Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

[AZ IGÉNYEK GYORSABBAN NŐNEK Minőségről, pártatlan szemmel Interjú Dobos Sándorral, a MERT vezérigazgatójával Csak egyszer? löknek. Miket tart a minő­ségi hiányosságok legiőbb okainak? — Kezdjük a vállalati el­lenőrzéssel. A meós szak­emberek nem eléggé felké­szültek a valóban átfogó, korszerű ellenőrzésre. Ráadá­sul legtöbbször anyagilag is abban érdekeltek, hogy a végtermék „bármi áron” ki­jusson a gyárkapun. Az ösz­tönzők a mennyiségi előírá­sok teljesítésére késztetnek, a minőségi követelmények másodlagosak az érdekelt­ségben. Ebből következik, hogy nincs elég tekintélye, becsülete sem a meós mun­kájának. Ugyancsak sok gond származik abból, hogy laza a fegyelem a vállalati kap­csolatokban. A minőséghibás alkatrészek ott vannak a vég­termékben, s úgy tűnik, eze­ket nem tudják még kikü­szöbölni. — Jobbak, vagy rosszab- bak-e az átlagnál Észak-Ma- gyarország exportáló válla­latai? — Sommás ítélet ugyan nem sokat mond, de összes­ségében úgy tűnik, e három megyében valamivel jobb a helyzet. Több a pozitív példa. Nem szolgáltathatjuk ki meg­bízóinkat, hogy melyik, mi­kor kapott vissza minősége miatt kifogásolt szállítmányt, de’a jó példák talán a töb­bieket is ösztönzik. Az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombinátnál öt év át­lagában akkor is tized szá­zaléknyi volt a reklamáció, amikor az országos átlag négy-öt százalékot tett ki. Hasonló a vélemény a Fi­nomszerelvény gyár Mecman pneumatikaelemeiről. A He­ves megyeiek között a Pa- rádi Üveggyár, a Mátrai Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság, az abasári Rákóczi Tsz exporttermékeinek minőségét lehet dicsérni. A nagyrédei Szőlőskert Tsz pedig arra példa, hogy mennyit érnek az észrevételeink, ha megszív­lelik azokat. A korábbi évek­ben reklamáció érte a tsz borait. A szövetkezet veze­tősége hatásos intézkedése­ket hozott: szigorú a minő­ségellenőrzés, jobb a techno­lógiai fegyelem. Másfél éve senki nem kifogásolta az exportjuk minőségét. — Mostanában a takaré­kosság jelszavával igyekez­nek megszabadulni minden feleslegesnek vélt költségtől a vállalatok. Nem lett keve­sebb a MERT megbízóinak száma ? — A szigorúbb szabályozás miatt valóban meggondolják, mire költsenek. A mi megbí­zásunk azonban nem lett ke­vesebb, a külföldi felkérések száma pedig egyre növek­szik. Tudják, erre a szolgál­tatásra költeni kell, különö­sen ott, ahol nem a legmeg­bízhatóbb a minőségellenőr­zés a már említett okok mi­att. A mi véleményeink, ja­vaslataink segíthetik a rend­csinálást, a fegyelem javítá­sát, a minőségi munka el­ismerését. Ezek a legfonto­sabb feladatok: növekednie kell a dolgozók felelősségtu­datának. általánossá kell ten­ni a reális önértékelést. Nem könnyű eladni a jót sem, de különösen nehéz lesz akkor, ha az igények gyorsabban nőnek, mint a termelők munkájának színvonala. Ma­napság a versenyképesség feltételeként csak a korsze­rűbb technikát, az új gyár­tási eljárásokat emlegetik. A meglevő technikával azon­ban szintén lehetne jobbat. Erről se feledkezzünk el..'. — Köszönjük a beszélge­tést. Hekeli Sándor Ha tehetném, én megaka­dályoznám ezeknek a tava­szi nagy nekibuzdulásoknak a szervezését. Pedig tudom, mindenki jólesően nézi a piros nyakkendőé kis úttö­rőket, amikor söpörgetik a járdát, gereblyézik a parkok füvét. kétfülü kosarakba gyűjtik a hulladékot. Takarí­tanak. Ott, az iskola kör­nyékén, a lakótelepeken, a játszótéren, mindenütt, aho­vá a felnőttek irányították őket. Ez jó. Ez ellen nincs is szavam. hegyen „Virágos. tiszta Gyöngyösért" mozgalom, ahogy legyen ugyanilyen minden városért és minden településért. Jó ez. mert kapcsolatot teremt az ember és a lakóhelye között, érzék­letessé teszi a tényt: a lakos­nak is törődnie kell a kör­nyezetével. Ne. várion min­dent a település állami ve­zetőitől. tegyen ő is azért, hogy az utcák, terek, narkok tiszták, szépek legyenek. Es tiszták, szépek rende­zettek — maradjanak. Ha azok maradnának. De nem maradnak, mert meg­szervezzük és megrendezzük a tavaszi takarítási kam­pányt. öles plakátokkal és felhívásokkal, még kis gyű­léseket is tartunk, szervező bizottságokat alakítunk, időt és fáradságot nem kímélve magyarázzuk mindenhol és mindenkinek, hogy a város a lakosoké, ahogy a lakosok sem lehetnek meg a város nélkül és így tovább. Jószerint magyarázni sem kellene ezt senkinek. Csak akkor rendül meg az emberek meggyőződése eb­ben az ügyben, amikor a \ kampány múltán azt tapasz­talják, hogy onnantól már; alig törődik bárki is bármi- i vei. A Városgondozási Üzem- > nek nincs embere az aszfalt- > szőnyegek tisztítására. Nincs > elegendő gépe a takarításhoz < és pénze a parkosításhoz, a £ már meglévő virágos terille- > tek ápolásához. Amit tud- 5 nak, tesznek. De csak any- > nyit tesznek, amennyire a ? pénzükből és a lehetősége- > ikből telik. Aztán úgy alakul, hogy a nagy dérrel-dúrral megépí­tett. ugyancsak elismerésre \ méltó lelkesedéssel kialakí-; tott játszószerek lassan ki- ; marjulnak. leromlanak. A sok-sok társadalmi munká- ' val elkészített játszóeszközök tönkremennek. Hány ilyen \ hajdanvolt, mára már bú- - jócskázásra is alkalmatlan ! homokozó, hintázó és labda-■> zó alkalomnak szánt, jó kő- > rülkerítctt. dróthálóját vesz- < tett „emlékhely” árválkodik ? városszerte? j Mert nem tudjuk meg­őrizni azt, amit megterem­tettünk magunknak. Nem az egyes polgár a vétkes ebben, hanem az a szemlélet és az a gyakorlat, aminek mindez a következménye. Csak ad­dig tüsténkedünk mindenért és mindenütt, amíg az át­adás pillanata el nem érke­zik. Akkor kihúzzuk magun­kat, büszkén széjjelnézünk, elfogódott szavakat mondunk és — kész... Ez kell. Ez nagyon kell. De folytatni is kell. Nemcsak egyszer egy évben elővenni a seprűt, a gereblyét. (g. molnár) Egy hét múlva nyári időszámítás EMLÉKKÉ LETT EMLÉKEZÖK Ács János (1891—1976) - Egercsehi-bányatelep Nem éppen népszerű szakma a minőségellenőröké. Mások munkáját megítélni, s kizárólag a munka ered­ménye alapján minősíteni, legtöbbször nem okoz örö­met annak, akit a mérlegre tesznek. Hiszen a vevőt — és a minőségellenőrt — nem­igen érdekli, hogy rossz volt az alapanyag, amiből a se­lejtes termék készült, hogy nem elég fegyelmezett, szak­képzett az illető kollektíva, hogy esetenként kapkodni kell az anyag- és alkatrész- hiány miatt. Ez mind ma­gánügy. A termelő magán­ügye. A piacra már csak az áru jut el a maga hibáival.' A külföldi versengésben meg különösen nem törőd- ! nek az eladó gondjával, ba- ! jával. Csak azt nézik: jót, j korszerűt kínál-e, s milyen áron... — Ez mind így igaz, s a mi vállalatainknak meg kell szokniuk a szigorú minőségi igényeket — mondja Dobos Sándor, a MERT, Minőségi Ellenőrző Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója. — Sokat beszélünk róla, állan­dóan hangoztatjuk, hogy ne­héz, egyre nehezebb piaci viszonyok között kell dol­goznunk. A külkereskede­lemnek sok egyéb gonddal I is meg kell küszködnie, i nemcsak a minőségi előírá­sokkal. S a visszautaztatott szállítmányok, a bizony gyakran jogos reklamációk mutatják: nem mindig a kül­földi vevő mércéjével bí­rálja a termelő saját áru­ját .... Dobos Sándor a közelmúlt­ban nagy érdeklődést ‘kiváltó előadást tartott a Szervezési, Vezetési Tudományos Tár­saság, és a Kereskedelmi Kamara három megye szak­emberei számára Egerben rendezett ankétjón. Az ex­portra szánt termékek minő­ségéről adott elemzést, érté­kelte a környék vállalatait. Ebből az alkalomból beszél­gettünk a minőségi ellenőrző RT. munkájáról, szerepéről és természetesen: a minőség- i ről. 1 — A MERT — ezt a be­tűszót ismerik a megbízóink — éppen az idén harminc­éves. Munkájának jelentő­sége különösen 1975 óta nőtt meg, ettől az időtől minőség­felügyeleti feladatkört is ka­pott. Rendszeresen tájékoz­tatjuk a Külkereskedelmi Minisztériumot az export- termékek minőségének szín­vonaláról, s a szakminiszté­riumok is ezúton kapnak in­Az Egercsehi-bányatelepi munkásság nemzetiségi ösz- szetételét, a különböző kul­túrák integrálódását, egybe­olvadását vizsgáltam 1972 nyarán. Ács János nyugal­mazott bányász, így sum­mázta véleményét a telep társadalmáról: „Ügy össze van itt keveredve a nép, mint a bab a rántással. Így volt ez Erdélyben is, a Zsil- völgyi bányavidéken. Ma­gyarok, székelyek, polákok, románok éltünk együtt, de inkább nyomorogtunk, mert nem volt az emberhez méltó élet!" Ács János életútjában lát­tam sűrűsödni az erdélyi magyar bányamunkásság sor­sát; ő vallott életéről, ő ka­lauzolt el osztályos társai­hoz. Olyanokhoz, kiknek az életfonalát egyformára szőt­ték a Párkák. S hogy ennyi év múltán külön is szólok róluk, nem véletlen. Életük, munkájuk, politikai állás- foglalásuk hozzá tartozik S^eícsetú-bányatelep törté­formációkat. Felhívjuk a fi­gyelmet a hiányosságokra, segítjük a javítást szolgáló intézkedéseket. — A minőségvizsgálatok természetesen pénzbe kerül­nek. Minden vállalatnak kö­telessége bemutatkozni a MERT-nél, mielőtt külföldre szállít? — Vannak termékek, ame­lyeket kötelező bemutatni. Erről listát készített a Kül­kereskedelmi Minisztérium. Azoknak a cégeknek kell te­hát jelentkezniük, amelyek ezekből exportálnak. Ugyan­csak elrendelhetik a kötelező minőségvizsgálatot olyan gyártmányokra, amelyekre rendszeresen érkezik minő­ségi reklamáció. Egyre gyak­rabban jönnek azonban a vállalatok önszántukból is, s kötnek velünk szerződést. Pártatlanul ítéljük , meg a bemutatott árut, hiszen ez a külföldi vevők előtt a mi megbízhatóságunk alapja is. A megbízókkal szoros a kap­csolatunk; azt hiszem való­ban hasznosíthatók a javas­lataink, figyelemfelhívásaik. — A vállalatoknak mindig el is kell fogadniuk a róluk készített minősítést? — Általában elfogadják, de gyakran nem veszik figye­lembe. Az általunk kifogá­solt árut is exportálják — hátha így is megveszik. A vevő persze ha nincs ott a minőséget tanúsító bejegyzé­sünk, mindjárt jobban vitat­kozik az árakon, több a ki­fogása. Mi szolgáltatók va­gyunk: megbízónk az áru­jával azt csinál, amit akar. Igaz, egyre inkább előfordul: a fizetés feltételeként szabja meg a vevő, hogy ott legyen a MERT minősítő bizonyla­ta is. — A nyugati vásárlók megbíznak az itthoni minő­ségellenőrző szolgálat ítéle- ben? — Nyugodtan mondhatom, van tekintélyünk. Külföldön is dolgozunk, összesen 27 ország hasonló minőségel­lenőri szervezetével van kap­csolatunk, s egymásnak is szerzünk megbízásokat. Így adott nekünk például meg­bízást a svájci minőségellen­őrző intézet tőkés exportra küldött IKARUS-buszok vizs­gálatára. A svájciaktól a vevő rendelte meg a vizsgá­latot. Ma már egyébként a munkánk egyharmadát teszik ki a külföldi megrendelések. — Néhány szót most az itthon szerzett tapasztala­taikról. Előadásában nem sok dicséret jutott a terme­netéhez; gyöngyszemei a megye munkásmozgalmának is. ér — Mikor és miért került Ács János Egercsehibe? — A bányamunkával már 1911-ben megismerkedtem a Zsil völgyében. Onnan be­hívtak a brassói 2. huszár­ezredhez. Jól odafogott a háború, mert csak 1917-ben mentettek föl. Attól kezdve dolgoztam Dirzsa és Aninó- sza bányában. Már * akkor szakszervezeti tag voltam. 1940- ben Barcsra, majd 1941- ben Egercsehibe kerül­tem, mint erdélyi menekült bányász. / — Mikor és milyen for­mában vette ki részét a munkásmozgalom bán? — 1911-ben a dirzsai kul- túregyletbe jártunk szórakoz­ni, énekelni, politizálni. Ol­vastuk a munkássajtót. 1917- ben tüntetést rendeztünk. Akkor már szakszervezeti fő­bizalmi voltam. Akkor éne­keltük: „Piros lobogó előre tűzünk, Mi«nem kérünk, hanem követelünk, Szabadság kell nekünk!" 1929-ben. a lupényi bá­nyászsztrájk alkalmával megsebesültem. Akkor kitil­tottak a bányavidékről tíz évre. Sem a sebesültek, sem azok, akiket kitiltottak, nem maradhattunk ott. Ki-ki ment. amerre látott. Én ha­zamentem a falumba. Maros­sárpatakra. Bornemissza András gróf kastélyában let­tem darabont; kilenc szobát fűtöttem, inasi teendőket láttam el. ér Mint ahogy az lenni szokott, a székelyföldi atyafiak a ma- défalvi veszedelem után. a menekülés zivataros évszáza­daiban is számon tartották, ki hol talált új hazára. Ács János is ennek a magyar életfának a gyökeréből sar­jadt; ő sem tagadhatta meg önmagát. Sorstársaihoz ka­lauzolt, akik szintén a ma­gyar élet árnyékos oldalán jártak a kisebbségi sorsban; az emigrációban, de még az anyaországban is. Így el­küldött Albert Miklósnéhoz, aki akkori beszélgetésünk idején 77 évesen így vallott életéről; „Maros-Torda megyéből, Marossályból kerültem Lu- pényba 1 ifi 8-ban. Akkor má­jus elsején Kosztin János vezetésével vörös zászlók­kal vonultunk ki a Szurdok völgybe. Férjem kommunis­ta volt. 1929-ben Vulkánban laktunk. Ö szervezte a sztrájkot, és el is foglalták a géptermet. A katonaság kö­rülvette a gyártelepet, a tüntetőkre sortüzet nyitott, és belezavarta a betonkaná­lisba őket. A bányászasszonyok a hegyről kővel dobálták a ka­tonákat. 23 halott és 64 se­besült lett a tüntetés során. Tizenegy vádlott ellen pert indítottak. Az uram comb­lövést kapott, s három hó­napig volt elzárva Déván. Az áldozatok temetésén a református pap így búcsúz­tatta a mártírokat: „Testvé­reim, ti kenyeret kértetek, és golyót kaptatok!” — A papot is elinternálták tíz év­re. Erdélyből a dunántúli Da- rányba menekültünk, majd Egercsehi-bánya fogadott be. Itt halt meg az uram 1943- ban, s a hét gyeréket én neveltem föl özvegyen”. Egy hét múlva, március 29-én kezdődik a Yiyári idő­számítás: a jövő vasárnap tehát 0.00 órakor 1.00 órára kell tolni az óra mutatóját. Az így „elveszett” órát szep­tember 27-én a nyári időszá­mítás befejeztével „nyerjük” vissza. Az átállás mindenképpen kifizetődő. A Magyar Villa­mosművek Tröszt számításai szerint tavaly a háztartás­ban, az üzemekben és a köz- világításban — előzetesen számított 80 millió helyett mintegy 130 millió kilowatt­óra villamos energiát takarí­tottunk meg, ami 30 ezer tonna kőolajnak felel meg. Az idén — az európai orszá­gokkal egyeztetve — egy 1972. évi gyűjtőutam alkal­mával még a Gergely család is megismertetett munkás- mozgalmi emlékeivel. így foglalhatnám össze akkori beszélgetésünk lényegét, az erdélyi magyar bányászcsa­ládok odisszeáját: „Férjemet, Gergely Lajost, 1929-ben a lupényi bányász­sztrájk miatt kiutasították. A férjem megsebesült a csen- dőrsortűznél. Hat gyerekkel emigráltunk Franciaországba. 1932. év májusában a nagy tüntetés idején énekeltük a Moszkva felől száll a harang hangja Nyugat felé ... mun­kásdalt. Franciaországban tagjai voltunk a KMP-nek. Három hétig élveztük a Vö­rös Segélyt, amely a szállo­dát is fizette értünk, majd munkába álltunk. 1933- ban. mint munkanél­küli somőröket kiutasítottak Franciaországból, és az erdé­lyi Lónyatelepen kezdtünk munkához. Ott négy-hat m. mör összefogott és a vissztr- maradi szénlábakat. poca­kokat termeltük ki a saját szakállunkra. Abból élt a család. / / 1934- ben a regáti Komu- nestben Livádia bányában kaptunk munkát, 1938-ban már Láposon dolgoztunk. 1940-ben Egeresre költöztünk, 1946-tól Efercsehiben élünk.” héttel hamarabb kezdődik a nyári időszámítás, így min­den bizonnyal növekedik a megtakarítás is. A menetrendekben sem okoz különösebb gondot a változás. A MÁV május 30- ig érvényes téli menetrend­jében ugyanis már feltüntet­ték és külön jelzéssel is el­látták a nyári időszámítás­ból eredő változásokat. A Volánnál csak a téli pótlás veszti érvényét, március 29- től május 20-ig az érvényes menetrend szerint közleked­nek az autóbuszok. Rugalma­san igazodik a módosításhoz a légi közlekedés, s a szoká­sos április 1. helyett három nappal hamarabb vezeti be a nyári menetrendet. — fejezte be visszaemléke­zéseit a Gergely házaspár. •ér A „százezernyi parittyás Dávid” közül többek között vele hozott össze a sors. A galíciai harctér, a vulkáni munkásgyarmat, vagy a franciaországi kényszerlak­hely után Heves megye adott nekik munkát, megélhetést, s mindannyiójuknak békés nyugodalmat. Közös volt bennük, hogy szították a forradalom láng­ját, amidőn az anyaország iparának felajánlották dolgos kezeiket. Üldözöttek voltak, mint magyarok és mint mun­kásmozgalmi emberek. Nem­zeti öntudatuk mégsem torzult nacionalizmussá; felül tud­tak emelkedni egyéni sérel­meiken. Az „új rend kato­nái” voltak. A szocializmus eszméit hordozó dalaik túl­élik őket. Egercsehi bánya­telepén átutazóban mindig visszatér daluk emlékeze­tembe: „Csak zengd harang, szi­vünk dalát. Vidd hegyen völ. gyón át, Gyújts lángra ifjú lelkeket, hogy égjen a világ!" Nemesik Pál Mnmőu€í 1981, március 22., vasárum

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents