Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
Megyénkben; bővülő vízhálózat ~ lflzellAtctsl gondjaink, terveink Beszélgetés ülés Györggyel, az OVH elnökhelyettesével Víz nélkül nincsen élet. Napjainkban a víznek egyre jobban emelkedik az értéke. Dr. Illés Györgytől, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesétől az ivóvíz- ellátással kapcsolatos eredményekről, tervekről — a Népújság megbízásából Fa- hidy József — kért felvilágosítást : — Hogyan ítéli meg a vidéki települések ivóvízellátását, és milyen fejlődés tapasztalható ezen a téren? — A vízellátás fejlődését az elmúlt időszakban két alapvető tényező határozta meg. Egyik — a vezetékes ivóvíz . a múltból örökölt rendkívül alacsony szintje, a másik az ország kedvezőtlen településhálózata. A nehézségek ellenére az 1950. évi 2 millió főről — a fejlesztés hatására — a vezetékes vizet fogyasztók száma mintegy 8 millióra nőtt. A tanácsokkal és az érintett tárcákkal közösen kialakított programok során vízvezetékkel láttuk el valamennyi városunkat és 1500 községünket, valamint az épülő új lakótelepeket. A fejlesztésre eddig majdnem 40 milliárd forintot költöttünk. — A fővároson kívül élő, mintegy 8 millió lakos 69 százaléka jut vezetékes vízhez, körülbelül 25 százalékra . tehető a nem vezetékes, de jó vizet fogyasztók aránya. Sajnos, a közegészségügyi előírásoknak nem mindenben megfelelő vizet kénytelen inni az ország népességének mintegy hat százaléka, vagyis több mint félmillió ember. Nagy a területek közötti különbség, a vezetékes vízellátásban. Amíg Heves és Komárom megye ellátása 80 százalékos, addig Pest .megyéé csak 59 százalékos, Szabolcsé pedig mindössze 45 j százalékos. (Budapesté 98 százaik.) Ugyanígy differenciált az egy főre jutó háztartási vízfogyasztás is. Ez országos átlagban 122 liter naponta, de Budapesten eléri a 160, a vidéki városokban a 130 litert, a községekben azonban csak 60 liter az egy főre jutó átlagos napi víz- fogyasztás. — Az országban igen sok a kjs település, a környezeti* ártalmak miatt sok helyen elszennyeződtek a vízkészletek. Milyen terveik vannak a káros hatások megszüntetésére? — 1950-ben csak a városok felében, és mindössze 240 községben volt vízvezeték, alig remélhettük, hogy néhány évtizeden belül a községek vízellátásában jelentős előrelépés történhet. A vízműtársulati mozgalom megszervezése azonban igen n.agy erőket vont be, jelentősek az eredmények. A társulatok résztvevői támogatást kapnak, a költségek átlag 2/3-át saját maguk fizetik. Eddig majdnem ezer községi vízmű épült társulati úton, és az érdekeltek majdnem 10 milliárd forinttal járultak hozzá a különböző létesítményeikhez. Bár az összlakosság 73 százaléka ma már vezetékből nyeri a vizet, mintegy 3000 községnek még mindig csak a felében van vízvezeték. Sőt, több száz községben a talajvizeik elszennyeződtek, elfogytak a helyi vízkészletek. Ezeket a településeket a tanácsi szervekkel együtt kiemelten kezeljük, és vagy vízvezeték építésével, vagy ideiglenes megoldással — mint a Pétervá- sát'át övező községekben — gondoskodunk a jó ivóvizükről. Az eLmúlt tervidőszak utolsó két évében 200 ilyen községben juttattuk a lakosságot egészséges, jó vízhez. — . Milyen tervek és lehetőségek vannak az ivóvízellátás fejlesztésére a középtávú tervben? — 1981—85 között mintegy 15 milliárd forintot irányoztunk elő a városok és községek vízellátásának fejlesztésére. további kétmillárdot a meglevő létesítmények rekonstrukciójára. A VI. ötéves terv időszakában a vidéki városc.c vezetékes vízzel ellátott lakosságának aránya 89 százalékról 95 százalékra, a várossá fejlődő középfokú településeké 80 százalékról 86 százalékra, az egyéb falvakban élő ellátottaké pedig 54-ről 68 százalékra növekszik, — megyénkben a VI. ötéves terv esztendeiben újabb 16 község kap egészséges ivóvizet —. öt év alatt 950 ezer lakos jut vezetékes ivóvízhez. — A fontossági sorrendben első helyen a munkáslakta települések állnak. A vidéki települések ellátását szolgáló víztermelő-kapacitás mintegy napi 600 ezer köbméterrel, a hálózatfejlesztés mintegy 5000 kilométerrel növekszik. Ez összhangban van a több szintes lakásépítési program legszükségesebb közműfeltételeivel és lehetővé teszi az intézmények és a helyi ipari vízigények kielégítését. — Hogyan látja a városok és a községek vízvezetéki ellátásának alakulását hosszabb távon? — Az ezredfordulóig dolgoztuk ki a hosszú távú terveket. Tovább korszerűsödik a településhálózat, győrsül a városiasodás! folyamat, és szorosabb lesz a városok és a környező községek kapcsolata. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a helyi vízkészletek teljesen felhasználódnak. és a környezetszennyeződés is fokozódik. Alapvető célunk, hogy 2000- ig a lakosság 95 százalékát ellássuk vezetékes ivóvízzel. — Köszönjük a tájékoztatást. ! Fórum, Gyöngyöshalász n kenyér megmaradt Amikor három óra eltelte után megkérdezte a megyei pártbizottság első titkára: — Akkor most már befejezzük? — senki sem mon■s dott ellent. A beállt csendben jókedvű hang szálait meg: — Vaskó elvtárs, a kenyér mégiscsak megmaradt. Odamutatott az asztalon heverő kétkilós veknire. Mert úgy történt, hogy három órával korábban maga a megyei első titkár így biztatta a jelenlevőket: — Beszélgessünk, hadd mondja el mindenki azt, amit el akar mondani. — Majd odamutatott a kenyérre. — Legfeljebb megesszük a kenyeret. A derültség akkor is végigszaladt a széksorokon Ahogy a záró pillanatokban is. Ez a fajta közvetlenség jellemezte a találkozót, aminek azonban voltak nagyon feszült pillanatai is, hiszen elhatározták, hogy mindenki őszinte lesz. Az igazság pedig olykor kényelmetlen helyzeteket is teremt egyik-másik személynek. Miért is jött össze ez a gyöngyöshalászi fórum? Hiszen aligha mondhatja bárki, hogy a megyei párt- bizottság első titkárának legfőbb elfoglaltságai közé tartozna az ehhez hasonló találkozókon való részvétel. Nem is tehetné, még ha akarná sem, mert nem azért választották a tisztségébe. Amiből az is következik, hogy a gyöngyöshalászi eset eltért a szokásostól. Annyiban is, hogy ott csak azok jelentek meg, akik a község valamelyik szervezetének vezetőségéhez tartoznak. Szűk körű társaság jött tehát össze Mi lehetett az a fontos do- -Og, ami ennek a találkozásnak a megszervezését szorgalmazta? Közvetlenül a választások. Ez a felszín. Elégedetlenség, rossz közhangulat. Ez a mély. Hónapok óta „mondják”... „azt beszélik”..., és ehhez hasonló kezdetű mondatok hangzottak el. Hogy ez így, amaz másként, de hogy hol itt sértették meg az igazságot, hol ott. Kérdőjelek sorakoztak egymás mögé és ezekre válasz nem érkezett. A kérdések pedig egyre terjedtek. Voltak, akik emiatt úgy fogalmaztak: — A gyöngyöshalásziak körében nyugtalanság támadt. Márpedig ha egy egész községet foglalkoztat valami, valami érthetetlen jelenség, az rossz. Sőt, ahogy múlik az idő, egyre rosszabbá lesz. Ha pedig azt mondjuk: szocialista demokrácia, akkor kutya kötelességük azoknak, akik valamilyen közhivatalt betöltenek, odaállni az emberek elé és elmondani a dolgokról mindent, amit tudnak róla. Ügy tetszett, a gyöngyöshalásziak a megye első titkárát tartották egyedül alkalmas személynek ahhoz, hogy azokra a bizonyos kérdőjelekre feleletet, adjon. Mert nálunk szocialista demokrácia van. Ugyanis korábban is kaptak már felvilágosítást más tisztségviselőktől is, de hát néhány embernek ez nem volt kielégítő. Itt a lényeg. Egy-két személy felvállalta a szóvivő szerepét és az egész lakosság nevében fogalmazott. Sőt! Ök mondták el, mi történt a párttagok körében, a KISZ-ben, hogyan gondolkodik a tanácselnök, a párttitkár, a tsz- elnök, a Hazafias Népfront helybeli vezetője és még mások is. Akik pedig szintén ott ültek a kis teremben és... jó darabig hallgattak. — Akármilyen fejlett is a tudomány, az ma még nem megy, hogy belelássunk az emberek fejébe — jegyezte meg a megyei első titkár. Pedig egy-két személy ezt a fajta képességet sajátította ki magának ebben a községben. Akadtak támogatóik is, akik hordták nekik a pletykákat. Mert ők, a lakosság „képviselői” sem az egyik testületben, sem a másikban nem voltak ott, de „hallották”, hogy... Az ellenérvekre pedig-nem- sokat hederítettek. Elintézték azzal, hogy „persze, csak nekünk merik megmondani az emberek, mi a véleményük. mi az igazság, mert félnek”. Bizonyíték? Sehol semmi. Feltételezéseik megmaradtak a „hallottuk” fundamentumán. Hát ha ez komoly érv...?! Mentek ide. írtak oda. Fáradságot nem kímélve, a vállukra vették az egész országot. Ez még önmagában nem lenne baj, ha az igazságért harcoltak volna ilven kitartóan. Ha vállaltak volna minden kényelmetlenséget csak azért, hogy végre napfényre kerüljön az igazság. De ők csak arra figyeltek, amit. ök állítottak. Még ezen a mostani tanácskozáson is. — Miért tételezi fel, hogy én azt gondolom, hogy...? — kérdezte meg egyszer a megyei első titkár, amikor már többedszer elhangzott a megjegyzés, hogy: — Vaskó elvtárs most persze azt gondolja, hogy... » Stereometrograph A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál munkába állították a Slereometrograph F— 11. típusú NDK gyártmányú gépet. Ez a gép — a hozzákapcsolt számítógéppel — automatizálja a térképkész,i- tést. Ezenkívül haszosítha- tó még a környezetvédelemben. a műemlék épületek helyreállításánál, a lakásrekonstrukciónál és a nyersanyag-lelőhelyek feltárásánál is. A képen: munkában az új gép. (MTI fotó — Weber Lajos felv. — KS) így látták az ellenőrök Árváltozások után az üzletekben Mint. ismeretes: központi intézkedésekkel újabb árváltozásokra került sor a hazai kereskedelemben 1981. január 19-től. Ha a módosulások éppenséggel nem is érintik különösebben érzékenyen a fogyasztókat, a közvéleményt mindenesetre meglehetősen élénken foglalkoztatja mindmáig, hogy mi, mennyibe kerül, mire futja a pénztárcából. S érdeklődéssel figyelik a boltokat — természetesen a kereskedelmi felügyelők is. Mert a fogyasztói érdekvédelem — ahogyan vallják — ilyentájt kiváltképpen aktuális. Az áru- és árrengetegben, hogy úgymond, minden előfordulhat... v A megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársai és a szekszervezetek társadalmi aktivistái egyaránt feladatul kapták a napokban, hogy széles körben tájékozódjanak az üzletekben, ellenőrizzék az árrendezés végrehajtását, próbavásárlások mindent el lehetne mondani ezzel a gyöngyöshalászi fórummal kapcsolatban. Kezdve azzal, hogy milyen mértékű türelemmel kell rendelkeznie manapság nálunk egy felelős beosztásban levő személynek, folytatva a szocialista demokráciának azzal a tulajdonságával is, hogy a mások ideje sem el- herdálnivaló, a makacsság pedig nem egyenlő a tánto- ríthatatlansággal, majd nyomatékosan aláhúzva, hogy nem az a lényeg, ki mondja, hanem az, hogy mit mond. Márpedig áz igazság akkor is igazság, ha azt olyanvalaki hangoztatja, aki egy sor dologban tévedhet vagy tévedett. Egyszóval: demokrácia ez. kérem, mégpedig a javából. Ez a gyöngyöshalászi fórum legfőbb vonása és lényege, A világban nem sok felé lehetne azt megtenni, amit megtettek ebben a kis községben. Aki világosan lát az események mögé is, annak ezt a megállapítást nem kell magyarázni. De aki csak a körülmén3'eket ismeri meg a mostani sorok alapján, az is érzékelheti, hogy nálunk valóban elmondhatja mindenki a véleményét — nemcsak négyszemközt. A nyilvánosság jó azért is, hogy ez a vélemény ne maradjon egy-két személy élménye. Hadd hallják mások' is. Mert ha időben napirendre tűzték volna ezeket a kér. déseket Gyöngyöshalászon, ha akár a falugyűlést használták volna fel a véleménycsere megtartására, nem kellett volna ezt a mostani három órát ezzel eltölteni Már régen pontot tehettek volna a kérdőjelek után, amiknek egyik sajátosságok az is, hogy maguktól soha nem egyenesednek ki. Sőt, minél jobban telik fölöttük *az.idő, annál kényelmetlenebbé válnak. Ezt kell elkerülni. G. Molnár Ferenc sokkal szerezzenek tapasztalatokat az értékesítésről. Azóta pedig hol itt, hol ott tűnnek fel a vevők között, vizsgálódnak, észrevételt tesznek, figyelméztetnek vagy felelősségre vonnak. ■ ■ ■ Vajon, mi gyűlt össze eddig a „tarsolyaikban”? — kérdeztük nemrégiben Egerben a megyei kórház, a Fi- nomszerelvénygyár, illetve a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat négy társadalmi kereskedelmi ellenőrét, Csörgő Lászlónét. Bodor Gyulát, Túri Sándort és Sza- niszló Elemért. — A laktanya melletti, illetve a „Ráckapu” ÁBC- áruházakban, valamint a Bajcsy-Zsilinszky utcai háztartási boltban kezdtük látogatásainkat — válaszolták a kórháziak —, s hadd tegyük hozzá mindjárt azt. is, hogy az első benyomásaink általában nem rosszak. Az átárazásban különösen az utóbbi helyen végeztek a kereskedők precíz, jó munkát. A Csebokszári lakótelep sarkán levő egységben a kínálat is olyan bőséges volt, hogy úgyszólván csak a Tibi csokoládé meg a kétkilós liszt hiányzott. Ugyanekkor az igazsághoz tartozik az is, hogy a Baktai úti testvérárudában vagy hiányos, vagy a zavaró, kettős árfeltüntetéssel találkoztunk. A „kiszúrt” cikkeknél nem volt világos, egyértelmű, hogy voltaképpen mennyit is kérnek értük. Aztán, ki ne feledjük — jóllehet nem nagy a tévedés, ráadásul pedig a bolt kárára követték el a hibát — bizony előfordult, hogy a nem egészen ötven forintos vásárlásnál 84 fillérrel többet blokkoltak! Nem állítjuk, hogy szándékos a tévedés, hiszen senki sem ellensége önmagának, megértjük a pénztárosnő fáradtságát, de pyilván szóltunk miatta. A bervaiaknak sem adódott nagyobb okuk a panaszra, A többnyire a munkahelyükhöz közelebb eső felnémeti boltokban történt „portyázásaikról” úgy tértek vissza, hogy kirívóbb szabálytalansággal nem találkoztak. Talán — ahogyan kiderült — azért, mert vizsgálódásaik csaknem egybeestek a vállalati belső ellenőrzéssel, előfordult, hogy olykor szinte egymásnak adták a kilincset. Vagy egyszerűen azért volt rend, mert — mint a szomszédos Felsö- tárkányban, Ábrán Pálné vegyeskereskedő is bizonyította —: megtanulták, megszokták. Hasonló véleménnyel volt az állami építők társadalmi kereskedelmi ellenőre is. de hozzátette: például az üvegvisszaváltásoknál máig nem szűnt meg a bizonytalanság. Ügy érzi, hogy nem mindenütt vannak tisztában a betétdíjakkal. S ha a kereskedőkre hellyel-közzel még ráfér a „tanulás”, a fogyasztókra sokkal inkább. Nem ártana, ha teljes közérthetőséggel kinek-kinek mindenütt tudtára adnák a változásokat! S miről beszélt Habis László, a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének vezetője? Nos, olyanokról, hogy ösz- szességében maguk sem szereztek éppenséggel kedvezőtlen tapasztalatokat. A január 19-ét követő első na-‘ pókban 25 helyen jártak, de igazán inkább csak jót mondhatnak találkozásaikról. A kereskedők becsületére válik már az is, hogy egy nagyobb üzlet kivételével mindenütt munka után, illetve a munkaszüneti napon, tehát a vásárlás legkisebb korlátozása nélkül végezték el a felkészülést az árváltozásra. Gondoskodtak a zavartalan ellátásról, a boltokat a készleték teljes körű felvétele jellemezte. A különféle cikkek többnyire helyes árakon kerültek forgalomba. a vevők szándékos megkárosítását nem vették észre. Szinte csak az építőanyagoknál észleltek kisebb mértékben helytelen árkerekítéseket. Például a ludasi áfész 1. számú TÜZÉP-tele- pét kellett új leltár készítésére kötelezni, mert a parkettánál eltértek az induló áraktól. — Ügy tartom azonban —■ hangsúlyozta —, hogy alighanem általános a zűrzavar az „üvegfronton”, mert mi is csaknem lépten-nyomon szemben találtuk vele magunkat. Az öblösüveg-visz- sza váltásakor 0,50—1,00 forinttal majd mindig kevesebbet számoltak. Amíg például a füzesabonyi nagy ABC visszaváltó részlegében. vagy történetesen Gyöngyössolymoson nem ért bennünket „károsodás”, a GYÖNGYSZÖV áfész gyöngyösi, Április 4. utcai üzletében hat üvegnél, vámos- györki vegyesboltjában pedig nyolcnál egyaránt 2,50 forinttal „rövidítettek” meg bennünket. Ami fölöttébb megengedhetetlen, mert lényegeben mindössze háromféle üveg árát kellene a boltosoknak megismerniük. Cseppet sem véletlen tehát, ha Gyöngyösön mindjárt a helyszínen 400 forintos bírsággal figyelmeztettünk er- re. , Szóval: ez a helyzet az első napokban. S reméljük: a jó — csak tovább javul. Gyóni Gyula IMpnjHfSn.Gb 1981. február 1., vasárnap
