Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

Äz úrasztali borosedény Nagyváradén készült Á debreceni Déry Múzeum­ban kiállítás nyílt Déry György — 200 darabból ál­ló — erdélyi kerámiagyűj­teményéből. A XVIII—XIX. században készült alkotások a Székelyföldről, Nagyvárad­ról, Tordáról, Zilahról, Nagy­bányáról, Besztercéről szár­maznak többnyire, de ho- moróddaróci is akad közöt­tük, A kiállított cserépedé­nyek között legtöbb a bo kály és a tálféle. TÉVÉJEGYZET S.O.S. Kisköréről No nem ez volt a Kisköréről készített múlt hét végi tévéfilm címe, bár ez sokkal frappánsabban kifejezte volna a panaszokban bővelkedő alkotás gondolati lényegét. A sze­repet kapó riportalanyok és a stáb tagjai amiatt keseregtek, hogy a Tisza—II. vízlépcső építése után a lakótelepen ma­radt, s az- erőműnél tevékenykedő fiatal diplomások, techni­kusok és szakmunkások nem találják helyüket a települé­sen, Bántja őket az — mondják egymásnak adva a szót —, hogy miközben a jövő század technológiájával munkálkod­nak, addig századelcji körülmények között élnek, s emiatt gyötrődnek nap mint nap, azt érezve, hogy elfeledkeztek ró­luk. Lassan-lassan már arra is készek — persze korántsem mindannyian —, hogy búcsút mondjanak tágas és alacsony lakbérű otthonaiknak és magas fizetésüknek is. Szóval: S.O.S. a javából. Egészen más kérdés az viszont, hogy indokolt, teljes mértékben jogos-e? A pillanatnyi gon­dokat, a személyes csalódásukat megértjük, mégis egészé­ben, megalapozatlannak és erőteljesen túlzottnak tartjuk ezt c szinte tengernyi jeremiádot. Hosszú esztendőkkel ezelőtt ezek a fiatal értelmiségiek nagyon is jól tudták, mit vállalnak, hova mennek, sejtették a szép küldetésért járó anyagi és erkölcsi megbecsülést is. Bármilyen érzésektől áthatva, de csak elfogadták Kiskörét, ezt a meglehetősen csendes alföldi falut olyannak, amilyen volt. Most riadoznak tőle, de hit miért nem akkor sürget­tek változást, amikor még konkrét értelme, gyakorlati hasz­na lett volna? Megértésről beszéltünk, s újra ezt hangsúlyozzuk. Saj­nos, tény hogy a helyi közművelődést áldatlan állapotok jellemzik. Életveszélyessé nyilvánították — már évekkel eze­lőtt —, ezért nincs művelődési ház. Meghökkentő, de film­vetítésre sem volt sokáig — írtunk jő néhányszor erről — lehetőség. Ezt is poentírozzák a riportfilm munkatársai. Elszomorító, hogy így történt, de ennyi idő múltán már kár általánosságban vagdálkozni azok felé, akik hibáztat­hatok abban, hogy így alakultak a dolgok. Most már a va­lósággal kell szembenézni. Ezt viszont nem tették meg sem o riportalanyok, sem a tévések, ezért túl sötét képet vá­zoltak a kiskörei hétköznapokról. A különböző kiscsoportok otthon nélkül is megtartják foglalkozásaikat, s ide most is várják a szabad idejüket tar­talmasán eltölteni kivánó fiatalokat. Ha már itt tartunk, oszlassunk el egy fővárosi, egy va­lamiféle flaszterszemléletből fakadó tévedést. Mai falvain- kat napjainkban botorság lenne istenhátamögötti települé­seknek nevezni: az itt élők is hozzájuthatnak a könyvekhez, ha akarnak, az itteni lakosok is bekapcsolhatják a rádiót és a televíziót, ha kedvük tartja, s akkor érintésközeibe kerül számukra a viláp, mindaz, ami kulturális érték, mindaz, ami ismeretgyarapító és szemléletformáló. Miért akkor az S.O.S? Pécsi István Ördögi kísérletek a művelődési központban Pantomimestek Egerben Ritkán juthatnak az egri­ek értékes és maradandó él­ményhez a mozgásművészet műfajából. Ezt a hiányossá­got akarják most pótolni a Megyei Művelődési Központ munkatársai azzal, hogy négy estéből álló pantórnim- sorozatot Indítanak február 20-tól intézményünkben. Elsőként M. Kecskés And­rás lép porondra, pénteken Ifliái február 18., szerda délután 6 órától Ördögi kí­sértetek című műsorával, amelyet Bornemisza Péter prédikátor azonos műve ele­meinek felhasználásával ál­lított össze a művész. Már­ciusban a tévéből megis­mert Karsai Pantomim RT. lesz városunk vendége. Többször szerepelt már ná­lunk Költő Miklós társulata, a Dominó együttes, ők áp­rilisban állnak - a közönség elé. Végül M. Kecskés And­rás Corpus együttese Sztra­vinszkij műveire komponált játékát adja magd elő. Sikerük van a kerámiakorsóknak (MTI fotó — Oláh Tibor felv. — KS) ÉS A 116.? Új köntösben a Gyorsuló idő Az elmúlt év végéhez 115. kötetéhez érkezett a Magvető Kiadó népszerű is­meretterjesztő könyvsoroza­ta, a Gyorsuló idő. Ez év márciusában új köntösben, tetszetősebb, színesebb borí­tóval folytatódik a közked­velt könyvfüzér, s egyszer­re féltucat mű kerül az üz­letekbe. Kunt Ernő A halál tükré­ben című tanulmányában történeti, vallási, néprajzi, gazdasági szempontokból vizsgálja a halál tényét a különböző társadalmakban, kultúrákban. „ . . .Jurták kö­zött járok” címmel hagyja el a nyomdát Lőrincz L. László kötete, amely Belső- Ázsia lovas nomád népeinek hősi énekeit elemzi. Miskolci Miklós Színlelni boldog szeretőt című dolgo­zatában a házasságtörések, kalandok, szerelmi három­szögek természetéről rajzol képet. Nagy László, a XVII. századi magyar történelem jeles kutatója, sok dolgot próbál a'Bethlen Gábor cí­mű munkájában, három er­délyi boszorkányper történe­tét tárja fel. A világhírű turkológus, Rásonyi László Hidak a Dunán című tanul­mányában pedig ama török népek történetét foglalja össze, ■ amelyek a IV. és a XIV. század között jelentek meg Délkelet-Európában. Hosszú évek kiterjedt kuta­tómunkáját összegzi H. Tóth Irríre Konstantin — Cirill és Metód élete és működése cí­mű kötetében. A szerző a szláv apostolok, a szláv írásbeliség és kultúra -meg­teremtőinek munkásságát, életútját foglalja össze. (MTI) 1. A x-asutasnak ikrei szület­tek, két aranyos kislány. — Áldott legyen a nap, amely egyszerre két gyerme­ket adott nekünk — mon­dogatták a szülők, akiknek soha eszükbe sem jutott, hogy ikreik is lehetnek. A kislányok úgy hasonlí­tottak egymásra, mint két tojás, a szülőknek a név-* adás ezért külön is fejtö­rést okozott. Végül hosszas megbeszélések és viták után az egyik lányukat Aliménak, a másikat Dzsimszének ne­vezték el. Eszükbe sem ju­•Mongol író tott, hogy az ilyen név nem túl szerencsés, hogy észre­vétlenül el fog röppenni másfél évtized, a kislányok felnőnek, a környékbeli fiúk meg majd azon fog­ják köszörülni a nyelvüket, hogy az öreg vasutasnak a lányai jóízűek, mint az al­ma, édesek,, mint az erdei bogyó. Aztán majd a lányok férjhez mennek, gyerekeik lesznek, megjelenik a rokon gyerekek és végül az unokák hada, és milyen furcsa lesz az embereknek ilyeneket hallani, hogy ..Alma nagy­mami” meg Bogyó néni”. No .de nem ez a lényeg: a szülők, olyan nevet adtak a gyermekeiknek, . amilyen nekik tetszett, s nem a mi A, hétfői tudomá­nyos ismeretterjesztő órák sorén olykor egymás mellé kerülnek időben is távoleső korok, Babilon és Athén, jelenünk és jövőnk. Így tör-_ tént ez a múlt héten, ami­kor egy tudóskollektíva „A homéroszi görögök és a ko­rabeli világ”, egy másik Taylor nevezetes könyvében, a „Biológiai pokolgépében lapozgatott. Egyed László szerint - a könyv utolsó fejezete, „A jövő, ha egyáltalán lesz”, nem sok vigaszt nyújt. Az sem vigasz, hogy mi itt túlságosan kifinomultan, a többség alapvető gondjait gondjait figyelmen kívül hagyva beszélünk a jólét bőségében élő európaiakról, a „hogyan éljünk” ezerféle változatáról, elfeledve azt, hogy az emberiség egyhar- mada éhezik, alultáplált. (India, Banglades.) Figyel­men kívül hagyjuk — mai ismereteink szerint —, hogy csak egy létező világ van, valamint azt a tényt, hogy az ember nemcsak biológiai, hanem társadalmi lény. Kiváló orvosok megoldot­ták a mesterséges megter­mékenyítést, de azt nem tud­juk, hogy a fogamzásgátlás­nak milyen hatása jelentke­zik majd 100—150 év múl­va, hogy azok a 15 éves lá­nyok, akik most szexuális életüket kívánják zavarta­lanná tenni, milyen déd- és ükunokákat védtek pillanat­nyilag. Azok az orvosbioló­gusok, akik a demográfiai robbanások megelőzésén fá­radoznak, nem is sejtették, hogy találmányaik hová ve­zetnek. A fizikusok sem gon­dolták,’ hogy a maghasadás egyszer a legádázabb tömeg- pusztító fegyverek előállítá­sához vezet. Nem is csodálkozhatunk a világszerte fellobbanó tudo- mányellenességen, azon sem, hogy Nyugaton mozgalom indult a génsebészet ell/en. Nekem vannak híreim ar­ról, hogy radioaktív izotópok felhasználhatók a termés- eredmények növelése érde­kében. A radioaktív sugárzás növeli a fehérjetartalmat, segítségével új fajtákat lehet előállítani. (Mindez veszély­telen a fogyasztók számára.) De mert a tudomány és az emberi humánum határtalan, kertészeti kutatók neutron- és gammasugárzás segítségé­vel különleges virágokat, pl, fekete krizanténumot állí­tottak elő, ami divatos és kedvelt virága lehet méla végtisztességeknek. A biológia azonban soha nem lehet pesszimista, mert minden időben lesznek tu­dósok, akik gátat vetnek az emberiség önpusztításának. O Más világba vitte hall­gatóit E r d e y Grün- w a l d Mihály. Minden­re kiterjedő gondossággal vizsgálták az egységes görög állam és demokrácia kiala­kulását, de mintha keve­sebb szó esett volna a tör­ténetiségről. Pl. a Közép- Itáliában élt etruszkok szo­kásaiban, életvitelükben ér­vényesültek görög hatások. Ök is városokban éltek, művészetükben átvették a harcosok és a hadi istenek reális ábrázolását, építésze­tükben az oszlopcsarnokot. És bár a harcias rómaiak le­győzték őket, művészetük eredményeit tovább fejlesz­tették. (Boltív után a kupo- 1Á) A római művészetet ért első hatás az etruszk, erre épült a hellén. Az emberben mindig él valami kontroll, éspedig az, hogy soha nem lehet biztos tudásában, a beszélgetéseket hallgatva azonban megismer­heti egy-egy tudomány leg­újabb eredményeit, ezért is kellene kerülni az elhadart mondatokat. Elismerem, hogy a parttalanul áradó is­meretek felgyorsítják á be­szédtempót, de hát a tudós legnagyobb erénye a lemon­dás. A nyilvánosság előtt történő gondolkodás inkább elmélyíti a kívülálló tudá­sát, mint a tények mindent elmosó tömege. Ebergényi Tibor dolgunk megitélnd, helyesen választották-e. A kislányok annyira ha­sonlítottak egymásra, hogy a szomszédok, a rokonság, sőt maga az apjuk is, aki különben is igen szórakozott ember volt, gyakran össze­keverte őket. Alimával úgy beszélgettek, mintha Dzsinsze volna, és fordítva. És az anyjuk? Per­sze az egészen más! ö könnyedén megkülönbözteti a lányait még messziről is; ebben az egyben az anya szeme tévedhetetlen. Teltek-múltak az évek, nőt-növekedett a két lány. Változatlanul megdöbben­tően hasonlítottak egymásra, és mindig együtt jártak min­denhová. Kecsesebbek voltak és könnyedek, mint a pacsirta röpte, az embernek az ju­tott eszébe róluk, hogy még­iscsak létezik felhőtlen bol­dogság, és igazi szépség a földön. A szülői is, a szomszédok is biztosak voltak abban, hogy az évek múlása, ha nem is a lányok külsejét, de jel­lemét különbözően formál­ja. Azt mondják, á baj mindig váratlanul jön. És úgy alakult, hogy nem az évek, hanem egy iszonyú szerencsétlenség formálta a lányokat valóban különböző­vé. Igazi tavaszi nap volt. A fehér kórházépület napsü­tötte teraszán tolókocsiban ült egy fiatal lány. Sovány volt és sápadt, fekete sze­mében pedig bánat ült. Tö­rékeny, fehér kezével a kis­asztalon heverő könyv után nyúlt, fáradtan fellapozta, és olvasni kezdett; ajkai alig észrevehetően mozogtak. Hirtelen nyugtalanság kerí­tette hatalmába. Becsukta a könyvet, hallgatózni kezdett — magasan a levegőben vad- ludak csapata húzott el. A tolókocsi karfájára tá­maszkodva nagy nehezen felállt, és a fényes mankók után nyúlt. Érzéketlen lábát alig-alig vonszolva, a terasz kőkorlátja felé igyekezett; rátámaszkodott, belemeredt a messzeségbe, ahová a lu- dak szálltak. Az égen egyetlen felhő se volt. A -hegy lábánál csillogó tavat bársonyos zöld rét ölelte körül. Ismét feltűntek a ludak, körözni kezdtek a tó felett. Hangos gágogásuk odahal­latszott; mintha arról ta­nácskoztak volna, leszáll- janak-e és megpihenjenek, vagy repüljenek tovább. Vé­gül meredeken leereszked­tek, elrendezték szárnyaikat, és úszni kezdtek a smaragd víztükrön — szétfutó hul­lámnyom maradt utánuk. A lány, mint aki megnyugo­dott, mélyet sóhajtott és né­zelődni kezdett. Három éve annak, hogy Dzsimsze mégbetegedett; Alimával akkor jártak a nyolcadik osztályba. Hosszú hónapokig feküdt szinte mozdulatlanul, a paralízis mégsem múlt él nyom nél­kül. Volt idő, amikor .olyan gyenge lett, hogy egy fű­szálat sem bírt volna meg­hajlítani. Most már túl volt a krízisen, de a családja is, ő is világosan látta, hogy az állapota súlyos, és hosz- szú, nagy türelmet igénylő kezelésre van szüksége. Ám egyelőre az orvosok minden fáradozása eredménytelen­nek bizonyult. Alima és Dzsimsze, akik eddig ' úgy hasonlítottak egymásra, mint két vízcsepp, most annyira különböztek egymástól, mint a nappal és az éjszaka. Z. Vándor Anna fordítása (Folytatjuk) •% Erdélyi kerámiák

Next

/
Thumbnails
Contents