Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Brit képviselők sajtóértekezlete Olaj és formula MÁR JO IDEJE VARAT MAGARA az Euró pai Gazdasági Közösség egyértelmű állásfoglalása a ’cözel-keleti helyzet rendezésére. Amikor a „kilen­gek” a múlt évben velencei csúcstalálkozójukat tar- , ották, derűlátó megfigyelők nagy várakozással ekintettek az eszmecserék elé. Ezzel szemben — tomályos utalások kivételével — a velencei találkozó iem foglalt érdemben állást. Néhány arab államban ■salódást is okozott a hallgatás. Most ismét napirendre került a téma. annak Kapcsán, hogy lord Carrington, brit külügyminisz- t (:er — az Európai Közösségek miniszteri tanácsának | soros elnökét: Christoph van der Klaauw holland j külügyminisztert megelőzve — Kairóban tárgyalt, j sok újat egyiptomi tárgyalópartnerei sem hallottak j -i brit politikustól. Valószínű, hogy a most már „ti- j zek”-re bővült nyugat-európai közösség — bizonyos j részkérdésekben az egyes országok között fennálló j komoly nézetkülönbségek miatt — egyelőre nem áll j elő átfogó rendezési javaslattal. 1 Ez tűnik ki abból is, amit lord Carrington kai- j rói sajtóértekezletén inkább sejtetett, semmint hang- { súlyozott. Nevezetesen: a nyugat-európai formula kívánatosnak tartaná ugyan a palesztinok bevonását a tárgyalásokba, de a PFSZ teljes elismerésével adó­sok maradnak. Tulajdonképpen ez nem számít vál­tozásnak az eddigi állásponttal szemben. Az EGK ugyanis síkraszállt a palesztinok önrendelkezési jo­gáért, de nem kötelezte el magát az önálló palesztin állam megalapítása mellett. A FELEMÁS ÁLLÁSPONT OKA közismert: Nyugat-Európa nem szeretne szembekerülni a Wa­shington által kezdeményezett Camp David-i külön- alkuval, az egyiptomi—izraeli—amerikai tárgyalások folyamatával; ugyanakkor olaj utánpótlása érdeké­ben kockázatosnak tart minden olyan lépést, amely az arab államok körében rosszallásra találna. Várhatóan csak az év végére dolgozzák ki az EGK „közel-keleti formuláját”, időt hagyva Reagan- nek ezzel is az újabb eszmecserékre. LORD CARRINGTON, majd a holland külügy­miniszter közel-keleti útja, Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter kedden befejezett al­gíri megbeszélései híven tükrözik azt a fokozott érdeklődést, amelyet Nyugat-Európa az olajtermelő arab országok iránt tanúsít. Egyértelmű és világos állásfoglalás híján azonban aligha számíthatnak arra, hogy csökkenjék velük szemben a bizalmatlanság az érintett államokban. Gyapay Dénes Afganisztán nem lehet ürügy Az Afganisztánban járt három brit munkáspárti kép­viselő felszólította a Thatcher- kormányt, hogy ismerje el Babrak Karmai kormányát, mert az ellenőrzi az orszá­got. A három képviselő Londonban sajtóértekezleten számolt be ötnapos ténymeg­állapító útjáról, miután elő­zőleg tájékoztatta Denis Healey-t, az ellenzék kül­ügyi szóvivőjét és a külügy­minisztériumot. A három képviselő — Allan Roberts, Ronald Rrown és Robert Litherland — egy­öntetűen hangsúlyozta, hogy az öt nap alatt szabadon jár- haüak-kelhettek és filmez­hettek az országban ott, ahol akartak. Fogadta őket Bab­rak Karmai elnök, Abdul Rasid Arján miniszterelnök- helyettes, akiről az Ameri­ka Hangja azt híresztelte, hogy disszidált Pakisztánba, valamint Sah Muhammed Doszt külügyminiszter. Ta­lálkoztak az állami tervbi­zottság, a magántőke, a nő- és a szakszervezetek vezetői­vel. Egyöntetű benyomásuk, hogy a nyugati sajtó hamis képet fest, Afganisztánról és a Szovjetunió ottani szere­péről. A képviselők megállapítot­ták, hogy az ország vezeté­se minden szinten az afgán hatóságok kezében van, a biztonságot az afgán hadse­reg, rendőrség és a helyi milíciák ellenőrzik, Szovjet katonákkal, hadfelszerelé­sükkel csak elszórtan talál­koztak, pedig jártak tá­maszpontokon. laktanyák­ban, rendőrőrsökön is. A képviselők hangoztatták, hogy véleményük szerint Carter elnök tavaly ciniku­san használta ki az afganisz­táni helyzetet választási kampányban, és ^ That,eh? asszonynak is kapóra jött a szovjetellenes uszítás Afga­nisztán ürügyén. Cziráki Péter guatemalai riportsorozata (2.) Jobban jár a gyerek. Ha meg sem születik „Sok assKony tes*i fel a kér­dést: minek gyereket hozni a világra? Hogy éhezzék, hogy fázzék, hogy elszenvedjen ál­nokságot, sértést, hogy hábo­rú, betegség 81,|e meg? .. . Le- * hét, hogy ezeknek az aaz- szonyoknák van igazuk.” (Ortana Falacci) Amerikai orvosok — akik tanulmányúton tartózkodtak Guatemalában — látván a vérmintákat nem akartak hinni a szemüknek. Majd amikor a megismételt kísér­letek is azonos eredmények­kel szolgáltak, kijelentették: „Ilyen ember nem létezik”. A vérminták ugyanis olyan alacsony táplálkozási szint­ről tanúskodtak, hogy az még elméletileg sem elegen­dő az életben maradáshoz. Az asszisztensek végül elő- keritették azt a 40 éves in­dián férfit, akitől a vért vet­ték, hogy igenis létezik, s dolgozik, napi 12—14 órát. A fenti eset valamelyest képet nyújt a mai Guatema­láról. a latin-amerikai kon­tinens egyik legszegényebb országáról. A városokat kö­rülölelő ..kartonnegyedek”, a vidéki indiánfalvak nyo­mora valóban hátborzonga­tó. „— Az indiáncsaládban, ahol mindig is oly nagy be­csülete volt a gyermekáldás­nak. ma azt tartják, hogy jobb. ha a gyerek halva születik. Űgvsem éri meg a felnőttkort, minek szenved­jen a szerencsétlen, s leg­1081. Január 14.. szerda alább pem szívja el az any­ja erejét sem, nem eszi föl a többi elől az ételt. Na­ponta akad egy-egy család­fő, aki belülről a családjá­ra zárja, s magára gyújtja a házat, mert már nem bír­ja nézni az éhség görcsébe görnyedt gyerekeit, s a sa­ját tehetetlenségét. A több­ség persze viseli, tűri sorsát; várja, a holnap hátha hoz valamit.. — Még soha nem láttam indián férfit sírni. Ez a büszke, zárkózott fajta, ha csak teheti, nem mutat sem örömet, sem bánatot az ide­gen előtt. Aki mindezt el­mondta, nem szégyellte a könnyeit, sem a sírástól el­vékonyodó hangot, a nehe­zen formált szavakat. Négy gyermekét temette el. Ami­kor pedig a felesége is meg­halt (valamennyi esetben az orvos „hiányos táplálkozást” állapított meg), hazatérve a temetési szertartásról, nem szólt semmit, elővette az öreg puskát, leolajozta. a két idősebb fia vállára akasztotta a machetét és el­ment a hegyekbe — meséli Claudia Villeda. i Az emberi energia ára nem emelkedik Guatemala lakosságának több mint 70 százaléka tar­tozik az öt alapvető indián népcsoport valamelyikébe, s a súlyos gondok közt is ta­lán a legnyomasztóbb az indián népesség helyzete. A túlnyomó többségük föld­művelő. s gyakorlatilag ők alkotják a mezőgazdaság munkaerőbázisát. Ma min­den 10 guatemalai paraszt­ból 8 indián, akik közül mintegy 60 ezernek a két kezén kívül úgyszólván sem- milye sincs: áruba bocsát­ják testüket, fizikai erejüket, s az érte kapott néhány fil­lérből próbálják eltartani olykor 10—12 tagú család­jukat. Annak sem sokkal könnyebb, akinek földje van. A csöppnyi, egy hektárnál is kisebb parcellákról alig kerül le annyi kukorica, fe­kete bab, hogy a család mindennapi betevő falatja meglegyen, nemhogy még piacra jutna. Ennek persze nemcsak g kis terület az ol^a. Itt a paraszt gépről, vegyszerről, minőségi sza­porítóanyagról még álmod­ni sem szokott. Amióta vi­lág a világ, ezen a táján a földnek annyira olcsó volt a munkaerő, hogy az. agrokul- túra műszaki, technikai fej­lesztése csak néhány kü­löncnek jutott az eszébe. A latifundiumok óriási terü­letén dolgozó több ezer munkáskéz mindig hozott annyit, hogy abból a tulaj­donos fényűzően megélhetett, s még az utódokra is gazdag örökség várt. Nem véletlen hogy még ma is százezer hektárok — kiváló minő­ségű földek — hevernek parlagon, mert „minek ad­jon a birtokos pénzt trak­torra, amikor a ház előtt állnak munkáért az. embe­rek”. A kihasználatlan föl­det a parasztnak nem adja, mert az akkor megél a saját­jából. s ki fog akkor neki dolgozni. Sőt, még a leg­szegényebbjeitől is összevá­sárolja parcelláikat. A sze­rencsétlen adja. mert a vé­telár valóságos kincs, az éh­halál küszöbén, melyet az­után az. infláció néhány hó­nap alatt elvisz. És azután újból ott áll a kapunál ki- semmizve, munkára várva. Sgyházl vezetők Sarlós Istvánnál Sarlós István a HNF OT főtitkára a tanács székhazában találkozott a magyarországi egyházak vezetőivel. (MTI fotó, Tóth István felv. — Népújság telefotó — KS) Baráti tanácskozáson ta­lálkoztak a magyarországi egyházak és felekezetek ve­zető személyiségei Sarlós Ist­vánnál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­káránál. A HNF OT székhá zában kedden megtartod eseményen jelen volt Mikló: Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A népfront' főtitkára tájé kozíatást adott a népgazda­ság VI. ötéves tervének fő vonásairól, a fejlődés irá­nyairól, valamint arról, hog.V a népfrontmozgalom mikép­pen kíván közreműködni a munka iránti igényességnek, az élet kulturáltságának a növelésében, az eddig elért életszínvonal stabilizálásá­ban, a jövő megalapozásá­ban. Sarlós István szólt a mozgalom közelgő VII. kong­resszusának előkészületeiről, is. A tanácskozás részvevői elmondták: az elmúlt 36 esz­tendő egyik legnagyobb ered­ményének tartják azt a szo­cialista nemzeti egységei, amely a materialista világ­nézetű állampolgárokkal együtt a vallásos embereket is mozgósította a haza felvi­A tulajdonos meg most már kénye-kedve szerint rendel­kezik vele — élet és halá' ura. Ördögi dolog ám ez! Csodára várva — Az ENSZ egy kutató- csoportja életmódvizsgála­tokat végzett hazánkban — mondja Beatriz Valdez. — A számítások szerint ma Guatemalában egy négy­tagú család megélhetéséhez. a létminimumhoz legalábi 7,2 dollár szükséges. Az idén egy átlagos cukornád ültetvényen dolgozó munkás napi bére ezzel szemben netn érte el a 3 dollárt. A helyzet a végén már olyan súlyosra fordult, hogy da - colva katonasággal, fegyve­rekkel, országos sztrá.ikhul lám bontakozott ki. A kor mány engedni kényszerül' s a bért 3,9 dollárra emel ték. (A sztrájk vezetői, szét vezői a következő hónapok ban nagyrészt nyomtalanu eltűntek, vagy meggyilkol­ták őket.) S mikor már minden re­mény fogytán, mit tehet a paraszt? összepakolja ke­véske holmiját, és elindul az „ígéret földje” felé, a vá­rosba. Százezrek vándorol­nak manapság az ipari köz­pontokba vidékről. Ma az országban minden larmadik munkaképes fel­nőtt munka nélkül cselleng a csodára várva. Él egyik napról a másikra, s várja, teljesen kilátástalanul, a ki­utat élete zsákutcáiéból. Várni a csodát. Más esélye nincs a túlélésre. S a csodának még az esé­lye. is egyre távolodik. Oj munkahelyek létesítésére még kilátás sincs. Ma egy fejlődő latin-amerikai or­szág úgyszólván mindenre kaphat hitelt, nem is rossz feltételekkel az amerikai, ja­pán és nyugat-európai ban­koktól, pénzügyi szerveze­tektől: villamosításra, isko­lákra, szociális intémények­rágoztatósára. Ez az egység képessé teszi népünket a szocializmus építése újabb feladatainak megoldására is. Kifejezték meggyőződésü­ket: minden embernek csak értékeset szabad termelnie, létrehoznia, akár anyagiak­ról, akár kulturális javakról van szó. Az egyházak köte­lességüknek érzik, hogy szá­mon kérjen híveiktől azo­kat az erkölcsi normákat, amelyek a szocialista Ma­gyarországnak sajátjai. A lengyel szénbányászat­ban a nyár végi megállapo­dás értelmében csökkentet­ték a heti munkaidőt. Ter­mészetesen ennek ellenére biztosítani kell az ország szénellátás,át és a minimális exportkötelezettségek telje­sítését. Erről tanácskoztak Katowicében a szénbányák vezetői, a LEMP üzemi bi­zottságainak titkárai, a bá­ré, tudományos kutatásokra, utak építésére. Az égadta világon mindenre, — csak éppen termelő beruházások­ra nem. Lehet oktatni ame­rikai típusú iskólákban. amerikai rendszerben, a leg­távolabbi helyre ellehet jut­tatni az áramot, a tiszta vi­zet, japán szerkezetű autó- utakon lehet közlekedni, svéd, nyugatnémet telefon­központon át hívható pilla­natok alatt a világ másik vége. Élhetsz az amerikai, japán, nyugat-európai világ illúziójában. De termelni, dolgozni, megállni a saját lábadon, azt nem! Az ön­állóságnak ezt a lehetőségét soha meg nem kapná Latin- Amerika nyugatról... És az országok egy jó része két lábbal lép a csapdába. Hal­mozódnak a milliárdos adós­ságok, a törlesztés legkisebb •sélye nélkül, s mind ki­szolgál latottabbak erőtle­nebbek. Mit változott a gyarmatosítás fél évezred alatt?! Változott a borító, de a tőke kódexe ugyanaz maradt... Guatemalában a kapitaliz­mus még ezt a fáradtságot sem vette magának. Megtet­ték a fegyverek. Amióta 1954 júniusában a CIA ké­pezte zsoldosok lerohanták Guatemalát, megdöntve Ja- cobo Abrenz haladó kormá­nyát, a különböző fasiszta, félfasiszta junták váltogat­ták egymást a kormányrúd- nál asszerint, melyik volt éppen soros a meggadago- rtásban. A tőkés csoportok úgy adták-vették ezt a hat­milliós népet, mint a zabot. S az ára: haladó vezetők, diákok, parasztok, tanárok, józan érzésű emberek tíz­ezreit (egves becslések sze­rint 50—60 ezret, mások sze­rint sokkal többet) öltek meg. vagy tüntették el nyomta­lanul. Guatemala e 26 év alatt a történelem legsöté­tebb. legszomorúbb korsza­kát éli Hernán ra lépése óta. Megnyílt a KGST VB ülése Moszkvában kedden megJ kezdte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 98. ülése. A magyar küldöttséget Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese veze­ti. Az ülésen a többi között áttekintik a tagállamok gaz­dasági és tudományos-mű­szaki együttműködésének kérdéseit, a hosszú távű együttműködési célprogra­mok megvalósításának eddi­gi eredményeit és soron kö­vetkező feladatait Ugyan­csak a bizottság elé kerülnek azok a tervek, amelyek a tu­dományos és műszaki együtt­működés korszerűsítését cé­lozzák. A. Lukanov bolgár mi­niszterelnök-helyettes, az ülés elnöke emlékeztetett arra, hogy a KGST tagjai számá­ra különösen fontos az új esztendő: most kezdik meg újabb ötéves tervük megva­lósítását. Több baráti or­szágban az elkövetkező hó­napokban pártkongresszus tárgyal ezekről a tervekről. A szovjet küldöttség veze­tését a Szovjetunió új állan­dó képviselője, Nyikolaj Ta- lizin miniszterelnök-helyet­tes vette át. nyászok „Szolidaritás” és ága­zati szakszervezeteinek kép­viselői. A társadalmi-gazdasági ak­tíva ülésen részt vett Józef Pinkowski miniszterelnök és Tadeusz Grabski, a LEMP KB titkára és Andrzej Za- binski, a LEMP katowlcei vajdasági bizottságának tit­kára. Mieczyslaw Glanowski bá­nyaügyi miniszter elmondta, hogy a föld alatt dolgozó bányászoknál már az idén bevezették az ötnapos, 49 órás munkahetet, mégpedig úgy, hogy változatlanul hagyták az eddigi, hat napra járó bért. Ugyanakkor az or­szágnak legkevesebb 188 millió tonna szénre van szüksége az idén, amiből 22 —23 millió tonnát szánnak exportra. A vita végén elhangzott felszólalásában Pinkowski miniszterelnök rámutatott, hogy a szénbányászat a len­gyel népgazdaság egyik alap­pillére. Sajnálatosnak nevez­te. hogy a „Szolidaritás” egyes tagjai, szervezetei az alapszabálynak, nem megfe­lelő tevékenységet folytatnak, szükségtelen feszültségeket keltenek, s ezzel azoknak az erőknek kedveznek, amelyek a ..minél rosszabb, annál jobb” jelszavával, szocialis­taellenes célokat követve a stabilizáció ellen működnek. A katowicei tanácskozás részvevői az ülés végén úgy döntöttek, hogy a bányász- kollektívák megvitatják az elhangzottakat, és néhány nap múlva ismét, összeülnek a szénbányászat idei munka­rendjének végleges kidolgo­zása céljából. Lejárt a Vörös Brigádok ultimátuma Kedden 14 órakor lejárt a „Vörös Brigádok” ultimátu­mának határideje. Nem sok­kal előtte. 13.40 órakor a terroristák jelezték a szocia­lista párti Mondo Operaio folyóirat szerkesztő ' ével, hogy egy közeli utcái egy szemétkosárban üzenetet ta­lálhatnak D'Ursotól. Saját kezű levelében a fő­bíró köszönetét mondott a szocialista oárt lapjának, az Avanti !-nak. hogy publikálta a terroristák közleményeit (MTI) Sok múlik a lengyel bányászokon

Next

/
Thumbnails
Contents