Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-15 / 12. szám
\ Vasáért vett kocsi AZ EGYSZERI gazdának elromlott a szekere, vitte hát a- kovácshoz, A mester azt mondta, megcsinálná, de nincs hozzá vasa, adjon a gazda. Az fogta magát, elment a vásárba, vett egy új kocsit. Lovaival hazahúzat- ta. otthon szétverte, leszedte róla a vasakat, szaladt boldogan a kovácshoz; íme itt van, ami kell. Azt egyszeri gazda esete példázat az oktalan cselekedetre Vasáért vett kocsi azonban nemcsak régen volt. Népi ellenőrök tárták föl, hogy jó néhány mezőgazdasági üzemben három gépkocsiból hoznak össze egyet. Sok ipari üzemben ugyanezt teszik az elektromos targoncákkal: hármat szétszednek, s a még jó alkatrészekből egy működőképesét szerelnek össze. Ez oktalan cselekedetekre a ment-ég kézenfekvő: régóta akadozik az alkatrészellátás. Nemcsak elektromos motorokhoz nincs alkatrész, kábelek. kötőelemek, egészen apró csavarok, jelentéktelennek látszó apróságok esetében is akadozik az utánpótlás. S ez örökös bizonytalan- sági tényező a termelésben. Enyhén fogalmazva is meghökkentő helyzet, hogy az iparban fölhasznált kötőelemek egyharmada házilag készül! Az előállítás költsége ily módon az indokoltnak a három-ötszöröse. S tegyük ehhez hozzá, hogy évente több millió dollár értékben kellett vásárolni különféle csavarokat, alátéteket, szorítóbilincseket, s mégis többször alkatrészhiánnyal küszködtek a vég tér mék-ki bocsátók. A tényleges kiadások, s az utóbb említettekből származó veszteségek összege akkora, hogy abból több olyan üzemet lehetett volna építeni, amely ontaná a szükséges alkatrészeket. Persze csak akkor, ha ez az összeg „Nem mohácsi vész ez, elvtársaimI' Búcsú a gyártól készpénzben állna rendelkezésre. Maradt tehát a kényszermegoldás; a vasáért vett kocsi. Nagy kiadás — szerény eredmény ellenében. SOKFÉLEKÉPPEN lehet ezt magyarázni. Érdekeltségi ellentmondásokkal, ösztönzési hiányokkal, vagy kooperációs zavarokkal Az acélcsőből levágott alátétek, a kis sorozatokban előállított bilincsek, anyák, csavarok, a három rosszból összerakott egy jó tehergépkocsi, nem csupán kpnkrét esetek. E példák jelenségeket is kifejeznek. Azt, hogy adott fejlesztési forrásainkat nem mindig ésszerűen használtuk föl, hanem gyakran a sürgető igények alkalmi parancsainak engedelmeskedve. Kifejeződik a példában az is, hogy meglevő eszközeink hasznos kamatoztatása ugyan hosszú ideje jogos . kívánalom. ám mert az összefüggések föltárása, tiszteletben tartása nem erősségünk, e kívánalom teljesítésével újra meg újra adósak maradtunk. A vasáért vett kocsi hallatlanul drága mulatság. S nemcsak anyagi károkat okoz, keserves következményei vannak magatartásunkban, gondolkodásunkban. Nevezetesen, hogy a hivatalosan „engedélyezett”, megŰj, különleges minőségű papír gyártásával növeli termelésének gazdaságosságát a Fűzfői Papírgyár. A debreceni Alföldi Nyomda megrendelésére az idén 1500 to-nnát gyártanak abból a könyvalapanyagból, amelynek vastagságánál még a néhány mikronos eltérés sem okolt pazarlás láttán az, aki a termelés végső pontján áll, már semmit nem tart igazán lényegesnek. Sem a technológiai előírásokat, sem az anyagutalványozást, sem azt, hogy törje a fejét a célsze: rűbb munkaműveleteken. Ilyen közegben az ember szinte immunissá lesz a takarékosság. az ésszerűsítés, a szigorúbb technológiai fegye- lem. a jobb minőség követelményeivel szemben, hiszen napi munkájában sorozatosan az ellenkezőjével találkozhat, mégpedig hivatalos köntösben, utasítások. műveleti előírások, anyagkivéte- lezési jegyek formájában. NEM ÍGÉR ALAPVETŐ fordulatot ugyan, de lényeges lépést igen, hogy a hatodik öt' es tervben jelentősebb erük koncentrálódnak a háttéripar fejlesztésére. A vasukért vett kocsik egyike tehát kevésbé lesz napi forgalomban, ám marad azért még elegendő. Ezért továbbra is elengedhetetlen a mindennapi gyakorlat kritikus elemzése. Kétkedni kell abban, hogy a vasáért vett kocsi kifizetődik-e, vagy pedig sem vasáért, sem magáért nem kell új kocsi. Jó lesz a régi, mert nem rázódik szét az úton — eltüntettük a kátyúkat. (V. T.) megengedett. A késaükS könyvek ugyanis előre gyártott borítókba és díszdobozokba kerülnek. Ilyen sajátos és magas minőségi előírással most kell első ízben megbirkóznia a Balaton-par- ti gyárnak. Az új esztendő életformaváltást is hozott Papp József konzervgyári igazgatónak. Nyugdíjba vonult! Búcsúztatására sokan összejöttek, s érdemeit a trösztvezetők éppen úgy hangsúlyozták, mint Hatvan különböző szerveinek képviselői. Tizennyolc dolgos esztendő egy városban, tizennyolc dolgos esztendő igazgatói székben. Élmények, események sokadalma, ami mélyen az ember leikébe gyökerezik. Eleinte félt is a válás perceitől, elköszönő szavai mégis határozottan csengtek: „Nem mohácsi vész ez, elvtársaim! Hanem az élet rendje. Aki elvégezte a munkáját. végül köszön, s fogja a kalapját .. Honnan indult? Mint any- nyi mostanában elbúcsúzó vezető ember. Józsefváros, Práter utcai polgári, inashetek egy úriszabóságban, aztán megjelenik a munkáscsaládban Knézl Ede, hogy a marhavágóhídra hívja. Közben persze háború, fogság, majd a Szabadkikötő, Schaffer Dani oldalán a „Mirelit”-ben. Ötödmagával gyártja a konzervet, 99 fii“ lér az órabére, de tetszik neki ez a munka. Üt az emberekhez — Igen, szereztem is segédlevelet, majd 1948-ban beiratkoztam a kétéves mesterképző iskolába, amelyet Tivoli konzervgyárban létesített a szakminisztérium. Időközben fejlődött az üzemünk, hűtőaggregátort, gyorsfagyasztót kaptunk 30 vagonos tárolóval, ilyenformán az elméiét és gyakorlat párhuzamos, majd összefutó egyenes lett az életemben. Aztán megkísértettek! Menjek a minisztérium tartósító és húsipari főosztályára. Mentem, előadónak, négy iparigazgatóság pártalapszer- vi titkárának,, de hiányzott az én igazi lételemem, a termelő, az alkotó munka. így lettem 1951-ben Dani főnöke, igazgatója, 1954-ben pedig a Dunakeszi Konzervgyárat bízták rám. Hatvanba miként kerültem? Korszerűsödött az iparági struk- túra, gyárakat vontak össze, s tapasztalataimban bízva ide irányítottak. Hamar rájöttem, hogy miért. Akkoriban, 1963 derekán, sok zűrös dolog történt ebben a gyárban. Károk keletkeztek, felelősöket kerestek, folyt a vizsgálat. A konzerv esek a cukrosokkal sem voltak valami ölelkező viszonyban. Itt kellett utat találnom az emberekhez, rendeznem kellett egy kerítésen belül a két nagyüzem kapcsolatát. Most, visszatekintve a pályára. úgy érzem, hogy sikerült. .. Tüske néHcül Immár családi otthonában beszélgetve, kíváncsi voltam minden titok nyitjára. Vagyis: miként lehet egy bozótosban • tiszta utat vágni, mi a vezető és vezetettek termékeny kapcsolatának nyitja, illetve milyen módon sikerült „milliárdos” céggé fejleszteni a Hatvani Konzervgyárat? Válaszai, indokai, legalábbis a kívülálló számára, pofonegyszerűek. Egy igazgató sose ragaszkodjék rögeszmésen a' maga igazához. Elveiből ne engedjen, de hangját adja alább, hogy a vitatott kérdések termőre forduljanak. A vezető legyen optimista! És mielőtt ítélkezik, értékelje ki az emberek hibáit, adjon módot javításukra. Tudjon felülemelkedni bizonyos dolgokon, s ha történetesen ma fegyelmit osztott, ugyanazon ember érdemeit később habozás nélkül honorálja. Tehát az igazi Vezető nem hordozhat tüskéket magában. Egy vállalat, egy gyár fejlődése, kibontakozása pedig mindenütt a harmónián alapszik. Miként, hogyan idomul környezetéhez, egy város társadalmi, természeti struktúrájához, illetve miként hasznosítja annak elemeit. Hatvan levegője ilyen szempontból éltette Papp Józsefet, bár lebegett benne bizonyos súrlódási góc. A gyárért — Persze, a létszámkérdés! Ha ütköztem, emiatt történt. És nem magamért, hanem a gyárért, ahol a dolgozók egyre fogynak. Megfigyelhetően 7—8 százalékos az évi csökkenés. Ezért vitáztam azokkal, akik az ipartelepítést túlzottan hajszolták. Véleményem szénái «Miniset aasa telteti volna összpontosítani, hogy együttesen magasabb bérszintet, bérszínvonalat biz-, tosítsunk a konzervgyárnak; így, a jobb bérezéssel gátolva meg az elvándorlást, az átszivárgást más iparágakba, Ekként lenne teljesithető a tőkés exportigény is, amihez a kitűnő mezőgazdasági háttér, a kiépített partnergaz- dasági rendszer mellett minőségi termék kell. A világpiacon, különösen a paradicsom tekintetében, ma már igen nagy a kínálat, a kon- kurrencia. És- csak akkor győzünk, ha kifogástalan áruval jelenünk meg. Ezt azonban lehetetlen egyedül gépekkel, automatákkal előteremteni. Hadd tegyem még hozzá: szocialista relációban sem közömbös a belső igényesség. Ezek az országok zöldség vonatkozásában másfél évtizede biztos piacot jelentenek, és minőség tekintetében ugyanúgy emelik a mércét, mint a tőkések. Innen az aggodalom .. Ildikó a színen Rokonszen vemet nem szoktam titkolni. Az ellenkezőjét sem. Papp József esetében hadd mondjam hát el, hogy nem csupán munkájáért tisztelem: az igazgatósága alatt létrehozott szociális épületért, a nehéz fizikai munka fölszámolásáért, a tartályos paradicsombeszállítás meghonosításáért, a lakkozó- és litográfiái i üzem, s egyéb beruházások megvalósításáért, amit a kormány a Munka Érdemrend arany fokozatának kétszeri odaítélésével ismert el. Én azért is tisztelem, becsülöm őt, mert mindig jókedvű, tettrekész. Mert mindig egészséges vitaszellem lakozik benne! Mert sohasem feledi a Józsefvárost, az Auguszta-tele- pet, az Ács utcai Dobsina- barakkot, ahonnan jött, ahol magának életre szóló párt választott. És tisztelem, becsülöm, amiért két fiát munkáséletre nevelte, holott nyilván lett volna más módja elindításuknak. Hogy annyi tevékeny év után most mi jut osztályrészül? Ettől sem kell félteni. Gyakorló nagyapa. Egyik unokája, a kis Ildikó, épp az imént mászott le az öléből. Szeret főzni, ez régi hobbija. Tavasszal várja őt a kert sokszínű munkája. Várja a gyári párt- szervezet és a városi pártbizottság, ahol ismét bizalmat kapott. És eztán talán arra is több idő jut, hogy családjával erre-arra megforduljon. Húsz éve nem volt moziban. Pedig szerette. Moldvay Győző 19». jamta* lä., esätariofc Papír és valóság A IMellház sztorija „Ezért fegyelmi jár!” — szólt a főnököm. Figyelmeztetése jogos, s mit is tehetne mást, ha az újságíró információja „tévesnek” bizonyul: határozottan felelősségre vonja. Történt pedig mindez azután, hogy jelen sorok írójának tollából megjelent lapunkban egy kis tudósítás Modellház nyílik Gyöngyösön címmel. Ebben szó volt arról, hogy az épületet kivitelező Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet kéthónapos késéssel ugyan, de februárban véglegesen átadja rendeltetésének. A pár soros cikkhez a hírt a beruházó, s egyben a leendő üzemeltető, a Kékes Ipari Szövetkezet elnöknője mondta el telefonon keresztül. A rövid kis írás aztán elindította a lavinát, s egyben riporttémát is adott. ★ Panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe, miszerint a Modellház kivitelezője, sértve érezvén a szövetkezet jó hírnevét, valamint a „tényekkel ellenkező” határidőcsúszást tévesnek találván, közli, hogy az épületet pontosan adták át. De vegyük sorba a TÉNYEKET. Az eredeti határidő: 1980. október 31. E határidő előtt két héttel a beruházó különféle módosításokat, pótlólagos munkákat rendelt mintegy félmillió forint értékben. Az új szerződés szerint a határidő 1980. december 16. Idézet a levélből: „Szövetkezetünk a létesítményt igen nagy erőfeszítések árán befejezte és fűtött, kivilágított állapotban december 16-án átadta.” A műszaki hiánypótlásokra három ütemben állapodtak meg. S ez nagyon fontos, mert a későbbiekben erre többen is hivatkoznak. Ha kész az épület, akkor be is lehet költözai, hozhatják a gépeket, jöhetnek a szabók, a cipészek. A gyöngyösi aosótwfiz-paftyn-uóvar melletti Modrettház otaordutn a mai napig üres! Január kilencediké, péntek délelőtt. Kint «vtensz három fok van, bent az épületben sem lehet töfcfe piwse ötnél. A kazánba-aban találkoztunk Horváth latvdnmal. a kivitelező szövetkezet fűtésszerelési művezetődénél: — Most töltjük jel vízzel a rendszert — mondta. — Valaki leengedhette, vagy én nem is tudom mi történt. Amikor átadtuk a kulcsokat, itt még meleg volt, De az is lehet, hogy az ablakok miatt nem lehet a helyiségeket felfűteni. A portálüvegek cseréjének a határideje 1981. április 30. — Folyik néhány radiátor, s problémák voltak a ter- moventillátorral is. Ezt nem vették észre korábban? — Az anyaghibák csak később, a beszerelés és az üzemelés után derülnek ki. Most éppen azért vagyunk itt, hogy mindezeket kijavítsuk. / ~k Tél van, ha ilyenkor adnak át egy létesítményt, ' s nincs benne fűtés, nem tudnak beköltözni. Vagyis any- nyi, mintha át sem adták volna. Azon a januári napon ott volt az IKV képviselője is. Nagy István távfűtési művezető: — Mi még az eredeti terveket sem kaptuk meg, nem láttuk. A decemberi átadásnál, jelen voltam, s az IjKV csak feltételekkel vette át a Modellházat. Tudtuk, s tapasztaltuk is. hogy nem lehet a húsz fokot biztosítani. Gond volt a fűtőtestekkel, a nyílászáró szerkezetekkel, a légvezetékkel, ám mi jogilag nem követelhetjük a hiánypótlásokat. Egyébként hosszú évek tapasztalata alapján mondhatom, hogy év vége felé, amikor sürgetnek az átadások, sokszor találkozunk hasonló problémával. Am az is a baj, ha a kivitele«» jogászkodik, ahelyett, hogy dolgozna. Mert nem a papírok számítanék, hanem a végzett munka. ★ A panaszos levél nyomában, no és a dolgok tisztázásé végett, természetesen felkerestük a kivitelezőt, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezetét is. Itt a szövetkezet párttitkárával, Tóth Mihállyal beszélgettünk. — Éppen december végén volt gazdasági vezetőségi ülésünk, ahol megállapítottuk, hogy a vállalt munkákat elvégeztük, mindent határidőre átadtunk. Ezért is volt kissé hitelrontó, számunkra pedig sértő, hogy azt írta a Népújság: a Modellházat nem fejeztük be időre. Egyébként pontosan ezen az ülésen tettem szóvá, hogy jó-jó. mindent átadtunk, de hogyan? A jó munkához a gyorsaság is hozzátartozik, de éppen így a kifogástalan minőség is. A Modellházzal kapcsolatban pedig el kell mondani, hogy nem azért tettünk be vékonyabb üvegeket, mert takarékoskodni akartunk, hanem mert a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat nem szállította le határidőre a megrendelt ablakokat. Hitegettek bennünket, mi meg vártunk, s aztán kicsúsztunk az időből. Az is gondot jelentett, hogy a beruházónál nem volt olyan műszaki szakember, aki figyelemmel kísérhette volna az építkezést, így derült ki az utolsó pillanatban, hogy a több mint száz méter hosszú táv- hőcsatornát még csak nem is tervezték. Ezt is későn rendelték meg, tőlünk hivatalosam— Ám. ha példársl a hiánypótlási munkák határidejét nézzük, akkor miért kerül csak sor áprilisban a portálüvegek cseréjére? Hiszen akkor már fűteni sem kell. S a próbafűtés így 1981 őszére húzódik. Akkor pedig az épületben már javában dolgoznak vagy dolgoznának? — A műszaki átvétel során így állapodtunk meg a hiánypótlási munkálatok ütemében. Egyébként, mivel a beruházó és a kivitelező is szövetkezet, együvé tartozunk, semmi értelmét nem látom a háborúskodásnak, a hibák egymás fejére olvasásának. Egy városban élünk, nyilván a jövőben is lesz kapcsolatunk; kár lenne .elrontani. ★ Ezek a tények, s röviden ez lenne a Modellház sztorija is. Tehát az épületet papíron átadták. S hogy nem lehet benne egyelőre dolgozni, szolgáltatást végezni, az most csak a tulajdonost, a Kékes Szakipari Szövetkezetei, illetve elnöknőjét, dr. Galgóczy Ottónét izgatja igazán: — A cipőjavítások, a ruhaszabások legnagyobb szezonja, a tél esik ki számunkra. Sajnálatos módon belekényszerültünk a decemberi átadásba, mert ha nem tesz- szük, elveszett volna a hitelünk: az összeget nem hozhattuk volna át erre az évre. Gyakorlatilag teljesen ki voltunk szolgáltatva a kivitelezőnek. S a több mint félmillió forintért vásárolt modern gépsorunkat a mai napig nem tudjuk betenni az épületbe, dolgozóink pedig várnak, várnak ... ★ Nem az újság és az újságíró feladata az igazságszolgáltatás, !s jelen esetben sem próbálunk á döntőbíró szerepére vállalkozni. Hogy átadták-e a Modellházat, vagy sem, döntsék el olvasóink. Még inkább a gyöngyösiek. Jktesa Ptetec Különleges papír
