Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-25 / 47. szám

Édes Lászlóné Tóth Szilvia Itj. Princz Tibor Sándor Mária (Fotó: Szántó György) Kiből lesz közgazdász? Pályaválasztás Selypen Túlvagyunk a rajton. Az iskolákban összegyűjtötték a felvételi kérőlapokat, s azo­kat hamarosan postázzák is a diákok által megjelölt ok­tatási intézmények címére. Épp ezért már érdemes számvetést, mérleget készí­teni arról, hogy jól válasz­tottak-e pályát a tizenéve­sek? Erre a kérdésre kerestünk választ a selypj nyolcadiko­sok körében. Biztató összkép Édes Lászlóné osztályfő­nök kifejező statisztikai mu. tatókat sorol, s érdekes ösz- szefüggésekre derít fényt. — Kartársaimmal együtt mindent megtettünk a ta­nulók sokoldalú tájékozta­tása, felvilágosítása érdeké­ben. Az elmúlt évek során arra szoktattuk őket, hogy higgadtan mérjék fel képes­ségeiket, adottságaikat, s amikor jövőjükről határoz­nak, ezekre építsenek. A legtöbbet az utolsó tanévben foglalkoztunk velük. Rend­szeressé váltak az üzemlá­togatások: voltunk az Apci Qualitálnál, a Hatvani Kon­zervgyárban, a vörösmajori szakmunkásképző intézetben és a petőfibányai tanmű­helyben. A fiatalok így ké­pet alkothattak az egyes szakmák szépségéről, alkotó jellegéről. Hasonló céllal szerveztünk vetélkedőket is. Természetesen a családláto­gatások se maradtak el: ek­kor a szülőkkel beszéltem meg azt, hogy mire képes fiuk-lányuk. Először kelle­mesen csalódtam, mert min­denki egyetértett vélem. Az­tán eltelt három nap, s igen sokan visszavonták bele­egyezésüket. Más szóval: kezdődhetett újra az érve­lés, a meggyőzés. , Azt hi­szem, a fáradozás mégsem volt hiába, mert az osztály zöme megfontoltan határo­zott jövőjéről. Gimnázium­ba ketten, szakközépiskolába heten szeretnének bejutni. A többiek szakmunkásképző intézetekbe mennek. Ügy is fogalmazhatnék, hogy min­denki szeretne továbbtanulni. Egy esetben azonban az édesanya emelt vétót, való­színűleg azért, mert az a vá­gya, hogy minél hamarabb pénzt keressen a lánya. Az elképzeléseket általában megfontoltnak tartom- Négy­öt ifjú azonban túlméretez­te vágyait, az az érzésem, hogy ők előbb-utóbb, de jó­korát csalódnak majd, s csak a kudarc alakítja ki bennük az egészséges önér­tékelést. Aki magabiztos Tóth Szilvia megnyerő, határozott fellépésű, olyan típusú, aki mindig tudja, hogy mit miért tesz. — Nekem az a vélemé­nyem, hogy tizennégy éves korában az ember nem al­kalmas arra, hogy helyesen szabja meg későbbi sorsát. Így aztán én gimnáziumba megyek, vagyis négy év ha­ladékot nyerek, s ez alatt az idő alatt nemcsak ismeretek régimentjére teszek szert, hanem seregnyi tapasztalatot is gyűjtök a tarsolyomba. Ez elég lesz ahhoz, hogy tizen­nyolc esztendősen kimond­®MB&£Sí 1981. február 25., szerda jam a végső szót. Pillanat­nyilag csak azt tudom, hogy elsősorban a műszaki, dolgok érdekelnek: kedvelem a ma­tematikát, a logikai játéko­kat. Tanárnője dicséri kimagas­ló érdemjegyeit, s arra is utal, hogy az a bizonyos be­lépő mindenképpen meglesz... Ifj. Princz Tibor nagy fá­ba vágta a fejszét. Akkor is, ha. ő nem érzi így. — A budapesti közgazda- sági és számviteli középis­kolába óhajtok bekerülni, s az a tervem, hogy minden­képpen közgazdász Jgezek, azaz tanulmányaimat, az érettségi után egyetemen folytatom majd. — Jegyeid? — Általában négyesek. Tavaly év végén kiszámítot­tam az átlagot is, akkor 3,9 volt. Külső szemlélő számára ez az útravaló bizony ke­vésnek tűnik, Tibi azonban a bizakodók fajtájába tarto­zik. — Hatvanba bizonyára könnyebben bejuthatnék, de nekem a főváros az álmom. Nem véletlenül, ugyanis elég jól teniszezem és sízem. Ezt a két sportágat véleményem szerint csak Pesten lehet magas szinten űzni. Az esetleges sikertelenség­re célzok, s mindjárt kide­rül, hogy ő is gondolt már erre. — Végső esetben marad a Zagyva-parti város szakkö­zépiskolája. Jobb híján ez is megfelel. Hát igen, de a kérdés azért marad: vajon mi tör­ténik, ha itt is nemmel fo­gadják? X. rész Spitz Levente szeretett ju­talmat átnyújtani. Űj mun­kakörében ezek a pillanatok jelentették, a megfogható va­lóságot. A konyak, a par­fümillat és a szoknyasuho­gás olykor órákra is feled­tetni tudta a delelőjén túl­jutott férfiúval, hogy hóna­pok óta egyetlen szorongás­ban él, mert jó, hogy tized- részét érti annak, amit ezek itt összenyüzsögnek. A ju­talmakhoz legalább arcok tartoznak, a kézfogásokat pedig számolni leftet. A ne­vek, plusz az a, kis szöveg nem ügy, ha rendesen le vtgp írva. Olvasni is lehetne, de az emberekre mindig jó Válaszúton Sándor Máriának nincs könnyű dolga: — Cipőfelsőrész-készítő ta­nulónak mennék. A sok le­hetőség közül számomra ez a legvonzóbb. Emellett az is tény, hogy gyenge, köze­pes átlagommal másutt alig­ha számíthatnék babérra. A baj azonban az, hogy édes­anyám még erről sem akar hallani. Ö azt mondja: ma­radjak otthon, menjek el dolgozni a műanyagüzembe. Pillanatnyilag még nincs döntés. Ő hangsúlyozza: semmiképp nem enged, ugyanakkor én sem akarok visszalépni. Azt se bánom, ha emiatt kenyértörésre ke­rül sor. Amennyiben nincs más megoldás, elmegyek ha­zulról, de csak szakmát szer­zek, mert az életben külön­ben a hátrányos helyzetűek táborát gvarapítanám. Mi a teendő? Valljuk meg: nehéz tanácsot adni, s nem is akarunk egy család belső ügyeibe avatkozni. Abban azonban bízunk — s ezt az osztályfőnöknő is hangsú­lyozta —, hogy a pedagógu­sok nem hagyják magára ezt a gyereket. S újra meg újra kopogtatnak a szülői háznál. Hátha megtörik ez a ma­kacs ellenállás... ★ Három sorsot villantot­tunk fel, s jeleztük — ezért mindenképpen elismerés jár — a nevelői gondolkodást, az átlagosnál magasabb szintű törő'.ást. Reméljük, ez fede­zete lehet a diákálmok tel­jesülésének. hatással van, ha név szerint ismerjük őket. Ezek meg itt talán még érzékenyebbek, mint a kisiparosok ... Végül is nem rossz ez a terület. Olyan, mint a többi. Sőt!, Nagy a fluktuáció, sok kí­vánságot lehet teljesíteni."Az pedig bőven van, mert mos­tanában mindenkinek min­denkije állást keres ... A fentről jött vendég te­hát, miként gondolatainak elkapott foszlányaiból is ki­tetszik, viharvert volt, ám­de még mindig bármikor el tudott merengeni egy ki­hívóan feszes gyapjúpulóver trigonometriai talányain. Va­lójában nincs itt ellentmon­dás, hisz életbölcsesf égének tetemes hányada az életnek Pécsi István TKENGSÉNY! /MRE Csütörtökön: bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Plautus: bögre A középszerű művek ha­mar kihullanak az idő ros­táján: a zseniális alkotások­nak inkább csak használnak az eltelt évek: még fénye­sebben csillannak föl. Íme egy komédia, amelyre nem szállt rá két évezred pora: témája ma is időszerű. Az esztelen vagyonféltést gú­nyolja ki benne Maccius Plautus, az időszámítás előtt kétszáz évvel élt vígjáték- író. Alkotásaival Rómában szinte páratlan népszerűség­re tett szert, mivel alakjai pompás karikatúrái a kor jellegzetes figuráinak. De úgy tűnik, az emberi esen- dőségnek erős a gyökere: ezek a drámák olyan ha­gyománnyá váltak, hogy aki ebben a műfajban alkot, akarva-akaratlan az ő nyom­dokaiba lép. Moliére játéká­ban, a Fösvényben szinte szó szerint térnek vissza Plautus egyes .jelenetei. Most, hogy a Gárdonyi Géza Színház tűzi műsorára, A bögrét, a programfüzeten rendező helyett ..játékmes­tert” találunk. Galkó Ba­lázst arról kérdeztük, hogy mit takar ez a különleges elnevezés. — Nagyon egyszerű: ren­dezői ambícióim vannak, de szakképesítésem nincs: szí­nész vagyok. Ezért találtuk ki ezt a megjelölést. Azt jelenti, hogy 1 a megszokott­nál valahogy még közössé­gibb lett a produkció: jó­kedvünkből állt össze az előadás. Mindenki hozta a magáét; ebből kerekedett ki. Azt hiszem, nincs szebb an­nál, hogyha a szereplők ont­ják a jobbnál jobb ötlete­ket, s vezetőjük pedig ül és nézi: melyiket lehet megtar­tani. — Ezek szerint ez afféle „örömjáték”. De miért ezt a darabot választották hoz­zá? — Felléptem egy együt­tesben, amellyel eldugott falvakat kerestünk föl: min­denütt jól fogadták ezt a drámát, pedig olyan embe­rek látták, akik azelőtt tán sohasem voltak színházban. Fantasztikus, hogy helyzetei­ben és színjátékaiban meny­nyire komikus, erős sodrú, „modern” ez az írás. Ősi forrás, nem csoda, ha sok­szor nyúltak hozzá, „kor­tyoltak belőle”. Moliére Har- pagon-figurája például egye­nes leszármazottja Euclio- nak. Amikor a miskolci—eg­Euclióí elvakítja a kapzsiság ri társulathoz kerültem, le­hetőséget kaptam, hogy a fiatalokkal közösen megren­dezzem. — Számunkra a legérde­kesebb az benne, hogy mennyire nehezen válto­zó lények vagyunk: mintha nem is telt volna el az a roppant nagy idő. Ma is nagy úr a pénz, pedig rá kellett volna már arra jönni, hogy csupán eszköz, emberi prob­lémákat nem old meg. Te­hát nagyon is élő elemek jelennek meg a darabban. Valóban azt szeretnénk, hogy örömet szerezzünk ve­le közönségünknek, átad­hassuk azt a jókedvet, ame­lyet mi is éreztünk munka közben. Csütörtökön este tehát új­jászületnek a kétezer éve megalkotott figurák: a sze­gény és becsületes Euclio aranypénzzel teli bögrét ta­lál. ennek hatására kibújik a bőréből: szinte eszét vesz­(Fotő: Jármay György) ti. Körülötte minden meg­változik, környezetét kap­zsisága szemüvegén át lát­ja. Bármi megtörténhet, csak nehogy imádott értékel hi­ányt ^szenvedjenek. Nem tö­rődik sem maga, sem lánya becsületével, csak kincsei­vel. Devec seri Gábor kitűnő fordításában csendülnek fel a szavak; Bállá László egé­szítette ki a szöveget, mél­tóan a mű egészéhez. Mo­dern muzsika teszi még ma­ibbá hangulatát: Márthat István rockzenét szerzett kísérőül. A díszleteket két megbízott művész: Szegő György és JanKovich Mar­cell tervezte. Reméljük, ki­tűnő ' szórakozást ‘ nyújt a társulat fiataljaiból verbuvá­lódott együttes: Mihályi Győző. M. Szilágyi Lajos,’ Horváth Zsuzsa, Milviusi Andrea, Máhr Ági, Kuvrt Károly. Tardy Balázs és Rudas István. (gábor) éppen ebből a szektorából származik. Ha a mellbimbók magasságát elosztjuk az élet­korral, azonnal kiderül, van-e a tálalásban csalafin­taság, vagy magával a ke­mény valósággal állunk szemben — vallotta meg­átalkodottén. Hogy e bősé­ges tapasztalataival alátá­masztott felismerést nem tet­te közkinccsé valamelyik szakmai folyóiratban, annak csupán az lehet az oka, hogy élete során semmilyen szak­mával nem került bensősé­gesebb kapcsolatba ... Még szerencse, mert mindenféle emberekre vonatkozó kép­let, vagy szabály teljes kép­telensége épp a következők­ben fog kiviláglani. Dikics Zsóka harmincas évei derekán járó virágzó elvált. A lányosán bimbózó formák — a képlet szerint *— valóban alapos okot ad­hatnának a gyanakvásra. Csakhogy amikor az asszony súgott valamit a vendég­nek, s ezenközben a felső­testével a karjához ért, a mégoly tapasztalt szakem­bernek is elakadt a lélegze­te. Túlságosan zavarba jön­ni ugyan Spitz Levente máskor sem szokott, jól­lehet volt már néhány melléfogása élete során — más területeken. Most is viszonylag higgadtabban jár- tatta körbe tekintetét a hu­szonéveseken és az admi­nisztratív kislányon, mert ez alkalommal is csak az iga­zolódott szemében, ami kri­tikus helyzetekben mindig: hogy tudniilik a kivétel erő­síti a szabályt.. .■ Nocsak!... Számtalanszor érezte már, hogy hiába élt, ha egy ilyet .nem nézhet meg végre kö­zelebbről. Legyenek tízen egy munkahelyen, vagy hú­szán egy értekezleten, min­dig ezek a tüzes csikók szúr­nak szemet először, de ha megszólítod őket, azonnal megfagynak ... Ráköszöntöt- te poharát az összeforrott kollektívára, újabb és újabb sikereket kívánt, csak így tovább, és ehhez minden feltétel adott... Aztán diszkréten az igazgatónőhöz hajolt: — Ki az a kis bögyös? Zsóka megértőén mosoly­gott, míg meg nem értette, hogy nem az adminisztrátor­ról van szó. — Juli, főzzetek kávét — vetette nyersen az asztal túl­só végére, közben órájára pillantott. Ideje hazazavarni a társaságot! Szája elé tette sokgyűrűs kezét, de csak annyira takarta az ásítást, amennyire az illem feltétle­nül megkívánja. Aztán ven­dége. vállára hanyatlott, ami­ből az meg is értette, hogy nem igazándiból álmos.. i . Ízetlen gyanúsítgatások el- ' kerülése végett megjegyzen­dő, hogy Zsóka nem azért akart minél előbb édesket­tesben maradni vendégével, amiért első pillanatban gon­dolnánk. Illetőleg az igazság összetett. Mindkettejük be­csületére legyen mondva, hogy Spitz Levente még mindig férfias. Csakhogy Zsóka belépett már abba a korba, amikor az asszonyok —, ha sikerült elválniuk és a pozíciójukat megszilárdítot­ták — pályakezdő fiatalem­berek életútját kezdik si- mítgatni. Minthogy azonban- ő a kezére bízott intézmény, ben leosztott paklit talált — azaz mindenki a képzettsé­gének, képzetlenségének vagy személyes kapcsolatainak megfelelő munkakörben dom­borít, — törheti a fejét, ho­gyan hozza be Zsombort, aki másfél évig egyetemre is járt, de ennél még sokkal jobb tulajdonságai is van. nak, és minél előbb tisztes­séges állásba kell ültetni,1 mert mocskos nyelvük van az irigyeknek ... Ráadásul az is kuszália még a gubancot, hogy ami­kor átvette a házat, igére, tét tett egy státus lepasz- szolására. Spitz az egyetlen reménysége. Szerencsére tár. gyalóképes fickónak látszik..,’ De mit nyüzsög ez az átok Juli annyit?... És miért akad meg ezen min­dig mindenkinek a szeme?!..,' Éjfél elmúlt, mindenkinek! joga van hazamenni. A má­sik viszi a szennyest tisz. tességgel, ennek meg még el is kell köszönnie! Hát ki ea itt?!... Igaz, a vendégnek) csak biccentett, de ez is elég volt, hogy elrontsa a hangu­latot ... Az meg mé^ fel is áll! — Miért siet? Hol van még a reggel? Vagy ... programja van? ... — Messze lakom, holnap dolgoznom kell — feszeng a lány. Egyszer egy évben maga is lazíthat — teszi-veszi magát a vén kakas ... De fején is találta a szöget! Ennek a lánynak csakugyan az a leg. főbb hibája, hogy soha nem tud lazítani. Megcsinálja,, amit rábíznak, kapcsolatot tart az iskolákkal... keresz­tülbukunk a gyerekeken ..; Egyéni ötletei vannak ..; azokra is oda kell majd egy kicsit figyelni! de aztán mintha elvágták volna. Em­beri dolgokról egyetlen szót sem lehet még harapófogóval sem kihúzni belőle. Ki tuti­ja mi jár a fejében?!.., h'ol^tatj ukjf

Next

/
Thumbnails
Contents