Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

r

Am a bizonyos „másként”

(Fotó: Tarpai Zoltán.)

M

egyénk egyik gyárának vezetői mesélték a tanulságos történetet. Amikor a nyugati ország cégének ve- i zetői megérkeztek hozzájuk, hogy aláírjanak egy kooperációs szerződést, azt kérték, i hogy vezessék őket körbe a ' gyárban. Természetesnek i .tartották a kérést, s rögtön j az egyik üzemcsarnokba i akarták kalauzolni a vendé- j geket. Ök azonban először | nem az üzemcsarnokot akar- ; ták megnézni, hanem az ud- ) vart. Körbe is sétáltak az j üzemi utakon, majd csak azután tekintették meg a gépeket, az * üzemcsarnokokat. S amikor a tárgyalásra került sor, a nyugati cég képviselői elmondták, hogy lehet szó a kooperációs szerződés megkötéséről, mert a gyárban rendet tapasztaltak. S amikor a magyar gyári vezetők egy kicsit hitetlen- kedve, néztek rájuk, akkor kifejtették, hogy olyan üzemben, ahol az udvaron nin- [ csenek szemét- és hulladék- kupacok, ahol figyelmet fordítanak az üzemi utak tisztaságára, a parkok állapotára, ott tulajdonképpen már a termeléssel sem lehetnek problémák. Mert az a munkás, aki nem dobja el a csikket a gyárudvaron, az biztosan jól odafigyel a gépére, az általa gyártott ter- ) mékre is. S az a gyári ve- I zetés, amelyik az udvaron | is biztosítja a rendet, az az üzemcsarnokban különösen ! odafigyel a precizitásra, a ! pontosságra. Másrészt azt is 1 kifejtették, hogy a gyár ál- I talános képe igen jól ttíkrö- ! zi az ipari, a termelési kultúra szintjét. S nem elsődle- ! gesen a gépek korszerűsége 1 a döntő egy adott üzemben,

) hiszen rendetlen körülmé- i nvek között a modern ter- * melőeszközökkel is lehet 1 rosszul, trehányul dolgozni.

; Számukra tehát nem az az ,! elsődleges, hogy a gépek 1 milyenek, hanem az, hogy ! milyen a gyár vezetése, mi- 1 lyenek a munkások, s csak ! azután érdekesek a gépek.

De lehet más példát is említeni. A pápai húsüzemben, amelyik hosszú évek óta gyárt sonkát amerikai exportra, rendszeresen meg- ! jelennek a távoli ország szakemberei, s ellenőrzik,

! hogy milyen sertéshúst dol- I gőz fel az üzem, milyenek ! a higiéniai állapotok, milyen a fémdobozok összetétele,

! milyen tápanyagot kapnak a | sertések, és sorolhatnám még bőven tovább a különböző szempontokat. Tehát nem csupán a végtermékre, a kész konzervre kíváncsi - ! ak, hanem arra is. hogy a I termelőszövetkezetekben mi- ! lyen körülmények között ! nevelik a sertéseket, s a gvárban milyen körülmények között dolgozzák fel a húst.

S mindez olyan szempontból érdekes, hogy ma már a világpiacon megjelenni korántsem könnyű dolog. Mert amikor azt, valljuk, hogy eladni csak kiváló minőségű terméket lehet, akkor a minőség alatt nem csupán a kész termék minősége értendő, hanem annál jóval több. A minőség fogalmába beletartozik a gyártási tevékenység minősége is, kezdve a vezetéstől a bérezésig, a minőségi munka premizálásáig. Nem véletlen ez. hiszen a nyugati szakemberek véleménye egyértelmű: korszerű, kitűnő minőségű terméket csak olyan üzemekben, gyárakban tudnak előállítani, ahol az üzemi, a termelési, tá- gabb értelemben az ipari kultúra magas színvonalú. A bábolnai mezőgazdasági kombinát Tetra elnevezésű tojóhibrid tyúkja nem csupán azért elismert, kiváló tulajdonságokkal rendelkező faj- . ta, mert képességei meghaladják a többi hibridekét, hanem azért is márkává lett, mert a világon ma már márka a bábolnai kombinát is. S akik kapcsolatba kerültek vele, megbíznak szinte minden termékükben, állatfai- mjUKuan, gépi berendezéseikben, mert ha bábolnaiak, akkor már eleve nem lehetnek rosszak.

Az ipari, a mezőgazdasági szakemberek előtt ma már egyértelmű, hogy a hatodik ötéves terv feladatait csakis a munka minőségi tényezőinek kibontakoztatásával lehet teljesíteni. A minőségi tényezők kibontakoztatása azonban korántsem kis feladat, hiszen a felsorolt példák is egyértelműen bizonyítják, hogy itt nem csupán egy-egy elemről, hanem nagyon is összetett kérdéskörről van szó. A minőséget ma már nem lehet csupán egy-egy korszerű gép» beállításával garantálni, hanem egy korszerű gép beállítása kapcsán nagyon sok mindent meg kell változtatni, korszerűsíteni. S bármennyire is furcsának tűnik, ma már a minőség témakörébe beletartozik a munkások szakmai, politikai és általános műveltsége is, hiszen elavult tudással nem lehet korszerű termelőeszközökkel hatékonyan dolgozni.

Az is bizonyos viszont, hogy másként, tehát jobban, hatékonyabban nem elegendő csupán néhány gyárban dolgozni, a minőség általános követelmény mindenki előtt. Hiszen nem tartható, hogy a jól dolgozó üzemek, gyárak teljesítményét mások lerontsák, a keletkezett nyereséget elvigyék. A termelés korszerűsítésével, az elavult gyártmányok leépítésével, a tartalékok kihasználásával, és még lehetne bőven sorolni tovább a teendőket — mindenkinek a világszínvonalhoz szükséges

6.

NAGT JELENTŐSÉGET

tulajdonítottak a kommunista es munkáspártok közötti proletár egység kérdésének és megerősítette az SZKP hűségét a nemzetközi kommunista mozgalom . fő irányvonalához, amelyet kollektive dolgoztak ki az 1957- es és 1960-as nemzetközi értekezleten.

Megvitatták é* elfogadták a Szovjetunió 1966—1970. évi ötéves népgazdasági fejlesztési tervének irányelveit. Felhívták a figyelmet annak szükségességére, hogy fokozzák a gazdasági módszerek és ösztönzők alkalmazását a népgazdaság irányításában, tökéletesítsék a tervezést és bővítsék a vállalatok, a szov- hozok és kolhozok gazdasági kezdeményezését és önállóságát.

A kongresszus hangsúlyozta a tudományos-technikai haladás meggyorsításának különösen fontos szerepét a termelőerők fejlődésében és a dolgozók jólétének emelésében.

Öt évvel a XXIII. kongresszus után — 1971. március .30.—április 9. — ült ösz- sze az SZKP XXIV. kongresszusa. amelyen kidolgozták a szovjet társadalomnak a kommunizmus útján való gazdasági, társadalmi-politikai és kulturális fejlődése tudománvosan megalapozott programiát, valamint a szocialista állam kül- és belpolitikáját.

A kongresszuson előterjesztették és elfogadták a békéért és nemzetközi együttműködésért. a népek szabadságáért és függetlenségéért

H&vms

kitett

magáért

Martfű, ahol napraforgónkból olaj lesz

— Hogy mi indokolta a múlt esztendő során befejezett 2,3 milliárd forintos beruházást? Kérem szépen, világszerte nőtt az érdeklődés a növényolaj iránt, azonkívül évente hétmilliárdot fordítunk import fehérje- takarmányra. Na már most! Üj gyárunk naponta ezer tonna napraforgó, vagy majdnem ennyi repce, szója feldolgozására képes., Ám fogalmazhatok úgy is, talán érzékletesebb a dolog: Martfű képessége felér Rákospalota, Kőbánya, Csepel, Győr, Nyírbátor hasonló üzemeinek produktumával. És az idei teljes évben százmillió dollárt hoz a népgazdaságnak olajexport-, illetve dara- import-kiváltás révén. Utóbbinak a hazai állattartás látja óriási hasznát..,

Hatvanból érkezett

Erdélyi Sándor főmérnök tömör érvelését követően tekintünk szét a Tisza mentén elnyúló, silókkal és üzemépületekkel tagolt hatalmas gyártelepen, amely kékre, fehérre, sárgára festett falaival kellemes, szívet derítő foltként illeszkedik a tájba. Ismerkedésünket a vasúti fogadógaratnál kezdjük, ahol éppen a hatvani Lenin Termelőszövetkezet tizenhárom vagon napraforgómagját ürítik ki a kocsikból, hogy a tisztító, szárító rendszereken át a bolgár gépekkel fölszerelt hajalóba jusson. A magüzem vezetője Szikszai.. Ádám.

— Heves megye mindmáig kitett magáért. Tiszta, száraz, szép termés érkezett

folytatott harc programját, amely az SZKP békeprogramjaként vált széleskörűen ismertté.

KIJELENTETTÉK, hogy a Szovjetunió következetesen törekszik megvalósítani a népek közötti béke és barátság politikáját, a jövőben is határozott harcot fog folytatni az imperializmus ellen. szilárdan szembeszáll az agresszorok intrikáival és diverzióival.

A gazdasági politikát az adott időszak fő sajátosságainak figyelembevételével dolgozták ki. A Szovjetunióban 1971-re, azon az óriási anyagi-technikai bázison — amelynek létrehozásán évtizedeken át fáradoztak — létrejöttek azok a feltételek, amelyeknek birtokában egyidejűleg több nagy horderejű feladat megoldására képessé váltak. Az ipar, a nehézipa»-, a mezőgazdaság, a honvédelem és az életnívó egyidejű fejlesztésének roppant munkáját sikeresen meg tudják valósítani.

A Szovjetunió 1971—1975. évi népgazdaság-fejlesztési tervének a kongresszus által elfogadott irányelveiben ezt. olvashatjuk: „Az ötéves terv fő feladata az, hogy a szocialista termelés gyors fejlődési üteme, hatékonyságának növekedése, a tudományos- technikai haladás és a mun- ka tei’meléken.ységének gyorsabb növekedése alapján biztosítsa a nép anyagi és kulturális életszínvonalának jelentős emelését.” A nép jólétének növelése az ország hosszú távú gazdasági fejlődésének általános irányvonalát és a párt gazdaságpolitinemcsak Hatvanból, hanem a horti, füzesabonyi gazdaságokból is, amelyekkel természetesen a KITE és a GITR növénytermesztő rendszerek révén állunk üzleti kapcsolatban. Mindez nem közömbös egyikünknek sem. Mi több, jobb olajat és darát nyerünk a nyersanyagból, őket pedig a minőségtől függpen honoráljuk. Mondom, eddig nem volt nézetkülönbség közöttünk, s nem is lehetett, hiszen a minősítést egész laboratóriumi apparátus' szolgálja.

Külföldön tanultak

Elhaladunk (az ország legnagyobb terménysilójánál, amelynek 56 méter magas „tornyai” uralják a terepet, majd Gajdqs János technológus kalauzolásával a hajaiéban kötünk ki. Az óriási csarnokban koptató, rostáló rendszerek zakatolnak fülsiketítő zajjal, s embert csupán az üvegezett falú vezérlőszobában találni, ahol piros, zöld, sárga lámpák vilióznak, tudósítván a gépek egészségi állapotáról, a hajálás folyamatosságáról. A táblakezelő, Balajti Imre, Bulgáriában sajátította el a masinák irányításának, kezelésének a tudományát, mikájának egyik legfontosabb célját tartalmazza.

1976. FEBRUÁR 34-TÖL

március 5-ig tartott az SZKP XXV. kongresszusa. Az előző öt évben végzett munkáról szóló beszámolóban mélyen elemezték a Szovjetunió gazdasági és társadalmi-politikai fejlődését, a világ- helyzetet, a párt politikai, szervezői és eszmei nevelő munkáját. Kidolgozták a további békestratégiát, jóváhagyták a párt legfőbb célját — a népjólét szakadatlan emelését, a Szovjetuniót alkotó valamennyi köztársaság, nemzet és nemzetiség további fejlesztését.

Elfogadták a tizedik ötéves tervet (1975—1980), amelynek legfontosabb feladatai: a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztése, hatékonyságának fokozása, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, a munka termelékenységének növelése, a munka minőségének teljes erőből való javítása a népgazdaság minden láncszemében.

A tizedik ötéves terv a hatékonyság és minőség ötéves terveként került be a történelembe.

Így futott végig szemünk előtt a Szovjetunió lenini kommunista pártja kong- í’esszusainak története ma, amikor a közeljövőben megkezdi munkáját az SZKP soron következő XXVI. kong- resszusa.

Csak fellapoztuk az SZKP kongresszusainak nagy történelemkönyvét. Nem álltunk meg egy-egy kongresz- szusnál, nem elemeztük azokat az objekti'v és szubjektív feltételeket, amelyekben

Az „olajgyár” távlati képe

ként az egész gyártelepi munkás- és műszaki gárda tanfolyamokat végzett a tavalyi üzemindítás előtt. Jó néhányan például Jugoszláviában, illetve a Német Szövetségi Köztársaságban is heteket, hónapokat töltöttek, hiszen a Krupp-művek devizaigényes. méregdrága sajtoló. extrakciós vagy éppen nyálkátlanító gépeit vétek lett volna alig tájékozott kezekre bízni.

Robbanásveszély

Hajalás, sajtolás. Igen, ez a sorrend. Illetve az utóbb említett művelet eredményeként jut az üzem olajhoz, amely azután a nvál- kátlanítóba „utazik” okos csőrendszereken keresztül. És a sajtolás eredménye, terméke a préspogácsa is, amelyből könnyűbenzines eljárással még 20 százaléknyi olajat nyernek. Az extrakciós üzem ajtaja azonban nem nyílhat meg előttünk. „Robbanásveszély!” Az itt dolgozók lángálló védőöltözetben látják el tennivalójukat. Arra azért sort kerítünk, hogy Vince Albert üzemvezető-helyettes véleményét meghallgassuk a gyár eddigi létéről, technikai szintjéről.

a döntések megfogalmazódtak és megvalósulásuk kibontakozott.

Nem szóltunk azokról a roppant megpróbáltatásokról, erőfeszítésekről, nélkülözésekről, olykor előfordult hibákról és tévedésekről sem, amelyeken a szovjet kommunisták keresztülmentek. Nem írtunk a szovjet emberről, aki építette a jövőt, nem kímélv.e erejét, nem sajnálva semmilyen áldozatot. aki minden időben vállalta a szocializmus építésének hatalmas munkájából a rá eső nem kevés felelősséget és helytállást.

Csupán a kongresszusokat mutattuk be — kronológiai sorrendben és az azokon napirendre került fő kérdéseket.

Áttekintve a kongresszusok jelképes történelemkönyvét,. s azt becsukván. Kádár János elvtársnak, az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott szavaival, figyelemmel és őszinte érdeklődéssel tekintünk a február 23-án kezdődő XXVI. kongresszus elé:

„A SZOVJETUNIÓ múltja nagy történelmi tanulság, jelene követendő példa, jövője ragyogó ígéret a világ népei számára. A Szovjetunió Kommunista Pártjának mindig van mondanivalója a szocializmust építő népek, a nemzetközi kommunista mozgalom. a nemzeti felszabadító mozgalmak, az egész haladó emberiség számára is, mert a Szovjetunió történelmi tapasztalatai mindig figyelemre méltóak, és soha el nem évülnek.”

(VÉGE)

Vasas Joachim

— Tíz esztendeje dolgozom a szakmában, ismerem a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat vala-i mennyi gyárát. Nemcsak teljesítmény, hanem korszerűség dolgában is Martfű elöl áll. Ez persze egyenes következménye a legfejlettebb gépi berendezések és technológiák alkalmazásának. Világszínvonalon termelünk .., ,*

I

Lakások Szolnokon is :

)

Erőtelep, víz, szállítás) szociálpolitika. Visszatérünk Erdélyi Sándor főz mérnökhöz.

— Osztrák Bretsch-kazár nők, Láng-turbinák biztosítják nem kevés energiaszükségletünket. Nagy mennyi-]

ségű ipari és ivóvízhez egyg részt a Tiszára települt kiviteli mű, másrészt fúrt kutak révén jutottunk,1 1976-ban ezzel indítva jószerivel az egész építkezést! A feldolgozásra kerülő nyersanyag nagyobb felében vasúton, illetve tehergépkocsikon érkezik gyártelepünkre, s mi hasonlóképpen juttatjuk el termékeinket Európa országaiba, valamint a hazai partnereknek.' Ez utóbbi tekintetében főként a préspogácsa kezelése után nyert darára utalokj ami a népgazdaságnak rengeteg valutát takarít meg', hiszen fontos és nagy meny- nyiségű állati táplálék előállítására alkalmas. Szociálpolitikai szempontból lakás- építési akciónkat említem,' amely Szolnokra és Martfűre terjed ki, jelentős kedvezményt nyújtva dolgozóinknak. E helyekről gyors és biztonságos a munkába járás is, hiszen saját autóbuszok szállítják a négy műszak dolgozóit.

Idő és gázolaj

Gond? Hol nincs. Itt,1 Martfűn, a nyersanyagszállító partnergazdaságok okozzák a legtöbb kellemetlenséget. Persze a közúton szállítók! Mert a fogadógaratok délelőtt 10-ig általában üresek. Akkor viszont szinte egyszerre érkeznek az Alföld gazdaságaiból a megrakott teherkocsik, hogy sort állva, estébe nyúlóan pöfög- tessék a drága gázolajat. Á gyárvezetés próbálkozott a termeltető rendszerekkel szót érteni, de a tervszerű, órára szóló beütemezést mindeddig nem sikerült elérni. Kínálja magát a Tisza, mint olcsó vízi út. Az uszályos szállításhoz azonban kikötő, meg járulékos invesztáció kellene, ami most időszerűtlen. Hagyjuk is e hívsá- got. A napraforgóolaj előállításának rentábilitási határa tonnánként hétszáz dollár. Martfű ennek jócskán alatta van. Gondoljunk tehát a magtermelésre, amiből Heves megye gazdaságai szépen kiveszik a részüket. Szépen, kifizetődőén) olyannyira pedig, hogy. évente ugrik e termény volumene. ■ ■ ;

Moldvay Győző 1

,töwmas,6%

1981. február 8., vasárnap

közelednie.

Kaposi Levente

1898-1981,

A kongresszusok mérföldkövei