Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

Vélemények „lent” és „fent” Ketten ugyanarról VERSENYFUTÁS A VENDÉGÉRT Üzletek — kalapács alatt Árverés a versenytárgyaláson. A két asztalnál ugyanarra az üzletre licitálnak a közjegyző előtt. (Fotó: Perl Márton.) Kékszőlő — más nevén: a „Nem az az érdekes, mit mond. hanem az, ki mond­ja!”. . ■ Ha nem sokra tart­juk valakinek a véleményét vagy éppenséggel magát az embert, akkor tesszük ezt a kissé cinikus megjegyzést. Ezúttal azonban egyformán fontos számunkra az is, aki mondja, s az is, amit mond. Ugyanazokra a kérdésekre válaszolt az igazgató és egy munkás ugyanabból a gyár­ból. Hogy a kérdések vi­szont mennyire fontosak, lé­nyegre törőek, azt döntse el az olvasó... ★ Milyen módszerekkel le­hetne javítani a munkafe­gyelmet az üzemekben? Debréczeni Tibor, a V1LATI egri gyárának igaz­gatója: — A legnagyobb fegyel­mező erő, ha folyamatos munkát tudunk biztosítani mindenkinek. Sajnos a gyá­runkban voltak és vannak is gondok ezzel. Gyakran kell átcsoportosítanunk egyik te­l « rületről a másikra az embe- , reket vagy egy félig kész mun. 1 . kát félretéve újat kezdeni. Az átcsoportosítás régebben ellenállásba ütközött, de ma már megértik a dolgozók: így lehet elkerülni az állás­időt. — Az elmúlt évben száz­zal csökkent az itt dolgozók száma. Ez a nagy létszám- csökkentés is lehet a fegyel­mezés eszköze? — A kevesebb megren­delés és a bértömeg-gazdál­kodás volt a létszámcsök­kentés indoka. Igaz, a dol­gozók nagyobb része önként mondott fel, s az eltávozot­tak közt sok olyan volt, akit szívesen marasztaltunk vol­na. A munkafegyelem egyéb­ként javult ettől az intézke­déstől is. Én úgy érzem, az átlagosnál fegyelmezettebb a munka a mi gyárunk üze­meiben; alig néhány fegyel­mi felelősségre vonás volt az elmúlt évben is. Gyakran ellenőrzi sze­mélyesen a munkát? — Én nem a nagyvonalú vezetés híve vagyok, leg­többször személyesen ellen­őrzők. Hogy félnek-e tőlem emiatt? Nem hiszem, de nem is ez a szándékom. ★ Turján István elektrotech­nikus, a gyár I-es üzeméből: — Nem volt az a tavalyi létszámcsökkentés olyan ijesztő. Akik elmentek, jó részük már előbb beadta a felmondását. Én azt hiszem, ebben az is szerepet ját­szik, hogy a nyolc-tíz éve itt dolgozó szakembereket nem becsülik meg eléggé, könnyen elengedik innen. Az én brigádomban van 14 fo­rintos régi szakmunkás, akik meg most idejönnek, 11,50-et kapnak. Ennél pedig nagyobb a különbség. — A munkafegyelemmel szerintem nincs baj, sőt nem kellene a két-három perces késésekből ügyet csinálni. Ami meg a törtna­pi veszteségeket, a kilépé­seket illeti: régi ötlet már kötetlenül ledolgoztatni az alapidőt. Ha mondjuk hét­re jön be valaki, az marad­jon háromig. Maga szerint ez nem lenne logikus? ★ — A munkahelyek nagy gondja a folyamatos anyag- ellátás hiánya. Mi ennek az oka, tudnak-e megoldást? Debreczeni Tibor: — A tervszerű munka legfőbb akadálya nálunk az anyag- és alkatrészhiány. Ebben az ágazatban a ki­szolgáló háttéripar fejlesz­tésére központi programot fogadtak el; ez is mutatja, nemcsak a mi gondunk. Az egri gyár harmincezerféle anyaggal, alkatrésszel dol­gozik. Óriási szám ez. A készletező vállalatok nem igazi partnerek, így viszont gyakran fordul elő, hogy a vállalatnál óvatosságból nagy készletek halmozódnak föl. — Központi irányítással kapjuk az alapanyagokat. A vállalat által elküldött ren­deléseket szocialista orszá­gokban általában 18 hónap alatt teljesítik, a hazai cé­gek három hónap múlva szállítanak. Nehéz így üte­mes termelést tervezni. Igen sok belső tartalékot szaba­dítanánk fel. ha kiegyensú­lyozott lenne az anyagellá­tás. Túrán István: — Higgye el, dolgoznának az emberek, ha a feltétele­ket mindig megteremtenék. Ilyenkor januárban általá­ban alig van munka, feb­ruár—márciusban aztán ad­juk neki, mert jön a negyed­év. A brigádok teljesítmény­bérben dolgoznak, a szere­lést határidőre be kell fe­jezni. Van, mondjuk, egy olyan berendezés, amiből húszféle alkatrész hiányzik; a rajzok alapján kihagyjuk azok helyét, a többit bedol­gozzuk. Aztán másféle anyag érkezik, nem a terve­zett, más a méret, s ilyenkor az elvégzett munkát is szét kell bontani. Nemcsak a lemaradás miatt baj, ez már utálatos munka. .. Ilyenkor megyünk a gyártástervező­höz, írjon ki új normát, ad­jon a munkára több időt. Megy a huzakodás. — Az anyagellátás kü­lönben pár éve a mostaninál sokkal rosszabb volt. Remé­lem, hogy csak javul. ★ — Milyen színvonalúnak tartja a vezetők munkáját? Debreczeni Tibor: — A képzettség, a szakmai színvonal megfelelő, de ezt a felkészültséget állandóan frissíteni kell. Tavaly 120 órás vezetőképző tanfolya­mot szerveztünk a kohó- és gépipar továbbképző inté­zetével, 44 vezetőnek írtuk elő a részvételt. Rendsze­ressé tesszük a tanfolyarho- kat a tudományos egyesü­letben és a mérnöktovább­képző intézetben is. A hall­gatókat kijelöljük, kötelező a részvétel, külön jutalom nem is jár ezért. Vállaljuk az időkiesést, a költségeket; oktatásra, továbbképzésre évenként csaknem egymillió forintot költünk. — F elkészültén érkeznek a mérnök fiatalok? — Gyakorlati tapasztala­taik nincs, menedzsereket még nem képez az egyetem. De nem is vezető beosztás­ban kezdik a munkát. Né- hányan minden évben fizikai állományba kerülnek, a gép­sorokra. Egyébként közgaz­dasági végzettségű szakem­berekből van csak hiányunk, a többi szakterület jól ellá­tott. Túrán István: — A szakmai és a politi­kai irányítás is jó, van te­kintélyük a vezetőknek. De azért szerintem az üzemve­zetőknek, a főmérnöknek nem volna szabad annyi apróság­gal foglalkozni, hanem in­kább jobban összehangolni a munkahelyeket. Mi odavi­szünk a festőknek, vagy a lakatosoknak egy szekrényt, mondjuk, hogy sürgős, az­tán kiderül, mégsem készül el időre, mert volt más, ami sürgősebb. A lakatosműhely­ben nekem vannak cimbo­ráim, megcsinálják soron kí­vül, amit kérek, de azt hi­szem, ez meg valaki más­nak rossz. ' — Ami a szakmai felké­szültséget illeti#- mondok egy példát. A múltkor egy időrelé nem azzal a telje­sítménnyel működött, mint vártuk, elvi. tervezési prob­lémák is voltak. Elakadtunk. Jött a főmérnök, ő adott ta­nácsokat az áttervezéshez. Meg is oldottuk rendesen. Szóval, a szakmai irányítás­sal itt nincs gond. — Én magam három éve vagyok brigádvezető. Elekt­roműszerészként kezdtem, nemrég tettem technikus­minősítő vizsgát. A vállalat iskolázott be. A brigádban 10—15 ember munkáját irá­nyítani, kicsit már ez is ve­zetői munka... A szolgáltatások bővíté­sével folytatják termelési szerkezetük átalakítását az építőipari szövetkezetek. A VI. ötéves tervidőszakban az építőipari szolgáltatások iránti igények további nö­vekedésével számolnak, ezért tevékenységükben növe­lik a fenntartási munkák arányát, ezen belül is első­sorban a lakóházfenntartó és lakáskarbantartó szolgál­tatásokat bővítik. Ezért az* tervezik, hogy a beruházás jellegű építések csökken­tésével felszabaduló terme­lőerőiket is e területre kon­centrálják, így a korábbi­aknál nagyobb részt vállal­hatnak mind a lakossági, mind pedig a közösségi-mű­velődési, oktatási, szociális, jóléti és egészségügyi in­tézmények építőipari szol­Nem számoltam, hogy há­nyán vagyunk, de látszatra is félszáznál biztosan jóval többen lehetünk azon a ver­senytárgyaláson, amelyet a Panoráma Szálloda és Ven­déglátó Vállalat hirdetett meg néhány hete lapunkban az újságolvasók nagy nyilvá­nossága előtt, üzletei szer­ződéses üzemeltetésére. Ta­lán még a szakmán kívüli­ek, esetleg az éppen errefelé sétálgatok közül is felbal­lagtak néhányan a cég köz­pontjának emeleti tanács­termébe. Mert — mi taga­dás —, nem mindennapos, hogy falatozó, csárda, presz- szó kerül kalapács alá. Ugyanis lényegében erről van most szó: árverésről, li­citálásról. Amit nézni is meglehetősen érdekes, izgal­mas. 1 Szokatlan doiog nemcsak Egerben, hanem egész Heves megyében is az ilyen ese­mény, különös a „játék”, a résztvevők leplezetlen kí­váncsisággal pásztázzák az előteret, ahol a „mérkőzés­re” íme sor kerül. Nézzük csak, mi is törté­nik! Nos, a tárgyalás levezeté­sére vállalkozott gazdasági igazgatóhelyettes, az illedel­mes köszöntés után legelő­ször is bemutatja a bűvös vonaltól innen helyet fogla­lókat. az állami közjegyző­nőt, illetve a vállalat köz- gazdasági osztályának veze­tőjét, majd a túloldaliak, a „dobra vert” üzletekre pá­lyázók neveit ismerteti. Mi­velhogy a bérleti szándékot előbb írásban kellett a Pa­noráma tudomására hozni. Méghozzá — mint utóbb ki­derül —, eléggé szép sum­ma bánatpénz leszurkolása mellett, az esetleges ko­molytalanság teljes kizárá­sára. Aki netalán meggon­dolná magát mégis, vissza­lépne hirtelen: annak a buk­szája lássa kárát! A négy egység: az egri gáltatási igényének kielégí­téséből. Az építőipari szövetkeze­tek a következő öt eszten­dőben fogyasztási szolgál­tatásaik 45—50 százalékos bővítését tervezik, melynek megvalósításához minde­nekelőtt vállalkozási tevé­kenységük javítását hatá­rozták el. A szolgáltatások és az igények összhangjá­nak megteremtéséért az ed­diginél tudatosabb piacku­tató munkát végeznek és rugalmasabban alakítják ki az egyes szövetkezetek moz­gáskörzeteit. Termelőerőik jobb kihasználásához min­denképp szükségesnek tart­ják a szervezésben rejlő tar­talékok kihasználását, mely egyaránt vonatkozik a szö­vetkezeten belüli és a szö­vetkezetek közötti együtt­„Herendi” —, a mátraszent- istváni Vidróczki, a gyön­gyösi Otthon és a petőfibá- nyai Viola. S mindjárt kide­rül az is, hogy voltaképpen csupán az elsőért folyik majd küzdelem — az eddigi üzletvezető, Rózsavölgyi Gá­bor és egy vállalaton kívüli vendéglős, a mezőtárkányi szövetkezeti dolgozó, Németh Emil között —, a másodikat, illetve a harmadikat vetély- társ nélkül igényli, két to­vábbi pályázó Fülöp Zoltán, valamint Farók Vilmosné. Míg a negyedikhez nem akadt senkinek sem kedve ... 2 A Kékszőlőtől — szól a kikiáltó — az elkövetkezen­dő három esztendőben együt­tesen 16 200 000 forintos for­galmat vár a vállalat neró egészen tízes létszám mel­lett. Az átalánydíj pedig: 3150 000, ugyanannyi időre. Magában foglalván az olya­nokat is, mint például a munkabérek közterhei. a nyugdíj járulék, az állóesz­köz-használat, a bérlet ösz- szege, a nyereség, s egyebek. Hívásra, a széksorokból előlép a kezdő két ember, s helyet foglalnak a számukra kitett asztaloknál, egymással szemben. Egyikük nyugod- tabb, másikuk izgatottabb. Nem kicsi a tét, de tart­ják még a húszezrekkel meg­emelt összegeket is, jó da­rabig. Majd amikor már 3 490 000 forintnál tartanak, a fiatalabb töprengő arca váratlanul elkomorul, s az idegennel szemben hirtelen feladja a harcot. A győztes pedig megkönnyebbülten felléleg zik. S vállalja, persze hogy vállalja a kikötött va- gyonbiztosítékot is. Azt az újabb összeget, amit egyéb­ként óvadékként — kész­pénzben, esetleg takarékbe­tétkönyvvel, illetve kezes­ség mellett, jobb híján jel­záloggal — kell fizetni. Ha történetesen nem úgy dönt, hogy az üzemeltetéshez működés javítására. Emel­lett az építőpari szövetke­zetek, az eddigi kedvező ta­pasztalatok alapján, bővíte­ni és erősíteni kívánják kapcsolataikat az állami vállalatokkal és a kisipa­rosokkal is. A lakosságnak nyújtott szolgáltatásaik gaz­dagítását szolgálja az a ter­vük, hogy építőipari szak­csoportokat hoznak létre. Ezek keretei között nem­csak a szövetkezetek dolgo­zói. hanem más vállalatok szakemberei és nyugdíja­sok is tevékenykedhetnek. Továbbfejlesztik barkács- szolgáltatásaikat is, egyebek közt bemutatót tartanak, s az otthon barkácsolók mun­káját egységcsomagok s sze­relvények, anyagok árusí­tásával is megkönnyítik. (MTT) szükséges forgóeszköz elő­írt hányadát megvásárolja. Jelén esetben egyharmadát, kétannvit. mintha vállalati törzsgárdista lenne. Az utánuk következőknek már sokkal könnyebb a dol­guk, majdhogy nincs is. Ép­pen csak kiülnek az aszta­lokhoz. hogy mindenki sze- rpe láttára, füle hallatára megerősítsék: változatlanul kitartanak elhatározásuk mellett. 3 Az árverést követő néhány perces szusszan asnyj idő alatt beszélgetek a Kékszőlő újdonsült bérlőjével. Nemeth Emil mosolyogva kiigazít: bérlő csak ezután lesz, majd ha a szerződést megkötötték, aláírták. Ám addig is el­árulja, hogy. a füzesabonyi áfész aranygyűrűs dolgozó­ja, kerek húsz esztendeig — egészen mostanáig — vezet­te a szövetkezet mezőtárká­nyi melegkonyhás éttermét, a Dominót. Iparkodott úgy végezni a munkáját, hogy a vendégei elégedettek legye­nek. Szerény, de választékos étlapot írt, színvonalas ren­dezvények után törte ma­gát ... A város, a nagy ide­genforgalmú Eger, tudja, más lesz. A motel, a strand közelsége sokféle igényű fo­gyasztót jelent. Reméli azonban, hogy a megyeszék­helyen is megállja a helyét! Szerencsére jól „bevezetett” vendéglőt kap — inkognitó­ban többször is meggyőző­dött már erről a versenytár­gyalás előtt — nem sokat kell javítani rajta, hogy megtalálja számításait. Hal­ra, reggeli lángosra gondol mindenekelőtt, aztán később majd meglátja, hogy mi kell még. A beszerzésben renge­teget jelent, hogy meg­szűntek a korábbi kötött­ségek. S meggyőződése, hogy ennek a vendég is hasznát látja. A Vidróczkit elnyert Fü­löp Zoltán zsenge kora őszin­tén meglep. A fiatalember azonban megnyugtat: — Természetesen ott lesz­nek mellettem a szüleim is, akik korábban a mátra- füredi Fenyőben dolgoztak, Szentistvánt pedig még ke­reskedő korukból ismerik az igényeivel és lehetőségeivel együtt. Jómagam különben szakiskolát végeztem. Pesten tanultam a vendéglátást. S diákkoromban szerencsére elég jó gyakorlatra is sike­rült szert tennem” Apuék pe­dig segítenek. Mit terve­zünk? Először is feltétlenül szeretnénk valamennyire rendbe tenni az ütött-kopott kis csárdát, aztán pedig leg­alább néhány betyáros, szlo- vákos étellel megörvendez­tetni a közönségünket. A vállalat továbbra is mellet­tünk áll, segít a felújítás­ban, az áruk biztosításában.’ Ügy, hogy eszemben sincs félni... ! 4 A vállalat vezetőitől hal­lom a többit: — Holnap további négy üzletünk kerül sorra — mondja dr. Nagy Sándor igazgató — aztán a nyáron újabb 15—20, összesen pe­dig 68. Csupa olyan, amelyek eddig kevésbé feleltek meg várakozásunknak. S úgy véljük, hogy az új formá­ban, szerződéses üzemeltetés mellett, bérletben mindegyi­kük feltétlenül gazdaságo­sabban működik majd. — Mi lesz a kiadott üzle­tek új cégjelzése? — tuda­kolom a búcsúzásnál Mécs Imre gazdasági igazgató- helyettestől. — A cégjelzés, nyilván­valóan marad — válaszolja a legnagyobb természetes­séggel —, csupán rá kerül a szerződéses üzletvezető neve is. Hiszen a tulajdon a mi­énk. Hozzánk történik pél­dául az adófizetés is, s pro­filváltozás sem lehet az en­gedélyünk nélkül. S persze) nemcsak hogy gazdák le­szünk ezután is, a segítséget sem felejtjük el. Gyöm Gyula Hatvan vízellátásáért A Heves megyei Vízmű Vállalat, csehszlovák szakemberek segítségével, speciális fúrásokat végez Hatvanban. A nagy teljesítményű berendezéssel két hét alatt készítenek el egy kutat. | (Fotó: Szántó György.) Hekeli Sándor PIACKUTATÓ MUNKÁT IS . „ Bővítik szolgáltatásaikat az építőipari szövetkezetek

Next

/
Thumbnails
Contents