Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 46. szám

Az SZKP XXVI. kongresszusáról jelentjük t (Tolytatát tt 1. oldalról) kai folytatott kereakedelem- ban? Általában meg kell mon­dani, hogy az épitömunka feladatait az utóbbi években országaink bonyolultabb vi­szonyok között kénytelenek megoldani. Közrejátszott eb- ben a gazdasági világ­konjunktúra rosszabbodá­sa, az ugrásszerű áremelke­dések. Az enyhülés folyamatának lefékeződése, az imperializ­mus által kikényszerített fegyverkezési hajsza nem csekély terhet jelent szá­munkra is.” A szovjet pártvezető hang­súlyozottan szólt az ideoló­giai harc kiéleződéséről is. Megállapította, hogy a Nyu­gat részéről ez a harc nem korlátozódik csupán az esz­mék egymás elleni küzdel­mére. hanem minden lehető eszközt igénybe vesz a szo­cialista világ aláásására, fel­lazítására. „Az imperialisták és szak­értőik rendszeresen rendez­nek ellenséges kampányo­kat a szocialista országok ei­le«. Befeketítenek és kifor­gatnak mindent, ami ezek­ben az országokban történik. ' 6zamukra az a legfőbb, hogy eltérítsék az embereket a szocializmustól. ' Az utóbbi idők eseményei éjre és újra bizonyítják: ustiályelletuégeink tanul, mák vereségeikből. Egyre körmönfontabban és alatto­mosabban lépnek fel a szo­cialista országok ellen. Ott pedig, ahol az impe­rializmus aknamunkájához hoeeájárulnak még a belpo­litikában elkövetett hibák és melléfogások is, létrejön a talaj a Móriak mweMcncs «te­mek akOriwátOfkBákmi.. így történt a taaMM I Begyei országba«, ataé a aaacMtz­mus kMkő erők támogatási!ml, anarchia lét- rehoBáeá«al igyekeznek el­lenforradalmi mederbe terel­ni az oaerncayofc slsásiafiái. Mint a L8MFKB legutóbbi plénuma megállapította, Lengvetacgcégba* olyan we- rzély kötethetett, emsig fe­' mlep jak.” 1 „A lengyel elvtármk meat azon munkásodnak, hogy leküzdjék a váleágos helyze­tet. A pért harcképességé- nek fokozására, a munkás - osztályhoz, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok megszi­lárdítására törekszenek, ! konkrét programot dolgoz­nak ki a lengyel népgazda­ság rendbehozására. Lengyelország számára fontos politikai támogatást jelentett a Varsói Szerződés tagállamai vezető személyi­ségeinek a múlt év decembe­rében megtartott moszkvai találkozója. Ez a találkozó világosan megmutatta: a lengyel kommunisták, a lengyel munkásosztály, as ország dolgozói bizton szá- míthatnak barátaikra és szövetségeseikre. A szocia­lista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bántani! A lengyelországi esemé­nyek ismételten arról győz­nek meg bennünket, meny­nyire fontos a párt számára, vezető szerepének megszilár­dítása szempontjából az. hogy a párt erősen odafi­gyeljen a tömegek vélemé­nyére. határozottan harcol­jon a bürokratizmus, a vo- luntarizmus mindennemű megnyilvánulása ellen, ak­tivan fejlessze a szocialista demokráciát, megfontolt, re­ális politikát folytasson a külgazdasági kapcsolatokban. A világszocializmus törté­nete sokféle megpróbáltatást ismer. Voltak bonyolult és válságos momentumai. De a kommunisták mindig bát­ran szembeszántak az ellen­ség támadásaival és győztek, lgv volt ez a múltban és így lesz ez a jövőben is. És ne kételkedjen senki abban a &Mnäis&ß 1SMH. iebruar 24., kedd közös eltökéltségünkben, hogy biztosítjuk érdekeink vé­delmét, megőrizzük a né­pek szocialista vívmánya­it!” A továbbiakban Leo- nyid Brezsnyev aláhúz­ta, hogy a szocialista államok közeledésének fo­lyamata továbbra is fejlő­dik. Ez azonban, mint mon­dotta, nem mossa el a szo­cialista országok nemzeti és történelmi sajátosságait. „Társadalmi életük, gazda­ságszervezésük formáinak változatosságában azt kell látni, ami a valóságban van: a szocialista életmód megho­nosodása útjainak és mód­szereinek gazdagságát.” Fejlődnek a Szovjetunió kapcsolatai azokkal a szo­cialista országokkal, is, ame­lyek nem tagjai a Varsói Szerződésnek és a KGST- nek. Ebben az összefüggés­ben méltatta a szovjet—ju­goszláv együttműködés fejlő­dését és szolidaritását nyil­vánította a Koreai NDK-nak az ország egyesítéséért ví­vott harca iránt. Beszédét ezután így foly­tatta: „Külön kell szólni Kí­náról. A Kínai Népköztársa­ság társadalmi-gazdasági fej­lődésének tapasztalata az utóbbi két évtizedben súlyos tanulságul szolgál és meg­mutatja, hogy hová vezet a szocializmus elveinek, lénye­gének eltorzítása mind a bel-, mind a nemzetközi po­litikában.” „Kína jelenlegi vezetői maguk ie a legkegyetlenebb feudális-fasiszta diktatúrá­nak nevezik azt a rendet, amely az úgynevezett kul­turális forrmilelem idóepaká- ban volt or »»águkban Ne­künk nme* mit hozzáten­nünk ehhez ee értékeléshez. Kína belpolitikájában most változások mennek végbe. Eseknek a tényleges értel­mét még majd az idő mutat­ja meg. Megmutatja, milyen mértékben sikerül a mai kí­nai veaeóésnek leküzdeni? a maoista örökséget. De Pe­king külpolitikájában, saj­nos, egyelőre még semmiféle kedveié irányú változásról nem beeeélíietfmk. Ez a poli­tika továbbra1 is a nemzetkö­zi helyzet kiélezésére irá­nyul. az imperializmus poli­tikájával fonódik össze. Ez természetesen nem téríti vissza Kínát a fejlődés egészséges útjára. Az impe­rialisták nem lesznek a szo­cializmus barátai. Az USA. Japán és több NATO-ország azon készsége mögött, hogy bővítsék a ka­tonai-politikai kapcsolatokat Kínával, egyszerű számítás rejlik, mégpedig az, hogy sa­ját, imperialista érdekük­ben használják fel Kína el­lenséges magatartását a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel szemben. Koc­kázatos játék! Ami pedig a kínai népet illeti, mélységes meggyőző­désünk, hogy valódi érdekei­nek a békepolitika felelne meg. Csakis a béke és a más államokkal való normális kapcsolatok politikája. Ha a szovjet— kínai kap­csolatok továbbra is fagy­ponton maradnak, ennek oka nem a mi álláspontunk.’’ „A Szovjetunió nem keres­te és nem is keresi a kon­frontációt a Kínai Népköz­társasággal. Mi az SZKP XXIV. és XXV. kongresz- szusa által meghatározott irányvonalat követjük és a jószomszédság alapján sze­retnénk építeni kapcsolatain­kat Kínával. Érvényben ma­radnak a Kínával való kapcsolatok rendezésére irá­nyuló javaslataink. mint ahogy változatlan a kínai nép iránti tiszteletünk és ba­rátságunk érzése is.” Behatóan foglalkozott a szónok a gyarmati iga alól felszabadult országokkal. Kö­zülük némelyekben a tőkés viszonyok honosodtak meg. mások igazi független politi­kát folytatnak. Megnöveke­dőit az olyan országoknak a száma, amelyek a szocialis­ta fejlődés útját választot­ták. Fejlődésük bonyolult vi- sz/’."'ok között megy vég­be. de alapvető fejlődési irá­nyuk hasonló. Antiimperialis­ta külpolitikát követnek. Erő- áödnek a dolgozók széles tömegeinek érdekeit kifejező forradalmi pártjaik. A Szovjetunió fejleszti a kölcsönösen előnyös széles körű gazdasági és tudomá­nyos együttműködést a fel­szabadult országokkal. Köz­reműködésével nagy gazda­sági objektumok létesülnek ezekben az államokban és segít a szovjet állam a ká­derképzésben (mérnökök, technikusok, szakmunkások, orvosok, pedagógusok kép­zésében) is. „A többi testvéri országgal együtt segítünk a felszaba­dult országok védelmi képes, ségének megszilárdításában is — folytatta a szónok — ha ilyen kérelemmel fordul­nak hozzánk. Ez történt pél­dául Angolában és Etiópiá­ban. Ezekben az országokban megpróbáltak leszámolni a népi forradalmakkal a belső ellenforradalom, vagy a kül­ső agresszió révén. Mi elle­nezzük a forradalom export­ját, de nem érthetünk egyet az ellenforradalom exportjá­val sem. Az. imperializmus egy va­lóban hadüzenet nélküli há­borút indított az afgán for­radalom' éllen. Ez közvetle­nül veszélyeztette déli ha­táraink biztonságát is. Ez a helyzet arra kényszerített bennünket, hogy megadjuk azt a katonai segítséget, amelyet e baráti ország kért. Afganisztán ellenségei­nek tervei kudarcba fullad­tak. A Babrak Karmai elv­társ vezette Afganisztáni Né­pi Demokratikus Párt és kor­mány átgondolt, a nemzeti érdekeknek megfelelő politi­kája megszilárdította a nép- hetalmat. Ami a szovjet katonai kontingenst illeti, azt készek leszünk kivonni az afgán kormánnyal való megegyezés alapján. Ehhez viszont az szükséges, hogy teljes egészében szüntessék meg az ellenforradalmi bandák -átdobását Afga­nisztánba. Ezt Afganisztán és a szom- seedjai közti megállapodá­sokban kell rögzíteni. Szi­lárd biztosítékokra van szük­ség arra, hogy nem lesz újabb intervenció. Ez a Szov­jetunió elvi álláspontja, amelyhez mi szilárdan ra­gaszkodunk!” Beszédében Leonyid Brezs­nyev kitért az iráni változá­sokra is és megállapította, hogy Iránban „minden bo- nyulultsága és ellentmondá­sossága ellenére, alapjában véye antiimperialista forra­dalom zajlott le”, noha a belső és külső reakció igyek­szik megváltoztatni annak jellegét. Ebben az összefüggésben arra is emlékeztetett, hogy egyes keleti országokban az utóbbi időkben aktívan han­goztatnak iszlám jelszava­kat. A kommunisták tiszte­lettel viseltetnek az iszlám,, vagy más hitű emberek vaL lási meggyőződése iránt. Ä lényeg az, hogy mi a céljuk az ilyen vagy olyan jelszava. kát hangoztató erőknek. „Az iszlám zászlaja alatt felsza- badító harc is kibontakoz­hat ... de iszlám jelszavakat használhat az ellenforradal­mi lázadásokat szító reakció is. Következésképpen minden azon múlik, hogy milyen a valós tartalma valamely moz-• galomnak.” Elismeréssel szólt Leonyid Brezsnyev a békeszerető, független India nemzetközi szerepéről és méltatta a szovjet—indiai barátság megszilárdulását, az együtt­működés fejlődését. Ez az együttműködés a jövőben is a szovjet külpolitika egyik fontos irányvonala marad. Jó együttműködésre tö­rekszik a Szovjetunió Indo­néziával és más ASEAN-or- szágokkal is. Leonyid Brezsnyev üdvö­zölte. hogy az elmúlt öt év­ben Afrikában, a Karib-ten- ger medencéjében és Óceá­niában tíz új állam nyerte el függetlenségét. A Zimbabwe Köztársaság létrejötte szem­léletesen mutatja — állapí­totta meg, hogy a végéhez közeledik a klasszikus gyar­matosítók és fajgyűlölők uralma. Az imperialisták ezerféle úton-módon próbálják ma­gukhoz láncolni a felszaba­dult országokat. Szabadon akarnak rendelkezni termé­szeti kincseikkel, stratégiai célokra akarják felhasználni azok területét. „Épp ilyen szemszögből közelíti meg a Nyu.zat a már öt hónapja folyó iráni —iraki háborút. Ez a hábo­rú teljesen értelmetlen ezen államok érdekei szempontjá­ból, viszont igen előnyös az imperializmusnak, amely ar­ról álmodozik, hogy vissza­állítsa pozícióit ebben a tér­ségben. Szeretnénk remélni, hogy Irakban is. Iránban is le­vonják ebből a kellő kö­vetkeztetéseket. A Szovjetunió határozot­tan amellett száll síkra, hogy mihamarabb vessenek véget e testvérgyilkos háborúnak és politikai úton rendezzék a konfliktust. Mi igyekszünk ezt a gyakorlatban is előse­gíteni. Most pedig a közel-keleti problémáról szólnék. Az Amerikai Egyesült Államok uralmi helyzetre törekszik a Közel-Keleten, a Camp Da- vid-i politika útjára, az arab világ megosztásának és az izraeli—egyiptomi különalku szervezésének útjára lépett. Az amerikai diplomáciának nem sikerült ezt az arabel­lenes különalkut szélesebb körű kapituláns típusú egyezménnyé változtatnia. De másban boldogult: is­mételten kiéleződött a hely­zet ebben a térségben. Ez visszavetette a közel-keleti rendezést. Mi legyen a teendő a to­vábbiakban? Szerintünk ide­je lenne elmozdítani az ügyet a holtpontról. Ideje lenne visszatérni ahhoz, hogy becsületesen, közösen ke­ressük igazságos és realisz­! UÉ; 4 tikus alapon az átfogó ren­dezést. A kialakult viszonyok kö­zött ez elérhető lenne, mond­juk, egy külön e célból ösz- szehívandó nemzetközi kon­ferencia keretében.” „A Szovjetunió kész konstruktív szellemben, a jó szándék pozíciójából kiindul­va részt venni az ilyen mun­kában. Készek vagyunk ezt közösen megtenni más érde­kelt felekkel: az arabokkal (beleértve természetesen a Palesztinái Felszabaditási Szervezetet) és Izraellel. Ké­szek vagyunk az. Egyesült Államokkal együtt keresni egy ilyen megoldást. Emlé­keztetek arra, hogy néhány évvel ezelőtt e tekintetben voltak bizonyos tapasztala­taink. ' Készek vagyunk együttműködni az európai államokkal, mindazokká!., akik őszintén törekszenek az igazságos és tartós közel- keleti béke biztosítására. Bizonyára hasznos szere­pet játszhat ebben továbbra is az ENSZ. Ami a dolog lényegét il­leti, mi most is meg va­gyunk győződve arról, hogy az igazi közel-keleti béke ér­dekében meg kell szüntetni az 1967-ben elfoglalt arab te­rületek izraeli megszállását. Érvényre kell juttatni Pa­lesztina arab népének elide­geníthetetlen jogait, beleért­ve saját állama megteremté­sét. Szavatolni kell e térség összes államai, a többi kö­zött Izrael biztonságát és szuverenitását. Ezek az alapelvek. A részletek, ma­gától értetődően, megbeszélé­sek tárgyát képezhetnék.” Az SZKP KB főtitkára a nemzetközi kapcsolatok fon­tos tényezőjének nevezte az el nem kötelezettek mozgal­mát és kifejezte reményét, hogy ez a mozgalom hű ma­rad alapelveihez, a jövőben is fellép az imperializmus és a kolonializmus, a háború és az agresszió ellen. A Szovjetunió támogatja egy új nemzetközi gazdasági rend kialakítását — ame­lyet a volt gyarmati orszá­gok követelnek —, de ezt a kérdést nem szabad egy­szerűen a gazdag észak és a szegény dél közti különbsé­gekre korlátozni. „Készek vagyunk elősegíteni és gya­korlatilag elő is segítjük az igazságos nemzetközi, gazda­sági kapcsolatok kialakulá­sát. ., A* SZKP ezentúl Is követ­kezetesen folytatja a Szov­jetunió és ‘ a felszabadult országok együttműködése fejlesztésének, a világszo­cializmus és a nemzetközi felszabadító mozgalom szö­vetsége megszilárdításának irányvonalát.” Beszédében ezután Leo­nyid Brezsnyev a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalommal foglalko­zott. Elmondotta, hogy az utóbbi években ez a mozga­lom megizmosodott, erősí­tette tömegbefolyását. Ma már a világ 94 országában működik aktívan a kommu­nista párt. Az SZKP Központi Bizott­sága tevékenyen fáradozott a testvérpártokkal való sokol­dalú együttműködés további kibővítése és elmélyítése ér­dekében. Leonyid Brezsnyev számos példával világította meg e kapcsolatok fejlődé­sét, majd megállapította: „A kommunista pártok beJ folyása növekedésének ará­nyában egyre összetettebbek-; ké és sokrétűbbekké válnak az előttük álló feladatok. Ez pedig időnként nem egyér­telmű értékeléseket von ma­ga után, eltérésekhez vezet az osztályharc konkrét kér­déseinek megoldásának még- közelítésében, vitákat vált ki a pártok között is.” „Nézetünk szerint ez egészen természetes. Azelőtt is előfordult, hogy egyes kérdésekben nem volt azo­nos a kommunista pártok véleménye. Az élet meggyő­zően bebizonyította, hogy aa eltérések mellett is lehet és kell is fejleszteni a politi­kai együttműködést a közös osztályellenséggel szemben folytatott harcban. A legfel­sőbb döntőbíró a felmerülő problémák megoldásában az idő, a gyakorlat. Nem olyan régen egyes kommunista pártok vezetősége erélyesen védelmébe vette a szocializ­musért folytatott harc és a szocializmus építése útjai­nak, formáinak nemzeti sa­játosságaihoz való jogát. Ha azonban előítéletek nélkül közelítjük meg ezt a kérdést, el kell ismerni, hogy senki sem erőszakol rá senkire semmiféle sablont vagy sé­mát, amely figyelmen kívül hagyná egyes országok sa­játosságait.” Brezsnyev emlékeztetette,' hogy valamennyi szocialista ország a maga módján va­lósította meg forradalmát „minden országon belül az osztályerők közötti viszony; a nemzeti életmód és a kül­ső helyzet diktálta formák­ban”, „a szocializmus alap­jai megteremtésének és meg­erősítésének, a szocialista társadalom építésének meg­voltak és megvannak a kü­lönböző országokban a ma­guk sajátosságai”. „így hát valamiféle „egy­ségesítésről’ beszélni, szém- beállítani a kommunista pártokat azon az alapon, hogy valaki elismeri vagy nem ismeri el a társadalom átalakításának általuk vá­lasztott útját, úgy gondolom; csak a reális tények mellő­zésével lehet — mondotta.” „Egyes kommunista pár­tokban olykor bírálóan vé­lekednek országunk fejlődése egyik vagy másik konkrét részletéről. Egyáltalán nem tartjuk azt, hogy nálunk! minden ideálisan ment vég­be. A szocializmus a Szov­jetunióban hihetetlenül ne­héz, bonyolult körülmények közt épült. A párt járatlan úton haladt. És senki sem tudja nálupk jobban, milyen nehézségekkel és fogyatékos- ' Ságokkal kerültünk szembe ezen az úton, s mi az, amit még nem sikerült leküzde- nünk. Az elvtársi, építő bírálat­ra mi mindig odafigyelünk.’ De határozottan ellene va­gyunk annak a bírálatnak, amely elferdíti a szocialis­ta valóságot és ezáltal akar­va vagy akaratlanul az im­perialista propagandának, az osztályellenségnek tesz szol­gálatot. Pártunk abból indul ki,' hogy a kommunisták közötti véleménykülönbségek le­küzdhetők — persze, ha nem a forradalmárok és a refor­misták. az alkotó marxizmus és a dogmatikus szektásság, illetve balos kalandorság közötti elvi eltérésekről van szó. Itt természetesen nem lehet helye kompromisszu­moknak — ma éppen úgy nem, mint Lenin * idejében. De amikor a kommunisták közös forradalmi ügyükért harcolnak, abból indulunk ki, hogy a különböző «őze­tek és áe'áspontok türelmes elvtársi megvitatása i'elal •lieg a legjobban közös cél­jainknak. r A tanácskozás elnöksége (Folytatás • J? oldalét}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents