Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-15 / 12. szám

SALVADOR SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Áz alternatíva ALLAN ROBERTS, RONALD BROWN ÉS RO­BERT LITHERLAND — az elmúlt órákban tele volt ezzel a három névvel a világsajtó. Három angol mun­káspárti képviselőről van szó; akik az afganisztáni helyzet megítélésében nem akartak a nyugati hír­közlő szervek torzító jelentéseire támaszkodni. A három ifjú ellenzéki honatya tényfelmérő körútra utazott, hadd tegyük hozzá nyomban: a kabuli hatóságok legteljesebb támogatásával. Eny­hén szólva csalódtak azok, akik azt jósolták a kép­viselőnek, hogy „Babrak Karmai kabinetje úgy­sem engedélyezi az utazást”. Ennek pontosan az ellenkezője történt: Kabulban örömmel reagáltak arra a gondolatra, hogy a dolgokat a legjobb szemé­lyesen ellenőrizni és ebben az esetben még akkor is értelmes dialógus alakulhat ki, ha az egyetértés nem minden kérdésben teljes. Robertsékat a legmagasabb szinten fogadták az afgán fővárosban, ezzel is kifejezésre juttatva: érté­kelik a látogatás gesztusát, a tények megismerésére -irányuló vágyat, amit az utóbbi időben Kabul nyu­gati. részről aligha tapasztalhatott. Az afganisztáni vezetők reagálása logikusan következett a kölcsönös jó szándékból; a képviselők oda utazhattak, azt fil­mezhettek. ahová és amit akartak, azzal beszélhettek, akivel kívánták, beleértve Abdul Rasid Arján mi­niszterelnök-helyettest, akiről — jellemző példa — az Amerika Hangja rádióállomás „úgy értesült”, hogy „disszidált Pakisztánba". A képviselők Londonba visszatérve sajtóérte­kezletet tartottak. Beszámolójuk lényege a követ­kező pontokban foglalható össze: 1. Az ország veze­tése minden szinten az afgán hatóságok kezében van és a szovjet hadsereg csak a külső veszély ese­tére fenntartott biztonsági tartalék szerepét játssza. 2. A nyugati sajtó állításaival szemben Kabulban, Dzsallalabadban és másutt, ahol jártak, „nyugodt, normális légkört” tapasztaltak. 3. Meggyőződtek ar­ról, hogy tekintettel a múlt súlyos örökségére, Af­ganisztánban „a Karmal-kormány alternatívája csak egy barbár, feudális rendszer lehetne”. Logikus, meggyőző szavak. Itt lenne az ideje, hogy jó néhány nyugati politikus is elgondolkozzon ezen az alterna­tíván. Harmat Endre VARSÓ Varsóban szerdán tanács­kozásra ültek össze a leg­nagyobb lengyel ipari vál­lalatok pártbizottságainak első titkárai. Stanislaw Ka­nin. a LEMP KB első tit­kára elnökletével áttekintik az üzemi pártszervezetek előtt álló, a szocialista meg­újulással kapcsolatos felada­tokat. VALENCIA Kedden éjszaka Valenciá­ban elrabolták irodájából Luis Suner .Sanchist, az egyik leggazdagabb spanyol tőkést. Az eset szemtanúi szerint a tettesek baszk nyelven beszéltek egymással. A rendőrség ennek alapján eta szeparatistákat gyanúsít. Az emberrablók még nem­jelentkeztek követeléseikkel. TEHERAN > A teheráni hadijelentések kedden arról számoltak be, hogy az iráni csapatok nap folyamán szervezett akciók­ban a frontvonal több pont­ján, elsősorban Ilam tarto­mányban, visszaszorították az iraki egységeket és több száz iraki katonát megsem­misítettek. BEJRUT A libanoni kormány azzal a kéréssel fordult az Arab Liga tanácsához, hogy hosz- szabbítsa meg további hat hónapra az ország területén állomásozó — szíriaíakból álló — Arab Békefenntartó Erők január 27-én lejáró mandátumát. GENF A dél-afrikai rendszer azért nem hajlandó aláírni a tűzszünetet, mert attól fél, hogy az ENSZ által ellenőr­zött választásokon a felszá- badítási mozgalom győze­delmeskedne, akárcsak Zim- babwéban — jelentette ki szerdán Genfben Sam. Nujo- ma, a délnyugat-afrikai népi szervezet (SWAPO) elnöke. Külföldi csapatok segítik a juntát Hondurasi csapatok átlép­ték a salvadori határt és ál­lásokat foglaltak el Chala- tenango tartomány hegyvidé­kein, hogy részt vegyenek a gerillák körützárásában — közölték a Forradami De­mokratikus Front külügyi bi­zottságának képviselői szer­dán San Jóséban egy sajtó- konferencián. Elmondották, hogy ugyan­akkor a guatemalai katona­ság nyugatról hatolt be az országba, és jelenleg pozí­ciókat próbál kiépíteni Ahuachapan és Santa Ana tartományokban. A balodali politikusok saj­tóértekezletükön rámutat­tak, hogy Guatemala és A múlt szombat munka- helyzetéről. az ifjúsággal kapcsolatos feladatokról ta­nácskozott kedden a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága. Az állami irányító szervek jelentése szerint január 10- ón — amely hivatalosan munkanap volt — csaknem 7,5 millió ember dolgozott, viszont mintegy 3 millió em­ber nem jelent meg munka­helyén. (Ennek előzménye az, hogy a ..Szolidaritás” és egyes ágazati szakszerveze­tek egyoldalúan szabad szombattá nyilvánították ja­nuár 10-ét.) Több mint más­fél millió dolgozó a január 31-i szabad szombatot erre a napra helyezte át. A Politikai Bizottság elismerését fejezte ki mindazoknak, akik ezen a napon megjelentek munka­helyükön. Az ülés résztvevői ezután a fiatal nemzedék és az if­júsági mozgalom helyzetével Honduras eszközül szolgál az Egyesült Államok kezében, de nem lehet kizárni egy közvetlen amerikai beavat­kozás lehetőségét sem. A hazafiak rádióállomása szerint eközben a baloldal harcosai már a fővárost kö­rülölelő tartomány egyes vá­rosait támadták. Salvadorban országszerte folynak a harcok a gerillák és a kormánycsapatok kö­zött, olyannyira, hogy a jun­ta már nem tud erősítést küldeni sok helyre, ahol a haladó erők támadnak. A jelentések szerint a ha­ladó erők sztrájkfelhívásá­hoz mintegy 150 000 dolgozó csatlakozott. foglalkoztak; a tanácskozás­nak ebben a szakaszában if­júsági szervezetek képviselői is részt vettek. A Politikai Bizottság megállapította: fel­tétlenül szükség van arra, hogy a párt átfogó progra­mot dolgozzon ki a fiatal nemzedék politikai, társadal­mi helyzetével, nevelésével kapcsolatban. Egy ilyen do­kumentum kialakítása a ki­lencedik kongresszusra való felkészülés jelentős feladata. Tartalmaznia kell egyebek között a fiatal házasok lakás- helyzetének javítását is. Az ifjúsági mozgalomról szólva a Politikai Bizottság hangsúlyozta. hogy annak gerincét a meglevő, szocia­lista alapon álló ifjúsági szervezetek képezik, s ezek saját maguk lépnek fel az olyanfajta próbálkozásokkal szemben, amelyek szocialista- ellenes propaganda kifejtésé­re irányulnak a fiatalok kö­rében. D'Urso szabad? Giovanni d’Ursó elrablói kora délután közleményben tudatták, hogy szabadon en­gedik túszukat. Délután az a hír járta be az országot, hogy D’Ürsót már ki is szabadították, és egy római klinikán vizsgál­ják ki egészségi állapotát. A hírt az olasz belügyminisz­térium és a csendőrség fő­parancsnoksága cáfolta. Kö­zölték, hogy eddig még nem találtak D’Ursóra. Az egymásnak ellentmon­dó hírek sokaságában pil­lanatnyilag csak az bizo­nyos, hogy a terroristáknak sikerült elérniük két fő kö­vetelésük teljesítését: a szardíniái Asinara-börtön be­záratását, valamint a iráni és palmi börtönben fogva tartott társaik „kiáltványai­nak” közzétételét. Mindez arra utal, hogy sikerült megosztaniuk a velük szem- beszegülőknek eddig többé- kevésbé egységesnek bizo­nyult táborát. A túszok sorsa még nem dől! el Az iráni parlament törJ vényt fogadott él. amely rögzíti, hogy Irán az Egye­sült Államokkal fennálló pénzügyi vitái rendezéséhez felkérhet egy harmadik or­szágot döntőbíróként. A testület szerdán reggel azért ült össze ismét, hogy megvitassa a túszok szaba­don bocsátásával kapcsolatos tárgyalások folytatásához szükséges, korábban előter­jesztett két törvénytervezet egyikét. A szerdai szavazás után az, egyházi és világi jogászokból álló. úgyneve­zett alkotmányőrök taná­csa is jóváhagyta a törvényt. (MTI) Ülést tartott a LEMP PB Cziráki Péter guatemalai riportsorozata (3.) A törvény holt betűi „Guatemala! tartóakodásunk során delegációnk tapasztal­hatta azt a durva erőszakot, amellyel megsértik a legalap­vetőbb .jogokat . . . Ezt az erőszakot bizonyítják a sze­mélyek ezrei, köztük a népi és demokratikus vezetők el­len elkövetett gyilkosságok, az üldözés, a támadás, a kín­zás.” (Nyilatkozat a National Lawyer’s Guild szervezetet képviselő észak-amerikai ügyvédek sajtóértekezletén) „Csak 1979 első négy hó­napjában több mint ezer — javarészt névtelen — holt­testre bukkantak, akiket vé­gül csak úgy regisztráltak: XX. A felismerhető, azono­sítható áldozatok közt első­sorban ellenzéki politiku­sok. munkásvezetők, egyete­misták, újságírók, papok, ügyvédek, s indiánok talál­hatók. Nagy részük neve sze­repelt az úgynevezett „ha­lállistán” ... A leggyakrab­ban a holttesteket a lakóhe­lyüktől távol földelték el, sok esetben levágott kezek­kel, szétlőtt arccal, vagy levágott fejjel, hogy lehetet­lené tegyék az azonosítást. .. .Egy esetben, amikor lehetőség nyílt az azonosítás­ra. egy férfi és egy asszony nyakig beásott holttestére egy folyó szélén találtak rá. mintegy 50 kilométerre a fő­várostól. Testükön kínzás, valamint szúrófegyverek nyomai voltak felfedezhetők. A Nemzetközi Amnesztia 1976-ban közzétett guatema­lai dokumentuma már ak­kor arról számolt be. hogy a hadsereg, a biztonsági erők és a ..halálszázadok” áldozatainak a száma elérte a 20 ezret. Az 1978—79-ben (brUemsu 1981. január i5., csütörtök felnyitott tömegsírok sok­kal súlyosabb helyzetről ta­núskodnak.” A fenti idézetek a Nemzet­közi Amnesztia most közzé­tett dokumentumának elő­szavából valók. A továb­biakban a jegyzőkönyv 140 oldalon közli annak a több száz politikai gyilkosságnak, támadásnak a tömör leírá­sát, melyet 1978 júniusától 1979 nyaráig követtek el Guatemalában. A bizottság egyébként politikai bűntette­ket vizsgáló nemzetközi szer­vezet. Senki sincs a vádlottak padján Manapság Guatemalában senki sem érezheti magát biztonságban. Amikor 1954 nyarán megdöntötték Jacobo Abrenz demokratikus rend­szerét, könnyű dolga volt a reakciónak, hisz rendelkezé­sükre állt mindazok neve, akik később valamiképpen veszélyesek lehettek a dik­tatúrára. A pártok hivata­los betiltását követően meg­kezdődött az irtóhadjárat. Például 1966-tól a kommu­nista párt központi bizott­ságának a felét végezték ki, s több ezer tagja, valamint szimpatizáns tűnt el nyom­talanul. A többi haladó pártnak is hasonlóak a vesz­teségei. A junták fegyverei ezután a szakszervezetek el­len fordultak. A guatemalai dolgozóknak még ma is csak alig 2 százaléka tartozik va­lamilyen érdekvédelmi szak­mai szervezetbe. Lucas Gar­cia elnök nyíltan ki is je­lentette '70 decemberében: ..A szakszervezeti mozgalom felforgató tevékenység!" So­rozatban folytak, s folynak ma napig is a letartóztatá­sok. támadások, gyilkosságok szakszervezeti vezetők, ta­nácsadók ellen. Az utóbbi években a biz­tonsági erők (összesen 15 (!) rendőri szervezet) kevésnek bizonyultak a „rend fenn­tartásához", s ekkor megje­lentek az első fasiszta ter­rorszervezetek, melyek tag­jai az USA támaszpontjain — elsősorban a panamai Gulick bázison kiképzett ka­tonatisztek, kubai ellenfor­radalmárok, somozista tisz­tek, vagy egyszerű bűnözők. A „Fehér Kéz” a „Szemet Szemért”, a „Halálszázad”, majd a 78-ban alakult „Tit­kos Antikornmunista Szerve­zet” egymás után tette köz­zé halállistáit, melyeken szakszervezeti vezetők, ügy­védek, ellenzéki politikusok, egyetemi tanárok és hallga­tók, parasztvezetők nevei szerepeltek. A Nemzetközi Amnesztia csupán az elmúlt évben .93 szakszervezeti funkcionárius elleni erősza­kos cselekményt rögzített, 61 támadást parasztok, 43-at újságírók, 31-et egyházi sze­mélyek, 106-ot egyetemi ta­nárok és diákok ellen. Az áldozatok és sebesültek szá­ma 2—140 között változott. S ezek csak az azonosítható esetek. La Verbana közelé­ben néhány hónapja 770 megcsonkított, a felismerhe- tetlenségig eltorzított holt­testre bukkantak. Később egy újabb tömegsírban több mint félezer holttestet föl­deltek el. Közülük 200-on súlyos kínzások nyomait fe­dezték fel. Manapság 20—40 ember tűnik el, de az utób­bi tíz évben elkövetett több mint 40 ezer gyilkosságból, számtalan támadásból egyet­lenegyet sem (!) vizsgált ki a rendőrség, egyetlenegy bű­nös sem került a vádlottak padjára. Claudia Villeda: — De tulajdonképpen tel­jesen mindpgy, hogy valaki a rendőrségre, vagy vala­mely „illegális” terrorszer­vezet kezébe kerül. Guate­malában mindenki tudja, hogy akihez bekopog a rend­őrség, vagy a biztonsági szolgálat, azt élve aligha látják viszont. A legkisebb esélyük a túlélésre persze nekünk, kommunistáknak van. de ma már gyakorla­tilag bárki hasonló sorsra juthat. Két hete az Orszá­gos Tervezési Tanács titká­rát. közismerten jobboldali politikust ölte meg a rend­őrség, mert fiatal korában tagja volt egy haladó i ifjú­sági szervezetnek. Vagy: A nyíltan kommunistaelle- nes, de valamennyire jó­zan Egyesült Forradalmi Front főtitkárát a nyílt ut­cán ölték meg, majd a párt vezetőségének több tagja is eltűnt. (Alig két hónapja ad­tak engedélyt a párt műkö­désére.) Ugyancsak meggyil- kolták a nemzetközileg is­mert politikust, volt mun­kaügyi, illetve pénzügymi­nisztert, Alberto Fuentes Mohrt, a szociáldemokrata párt vezetőjét több munka­társával együtt. A Német Szociáldemokrata Párt, az Európa-tanács és a Szocia­lista Internacionálé hivata­losan kérte az ügy kivizsgá­lását — hiába. Tavaly Raul Osario Paz, a San Carlos Egyetem rektora az egyete­mi tanácsban kijelentette, hogy ő lesz a „Halálszázad" következő áldozata. Több­ször kért rendőri védelmet az államelnöktől, míg néhány héttel később halálos lövés érte. Rajta kívül még 38 ok­tató és diákvezető neve sze­repel a terrorbanda halál­listáján ... a sor végtelen . . . A rend ellen Alvaro Uribe veszi át a szót: — Nem túlzás az a kije­lentés. hogy az erőszak min­den eddiginél vadabb ma hazánkban. Nagyon is kézzel­fogható okok váltották ki. Néhány éve még Közép- Amerika országai jelentet­ték a kapitalizmus legszilár­dabb bástyáját a latin-ame­rikai földrészen. Nos, ez a bástya most összeomlófél­ben van. A sorban első volt Nicaragua, melyet most kö­vet Salvador, majd törvény­szerűen Guatemala. Nicara­guában még szinte egyetlen családdal, Somózaékkal szemben alakult népi egy­ségfront, az utóbbi két or­szágban viszont a fennálló rend súlyától akarnak sza­badulni a tömegek. Az Egyesült Államok pedig el­késett: egyedül Hondurasban tudta szalonképesebb rezsim­mel felváltani Castro ezre­des diktatúráját. Ez már nem sikerült Salvadorban, s Guatemalában is késő vol­na. Az USA tanácstalan, ami­től a vezetés bizony pánik­ba esett. Most már mindenki ellenségnek számít a szemé­ben. Félelemben, rettegés­ben akarják tartani az or­szágot, hogy időt nyerjenek. Csakhogy ez a visszájára sült el. Fegyvert fogtak a hajdani szövetségesekre, a számukra tömegbázist jelen­tő kispolgárokra, az őket támogató, de esetenként bírá­ló politikai pártokra. A néptömegekben viszont az elkeseredés egyre inkább nő, de mivel már amúgy sincs sok vesztenivalójuk, nem lehet bennük félelmet kelteni. Hirtelen felduzzad­tak a gerillaszervezetek, megnőtt az illegális demok­ratikus pártok létszáma és a rokonszenvezők tömege, míg a kormány teljesen ma­gára maradt egy igen szűk tőkés-nagybirtokos réteggel a háttérben. —* Hosszú éveken át a leg­nagyobb gondot az elszige­teltségünk jelentette. A vad kommunistaellenes pro­pagandának is megvolt az eredménye. A kispolgárság rettegett a „kommunista veszélytől”, a szakszervéze- tek szétzúzva, a vidéki pa­rasztság megfélemlítve. Ma viszont már mi is minden osztállyal, réteggel erősebb kapcsolatokat tartunk, meg­kezdtük közös front kialakí­tását a legjelentősebb szer­vezetnek számító Egyesült Forradalmi Vezetéssel, vala­mint a Demokratikus Forra­dalmi Fronttal. Hasonlóan eredményes párbeszéd in­duit meg a ma már csak­nem 10 ezer tagot számláló öt legfontosabb gerillaszer­vezettel. Ez most már készü­lődés a fegyveres harcra. O Üjra olvasom az eddig te­leírt lapokat. Hivatalos do­kumentumok adatai, tényei, idézetek, beszélgetésrészletek. De vajon mit mondanak el? Egyáltalán visszaadhalják-e a mindennapi lét bizonyta­lanságát. a halál közelségét, a félelmet, a nyomort, a megaláztatást, mellyel együtt kell ébredni, dolgozni — él­ni nap mint nap? Vajon én magam ertem-e? Érte­tem-e? Vajon értheti-e majd, aki távol, Európa nyu­galmában olvassa ezeket a sorokat? Beatrix mondhatni, hogy az „oroszlán barlangjában” dolgozik. Naponta megjele­nik elegánsan, jókedvűen a munkahelyén. Naponta szál­lítja az értékes információ­kat a párt vezetésének. A múltkor egy közeli barátját, elvtársát a szeme lattára lőt­ték le. Egy arcizma sem rándult. Még aznap esle egy előkelő fogadóson vett részt. Mikor hazaért, idegösszerop- panást kapott. De másnap ismét meg kellett je'ennie, elegánsan, jókedvűen! Alvaro csendben, feltűnés nélkül, látszólag jellegtele­nül végzi a' munkáját:. Rá­nézésre szürke kisember. Ez az 6 .biztonsága. Claudia a napokban érke­zett Guatemalából. Figyel­meztették, közvetlen veszély­ben van. Alig maradt a "i ideje, hogy összepakolja a legszükségesebbeket és el­hagyja az országot. De iga­zán külföldön sincs bizton­ságban. Mikor utoljára talál­koztunk a Mexikóba i ' ló TICA-busz megállójában, látván bizonytalanságomat, elnevette magát: „— Tudja mit? Ne mondjon semmit! — és kezet nyújtott. — Visz’lát...! O (A riportban szereplők nevét, nemét, a beszélgetések színhelyét a megszólalók éle­te. biztonsága érdekében kénytelenek voltunk megvál­toztatni. Tettük ezt abban a hitben, hogy egyszer még megszólalhatnak a saját ne­vükön, a saját országukban is.) fVegoj

Next

/
Thumbnails
Contents