Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-25 / 47. szám

Szimbólummá vált Mérieget vont eqy KiSZ-aiapszervezet A Hatvani Cukorgyárban ágon a délutánon, műszak után a kistanácsteremben gyülekeztek a Gyöngyösi Ede KISZ-alapszervezet tag­jai, 'hogy az elmúlt akcióév munkáját értékeljék, s új vezetőséget válasszanak. Mint minden - számvetésnél, mér­legkészítésnél, most is érthe. tő volt a lázas készülődés. Egyetlen ilyen összejövetel sem telhet el anélkül ugyan­is, hogy szóba ne kerülne az ifjúsági szövetség közelgő nagy eseménye, a kongresz- szus. Lehet az vezetőségvá­lasztás, beszámoló vagy vita. kör. A cigarettafüst is — ami ilyenkor szintén elmaradha­tatlan — már hagyományosan elfoglalta helyét a meny- nyezet és a padlózat közti térségben. Oldal. Béla titkár is sokadik cigarettájára gyújtott, mielőtt elkezdte ér­tékelő beszámolóját. Előre­bocsátotta, hogy elsősorban a tömörségre, a tartalmi mondanivalóra törekedett. Bátran, keményén, reálisan bírált, amikor az aktivitás­ról beszélt. Ugyanis kiderült, hogy akcióprogramjuk egyes részeinél a jobb, hatéko­nyabb végrehajtás érdekében bizony egyes emberektől, akik már bizonyítottak moz­galmi életük során, nagyobb lelkesedést, több odaadást várt. Ugyanakkor örömmel mondta, hogy az alapszerve­zet fejlődőképes, — magas átlagéletkora ellenére — ami­nek bizonyítéka az elmúlt mozgalmi évben tett új kez­deményezések sora, ami po­zitív változásokat eredmé­nyezett életükben. Ilyenek voltak többek között azok a politikai előadások, melye­ket neves előadók tartottak napjaink politikai helyzeté­ről. Ugyanakkor további kez­deményezéseket, probléma- felvetéseket kért számon olyan témákból. amelyek közvetlen a tagság életével foglalkoznak. Megemlítette azt a Jugo­szláviában tett közös kirán­dulást, amely feltétlenül olyan élmények sorát jelen­tette. hogy nagyban hozzájá­rult a tagság igazi közössé­gé kovácsolódásához. Érde­kessége volt ennek a téma. nak. hogy ellenpéldával is élt a XTSZ-titkár: — Kiváló társadalmi mun- kánk’eredményeit a gyár ve­zetése azzal jutalmazta, hogy megkaptuk a buszt, hogy egy hét végén a Velencei-tónál pihenhessünk. Harminchat fos alapszer vezetőnkből mind­össze kilenc jelentkező volt arra, hogy közösen tölthes- sük a szombat-vasárnapot. összességében azt mond­hatom, hogy az akcióprog­ramban vállaltakat teljesí- . tettük, munkánkat becsület­tel elvégeztük. Amit hiba. ként felróttam, már a jövő célkitűzéseit próbálta segíte­ni. A felszólalások élénken reagáltak a beszámolóra. A titkár számon kérte az akti­vitást, a tagok számon kér- . ték a propagandamunkát. Parázs vita alakult a már említett magas átlagéletkor­ról is. Végül is megállapí­tást nyert, hogy a jövőben sokkal hatékonyabban kell foglalkozni az úttörők, a szakmunkástanulók patroná- lásával, hiszen az új tagfel­vételek tovább erősíthetik soraikat. Felvetették a hoz­zászólók azt is, hogy a tár­sadalmi munkaakciók során az eddigi eredmények elle­nére többet kell tenni a kör­nyezetért, a városért. A hoz­zászólások, a viták sorát a pártszervezet értékelése zárta, amelyben megállapították, hogy e kis közösség tevé­kenysége, munkája jól segíti a párt politikai törekvéseit. Amit a pártvezetőség kért és javasolt a jövőt illetően; hogy a párttagé való nevelés feladatait nagyobb körültekin­téssel, hatékonyabban végez­zék, és segítsék továbbra is a vállalat vezetését a gazda- * sági, politikai tervek meg­valósításában. Az egyéni értékelések meg­hallgatása után a tagság új­ra egyhangúlag megszavazta, hogy a következő akcióévben is Öldal Béla legyen a tit­kár, majd az öttagú vezető­ségbe Petrovics Lászlót, Mi. csonai Tibort, Bérényi Ist- vánnét és Szabó Zoltánt vá. lasztották. A kiváló mozgalmi mun­kát végzett Hunyadi Lász- Ióné, Rádi Magdolna és Barta Tibor pedig könyvju­talomban részesült. (k. sz. e.) Diáknapok Patakon Az első két alkalommal, éspedig 1961-ben és 1962-ben évenként, azóta kétévenként hívja és várja Sárospatak a középiskolás diákok és szak­munkásképző intézeti fiata­lok népes, vidám seregét, hogy számot adjanak felké­szültségükről, tehetségük­ről, s bebizonyítsák a mű­vészetek iránti szeretetüket. Így az idén tizennegyedszer kerül sor a sárospataki di­áknapok 'megrendezésére. A KISZ Központi Bizott­sága mellett működő diák­napok országos rendező bi­zottsága megbízásából a KISZ Borsod megyei Bi­zottsága a sárospataki KISZ- bizottsággal, a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lyával és a Rákóczi Gimná- täummal karöltve kellő idő­ben megkezdte a diáknapok - •'vésését, előkészítését, ■szerint a fesztivál jellegű kulturális szemle április 29- én kezdődik és a hagyomá­nyoknak megfelelően, négy napig tart. Borsod, Heves, Szabolcs megye, valamint Budapest és Miskolc város diákjai hó­napok óta készülnek a nagy­szerű találkozóra. Patakon már nem vetélkedőt tarta­nak, hanem egymás és a nagyközönség gyönyörköd­tetésére színes, változatos fesztiválműsort adnak a fi­atalok. Hogy kik és mely együttesek léphetnek majd pódiumra, az az iskolai, te­rületi és megyei versenye­ken dől el. A helyi vetélke­dőket már lebonyolították, a továbbiakra február-már­cius hónapban kerül sor, s akik a megyei versenye­ken az egyes művészeti \gakban legsikeresebben szerepelnek, azok vehetnek részt a sárospataki diákna­pokon. ilttörön|f£ikkendönk történet® Felavattak! Tetteidért, magatartásodért elnyerted, hogy a Magyar Úttörők Szö­vetsége tagja lettél. Viselhe­ted az úttörőnyakkendőt, pe­dig talán még nem is tudod, milyen története van e jel­képnek. Ha van egy kis időd, hallgass rám, elmesélem! A magyar úttörőmozgalom megalakulásától a minden­napok embere elsősorban a nyakkendőről ismeri fel a kisdobost és az úttörőt. Szimbólummá "vált a három­szögletű nyakkendő. 1946-ban a hyakkendő szí­nét minden csapat maga vá­laszthatta. Abból a korból kevés írásós emlék maradt, ezért csak néhány csapat nyakkendőjének színét is­merjük. A sashalmi — ma Budapest XVI. kerületének egy része — úttörők kék-fe­hér színű; a szolnokiak pi­ros, szélén kék szegélyű; a soproniak világoskék színű, háromszögletű nyakkendőt viseltek. Az első egységes nyak­kendő fehér volt, két piros csíkkal díszítve t és piros gyűrű fogta össze. A fehér az úttörők jellemé­nek tisztaságát jelentette; a piros csík arra figyelmezte­tett, hogy feladatait küzde­lem és erőfeszítés nélkül megoldani nem tudja, és hogy történelmünk útját a szabadságért harcolók vére festette pirosra; a piros gyű­rű az egységet, az összefo­gást jelképezte. 1947 őszén változott a nyakkendő színe. Oka az volt, hogy az úttörőmozga­lom taglétszáma gyarapodott, s ezért úgy határoztak: két korosztályra bontják az út­törőcsapatok tagságát. így a 6—9 évesek lettek a pajtás- családtagok, és kávébarna nyakkendőt viseltek, az út­törők nyakkendőjének színe pedig kék lett.'A kék szín azt jelképezte, hogy viselője mindig kész a munkára, az úttörőkre váró feladatok tel­jesítésére. Rövid idő után kiderült hogy a pajtáscsaládtágok b kék nyakkendőt viselnek mert a szülők egy-két évre nem vettek külön• nyakken­dőt. Ezért a mozgalom akko­ri vezetői úgy döntöttek hogy a pajtáscsaládtagok vi­seljék a kék nyakkendőt, és amikor úttörővé avatják őket, varrjanak fel a nyak­kendő szélére egy piros csí­kot. Ettől az évtől a 6—9 évesek, a mai kisdobosok is. kék nyakkendőt viselnek. De nem így az úttörők. A ki­váló úttörőmunkát végzők 1949. augusztus 24-én vörös nyakkendőt kaptak. A vörös nyakkendő a munkásosztály vörös zászlajának egy darab­ja. Azt jelképezte, hogy vi­selői követik a munkásosz­tály célkitűzéseit, és annak segítségére mindig készen állnak. .1949 augusztusa után min­den jelentősebb ünnepen a jól tanulók, a jó úttörőmun­kát végzők jutalomból vörös nyakkendőt kaptak. Emléke­zetem szerint 1951-től már minden úttörő elnyerte a jo­got a vörös nyakkendő vi­selésére. 1950-ig piros gyűrű fogta össze a nyakkendőt, de ettől az évtől kezdett elter­jedni a pionír-, vagy úttörő­kötés. , i Mit jelképezett a vörös nyakkendő? Surányi László, az úttörő- mozgalom egyik vezetője így válaszolt erre a kérdésre 1951-ben; „Az úttörőnyakkendő há­rom sarka a három nemze­dék, dolgozó népünk idősebb nemzedékének, ifjainak és a gyermekek megbonthatatlan kapcsolatát, jc épezi... Kö­telezzen minden úttörőt a jelkép viselése arra, hogy harcoljon a dolgozó nép ügyéért. Az úttörő a vörös nyakkendőt iskolában, ott­hon, utcán mindig viseli. Ügy vigyáz a nyakkendőre, mint legnagyobb kincsére, mint a becsületére, mert a nyakkendő — a vörös zászló­nak egy darabja." 1957-ben újjászerveződött a magyar úttörőmozgalom. Az úttörők nyakkendője to­vábbra is vörös színű ma­radt. Sok ezren fogadták meg, hogy példát vesznek az 1919-es Magyar Vörös Had­sereg 32-es ezredének hősei­ről. akik a Tiszánál harcol­tak a Magyar Tanácsköztár­saságért. A végső veszélyben a csapat zászlaját a katonák elosztották egymás között, gazságosan. egyenlő dara­bokra. ahogy a jó családban elosztják az. utolsó darab ke­nyeret. Mindegyiknek csak egy szív nagyságú darab ju­tott a zászlóból, azt őrizték életveszély közepette, a sza­badság napjának virradatáig. Tegyél többet érte! Elődeid szerették, tisztel­ték, védték nyakkendőjüket. Sokan még ma is féltve őr­zik. Most, hogy megismerted nyakkendőnk rövid történe­tét, te is tegyél többet érte. Ebben az úttörőévben min­den kisdobos és úttörő a „Tettekkel nyakkendőnk be­csületéért!” jelmondat szel­lemében tevékenykedik. Te se maradj le. Üttörőtettek- kel mutasd meg: jogosan vi­seled a vörös nyakkendőt! Záhonyi Endre 1EMNON 5. Kialudt a tűz A negyvenéves John Len- non, akit a New York-i Central Parkban levő „Da­kota-ház” bejáratánál öt lö­véssel lelőttek, nyugatnémet márkában számolva, kere­ken 300 millió márka érté­kű tulajdont hagyott hátra: 250 holsteini szuper tejtehe­net 120 millió márka érték­ben (egyet 265 000 dolllárért adott el), egy Long Island-i birtokot, égy Palm Beach-it, hat New York-i lakást és egy nagy ingatlancég csomó részvényét. Felesége, Yoko Ono, aki az utóbbi öt év­ben kemény tárgyalásokon országszerte szétszórta, meg­erősítette pénzét, üzleti vá­gyát hűvösen szemléli: „Ahhoz, hogy pénzt csinál­junk, pénzt kell kiadni.” Becslései szerint tíz könyv- szakértőnek két évig kell dolgoznia azon, hogy a Len- nonok pontos vagyonát fel­fektessék. Az a megállapítás, hogy Johnnak ebből már semmi­je nincs, kézenfekvő. De ho­gyan jut valaki idáig, aki valaha nem volt más, mint egy félig képzett zenész? Ott volt persze az idő, amikor a konyhaszagú egy­szerű lakásból elindulva ta­lálkozott a jó hanggal, a jó managerrel, a jó célcsoport­tal. Ez egészen egyszerűen hangzik, mint a korai Beat­les zenéje, és az utólagos intellektuális magyarázatok révén még világosabb lett. John így írta le a yeah- yeah-yeah állapotot: „Ászé! amely akkoriban fújt, a Beatlest is mozgatta. Nem mi voltunk az új mozgalom vezérhajója. Mi mindany- nvian egy hajóban ültünk, na jó, esetleg mi ültünk fenn a kosárban és kitartóan kia­báltuk: Föld a láthatáron.” Ilyen egyszerű volt tehát? A királynőtől kapott Nem maradt semmi a korai évek mítoszából, nem ma­radt semmi a gombafej- legendából, csak az őrjöngő rajongók régi fényképei és egy bejegyzés a Guinness Book of Recordsba. 1970-es szétválásukig a Beatles 230 millió lemezei adott el. ötévi szünet után hallot­tak újra zenét John Lennon- tól. Akkor jelent meg a „Double Fantasy”, John Lennon és Yoko Ono közös szerzeménye. John Lennon számára a japán művésznő és filmes, Yoko Ono „élete beteljesülése” volt. Paul, George és Ringó számára a 34 éves japán no csak egy ..átkozott sárkány” volt, aki elvette tőlük az ő Johnjukat. Nemcsak egyedül Yokón múlott, hogy 1970-ben a „Let it be” lemez után vége lelt a Beatlesnek. Már az 1966-as utolsó élő koncertjükön, San Franciscóban „csak mechani­kusan vertük a szerszámain. kitüntetés kát” (John), a liverpooli és hamburgi pincék tüze ki­aludt. Az utolsó négy stúdió­év lemezei, mint a „Ser- gearit Pepper’s Lonely Hearts Club Band”, vagy a „Re­volution” tükrözi John Len­non 1980-ból származó vé­leményét, miszerint a Beat­les zenéje „nem volt semmi különös, néha jobb, néha rosszabb”, de ennek a liver­pooli mítoszhoz mór nincs semmi köze. Igaz azonban az a tény, hogy John (és Paul is) olyan zeneszerzők voltak, amilyet addig a popzene nem ismert. John Lennon: „Felszabadult, nak éreztem magam,-amikor végre 1970-ben szétváltunk. Nyolc éven keresztül csak a fellépésekhez, a szerződé­sekhez, a lemezekhez vol­tunk kötve, az életre nem maradt időnk.” (Folytatjuk) Következik: Yoko felül­kerekedik Műsorok Kossuth rádió 6.27 Világablak. 8.56 Be­szélni nehéz. 9.08 A Ma­gyar Rádió és Televízió énekkara énekel. 9,47 Kis magyar néprajz. 9.52 Tar­ka mese, kis mese. 10.05 Diákfélóra. 10.35 Válaszo­lunk hallgatóinknak. 10.50 Romantikus zene. 11.30 Varázskeringő. 12.35 Há­zunk tája. 12.50 Operaslá­gerek. 13.20 Dzsesszmeló- diák. 14.15 Kovács Péter énekel. 14.29 Litera-túra. 15.10 Népi zene. 15.28 MR 10—14 Iskolák — őrsök — barátok. 16.08 Kritikusok fóruma. 16.18 Operettek. 16.33 Magyar előadómű­vészek. 17.07 Ha a vevő reklamál... 17.38 Holnap közvetítjük... 18.04 Men­delssohn: Hebridák — nyi­tány. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti ma­gazin. 19.15 Gondolat. A rádió irodalmi lapja. 20.00 Népi zene. 20.32 Örökzöld dallamok. 21.30 Háttérbe­szélgetés. 22.15 Sporthírek. 22.20 Tíz perc külpolitika. 22.30 Francia szerzők mű­vei. 23.29 Weiner-kamara- művek. Petőfi rádió 8.33 Idősebbek hullám­hosszán. 9.28 Harminc perc alatt a Föld körül. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Ci­gánydalok. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Vasútbarátok. 13.30 Színes szőttes. 14.00 Kettőtől négyig... 16.00 Mindenki iskolája. Ki mennyit keres? 16.35 Tu­dományos könyvespolc. 16.40 Magyar fúvószene. 17.00 Verbunkosok, nóták. 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Sanzonújdonságok. 19.02 Operettrészletek. 19.25 Indokína a kakas évében. 19.45 A beat ked­velőinek. 20.33 Válas(s)z! 21.25 Népi zene. 22.15 Kel­lemes pihenést! 9.00 Tévétorna. 9.05 Isko­latévé. 9.25 Delta. 9.50 Csendes Don (Szovjet filmsorozat). 10.45 Ragado­zók, 11.30 Ez a tévé! 15.05 Iskolatévé. 16.10 A bábu (Lengyel filmsorozat). 17.10 Petőfi útja (Doku­mentumfilm): 18.00 Vallo­mások (Ri portfilm). A filmben az orosházi öre­gek emlékeznek a hát-hét évtizeddel ezelőtti falusi, tanyasi életükre. Szavaik­ból gyermekkoruk bizony­talansága, kilótástalansá- ga szól. 18.50 Staféta. Tíz perc ifjúság. 19.10 Tévé­torna. 19.15 Esti mese. Kü­lön kuckó. 19.30 Tv-hír- adó. 20.00 Századunk. (Do­kumentumfilm). 21.15 Az SZKP XXVI. kongresszu­sáról jelentjük. A Tv-hír- adó különkiadása. Kb. 21.35 Zene, zene, zene. 22.35 Tv-híradó 3. 2. műsor 20.01 A völgyben (Jugosz­láv rajzfilm). 20.15 Tes­tünk. A szervekből a haj. szálereken keresztül jut a vér a gyűjtöerekbe, majd a szívbe. Ezek működésé­vel és szerkezetével is. merkedtet meg a film. 20.45 Tv-híradó 2. 21.05 Filmgyártás vagy filmmű­vészet? 1. A képszelet re. pülőtere: a forgatókönyv. 21.45 Az esti fogás (Bel­ga film). A szabadságon levő Servais felügyelő kedvenc időtöltése a hor­gászat. Egy napon véres baltát talál a folyóparton, s nem sokkal azután elő- kerül egy holttest is. A helyi hatóságok megindít­ják a nyomozást, a fel- ügyelő nem vehet részt benne, s emiatt borzasz­tóan szenved... 1981. febNUU; 25., szeré»

Next

/
Thumbnails
Contents