Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

Msgyénk képzőművészete A közönség, , a kritikus sürget Kishonlhy Jenő freskója Egerben Elhangzott már az a véle­mény és nem is egyszer, hogy igazán jelentős képző­művészeti esemény csak ak­kor történik Egerben, és a megyében, ha országos a ki­állítás. amit itt rendeznek. Egerben például akvarell- biennálékat! Vagy felavat­nak egy-egy alkotást, mint Makrisz Agamemnon Lenin- szobrát Egerben. Vagy a Hatvani Galéria fogadja a portré- és tájképfestők se­regszemléjét. (A Hatvani Ga­léria egyébként a hazai kép­zőművészet jeleseit rendsze­resen egyénj tárlatokon mu­tatja be.) Ezt a vélekedést persze nem lehet sem mérceként el­fogadni, de summásan elvet­ni sem. Az igazság magva azonban feltétlenül megtalál­ható benne. Ha nem is azzal a felhanggal, ahogyan ezt a vélekedők kimondják. Ha a közönség oldaláról tekintem Eger és a megye képzőművészeti életét — és ezt az életet a tárlatok tük­rözik —, akkor valóban a látvány, a tárlatokon, a köz­tereken felismerhető újdon­ság. az új stílus, az új gon­dolat az, amit fel kell je­gyeznünk, Ha van. Ha mu­tatja ilyen magát. Ha olyan elevenséggel' keresi a közön­séget. hogy az kénytelen ész­revenni azt. aki miatta, érte fáradozik. Hamarjában azon­ban nem mondhatunk mást, mint le kell szögeznünk azt a száraz és egyáltalán nem vigasztaló tényt, hogy a Gár­donyi Géza Színház előcsar­nokában, a városi tanács előcsarnokában, a Megyei Művelődési Köepont Kisga- lériá.iában a helyi művészek igen ritkán láthatók mosta­nában. Szépszerével magunk sem tudjuk megmondani, mi­kor is volt olyan, értékeket felmutató tárlat, amely akár kollektive, akár egyéni kiál­lítás formájában jelezte vol­na, hogy Egerben és a me­gyében egy önálló művész- «’csoport él és reprezentálja az országrészt. Azt az atmoszférát adja. amely két­ségtelenül létezik, főként eb­ben a patinás és nagy múltú bükkalji városban. Hallom azonban az ellenvetést! Az ősszel a képzőművészeti vi­lághét alkalmából láthattuk a Vármúzeumban Balogh László kinetikai kiállítását!? Ez igaz, de azt már kérdezni is merészség, hogy vajon ez skarta-e reprezentálni mind­azt a sokágú művészi törek­vést. amely itt mégiscsak fel­tételezhető. Megközelíthetjük a kérdést szervezeti oldaláról is. A He­ves megyei képzőművészek, festők, grafikusok, szobrá­szok, kinetikusok, a textíliák művészei egy nagyobb táj­egység, a Képzőművészeti Szövetség észak-magyarorszá­gi szervezetében is jelen van­nak. Borsod és Nógrád mel­lett és velük együtt kapcso­lódnak szervesen és szerve­zetten az ország képzőművé­szeti életébe. Hatások és köl­csönhatások érik ezt a foly­ton változó megyei együttest, amely létszámában is most van erősödőben. Igaz, a sta­tisztikai megközelítések itt nem sokat érnek. Ha csak a létszámgyarapodást tekinte­nénk, akár arról is írhat­nánk. hogy az állam; meeé- natúra jelesen megtette a magáét. A Dohnál-, Pusztai-, Sarkadi-házaspér egri letele­pedése folyamatot indítottéi, amely egy egri művésztelep körvonalait vetíti élénk. A tanárképző főiskola mű­vésztanárai. illetve az a tény, hogy itt művésztanárok oktatnak, ugyancsak a kö­zösségi. az eredményes mun­ka irányába hatnak. A há­rom művészházaspár és a főiskolán oktató művész- együttes két lehetséges fó­kusz. Ha kölcsönhatásban vannak, ha egymás/ hatását felerősítik, akkor a jelenleg is tartó átmeneti korszak — a stagnálás, a parányi lét és e virágzó alkotó munka kö- *j(t — lerövidülhet. Es fel­nőhet — legalább addig — m a Heves megyei gárda. %ogy a Salgótarjánban és Miskolcon megrendezett ta­vaszi-őszi tárlatokon nem­csak mutatóban látnánk tő­lük egy-két alkotást. 2 Mindehhez azonban az kell. hogy az Egerben, s a megyében élő és munkálkodó képzőművészek a mainál jó­val nagyobb igénnyel lépje­nek fel önmagukkal szemben. Az egymásra gyakorolt ha­tás-kölcsönhatás eredménye­képpen jöjjön létre egy kö­zösséget összeforrasztó alko­tói szellem, a megmutatás­nak az a nemes igénye, hogy a művészben megfészkelő új érzés, új gondolat a nyilvá­nosságot keresse, mert az al­kotás a holnap érzéseit és gondolatait ígéri a közönség­nek. Ma sem elegendő, mint ahogyan sosem is volt ele­gendő régi stílusok, régi gon­dolatok, régi hangulatok is­métlése! De a technikai já­tékok. az itt-ott bravúr- trükköket mutató megoldá­sok sem helyettesíthetik az új szellemiséget, azt az újat. akarást, amely az egyetlen ideálja lehet, minden alkotói egyéniségnek. És itt jutunk el az egyéni­ség. az önálló szemléletet fel­mutató, a mának a holnapot üzenő művész karakterje­gyeihez! 3 Ennek a témának a meg­közelítéséhez nem nagy ön­bizalommal fogok hozzá. Is­merem az érzékenységet, azt a bizonyos harckészültséget, amely ilyenkor keletkezik a védekezés okából. Mert tá­madásnak vélnek néha olyan véleményt is, amely azért íródik le, hogy a közös ügy, a közös szándék miha­marabb nyilvánvaló legyen. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az elmúlt ősszel érte­kezletet hívlak össze, azzal a határozott szándékkal, hogy a megye képzőművészei, ze­nészei, jobban számba vett kultúrmunkásai között vala­mi közösségféle alakulna ki. A szándék maradt. A meg­hívottak jelentős része sze­mélyes sérelmeket, anyagi si­ralmakat terjesztett elő, sőt olyan kívánságokat, hogy a rendelkezésre álló és művé­szetre fordítandó kereteket ki kell „porciózni” és akkor minden megy magától, meg­szűnik a művészek létbizony­talansága stb. Néhányan, a nem alkotók közül ismerjük a képzőmű­vészek egri és Heves megye­béli állapotát.. Ügy találtuk akkor, hogy ezek a követelé­sek vagy nem úgy alaposak, ahogyan előadták, vagy a tényleges értékrendet illető­en a felszólalók csak szub- jektíve tájékozottak. Egy bi­zonyos: a harsogó igények nem álltak semmiképpen aránkban azzal, amit a kö­zösség a mai helyi képző­művészektől kap. És ez itt a lényeg! Értem, tudom, alkotói vál­ságok, stílusváltások, forma­váltások vannak. Nem gép az ember, hanem a sorsát így-úgy megvalósító test és lélek. Tudom, Kishonthy Je­nő a nyáron egy kis. mére­tű freskót fejezett be, hogy nemsokára egy nagyobbhoz fogjon hozzá. Blaskó János és Nagy Ernő keltőslogat, ők mindenütt jélen voltak és vannak azokon a kiállításo­kon, ahová meghívják őket. Kastaly István a majdnem kilencven évével töretlen lel­kesedésével festi a szűkebb pátria általa lírává oldott tájait. Pusztai Ágoston Pes­ten állított ki, a szobrászok kútjai-alkotásai Eger belső teteit ruházzák fel hangulat­tal. A fiatalok is látszani akarnak. De mindez. amit ma Egerben, a megyében le­hetőségként tartunk nyil­ván, nincs arányban azzal, ami történik. Kell, hogy a művésznek le­gyen kifelé is, a társadalom­mal szemben is igénye. És legalább ugyanilyen, ha még ; nem nagyobb mértékben és minőségben legyen igénye önmagával szemben is, hogy az alkotások, az anyagba zárt új gondolatok létrejö­hessenek. És akkor olyan ki­állítások is lesznek, amelyek nyomán megtanulják az egyes egri, vagy Heves me­gyei alkotók nevét. És. ami­kor egy újabb kiállításra hívják a látogatókat, azok még emlékeznek arra. amit egy fél évvel, vagy akár két évvel korábban is láthattak. Vagy Hatvanban, vagy a Gárdonyi Géza Színházban, vagy a Megyei Művelődési Központban, vagy akár a Volán klubtermében is. Én még emlékszem arra, hogy olt. a Volán klubtermében az. idős Kátái Mihály grafikáit mértékadóan dicsérték. Mindezt, amit most leír­tam. baráti beszélgetésben vitatgattuk már. Most is azért ismétlem, mert a töb­bet és a jobbat sürgetném, ott, ahol ezt sürgetni talán fölösleges. De kit nem sürget az idő? Farkas András Mitől népszerű? 13. Égy férfi, akit Marlene már Hollywoodban ismert, egészen a harmincas évek elején, és aki Párizsban ki- és bejárt nála — mint az „intimusa”, Max Colpet — megpróbálja elmagyarázni, miért így történtek vele a dolgok, ahogyan történtek. „Marlene soha nem volt „a legnagyobb”, mint Greta Garbo, amikor még Holly­woodban dolgozott ... A filmjei közül sok. melyeket ma megcsodálunk a televí­zióban, akkoriban egyálta­lán nem volt közönségsi­ker... A legtöbb hollywoodi producer nem tudott mit kezdeni excentrikus modo­rával. és amikor szerződés­re került volna sor, hátat fordítottak neki ...” Nagy, a szónak annak az értelmében, mint világ­szerte ismert és népszerű nem a nagyon is különböző minőségű filmjei által lett Marlene Dietrich, hanem író barátai által, mint Erich Maria Remarque, Noel Coward, Ernest Hemingway — és néhány , ilyen híres emberrel folytatott ügy ál­tal. „Igazán nagy csak a Hit­lerrel szembeni ellenséges­kedése által lett, mely őt — a nem zsidót — Ameri­kában a főként zsidó emig­ránsok között a „másik Németország” és az ellenál­lás szimbólumává tette. . . Amikor határozottan felvet­te az egyenruhát, és mint égy katona vonult Európa csatatereire, csak akkor lett ,.a Dietrich, a mítosz, a le­genda . . Mentorával, Josef von Sternberggel három sikeres filmet forgatott a Para- mountnál, — és végül „el­vetették”. pontosan két év­vel Hollywoodba érkezése után, mert nem akart más rendezővel játszani. Következő közös filmjük, a „Szőke Vénusz” figyelem­reméltó bukás volt. És mi­kor végre Sternberg nélkül forgatott, még nagyobb fiaskót élt át („Song oi Songs. 19,33). Marlene az utolsó pillanatig vonakodott attól, hogy .megcsinálja ez! a filmet, (le végül a produk­ció1. egy ,1115 000 dolláros . ke­resettel kényszeritétte erre; 'így bánnak el a sztárokkal. Josef 'Von Sternberg 1933 tavaszán. Hitler ¥1,lenére ■-r bár’ zsidó ..származású volt •—,. még egyszer . Berlinbe ment, és fáradhatatlanul tár­gyalt az Ulávál. Szemmel láthatólag Marlenével ígért filmet a németeknek, — Ö maga Párizsban ült, látta az első berlini zsidó emig­ránsokat, de feltűnően óva­Külterület? Nincs szakképzett test- nevelőtanár négy járá­sunk iskoláinak több rhint felében! Nem lenne foga­natja megyénkben a kü­lönféle országos fórumo­kon hozott határozatok­nak. hogy megkülönbözte­tett figyelmet kell fordíta­ni az ifjúság, különösen a tanulóifjúság testnevelésé­re? Nem erről ran szó. Az elmúlt öt év alatt me­gyénkben ötven testneve­lő kinevezésére került sor. A városokban lényegében nincs már testnevelő miány. Ehhez hasonló eredmény elérése a feladat a követ­kező tervidőszakban a községi iskolákba n is. Az igényt határozatban fogal­mazta meg a közelmúltban a megyei tanács végrehaj­tó bizottsága. A beszámoló az ifjúság testnevelésének és tömegsportjának ered­ményeiről. jelenlegi körül­ményeiről szólt. Ezek sze­rint a gyöngyösi járásban a testnevelés szakos ellá­tottság még a negyven szá­zalékot sem éri el. a 26 iskola és három tagiskola közül mindössze tizenegy­ben tanít testnevelő. de Domoszlón. valamint Hor­ton két-két szakos nevelő van a testületben. A városok vonzereje két­ségkívül nagyobb. Az el­múlt évtizedben a járás is­koláiból IX testnevelő tá­vozott. Szerepe volt ebben az oktatási feltételeknek: kevés a tornaterem. s an­nak is. hogy a oályakezdn- ket keres községbe csábít­ják ideális körülmények. Tavaly öt pályázatot hir­dettek meg. de mindössze két állást sikerült betölte­ni. Azt gondolhatnánk, hogy £ idén elárasztják a pályáza­tokkal ebből a járásból a most végző főiskolásokat. Ezzel szemben csak három, testnevelői állást kínálnak. Az oktatók létszáma a. ta­nulócsoportok számától, a kötelező óraszámtól függ. Vannak már kialakult, ál­landósult összetételű tan­testületek, melyeknél elő­fordul. hogy némelyik tárgy oktatását képesítés nélküli nevelő végzi mind­addig, amíg nincs ürese­dés. Többnyire a kisebb falusi iskolákra jelemző ilyen szükségmegoldások alkalmazása. S azon is múlhat a pályázat meghir­detésének eredménye, hogy a végzők szakpárosítása megfelel-e az igényeknek. összetettebb. bonyolul­tabb a határozatok megva­lósítása. mint amilyennek első pillantásra tűnik. Töb­bek között még nagyobb figyelmet kell szentelni a főiskolai képzés és a mu­tatkozó szükségletek köze­lítésére. Szorgalmazni és támogatni kell szűkösebb gazdasági körülményeink között is a községi kezde­ményezéseket a feltételek javítására. Ez utóbbira egyébként az említett já­rásból is hozhatunk példát, mert bár új beruházásban a következő öt év alatt nem épül tornaterem, éven­ként újabb művelődésihá­zak nagytermeit alakítják át az iskolai testnevelés céljaira. Virágh Tibor Vetélkedősorozat a magyar filmművészetről A (film) kocka el van vet­ve címmel filmtörténeti ve­télkedősorozatot rendez a te­levízió. A műveltségi verse­nyen — a melyet öt adásban követhetnek nyomon a né­zők — az 1945 után forgatott magyar filmekről szerzett ismereteikről adnak számot a 'résztvevők a (v nyilvános­sága elölt. A műsorokban háromfős csapatok vetél­kednek egymással, első al­kalommal március 4-én. A játékvezető Egri János lesz. A vetélkedőt házi vetítés előzi meg. Itt olyan, egykor nagysikerű alkotásokat mu­tatnak be. mint a Simon Menyhért születése, a Ba­karuhában, a Feldobott, kő. a Ház a sziklák alatt, az Igv jöttem, a Próféta voltál szívem és a Fotográfia cí­műeket. Ezekhez kapcsoló­dóan levetítik az Emberek a havason című alkotást, amely ugyan 1942-ben készült, filmtörténeti jelentősége mi­att azonban beleillik a so­rozatba. Az adásokban további ma­gyar alkotásokat is felvillan­tanak a képernyőn. így, a Gázolás, a 9-es kórterem, a Külvárosi legenda, a Meg­szállottak. a Megöllek egy lányt, a Nyár a hegyen, az Oldás és kötés, az Üj Gilga­mes. az Ünnepnapok és a Nincs idő című film egy-egy részletét. kodott attól, hogy rosszaié kommentárt adjon a francia újságíróknak Hitlerről. „Az az elképzelés, hogy kész. volt arra. hogy még egyszer filmet forgasson Sternberggel Berlinben, mint a „Kék angyal”, ma valami abszurd dolognak tűnik” — mondja régi barátja. „De Hollywoodban mindkettő­jüknek nehézségeik voltak, és Berlinben 1933 tavaszán még úgy tűnt, hogy Hitler birodalmi kancellár éppoly gyorsan eltűnhet, mint előd­jei .. Bár az Ufa főnöke, Eric Prímmel már emigrált, de az általános zsidóüldözés csuk öl évvel később kez­dődött. az 1938. novemberi kristály éjszaka után. Memoárjában, a „Vegyé­tek az életemet..ír Marlene Dietrich a párizsi német követségen tett láto­gatásáról, ahol a német út­levelét kellett meghosszab­bítania : ....... szó szerint ezt ígér­ték nekem: „dicsőséges be­vonulás Berlinbe a Bran­denburgi kapun keresztül...” /Udvarias voltam, rámutat­tam a vön Sternberg úrral kötött szerződésemre, és ki­jelentettem: ha felkérnék ő t. hogy Németországban forgasson egv filmet, bizto­san kész lennék arra, hogy Németországban dolgozzam.” (Folytatjuk) Fotópályázat Pécsett az idén is meg­rendezik a diákfotósok ha­gyományos seregszemléjét, amely részét képezi az 1981. évi diáknapok programjának is. A rendező Nagy Lajos Gimnázium most hirdette meg a XVI. országos közép­iskolai fotópályázatot a KISZ Központi Bizottsága-és Baranya megyei Bizottsága, valamint a Magyar Fotó­művészek Szövetsége és a Népművelési Intézet védnök­ségével. A pályázaton a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyek valamennyi tanulója reszt vehet, mégpedig sze­mélyenként négy 18x24 cen­timéteres fekete-fehér kép­pel. Ezek egyike — kötele­zően — ifjúságunk mai éle­tét ábrázolja, illetve az idős­korú emberekkel vagy a környezetvédelemmel foglal­kozzék, a többiek témája szabadon választható. A fo­tókat március 1-ig kell el­juttatni a Nagy Lajos Gim­názium címére: Pécs. Szé­chenyi tér 11. 7021. A nyil­vános képbírálatot március 8-án tartják, a zsűri a Ma­gyar Fotóművészek Szövet­ségének tagjaiból áll. A leg­szebb képekből felszabadu­lásunk 36. évfordulója tiszte­letére kiállítás nyílik ápri­lis 4-én. és ez alkalommal adják át a pályadíjakat a legsikeresebb képek szerző­jének. A kiállításhoz kap­csolódóan megszervezik a diákfotósok szakmai tanács* kozasát is Pécsett.

Next

/
Thumbnails
Contents