Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-06 / 4. szám

OTBAM A NÉPMŰVELŐKKEL. Közművelődési gondok — közelről Ahol biztatónak látják a jövőt... Cigánysors a gyöngyösi járásban Az Idő csípős, mindent be­takar kint a határban a hó. Hideg szál jár: néhány nap­ja még elakadt jármüvekről hallottunk híradást. Ma még­is útra kelUnk, bár aggó­dunk. „Pilótánk” azonban megnyugtat: ha igyekszünk, még sötétedés előtt bizton­ságban hazaérhetünk. Űtitársaim — a Megyei Művelődési Központ népmű­velői — régi ismerősök. Kor­ban, külsőben hasonlatosak hozzám, a szó azonnal tré­fára áll: — Újságíróként jössz, vagy barátként: elvegyíilsz-e kö­zénk? — /pérem, hallgatok csak, és figyelek! —• No, azt meg nem állód. Rutinlátogatás. Szaniszlő Zoltán, az egri járás terület- felelőse szinte hetente járja a gondjaira bízott községeket. Ápolni kell a személyes kap­csolatokat, hiszen itt végül is minden az emberek igényes­ségén múlik. Hogyan lehet eldönteni, hogy valaki egy helyen miért tárja szét a karját: azért-e. mert valóban elképesztően nehezek a kö­rülmények, vagy azért, mert nem képes ő maga többre? Kevés az objektív mutató, nem mérhető az eredmény. Ismeri, s kissé már a bele­nyugvás reménytelenségével sorolja Zoli a tényeket. Kol­légájával — a frissen ideke­rült Ujváry Imrével — a hátsó üléseken békétlenke- dünk. A gépkocsi falja a kilomé­tereket, s közeledünk öncél­jaink felé. Tamaleleszt ke­ressük fel először, majd Pé- tervására felé vesszük az irányt. Nemrég fejeződtek be a járásban a művészeti he­tek, szeretnénk megtudni, milyen sikerrel, ★ A leleszi’ művelődési ott­hon kopott épületébe belép­ve Zay Ignác igazgató fogad bennünket. Éppen év végi elszámolásra készül, Köszönt­jük, majd helyet foglalunk az apró iroda székein. Cüe- rástalálkezó, táncház... Bó­logat; mindegyiken aránylag szépen voltak Majd másra terelődik a szó. Nem könnyű ezen a terü­leten a munka. Négy köz­ség: Fedémes, BükksZénter- zsébet, Tarnalelesz, Szentdo­monkos: összesen háromezer lakossal. Közös a tanács, de a népművelők gondja is. Ma­gas a cigánylakosság aránya, s ez más igényeket, lehető­ségeket jelent. Elsősorban kiscsoportokat támogatnak. A cigányklub. a citérazenekar; Erzsébeten fér­fikórus működik. Megkérde­zem, hogy mennyi jut a költ­ségvetésből, támogatásból műsorok szervezésére. A fejét rázza; — Ha a legszükségeseb­bekre fordított összegeket le­számítjuk, majdnem semmi; nem lehet belevágni ilyesmi­be. — A közös fenntartás nem hoz valamit a konyhára? Érre már csak elkesere­dett legyintés a válasz. Na­gyon sok az eljáró dolgozó: rengetegen indulnak regge­lente az Ózdi Kohászati Üze­mék, vagy a Borsodnádasdi Lemezgyár felé. Anyagi tá­mogatást azonban semmiféle módon sem sikerült kapni ezektől a cégektől. Talán az a baj, hogy más megyében vannak? Nemigen lehet itt tovább­lépni, amig az üzemek nem „szállnak be”. A népműve­lők többször próbálkoztak, de eddig falba ütköztek a kísér­letek. Jó lenne pedig, ha pél­dául legalább évente egyszer tlPniiísSa WJ/JWM*UjSUMfi ÜKL január 6., kedd megvendégelnék a férfikórus tagjait, akik munkaidő után, fáradtan járnak ,de. Kicsit még elüldögélünk « pénztárfülke szerepét is be­töltő irodában, majd elin­dulunk. Elbúcsúzunk a mű­velődési ház vezetőjétől, aki egyszemélyes felelőse és min­denese az itteni kulturális életnek. ★ Pétérvásárán is barátkéht fogadnak bennünket. A két „újoncra” csak néhány für­késző pillantást vetnek: nem lepődnék meg, hiszen nem ritka az ismeretlen arc, a friss ember ezen a pályán. Lakatos Öáspárné a gaz­dasági ügyekkel foglalkozik, míg Hegedűs Zsuzsanna a művészeti előadó, fiatalok, kedvesek, főállásban dolgoz­nak itt, de az igazgató tisz­teletdíjas, a diákotthon veze­tője is egyben, felemás hely­zet, de a megye más telepü­lésén is találkozhatunk ha­sonlóval. Miután megkaptuk a művészeti rendezvényekről a szükséges felvilágosítást., az elmúlt hét eseményei felől puhatolózom. Zsuzsa előveszi a naptárt, s már sorolja Is: hétfőn nem volt semmi, ked­den délután a termelőszövet­kezet termelési értekezletet tartott, szerdán a kisterem­ben pértoktatás volt, a házi­ipari szövetkezet itt szedte be bedolgozóitól az árut, es­te filmklub volt, fiatalok szá­mára. Csütörtökön az áfész rendezett itt KÖJAL-okta- tást, pénteken nem volt prog­ram, szombaton a zeneiskola órái voltak, majd ifjúsági klubfoglalkozás. Vasárnap a nyugdíjasok jöttek össze, majd este a Pótkerék együt­tes játszott, de igen gyér kö­zönség előtt. Amikor megkérdezem, mi­kor volt Utoljára valamilyen műsoros est, gondterheltté válik az arca. — A községi tanács hozott egy olyan határozatot, hogy egyetlen rendezvény sem le­het ráfizetéses. Így nem me­rünk belevágni semmibe, csak esetleg koncertet, dis- eót, vagy bált rendo Unk. Valamikor én is ilyen ábrán­dosán kezdtem, hogy jó len­ne ez, vagy az. De amikor például Madaras József szín­művészt meghívtuk, alig fél­tucatnyi néző jelent meg. Nem jártunk különbül a ter­vezett brigédvetélkedőkkel sem; hiába szerveztünk, hiá­ba rohangáltunk ide-oda: csupán két csapat jött el, — Valami baj van itt a szemlélettel, hiszen egy-egv kláüításmegnyltóra. vagy más alkalomra a falu vezetőinek küldünk meghívót, de nem méltatnak bennünket arra, hogy meglélogassanak. Pe­dig példamutatás nélkül nem mehetünk semmire. Leg­utóbb is csak a községi ka­tolikus pap jött el. Közben egy nagy darab, lezseren öltözött fiatalember lép be az irodába: hakniszer­vező. Mindennapos jelenség a hozzá hasonló a művelődé­si házakban, hiszen az Orszá­gos Rendező Iroda árai bor­sosak, magánúton — hogy, hogy nem — feléért is eljön­nek a művészek. Virágzik a szórakoztatóipar feketepiaca. Beszélgetőtársam azonban nem,tudja fogadni az aján­lott együttest, Így hát új­donsült barátunk percek alatt távozik. Még sok községet kell meglátogatni: valame­lyik csak bejön. Még az előadó végzettsége felől érdeklődöm: gimnáziu­mi érettségivel dolgozik itt. Már többször jelentkezett a népművelés szakra, de nem vették fel. Most egyre kilá- tástalanabbnak érzi a mun­káját. ★ Amikor hazafelé megyünk a fehér, hóval borított me­zők között, Zoli már magya­rázkodik a lányok nevében: — Azt látni kellene, hogy mennyire próbálnak itt va­lamit tenni, hány emberrel beszélnek, de érdektelenség veszi őket körül. Valahogy nem moccan itt a levegő... Mi meg a hátsó ülésen hi­vatkozva közművelődési tör­vényre, párthatározatra, pró­bálunk érvelni. így, vitatkoz­va válunk el. Nem egyeztünk meg, csupán annyiban, hogy nehezen lehet a jelenlegi helyzeten változtatni, ahol anyagi gondokban és részvét- lenségben próbálják ten­ni a dolgukat a közművelő­dés szakemberei. Gábor László Kár lenne tagadni, hogy manapság még . igen sok gondot okoz a cigányiakns- ság. Az átlagon felüli erő­feszítések ellenére se szakí­tanak könnyen múltjuk kó­ros Örökségével, s az is tény, hogy beilleszkedésük meg­lehetősen vontatottan halad. Éppen ezért megnyugtató arról hallani, hogy akadnak olyan járások, rthol e téren is kiemelkedő eredmények születnek. Ilyen például a gyöngyösi, Az itt elért sik­ketekről és azok okairól, összetevőiről beszélgettünk Kiss Istvánnéval, a megyei cigányügyi koordinációs bi­zottság titkárával, aki a legutóbbi ülés kapcsán szá­mos érdekes információt nyújtott. Beszédes adalék Az mindjárt kiderült, hogy a lakáskörülmények Igen kedvezően formálódtak az utóbbi esztendők során. — A huszonhat települé­sen 2132 cigány él, az össz­lakosság három százaléka. Hadd említsek mindjárt egy örvendetes jelenséget: a családtétszám közelit az ideális felé, azaz a legtöbb helyütt két, illetve három gyerek van. A VI. ötéves tervben még hat telep — Adácson, Domoszlón, Gyön- gyöspatén, Halmajugrán, Nagyfügeden, Csányon és Apcon — várt felszámolás­ra, ma viszont csak az utób­bi két faluban mostohák az adottságok. Ismeretes, hogy igen kedvező feltételek mel­lett juthatnak otthonhoz az arra rászorulók. Ennek el­lenére akadnak olyanok, akik a minimális összeget sem képesek előteremteni. Az építkezéssel járó teen­dőktől érthetően húzódoznak,1 ezért ilyen kölcsönre sem tar­tanai« igényt, pedig a tanácsok — például Csányban és Nagy­fügeden — ingyen is adná­nak telket. A vásárlásra biztosított százezer forint viszont kevés ahhoz, hogy tágas, jó állapotban levő és minél komfortosabb ingat­lant vegyenek. Ez persze nem helyi, hanem országos jelenség. A megoldást ter­mészetesen keresni kell, mert a telepi putrik vize­sek, dohosak, kicsik, alap­területük nem haladja meg a tizenkét négyzetmétert. Rá­adásul a Villány sem köt­hető be, s vezetékes víz sincs, — A községekbe költözőket nem mindenütt fogadják szívesen... — Ez így igaz, hiszen a beilleszkedés nem megy máról holnapra, s gyakori a visszaesés is, így aztán megtörténik, hogy a cigá­nyok által vett házak mel­lől pánikszerűen menekül­nek a szomszédok, s azt sem bánják, ha áron alul talál gazdára otthonük. Több türelemre, megértés­re lenne szükség, de ezt könnyebb ajánlani, mint bizonyítani. Teljes foglalkoztatottság Adatok sora igazolja vi­szont azt, hogy az állandó törődés hosszú távon meg­hozza gyümölcsét. — Meglepőnek tűnik, de tény; minden munkaképes korú dolgozik. A legtöbben az iparban és az építőipar területén tevékenykednek, Zömük segédmunkás, az azonban biztató, hogy a vállalatok — lehetőségeik­hez képest — mindent meg­tesznek továbbtanulásuk ér­dekében. A Gagarin Hőerő­mű Vállalatnál az utóbbi időben ketten végezték el a nyolcadik osztályt, szaktan- folyamokon tizennégyen sze­reztek targoncakezeíöi, tur­bina- és algépészeti képe­sítést. — Az üzemek különös­képpen a szorgalmasabba­kat, a kitartóbbakat alkal­mazzák szívesen, Ilyenek a kisnánaiak és a halmajug- raiak, akik több éves mun­kaviszonnyal büszkélked­hetnek. A helytállást szá­mos példa jelzi, s az is megnyugtató, hogy egyre kevesebben töltenek csak tizennyolc napot a cégeknél. Ennyi ideig kell ugyanis dolgozniuk, hogy megkap­hassák a családi pótlékot. Iskola és egészségügy Elismerés jár a pedagógu­soknak azért, hogy kiemel­ten foglalkoznak a cigány- gyerekekkel, s nem feled­keznek meg a szülök felvi­lágosításáról, sok gonddal járó neveléséről sem. Sike­reikhez az is hozzájárul, hogy a tanácsi vezetőkben és alkalmazottakban aktív szövetségesekre lelnek, s közösen ’ munkálkodnak a nemes ügy javára. — Alapelv az, hogy min­den óvodás korú kicsit fel­vegyenek a gyermekintéz­ményekbe, ahol hely hiányá­ban érre nincs lehetőség, ott a hátrányos és a veszé­lyeztetett helyzetűeket ré­szesítik előnyben. Az vi­szont elszomorítójhogy néhány helyütt az apák és az anyák nem engedik el otthonról fiaikat, lányaikat, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora kárt okoznak nekik. Az óvó­nők, a körzeti orvosok és a védőnők együtt derítik fel a tanköteles korúakat. Ered­mény a javából az, hogy a cigánydiákok többsége — kilencvenöt százalékuk — rendszeresen jár iskolába. Ez nem elsősorban az admi­nisztratív intézkedéseknek, hanem a tanítók és a taná­rok hatékony meggyőző munkájának köszönhető. — A napközibe is bejut­hatnak, ahol képzett neve­lők gondoskodnak másnapra való felkészítésükről. A mát- ravidéki erőműi iskolában, Lőrinciben, Vécsett, Kisné- nán Adácson és Apcon in­gyenes étkeztetést is biztosí­tanak számukra. A sokol­dalú törődéssel magyaráz­ható az, hogy egyre többen fejezik be nyolc esztendő alatt tanulmányaikat és so­raikban olyanok is akad­nak, kik szakmunkásképző intézetekbe kerülnek. Egész­ségügy terén még bőven van tennivaló. A védőoltáso­kon nem mindig jelennek meg, s a tisztálkodás sem mindenki erénye. — Miként összegezné a tapasztalatokat? — Az előbb felsorolt té­nyek jelzik: ez a járás na­gy ott lépett előre. Igaz, vannak még nehézségeink, de ezeket fel lehet szá­molni, különösképpen, ha ez legalább olyan következetességgel társul, amely az eddigi munkát jel­lemezte. Egy biztos, jó úton járnak. Sikereikre, bévált módszereikre másutt is ér­demes felfigyelni... Pécsi István NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (4.) A volt csatlósok Bulgária, Magyarország és Románia — a vesztes álla­mok nemzetközi státuszának rendezése még súlyosabb problémákat vetett fel, s a nagyhatalmiak között továb­bi összeütközésekhez veze­tett. A volt „csatlós orszá­gok” — Hitler szövetségesei — az 1044 őszén, 1045 elején a velük kötött fegyverszüne­ti egyezmények értelmében nemzetközi ellenőrzés alá kerültek, s elvesztették szu­verenitásuk jó részét. (A fegyverszüneti egyezmé­nyek végrehajtásának el­lenőrzésére felállított ún. Szövetséges Ellenőrző Bi­zottságok (SZEB) mindhá­rom országban szovjet el­nökséggel működtek, ame­lyekben a nyugatiak a há­ború befejezéséig csak mint megfigyelők vettek részt, ké­sőbb hatáskörük bővült ugyan, de a SZEB gyakorla­ti tevékenységét továbbra is a szovjet misszió intézte. Ez a helyzet mindhárom or­szágban a demokratikus erőknek kedvezett.) A Szovjetunió, hogy előse­gítse a legyőzött kis államok belső demokratizálódását, és segítsen nemzetközi elszige­telődésük felszámolásában. 1945. május végén javasolta az angol és az amerikai kor­mánynak, hogy a nagyhatal- ' mák — még a békeszerződés megkötése előtt — vegyék fel a diplomáciai kapcsola­tot Bulgáriával és Romániá­val, s egy későbbi időpont­ban Magyarországgal. Tru­man azonban elutasította Sztálin ajánlatát arra hivat­kozva, hogy bolgár és romén népi demoíkráeiák nem de­mokratikus rendszerek, Ott nincs szólásszabadság, s a kormányzat nem képviseli a nép akaratát. Ha finomabb fogalmazásban, de hasonló­képpen foglalt állást Chur­chill is. A nyugati nehezte­lések mögött valójában az húzódott meg, hogy Romá­niában 1045. március B-án szovjet támogatással — Pet­ra Groza vezetésével balol­dali kormány alakult, amely­ből kimaradtak a nagy pol­gárt pártok — a Nemzeti Parasztpárt és a Liberális Párt — emberei, Bulgáriá­ban pedig május végére ki­szorították a kormánykoalí­cióból az angolszász orientá­ciójú polgári köröket s a Föld­művesszövetség — a bolgár parasztpárt — élén is balol-. dali fordulatra került sor. Sztálin persze nem fogadta el Truman és Churchill ér­velését, így az újabb levél­váltások sem vezettek ered­ményre. Potsdamban szintén fel­merült a kérdés, s a nyugati politikusok azzal a követe­léssel léptek fel, hogy a bal­oldali bolgár és romén kor­mányokat alakítsák át, Von­ják be azokba a polgári erők képviselőit is, különben nem járulnak hozzá diplomáciai elismerésükhöz. A Szovjet­unió ezzel nem értett egyet, s Potsdam után a maga ré­széről rendezte államközi kapcsolatait egykori ellenfe­leivel. 1945. augusztus eleién Romániával, majd egy hét múlva Bulgáriával, végül szeptember 25-én Magyaror­szággal létesített diplomáciai viszonyt. Magyarország esetében némiképp másként alakult a helyzet. Mivel a romén és bolgár kormány diplomáciai elismerésének kérdésében a külügyminiszterek londoni értekezletén sem sikerült az ellentéteket áthidalni, Byr­nes amerikai külügyminisz­ter. hogy a feszültséget csök­kentse, váratlan gesztusként bejelentette, hogy az USA kész Magyarországgal a dip­lomáciai kapcsolatokat fel­venni, ami 1945. november 2-án meg is történt. A bonyolult hélyzetre vé­gül 1945 decemberében, a moszkvai külügyminiszteri értekezleten sikerült kölcsö­nös engedményekkel megol­dást találni. Az angol és amerikai kormány — bár korábban teljes átszervezést követelt —, beleegyezett ab­ba, hogy a romáh Groza- és a bolgár Geöfgiev-kormányt 2—2 ellenzéki politikussal kiegészítsék. Cserébe ígéretet kaptak arra, hogy Romániá­ban megtartják a szabad vá­lasztásokat, s mindkét or­szágban a polgári ellenzék nagyobb működési lehetősé­get kap. A moszkvai egyez­mény végrehajtására azon­ban csak Romániában került sor, Bulgáriában az ellenzék kevésnek találta az en­gedményt, s nem volt haj­landó belépni a koalíciós kormányba. Így Románia diplomáciai elismerése 1946. február 5-én megtörtént, míg Bulgáriával a két nyu­gati nagyhatalom csak 1947 őszén vette fel a diplomáciai kapcsolatot. A volt csatlós országokkal a békeszerződés mielőbbi megkötésének gondolatét az angol diplomácia vetette fel azzal a hátsó szándékkal, hogy annak aláírása után a szovjet hadseregnek el kell hagynia Közép- és Délke- let-Európát, s a nyugatiak ezután könnyedén visszasze­rezhetik politikai befolyásu­kat a térségben. A potsdami konferencián az USA és a Szovjetunió is elfogadták azt a tervet, hogy a náci Németország volt szövetsé­geseivel békét kell kötni, de már a tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati hatalmak az olasz békeszerződés kérdését el akarják különíteni, s Olasz­országnak kedvezményeket szeretnének biztosítani. Hosz­szas előkészületek után 1946 nyarán kezdődött meg a pá­rizsi békekonferencia, amely kidolgozta a volt Csatlós or­szágokkal kötendő békeszer­ződések szövegét, amelyet végleges formájukban a kül­ügyminiszterek New-York-i értekezlete hagyott jóvá. Az aláírásra 1947. február 10-én került sor. A békeszerződések kisebb módosításokkal lényegében a fegyverszüneti egyezmények előírásait tartalmazzák. Ro­mánia és Magyarország ese­tében semmissé nyilvánítot­ták az ún. bécsi döntéseket, s visszaállították a háború, ill. az 1940 előtti határokat, s mindkét országot jóvátétel fizetésére kötelezték. (Erdély kérdésében 1946. május 7-én született meg a döntés, mely szerint Erdélynek teljes egé­szét Romániának kell juttat­ni.) Bulgáriában, Magyaror­szágon és Romániában kor­látozták a hadsereg létszá­mát, s nyomatékosan sürget­ték a fasizmus maradvá­nyainak felszámolását, vala­mint a politikai szabadság- jogok biztosítását. Ezekben a kérdésekben a nyugati ha­talmak elfogadták a szovjet álláspontot, részben hogy mielőbb be lehessen fejezni a tárgyalásokat, részben azért, mert a Szovjetuniótól az olasz békeszerződésnél vártak „ellenszolgáltatáso­kat”. A békeszerződések 1947 őszén léptek életbe. Bulgá­ria, Románia és Magyaror­szág ekkor nyerték vissza teljes szuverenitásukat. Vida István

Next

/
Thumbnails
Contents