Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
Fő a szakértelem (Fotó: V. Lagranzs) Nyilvános telefonok: érme helyett kártya? Franciaországban talán hamarosan nem lesz szükség érmére, ha valaki nyilvános telefonfülkéből akar telefonálni. Ehelyett „holog. rafikus kártyát” kell használnia. A francia posta 1980 tavaszán 12 nyilvános telefonállomást üzemeltetett „holografikus kártyával”, a Montparnesse pályaudvaron. A kísérlet során vizsgálni kívánják, hogy vajon ezek a készülékek megfelelnek-e a publikum igényeinek. A holografikus kártyán egy bizonyos összegű telefonos „követelés” (50-től 500 francia frankig) szerepel, amelyet egy, a telefonkészülékben elhelyezett lézersugár „olvas le”. Ezt a követelést a kártyába beágyazott huzalok testesítik meg, amelyek a kártya használatával elégnek. A kártya tehát nem tölthető, és használat után eldobandó. Vizsgálat alatt van egy feltölthető mágneses kártya is, amellyel ezeket az • új telefonokat felszerelnék. Ebben az esetben nem lézersugár. hanem mágnesszalag az, amely a használattal „kisül”. A kártyát ekkor újra fel lehet tölteni. Mindegy, melyik megoldásról van szó, mindegyik készüléknél a használó egy apró akusztikai jel révén tudomást szerez arról, hogy kártyája néhány percen belül „kiürül”, és az összeköttetés ezt követően megszakad. A posta számára az érme nélkül működő készülék általános bevezetésé azt a biztos előnyt jelentené, hogy kihúznák a talajt a „telefonszarkák” látja alól. (Ford.: Mokri Ágnes) Történetek Thomas Alva Edison, a legendás hírű feltaláló, aki életé végéig hatszáz találmányt szabadalmaztatott — köztük az elektromos izzólámpát és a fonográfot —, egy amerikai előkelőség házában, csedálóinak díszes körétől övezve szenvedte az ünnepéltetést, Árulja el már, drága Edison — lelkendezett az egyik szépség —, tulajdonképpen melyik volt a legelső találmánya? A feltaláló hímezett-hámo- zott. Nem szeretett dilettáns körben szakkérdésekről „csevegni”, de a szépasszonyok szívósan gyötörték: —, Mesélje már el! Ne títkolóddzék! Edison nagy lélegzetet vett, gyorsan kitalált egyke- rekded „mesét”, és szellemesen feltálalta a hölgykoszorúnak. Óriási siker. Viharos taps. — Csodálatos! — rajongott a fő-faggató dáma. — Egye- ne::fih elképesztő! Most már , csak azt szeretném tudni, hogy melyik volt a legfrissebb. a legutóbbi találmánya? — A legutóbbi...!? — merengett Edison. — Szóval a legutóbbira is kíváncsiak a hölgyek, Nos: a legfrissebb találmányom ez a történet, amit az imént meséltem elI 1912-ban Edison megbetegedett, de szokása szerint beEdisonról tegségét kutyába sem vette. Családja azonban addig erősködött, amíg végül sikerült orvost hívatni hozzá. Az orvos el is jött, alaposan megvizsgálta az illusztris pácienst, felírt valami kanalas orvosságot, és távozott. Edison nyomban elküldött a patikába, elkészíttette a gyógyszert, s ahogy hazahozták, ablakot nyitott, s a medicinát kihajította a kertbe. — Hát ez meg mire való volt? — kérdezték megdöbbenve hozzátartozói. — Kedveseim — felelte Edison —, nyugodjatok meg, nem ment el az eszem. Sőt! Az orvosnak élnie kell, ezért hívattam magamhoz, s azért fizettem neki tisztességes honoráriumot. A patikusoknak is élniük kell, ezért csináltattam meg drága pénzen az orvosságot. Viszont nékem is élném kell, ezért dobtam ki az orvossár got az ablakon. — Mr. Edison — kérdezte jobb ötlet híján egy újságíró a fonógráf feltalálóját —, tehát ön az, aki az első beszélőgépet feltalálta? — Szó sincs róla — hárította el a dicsőséget mosolyogva az akkortájt agyon- interjüvölt férfiú. — Az első beszélőgépet sok-sok évezreddel ezelőtt az atyaisten találta fel és állította elő Ádám ősapánk oldalbordájából. .. SZÖVEG NÉLKÜL Humorszolgálat A dramaturg meséli egyik barátjának: — Amikor legördült a függöny, a terem tapsviharban tört ki. — Miért, mi volt a függönyre rajzolva? — Ö, Etienne, te már nem úgy bánsz velem, mint régen. Emlékszel, milyen kedvesen és kitartóan fogtad a kezemet? — Igen, de csak akkor, amikor zongorázni akartál nekem. ■ár Két kocsi összeütközött. A rendőr felveszi a jegyzőkönyvet, amikor odamegy hozzá egy részeg és így szól: — Itt vagyok tanúnak, mindent láttam! — Biztos benne? — Igen, plébános úr. — Lussie, szeretsz? — Nem Lussie vagyok, hanem Elleni — Ha te rögtön az elején apróságokon vitatkozol, jobb, ha örökre elválunk egymástól. + Nagy a forróság, a poros calabríai országúton lassan haladó paraszt teljesen el. bágyadt. — Nem emlékszem ilyen forró nyárra — dörmögi. — Én sem — jegyzi meg a ló. — Micsoda? — kiáltott fel a paraszt. — Először hallok egy lovat beszélni. — Én is — helyeselt a szekér. + A feleség, aki együtt volt horgászni a férjével, ezt meséli barátnőjének: — Tudod, én mindent másképp csináltam, ahogy kellett volna. Túl hangosan beszéltem, más csalétket használtamK nem oda dobtam a horgot ahová illett volna, a kapásaim nem voltak szabályszerűek, s mégis több halat fogtam, mint a férjem! + — Mit csináltatok az iskolában, Karllcek? — kérdezte a nagymama. — Kémiaóránk volt, s a tanár a robbanóanyagok tulajdonságairól beszélt. — Ez igen érdekes, s mit fogtok csinálni holnap az iskolában? — Az iskolában? Milyen iskolában, nagymama? Markó Pál: Koszorús alkonyat Egy elnyűtt ember jött a réten át, távolról nézvést csak mozgó barna folt; rögök bolyongó, kósza , lelke volt... Apám Is így bandúkolhatott e tájon, égen-földön senkit sem keresve; maga előtt tolva talicskáját s a lenyugvó napot. Szomorú volt s a nyomortól betelt, görnyedt hátán éjszakát cipelt, de csillagokból font anyámnak koszorút. Gyöngyösi Molnár Géza: Szülőföldem Mi pelyhesek, akik nyaranta utazunk, veszekszünk elsőségeden Párizs, Adria.., milyen szépen csöndes edünk nevedre: kis haza. fis Imaként mondva; „Nem tudhatom... s visszaszállnék újra,. kezet fogunk, s Hevesbe járunk, vagy Somogyba! szétszaladnak az idegen szavak, előtűnik akkor hegy, völgy és puszta... ahogy apánk a szánkót húzta. Mátra! — mondják zord vagy — egy Anya és egy Mátka. Gyöngyös fürtös gyermekkor. Lám ez az utca, egyenes, mint apám szava, és oly fényéé, mint amelyik anyámhoz visz, haza. Feljegyzés a Kossuth-bankón Egy császári katonaorvos tanúsága Batthyány Lajos kivégzéséről Méregeti lábra, sukkra Két kopott Kössuth-bankó került a pécsi Janus Pannonius Múzeumba: egyikük hátoldalán megrendítő feljegyzés Olvasható Batthyány Lajos volt miniszterelnök kivégzéséről 1849-ben. A szemtanú: Johann Ludwig katonaorvos, az egyik császári tüzérregiment egészségügyi tisztje. A különös dokumentum eredetét Bezerédy Győző helytörténész derítette ki. Az első magyar független kormány elnökével október 5-én közölték börtönében a haditörvényszék ítéletét, amelyet lepecsételt levélben futár hozott Haynautól. A verdikt: kötél általi halál. A kegyetlen ítélet mindenkit megdöbbentett, még a császári tiszteket is, leginkább azonban Batthyányi, aki kegyelmét kért. A kivégzést másnapra, október 0-ra tűzték ki, amlkof’ az Arádon bebörtönzött tizenhárom tábornok életét is kioltotta az önkény. A kivégzés előtti estén Batthyány feleségének néhány percnyi időt adtak, hogy elbúcsúzzék férjétől, s az "asszony akkor egy tőrt csúsztatott a halálra ítélt kezébe. Batthyány Lajos öngyilkosságot kísérelt meg, de sikertelenül. A nyakon levő mély seb és a vérveszteség miatt mindenesetre a kötél általi halált golyó általi kivégzésre változtatták, amit azután végre Is hajtottak október 8-án. A sebesülthöz egy katonaorvost vezényeltek ki, azzal a paranccsal, hogy erősítse fel a foglyot annyira, hogy végre lehessen hajtani rajta a halálos ítéletet. Johann Ludwig volt ez az orvos, aki Batthyányi kezelte, mindvégig mellette maradt és a lelkésszel együtt a vesztőhelyre is elkísérte. Talán más papír híján, vagy talán jelképes szándékkal a nála levő KoSsuth-bankóra jegyezte fel tintával a tragédia emlékét. A német nyelvű szöveg magyar fordítása: „Az én legszomorúbb napom 1849. október 6-a volt, amikor az egész napot. Batthyány Lajos grófnál töltöttem, a sebe miatt Inspekciót tartottam és a kedves, barátságos embert egészen az Újépületig elkísértem, ahol Őt kivégezték. A különös dokumentumok arról tanúskodnak, hogy még az osztrák hadsereg tisztjei között is akadtak olyanok, akik rokonszenveztek a magyarókkal. A német származású katónaoryos egyébként a szabadságharc után Magyarországon maradt, Pécsett telepedett le és családot alapított,. Ma is él egy leszármazottja a mecsekalji városban. Feltaláltam a bűvös téglalapot. Úgy képzeljék el, mint a bűvös kockát, csak ez nem kockákból, hanem téglalapokból áll és nem bűvös. Azért találtam fel a bűüös téglalapot, mert egy bűvös kockát feltalálni nem volt nagy dolog, véle játszani meg igazán gyermetegség. A kocka az egy rendkívül egyszerű test, amelynek minden oldala kocka alakú, s minden oldalán van egy oldala, amit fél lehet cserélni a másikkal, úgy mint: alsó oldalt a felsőre, a jobb oldalt a balra és igy tovább. Amíg az oldalak tartanak. Teljesen mindegy egy ilyen bűvös kockánál, hogy melyik az alja, melyik a teteje, vagy melyik a jobb és melyik a bal oldala. Felelőtlenül lehet forgatni, kinek hogyan tetszik, óriási egyenetlenséget szítván ezzel is az emberek között, mert ami az egyiknek a teteje-oldal, az a másiknak a talpa- oldal. Például. Ha meg kiszínezik az olA bűvös téglalap dalakat, akkor teljes ám a káosz. Mert teszem azt, nekem a kék szín a szimpati- kusabb szín, s ezért azt szeretem, ha az a tetején van. s talpa legyen, hogy ne is láttam, mondjuk a zöld. Míg mások számára ez az én szín- álláspontom teljességgel elfogadhatatlan. Arról nem is szólva, hogy mit sem érnek ezek a színek a színvakok számára! Mígnem a bűvös téglalapnál az effajta tévedések ki vannak zárva lényegileg. A téglalap, amely tégla alakú, ezért is nevezték el téglalapnak, mert ha a tégla gömb alakú lenne, akkor gömblap lenne a neve, aminek nincs értelme, de amit viszont nem is találtam fel. Nos, szóval, a téglalap esetében világosabb a helyzet. Ha élére állítom, keskeny, ha talpára, nyúlánk, ha fektetem téglalap alakú, s ha sok téglalapot rakok egymás mellé, avagy egymásra, s ezt ügyesen csinálom, a téglalaprakás megőrzi téglalap jellegét. A bűvös kockát ts kockáival és -bán gl lehet forgatni, mindaddig, amíg az ember teljesen tanácstalan nem lesz, s el nem határozza magát, hogy akár a kilincsre is felakasztja magát, csakhogy ezek a mai kilincsek képtelenek eszközként szerepelni egy kis öngyilkosságban. Így az ember csendben megörül. Van, aki hangosan. A bűvös kockától. Mígnem effajta veszélyek távol állnak az én találmányomtól, a bűvös téglalaptól. Ha az én találmányomat, a bűvös téglalapot bárki is kézbe veszi, azonnal megnyugtató biztonságot érez. Tudja, hogy amit a kezében tart, amit mereven néz, az egy közönséges téglalap, bűvereje éppen abban van, hogy vele és általa semmi meglepő nem történhet az emberrel. Az én bűvös téglalapom a mai zaklatott világnak egyetlen biztos ég nyugodt pontja, azazhogy téglalapja. Nem kell vele semmit csinálni. Csak nézni kell. Sőt: azt sem. Még kézbe sem kell venni. Rá se kell nézni. Még gondolni sem kell rá és semmire. Az én téglalapom így válik az abszolút gondtalanság bűvös eszközévé. Várom a japán megrendeléseket! Gyurkó Géza A Heves megyei nép saőé láskincsének összegyűjtését célzó munkám kapcsán) gyakran találkoztam a címg ben idézett szólással. A pa4 lóc nyelvterülete, itt Egeré ben is a szólásnak ez a változata ismeretes: Méregeti lábra, csukra. Jelentése: na-* gyón megnézi a leány a let gényt. Az sem véletlen, hogy aa emberi testrészek alapján alakult hosszmértékek megnevezései ma már kiavultalí nyelvhasználatunkból. de szólásainkban még szeréphez jutnak. S az arasz, baki arasz, hüvelyk, láb, maroki öl, rőf, sing, sukk nem egy népi jellegű szólásunkban; illetőleg jelentésében kulcs-- Szerepet vállalnak. A gaz-- dag példatárból csak néhányat idézünk: Ha elhúztad az ölet, húzd el az araszt is; ki a singet ellopta, a rőföt is nála keresik; nem singgel mérik az embert', rőffel nem lehet a szerelmet mérni; rossz rőffel mér; alább a sukkal (aheté venkedőnek mondják, je-J lentése: hátrább az agaraké kai. A sukk, illetőleg a palóJ cok nyelvhasználatában: a csuk a két ököl és az egymás felé fordított két hü-3 velykujj együttes hosszát) nevezi meg. Maga a mér-i tékegység ma már nemi használatos, de a szóra má is szükségünk van. Nélküle népünk szólásait sem tud-; juk értelmezni. A régi Jegy-j zőkönyvek adatainak megfej-: tésében sem nélkülözhetjük a ma már kiavult hosszJ mértékek megnevezéseit« „A pincét megjártuk, s hosszában találtunk 22 ölet, hol 5, hol 6 süknyi'*i (Eger város 1769. jegyzőé könyvéből). Az 1840-e* években frt szövegek megértésében is segítségünkre van a szó használati értékének itmeJ rete: „A legény taiiérnagy-* ságú sarkantyú karikája, a három suk széles öve tűni szemembe” (Pajor: Falusí vendégség, Életképek, 1845,' 182). De mai költőink ven* seiben is szerephez jut á sukk szóalak, és ismerét* nélkül nem tárul fel a versé olvasó előtt a költemény mondanivalója: „Gömbgömb után kék-lila zöldé ben / fölszáll a kert a pára szárnyán, / aztán meg visz-: sza és köztük rezegve / két$ sukknyi gyermeteg szí vár-; vány” (Takáts Gyula: téi nyék idézik, Egry József emlékére). Dr. Bakos József :
