Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-19 / 66. szám

Harmadvirágzásban TÜLZÄS NÉLKÜL; egy kicsit az ország volt ott az elmúlt hét végén a budapes­ti MÉMOSZ-székház kong­resszusi termében. A tíz és fél millió nemzet — vala­mennyi gondjával, minden örömével, magyaros büszke­ségével, tagadhatatlan múlt­jával, reális jelenével, formálható és formálandó jövőjével. Mi több, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának érdeklődő rész­vételével „bepillanthatott” g kétnapos vitába a határain­kon túli, nyugati emigráció­ban élő 1,3 milliós magyar­ság is. amelynek zömét ma már hazánk, rendszerünk iránt lojális emberek alkot­ják. Talán nem véletlen, talán a sors hozta úgy. hogy az országot, s az egész népet képviselő munkások, parasz­tok, értelmiségiek, alkalma­zottak. kisiparosok, kiskeres­kedők. egyházi személyek, magyarok és nemzetiségiek éppen a nemzet ünnepén lehettek részesei a Hazafias Népfront programadó, jö­vőt formáló munkájának. Hogy milliók nevében tegye­nek hitet népünk szocialista jelené és jövője mellett — a társadalom legnagyobb ré­szét tömörítő mozgalom ak­tív tagjaiként. Ez a mozga­lom évek óta a reneszánszát éli, vagy ahogy felszólalásá­ban Kádár János megfogal­mazta: „Harmadvirágzásban van ... A népfrontmozgalom fejlődése során nagy tör­ténelmi utat tett meg — mondta. — Más társadalmi viszonyok között, a Horthy- rendszer idején született. A felszabadulás után is élt a nepfrontgondolat, majd el­sorvadt, de szerencsére már jó pár éve újjászületett... Erősebb, nagyobb a befolyá­sa. a tömeghatása, mint ko­rábban. A édazafias Népfront- mozgalom •— amely a párt oldaláról nézve, szövetségi politikánk megvalósításá­nak kerete — a nemzeti összefogás intézménye, kép­viselője és hordozója minde­nütt. Szocialista rendszerünk nélkülözhetetlen alkotóeleme és az is lesz nagyon-nagyon sokáig...!” Ahhoz, hogy az ágakon is­mét virág nyíljék, s a ker­tész — a Hazafias Népfront — gyönyörködhessék az újabb és újabb hajtásokban, sok-sok év munkájára volt szükség szerte e hazában. Mire elérkezett ez a tavasz, az új hajtások megerősöd­tek, s egyik sem okozott gondot azzal, hogy árnyéká­val, értéktelen kinövéseivel akadályozza a többi fejlődé­sét. A mozgalom ágai egy­másra támaszkodva, egymást serkentve terebélyesedtek, s nőttek erős, hatalmas szer­vezetté. amelynek működé­sét régóta jellemzi a haladó nemzeti célok szolgálata, az értékes hagyományok ápolá­sa. S az a függetlenség, ame­lyet a bizottságai, aktivis­tái számára biztosított: a népfrontvezetés azt kérte, hogy egy-egy településen csak azzal foglalkozzanak, aminek ott és akkor értelme, gyakorlati és gondolati hasz­na van. Ha valahol kiemel­kedő a társadalmi munka ér­téke. ott értékeljük megfe­lelően az emberek segít'őkész- ségét, a köszönetért újabb jótett várható. Ahol a hon­ismereti munkáért lelkesed­nek, abban a községben, vá­rosban adjuk meg a lehe­tőséget a nemzeti értékeink, történelmi emlékeink fel­kutatására. összegyűjtésé­re, közkinccsé tételére. Másutt, ahol a veszélyezte­tett gyermekek sorsát kell igazgatni, idős emberek helyzetén könnyíteni, ezt ka­rolja fel a népfront. Ha pe­dig mód nyílik a szomszéd, illetve test vér né pék baráti jobbjának megszorítására, őszintén fonjuk szorosabbra az ujjainkat. A KERTÉSZ SZÁMÍTÁSA bevált: ahogy múltak az évek, úgy mutatkozott meg mind határozottabban a nép­front tiszteletet érdemlő sze­repe társadalmi és gazdasá­gi étetünkben. Mint a tár­sadalom lagnagvobb részét tömörítő mozgalom, a Haza­fias Népfront mindenütt ott van. Ha életmódról, művelt­ségről, vagy a közösségi •«étről esik szó, aktívái, szakemberei, bizottságai tag­jai mindig egyértelműen a lehető legjobb, legjárhatóbb utat keresik. Ha a szocia­lista demokrácia kérdése ve­tődik fel, a népfront tanácso­kat ad, lehetőséget teremt a gyakorlására: falugyűlések, •lakossági tanácskozások szá­zai, a képviselőválasztás elő­készítésének sok-sok közös estéi, éjszakába nyúló viták jelzik a létezését. A környe­zetvédelem, a lakóhelyszépí­tés a téma? Egyetlen akció, társadalmi munka. közös megmozdulás nem múlhat el. hogy ne lenne ott a HNF. S érvényes mindez a gazdaság- politikai munka segítésére, a szolgáltatás, a kereskedelem, a lakossági ellátás, a helyi közélet helyzetének elemzé­sére. az állampolgári maga­tartás és hangulat megítélé­sére. • A Hazafias Népfront VII. kongresszusán felszólaló kül­döttek egyetértettek azzal, amit az ország első embere mondott a mozgalom újjá­születéséről. Ez a megítélés eleve bátorítást adott a nyílt, őszinte vitához, amelyből végül is nem volt hiány az építők fővárosi székházában. Vitatták — joggal és okkal —, hogy miért nem iktatjuk, be az Alkotmányunkba a. Himnuszt: hogy ésszerű len­ne a gyakori 20—30 filléres áremelés, ezerféle aprócikk naponta történő átárazása: hogy szükséges-e teljesen kész lakásokat adni a fiata­loknak, akik szívesebben költöznének félig kész, s általuk festhető, tapétázható, berendezhető és főként ol­csóbb otthonokba. Szóltak arról, hogy gond van a fia­talok magatartásával, a bű­nözési statisztika felfelé tö­rő mutatóival, a családok kohéziós erejével, eluralko­dott az emberi közönyösség, de sorolhatnánk tovább a különféle témákat. A két­napos vita után jegyezte meg az egyik küldött: „Har­minc éve tevékenykedem a békemozgalomban, s a nép­frontban, sok országos fóru­mon vettem már részt, de soha. nem volt még, hogy ennyire nyitottan szóltak a társadalmi és a politikai helyzetről.’’ S ha most megszólalna a kertész, bizonyára ezt mon­daná válaszul: „Minden kér- .dés. ami itt felvetődött — a gyermekek helyzete, a csa­lád, a munka, az egészség­ügy. az egyház és az állam kapcsolata, a nemzetiségiek, a cigányok élete — mind­mind a ma emberének ér­deklődési köréhez tartozik. Érdemes volt hát gondozni a fát. s türelemmel kivárni a rügyeket, a virágokat... De vajon van-e. lesz-e ele­gendő táptalaj, hogy a har­mad-virágzás még nagyon- nagyon so'táig tartson? A kongresszus úgy fogalma­zott: a népfront előtt nagy feladatok és nagy lehetősé­gek állnak, ha számít, ha továbbra is b,izik az emberek­ben. Sarlós István főtitkár ezzel kapcsolatban mondta: „Ha egy ven vígét a kezünk­be veszünk, játszi könnyed­séggel eltörhetjük. Ha azon­ban eav maréknyit fogunk össze. kMög rajtunk a sok • sok szál. a rozsé mér megerő­södött . . . Nekünk is így kell összefognunk minden ember­rel ebben az országban, hogy erősek legyünk, s ne venyigeként törjön meg ben­nünket az élet sok.sok ne­hézsége!” MINTEGY BEVEZETŐJE lehetne ez a példa a Haza­fias Népfront állásfoglalásá­nak, miszerint a mozgalom tömöríti a nemzet valamenv- nyi alkotó erejét az ország építéséért, a jobb életért, a gyermekekért, és a gyerme­keket nevelő és óvó csalá­dokért. a nemzetiségi ha- gyomé-vok, kultúrák, közös­ségi szokások megőrzéséért. A nemzeti múlt, a történel­mi tapasztalatok becsülé­séért, és továbbadásáért, a gazdasági célkitűzé­sek megvalósításáért, a lakó­hely szépítéséért, a környe­zet védelméért. Együtt kell dolgozniuk a különböző val_ lású, érzületű, s réteghez tartozó embernek nemzeti programunk, a fejlett szo­cialista társadalom további építéséért, hazánk, népünk jövőjéért. Feladat — azaz: éltető táptalaj — van tehát bőven. A többi rajtunk, e nemzet polgárain múlik, hogy bebi­zonyítsuk: a népfront nem­csak van — cselekszik is! Szilvás István Alig kétmillióval kezdték Főként exportra dolgoznak Majdnem harmincszor annyi értéket exportál a Heves me­gyei Ruházati Ipari Vállalat az idén. mint 19*5-ben. A kül­földi piac nagyon érzékeny a minőségre és a határidőre. Az is valós tény. hogy a könnyűipar nem is olyan könnyű. Nagy gondjuk a két műszak, mert főként nőket foglalkoztatnak Mondhatná valaki, nem nagy vicc egv aránylag na­gyon alacsony szintről elin­dulva feljutni valamilyen magasságba. Sokkal nagyobb művészet a már elért jelen­tős mértéket megtoldani akárcsak néhány százalékkal is. Ez így igaz. De ha azt nézzük, hogy egy olyan üzem, mint amilyen a Heves megyei Ruházati Ipari Vál­lalat, amelyet nem jegyeznek a kulcsfontosságú export­őreinek sorában, a termelésé­nek több mint a hatvan szá­zalékát már külföldön érté­kesíti. ez a tény mégiscsak megér egy kis figyelmet. Kelettől Nyugatig Ezt mondta Katona Béla, a vállalat igazgatója: — Jó érzés fog el, ha meg­állók Párizsban, Londonban, Berlinben vagy Moszkvában egy kirakat előtt és meglá­tom, hogy az a szoknya ott, bent, a mi gyártmányunk. Nagyon gyakran a saját modelljük is. Mert szeretik a maguk tervezte ruhát kínál­ni eladásra a külföldi vevő­nek. Példáult a szovjet és az NDK-beli vevő tizennyolc modellt talált alkalmasnak arra, hogy azokból rendeljen. Ez volt legutóbb. Az üzlet azonban magától nem jön létre. Menni kell utána. Ezért van. hogy az igazgató és néhány munka­társa valóságos világutazó. Moszkvába már szinte haza­járnak. Igaz, nem vendégek, nem meghívottak ott, saját magukal kell ellátniuk abból a keretből, amire nehéz len­ne ráfogni, hogy könnyű idő­töltést ígér. Igaz, nem szokás részletez­ni egy-egy ilyen út minden jellemzőjét. Azt sem. hány rubel jüt egy napra — étel­re. italra. Tény. hogy az üz­letkötés a fontos. Ez pedig gyakorta hosszadalmas alku­Sportos .jellegű, könnyű ta­vaszi összeállítás. Tervezője Fodor Éva. s aki bemutatja: Kiszmeg Éva. (Fotó: Szabó Sándor) dozás után jön csak létre. Filléreken vitatkoznak. Mert sehol sem szórják a pénzt. Át kellett állni Valamivel több mint öt évvel ezelőtt a vállalat „egy volt a többi” tanácsi válla­lat között. Fehérneműt, fel­sőruhát, sok mindent szab­tak, varrtak. Termékeiket megyénkén túl is ismerték, Keresték. Aztán jött a lehetőség: ki­lépni a külföldi piacra. Tele voltak izgalommal, mert ki­derült, hogy amit ők eddig jó rhunkának tudtak, attól ■ van még jobb is. sőt: kell is jobbnak lennie. Különben a megrendelő nem veszi át. Nem is örült mindenki a varrógépek mellett az „új”- nak. Megszigorították a bel­Az ecséd—rozsai Egyetértésben. 7 7 Ahol egyetértenek kemizálás szükségességével Csökkenthető a ráfordítás — Meddig bírjuk cérná­val? Igen. ezt a kérdést a gabonafélék kemizálási költ­ségeivel kapcsolatban is gyakorta föltesszük ma­gunknak, itt, az Egyetértés­ben. Mert ahogyan én visz- szaemlékszem az 1970-es évek elejére, azóta a vegy­szeres gyomirtás például tízszer költségesebb, tízszer drágább. És bár nem azonos mértékben, de jelentősen megugrott időközben a mű­trágya vagy például a vető- magcsávázáshoz használt ha­tóanyagok ára. Amíg ha­gyományosan, higanyos szer­rel végeztük ezt a művele­tet, egy hektárnyi földterü­lethez szükséges búza. árpa csávázását 30 forintból úsz. tűk meg. Most a Fundasgl és Quinolate V—4—X kombi­nációja 240 forinttal terhel bennünket azonos területen. Én azt is kiszámítottam, hogy múlt. esztendei termé­sünket alapul véve, kemizá­lási költségünk hektáronként tíz mázsa búzának felel meg. És a baj nem a 25 százaléknyi ráfordításban van! A gabona átvételi ára nincs arányban a megnőtt kiadással... mészetesen nem az elutasí­tás, nem a szükséges ráfor­dítás tagadása csendül ki. Inkább a gazdaságosság miatt érzett aggodalom. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Egyetértés bir­tokában van minden kemi­zálási feladat ellátásához szükséges tényezőnek. Hat különböző típusú szántóföl­di permetezőjük, két előké­szítő, kiszolgáló gépegységük tökéletesen elegendő a csak­nem 1400 hektárnyi gabona talajutánpótló, illetve nö­vényvédelmi tennivalóihoz. És közben arról sem feled­keztek meg, hogy a mun­kák vitele szakközben le­gyen. Nagy Benedek, Kiss János és Kvacsány István éppen a napokban fejezett be sikerrel egy kilenchetes tanfolyamot, ilyenformán a gazdaságnak most már ti­zenöt főnyi szakképzett, be­tanított munkásokból álló stábja van. amelyre bízvást lehet számítani a legveszé­lyesebb időszakokban. va nem lehet közömbös szá­munkra, mit csinálunk, il­letve hogyan csináljuk azt, amit reánk bíznak. A tanfo­lyamon egyébként igen ma­gas volt a színvonal, sokat kellett gyűrkőznünk, hogy mindent tökéletesen felfog­junk, megemésszünk. De ép­pen ennek a során jöttünk rá, milyen értéke, rangja van a mezőgazdaságban, sa­ját szövetkezetünkben a nö­vényvédelemnek, a kemizá- lásnak. Itt tegyük még az elmon­dottakhoz, Nagy Benedek és társai őszinte szavához, hogy az Egyetértés növényvédő szer raktárosa. Laska József, aki eddig középiskolai vég­zettséggel látta el tisztét, most kíván technikusi mi­nősítést szerezni, éspedig a karcagi főiskolai karon. E gondot az .ecséd-rozsai termelőszövetkezet ágazat­vezetője, Szekszius József fogalmazta meg nemrégiben, éspedig azzal összefüggésben, hogy lassan nyakunkon a tavaszi gyomirtás ideje, amivel április eleje táján szoktak végezni a közös gazdaságban. Szavaiból tér. Hogy ezek a munkásoK belülről miként ítélik meg helyzetüket, tennivalójuk lé­nyegét? A témában érde­mes Nagy Benedek vélemé­nyére utalnunk. — Különösebb anyagi hasznot egyikünknek sem jelent a vizsga, a képesítés Mégis örültünk a küldetés­nek. mert itt élünk, ebből a földből tartjuk el családiun­kat valamennyien, ennélíog­Az a tény, hogy Ecséden, Rózsaszentmártonban tavaly már ,3390 forintra rúgott egy hektárnyi gabona műtrágyá­zásának, gyomirtásának, csá- vázásának, gombabetegség elleni védekezésének, az ez­zel kapcsolatos idegen mun­kának — légi vegyszerezés! — az értéke: egyféle bizo­nyosság. Ismervén fontossá­gát, kellően áldoznak a fel­adatra. Tóth "Péter növény- termesztési ágazatvezető azonban egy másik, párhu­zamos akciójukra is felhívta figyelmünket. Mint megje­gyezte, a szükséges mértékű kemizálás még nem min­den. A gabona hozama, mi­nősége szempontjából dön­tő jelentősége van a talaj­szerkezetnek, a föld táp­anyagszolgáltató képessé- gének. Vegyszerezésüket ezért 1976-tól a talajminta érté­keléséhez igazítják, melyet a Növényvédő Állomás szer­vez. Ami pedig költségeik csökkentésével is összefügg, cukorgyári mésziszapot jut­tatnak a talajba, hogy ter- mőhajiamát növeljék. A melioráció e változatát már 1975-től alkalmazzák. bár igazán komoly földterület belső tartalékainak biztosí­tására az idén kerül csak .sor. Részben állami támo­gatással, részben saját erő. bői 580 hektárnyi területen alkalmaznak mésziszapo- lást. Ezt az utóbbi, kétségtele­nül és bizonyítottan költség- csökkentő vállalkozást még­sem tudjuk példaként aján­lani megyénk valamennyi gazdaságának. Mert ez a fajta melioráció is csak ad­dig hasznos, ameddig kifi­zető. A mésziszap alkalma­zása Ecséd esetében egyér­telműen gazdaságos, mert a cukorgyár közelsége folytán nem terheli súlyos szállítá­si költség. De visszájára for­dul mindjárt a vállalkozó­szellem, ha a módszert He­ves keleti részén, vagy me­gyehatárainkon túl eső kö­zös gazdaságok próbálnák hasznosítani. Ott egyéb be­vált menete van e munká­nak! Az Egyetértés törek­vései kapcsán azoban szól­nunk kellett róla, hiszen szerves része a gazdaság ter- méseredmér% biztosító, azt növelő célkitűzéseinek, s' ta­núság arra, hogy a szövet­kezet szakemberei jó úton járnak. Moldvay Győző ső ellenőrzést is, és a meó- sok kezdtek „kemény szivű- ek” lenni, A nők a műhe­lyekben pedig idegesek. Mint­ha elbizonytalanodtak volna. Azt gondolták addig, isme­rik a szakmájukat. Meg is felelnek a követelményeknek tisztességesen. Most pedig...? Két öltéssel több vagy keve­sebb. egy milliméter eltérés — már azt is szóvá teszik. Akik arra számítottak, hogy az exportmunka nyomán hirtelen megduzzad a boríték a fizetési napra, egyáltalán nem ezt tapasztalták. Per­patvar, csetepaté, szóváltás. Mintha a korábbi békés na­poknak egyszerre vége sza­kadt volna. — Meg kellett tanulnunk, hegy nemcsak a termékvál­tás időszakát éljük, hanem a követelmények szigorításá­nak időszakát is. Ez volt a nehezebb. A kis vállalatnak korábbi önmaga fölé kellett nőnie. Ha keservesen is, fogcsikor­gatva, súrlódásokkal is. Kü­lönben „leírják” őket. A nők a gépek mellett Akarsz valami jó, könnyű szakmát? Menj el varrónő, nek. Ismerős a vélemény? — A szalagon dolgozni egyáltalán nem könnyű mun­ka. Ez. fizikailag is igénybe veszj a nőket. A két műszak pedig külön gondunk. Azok az asszonyok, akik gyesen vannak, sokszor azért nem jönnek vissza, mert a gyerek mellett nem tudják vállalni a második műszakot. Ezzel együtt jár még va­lami. A régi, betanult, ta­pasztalt dolgozók helyére fel kell venni újakat. Még ha friss szakmunkás-bizonyít­vánnyal jelentkeznek is, hol van nekik üzemi gyakorla­tuk? Mennyire tudják a sza­lagon való termelés fogásait, igénybevételét? Tessék megkérdezni a bél. apátfalviakat, a kisköreieket, •a pétervásáriakat. ahol már üzeme tevékenykedik a vál­lalatnak, mennyi gonddal­bajjal jár, hogy a „helyi munkaerő-kínálatot foglal­koztatni lehessen”. Valahogy így hangzik a szokásos meg­fogalmazás. De hát mikorra lesz a „helyi munkaerő­kínálatból” begyakorolt sza­lagmunkás? És addig? Addig hogyan teljesítse a tervét a vállalat? Nők, Egyenjogúság? Per­sze. És mi van otthon, ha a második műszakra is be kell járni az üzembe? A piac érzékeny Libanon. Romantikusan cseng a név, ha mostanában a fegyverropogást is oda halljuk melléje. Ott is járt nemrég a vállalat igazgatója, mert az üzlet még ilyen földrajzi távolságra is üzlet. — Ma már nincs könnyű piac sehol. A vevő egyfor­mán igényes. A nyugati cég még azt is megteszi, hogy küld egy telexet: a rendelé­sét lemondja, mert nem tud. ja értékesíteni a meglevő készletét sem. — És ilyenkor mit csinál­nak? Jön a kötbér? — Eladjuk más piacon a terméket. Ha a partnert meg akarjuk tartani, ennyi ru­galmasságra szükségünk van. Nem elég csak mondani: kockázat nélkül nincs üzlet, ezt be is kell kalkulálni a tevékenységünkbe. Például úgy is, hogy kül­kereskedelmi céggel „együtt sírnak vagy nevetnek”. Mert az sem megy, hogy a békát teljes egészében csak a ter­melő nyelje el. De a textil­gyárakkal is hasonló, igazi együttműködést kell kialakí­tani, mert az áru értékesíté­sét jelentős mértékben befo­lyásolja az alapanyag minő­sége is. És ezen a területen még van mit tanulniuk a textilgyárainknak. Egy biztos: ha jó üzletet akarunk, nemcsak jó árut kell gyártani, hanem jó ke­reskedőknek is kell lennünk. Itthon is. Nyugaton is. Ke­leten is. Mint a példánk is igazol­ja: kezdjük már megtanulni G. Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents