatója, dr. Bódé Sándor már fölmérte az anyagot, majd ennek nyomán szakmai és tárgyi támogatásról biztosította Baráz Mátét, aki az iskola földszinti és emeleti előcsarnokaiban kíván helyet biztosítani az Egerből érkező tárlóknak. A kis múzeum elsősorban oktatási célt szolgál majd, de az igazgatóság attól sem zárkózik el, hogy falubeliek, vagy Párádra látogató kirándulók, turisták megtekintsék.

jutnak a tanár eszébe, amelyek legalább arra jók, hogy elnyomják a bosszankodását, és türelmesen, néha még érdeklődést is tanúsítva hallgassa végig reggelizés közben a ház — számára ismeretlen — lakóival történt legfrissebb eseményeket. Ma például:

— Itt fölöttünk ezt a kis Ákoskát az az asszony gondozza a harmadik emeleten, akivel el szoktam lent beszélgetni. Nagyon tiszta, rendes emberek, úgy szeretik azt a kisgyereket, de komolyan, hát biztos, hogy jobban, mint a szülei. Mondja is ez az asszony, hogy az ura is megmondta már, hogy Ők szívesen örökbe is fogadnák, mert úgy sajnálják ezt a kis Ákoskát. Ő nem is bánná, mondja az asszony, mert nagyon rosszul élnek a szülei. Hát csak útban van ez a kisfiú, még inkább az ember gondozza, az hordja minden reggel a harmadikra, meg az is jön érte. De hát micsoda élet ez így, az a

Van annak nyolc esztendeje is. hogy utoljára találkoztunk, — Dávidné. Szalai Edit — mégis úgy, olyan közvetlenséggel fogad, mint ha tegnap is láttuk volna egymást. Az udvariasság’ formulákon, gyorsan túljutunk. s máris arról beszélhet, amit a leginkább kedvel: az ismeretgyarapitást, az olvasás megszerettetésének fortélyairól, felvillantva előttem a könyvek birodalmának megannyi izgalmas rejtélyét.

I

Nem mondja — ahhoz túl szerény —. mégis tények sorozata érzékelteti, hogy 1055 novemberétől — akkor került az intézmény élére — milyen sokat tett a nemes ügy érdekében. Méghozzá úgy, hogy készséggel áldozta fel szabad idejének jó részét is.

— A rajt bizony nem volt zökkenő nélküli. Mi tagadás: áldatlan állapotok uralkodtak itt „zászlóbontáskor”. Mindössze negyven négyzetméternyi területet kaptunk egy magánházban Ezt tudomásul vettük, emiatt eszünkbe se jutott háhörögni, gondolván, hogy sok jő ember kis helyen is megfér. Az viszont a látogatókkal együtt elkeserített minket, hogy fűteni nem lehetett. Egy cseppnyi kályhát ugyan betettünk a raktárba, de hát ez a kölcsönzőiért*1 egyáltalán nem ,'ruUaUitt meleget. Ráadásul a kínálattal sem büszkélkedhettünk, hiszen mindössze .1500 kötet közül válogathattak a hozzánk betérők. Szomornglunk u&van eleget, de ezt éreztük: nem torpanhatunk meg, nem léphetünk vissza, öröm arról szólni, hogy a kitartással társult türelem nem volt hiába. 1989-ben jelenlegi 147 ezer négyzetméternyi otthonunkba költözhettünk. Az állomány is fokozatosan gva- rapodott: pillanatnyilag 22

ezer mű szerepel a leltári jegyzékben, Az is megnyugtató, hogy a nagyközségi tanács nemcsak megérti, hanem oártfogolia is elkénze- léseinkpt, Igazi mecénásként viselkedik, hiszen nemcsak új kiadványok vásárlására hiztosít évente hatvanezer forintot, hanem a különböző

sok rossz, házasság, mindnek csak a gyerekek isszák meg a levét. Mert az anyja isten tudja, merre kószál minden este, jóformán nem is ismeri.

A tanárnak rémlik valami, hogy hallotta már ezt a nevet. Ákoska, Ákaska! — rikácsoló férfihang a liftben, s próbálja hozzá megkeresni az arcot. Aztán miközben lassan szürcsöli a teát, megkérdezi;

— Kik ezek itt fölöttünk?

— Én nem tudom, az ember mérnök, azt mondják, de hát egy mérnök elvesz, egy ilyen nőt? Igaz, hogy öregebb az ember jóval, jaj, hogy ez már hajnalban mennyit köhög, de majdhogy meg nem fullad, én nem is tudom, hogy nem tüdőba- jos-e? Mert pontosan Úgy fulladozik, de komolyan mondom, hogy csak majd meg nem szakad. Az asz- szony meg valami irodán dolgozik, azt mondja ez a Szabikné, de én már meg nem tudnám mondani, pedig mondta is, hogy hol. — Szabikéknak is van egy lányuk. már úgy, hogy ők nevelték, örökbe fogadtak, egy olyan lelencet. De most már menyasszony, szépen .keres, taníttatták rendesen. Azt is úgy szeretik, mondja ez az asszony, éppen mintha csak g saját juk lenne. ..

Ekkor péz a tanár az órájára; úristen, negyed nyolc! Felkapja a táskáját, és kilép a folyosóra.

A FOLYOSÓN MAJDNEM BELEÜTKÖZIK HAN KÓCZYNÉBA, aki Andreá val a karián pongyolában fésűiét lenül. álmosságtol vagy sírástól bedagadt szemmel topog gz ajtó előtt. Andrea két év körüli, vézrendez vények kiadásainak

fedezésére is tetemes summát ad. Ma még nem általános ez az alapállás, minket viszont arra kötelez, hogy nap mint nap szorgalmunk és képességünk legjavát nyújtsuk.

Több településen érdektelenségre, közömbösségre panaszkodnak a bibliotékák, sőt a művelődési házak vezetői is. Lőrincire ez egyáltalán nem jellemző,

— A meghívókat rendszeresen küldjük, de szóban is értesítjük — majd mindenkit ismerünk — az embereket. Nem is okoztak számunkra még soha tartós csalódást, mert elfogadták az invitálást, s jöttek. Egy-egy író—olvasó találkozóra százan-száznyolcvanán érkeznek. s a külön böz.ő műsorokat maid ugyanannyian tekintik meg. Ezt én nagyszerű dolognak tartom, épp ezért folyvást ígéretesenk tűnő javaslatok sorával rukkolok ki. s mind újabb tippeket kínálok a szabad idő hasznos és kellemes eltöltésére.

És most tessék megfogódz- ni! Ez az agilis, ez a tétlenkedést soha nem ismerő asz- szony hihetetlenül pezsgő életet teremtett. Nemcsak úgy tessék-lássék módra, hanem nagyon is megfontoltan és következetesen! Havi programjait bármelyik nagyobb közművelődési intézmény megirigyelhetné. Nem feledkezett meg egyetlen korosztályról sem, mindegyiket megbabonázna valamivel. Hallgatom, s közben akarva-akaratlanul is megcsodálom ezt a töretlen te- remtőkedvet. ezt a mindig újat. s folyvást jobbat sürgetést.

3

— A legkisebbeket is ide csábítottuk. Számukra játékkal bőven fűszerezett iskola-előkészítő foglalkozásokat szervezünk. Ilyenkor nem hiányoznak az. anyukák seth. Nekik a másik teremben tartunk előadásokat, méghozzá olyan témákról, amelyek valóban izgatják, érdeklik őket. Közben persze az apna, állandóan sápadt, ke- délytelen kislány — most aléltan, fejét szinte élettelenül oldalt billentve ül az, anyja karján.

Az utóbbi időben Han- kóczyné túlságosan sokat ücsörgött a tanáréknál, legalábbis a fiatalember kezdi már sokallni, de minthogy a nagyanyja szoktatta ide, és mindig csak a dédihez jön beszélgetni, a tanár nem akar családi ellentétekbe bo. nyolodni. A dédi igényli a társaságát, hiszen a folyosón lakó fiatalasszonnyal biz.o- nyos dolgokról — elsősorban pedig a ház lakóiról — jobban el tud beszélgetni, mint a saját unokájával, vagy unokamenyóvel. Meg azok napközben alig vannak otthon, míg Hankóozyné gyermekgondozási segélyen lévén nemigen mozdul ki hazulról, s így a dédi legalább szólhat valakihez akkor is, ha éppen nem megy le a parkba a dédunokájával. Amikor a fiatalok hazamennek, rendszerint ott találják lakásukban a szomszédasszonyt, aki már megy is, mert épp csak átugrott egy percre a dédi- kéhez. Sóéi’t, tepsiért, vagy ő hozott neki egy kávét, ha már úgyis két adagot főzött. Ugyan a dédi nem szokott kávézni, az unokáival legalábbis nem, meg se inná azt a vacakot, nem i,s tudja, mj jót találnak benne a mai fiatalok! Hanem azért Han- kóczyné ilyen és más efféle indokokkal szokott átugrani, s épp csak egy perccel azelőtt érkezett, de ő már megy is. nem akar zavargolódni. A fiatalokkal, a korban hozzáillőkkel nemigen van beszélgetni valója, s úgy érzi, hogj idegenkednek is tőle.

(Folytatjuk)

róságok — ez sem mellékes szempont — meseleme- zeket hallgatnak, s megszeretik, megszokják a könyveket is. A nagyobbakat a bábszakkör várja, ennek tagjai valóban otthonosan érzik magukat nálunk. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki az iskolákkal, épp ezért mindig számíthatunk a nevelők megértő támogatására. Tanórákat ugyan ritkán tartanak nálunk, hiszen minden oktatási intézményben van bibliotéka, gyakorlati segítséget viszont mindig készséggel nyújtanak, mivel tudják, hogy azonos célért munkálkodunk, s igazi eredményeket csak akkor érhetünk el, ha közösen munkálkodunk, ha összefogunk. Életképes az ifjú zenebarátok, a nyugdíjasok, az olvasó nők klubja, s az Űj Tükör köré szerveződött gárda. A hetilap vezetőivel hamar szót értettünk. Előadókat küldenek hozzánk, divatbemutatót szerveznek, az ő kérésükre jön hozz.ánk Kaposi Miklós, a Rádió Kabarészínházának munkatársa. A sajtóorgánum se jár rosszul, hiszen a magunk eszközeivel hozzájárulunk népszerűsítéséhez, Olykor kiállítási anyagot is küldenek. Most például egyik fotósuk: Rorpics Mirkó felvételeit mutatjuk be olvasóinknak.

— Évente kétszer Budapestre rendezünk kirándulást, ilyenkor múzeumlátogatás, s egy színházi este szerepel a programban. A kör ezzel még nem zárult, hiszen beváltak a szabás-varrás és a német nyelvi tanfolyamok is. Aki akarta, a kjsmotórvezetést is megtanulhatta egyik kurzusunkon. . író- és művészvendégeink rendszeresen visszatérnek, s minden alkalommal tehetségük más-más oldalát villantják fel a hallgatóság előtt. Szívesen látott vendégek ná- > lünk a Szabad Föld munkatársai, A népszerű Buga doktor például körünkben ünnepelte munkásságának ötvenedik és születésének het- venötödik évfordulóját.

4 ‘

Mindez egy könyvtárban, ahol közben rendszeresen főijük a kölcsönzés, ahol az igénylők számára a megjelölt témákról bibliográfiákat állítanak össze. Az érdeklődők száma nem csökken. Ez érthető is, hiszen a sokoldalú, a másutt még szokatlan kínálat megbabonázza az embereket. Nemcsak a fiatalokat, hanem a közép- és az időskorúakat is.

Mindez elsősorban annak érdeme, aki évtizedeket töltött a könyvek birodalmában. Túlontúl szerényen, szakemberként sem kardoskodva jogaiért. Nyolc esztendeje nehezen vallotta meg, hogy fizetése igen csekély. Most se könnyen tudtam meg, hogy nyugdíj előtt kilenc évvel sem sokkal rózsá- sabb a helyzet, ugyanis az elérhető maximumnak még a felénél sem tart, s náluk csak héromesztendőnként emelik a béreket,

Behozza-e a hátrányát? Reméljük, gondoskodnak róla az illetékesek, mert a becsületes, az átlagon felüli helytállásért tisztességes fizetség is jár- Nemcsak a papírforma szerint, hanem a gyakorlatban is.

Pécsi István

Moldvay Győző