Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
Megdöbbentő dolgokkal találkozik olykor az ember. Ilyen a címben szereplő száz pár cipő, pontosabban cipőfelsőrész esete is. k Történetét így mesélte el az, aki megtalálta. Kömlőröl mentem Füzesabonyba egyik reggel, és már elhagytam Besenyőtelket, amikor hirtelen észrevettem, hogy valami ott sötétlik az úton. Köd volt, majdnem elütöttem. de szerencsére sikerült megállnom. Kiszállok megnézni, mi az? Látom, hogy egy jókora, szépen becsomagolt doboz. Hamarosan kiderült az is, hogy egy Ti- szanánáról Egerbe tartó szállítmányról eshetett le, száz pár finom bőrből készült, autóscipő felsőrésze volt. Betettem . a dobozt a csomagtartóba, mentem tovább. Füzesabonyban elintéztem, amit akartam, aztán gyerünk haza, munka, meg minden', megfeledkeztem a csomagomról. Csak néhány nap múlva vettem észre, amikor szerszámokat akartam betenni a csomagtartóba. Na, szépen kiveszem a dobozt, beviszem a lakásba, nem mintha meg akartam volna tartani, mit is kezdenék annyi cipőfelsőrésszel?! — de kellett a hely a szerszámaimnak. Akkor azonban már fejben tartottam a dolgot. Az első alkalommal, hogy Egerben jártam, felhívtam a cipőszö- vetkezetet, véletlenül ismerek ott valakit, aki gondo- om, tudna intézkedni az ügyben. Köszönte szépen, vigyem be. Mondom, kitettem a múltkor, mert kellett a hely a csomagtartóban, otthon van, bármikor érte jöhetnek. Nekem elég, hogy megtaláltam, úgyis gyakran járnak arra, annyit igazán megtehetnek, hogy beugranak érte. Jó, akkor majd küld valakit. Ennyiben maradtunk. Es azóta sem változott semmi, pedig ez az eset jóval karácsony előtt történt! A régiek, ha lehet hinni a nótának, száz icce bor. száz szál gyertya mellett mulattak. Mi . pedig így. Száz pár cipővel. Mert a világ változhat, süthet a ,nap, beborulhat fölöttünk az ég — de a virtus a régi marad ... Es olyan szegények azért még most sem vagyunk, hogy gazdagnak ne mutathatnánk magunkat, mit nekünk az a száz pár?! — majd készítünk helyette újat, vagy valakik majd valahol valahogy „leírják”, elszámolják, és megy minden szépen tovább, mintha mi sem történt volna. t (b ékun) Tölls a poharamba! Forog a korong a lemezjátszón: Jó bor, jó egészség. . . Régi nóta, magam is ezen a véleményen vagyok: — Tölts a poharamba!, noha attól még nem farizeus az ember, ha azt is kéri: mértékkel! Már Arisztotelész megfogalmazta, hogy az első pohár ital az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a gyalázaté. Nyílt titok ma már, hogy nincs még a földön olyan méreg, amely annyi tragédiát okozna, mint az alkohol. Ezért tulajdonképpen nem lett volna csoda, ha meg sem lepődöm, de meghökkentem mégis, amikor az újságárus standján a Népsport és a Népújság között egy kis füzetnyi vers borítóján riasztó vízió rajzát fedeztem fel. Soós Zoltán: Pohárköszöntő, Egy megtért alkoholista viszontagságaiból. „Ti tudjátok: én megittam a részem: / egy deficites középüzemet /^gatyába rázna ára. így a kocsma- / ajtón kívülről zeng az üzenet: / Igyatok csak! Példám követni vétek!/ Szakmunkástanulókról olva-'- som egy szociológiai tanulmányban, hogy ha nem is minden serdülőnek dajdajoznak részegen a szülei, elég látni: hazajönnek a felnőttek kimerültén és a szesz mámorától várnak regenerálódást, vigasztalást. A gyerek kíváncsisága természetes, ezért kipróbálja. Először keveset iszik, de később alkalomtól és októl függ a mennyiség. Dr. Czeizel Endre ezért fogalmaz úgy az em- pátikus önpusztításról, hogy az alkoholizálás terén számolni kell bizonyos örökletes hajlammal, de a genetikus tényezőknél is sokkal nagyobb a mvlliőártalom, hiszen absztinens családok gyermekei közül is sokan potenciális alkoholfogyasztóknak tekinthetők 13—14 éves koruktól. Részlet egy vallomásból, az Alkohológia legutóbbi számának mellékletéből: „Most leszek tizennyolc éves, két évet végeztem gimnáziumban. (Azért vagyok ilyen okos!) Eddig negyvenkét srácom volt. Az alkohol még a szexnél is jobb, mert a mámort én adagolom, s közben arra gondolhatok, amire akarok.” Grafikonok, megrázó statisztikai adatok, ugyanebből a folyóiratból: Iszákosság -korai halál. Interjút készítettem egy húszéves fiatalemberrel, s egy vendéglőben ültünk le beszélgetni. — Egy italt? — kérdeztem, mire ő tagadólag rázta a fejét. — Egy gin, egy tonik és akkor engemet már úgy visznek haza a barátaim. . . — magyarázta. — Mióta atyám fejre állt a kocsival, egy cseppét sem! Az újságárusoknál szokatlan, zsoltárnyi kis füzetecskék. A válogatásba belekerült a Szép versek antológiában is helyet kapott Dadogós Eta balladája, aki „A gyönyört két kilóért mérte”, és az ital gőze alatt „a pénz. . ., a pénz. . ., a — ÉS PÉNZÉRT / ZÜZTAK PÉPPÉ A KOPONYÁJÁT!” SZOT-díjas költőnk verseit azoknak ajánlja, akik elég erősek voltak ahhoz, hogy meggyógyuljanak! Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság második kiadásában tízezer példányban megjelent füzet egy,kettőre majdnem mind gazdára talált, már csak it^ott mutatóban található. Bárcsak ennyi, tízezernyi „lélek-ázott ember” küzdött volna már meg önmagával. Simon Imre A kilencedik utas: a közönség Azon lehet vitatkozni, hogy éppen ez a mumuseffektussal dolgozó, otrombán ijesztgető horrorfilm hiányzott-e a magyar mozik műsoráról, ha már olyan remekműveket, mint Hitchcock Madarakja eddig féltünk bemutatni, arról nem is szólva, hogy ettől a gusztustalan szörnytől rémisztgetésben messze elmarad Drakula és megannyi társa! (Persze, csak a tisztes klasszikusokra gondolok, amiket még a Filmmúzeum sem nagyon tűr meg műsorán... (A Ridley Scott-féle mesteremberek és a Lang, Murnaü vagy megint csak Hítchcock-szerű rendezők közti különbségről nem is téve említést. Azon is lehet vitatkozni, kell-e olyan olcsón hatás- vadászplakát éppen az Aliennek (a film eredeti címe), mint amilyennel az utcán találkozunk. Azon azonban alig hiszem, hogy lehetne vitázni, a kasszakimutatások érveinek tudomásulvétele után, hogy a film siker, (Miért ne?) Óriási siker. Ezért, azért elmennek és megnézik. Az már megint más kérdés, mit mondanak róla a vetítés után. Mégis, bármennyire is berzenkednénk A nyolcadik utas: a halálszerű filmek jelenléte ellen, be kell látnunk, ez valamiféle hiányt pótol. Már nagyon is áttetsző érv lesz ugyanis arra hivatkozni, hogy a tévé leszoktatta az embereket a moziba járásról. Mert lehet, hogy esztétikai neveltetésünket nem dicséri a mozipénztárak előtti ostrom, de valójában mégiscsak akad ebben valami örvendetes is: a közönség nem változott, a közönség most is a régi, esze ágában sincs kiszerelni a filmből, sót-, akár kétszáz forintot is hajlandó fizetni érte az éppen ügyeletes jegyüzérnek. Így aztán az Alién a maga „művészi” mivoltában érv az ilyesfajta filmek átvétele ellen, ám ugyanilyen érv — ha nem hatásosabb — a filmszínházak elnéptelenedését kötelező törvényként felfogó hamis próféták ellen is. Ezé,' voltai; 'men nem is tudok haragudni rá. Mert aki a filmet szere'! rossz ember nem lehet. Még ha kilencedik utasnak jelentkezik is egy nem túl szimpatikus űrhajóra, (n. gy.) Szántó György képriportja: Szénégetők „Jöjjenek csak, ha fotózni akarnak! Először azt hittem, a tévések vannak itt megint, mert a nyáron voltak ők is. Majd egy hétig forgattak nálunk, mindennap. Nem volt azoknak sehogy se jó: „így tessék csinálni, Géza bácsi, úgy tessék, de mintha itt se lennénk, csak természetesen.” Hát, hogy lehetne úgy csinálni, mikor ri- csajoznak az ember körül? Hogy hány éve égetem a szenet? 1967 óta. Előtte 18 évig dolgoztam az erdészetnél, fakitermelésen, mint brigádvezető. Aztán elvégeztem az erdésziskolát. Vizsgázott erdész vagyok. De kevés volt a pénz, öt gyereket nem tudtam etetni, ruházni belőle. Visszamentem hát a „termelésbe”, majd úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy folytatjuk azt a munkát, amit még apámtól, meg a nagyapámtól tanultam. A szénégetést. Ketten dolgozunk — csendesen. „Termékeinket” szállítják ■ Olaszországba, NSZK-ba, Svédországba, Ausztriába, Jugoszláviába — és ki tudja még, hová? Nem könnyű a mi munkánk. A szénégetőnek se éjjele, se nappala. Állandóan vigyázni' kell a boksát, nehogy kigyulladjon, el kell tömni,. amikor „szipákol”... Ha nem figyelünk, könnyen megtörténhet a baj. S bizony a téli fagyos éjszakákon kibújni a kuckóból, nem hajde jó dolog. De mindenért kárpótol az erdő, meg az hogy a szénégető a maga ura. No, de nem zavarom. Fényképezzen csak, ha akar.” (szilágyi) „Ötszáz mázsa fát mozgatunk meg, míg összeáll egy boksa.. ★ Pihenő eszközök A segítőtárs — a feleség !>!■, „Szipákol” a boksa, gyorsan kell cselekedni Mire jó a gyerekek klnőH szánja? Menedék a hideg elől Száz pár cipő
