Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-06 / 31. szám
Ezek a tények A gyöngyösi üzemek gazdálkodásáról Természetes dolog, hogy minden év végén és minden újabb esztendő elején igyek szünk szembenézni önmagunkkal. Kíváncsiak vagyunk arra. mit valósítottunk meg az elképzeléseinkből és ez jó alkalom arra is, hogy az új tennivalókat is kijelöljük. Ilyenkor következnek az adatok. Igazunk bizonyítására használjuk azokat. Mert — ugye — a tények makacs dolgok. Ki vitatná ezrt a bölcs megállapítást. Kérdés: a számok valóban csak a színtiszta valót bizonyítják? Általában jó Igazuk van a hatóságoknak. a felelős fórumoknak, amikor a tavalyi évre azt mondják: általában eredményesen zárták a gyöngyösiek. — A több mint harminc gazdasági egységnél végzett felmérés és a személyes tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a főbb termelési mutatók teljesítése iparáganként és gazdálkodó egysegenként differenciáltan valósult meg. Ez az összegezés már az óvatosabb fogalmazást érzékelteti. Mintha az „általában jó” realitását akarná értékelni. Ha tehát djfferenciáltan valósultak meg a főbb termelési mutatók, akkor imitt- amott hiányosságok is mu- . tatkoztak. Ha azt mondjuk, a városban a termelési értéket jelző terv 96,5 százalékot ért el a valóságban, a nettó árbevételi terv pedig 99,1 százalékot, akkor egyfelől megnyugtathatjuk magunkat. Valahogy így: no, lám csak, egészen jól csengenek ezek a számok. Másfelől viszont az foglalkoztathatja a felszínt nem abszolutizáló koponyákat. hogy milyen értékvölgyeket takargathatnak azok, akik ettől az átlagtól elmaradtak. A kérdés megmarad: csak az atlaara figyeljünk-e, vagy a „lemaradókkal” foglalkozz, ■ zunk stJJÍ&et? ; Ha kellemetlenebb is A konkrét helyzet konkrét elemzése: erre a nagyon fontos és elkerülhetetlen, minden mást megelőző törekvésre hívta fel a figyelmünket klasszikus filozófusunk. A jó tanács örök érvényű. Aki haladni akar, nem tehet mást. Mert szépen hangzik, hogy a MEZŐGÉP, a szerelvénygyár, és a kitérőgyártó üzem ..kia»:gasló” eredmény birto-. kában várta az új évet. A könnyűipar tíz százalékkal haladta meg a korábbi időszak szintjét és az élelmiszert előállító ipar is tizenhat százalékkal múlta felül a bázisát. Jó ezt hallani? Feltétlenül. Sokat, használhatna azonban az is, ha a „miért”-eket is. végigkutattuk volna. — A gyöngyösoroszi ércbánya termelési értéktervét teljesítette, de a nyersére termelésében jelentősen lemaradt. amelynek oka a termelői létszám hiánya. » Ok ,és okozat. Rá lehet bólintani és azt is hozzátehetjük, nincs mit tenni. Ha nincs elég bányász, nem lehet elég nyersére sem. Miért nincs eleg bányász? Bizonyára sok tennivalóhoz vinne el ennek a kérdésnek a megválaszolása. De ha ezt nem tesszük meg, változtathatunk-e kedvünk szerint a meglevő állapotokon ? Lész-e több nyersére?. Ami nem elkerülhetetlen Nem szépítjük a dolgokat. Kertelés beikül megállapítjuk, hogy: — A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 4. sz. gyöngyösi gyára a közepesnél rosszabb .terméket exportált. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat exportcikkeinek majdnem egyharmada nem felelt meg. A parketta- gyár csak árengedménnyel tudta értékesíteni minőségi kifogások miatt a mozaikparkettát.,. Hátha még azt is hozzátesszük. hogy a hivatalos állásfoglalás szerint is „visz- szatérő gond” volt az elmúlt év során ..az exporttermékek viszonylag gyenge minősége". Tetszik figyelni? Méghogy „visszatérő” és „gond”, és „viszonylag” gyenge minőség. Olyan fogalmak ezek. amelyeknek a súlyát csak a mostani nagyon tapintatos fogalmazás képes csökkenteni. Kérdés: szükség van-e ilyen „humánus” módszerre, ha egyszer mindez nem is kis összegeket jelent a gyöngyösi üzemekben is, de a népgazdaság egészében is. Mert a gyártmányok minőségének legfőbb oka a — hanyagság. Akár a munkás hanyagsága. akár a belső ellenőré, akár az előkészítőké. Tehát nem eleve elháríthatatlan körülmények játszanak közre a gyenge minőség „elérésében”. És akkor...? Majd igyekszünk, kérem! Megfogadjuk, hogy...! Hányszor fogadták meg a múlt évben, hiszen „visszatérő gond” volt az a bizonyos „viszonylag gyenge minőség”? A pártszervek is Nem valami szívderítő tény, hogy az állami építők a várt lakásoknak csak a felét adták át, a tanácsi építők még a módosított lakás- építési tervükkel sem tudtak megbirkózni, a közműépítők nem készítették el a kétezer köbméteres víztárolót, a Kálvária-dombi iskolaközpont munkálataiból pedig csak a 42 milliós érték ötven százalékát tudta elvégezni az állami építőipar. Ezek a részletek elhalványítják a „város, egészének” összképét is. Nem meglepő tehát a reagálás: — A pártszervek az év folyamán operatívabban foglalkoztak a gazdaságpolitikai feladatok megoldásával. Ennek egyik következménye a gazdasági vezetés színvonalának emelése érdekében végrehajtott kádercserék és fegyelmi eljárások végrehajtása. Tehát az „ige hirdetése" után következett a tett. És most már ettől minden egy csapásra megoldódott? Naivitás lenne ezt feltételezni. A városi pártbizottság továbbra is sürgeti, hogy az alapszervezetek a gyártmányszerkezetek korszerűsítését és az exportképesség fokozását a .maguk eszközeivel sürgessék, segítsék, ellenőrizzék. Még egy szempont Könnyű a „címzést” feltüntetni. Mert így szoktuk: a dolgozók. Vagy: a középvezetők. Esetleg: a műszakiak. Még gyakrabban pedig: a vezetők. Nem h rizek ezekben a címzésekben. Ha egy termék minősége rossz, abban mindenki egyaránt ludas. Persze, más-más arányban. Miután nálunk az egyszemélyi felelősség mégiscsak az igazgatóé — elsősorban ő a legfőbb felelős. Utóvégre, neki áll a rendelkezésére minden eszköz. Ö adja ki az utasításokat, ő jutalmazhat és büntethet, és így tovább. Kulcsfigura. Hogy ez milyen mértékű anyagi elismeréssel jár együtt, az egy egészen más kérdés. Fél mondattal utalva rá: nem egészen olyannal, mint kellene. De hát... Az adott helyzetből kell kiindulni. — Érvényt kell szerezni annak az igénynek, hogy vezető beosztásban a követelményeknek megfelelő, változtatásra képes és arra kész emberek dolgozzanak, akik érzelmileg is azonosulnak az előttünk álló feladattal. Ez a városi pártbizottság véleménye. Ha úgy tetszik, tehetjük hozzá az előzőekhez, az alapfeltétele annak, hogy Gyöngyösön is lehetőség nyíljék a szükséges, további lépések . megtételéhez. Ahhoz, hogy né csak magya- rázgas&uk a tényeket, hanem sikerrel használjuk agyunkat is, erőnket is. Sikerrel, egyenlő: haszonnal, egyenlő: közmegelégedéssel. G. Molnár Ferenc s halat, mi falat" A Balatoni Halgazdaság ötvenmillió forintos költséggel épült halfeldolgozó üzemében a próbaüzemelés után fokozatosan emelik a, termelést. Céljuk napi egy vagon hal megtisztítása és fagyasztása. A tömbfagyasztott halat, mint félkész terméket értékesítik. Az üzem a halgazdaság által kifogott halat dolgozza fel. Raktárban a tisztított hal (MTI totó — Fehérváry Ferenc, felv. — KS) Az áfészek a kistermelőkért Az elmúlt években az általános fogyasztási szövetkezetek alapvető feladata lett a kistermelők támogatása, munkájuk szervezése és az értékesítési biztonság megteremtése — állapította meg a SZÖVOSZ elemzése, amely egyúttal az elkövetkező évek feladataira is felhívta a figyelmet. A kistermelés anyag- és eszközellátásában az áfészek kiemelkedő szerepet vállalnak. Az elmúlt évben mintegy 350 millió forint értékű vetőmagot, 450 millió forint értékű műtrágyát és növényvédő szert, több mint 200 millió forintért pedig szer- árut adnak el a kistermelőknek,. 3200 elárusítóhelyen 1,2 millió tonna takarmányt, továbbá jelentős mennyiségű palántát, szőlő- és gyümölcs-, szaporító-anyagot, tenyészállatot és naposbaromfit adtak át a kistermelőknek. A kapcsolat túlnő az egyszerű adásvételen. Az áfészek nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági szakcsoportok kiépítésére és fejlesztésére. Az adatok szerint mintegy 2600 szakcsoport működik az országban, tagjaik száma meghaladta a 200 ezret. Nyúltemyésztéssel több mint 800 szakcsoport foglalkozik, kerthasznosítással 450 hozzávetőleg ennyi jegyezte el magát a méhészkedéssel. Legtöbben a sertéstenyésztéssel foglalkoznak, mintegy 62 ezren. A szakcsoportok közös értékesítése évente több mint négymilliárd forintot tesz ki. Árutermelésük több termékből öt év alatt megkétszereződött. Ilyen például a zöldség és a gyümölcs. A sertéstenyésztők is. csaknem kétszer annyit adtak 1980-ban, mint 1975-ben. Az áfészek integrációs tevékenysége elsősorban a kistermelői hagyományokkal rendelkező térségekben, mindenekelőtt Bács-Kiskun, Békés. Csongrád. Gvőr-Sopron, Komárom és Fejér megyében jelentős. A szövetkezetek a következő időszakban fokozzák a nagy termőképességű növényfajták és állatok értékesítését, ezzel még nagyobb gazdasági sikerek eléréséhez segítik a kistermelőket. Űjabb mezőgazdasági ágazatokban szervezik meg a szak- tánácsadást. Mindenekelőtt a kézimúnkaigényes- növényfek termelésére újabb társulások létrehozását kezdeményezik, egyebek' között a hűtő- és a konzervipar ellátására. (MTI) 1898-1981. A kongresszusok mérföldkövei 4. AZ SZK(B)P XIV. kongresszusát — 1925. december 18.—december 31-ig — abban az időszakban hívták össze, amikor a Szovjetunió népgazdaságának helyreállítása a végéhez közeledett. Maga az élet vetette fel a párt előtt az ország'további távlatainak, a szocializmus szovjetunióbeli sorsának kérdését. Lenin ugyanis a két alapvető kérdést már megválaszolta: Győzhet-e a szocialista forradalom egy országban? Felépíthető-e a szocializmus egy országban? Lenin mindkét kérdésre igenlő választ, elvi útmutatásokat adott, de az objektív helyzetre a konkrét megoldási variánsokat nem dolgozhatta ki. Csak a fő irányt, a fő elvi-politikai koncepciókat jelölte meg. A XIV. kongresszus az ipar és a mezőgazdaság párhuzamos fejlesztése mellett foglalt állást, amelyen belül a nehézipar előnyöket élvezett. Sztálin a kongresszusi előadói beszédében így fogalmazott: „Ügy kell építeni gazdaságunkat, hogy ne a világkapitalizmus fjókvállalata- ként fejlődjék, jjanem önálló gazdasági egységként, amely főként a belső piacra támaszkodik, amely Iparunknak .és országunk parasztságának szoros összefogására támaszkodik.” A HATÁROZATOK arra irányultak, hogy gyors ütemben fejlesszék a nehézipart, a szocialista gépi nagyipart, amelynek segítségével a gyárakat és a mezőgazdaságot modern technikával lehet majd felszerelni, a paraszt- gazdaságot szocialista vágányokra lehet terelni, az agrárországot ipari országgá lehet változtatni, biztosítani lehet a szocialista társadalom felépítését a Szovjetunióban. A XIV. kongresszus új szervezeti szabályzatot fogadott el, s határozatot hozott a párt nevének megváltoztatására. Ettől fogva a párt új neve Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja — SZK(b)P — lett. Az SZK(b)P XV. kongresz- szusa — 1927. december 2— 29-ig — mint a mezőgazdaság kollektivizálásának és a szocializmus frontális támadására való felkészülés kongresszusa került be a párt történetébe. A tanácskozás méltatta az iparosítás első eredményeit. Kiemelkedő fontosságú ügy' volt, hogy a kongresszus határozatot fogadott el az első ötéves terv irányelveiről. Ezzel a tervvel kezdetét vette az ötéves tervek korszaka, az ország egész népgazdaságának tervszerű fejlesztése a szocializmus útján. Élesen merült fel a mezőgazdaság továbbfejlesztésének problémája. A mezőgazdasági termékek hiánya súlyos nehézségeket jelentett a városok és ipari központok élelmiszer-ellátásában. E gondok megoldása céljából a párt irányt vett a kollektív gazdaságok széles hálózatának létrehozására a termelési kooperáció és a nagyüzemi állami gazdaságok (szovho- zok) alapján. A kongresszus megvizsgálta a trockista-zinovjenista ellenzék tevékenységét, amely eltért a párt valamennyi alapvető vonalától és nem szüntette be pártellenes tevékenységét. Az ellenzék az osztályellenség eszköze lett. s a legaktívabb tagjait kizárták az SZK(b)P-ból. AZ SZK(B)P XVI. kongresszusa — 1980. június 26.— július 13-a — összehívásának idején a nemzetközi helyzet egyik jellemző vonása a kapitalista országokban uralkodó náratlan erejű gazdasági válság volt. A Szovjetunióban hatalmas lendülettel és kiemelkedő eredményekkel folvt a szocializmus építése. Felépültek az ötéves terv első létesítmé- nvei: erőművek, kohóművék. séoavárak és szénipari kombinátok. 1929—30-ban a Szovjetunió történetében először az ipari termelés részaránya a népgazdaságban felülmúlta a mezőgazdaság részarányát (53 százalék volt a 47 százalékkal szemben). Tömeges méretekben bontakozott ki a mezőgazdaság kollektivizálása. A XVI. kongresszus elhatározta, hogy összpontosítja a párt erőfeszítéseit a nehézipar erőteljes fejlesztésére, a vaskohászat fejlesztési ütemének gyorsítására, s kimondta, hogy a közeljövőben keleten létre kell hozni a második szén- és kohászati bázist. az Ural-kuznyecki Kombinátot. Nagy figyelmet kapott a határozatokban a közlekedés, a könnyűipar fejlesztése, a mezőgazdaság nagyarányú gépesítése, az állattenyésztés helyreállítása és fejlesztése. Az SZK(b)P XVII. kongresszusa — 1934. január 26. —február 10. — összefoglalta a népgazdaság 'szocialista átépítésének eredményeit. A Központi Bizottság beszámolója méltatta azokat a gyökeres változásokat, amelyek a párt lenini vezérfonalának végrehajtása következteben a Szovjetunióban végbementek. A szocializmus sikerei elvi változásokat idéztek elő a Szovjetunió népgazdaságának struktúrájában. A népgazdaság minden területén uralkodó helyzetet foglalt el a szocialista gazdasági rendszer; az össznépi tulajdon és a szövetkezeti-kolhoz tulajdon formájában. A Szovjetunióban mélyreható kulturális forradalom ment végbe. A XVII. kongresszus jóváhagyta a Szovjetunió második, 1933—1937-es ötéves népgazdaság-fejlesztési tervéről szóló határozati javaslatot. A legfontosabb gazdasági feladatnak a népgazdaság technikai rekonstrukciójának befejezését nyilvánította. Figyelembe véve a háborús veszély növekedését, a fasizmus hatalomra jutását Németoi^zágban, megbízták a Központi Bizottságot és a kormányt, hogy továbbra is következetesen folytassa békepolitikáját és fokozza a Szovjetunió védelmi erejét. A párt és a nép életében óriási jelentősége volt az SZK(b)P XVIII. kongresszusának, amely 1939. március 10-e és 21-e között zajlott le. A kongresszüs munkájában a legfontosabb helyen állt a Szovjetunió harmadik. 1938 —1942-es ötéves népgazdaságfejlesztési terve. MEGJELÖLTÉK a fő gazdasági feladatot, azt, hogy utói kell érni és túl kell szárnyalni a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre eső termelés tekintetében. A harmadik ötéves tervnek fontos szakaszt kellett jelentenie e feladat teljesítésének útján. (Folytatjuk) Vasas Joachim 1981. február 6„ péntek Szalagra kerüllek a halak
