Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-25 / 47. szám
Édes Lászlóné Tóth Szilvia Itj. Princz Tibor Sándor Mária (Fotó: Szántó György) Kiből lesz közgazdász? Pályaválasztás Selypen Túlvagyunk a rajton. Az iskolákban összegyűjtötték a felvételi kérőlapokat, s azokat hamarosan postázzák is a diákok által megjelölt oktatási intézmények címére. Épp ezért már érdemes számvetést, mérleget készíteni arról, hogy jól választottak-e pályát a tizenévesek? Erre a kérdésre kerestünk választ a selypj nyolcadikosok körében. Biztató összkép Édes Lászlóné osztályfőnök kifejező statisztikai mu. tatókat sorol, s érdekes ösz- szefüggésekre derít fényt. — Kartársaimmal együtt mindent megtettünk a tanulók sokoldalú tájékoztatása, felvilágosítása érdekében. Az elmúlt évek során arra szoktattuk őket, hogy higgadtan mérjék fel képességeiket, adottságaikat, s amikor jövőjükről határoznak, ezekre építsenek. A legtöbbet az utolsó tanévben foglalkoztunk velük. Rendszeressé váltak az üzemlátogatások: voltunk az Apci Qualitálnál, a Hatvani Konzervgyárban, a vörösmajori szakmunkásképző intézetben és a petőfibányai tanműhelyben. A fiatalok így képet alkothattak az egyes szakmák szépségéről, alkotó jellegéről. Hasonló céllal szerveztünk vetélkedőket is. Természetesen a családlátogatások se maradtak el: ekkor a szülőkkel beszéltem meg azt, hogy mire képes fiuk-lányuk. Először kellemesen csalódtam, mert mindenki egyetértett vélem. Aztán eltelt három nap, s igen sokan visszavonták beleegyezésüket. Más szóval: kezdődhetett újra az érvelés, a meggyőzés. , Azt hiszem, a fáradozás mégsem volt hiába, mert az osztály zöme megfontoltan határozott jövőjéről. Gimnáziumba ketten, szakközépiskolába heten szeretnének bejutni. A többiek szakmunkásképző intézetekbe mennek. Ügy is fogalmazhatnék, hogy mindenki szeretne továbbtanulni. Egy esetben azonban az édesanya emelt vétót, valószínűleg azért, mert az a vágya, hogy minél hamarabb pénzt keressen a lánya. Az elképzeléseket általában megfontoltnak tartom- Négyöt ifjú azonban túlméretezte vágyait, az az érzésem, hogy ők előbb-utóbb, de jókorát csalódnak majd, s csak a kudarc alakítja ki bennük az egészséges önértékelést. Aki magabiztos Tóth Szilvia megnyerő, határozott fellépésű, olyan típusú, aki mindig tudja, hogy mit miért tesz. — Nekem az a véleményem, hogy tizennégy éves korában az ember nem alkalmas arra, hogy helyesen szabja meg későbbi sorsát. Így aztán én gimnáziumba megyek, vagyis négy év haladékot nyerek, s ez alatt az idő alatt nemcsak ismeretek régimentjére teszek szert, hanem seregnyi tapasztalatot is gyűjtök a tarsolyomba. Ez elég lesz ahhoz, hogy tizennyolc esztendősen kimond®MB&£Sí 1981. február 25., szerda jam a végső szót. Pillanatnyilag csak azt tudom, hogy elsősorban a műszaki, dolgok érdekelnek: kedvelem a matematikát, a logikai játékokat. Tanárnője dicséri kimagasló érdemjegyeit, s arra is utal, hogy az a bizonyos belépő mindenképpen meglesz... Ifj. Princz Tibor nagy fába vágta a fejszét. Akkor is, ha. ő nem érzi így. — A budapesti közgazda- sági és számviteli középiskolába óhajtok bekerülni, s az a tervem, hogy mindenképpen közgazdász Jgezek, azaz tanulmányaimat, az érettségi után egyetemen folytatom majd. — Jegyeid? — Általában négyesek. Tavaly év végén kiszámítottam az átlagot is, akkor 3,9 volt. Külső szemlélő számára ez az útravaló bizony kevésnek tűnik, Tibi azonban a bizakodók fajtájába tartozik. — Hatvanba bizonyára könnyebben bejuthatnék, de nekem a főváros az álmom. Nem véletlenül, ugyanis elég jól teniszezem és sízem. Ezt a két sportágat véleményem szerint csak Pesten lehet magas szinten űzni. Az esetleges sikertelenségre célzok, s mindjárt kiderül, hogy ő is gondolt már erre. — Végső esetben marad a Zagyva-parti város szakközépiskolája. Jobb híján ez is megfelel. Hát igen, de a kérdés azért marad: vajon mi történik, ha itt is nemmel fogadják? X. rész Spitz Levente szeretett jutalmat átnyújtani. Űj munkakörében ezek a pillanatok jelentették, a megfogható valóságot. A konyak, a parfümillat és a szoknyasuhogás olykor órákra is feledtetni tudta a delelőjén túljutott férfiúval, hogy hónapok óta egyetlen szorongásban él, mert jó, hogy tized- részét érti annak, amit ezek itt összenyüzsögnek. A jutalmakhoz legalább arcok tartoznak, a kézfogásokat pedig számolni leftet. A nevek, plusz az a, kis szöveg nem ügy, ha rendesen le vtgp írva. Olvasni is lehetne, de az emberekre mindig jó Válaszúton Sándor Máriának nincs könnyű dolga: — Cipőfelsőrész-készítő tanulónak mennék. A sok lehetőség közül számomra ez a legvonzóbb. Emellett az is tény, hogy gyenge, közepes átlagommal másutt aligha számíthatnék babérra. A baj azonban az, hogy édesanyám még erről sem akar hallani. Ö azt mondja: maradjak otthon, menjek el dolgozni a műanyagüzembe. Pillanatnyilag még nincs döntés. Ő hangsúlyozza: semmiképp nem enged, ugyanakkor én sem akarok visszalépni. Azt se bánom, ha emiatt kenyértörésre kerül sor. Amennyiben nincs más megoldás, elmegyek hazulról, de csak szakmát szerzek, mert az életben különben a hátrányos helyzetűek táborát gvarapítanám. Mi a teendő? Valljuk meg: nehéz tanácsot adni, s nem is akarunk egy család belső ügyeibe avatkozni. Abban azonban bízunk — s ezt az osztályfőnöknő is hangsúlyozta —, hogy a pedagógusok nem hagyják magára ezt a gyereket. S újra meg újra kopogtatnak a szülői háznál. Hátha megtörik ez a makacs ellenállás... ★ Három sorsot villantottunk fel, s jeleztük — ezért mindenképpen elismerés jár — a nevelői gondolkodást, az átlagosnál magasabb szintű törő'.ást. Reméljük, ez fedezete lehet a diákálmok teljesülésének. hatással van, ha név szerint ismerjük őket. Ezek meg itt talán még érzékenyebbek, mint a kisiparosok ... Végül is nem rossz ez a terület. Olyan, mint a többi. Sőt!, Nagy a fluktuáció, sok kívánságot lehet teljesíteni."Az pedig bőven van, mert mostanában mindenkinek mindenkije állást keres ... A fentről jött vendég tehát, miként gondolatainak elkapott foszlányaiból is kitetszik, viharvert volt, ámde még mindig bármikor el tudott merengeni egy kihívóan feszes gyapjúpulóver trigonometriai talányain. Valójában nincs itt ellentmondás, hisz életbölcsesf égének tetemes hányada az életnek Pécsi István TKENGSÉNY! /MRE Csütörtökön: bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Plautus: bögre A középszerű művek hamar kihullanak az idő rostáján: a zseniális alkotásoknak inkább csak használnak az eltelt évek: még fényesebben csillannak föl. Íme egy komédia, amelyre nem szállt rá két évezred pora: témája ma is időszerű. Az esztelen vagyonféltést gúnyolja ki benne Maccius Plautus, az időszámítás előtt kétszáz évvel élt vígjáték- író. Alkotásaival Rómában szinte páratlan népszerűségre tett szert, mivel alakjai pompás karikatúrái a kor jellegzetes figuráinak. De úgy tűnik, az emberi esen- dőségnek erős a gyökere: ezek a drámák olyan hagyománnyá váltak, hogy aki ebben a műfajban alkot, akarva-akaratlan az ő nyomdokaiba lép. Moliére játékában, a Fösvényben szinte szó szerint térnek vissza Plautus egyes .jelenetei. Most, hogy a Gárdonyi Géza Színház tűzi műsorára, A bögrét, a programfüzeten rendező helyett ..játékmestert” találunk. Galkó Balázst arról kérdeztük, hogy mit takar ez a különleges elnevezés. — Nagyon egyszerű: rendezői ambícióim vannak, de szakképesítésem nincs: színész vagyok. Ezért találtuk ki ezt a megjelölést. Azt jelenti, hogy 1 a megszokottnál valahogy még közösségibb lett a produkció: jókedvünkből állt össze az előadás. Mindenki hozta a magáét; ebből kerekedett ki. Azt hiszem, nincs szebb annál, hogyha a szereplők ontják a jobbnál jobb ötleteket, s vezetőjük pedig ül és nézi: melyiket lehet megtartani. — Ezek szerint ez afféle „örömjáték”. De miért ezt a darabot választották hozzá? — Felléptem egy együttesben, amellyel eldugott falvakat kerestünk föl: mindenütt jól fogadták ezt a drámát, pedig olyan emberek látták, akik azelőtt tán sohasem voltak színházban. Fantasztikus, hogy helyzeteiben és színjátékaiban menynyire komikus, erős sodrú, „modern” ez az írás. Ősi forrás, nem csoda, ha sokszor nyúltak hozzá, „kortyoltak belőle”. Moliére Har- pagon-figurája például egyenes leszármazottja Euclio- nak. Amikor a miskolci—egEuclióí elvakítja a kapzsiság ri társulathoz kerültem, lehetőséget kaptam, hogy a fiatalokkal közösen megrendezzem. — Számunkra a legérdekesebb az benne, hogy mennyire nehezen változó lények vagyunk: mintha nem is telt volna el az a roppant nagy idő. Ma is nagy úr a pénz, pedig rá kellett volna már arra jönni, hogy csupán eszköz, emberi problémákat nem old meg. Tehát nagyon is élő elemek jelennek meg a darabban. Valóban azt szeretnénk, hogy örömet szerezzünk vele közönségünknek, átadhassuk azt a jókedvet, amelyet mi is éreztünk munka közben. Csütörtökön este tehát újjászületnek a kétezer éve megalkotott figurák: a szegény és becsületes Euclio aranypénzzel teli bögrét talál. ennek hatására kibújik a bőréből: szinte eszét vesz(Fotő: Jármay György) ti. Körülötte minden megváltozik, környezetét kapzsisága szemüvegén át látja. Bármi megtörténhet, csak nehogy imádott értékel hiányt ^szenvedjenek. Nem törődik sem maga, sem lánya becsületével, csak kincseivel. Devec seri Gábor kitűnő fordításában csendülnek fel a szavak; Bállá László egészítette ki a szöveget, méltóan a mű egészéhez. Modern muzsika teszi még maibbá hangulatát: Márthat István rockzenét szerzett kísérőül. A díszleteket két megbízott művész: Szegő György és JanKovich Marcell tervezte. Reméljük, kitűnő ' szórakozást ‘ nyújt a társulat fiataljaiból verbuválódott együttes: Mihályi Győző. M. Szilágyi Lajos,’ Horváth Zsuzsa, Milviusi Andrea, Máhr Ági, Kuvrt Károly. Tardy Balázs és Rudas István. (gábor) éppen ebből a szektorából származik. Ha a mellbimbók magasságát elosztjuk az életkorral, azonnal kiderül, van-e a tálalásban csalafintaság, vagy magával a kemény valósággal állunk szemben — vallotta megátalkodottén. Hogy e bőséges tapasztalataival alátámasztott felismerést nem tette közkinccsé valamelyik szakmai folyóiratban, annak csupán az lehet az oka, hogy élete során semmilyen szakmával nem került bensőségesebb kapcsolatba ... Még szerencse, mert mindenféle emberekre vonatkozó képlet, vagy szabály teljes képtelensége épp a következőkben fog kiviláglani. Dikics Zsóka harmincas évei derekán járó virágzó elvált. A lányosán bimbózó formák — a képlet szerint *— valóban alapos okot adhatnának a gyanakvásra. Csakhogy amikor az asszony súgott valamit a vendégnek, s ezenközben a felsőtestével a karjához ért, a mégoly tapasztalt szakembernek is elakadt a lélegzete. Túlságosan zavarba jönni ugyan Spitz Levente máskor sem szokott, jóllehet volt már néhány melléfogása élete során — más területeken. Most is viszonylag higgadtabban jár- tatta körbe tekintetét a huszonéveseken és az adminisztratív kislányon, mert ez alkalommal is csak az igazolódott szemében, ami kritikus helyzetekben mindig: hogy tudniilik a kivétel erősíti a szabályt.. .■ Nocsak!... Számtalanszor érezte már, hogy hiába élt, ha egy ilyet .nem nézhet meg végre közelebbről. Legyenek tízen egy munkahelyen, vagy húszán egy értekezleten, mindig ezek a tüzes csikók szúrnak szemet először, de ha megszólítod őket, azonnal megfagynak ... Ráköszöntöt- te poharát az összeforrott kollektívára, újabb és újabb sikereket kívánt, csak így tovább, és ehhez minden feltétel adott... Aztán diszkréten az igazgatónőhöz hajolt: — Ki az a kis bögyös? Zsóka megértőén mosolygott, míg meg nem értette, hogy nem az adminisztrátorról van szó. — Juli, főzzetek kávét — vetette nyersen az asztal túlsó végére, közben órájára pillantott. Ideje hazazavarni a társaságot! Szája elé tette sokgyűrűs kezét, de csak annyira takarta az ásítást, amennyire az illem feltétlenül megkívánja. Aztán vendége. vállára hanyatlott, amiből az meg is értette, hogy nem igazándiból álmos.. i . Ízetlen gyanúsítgatások el- ' kerülése végett megjegyzendő, hogy Zsóka nem azért akart minél előbb édeskettesben maradni vendégével, amiért első pillanatban gondolnánk. Illetőleg az igazság összetett. Mindkettejük becsületére legyen mondva, hogy Spitz Levente még mindig férfias. Csakhogy Zsóka belépett már abba a korba, amikor az asszonyok —, ha sikerült elválniuk és a pozíciójukat megszilárdították — pályakezdő fiatalemberek életútját kezdik si- mítgatni. Minthogy azonban- ő a kezére bízott intézmény, ben leosztott paklit talált — azaz mindenki a képzettségének, képzetlenségének vagy személyes kapcsolatainak megfelelő munkakörben domborít, — törheti a fejét, hogyan hozza be Zsombort, aki másfél évig egyetemre is járt, de ennél még sokkal jobb tulajdonságai is van. nak, és minél előbb tisztességes állásba kell ültetni,1 mert mocskos nyelvük van az irigyeknek ... Ráadásul az is kuszália még a gubancot, hogy amikor átvette a házat, igére, tét tett egy státus lepasz- szolására. Spitz az egyetlen reménysége. Szerencsére tár. gyalóképes fickónak látszik..,’ De mit nyüzsög ez az átok Juli annyit?... És miért akad meg ezen mindig mindenkinek a szeme?!..,' Éjfél elmúlt, mindenkinek! joga van hazamenni. A másik viszi a szennyest tisz. tességgel, ennek meg még el is kell köszönnie! Hát ki ea itt?!... Igaz, a vendégnek) csak biccentett, de ez is elég volt, hogy elrontsa a hangulatot ... Az meg mé^ fel is áll! — Miért siet? Hol van még a reggel? Vagy ... programja van? ... — Messze lakom, holnap dolgoznom kell — feszeng a lány. Egyszer egy évben maga is lazíthat — teszi-veszi magát a vén kakas ... De fején is találta a szöget! Ennek a lánynak csakugyan az a leg. főbb hibája, hogy soha nem tud lazítani. Megcsinálja,, amit rábíznak, kapcsolatot tart az iskolákkal... keresztülbukunk a gyerekeken ..; Egyéni ötletei vannak ..; azokra is oda kell majd egy kicsit figyelni! de aztán mintha elvágták volna. Emberi dolgokról egyetlen szót sem lehet még harapófogóval sem kihúzni belőle. Ki tutija mi jár a fejében?!.., h'ol^tatj ukjf
