Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

Kincsek a vármúzeumban Jelentős kincsekkel gaz­dagodott az egri Dobó Ist­ván Vármúzeum. A legér­dekesebb szerzemény Reme- *■ nyik Zsigmond reneszánsz faragott ládája és néhány kézirata. Az utóbbiak az eg­ri irodalomtörténeti gyűjte­ményt gyarapítják, míg az előbbi a dormándi emlékszo­bába kerül. Nyolc darabból álló népi hangszergyűjteményt aján­dékozott az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szak- középiskola az intézmény­nek. A régi húros, pengetés és fúvós zeneszerszóm-rit- kaságok a szlovák és dél­szláv falvak lakosait szóra­koztatták valamikor és on­nét kerültek Egerbe. Más társaikkal együtt a közeljö­vőben valószínűleg kiállítá­son tárják őket a nagykö­zönség elé. A képtár gyűjteménye ré­gi és új festményekkel gaz­dagodott: két megyénkben élő kortárs festőművész. Nagy Ernő és Balog László munkái kerültek ide., Eme­lett a múzeum birtokába ju­tott egy értékes régi mű is: a XVIII. századi piktúra egyik jeles osztrák mesteré- nék, Johann Georg Daerin. gernek Szent Teréz extázisa című képe. Uj orgona Szombathelyen A szombathelyi Bartók Béla-terem új orgonát kapott. Az ezerhatszáztizennegy sípos, huszonhárom regiszteres, Drez­dában gyártott orgonát az NDK-ból érkezett szakemberek már összeállították. Leholka Gábor orgonaművész ünnepi hangversenyen „avatta fel” az új hangszert. Képünkön Franke Gottfried, az orgona egyik építő je. (MTI fotó — Rózsás Sándor felv.) ái Riporter kerestetik Tv-műsorok — fiataloknak Űj ifjúsági műsorokkal is­merkedhetnek meg a közel­jövőben a tv-nézök. Vendég, jeggyel a kongresszusra címmel — a KlSZ-kongresz- szust közvetlenül megelőző időszakban — vetélkedő kez­dődik a képernyőn. Játékos formában adnak számot ezekben az adásokban a mai if­júság részvételéről a termelő- munkában. a tanulásban és a haza védelmében. Egy-egy alkalommal két-két fiatal verseng majd. Ismét megrendezik a nép­szerű Riporter kerestetik vetélkedőt. A 6 részes soro­zatban legsikeresebben sze­replők a tervek szerint fel­adatokat kapnak a KISZ- kongresszus eseményeinek közvetítésében is. Kéthavonta, vasárnap dél­utánonként kerül képernyő­re a Diákdélután. A kétórás műsorok — amelyekben a pályaválasztástól a szórako­zási szokásokon át a visel­kedési formákig sokfajta té­ma szerepel — elsősorban a középiskolások érdeklődésé­re tarthatnak számot.. A zenei ismeretek ter­jesztését segíti a Zenebona című új gyermekmagazin. A havonta jelentkező program zenélő gyermekeket mutat be, zenei műfajokkal és stí­lusokkal ismerteti meg a legifjabbakat, beavatva őket többek között a t^ilta­nulás rejtelmeibe, a hang­szerbarkácsolás mesterfo­gásaiba. (MTI) EGY SZAKSZERVEZETI KULTÚROTTHONBAN Petőfi banyai örömök és gondok Hogy miben különbözik egy szakszervezeti művelő­dési otthon a tanácsitól? Sokban: másfajta anyagi le­hetőségek között, más kö­zegben tevékenykednek itt a szakemberek. A hagyo­mányok erejéből építkezve, munkahelyi közösségekre tá­maszkodva különösen ott le­hetnek eredményesek, ahol a település életébe is szer­vesen be tudnak kapcsolód­ni. A petőfibányai kúltúrház valóságos csodapalota. Ha­talmas előcsarnok tárul föl ámuló szem előtt, ahon­nét széles lépcsősor vezet az emeletre. Ott találom Misi Lajosnét, aki 1973 óta ve­zeti az intézményt. Beszél- . getésünket azonnal a gyö­nyörű épület dicséretével kezdem. Jó adottságok — Valóban szép, nagy ez a „ház”, de most megsza­porodtak vele gondjaink. Majdnem harminc éves, s tatarozásra szorul. El is kezdték a munkát, de csi­galassúsággal halad. Persze komoly felújítást kell vé­gezni, a tervek hárommil­liós költségről szóltak, de menet közben is adódik majd ez-az. — Rendezvényeink vannak most is, s csoportjaink dol­goznak, hiszeh nem eshet ki ennyi idő. Nemrégiben volt itt például a Népszínház egy előadással. — A Mátraalji Szénbé- bény egyetlen kultúrháza ez, s még két üzem: az ÉRDÉRT és a Vegyépszer is támogat bennünket. Évi, költségveté­sünk eléri az egymillió-két­százezer forintot. Nem pa­naszkodhatunk, ez elég, an­nál is inkább, mivel a vál­lalatunk egy-egy alkalom­mal még hozzájárul, ha va­lamilyen fontos esemény van. — Sokrétű a munkánk: rendszeresen tartunk itt szakmai képzéseket, politi­kai oktatásokat. Működnek kiscsoportjaink: nők klub­ja, gyermekkórus, kertbarát­kör, s még sorolhatnám to­vább. Fúvószenekarunk ezekben a hetekben adott nagysikerű hangversenyt: a lakótelep apraja-nagyja itt volt. Azt is mondhatnám, hogy szinte reggeltől estig zsúfolt ez a hely, annál is inkább, mert a filmvetítése­ket is szoktak rendezni: a mozit éppen ebben az év­ben sikerült átadni a MOKÉP-nek, így hát ez nem minket terhel, lgv is reg­gel 8-tól este 10-ig nagy el­foglaltságot jelent az itteni munka. Vonzások és vállalások — Milyen esti programok­kal várják a közönséget? — Elég gyakran vannak színházi, pódiumi bemuta­tók. Jártak itt az elmúlt esztendőben híres nótaéne­kesek, a Népszínház művé­szei, két alkalommal a Mikroszkóp Színpad tagjai, Záray—Vámosi; de szere­pelt Sütő Irén, Horváth Te­ri vagy Vitai Ildikó is. — Elég szép számmal jöt­tek látogatók, de az a baj, hogy rendkívül „egyenetlen” módon. Tudniillik az év ele­jén teszik meg a brigádvál­lalásokat, s ezután egy-két eseményre gyorsan eljön­nek — mindegy is talán, mire —, hogy leróják, aztán színüket sem látjuk. Úgy­hogy a programok egy ré­sze túlszervezett, a többire pedig pangás jellemző. *— Csínján kell bánni a a hétvégével is, mert ilyen­kor sem a bejáró dolgozók, sem a lakótelepen élők nem mozdulnak ki szívesen. Még­is azt mondhatom, hogy nem panaszkodhatom, az érdeklő­dés hiányára. Csak jobb lenne, ha természetesebben használnák föl ezeket az adottságokat. Az üzem és a lakótelep — Az előbb említette, hogy két csoportba tartoz­nak látogatóik ... — Igen, valamikor a la­kótelepre és az üzemre is egyformán hatottunk, de az utóbbi években nagy válto­zás történt. A dolgozók más­honnan járnak ide jórészt, viszont innen is utaznak reggelente máshová — pl. Visontára — munkába az emberek. — Számunkra mégis a bánya az elsődleges, s igyek­szünk a családoknak gyer­mektől a felnőttig kezdve kellemes, szórakoztató el­foglaltságot biztosítani. Különböző korosztályok szá­mára találkozókat rende­zünk; nyugdíjasoknak üzem- látogatást, hogy lássák, mi változott meg a pihenés évei alatt. — Most gondban leszünk a tatarozás alatt, de kapunk egy-két helyiséget az üzem­től. Ha a színpadunk s ter­meink átépülnek, újult erő­vel dolgozhatunk. — Mivel úgy látjuk, hogy a klubforma elavult, s nem­igen tudnak mit kezdeni a tagok magukkal, úgy hatá­roztunk, hogy egy-két szo­bánkat a kötetlen szórakozás­ra alkalmassá tesszük: já­tékokat helyezünk el ben­nük, hogy aki betér hoz­zánk, kedvére tölthesse az idejét. Csak az kellene, hogy mindez gyorsabban ha­ladjon. Sokan megfordul­nak nálunk, kár lenne el­veszteni ezt a lendületet. — Hányán dolgoznak itt, s milyen végzettséggel ? — Négyen vagyunk: raj­tam kívül egy könyvtáros, egy gazdaságvezető és egy pénztáros munkálkodik itt. A SZOT valamennyiünket beiskolázott, megszereztük a népművelés főiskolai dip­lomáját. ★ Amikor búcsúzóul végig­járjuk az épületet, azon gondolkodom, miért nem épülhet be máshol is eny- nyire az emberek életébe a művelődési ház. Persze ez sok­mindentől függ. Az anyagi helyzettől, a közművelődési szakemberek végzettségé­től, hozzáállásától, de végül is miért ne lehelne mind­ezt máshol is így Végezni? Legalább az esélyeket meg­teremtve. Gábor László NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (6.) Koalíció és népfront * A második világháború után Kelet-Európábán a népfrontnak két típusa, pon­tosabban két változata ala­kult ki: az ún. „egypárt­rendszerű”' és a „többpárt­rendszerű” népfront. Az „egypártrendszerű” népfront lényegében egy po­litikai tömegszervezet volt, amelyben kezdettől fogva a kommunista párt meghatá­rozó szerepe érvényesült (kommunisták töltötték be az államhatalmi pozíciók döntő többségét), míg más pártok vagy egyáltalán nem létez­tek, vagy csak formális sze­repét játszottak. Tagjai vol­tak viszont a népfrontnak a társadalmi és tömegszerve­zetek (pl. szakszervezetek) valamint az érdekszövetsé­gek. sőt egyénileg is be le­hetett lépni oda. A népfront ezen típusával találkozhat­tunk Jugoszláviában és Al­bániában. Albániában a De­mokratikus Frontban csak a kommunista párt vett részt, más pártok nem. mert azok működését a kommunista párt szektás vonala követ­kezményeként nem engedé­lyezték. Jugoszláviában a Nemzeti Felszabadító Front­ban viszont a JKP mellett helyet foglalt még öt vagy hat párt, közöttük a Horvát Parasztpárt és a Független Demokrata Párt, de csak a kommunista pártok voltak kiépített, független szerveze­tül. januar S., csütörtök tel. A többiek csak névleg léteztek, saját pártapparátus­sal. anyagiakkal nem ren­delkeztek, s így szervezked­ni sem tudtak. A „többpártrendszerű” népfront ezzel szemben ön­álló, egymástól független politikai pártok koalíciója volt, amelyben a vallási pár­toktól kezdve a parasztpár­tokon át a munkáspártokig jellegüket, osztálybázisukat, ideológiai és politikai beállí­tottságukat. szervezettségü­ket, módszereiket és menta­litásukat tekintve nagyon különböző politikai szerve­zetek és csoportok vettek részt, s amelyben a kommu­nista párt csak' az egyik, bár kétségkívül a legfontosabb szereplő volt. A népfront eme típusának is sokféle változata létezett az érintett országokban. Bulgáriában, Csehszlovákiában. Lengyel- országban, Magyarországon és Romániában. A . koalíció­ra lépett pártok száma, egy­más közötti erőviszonyaik, a hatalomban való részesedésük mértéke függött az adott or­szág történeti hagyományai­tól. a forradalmi erők hely­zetétől. s a demokratikus át­alakulás radikalizmusától. A „többpártrendszerű” népfront 1944 és 1948 között "három fejlődési szakaszon ment keresztül Az első szakaszra, amelyet a „széles” koalíció időszaká­nak nevezünk, az a jellem­ző. hogy a népfrontban, s következésképpen a kor­mányban, a parlamentben, az államigazgatásban stb. valamennyi legálisan műkö­dő antifasiszta párt és cso­portosulás részt vesz. Apái­tok reprezentatív politikai szervezetek, valódi társadal­mi erőket és érdekeket kép­viselnek. A politikai plura­lizmus sértetlen. A pártok és politikusok szabadon végez­hetik tevékenységüket, szer­vezkedhetnek, lapokat ad­hatnak ki, viszonylag egyen­rangúan élhetnek a szabad­ságjogokkal. A pártok kö­zött harmónia és egyetértés van, s betartják a koalíciós játékszabályokat. Jelentős 'társadalmi-gazdasági refor­mokat hajtanak végre, kö­zöttük a földreformot és az első államosításokat; hozzá­látnak az újjáépítéshez és az egyes országok gazdasági élete helyreállításához: foly­tatják ' a társadalom demok­ratikus átépítését. A szoros együttműködés és a konszenzus ellenére azon­ban már ebben a szakaszban megkezdődik a harc az ál- l mhatalom feletti ellenőrzés megszerzéséért, kiboptakozik az ún. „pozícióháború", s megindul — ha különböző mértékben és ütemben is — a belpolitikai polarizáció. A koalíción belül szűkebb cso­portosulások alakulnak ki. (Romániában a Demokrati­kus. Blokk, Magyarországon a Baloldali Blokk.) A „széles” koalíció orszá­gokként eltérő ideig tartott. Romániában .és Bulgáriában már 1945 tavaszán lezárult ez az időszak, Lengyelor­szágban azonban csak 1946 őszén. Magyarországon vi­szont 1947 kora nyarán. A pártszövetségeknek ez a szé­les körű formája legtovább Csehszlovákiában maradt fenr), s csak az 1948 februá­ri fordulat vetett véget a fennállásának. A „szűk” koalíció — a második szakasz — idősza­kában a népfrontban és a hatalomban már nem kép­viselteti magát az összes an­tifasiszta párt, hanem csak a baloldaliak, s a jobboldali elemektől megtisztult de­mokratikus pártok. A kor­mányzati hatalomban meg­növekszik a munkáspártok, elsősorban a kommunista pártok befolyása. A polgári, paraszti és vallási politikai szervezetek, valamint a jobb­oldali szociáldemokrácia zömmel ellenzékbe vonulnak. A politikai harc főként a kormánykoalíció és az ellen­zék között bontakozik ki, de a koalíción belül is megbom­lik az egység, s nézeteltéré­sek, súrlódások keletkeznek a munkáspártok között is. A baloldal az ellenzéki erőkkel szemben a hatalomért vívott harcban politikai eszközök mellett adminisztratív eszkö­zöket ig igénybe vesz. A po­litikai ellentétek kiéleződése miatt a fejlődés lelassul, bel­politikai válságok sorozata bonyolítja, az újjáépítést, a gazdasági nehézségek felszá­molását. s a demokratizáló­dás folyamatának további elmélyülését. Ez a periódus országon­ként szintén különböző ide­ig tartott: Bulgáriában és Romániában 1945 tavaszától 1947 nyaráig. Lengyelország­ban 1946 őszétől 1947 őszéig. Magyarországon pedig 1947 nyarától 1948 nyaráig. A pol­gári ellenzék viszonylag a legerősebb Romániában volt: gerincét az ún. ..történelmi pártok”, a Maniu-féle Nem­zeti Parasztpárt és a Nem­zeti Liberális Párt alkották Bulgáriában 1945 nyarán N Petkov. a Népi Földműves- szövetség vezérének irányí­tásával kezdődött az ellenzé­ki szervezkedés, amelyhez csatlakozott a jobboldali sz<- ciáldemokrata párt. vala­mint a polgári arculatú De­mokrata Párt. Lengyelor­szágban, a Mikolajczyk ve­zette Lengyel Néppárt 1946 októberében lépett ki a kor­mánykoalícióból, s inditott támadást a munkáspártok ellen. Mindazonáltal a népi demokratikus erők politikai (de nem egyszer adminiszt­ratív) nyomása a saját prog- ramtalanságuk következté­ben az ellenzéki pártok 1945 —46 folyamán fokozatosan vesztettek tömegbefolyásuk­ból, a parlamenti választá­sokon sorozatos vesztesége­ket szenvedtek, 1947 nyarán, őszén összeütközésbe kerül­ve a népi demokratikus renddel, fokozatosan felszá­molódtak. Maniut és Petko- vot — államellenes szervez­kedés vádjával — letartóz­tatták és bíróság elé állítot­ták (a bolgár parasztpoliti­kust ki is végezték), a Nem­zeti Parasztpártot, a jobbol­dali Népi Földművesszövet­séget pedig betiltották, ill. feloszlatták. Mikolajczyk 1947 októberében illegálisan elhagyta Lengyelországot. Ezzel a burzsoázia fő képvi­selői kiszorultak a politikai hatalomból. A „többpártrendszerű” népfront fejlődésének har­madik stádiuma: a felszaba­dulás után létrejött pártkoa­líció ..lebontása”, s az átté­rés a szocialista politikai és hatalmi viszonyoknak meg­felelő pórtrendszerre. Erre a korszakra az a jellemző, hogy mindenütt, felszámol­ják a nyílt ellenzéket, ezzel a burzsoázia képviselői a politikai életből is eltűnnek. Egy ideig a kormánykoalíció­ban munkáspártok mellett részt vesznek a baloldali ve­zetés . alá került demokrati­kus pártok, de hamarosan megkezdődik a „szűk” koa-, líció átszervezése. A legje­lentősebb lépés e téren a jobboldali szociáldemokrácia kiszorítása a hatalomból, a munkáspártok egyesülése. c az egységes proletárpárt lét­rehozása. A jobboldali szociáldemok­rácia elleni harc 1947 őszén a Kommunista és Munkás­pártok Tájékoztató Irodájá­nak megalakulása után ke- . rült előtérbe. Romániában a két munkáspárt már 1947 szeptemberében elhatározta, hogy hozzálát a munkás- osztály egységes politikai szervezetének létrehozásához. Magyarországon és Lengyel- országban hosszas politikai harc után 1948 tavaszán szü­letett hasonló értelmű dön­tés, míg Csehszlovákiában, ahol a legerősebb volt a szo­ciáldemokrata munkásmoz­galom, csak az 1948 februári fordulat után három hónap­pal került napirendre a munkáspártok egyesülése. Az egységes munkáspártok lét­rehozásának ideológiai, poli­tikai, szervezeti elveit a kommunisták dolgozták ki, de g végrehajtás során szá­mos helyen a demokratiz­mus, az egyenjogúság, s a pártszerűség elvét megsértve a volt szociáldemokratákat az új pártban háttérbe szorí­tották. Az egységes munkáspártok létrehozása nagy jelentőségű tett volt; betetőzte a népi demokratikus forradalom győzelmét: a hatalom oszt­hatatlanul a munkásosztály kezébe ment át. mivel min­den kényes pozíciót az egye­sült pártok képviselői, job­bára a kommunisták töltöt­ték vbe. A munkáspártok fúziójá­val párhuzamosan számos országban sor került a bal­oldali vezetés alá került pa- rasztpártok egyesítésére is. (Pl. Lengyelországban, Bul­gáriában.) A parasztnártok mellett több helvütt formá­lisan más pártok is fennma­radtak. Elfogadva a szocia­lizmus platformját, s a kommunista párt vezető sze­repét, betagozódtak a kiépü­lő szocializmus politikai rendszerébe. . Vida István

Next

/
Thumbnails
Contents