Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
\ Ki a dolgozó? A szemimánurnákon sosem volt baj. Munkásosztály, vele szövetséges parasztság, a belőlük származó értelmiség. Tehát mum-kások, parasztok, értelmiségek. Osztályharc. Burzsoázia. Kispolgárság. Űjraszüli a kapitalizmust. Ki szüld újra és mennyire és mikor. Világos dolgok voltaik ezek. Világosak, bemagolhatok, be is magoltam, -tűk. Márminthogy ma.gol t u fc mindvalamemnyien szeminaristák. Marxista szeminaristák és gyanakszom, hogy a nem marxista szeminaristák is. Ó, régi szép szeminárium idők. hová tűntetek a történelem homályában? Miért maradtatok a brosúrák lapjai között? Mert most nem tudom, hogy ki a dolgozó? Fogalmam sincs róla. Azt tudom, hogy ki a munkás, ha nem is vasba öltözött; azt is tudom, hogy ki a paraszt. Az, aki szövetségese a munkásnak, de nálunk már régen nem paraszt. Az, hogy ki az értelmiségi, azt az isten se tudja, csak mindenki mondja. Mert aki az, nem mindig tartja magát annak, aki nem az. annál gyakrabban. De ez még mindig világos és áttekinthető dolog. Ám, hogy ki a dolgozó, annak az eldöntésében teljességgel tanácstalan vagyok. Hogy a kérdést alapvetően megvilágítsam, példázatot is hozok rája. Íme a megtörtént — százszor is megtörtént — történet. Sőt: történetek. A brigádvezető leteremtette brigádja egyik tagját, mert sem a brigádhoz, sem a brigád tagjához, de a munkához sem volt olyan a hozzáállása — hogy enyhén fejezzem ki magam —, mint amilyen joggal elvárható lett volna tőle. A leteremtésnek bizonyos anyagi konzekvenciái is voltaik, mivel a brigádvezető komolyan vette, hogy neki bri'gádtagjai, brigádja, brigádvezetői tekintélye és becsülete van. Mondani sem kell. hogy több ízben és több helyen keményen megbírálták — hivatalos helyen és hivatalosan ugyan nem — amiért ennyire türelmetlen a d‘0 lg oz ó val szemben. A helyzet tehát világos. A brigádtag dolgozó, a brigádvezető nem dolgozó. Valami más. A kutya füle sem tudja, hogy mi, dehogy dolgozó, az nem, ezek szerint az biztos. Történt, hogy a brigádvezetőnek megvonták a járandósága egy részét, mert hogy a brigádja jó ideje úgy dolgozik, hogy azt a dolgozást munkának alig, piszmo- gásnafc' annál inkább és joggal nevezhetik. A művezető indoklása nem okozott osztatlan elismerést, olyannyira, hogy a brigádvezető meg is mondta, ilyen méltatlanul, ennyire szigorúan és ennyire hatalmaskodóan nem bánhat senki a dolgozóval — még a művezető sem. A helyzet tehát világos. A brigádvezető mégiscsak dolgoz», a művezető nem számít annak. A művezető valami más. Művet vezet. Például. Esetleg autót. Csinálhat bármit, de ő nem dolgozó. Ez a lényeg. Történt, hogy a művezetőnek megvonta az igazgató a félévi prémiumát, mondván — de írván is ám! — hogy a „mű”-t amit rábíztak, jó ideje rosszul vezeti, a fegyelem meglazult a vezetése alatt állók körébem sok a selejt és a termelés szükséges mennyisége is elmaradt a tervezettől. A művezető méltatlankodva fordult a pártós a szakszervezethez, valószínűleg a Népfont helyi képviselőjéhez és még másokhoz is, mondván és írván hogy egy olyan üzemben, ahol az első és kis botlásért így büntetik a dolgozót, ott ne is várja senki, hogy az ott dolgozó dolgozók munkahelyi közérzete jó legyen és munkája ennek következtében elismerésre méltó. Az ilyen ; munkahelyen, ahol a vezető így bánik a dolgozóikkal — többes számban! — ott nem a dolgozó a hibás, legyen ! az bármilyen beosztásban; hanem a vezető, hogy ha nem megy megfelelően a termelés. Világos beszéd. A művezető dolgozó. A brigádtaig is dolgozó. A brigádvezető is dolgozó. Az igazgató az, aki nem dolgozó. Lehet, hogy értelmiségi, lehet hogy munkás, lehet hogy átvedlett paraszt, minden lehet, csak egy nem lehetséges, az, hogy az igazgató: dolgozó! Maradjunk ennél. De a dolgozó nép állama vagyunk, ahol minden hatalom a dolgozó népé. És íme: az igazgató nem dolgozó. Míg a brigádtag, a brigádvezető, a művezető az dolgozónak számít. De hát aktkor itt volta- I képpen egy sajátos és furcsa törvénysértésnek vagyunk ' a szem- és történelmi tanúi! Olyan valaki, valakik gyakorolják az üzemi, hivatali hatalmat a dolgozó felett egy dolgozók államában, 'akik nem dolgozók. Igazgatók. Egy dolgozó állam nem dolgozó igazgatói. A szemináriumbáh sosem volt baj. Munkásosztály. 1 Vele szövetséges parasztság. A belőlük származó értelmiség. Világos, bemagolható és bemagolt fogalmaik. De hogy ki a dolgozó? — Kedves elvtársam! Ügy döntöttünk, hogy képességei. rátermettsége folytán, kinevezzük vállalatunk igaz' patájának — vélem hallani az idegesítő mondatot. Mit i válaszolhatnék a megtisztelő szövegre? Csak ezt: — ...kedves elvtársaim! Én nem leszek igazgató. Én \ inkább dolgozó ember maradni' — ................................... A falu madártávlatból ' Aki egyszer erre járt, újra meg újra visszatér, mert annyira megbabonázza az ajándékait önzetlenül kínáló természet bőkezűsége. Ezt a falut — közigazgatásilag hozzá tartozik még Galyatető, Mátraszentlászló, Mátra- szeintistván, Bagolyirtás — ahol csak két család él — és Fallóskút, festői hegycsúcsok koszorúzzák, s azzal büszkélkedhet, hogy hazánk legmagasabban fekvő lakott települése. A nyugalomra, a csendre, a háborítatlan kikapcsolódósra vágyók itt „oázisra” lelnek. Itt nincs motorzaj, errefelé ismeretlen a tülekedés. Mintha egy annyiszor megálmodott világba szökkentünk volna át, ahol idegeinket zsongítja az erdők mély zöldje, az őszi táj színkavai- kádja, s a tél tisztaságot sugalló hóbundája. Ezeregyszázötvenen kötődnek ide: olyanok, akiket nem vonz a város, olyanok, .akik szívesen látják — természetesen ez egyfajta kereseti forrás is — a fizetővendégeiket, akik újra meg újra jönnek a távoli Alföldről, a messzi Dunántúlról... Vajon miként telnek hétköznapjaik, sikeresen vagy eredménytelenül birkóznak kis és nagyobb gondjaikkal ... 1 Az mindjárt kiderül, hogy a szülők nem panaszkodnak. Erre utal Szabad Lajos tanácselnök: — Nemzetiségi óvodánkba — szlovák nyelvet is oktatnak itt — minden jelentkezőt felvesznek. Iskolánk is tágas, mert csak az alsó tagozatosok járnak ide. így az-' tán a napközibe is bejuthat minden pályázó. S ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg: a kicsik kedVeh'k a szlovákot, s az aoák és anyák is örülnek annak, hogy a jövő ^ nemzedékek is áooliák maid szorgos őtóik értékes szellemi hagyatékát. Ezért mozgat meg — többek között — olyan sok embert a minden évben megrendezendő nemzetiségi nun amikor minden)<j meggvőződbe+ arról. ho°v meonvire é’ő a ■ elődök k"ltnralis öröksége. Arról is megovö-’ödh etünk hogy a helybeliekben él az ismeretgyarapítás vágya. Olvasók*'"-, Soba nincs h!ánv az ízlésesen berendezet' klubkönyvtárba.n, ahonnan természe'esen nem hiénvoz hatnak a szép- és ükapák anyanyelvén írt munkák sem. — igyekszünk változatos programokat kialakítani, htó Hegycsúcsok koszorúzta falu... saemtlászlóiak jeremiádját.' Ök azért küldték az S.O.S-jeL. zéseket, mert legalábbis szerintük mostohagyermekként kezeliik őket, s még egészséges ivóvízhez sem juthat-; nak. Persze, ha pénztárcájukba nyúlnak, akkor egy maszek ad nekik a saját portájáról. — F: az ügy meglehetősen nagy vihart kavart, de egyáltalán nem olyan tragikus a helyzet, mint ahogy, festették. A dolog szépség- . hibája az, hogy az a nyolo család kesergett, amelynek tagjai be sem fizették az ilyenkor előírt hozzájárulást; azok viszont mit sem szóltak, akik rég túl vannak ezen. Az árusítás? Ez tény; de hát azt a mini vízmüvet magánszemély készítette, ráadásul az építkezésekhez házhoz szállít, kizárólag nagy tételben, s ezért a munkáért fizetség jár. Hadd jegyezzem meg: a gondokat megértjük. ezeket 1981 végén már múltként emlegetjük. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a' takarónk ér. Akkor is. ha idegenforgalmi és nemzetiségi településnek számítunk; s ezért kiemelten kezelnek bennünket A türelem mellett — erre azért szükség van az életben — ott van még kárpótlásul az a festői környezet, az az idegnyugtató csend, amelyet csak a hegycsúcsok koszo- rúzta falu kínál önzetlenül nap mint nap. Helybelieknek, s megpihenni vágyóknak egyaránt... Pécsi István | Az itt lakó, a vendég azonban nemcsak szellemi táplálékra áhítozik, hanem legalább ennyire óhajtja azt is, hogy az ellátás ne akadozzék. — Adódnak-e emiatt ki- sebb-nagyobb bosszúságok? — Különösebb nehézségek — legalábbis nyaranta — nincsenek. Ügv j- fogalmazhatnék. hogv a kereskedelem ilyenkor nem szeretne szégyent vallani az ide jövő. az itt -.sgtelepedő turisták előtt. Szentimrei áruházunkban változatos a kínálat, két esztendeié már rendszeresen kapható tőkehús. Nem panaszkodhatnak a galvaiak és a szenHá=zió:ak sem. Szent- istvánon azonban egyáltalán nem kedvező a helvzet: a sz.atócsbolt egv rési narasz.t- házban szorong. Feltétlenül indokolt itt egv pavilont létesíteni. mert erre halad el a forgalmas kék túra útvonala. A jogos kívánság meg is valósul, méghozzá a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi .Vállalat és a Mátraszentimrc központifa — {Száiitó GyJfe'gy fdk$ Látogatóban Mátraszentimrén megyei tanács támogatásával. A bagolyirtásiak és a fallóskútiak viszont elégedettek lehetnek, mert ezen a két településein a magán- kiskereskedök várják a vásárlókat. Sokan kedvelték a Vadvirág turistaházat. Ennek szállodai részlege azonban megszűnt. s ma már csak az étkezni vágyók' térhetnek be ide. Az idegenforgalom szempontjából ez bizony nem kis visszalépés. — Sajnos így igaz, legfeljebb az biztató, hogy idővel csak megépül — természetesen új helyen — a hasonló nevet viselő vendégfogadó, s ez jóval színvonalasabb szolgáltatásokat biztosít majd. mint a hajdani. Mi örülünk ennek, s a Hungar- hotels Vállalat sem jár majd rosszul. Legalábbis hosszú távon, mert a befektetett pénz később busásan megtérül majd. 4 Jó néhányan hallgatták azt a rádióriportot, amely kissé drámaian tolmácsolta a szén nem feledkezhetünk meg az itt két vagy három hetet töltök igényeiről sem. Ezért is varázsoltuk otthonossá, a látogatók számára kellemessé a környezetet. Szabad Lajos í
