Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

Pereli Zsuzsa textilképei

Pereli Zsuzsa textilművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Vigadó Galériában. Képünkön az Amnézia című falikép.

Gyerekkor

(Fotó — Hauer Lajos felv. — KS)

»

120 lm »{Heteit Ambrus Zekén

A francia kultúra nagykövete

Azon kevés írók közé tartozott, akiket már életükben nagyon tiszteltek, korának egyik jellegzetes alakja volt Ambrus Zoltán. Francia műveltségéért, elegáns stílusáért sokra becsülték, bár a nagy művekkel voltaképp«! adós maradt.

120 esztendővel ezelőtt, 1861-ben született, egyszerű családból származott. Apja korán meghalt, így nagy anyagi nehézségek között járta ki iskoláit. Tisztviselőként helyezkedett el, szerencséjére éppen annál a Földhitelintézetnél, amelynek Arany János fia, László volt az igazgatója, aki maga is jelentős költő volt ifjú korában. Ö fedezte föl a fiatalemberben a tehetséget, s lehetővé tette, hogy a világ ..szellemi fővárosába”, Párizsba utazzék: s a kor legjelentősebb gondolkodóitól tanuljon. Ezért idehaza már vezéi- ként várták; előbb a haladó Hét. majd a radikális Jövendő című folyóirat munkatársa lett. de dolgozott a konzervatív Budapesti Szemlének is. Nem állt se jobb-, se baloldalra elsősorban a minőséget tartotta szem előtt. Így nem vált- vezetővé, sokkal inkább afféle tanSri szerepet vállalt; ha népszerűségre nem is tett szert, mércévé vált pályatársai előtt stílusa csakúgy, mint mondandója. A francia szellem nagykövetének szerepét vállalta el az útját kereső magyar irodalomban. Európa „világítótornya” volt a minden újra,

szépre éhes időkben. Ezért elsősorban mindig is kritikus, ismeretterjesztő és esztéta maradt, bár írt néhány regényt és számos elbeszélést is.

Az előbbiek közül elsősorban a Midás király emelkedik ki, amely már újságfolytatásokban megjelenve híressé vált. Hibái azonban ebben is kitűnnek; laza szerkezetű, sok helyütt hosszadalmas: amikor egészében napvilágot látott, némi csalódást is keltett. Novellái sokkal szebbek, mívesebbek: közöttük jó néhány valódi gyöngyszem is akad. Sokat fordított: a Klasszikus regénytér egyik szerkesztője volíi, Színikritikái új utat mutattak a drámaelemzésben. Ezek nyomán kapta meg 1917-ben a Nemzeti Színház igazgatói székét. Itt működése alatt jelentős eredményeket ért el: kamatoztatta műveitségét.

Ettől a tisztségétől csak 1922-ben fosztották meg: az ellenforradalom nem nézte jó szemmel, hogy elfogadta á Tanácsköztársaságot: bár a haladó eszmék mellé igazán sohase állt: a politikától távol tartotta magát. Az idős író végül már csak a Pesti Naplóban írt cikkeiben hallatta szavát: új nemzedékeket ismertetett meg a francia literatűrá- val. Vérbeli pedagógus volt; ezért néhány vitathatatlan remekműve mellett tanulmányai szolgáltatnak .na is kitűnő olvasnivalóul. Gábor László

Moldova György:

A törvény szolgája és egyéb történetek

X Rakéta Regénytár so- rozatban, a Magvető Kiadó gondozásában látott napvilágot Moldova György kötete.

írásai népszerű olvasmányok. Egyik ismerősöm mesélte, hogy diákkorában, amikor az író műveinek szenvedélyes olvasója volt. a „Moldova-szekta alapítójáénak nevezték el, társai, és követték őt. A szekta ugyan nem jött létre azóta sem, de ma is széles az a tábor, amely szinte „falja” Moldovát. Joggal vetődik fel á kérdés: az irodalmi érték vagy a bestseller-jelleg teszi közkedveltté? Megszoktuk ugyanis, hogy a népszerűség gyakran jár együtt az igénytelenséggel. Alkotásának összességére az olcsó népszerűség jelző nem illik rá. még akkor sem, ha hely- lyel-közzel témaválasztása, de főként stílusa azt a látszatot kelti, hogy a jól oda- mondogatás. a periférikus szókincs művekbe olvasztása a ,.jópofaság”-ra való törekvést szolgálja. Említett kötetében szintén fellelhető néhány olyan darab, amely a felületes olvasó számára

nem egyéb a kabaré színvonalán megírt műveknél. Ám az írásokban mindig ott van háttérként a történelem, amellyel az író üzenetet közvetít a mai olvasónak.

História ugyanis, ma már a háborús évek mellett, századunk ötödik évtizede is, történelem az a kor zak, amely eredményeivel, hibáival egyaránt az élet tanító- mesterének szerepét vállalja, és tükröt, néha görbe tükröt tart • mindannyiunk elé.

A kötet elején álló Pályázat a mennyben játszódik, de a biblikus szereplők mellett ott vannak a magyar élet valós alakjai, valós problémákkal, és a parabo- íisztikus történetben mindannyian felfedezhetjük ellentmondásos világunkat.

A közelmúlt (vagy talán a jelen) fogyasztói szemléletének karikatúráját adja a

Cethal. Ügyeskedő kisember ravaszkodásaira világítanak rá A nagy dobás, a Legendák a vámról, az Egy kis zacskó gyémánt, és az ehhez hasonló, anekdotikus formában írt elbeszélések.

Jellegzetes írói módszere Moldovának,. hogy a már korábban megírt művekre hivatkozva állandó kapcsolatot tart az olvasóval, s mintegy ráirányítja a figyelmet az - egész életműre.

így teszi az Akit huszonötezer volt megcsapott, a Légió mindhalálig címűek- ben. Az előbbiben A szent tehén-re; meg az Akit a mozdony füstje megcsapott című könyvekre utal, míg az utóbbi Az elbocsátott légió keletkezése történetét mondja el egy alkalmi séta ürügyén. A kötet befejező, és egyben legterjedelmesebb elbeszélése a címadó történet. A törvény szolgája ugyanolyan kisember, mint a

többi mű hőse. Kántor Mihály, akinek karrierje derékba tört, aki az igazságszolgáltatás törvényes képviselője nem lehetett, bűnügyek sorozatával „szolgálja” a saját értékrendje sze- ' rint felállított izagságmodellt. Lebukása után vallja meg bizalmasan: „Ha az a bíró, akit a Jog. az Állam nevezett ki, nem látja el a feladatát, áenki sem tilthatja meg a laikusnak, hogy a helyére álljon”. Furcsa, mondhatnók megdöbbentő ez a vallomás, de Kántor Mihály ugyanolyan furcsa ember, mint Moldova valamennyi hőse. Igazságot hordoznak magukban, amelyek mivel részigazságok, nem válhatnak általánossá. . A kisemberek ábrázolása természetszerűleg kívánja meg az egyszerű mondatokat, az anekdotizálást. helyenként a „pallérozatlanságot”

Derülünk ugyan, kifejezé- >sein,’ de úgy érezzük, hogy enélkül is mulattatnának művei, hiszen a jól szerkesztett meseszövés, a csattanós poének önmagukban is megállják helyüket.

Dóra Zoltán

D

élután hat órakor Nicaragua őrnagy még aludt. Álmában — végre-valahára — megjelent előtte a Vörös Ász. fiatal szépségének egész pompájában, a Vörös Ász, akit titkon érző szíve óhajtva sejtett, immáron hetek óta ...

A jelenésen bíborba játszó, ko- rallszín selyemruha volt. Gömbölyű nyakán rubinfüzér csillogott; éjszínű hajában tűzrózsák ragyogtak. Intett, s az őrnagy fel akart ugrani fekvőhelyéről, de nem tudott mozdulni.

... Odébb, a másik kis szobában döcögő lábú asztal mellett, amely folyvást dülöngélt és kopogott, mint valami elégedetlen, dörmögő öreg szolga, egy sápadt, szőke asszony gunnvasztott szegényes kézimunka fölött. Mellette kisfia Robinson történetét betűzte.

Első pillantásra, nem lehetett kitalálni , hogy a szőke asszony húsz- vagy negyvenesztendős-e? A színe sok szomorú esztendőt vádolt, de a szemében Volt valami gyermekies bizalom, amit az évek még nem tudtak onnan letörölni. Szakasztott úgy nézett a világba, mint a kisfia.

A szobát csak egy gázláng pislogó, sárga fénye tette félig- meddig világossá. A lakás azelőtt bolthelyiség lehetett; s fölhasználva a szerencsés berendezést, a szőke asszony nem égetett petróleumot. A Szerecsen utca udvari lakásaiban a pazarlás nem szokás.

A kisfiú megszólalt:

— A papa nem megy ma hivatalba?

— Még ráér — felelte a szőke asszony. — A hivatal csak kilenckor kezdődik.

— Amikor én lefekszem?

— Amikor te lefekszel.

A kisfiú egy darabig ismét Pénteknek szentelte a figyelmét, de aztán, tenyerébe hajtva a fejét, megint anyjához fordult:

— Mama, mondd, micsoda hivatala van a papának?

A szőke asszony halovány arcán valami bágyadt pirosság jelent meg.

— A papa őrnagy — felelt röviden.

— Azt tudom — szólt a fiú. — De miért nem visel katonaruhát, mint a többiek?

Ambrus Zoltán:

Nicaragua őrnagy

— Mert ö már eleget csatázott

— magyarázta amaz. — Most a fiatalabbak csatáznakő pedig ír a hivatalban.

A kisfiú már tudta,’ hogy amit a szőke asszony mond, az szent, s nem kérdezősködött tovább.

A falióra egyhangúan tiktakkolt tovább. A szőke asszony egy kicsit elmélázott, aztán lassú mozdulattal fölkelt, s átment a sötét szobába.

Esze. ágában se volt, hogy fölkeltse a férjét. Az őrnagynak, valami szívbaja volt; ha fölverték az álmából, három napig se tudta kiheverni.

L

eült szépen az ágya mellé, s csöndesen várakozott. Nesztelen volt, mint egy remegő kis egér; az őrnagyot mégis fél- költötté ez a tekintet, amely a sötétben ránehezedett.

— Te vagy az?

— Én vagyok.

— Hány óra?

— Mindjárt hét.

— Gyújts gyertyát. Engedelmeskedett, s visszatelepedett a székbe. Űgv ült ott, mint maga a csöndes megadás.

Az őrnagy zavaros tekintettel nézte az ismerős árnyékot.

— Akarsz valamit? — szólt rövid szünet után.

A szőke asszony kérdéssel felelt a kérdésre.

— Vesztettél?

— Vesztettem.

— Sokat?

— Nagyon sokat. Miért?

Az asszony egy kicsit tétovázott. — A cseléd a bérét követeli — szólt végre. — Már a negyedik hónapja, hogy nem fizettünk neki. A szénszámlát is mindennap elhozzák. Mit mondjak nekik?

Az őrnagy egy kicsit elgondolkozott.

— Várj holnapig — szólt. — Ma lehetetlen. Az egész vagyonorh ötvenkét forint.

Mikor ezt mondta: százévesnek

látszott.

Aztán bement a fürdőszobájába, rhegfürdött, és felöltözködött.

Rövid félóra múltán, a kétlépésnyi sötét zugból egy előkelő megjelenésű, simára borotvált öreg úr lépett ki, kitűnően szabott esti ruhában; gyönyörű plasztronján va- . kítóan csillogott a két hamis kő, s a krizantém, amely gomblyukában díszlett, azt a látszatot erősítget- te folyton, hogy ennek a gavallérnak a haja ősz, de karja fiatal.

Pár szót váltott a kisfiúval, aludni küldte, s fölvette téli bundáját. a családi klenódiumot. Majd menni készült.

De az ajtóban megállott.

— Ig^z — szóit vissza a szőke asszonyhoz —, ne nyugtalankodjál a cseléd miatt. Reggel vágy ki a tárcámból száz forintot, s fizesd ki, ami fizetnivaló.

Ügy intett a feleségének, mint egy nagyurat játszó, kedves színész a játékostársának, valamely nehéz jelenet után. S elsétált. Ragyogóan sima. magas tetejű kalapja szinte megszépítette a szenv- nyes Szerecsen utcát.

Egy darabig gyalog ment, de a Deák tér közelében kétlovas kocsira ült. A klubszolgák ne tudjanak meg semmit. Elhelyezkedett a kocsiban, s nyugtalanul így beszélt magában:

— ötvenhat forint.

ikor a kocsi már közel ért

' ' az Ifjú Magyarok Klubiához rágyújtott a forintos szivarjára. Mint a hamis kövek, a téli bunda és a krizantém, ez a forintos szivar is csak üzleti befektetés, fundus instruktus volt.

A klubban a semmi iránt se érdeklődő emberek tökéletes nyugalmával járta végié az összes termeket:- mee-megállt beszélgetni: s- a színésznőkről kérdezősködött. Végre leült az egyik iátékasztal- hoz, mint aki nem tudia. hogy mivel üsse agyon az idejét.

, Mindenki elismerte, hogy gyönyörűen kártyázik. A iáték menetét egy szóval se zavarta: se jó, se balszerencse nem látszott meg az art ón. Űgv osztott, nyert vagy

vesztett, mintha mindez a legkevésbé se érdekelné; mintha unná az egész életet.

A kipirult és elzöldült arcok között csak az ő érdekes feje őrizte meg az első perc hidegvérét. Egy egyiptusi istenség mélységes nyugalmával vett részt a közömbös partikban: a nagy összeütközések alkalmával pedig rideg és ünne- pies volt, mint egy főpap, aki nagy ünnepen celebrál. Míg a többiek, hajnal felé, izgatottan lesték egymás gyúródott, kiélt arcát, az ő szemén nem látszott indulat, amint keményre vasalt, hófehér ingén nem lehetett észrevenni a port. Reggel is feltűnt egy idegennek:

— Mily éber és nyugodt ez a szép öreg úr!

M ért arca, amelyen a szem

■ ■ gyűrűi, az arccsontok, s az ajak ráncai oly élesen voltak barázdálva, mint ahogy csak arcképeken látni (azoknak a festőknek az arcképein, akik igen jól rajzolnak, s keresik mindazt, ami stilizált): szép érdekes arca egész éjjel egyforma maradt.

Ez este ismét nem volt szerencséje. Minden nagyobb megillető- dés nélkül elveszítette ötvennégy forintját, s megpillantván egy ritkábban látott ismerősét, nyugodtan abbahagyta a játékot.

— Ugye, őrnagy úr, ön pápai zuáv volt? — kérdezte az ismerős, amint, karonfogva, az étkezőterem félé haladtak. — Fogadtam erre valakivel, s azt hiszem, megnyertem a fogadásomat.

— Megnyerte — felelt az őrnagy. s elmondta ismerősének a pápaság egész történetét. Mintha nem is 'ő volna az, aki egész vagyonát odakint hagyta a másik teremben.

De magában egypárszor megjegyezte:

— Teringettét: ha Boldizsár ma este nem talál felnézi?!...

Szerencsére, Boldizsár fölnézett.

— Igaz, őrnagy úr, én önnek adósa maradtam száz forinttal....

— Kérem, szót se érdemel!

— Ellenkezőleg, nagyon köszöNicaragua őrnagy még egyszer végigsétáltatta unalmát az összes \

termeken, aztán megállapodott a 1

játékosok mögött. Egy darabig nézte a tusát, s mintha unná az egész földi létet, újra leült a já- i

tékosok közé.

A Boldizsár száz forintja jobban kamatozott, mint az első garasok. i

Már nyereségben volt, amikor egy- í

szerre két vörös figura jutott á kezében. Éppen ő volt az osztó.

— Várlak, szerelmem! — szólt magában, mert eszébe jutott í

álma.

S oly drágán adta a kártyákat, ahogy csak lehetett. Ami pénz az asztalon hevert, mind a (posztó kö- ■ zepére, a játszók közös pénztárába j vándorolt. Mikor megnézte a má- I sík két kártyát is: csakugyan vörös i ász mosolygott rá, udvarhölgyével, ! a vörös tízessel.

A következő percben vagy ezer forint tornyosodott előtte. Tíz perc múlva megnézte az óráját, és hidegen kijelentette, hogy kegyet- lenül álmos.

Másnap a kisfiú meglepve vette észre, hogy a papa nem veszi fel a szmokingját, nem halássza ki a : pohárból a krizantémot, hanem olyan öltözetbe búvik, mint a Sze- ' recsen utca többi lakói, és azzal áll elő, hogy: ma cirkuszba megyünk!

Valóban így volt. A Szerecsen utcai kis udvari lakás egész nap mesés jólétben úszott; még a szőke asszony is kipirult egy percre. Nagy vígasságot csaptak, és az őrnagy a Városligetben úgy ugíán- dozott, mint egy öreg kenguru.

Ezen a napon Nicaragua őrnagy egy kopott kabátját vette magára, ! s otthon hagyta a híres téli bundát, ötkrajcáros szivarokat szítt, s j nagyokat nevetett. Szóval teljesen megünnepelte a napot. Későn mentek haza, s a szőke asszony boldogan aludt el. i

|_| armadnap: az ezer forintból. ! ** nyolcszáz visszautazott. S a klubból hazajövet, Nicaragua őr- 1 nagy így beszélgetett magában, be-: •. \ húzódva a.kocsijába: ;

— Milyen pompásan mulattunk tegnap tíz forintból! S mily keserves volt ma ez a néhány óra, amíg a nyolcszáz forintnak végére ^ jártam! Igazán nincs kegyetlenebb robot, mint: kártyázni. De mit csináljak? Élni csak kell valamiből! Végre is első a hivatal, s csak utána a mulatság!