Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

Díjkiosztás «lőtt és írtén

REMEKMŰ NEM S/.ŰI.K* TETT — tulajdonképpen ezzel h mondattal zárult az egy hétia tartó XIII. magyar játék filmszemle. Tókei Ferenc akadémikus, a társadalmi zsűri elnöke kezdte igy a vitát, amelyet a szem. le után rendeztek a budapesti Rovat Szálló éttermében. A héttagú zsűri véleményét ismertette az akadémikus, általános és fil- menkénti értékelést is tartva. A zsűri nem talált kimagaslóan jó alkotást a tavalyi pécsi szemle óta készült filmek között, de öt olyan filmet ítélt értékes, jó műnek, amely közül bármelyik esélyes a tödijra. ^ Érdemes külön is megemlíteni ezeket. Rody Gábor Psyché. Z.u- gosay László Köszönöm, megvagyunk, Sándor Pál Ripa- csok. Fábri Zoltán Fábián Bálint találkozása Istennel, Kosa Ferenc Mérkőzés című filmjeiről van szó.

Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a fődfj kiadására nem kerül sor. Több órás vita — a legjobb értelemben vett. nyilvános vita — folyt a zsűri és a közönség között, hogy kialakuljon a végleges álláspont. Fölszólalt a vitában többek között ' filmrendező, debreceni egyetemi hallgató, a magyar kormány tagja, filmtörténész is.

Véleményeik, gondolataik más-más oldalról közelítették a magyar filmet, de egyben közös volt a hang. A magyar film közügy, társadalmi önismeretünk, egyáltalában életünk szerves része.

Minden hozzászóló másmás szempontból próbálta . meggyőzni a zsűrit a maga igazáról. Bacsó Péter, aki éppen akkor érkezett Belg- rádból egy olyan filmfeszti- - napáiról, ahol csak díjnyertes "filmeket vethettek — tehát jí^jáijas filmek fesztiválja volt — elmondta,, hogy még ott is fehér holló volt a remekmű. Nem túlzás-e tehát, ha eay esztendő filmtermésében remekműveket kér számon a zsűri és a közönség is?

Egy olasz filmkritikusnak az volt a véleménye, hogy az elmúlt év a magyar filmgyártás igen jó esztendeje volt. A látott filmek több mint fele jónak mondható, és a világon nincs még egy olyan filmgyártás, ahol ezt az arányt találnánk. Külön kiemelte, hogy a filmeket nézve mindig érezte, hogy ezek magyar alkotások, a a magyar valóság lenyomatai. Ezzel kapcsolatban említette. hogy az olasz filmek akkor voltak csúcspontjukon, amikor szinte provinciálisán olasz problémákkal foglalkoztak. Az olasz nenrealiz- mus ágy tudott nemzetközi

mércével mérve is jelentősét alkotni, amikor a legnemzetibb maradt.

Egy újabb hozzászólás — filmrendező részéről — azt kívánta bizonyítani, hogy a magyar filmgyártás „kőzáporban” dolgozik. A magyar filmek készítői már eleve bizonyos szőritottság ér. zése alatt alkotnak, mintegy előre vetítve a kritikusok és a közönség rossz beidegződését a hazai filmek iránt.

Sok hozzászólásban érezhető volt a nem is túlságosan leplezett szándék, hogy a zsűrit arra inspirálja, adja ki a ;fódíjat, mert ha most nem kerül kiadásra a fődíj — á filmkritikusok' ez évben nem találtak díjazásra érdemes magyar filmet —. akkor ez egyértelműen a magyar film válságát jelzi.

A zsűri becsületére legyen

mondva, nem hagyta magát befolyásolni. Nem adta ki a fődíjat. Mint tegnapi lapszámunkban olvasóink is értesülhettek róla, Bódy Gábor Psyché, Lugossy László Köszönöm, megvagyunk és Kosa Ferenc Mérkőzés című filmjeiért kiemelt rendezői díjban részesült.

Tehát a filmkritikusi díj elmaradása után a XIII. magyar játékfilmszemle fődíjá. nak odaítélése is hiányzott.

MIRE LEHET ERRŐL K OV ETK EZTETNI ?

Lehel, hogy akad olyan, aki azt mondja: a 13 szerencsét len szám.

Jómagam, aki egy hétig lehettem résztvevője a szemlének, a vetítések alatt meggyőződhettem arról, hogy a közönséget érdekli a magyar film.' Nem a szervezett teltházakról van elsősorban szó, hanem .azokról a beszélgetésekről. amelyekre sor került az előadások után. s amely folytatódott a zsűri nyilvános vitáján, s igy a filmek megtekintése és a követő reagálás után igyekszem levonni a következtetéseket.

Cseres Tibor Kossuth.dí- jas író a nyilvános vitában így fogalmazott. „Miről szól itt minden film? így. vagst úgy arról, hogy érdemes-e ebben az országban élni, maradni, vagy sem.”

Pontosan erről van szó. A díjazott — kiemelten díjazott — filmeknek ugyanis van egy közös vonásuk. Mindhárom film más-más módon, más eszközökkel veti fel azt a problémái, hogy egy gondokkal küszködő, néppé váló nemzet történelmi határkőhöz érkezett, A mai gazdasági és politikai földrengésekkel terhes ni- lág közepette, saját, öntör.

Országos bolgár vers- és prózamondó vorsony

Szín vonalas versengés volt

Szombaton délelőtt 15 középiskolás mérte össze tehetségét Egerben, a Megyei Művelődési Központban, hogy eldöntsék: ki jut az április

11-én megrendezendő országos bolgár vers- és prózamondó verseny megyei döntőjébe.

Egy-egy bolgár és Nagy László mű elhangzása után a zsűri értékelte, és magas színvonalúnak nevezte az első elődöntőt, amelyen öt tanuló vívta ki magának a jogot, hogy tovább szerepelhessen. Nagy Zsuzsa és fíu- zsinsrki Attila az egri Dobó István Gimnázium és Erl/flílffífl/fl

issí. reöruár 15., vasár»«*«

dészeti Szakközépiskola. Fónagy Éva, az Egészségügyi Szakmunkásképző Intézet é* Szakközépiskola. Nagy Adrienn,' az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, valamint Zsiga Ferenc, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulója részesült díjazásban, de a többi szereplő is kapott jutalmat es emléklapot.

Ma délelőtt Füzesabonyban a járási könyvtárban 10 órától kezdődik a második megyei elődöntő, amelyről ugyancsak a legjobbak jutnak tovább. Ezeken kívül még négy ilyen program lesz.

Az országos bolgár verses prózamondó verseny döntőjét májusban rendezik meg Veszprémben, amelyet a televízió is közvetít.

vényü fejlődésén belül nemzeti értékváltáshoz érkezett. Gazdasági-társadalmi értékváltáshoz. A szocialista tár. spUalmi fejlődés olyan minőségi változásokat produkál, és kényszerít ki mind társadalmi, mind egyéni mé. retekben, amely á j, más értékek megkeresését kívánja meg. Ez az értékkeresés természetesen értékváltással is jár együtt.

A filmek java részében — a zsűri által említett öt filmben különösen — jól kitapintható, érzékelhető ez az. éppen megélésben lévő valóság. Mindegyik film hagy kívánnivalót maga után, de áz új értékteremtés elvitathatatlan Bódy filmnyelvi megoldásaiban. Lugossy valóságábrázolásában, Kosa mondandójában.

A magyar film új értékkereső stádiumában van. Együtt mozog a magyar valósággal. Kétségtelen, hogy a felmerülő és feldolgozandó kérdések bonyolultsági foka megnehezíti az érték- kialakítást.

NEM KÖNNYŰ DOLOG a

filmművészet eszközeivel úgy mondani valamit erről a világról, a benne élő, dolgozó, boldogságot és boldogulást kereső, találó és nem találó emberekről, hogy az éppen a művészet sajátos funkciójánál fogva élménnyé magasztosuljon, eleven valósággá váljék és maga is behatoljon mini alakító tényező ebbe a változó világba.

Remekmű nem született — így vélekedett a zsűri. S az újságíró sem vélekedhet másképp. Remekművek készítését nem lehet tanítani és tanulni. Valószínű kivételes tehetség, kivételesen jó környezeti, alkotói helyzet is szükségeltetik hozzá. A három egyenértékű díjjal jutalmazott filmben, s más alkotásokban is fellelhető tartalmak azonban azt is jelzik^ hogy a „legfelsőbb osztályba lephet” bizonyítványra is van esély.

Srigetfcv Antiré«

Lantos a presszóban

Sebő Ferenc Megzenésített versek címen hirdetett műsorát hallhatta az egri közönség a Dobos cukrászda-, bán kedden este.

Sebő Ferenc ugyan — nagyon találóan — énekelt versekről beszélt beköszöntőjében. Ez a meghatározás jobban meg is fér a valósággal, mert itt elsősorban az éneken van a hangsúly, nem is a kíséreten. Bár a tekerőlant is azt bizonyítja, hogy a költemények ilyen megzenésített változatához és népi dallamokkal való felöltöztetéséhez a gondolatot a XVI. századi magyar költészetből merítette a mai lantos. Tinódi Lantos Sebestyén példáján és Balassi Bálint örökzöld versein felbuzdulva énekli az általa megszeretett műveket azokkal a dallamokkal, amiket maga szerkeszt magyar, bolgár és még távolabbi forrásokból merített népzenei emlékek alapján.

Mondhatnánk azt is. szabálytalan poétikai óra volt

A tizedes

... többiek nélkül, civilben. Már amennyire egy olyan népszerű művész, mint Sinkovits Imre lehet bárhol, bármikor inkognitóban, színész vattát levetkezve. S nincs benne álszerénység! Inkább örül, ha fölismerik, megállítják, érdeklődnek munkájáról.

— A szerepformálásban ugyanez a közvetlen kapcsolat, a lélektől lélekig ható áramiv a legnagyszerűbb valami. Amikor a néző már szinte alkotótársunk. Együtt lélegzünk, együtt vajúdjuk világra magát a művet. Ezért örök a színház, ezért lesz a színpadnak varázsa, amíg ember él a földön.

— Hatvani estjükön feleségével, Gombos Katalinnal, bőven idézték Madáchot. Milyen megfontolásból?

— Művészi hitvallásunk építő eleme a szolgálat. Nemzeti drámairodalmunk ügyének szolgálata. És elsősorban a klasszikusok. Olyan gondolatok hordozói, mint Madách. Katona, Vörösmarty. Mily fontos művek, milyen pillérek! Meg a „Mózes”

a műsor, amolyan kóstolós magyarázat. Nem is meghatározott időrend szerint, nem is témakörök szerint, inkább csak utalásszerűén, azt bizonyítván. hogy Horatius aszklepiadeszi strófája, az időmértékes verselés e gyöngyszeme éppúgy átadható egy dallamnak, a maga nagyon is zárt ritmusával, akár Csokonai Vitéz Mihály, vagy Nagy László, vagy Weöres Sándor alkotásai vagy a műsor csattanójaként elhangozó József Attila vers.

Az a zárt és határozott ritmus, amelyben a valódi vers megjelenik — legyen az hangsúlyos, akár időmértékes verselési rend — több, mint a köznapi beszéd esetleges szépsége, harmóniája. Azért is lehet dallammal színesíteni, mert a hangok lejtése, áradása szinte kívánja. Legalábbis Sebő Ferenc gyakorlata szerint. S ha voltak századok, amikor a vére dallam, zenei kíséret

is, amely annyi évtizedig szunnyadt, hogy aztán az lft'20-as években Hevesi színpadra állítsa, majd Keresz- tury Dezső igazítson a nyelvezetén. Azóta négyszázszor játszottuk. Kell ehhez kommentár?

— A színpadon kívül hetvennél több filmben játszott. Az Egri csillagokban például Dobó István várkapitány szerepét. Azután a rádiódrámák, szinkronszerepek. Továbbá előadóesteket tart itt. hon és külföldön. A határon túl hogyan fogadják műsoraikat?

— Helye válogatja. Az emigránsok általában szomjazzák a magyar kultúrát, így a drámát, a költészetet. Petőfi primátusa ebben vitathatatlan. Persze akadnak, akik ellenérzüleftel viseltetnek minden . iránt, gmi az immár szocialista szülőhazá- .1:1» . utal. Ez az ő dolguk. A

miénk pedig, hogy teljesítsük az ilyen feladatokat, még áldozat, kockázat árán M is.

— Színművészeink nem hajtják túl magukat?

— Ez elsősorban rajtuk múlik. És persze az igényen. Kit mennyire kapnak fel, kit mennyire becsülnek. Megvallom, nagyon nehéz ellenállni a kísértésnek, de

nélkül el sem hangozhatott,' akkor nagyon közel állunk ahhoz az igazsághoz, hogy az ilyen lantosoknak, mint ő hagyományébresztő érdemük van.

A mai. parttalanul ömlő egyenvers-áradatban, amikor a ritmus olykor hatodt-endű akadály, a gondolatközlésnél ráirányítja a figyelmet a ritmus, a szavakban, a hangokban felfogható zenei szépség értékére is.

Ezt a szemléletet, a derűsen hatni akaró, a versnek jó értelemben véve, propagandát csináló pódium-művészt tapsolta meg lelkes közönsége. Nem bántuk volna, ha repertoárjából még néhány csillogóbb darabot is elővett volna, hogy jobban és ékesszólóbban is kitessék: mekkora bűvölet árad a szellemes és hibátlanul pergő ritmusokból. Itt most inkább a kedélyes pódiumszerűség volt a fontos. Ez sem ártott. Sőt!

Farkas András

nem az anyagiak miatt. Egyszerűen a művész, dolgozzék bármilyen szférában, tartozik azzal, hogy tehetségét, erejét a köz javára fordítsa. Így kényszerülök jómagam is sokszor kritikus helyzetbe. Holnap reggel például, filmezek, délelőtt Bánk bán, a Nemzeti Színházban, délután tévékamerák, este ismét a Bánk. amiből egy is bőven igénybe veszi az embert. Orvos ismerősünk vizsgálta egy-egy komoly szerep fizikális, idegrendszeri tehertételét. Othellói eljátszani például felér a bányászok napi igénybevételével. Le is adok közben két-hérom kilót a testsúlyomból.

— Ennek ellenére ... ?

— Igen. Amit mondtam.'* Mindennek ellenére nehéz* kitépni a vonzó szerep, a fon-j tos művészi teljesítmény vél-J ■lalása alól-..'. Ilyennek takin- 4

• például Sütő-,, András legújabb -%zippgdi . ■ müyéí, a I . Nagy ,-Sándor.,, korét. . idézr?« Mettnyegaőt, -amelyet Erdély-« ben már játszanak. A -dara-I bot .rövidesen, , mi is betritt-í! tatjuk, Ruszt György rende-■ zésében, és szívesen vennék! egy budapesti viszontlátást,{ hatvaniakkal a Nemzeti Színházban:,»#

(moldvay)

HUNYADI ISTVÁN:

Le kell csuknom a

hogy lássam

Felnőttjáték a térkép, de emlékparkolóhely a törődött utasnak. Ha ujjam bögyével végigtapintom a városokat, a vízválasztókat, fölvillan a körte itt, meg amott. Melyek ezek az érzékeny pontok, ahova emlék kötődik, apámé, vagy az enyém? Gyerekkorom és az „Emlékirat" mozzanatai. Apám öregkori naplója az én midászi örökségem. Föl és alá szállók a mozgólépcsőn. Ha szédülök, kezembe veszem az Emlékiratot. Másképp közelíti a dolgokat apám is, én is. Másképp idézem Apátit, vagy Keszthelyt, mint ő.

Tejtestvérem özvegyét találom Kókán, fürgelábú, me- szelyes öregasszonyt. A dajkám már nem él. A bába sarlatánsága küldte másvilágra, amikor a hetedik gyerekét szülte.- Lajos tejtestvé- rem elemésztette magát. Mi okból, nehezen tisztázható. A padlás mestergerendájához kötözte a zsineget. Néhai dajkám egyszem lánygyermeke él. Ahogy belépek, kiejti a langossötót: „Most találtál hozzánk. Esvánv. hogy megvénültél te is? Hamarább jobb lett volna.” Mit felelhetek erre? Talán hogy vissza pergetnem az elszéledt időt. az üggyel-bajjal fölismert falu képét? A tüzes- nézésű fiatalokat s a száraz- koró veneket ? Mosolyogna ezen a furcsa látogatáson. MR érte«* abból, mi bennem lejátszódik? Gégészorvos a fia egyik pesti klinikán. Most itthon fúr-farag, javítja a kerítést, az ólat, Az asztalhoz invitál lóngosra, garatlocsoló borra. Ö az unoka, hírmondó a Holló-nemzetségből.

Egy ruccanás a térkép tűI- felére, Dunaalmásra. Itt él Tóth Maris, a hajdani lánypajtás. A körte nagyot lobban, kígyúl. — „Maga az, István? Alig változott a képe, Csak a haja. Hova lett a sok-szép haja?" — Francia- országban is' járt Tóth Maros, Bordeaux-ban, mint sző. vőlány. Alig keresett néhány »out, szegényes fenntartására se eleget. Átvonuló németek végezték ki a férjét szlávos neve miatt is. Pár rozsdás fegyvert találtak egy vízmosásban, a hegyen. Fordult a tengelye köríti, mielőtt fölbukott. Az almásfü- zítőj „Timföldbe” meglépett idegekkel jutott Tóth Maris. Egyszer csak összecsuk lolt a gépnél. Itthon fózöget azóta az unokáknak. Nincs, aki fölválthatná.

Sorjában villannak föl a körtek. Városok, apró falvak.

A szőke Boda Katiról szeretnék hírt hallani Keszthelyről. Kérdem a régi pajtásokat. Kutasi Gusztit és Szojlár Lacit, de ma már ók se elnök. Felszállni dönnyög- nek magyarázgtfélét. Meghalt viruló lánykorában. Ma- gabasuppedve elhallgat Guszti. Pedig mondhatna többet is. szerelmes egy Ottléteikről alkonyat után. az öreg parkban. s a kamaszlány földi niegfuta mód ásóról. Minek ezt bolygatni ma már? A ..Hór kutyák” gyerek hősnője lett Boda Katiból, De ez másfajta történet. Átlépett a kiutált mesék Liliput-földjére. Kétfajta lépés kopog a görbe utcákon. Egy súlyosabb, egy halkabb. Tóíeoekre süly. lyedt a többi.

Apáti hórihorgas öreg lóriival. Szemben az egykori porta, a nagybátyámé. Erzsiké nénérn omlós rétese. Ínycsiklandó zamatok, szélesen lapé tolták a vendé#tá- nyérba. Locsolkodó őrjáratok a Kindli fiúkkal es a Sedo- nnkkal. Hol vannak az egykori lányugraló legenykek? A lányok is nagyanyák ma mái, ha ugyan élnék. Ha megit eln*k, mire emlékeznek? Csak én hallom a fa-' liórák rekedtes bimbamját s a közeli harangütésekel, Talán azért maradtam itt, hogy elsoroljam, ahogyan akkor történt. Valakit ez is érdekelhet. Bizonyosan.

Á hajdani néptanító legelső állomása: Jászszentand- rás. Huzakodása ‘ a gvöpös- kobakú tanyasiakkal. Nem küldték iskolába a fiaikat. Marhát őrizni tartották otthon. Bírságolások és fenyegetések. A vékonyka legény gyűjtötte fejére a parazsat, a vértolulásos jász dacot. Le akart számolni a tudatlansággal, a szegénységgel. Ki emlékszik mindenre a sietős naplójegyzeten túl? Egy-két tanú, akivel találkozhattam. Száz évük felé támolyogtak ezek az ijesztő arcú férfiak és asszonyok. Mit őriz nekünk az elforgó idő? Hullámok türemlenek a felszínen. Ágaskodnak és kisimulnak, csak mi vagyunk itt, maradék életkedvünkkel. Változott ez a táj, de az emberi boly is. Új, meglepő látványok fedik el az apai vallomás szakftdékail!

Akár össze is csukhatom a térképet. Nincs szükség rá. Emberek és a helyszínek fejemben vannak mind. Azok is, melyekhez nem köt személyes emlék vagy életrajzi adat. Etvitlano kép vonatból, gépkocsiból. Piros réklik a földeken. Járókelők kaszával a széles völgyhidak alatt. Itthon« látvány mindez. Annak fontos, aki találkozott; vetik.

SWkrtn nens — ..térkép e táj” — dünnyögöm — Radnóti — után. Tudatom ki nern szakadó része Le kell csuknom a szemem, hogy lMMim.

Értékváltás és értékkeresés