Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Népi demokráciánk születése (1.) Kelet-Európa és az antifasiszta nagyhatalmak Történelmi ismeretterjesztő sorozatot kezdünk lapunk mai számában. A 10 részből álló sorozat népi demokráciánk .születéséi követi nyomon, megpróbálván áttekinteni — reméljük, sikerrel — azt a történelmi korszakot, amelyről sokunknak még van. de még többünknek már nincs személyes élménye. Történelmi is-, ineret.terjesziö. sorozatunk 194:’. nyarán „indul”, és történetileg a 40-es évek végéig fogja át az alig több mint' fél évtizednyi, de a világ, s benne hazánk történelmének mégis meghatározó erejű korszakát. 194$' nyarától a szövetség gés nagyhatalmak külügyminisztériumai — s velük egyidejűleg a nemzetközi sajtó — egyre gyakrabban foglalkozott Kelet-Európával. A náci Németország kisebb kelet-európai csatlósai (Bulgária, Magyarország, jtománia és Finnországi előrelátván, vagy legalábbis sejtvén a háború számukra várhatóan kedvezőtlen kimenetelét, ekkor már lázasan keresték — mind diplomáciai, mind titkosszolgálati úton — a lehetőséget. hogy kapcsolatba léphessenek az antifasiszta nagyhatalmakkal, s tisztázhassák. mire számíthatnak fegyverletétel esetén. A Vörös Hadsereg — a nagy kurszki győzelem után a német fasiszta csapatokat üldözve, saját korábbi határaihoz közeledett, s 1944 ta- vaszán-nyarán megkezdte Közép- és Délkelet-Európa felszabadítását. Jóllehet Londonban és Washingtonban egyaránt tudatában voltak annak, hogy Kelet-Európát a Szovjetunió szabadítja majd fel, mégis: a nyugati kormányköröknek is végig kellett gondolniuk, hogy mit akarnak a térségben, s mi legyen az itt élő népekkel a háború Után. A Szovjetunió a múlt példájából okulva szorgalmazta. hogy a nyugati határai' '’ mentén elhelyezkedő orszá- ' Egokban ólyah „baráti kor- • ármányok” alakuljanak, ame- "lyek a népfrontpolitika szellemében. a kommunisták részvételével demokratikus kül- és belpolitikát-'' folytatnak; készek vele együtt harcolni, akár fegyverrel Is, a német fasizmus ellen, s képesek arra, hogy gátat vessenek minden, a fasizmus feltámasztására -irányuló próbálkozásnak. Ugyanak-I kor a szovjet állam-és pártvezetés elutasította a forradalom exportjának gondolatát. Nem szólt bele közvetlenül abba. hogy a felszabadított országok miként alakítják ki országuk belső társadalmi-politikai rendjét, azonban — értelemszerűen — mindegyik országban a- baloldali, demokratikus erőket támogatta, s igyekezett biztosítani a népi demokratikus átalakulás külső feltételei nek zavarta lanságát. A kelet-európai országok azonban a Szovjetunió szempontjából nem bírtak egyforma súllyal. Ha fontossági sorrendet állítunk, első helyen Lengyelország állt, azt követte Románia és Bulgária — tehát a három közvetlenül határos ország — majd Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia és Albánia jött, s végül Ausztria, ill. Görögország zárta a so«. Sztálin a háború alatti csúestalálkozón többször is megindokolta, hogy a Szovjetunió miért kezeli megkülönböztetett figyelemmel a lengyel kérdést. „ ... Lengyelország' kérdése nemcsak becsületbeli kérdés, hanem biztonsági kérdés is — mondotta 1945 februárjában Jaltában. — Biztonsági kérdés pedig annyiban, hogy Lengyelországgal függnek össze a szovjet állam legfontosabb hadászati problémái ... Az Egyesült Államok kelet -európa: oolitikáját a háború befejező szakaszában és a háború utáni első években (1947 nyaráig) egy sajáommm 1981. január 1., csütörtök tos kettősség jellemezte. Az amerikai kormánykörök egyfelől belátták, hogy- a Szovjetuniónak ellentétesek az érdekei Kelet-Európában, s biztonsága szempontjából legalább olyan fontos ez a térség, mint az USA szempontjából Latin-Amerika. Elismerték, hogy a világ első szocialista államát vezető szerep illeti meg itt. Másfelől egy pillanatra sem lemondva Kelet-Európáról, arra törekedtek, hogy — világuralmi terveikkel összhangban — saját elképzeléseiket, akaratukat érvényesítsék a térség országaiban. E kettősség azonban a gyakorlatban nem egyforma mértékben mutatkozott meg: Roosevelt idején a kelet- európai kérdések teljesen alá voltak vetve a szovjet—amerikai viszony alakulásának, s az amerikai kormányzat számos engedményt tett, hogy biztosítsa a Szovjetunió közreműködését Japán leverésében/ Truman elnöksége alatt viszont — az atomtitok birtokában — az amerikai külpolitika keményebbé vált, nem volt tekintettel a Szovjetunió sajátos érdekeire, sőt éppenséggel a szovjet befolyás felszámolását szerette volna elérni. Bár az USA-nak a háború után sem volt előre kidolgozott, végiggondolt keleteurópai politikája kimutatható, hogy polgári, kispolgári erőkre, főként a parasztpártokra támaszkodva a térség országaiban mindenütt a tőkés termelési viszonyok megerősítésére, a polgári demokrácia fenntartására, a kereskedelem szabadságának biztosítására törekedett. Céljai elérése érdekében nem riadt vissza a gazdasági vagy politikai nyomás gyakorlásának eszközétől sem. Anglia számára Kelet- Európa a háború alatt elsősorban politikai szempontból jelentett sokat. Lengyel- ország náci lerohanása miatt üzent hadat Hitlernek: a csehszlovák, a lengyel és jugoszláv emigráns kormányok Londonban ütötték fel székhelyüket; a csatlós országok emigráns antifasiszta csoportjai szintén itt szervezkedtek. Az angol kormány a háború befejező szakaszában, 1944—45-ben, azonban átértékelte keleteurópai politikáját. Amíg korábban politikájának előterébe Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia állt. addig 1945 után figyelme a mediterrán országokra, Jugoszláviára, Görögországra és Törökországra összpontosult. E váltás az angol gyarmatbirodalom érdekeivel függött össze. — A Távol- Keletre (Indiába) és a Közel-Keletre a Földközi-tengeren keresztül vezetett. a fő vízi út. Angliának elemi érdekei fűződtek ahhoz, hogy ezt a közlekedési vonalat szilárdalt ellenőrzése alatt tarthassa, ezért nem volt közömbös számára, hogy mi történik a Földközi-tenger partvidékén. Churchill és a háborús kabinet aggodalommal tekintett minden olyan mozgalomra, elsősorban a kommunista vezetés alatt álló partizánmozgalmakra, amelyek veszélyeztethették Anglia pozícióit e térségben. Arra törekedtek, hogy a Szovjetunióval kompromisz- szumot kötve legalább ott megőrizhessék hadállásaikat, ahol számukra a legfontosabb. Churchill miniszterelnök 1944 októberi moszkvai látogatásakor igyekezett rávenni Sztálint, hogy Középes Délkelet-Európában osz- szák meg a „felelősséget” egymás között: Romániában. Bulgáriában és Magyarországon, amelyet a Vörös Hadsereg szabadít fel — a . Szovjetunió veszi át az irányítást, Görögországban, ahol angol csapatok szálltak partra, Anglia akarata lesz a mérvadó, míg Jugoszlávia esetében közösein vállalják a felelősséget. Bár a német és japán fasizmus elleni harcban a szövetséges nagyhatalmak vállri vállvetve küzdöttek, a keleteurópai kérdésekben — mindenekelőtt a lengyel kérdésben, a volt csatlós országok diplomáciai elismerésének ügyében, s a háború utáni rendezés dolgában — már a háború alatt kiütköztek az érdekellentétek, amelyeket aztán a háború után csak ideiglenesen és kölcsönös engedményekkel sikerült úgy- ahogy áthidalni. Vida István Védett könyvtárak Csokonai műveit gyűjti Vurgha Balázs otthonában Vargha Balázs Csokonai- kutató otthonában egész szobát töltenek meg a könyvek. A „könyvtárteremben" íróasztal és kényelmes karosszék, no meg kéziratok várják gazdájukat, aki az alkotás óráiban ide húzódik vissza. Itt a könyvek a kollégák, a bennük megbúvó adatok pedig a munka ösztönzői. Hogyan lehetséges, hogy e könyvek nem a szabad idő eltöltésének eszközei vagy bibliofil szenvedély csillapítói? Egyszerű a válasz! Ez a szobányi kötet ugyan szórakozást is nyújt, de — lévén nagyrészt Cso- konai-irodalom vagy Csokonai életéhez, munkásságához kapcsolódó kiadvány — elsősorban munkaeszközként funkcionál. — Sikerült-e Csokonai műveinek valamennyi kiadását összegyűjtenie? — fordulok az állomány boldog tulajdonosához. — Csaknem teljes a gyűjteményem. de arról már letettem, I hogy a hiányzók mindegyikét megszerezzem. Vannak olyan Csokonai- kiadványok, amelyek — szerintem — sohasem kerülnek elő. De, bár hallatlan élmény fölhajtani egy-egy mű első kiadását, számomra talán ennél is izgalmasabb, ha rejtett Csokonai-vonatkozás- ra bukkanok. — Hogyan is kezdődött ez a könyvgyűjtő szenvedély? — Nem vagyok könyvgyűjtő. s nem is akartam az lenni soha. Könyveimet nem értékükért gyűjtöm, hanem a munkámhoz kellenek. Igaz, akkor .még nem foglalkoztam irodalomtörténettel. amikor debreceni diák koromban szert tettem az első Csokonai-kiadvány- ra. Szert tettem. mondom, mert nem állíthatom, hogy megvásároltam. A könyv ára 4« pengő volt. s ekkora „vagyonnal” én nem rendelkeztem. De Berták űn, az antikvárius hitelbe is odaadta. Hamarosan elkerültem Debrecenből, és mikor a felszabadulás után ismét összeakadtam Bertók Lajossal, ő már nem foglalkozott könyvkereskedéssel, egyetemi tanár volt és lektor. Hát így került hozzám ez az 1805-ben kiadott. Alkalmatosságra írt versek című kötet, amelynek külön érdekessége. hogy a beírás szerint Csokonai barátjának és művei kiadójának, Márton Józsefnek a tulajdonát képezte. Később könyvgyűjtőkkel ismerkedtem meg, akik eladtak, illetve aukciókon vásároltam. fVéhány könyvet édesapám könyvtárából örököltem. — Érdekességként készítette az asztalra Cessner müvének Kazinczy-fordítását, az Idylliumi című kötetet. Hogyan került ez a könyv a Csokonai-gyüjteménybe. hiszen — tudtommal — nincs kapcsolat e mű és Csokonai életútja, alkotásai között? — Látszólag valóban így van, csakhogy ez a példány Csokonai egykori diákjáé, Hatvani Gál Lászlóé volt, akinek segítségével — és Toldy Ferenc jcözreműködé- sével — a fennmaradt Cso- konai-kéziratok az Akadémiai Könyvtár kézirattárába kerültek. De nem ez az egyetlen • rejtett Csokonai-vonatko- zást tartalmazó könyvem. Néhány éve vettem például egy, diákok verseit és prózai írásait tartalmazó, örömünnep című kötetet. Ez a könyvecske az. egyetlen hiteles forrása Csokonai egyik anekdotájának. Vagy a Kovács József fordította Éneás! E mű magyar tolmácsolója kötete kiadását megelőzően Debrecenben tanított. Az Éneás előszavának megírását 1799-re tehetjük. Ez idő tájt Csokonai fizetés nélküli segédtanítóként nyomorgott Csurgón, de Kovács József büszkén írja: „így gyakorlottam én hajdan az én Tanítványaimat; és nem ditse- kedtem, hanem tsak mások’ ítéletét mondom, ha azt mondom, hogy igen sokra vittem sokakat köz.z.ülök. Egy azzok köz.z.ül V. Csokonai Mihály, a’ kit szép munkáiról jól esmér a’ Magyar Közönség'. — Vajon a könyvtárszobában sorakozó folyóiratok is összefüggésbe hozhatók Csokonai életművével? — A régi lapokban a Csokonai műveiben szereplő kortörténeti adatok eredetijét keresem. Az özvegy Karnyóné s az két s/.ele- burdiak című komédiában például szerepel egy boltossegéd, aki a napóleoni háborúk híreit igen furcsa módon „magyarázza": a hadvezéreket a városok nevén szólítja, a városokat pedig a hadvezérekről nevezi el. Ezt a zűrzavart csak egy korabeli folyóiratkötet haditudósításainak a segítségével tudtam megfejteni. — Hány kötetet számlál ez a gyakran forgatott gyűjtemény? — Őszintén szólva sohase számoltam, és remélem, még jó pár évig nem is lesz rá időm! Annyi adatot rejtenek ezek a könyvek, hogy előbb az elbújtatott kincseiket kell a Csokonai műveit kedvelők elé tárnom. Mit rejteget még számunkra Vargha Balázs állománya? Többek között az egyik legkorábbi, Toldy Ferenc tollából származó, kéziratos formában fennmaradt szerzői jogi értekezést egy borítólapon, valamint az úgynevezett Debreceni Grammatika azon becses darabját, amely Kassai Józsefnek, a XIX. század egyik legjobb nyelvészének bölcs i kritikai megjegyzéseit őrzi, ff „Nem is vagyok illetékes e \ mű bírálatában” — szerénykedik búcsúzóul a tulajdonos, aki nemcsak Csokonaival és a hozzá kapcsolódó alkotókkal, művekkel foglalkozik. Érdeklődése a XVI, XVII. század irodalmára, és a nyelvészetre is kiterjed. Mátraházi Zsuzsa Bagónak, matróznak. .: Pipatórium a múzeumban A kék felhő, a bodor füst; pipások, pipák kutatójánál jártam. Haider Edit muzeológus, a Nemzeti Múzeum pipagyűjteményének őre. A múzeumnak világhírű gyűjteménye van: ezer darabnál is több tajték, csibuk, bronz, gyökér, porcelán, üveg, vas pipa pihen a szekrényben. A kartonokon ezernél több pipa életrajza sűrű sorokban. No és a szipkák! Meg az ezüst, arany, burnótos szelencék. köztük finom mívű dobozkák, amelyek ha a tu- bákoió felnyitotta, még zenéltek is. A pipák őre, persze nem pipázik. (De még elődje, Bánkuti Imre sem, aki most a múzeum újkori osztályának vezetője.) Professzor, aki a szenvedélytől nem érintettek tárgyilagosságával nyúl a tárgyakhoz. Kolumbus ajándéka A dohány Kolumbus amerikai ajándéka volt. Kőpipából és vaspipából szívták Amerika őslakói a dohányt, a törzs kincsét. A spanyolok dohánymagot is hoztak Amerikából. mégsem .spanyolhon lett a pipások igazi hazája, hanem Törökország, Perzsia, a Kelet. Mert Spanyolországban — később a többi keresztény államban is — az egyház tiltotta a dohányzást: halálbüntetés járt a füsteregetésért. Ördöggel való cimborálás az. A törökök szerethették ezt a cim- boraságot, a kék füstöt, a szellemet serkentő gomoly- gását, mert ők szállították hozzá a tajtékkövet. (A pesti Kovács Károly 1724-ben faragta idehaza az első tajtékpipát. A tajtékot, a tenger hullámainak könnyű habkövét Törökországból vásárolták hozzá.) Művészek faragták, metszették belőle a dohány kemencécskéjét, a pipát. Egész csatajelenete- ket, pásztorképeket faragtak a pipára. És művészek — életművészek -i- szívták egy életen át az érettség, a bölcsesség szép meggypirosává. Tajtékpipát fiatal korában csak zárt helyen szabad szívni, hogy füstjében pácolód- jék. Aki tajtékot pirosra szívott, feltétlenül okos ember lett. Volt ideje gondolkodni. Tajtékpipák — címerrel v A Nemzeti Múzeum gyűjteményének a fele a régi törzsanyag. De az új anyag ötszáznál is több pipa: behozott. vásárolt. Még nem is oly rég évente legalább 8— 10 pipát ajánlottak fel megvételre. Ó. nem a pénz miatt, hisz az öreg pipának ma ugyancsak divatja van. akárcsak a mozsárnak, a vasalónak, felszökött az ára; a Bizományiban egy-egy szép példányért 1000 forintot is elkérnek. A mi múzeumunk pedig ennyit nem tud megfizetni. És mégis hozták az öregek, az özvegyek a pipát, hogy az elmúlt éveket, életeket, történelmet — egy-egy tajtékpipát több generáció is szívott, apáról fiúra szállt — őrizze meg a múzeum. Egy idős, nyolcvan év körüli mérnök hozta be a család szép. öblös, címeres tajtékpipáját, Szolnok megyéből pedig egy öreg paraszt bácsi szőlőgyökér pipáját küldte be: faragott emberarcot ábrázol, ritka szép paraszti munka. De ez már a múlt — mondja a pipák múzeumi őre. Már mi is vásároljuk az újabb szerzeményeket. A gyűjtemény majd ötszáz darabját Budapest volt főpolgármestere. Bárczi István családjától vásárolták. A tengerészek nem pipáztak. . . Nálunk a tizenhetedik században kezdtek pipázni az emberek. A török közvetítésével Erdély felöl érkezett a szenvedély, a XVIII. században már általánossá vált, s tudjuk. Rákóczi is pipázott. A XVIII. század a dohányzás fénykora. hisz addig tiltották ezt az ördöggel való cimborasá- got, de aztán rájött az állam: az ördöggel kereskedni is lehet, jó jövedelmi forrás, a dohánymonopólium. Ritkaságokat, történelmi emlékeket nézünk: ez Deák Ferencé volt, (maga faragta pipáját), ezt meg Andrássy Gyula szívta... Kérdezem: a kincsek közt van-e igazi, eredeti tengerészpipa? Olyan nincs, a tengerészek nemigen pipáztak. (Legenda hát ez csak. avagy az új kor reklámja a Popeye pipája? A tengerészek pem pipáztak, hanem: bagóztak. Természetes is ez, hisz a nagy vitorlásokon az árbocokon való mászkálás közt nem lehetett pipázni, meg aztán szigorú a tűzvédelem. A matróz csak rágta a bagót. (Hajdan a parasztok sem pipázhattak: törvény tiltotta. Tüzet .foghat, tehát „tűzrendészet!” okokkal tiltották. Debrecenben még botütés is járt érte). A XVIII. és a XIX. században a magyar dohány nem volt versenyképes, gyenge minőségű. volt, rosszul kezelték. Az első világháborúig a szak- irodalom tele van panasszal a magyar dohány minősége miatt. — mutatja az okmás nvpkat a kutató — a nyugati piacon nem versenyképes, megfeketedik, kislevelű. (De vajon csak az első világháborúig érvényes ez a panasz?) S épp árért, mert gyenge minőségű volt a magyar dohány, az akkori legnagyobb hajósnemzet, az angol: magyar dohányt importált a tengerészeknek! Bagónak, matróznak volt az való. Kőbányai György Rokokó díszít esti pipa 1824-ből, figurális A bécsi Vegiátó mester fa- ragványa az 1940-es évekből Az 1840-es években készült faragott pipa Pozsonyból ,
