Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

Minden szombat szabad...? VÉLEMÉNYEK EGY INTÉZKEDÉSRŐL Pólyák György Lapjaink január végén hí­rül adták azt, hogy az 1982/ 83-as tanévtől ötnapos lesz a munkahét az ország összes iskolájában. Más szóval: minden szombat szabad lesz. A Művelődési Minisztérium . illetékesei azt is közölték: az . átállást, gondosan mérlegelik, s azt vizsgálják: miként le- . hetne a jelenleg tanítással • töltött, órákat úgy pótolni, hogy ne szenvedjen csorbát a nevelés-oktatás ügye. Az információ nem kis meglepetést keltett, hiszen a ' tizenegy napos ciklust eddig csak az általános iskolákban tették kötelezővé,' ott alakí­tották ki a már bevált s zökkenőmentes gyakorlatot. Hm* A középiskolákban viszont 'még csak hasonló’ jéíl'egv. kí­sérletek folynak, vagy azok­ra készülnek fel. Ezek a té­nyek is érzékeltetik, hogy • nem átlagos nehézségekkel járó, hanem igen komoly fel. ■ adatról van szó. Az mindenképpen biztató, hogy a főhatóság most is épít — minden ilyen jellegű korábbi próbálkozása siker­rel járt — a demokratizmus­ban rejlő nagyszerű lehető­ségre, s igényli a pedagógu­sok .széles táborának segítsé­gét, meglátásait, javaslatait is. A gyöngyösi Vak Bottyán János . Ipari Szakközépisko­lában az igazgató, a tanárok és a diákok véleményére vol­tunk. kíváncsiak. Azért, itt kopogtattunk, mert ebben az intézménytípusban lesz a leggonrijerhesebb az átállás. Legalábbis mi ezt hittük... Régen kellett volna A matematika—fizika sza­kos Szabó Gyula arról győz meg. hogy rég várták ezt a döntést. Természetesen az indoklással sem marad adós: — Az üzemek megelőztek bennünket, s ebből a hely­zetből számos kellemetlenség fakadt már. A gyárkapu minden .második szombaton zárva, de nekünk csak be kell jutni a műhelybe, mi ekkor is igényeljük a fűtést és a világítást. Mondanom se kell. hogy ennek a teher- . tételnek sehol sem örülnek, ám a szükség mégis törvényt ‘ bont. Hadd említsek meg egy egyéni motimuvqt is: kislá­nyunkkal ezeken a hétvége­ken nem tudunk mit csinál­ni. mert mindketten dolgo­zóink. Nálunk többen járnak hasonló cipőben. Épp ezért egyöntetű az öröm. hogy jö­vő szeptembertől megpróbál­kozunk a tizenegy napos rendszerrel. Minden kezdet nehéz, ezért nálunk is adód­nak majd kisebb-nagyobb gondok, de ezeken feltétlenül úrrá leszünk, mert számí­tunk rájuk. Az ésszerűség jegyében Pontos menetrendet állí­tottak össze, s tisztáztak min­den vitás témát. A cél érde­kében tapasztalatcsérére is vállalkoztak. — .Egy. budapesti . szakkö­zépiskolát kerestünk fel, ott már rutinosan dolgoztak, épp ezért ötleteket akartunk sze­rezni tőlük. Rá kellett azon­ban jönnünk, hogy nálunk egészen mások a körűimé* nyék. Rendkívül sok bejáró tanulónk van, ezért nem tart­hatunk naponta hét-nyolc Kovács József órát, mint ők. Arról se mondhatunk le, hogy a gye­rekek elsajátítsák az új tan­tervek által előirt anyagot. Ebbe különben a miniszté­rium se egyezne bele, Ezért aztán alaposan szétnéztünk házunk táján. Abban is meg­állapodtunk, hogy nem nyújt­hatjuk meg a tanévet, hiszen fiaink-lányaink egy hónapot töltenek nyári gyakorlaton, s a. pihenésre, a vakációra is joguk van. Épp ezért nem maradt más hátra, mint az, hogy elemezzük az egyes tan­tárgyak ismeretanyagát. Fel­fedeztük, hogy itt is. ott is akadnak olyan üresjáratok, amelyeket, minden különö­sebb nehézség nélkül kiik­tathatunk. s ezzel minden­képpen jelentős időt nye­rünk. Több törődés Rendkívül érdekesek a bi­zonyító erejű részletek, eze­ket így sorolja Pólyák György igazgató: — Rukkoljunk ki a pél­dákkal! Matematikából a szögfüggvényekkel kapcsola­tos ismereteket másodjk osz­tályban tanítjuk, fizika sza­kos kollégáink viszont már elsőben megkövetelik ezeket. Az ellentmondást úgyiöldjék fel, hogy mindent elmagya­ráznak a fiataloknak. Ha megteremtjük a hiányzó szinkront — erre a tan~ könyvírók eddig alighg gon­doltak —, akkor az időnye- rés terén ismét nagyot lép­tünk előbbre. — Én úgy érzem', hogy minden szombat szabad le­het. ha az említett úton kö­vetkezetesen haladunk, s az ésszerűség jegyében kurtít­juk. tömöríti ük — ....minden f ontosat meghagyva — a kü­lönböző .anyagokat így aztán elérjük azt, hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Én csak saját tárgyamat, a matematikát emlegetem. Túlzás nélkül ál­lítom. hogy itt eay esztendö- nyi általános iskolás tudni­valót. veszünk át újra. Ha ezt a szájba rágást mellőz­Az ötletnek és a rövid­ségnek egyre nagyobb sze­repe van mindenfajta ol­vasmányban. Úgy gondolom, a tudományos-fantasztikus történeteknek is a legizgal­masabb oldala az ötlet, ki­váltképpen, ha eredeti. Nos. az alábbi történet alapötle­te annyiban nem eredeti, hogy a sci-íi-ben is létjogo­sultságot nyertek az egy­percesek. Maguk a történe­tek viszont garantáltan nél­külöznek minden tudomá­nyos alapot, de reméljük, egy-egv átfutó gondolat fel­keltésére talán alkalmasak. I. történet — avagy ne csempész- szünk zugárut. — Tízévi előkészület után sor került arra. hogy végre — annyi próbarepülés után — a világűrbe küldjék az amerikai űrsiklót. A fedél­zeten — amint az újságok­ból is értesültünk — .helyett kapott az úgynevezett léze­res célzóberendezés is, amely a nukleáris fegyverek célba juttatásának tökéletesítését szolgálja. Robert Glymm és McRomero a földi utasítás­ra éppen bekapcsolták a célzószerkezetet, amikor ki­nyílt a kabin ajtaja, és egy rötszakállú. körülbelül 182.5 centiméter magas egyenru­hás férfi lépett be az ajtón. Kivette a szájából füstölgő pipáját és kellemes hangon, tökéletes amerikai angolság­gal megszólalt. — Sajnos az önök -pogy- gvászát lefoglalom. Rendel­kezéseink értelmében ugyan­is minden olyan útijjoimít tilos behozni, amely alkal­mas bármilyen élő vagy élettelen közegben ■ kárt okozni, avagy erre felhasz­nálható. A mosolygó férfi még idézte az ide vágó paragra­fusokat. de ezt már sem Glymm, sem McRomero . SiPniiizSsi Wih Ipbruár 8., vasárnap Szabó Gyula (Fotó: Szántó Györgyj zük, ha vidéki kollégáink — tisztelet a szép számú kivé­telnek — hivatásuk magas­latán állnak, s nem szegik meg folyvást az óratartási fegyelmet, akkor a tanulók már olyan útravalót hoznak magukkal, amelyre már le­het építeni. Az is érdekelt bennünket, hogy miként vélekednek a tizenévesek. A fiatalok véle­ményét tolmácsolja a máso­dikos Kovács Jóska: — Az nem lenne jó, ha hosszabbítanák a tanévet, s a napi hét-nyolc óráért sem rajonganánk. Akkor inkább maradjon minden á régiben — erősködik. Amikor a korábban már jelzett javaslatokra célzunk. mindjárt felcsillan tekintete. — Ez a változat nekünk is tetszik, erre készséggel igent mondanánk. íme egy példa arra, hogy a tanárok és tanítványok maradéktalanul egyetértenek. Ez mindenképpen biztató akkor is, ha csak egy isko­lában tájékoződtifhk, mert a tapasztalatok arra {italnak, hogy az ötnapos munkahét megvalósítható. A sikeres át­térés fedezete a közös töp­rengéssel járó felelősségtu­dat. .. Pécsi István nem hallotta, mert mind­ketten elájultak. II. történet — avagy a történettudo­mány objektivitása. A híres történettudós né­mi kis szünetet tartott, majd így folytatta. — Azt már tudjuk, hogy a demokrácia valami na­gyon fontos alkatrész, vagy valami ehhez hasonló lehe­tett. mert csaknem minden fennmaradt írásban találko­zunk vele. Azt viszont nem tudjuk pontosan, milyen gyártási folyamatban hasz­nálták. Eg.y tudós kollégám azt állítja, a nagyfokú kör­nyezetszennyeződés odáig fajult, hogy mesterséges le­vegőt kellett előállítani és ennek a gépi berendezésnek volt egyik tartozéka. Mások ragaszkodnak ahhoz az el­képzeléshez, miszerint a de­mokrácia a nagy éhség kor­szakában feltalált szinteti­kusan élőállított és közpon­tilag elosztott élelmiszer- adag megjelölésére szolgált. — Jómagam arra a kö­vetkeztetésre jutottam, hogy mivel a demokrácia szót ál­talában a népviselők hasz­nálták legtöbbet, így maga a szó is valami néphagyo­mányt jelölhetett, amelyet rituális szertartásokon ad­tak elő. népi játékok for­májában. A számítógépbe betáplált adatok most már minden kétséget kizáróan bebizonyí­tották, hogy a szavak elő­fordulási gyakorisága bizo­600 oengő a filmeseknek A Zárt tárgyalás margójára I Az egri. Vörös Csillag mo­zi most mutat be éjjeli elő-, adásainak keretében egy 1940-ben forgatott magyai játékfilmet: a Zárt tárgya­lást. Nem mindenki előtt is­mert, hogy ennek a kiváló magyar filmalkotásnak a létrejöttéhez a maga sze­rény lehetőségeivel Eger' vá­rosa is hozzájárult. Az Atelier Játékfilm- gyártó és Forgalmazó Vál­lalat levélben kereste meg Eger város polgármesterét, bejelentve, hogy a varosban kívánja a film külső felvé­teleit elkészíteni. E munká­latokhoz részben engedélyt, részben pedig valamelyes anyagi támogatást kért. A város képviselőtestüle­ti közgyűlése egyhangúlag 600 pengőt szavazott meg kiutalni a filmesek részére. „Az egri képviselőtestület tudatában van — mondta ki a határozat — az egri film felvételek nagy propa­gandaértékének, s ezért készséggel támogatja a vál­lalkozást. A képviselőtestü­let szeretett volna nagyobb értékű támogatást biztosíta­ni a nagy sikerűnek Ígérke­ző film részére, azonban a nehéz háztartási helyzet mi­att ezt megtenni nem áll mód ja bán. M indazonáltal felhívja polgármesterét, hogy egyebekben nyújtson mindenben segédkezet a vá­ros propagandáját látható­an elősegítő vállalkozás ré­szére.” Így vált tehát 1940-ben Eger városa szerény anya­gi segítő keze révén része­sévé egy olyan kimagasló magyar filmalkotásnak, amely a mai szocialista film- esztétikusok, így például Nemeskürty István szerint is a korszak leg jelentéke­nyebb, a legjobb francia filmek igényes színvonalát elért alkotás. Vártunk e nagyszerű ma-1 gyár film felújítására, s mindenképpen örömmel ve­hetjük. hogy arra épper» Egerben is sor kerül, ahol a mű külső felvételei készül­tek. Sugár István Ma nyílik a XIII. magyar játékfilmszemle Budapesten Ma, vasárnap este a bu­dapesti Vörös Csillag mozi­ban l.ugossy László Köszö­nöm, megvagyunk című müvének díszbemutatójá­val megkezdődik a XIII. ma­gyar játékfilmszemle. Hét­főtől csütörtökig 23, a tava­lyi pécsi szemle óta elké­szült filmet vetítenek, a reggel 9 órától estig folya­matosan tartó előadásokon! A filmek közül 11 ősbemu­tatóként kerül a közönség elé, ezeken a Vörös Csilla­gon kívül a Tanács moziban is megtekinthetik az érdek­lődők, a Horizont Film­színházban pedig a Balázs Béla Stúdió új műveiből, il­letve televíziós produkciók­ból vetítenek összeállításo­kat. (MTI) nyos időkben összesűrűsö­dött. tehát "Ilyenkor tartotta a XX. század lakossága ked­venc népi szórakozásait. Az első ilyen nagy világnép­hagyomány-össze jövetel re 1914-től kerül sor, a máso­dikra 1939-től... III. történet — avagy- Kercsei Jenő megbolondulása. Kercsei Jenő hat évig lakott albérletben. Ez alatt meggyűlölte feleségét, gyer­mekét, munkahelyét és az élet nevű intézményt. Mivel azonban ingatag jellem volt, gyűlölete parttalan ujjongás­ba csapott át. mihelyt tu­domást szerzett arról, hogy költözhet a részére kiutalt két és fél szobás lakásba. A költözés napján még egyszer alaposan szemügyre vette szenvedésének színhelyét, a heverő mellé állított gáztűz­helyt, a sarokban a lavórt, aztán bámulatos szervező­képességről tévén tanulságot, nekilátott a hurcolkodásnak, és este már az új lakásban kigyúló lámpafényben elé­gedett sóhajjal ült le a te­levízió elé. Az asszony a konyhában boldogan csö­römpölt saját edényei kö­zött, a gyerek először életé­ben ült le magától tanulni külön szobájában. Kercsei Jenő úgy érezte: boldog. Egészen addig, míg rá nem jött, hogy drága kar­órája elveszett a hureolko- dás közben. Ám mint min­den, ez a bosszúság is tűnő volt a mai napon, mivel rá­jött, hogy még az albérlet­ben vetette le, nehogy meg­sérüljön, és az ablak pár­kányára helyezte. — Otthagytam az órám — mondta a feleségének és megcsókolta, amikor elin­dult. — Siess nagyon drágám, — válaszolta az — mert ün­nepi vacsorát főzök. Kercsei Jenő jó negyed­órás séta után megállt volt albérletük előtt. Benyitott a nagy barokk épület utcai kapuján, beidegződött moz­dulattal felkattintotta az automata világítót, kettőt fordult a szűk folyo­són, zsebéből előhalászta a még nála lé­vő kulcsot, és már éppen a zárba il­lesztette vol­na, amikor zajt hallott. Fülét ráta­pasztotta az ajtóra, aztán lenyomta a . kilincset és benyitott. A heverő mel­letti gáztűzhelyen nagy vö­rös fazékban fortyogott va- i lami. Felesége a sarokban álló lavórban mosta a ke­zét, a gyerek a heverő szé­lén ült, és a lábát lobált a, Szigethy Antira*

Next

/
Thumbnails
Contents