Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Üzletet bérelnék Most már, 1981. január 1- től ..megtehetem", hogy akármilyen élelmiszerüzletet a saját szakállamra átvegyek a vállalattól. Az ismert rendelet erre módot ad. Vajon lépést tart-e ezzel a mindennapi gyakorlat? Erre a kérdésre kerestünk választ A felének a fele Megbízott igazgatóhelyettese a Heves megyei Élelmi- 'szer Kiskereskedelmi Vállalatnak Beírta István. — Egyeztettünk, tárgyaltunk. a különböző j szervek véleményét kértük ki, mielőtt döntöttünk volna, hogy hol. milyen üzleteket írjunk fel a listára — halljuk a tájékoztatást az igazgatóhelyettestől. — összesen száznyolcvan boltunk van a megyében, ennek a felét so.rolhat, juk a kis üzletek közé. A szerződést egyelőre a kis boltok felére kötjük meg, úgy gondoltuk. — Bérbeadásra? — Az is más. A bérbe-r adásra már korábban is volt lehetőség, mint ahogy Felnémeten van is ilyen bolt. Az új rertdelkezés a szerződésre vonatkozik. — Mi a lényeges különbség a két forrna között? — Egyik ilyen, hogy a bolt bérlője csak iparengedéllyel rendelkező személy lehet, a szerződést pedig csak a vállalat dolgozója kötheti meg. Ilyenkor akár az áru egy részét is szerződésbe veheti át az illető. A munkaviszonya is megmarad, és az anyagi természetű kötelezettségeket is papírra rögzítjük, még a nyugdíjjárulékot is. ,A részletekbe ne menjünk bele, a legfontosabb körülmény, hogy a vállalat a saját dolgozójával köt egyezséget. vezetőket a vállalattól, akár a nagyobb boltokból is. — Az aggodalom indokolt, hiszen ha nem lenne várható az új formában a mostani legmagasabb jövedelmek túlszárnyalása, aligha lenne rá jelentkező. Az már a vállalat dolga, hogy a legjobb üzletvezetőket megtartsuk. — Emelik a keresetüket? — Például úgy is. Rákényszerülünk erre a lépésre, éppen az előbb említett ok miatt. De ennek az is lesz a következménye, hogy a nagy üzleteinktől az eredmények további javulását várhassuk Ügy. tetszik: mégiscsak újabb pezsgést hoz az összes üzletben a szerződéses viszony bevezetése. A vevőnek tehát nem kell nyugtalankodnia. Be is valljuk? Kinek jó ez? Ha _ nem lenne jobb, mint a mostani helyzet, aligha kellene bevezetni. Mit ' várnak a szerződéstől végül is? — Légióként azt, hogy ezekben a kisebb üzletekben növekszik majd a kínálat, az ott dolgozók figyelmesebbek, készségesebbek lesznek, • azaz i a vevő jár jól. — Többen úgy fogalmaznak, hogy az új lehetőség elviszi majd a legjobb iizletSlóger a kenyérnekvaló Heves megyei agrártermékek a külpiacon 1980-ban sikeres esztendőt zárt Heves megye élelmiszer-gazdasága. Noha a rendkívül kedvezőtlen időjárás is sokszor nagy erőfeszítéseket követelt az üzemektől, mégis jelentős eredmények születtek. A minden idők legnagyobb gabonatermése, a kedvező vetőmag-, a viszonylag jó paradicsom-. paprika- és almatermés lehetőséget kínált az exportra is. Az óesztendőben több mint négyezer vagon növényi eredetű terméket küldtek különböző megrendelésekre 'megyénk nagyüzemei a külföldi országokba. Különösen jelentős volt az alma. a meggy, a kajszibarack, a körte és a ribizli szállítása. Ezeket főleg a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Lengyelországba és a Német Demokratikus Köztársaságba vitték. A kedvezőtlen időjárás miatt ugyan későn ért be a dinnye, de így Heves környékéről és Csányból 1980ban 1629 vagon került a külpiacokra. Emellett .51 vagon paradicsom, S3 vagon paprika, 29 vagon zöldbab es 11 vagon főzőtök jutott határainkon túlra. A vetőmagvak közül főleg a tőkés országok rendeltek cukorrépát, paradicsomot és vörös- heréV. Emellett napraforgó, olajretek és takarmányborsó magvak is kerültek az NSZK-ba, Olaszországba, Hollandiába, Franciországba, Belgiumba és Angliába. A legnagyobb érdeklődés a búzaszállítások iránt nyilvánult meg. November végéig ugyanis 431 vagon kenyérnekvaló került Heves megyéből a Szovjetunióba és Csehszlovákiába. Ezeken kívül a lucernaliszt, a hántolt borsó és a fénymag is az exportlistán szerepelt. A külföldre irányított szállítmányok közül többet tegnap indítottak útnak. így például, jonatánalmát az NSZK-ba és a Német Demokratikus Köztársaságba. Az export januárban is folytatódik. Mindent megpróbáltak, de a lényeg alig módosult. Ki ígér többet? Akár húzódozunk tőle. akár nem, legalább magunkban azt kell megállapítanunk, hogy/ az élet minden követelményére a nagy üzletekre épülő vállalat nem tudott mindig kielégítő választ adni. A kis üzletekről van szó. Lehetne talán legyinteni is, hiszen az egy-két személyes boltocskát mi értelme lenne összehasonlítani a nagy alapterületű ABC-kkel? Ez csak látszólag igaz így. 'Mert ha arra gondolunk, hogy a megyénkben a vállalat üzleteinek a fele ilyen kis bolt. akkor az arányok már a fontosságot is kifejezik. Sőt! Nem is valami kis települések lakói járnak oda reménykedve, hogy hátha sikerül nekik azt megvenniük, amire éppen most lenne szükségük. A megye mindhárom városában megmaradtak a hajdanvolt kis boltocskák, amiket ugyan lehetett1 csinosítani, modernizálni, ilyen-olyan gépekkel felszerelni, de ezek következtében még a lényeg csak nem változott: a szőkébb választék. Törhették a vfejüket a vállalat vezetői, az illetékes tanácsok szakemberei. az esetenkénti néhány kilós tételek a FÜSZÉRT- nek sem feleltek meg. de más szállítóknak sem. Hogy egymást is kisegítsék a boltok? Fogjanak össze és a közösen rendelt mennyiséget osszák szét egymás között? Aki úgy gondolja, hogy. . az bemegy a vállalathoz és jelentkezik. Ha a kiszemelt üzletre nincs más ajánlat, akkor az ügy simán zajlik. De ha többen is szeretnék pont azt a boltot? — Akkor közjegyző jelenlétében versenytárgyalást kell tartanunk — halljuk az igazgatóhelyettestől. — És ilyenkor a legkedvezőbb ajánlat a döntő. — Mi van akkor, ha olyan jelentkezik, aki nem. a vállalat dolgozója? — Fz sem lehet akadály, mert kérheti a felvételét. Ha egyéb körülmény nem gátolja, miért ne lehetne a mi dolgozónk? — Idáig gyakorta hallottuk, hogy kevés a kereskedő, a kis boltokat a szakemberek hiánya miatt nem tudtak olykor kinyitni, — Általában nincs • gondunk a létszámmal. Azok vannak kevesen, akik alkalmasak lennének üzletvezetőnek, illetve: akik az alkalmasak közül vállalná}* az üzletvezetői megbízatást. — Mi lesz akkor a szerződéses kisboltokkal? Nem akad majd jelentkező mégsem? — Arra készülünk, hogy a fiatalabbak kötnek majd velünk szerződést, akik most még csak beosztottak, de kellő gyakorlatot szerezték már a szakmában és személyük garancia is a leiadat jó ellátására. — Mikor kezdik meg a szerződéskötéseket? — Valószínűleg csak január végén, február elején, mert előzőleg meg kell hirdetnünk és egy hónapot kell biztosítanunk a meghirdetéstől kezdve a pályázatok benyújtására. Kockáztassunk? Az már kiderült az eddigiekből, hogy a tulajdonviszonyok eddigi rendjét aligha kell féltenünk az új' vállalkozói módszertől. Az marad úgy, mint eddig volt Mit kockáztatunk most? Tulajdonképpen semmit. Ha néhány embernek nagyobb lesz a jövedelme, az csak a munkája nyomán kövei kezhet be. Ha pedig valljuk, hogy a javak elosztásából mindenki a végzett munkája után részesüljön, miért kellene hümmögnünk a több forint miatt? Az árut már nem a vállalat rendeli meg a kis üz-i letbe, hanem mehet utána a vezető. Hogy hová, mikor, mivel? Ezzel már senki sem törődik. A vásárló sem. De hogy a vevő betérjen a boltba, ahhoz megfelelő kínálat is kell. A kínálat pedig... Itt hagyjuk is abba az okfejtést. Higgyünk azoknak, akik maguk is hisznek az új megoldás sikerében. G. Molnár Ferenc Visantcri bdnyasiök Mindig konokul... Plusz negyedmillió tonna lignit Évente öt munkaszüneti nap! Karácsony és húsvét második napja, újév, május elseje, augusztus húszadika. — ennyi a külfejtésen dolgozók pihenője. Ezeken a napokon áll le teljesen a munka a Thorez Bányában. Visontán már a Mikulás „meghozta” az ötödik ötéves terv utolsó „puttony” szenét és régen befejezték az 1980. évi, de még a december havi tervet is. Mégsem áll le a munka mondvacsinált karbantartásra, fagyszünetre, vagy bármilyen címen. A külfejtés — meggyőződtem róla — minden lazítás vagy lezserség nélkül, teljes erőbedobással és figyelemmel dolgozik az év utolsó napjaiban is. Mi adja ehhez az erőt? — csak erre voltam kíváncsi. Éjszaka még fagyott, ám a napsütötte részeken már sár fénylik. A ..csőrös UAZ” — amelyen lzsvák Antal technikai főmérnök társaságában indulok bányalátogatásra —. hol nagyokat ugrik a fagyott rögökön, hol meg- farol a sáron csúszva. Nem „kéjutazás": — A gépkezelők is így járnak lé minden műszakba és vissza, bele se számít nekik a nyolc órába. Az első állomás egy szállítószalag: látszólag semmi rendkívüli nincs benne: — A talpfákat, amelyeken nyugszik, fel kell tépni a fagyott földből, szinte egyenként. Az egész szalagot 50—60 méterre, szakaszonként kell elhúzni a sárban — emberfeletti feladat. Mégis talplazni kell! Két éve,_ újévkor, abban az emlékezetes viharban az egész KGST-ben egyedül mi tudtunk dolgozni : onnan tudom, hogy az „érintettek” idejártak később tapasztalatcserére. Csehszlovákiában például talpfa híján besüppedt a szalag a sárba, és belefagyott — óriási káraik voltak. Lám, a látszólag hétköznapi dolog mögött is szaktudás áll. A kotrógépek is egyenletesen, szépen dolgoznál*. Felballagunk az egyikre: csak a kezelőfülkéig negyvenkét lépcső visz. Öröm nézni, ahogy a jól láthatóan réteges szenet követve hullámzik a vedreket tartó „ízelt” létra, amelyet drótkötelek mozgatnak. A gép túlsó végéről külön, felváltva ömlik a meddő a .gödörbe, a lignit a szalagra. Húszcentis fogásokat, ha vesz az irdatlan masina. — Külön a lignit, külön a meddő — mondja Rácz Vendel kotrómester, aki két vezérlőasztalról „bűvöli” a vedreket a szobányi vezérlőből, — A négy gépet a diszpécser úgy hangolja ösz- sze. hogy egyenletes mennyiségben és minőségben ömöljön a lignit az erőműbe. Ennek köszönhető, hogy az 1450 kilokalóriás fűtőértékre tervezett bánya az idén móp egyenletesen 1532 kilokalóriás szenet adott. Egyenletesen: úgy keverjük a különböző szeneket, hogy ne ingadozzék a fűtőérték, ne „rángassa” az erőművet. Az üzemigazgató, Kálomista Imre szobájában maTöbb papír A lábatlani vékonypapírgyárban ötéves tervüket teljesítve a tervidőszak alatt 33 százalékkal növelték a papírgyártást,- s ugyanakkor hét százalékkal csökkentették a létszámot. -Több új gépet helyeztek üzembe, ezek kezeléséhez azonban nem vettek fel új dolgozókat, hanem a munkaerő belső átcsoportosításával oldották meg a keresett papírféleségekből a termelés bővítését. A termékszerkezet módosításával az öt év alatt 15 féle úi gyártmányt vezettek be. Számítástechnikai fel- használásra különleges nyomópapírok. a dohányipar részére a külföldit helyettesítő filterburkoló- és szivarpapír gyártását kezdték meg. Megjelent a piacon a lábatlani kéztörlő papír is. Az egészségügyi papíroknak öt évvel ezelőtt csak fele volt kreppelt, most viszont már 90 százalékuk ilyen korszerű termék, mozót, amelynek szemre is iszonyú, 4500 tonnás tömege még ráadásul mozog is. Munkájának köszönhető, hogy ma is ötmillió tonna letisztított, lignit van „talonban”. Az ember szinte felszívódik a méretek közötti alig venni észre a hangyányi alakot a háromméteres lánc- ' talp mellett. Valami diadalfélét érzek: az ember, aki leigázza a természetet. Ár«, Gyári Sándor, a Mátraaljai Szénbányák igazgatója rha« mar lehűti lelkesedésemet: — „Én is biztosan tudom! hogy január másodikén a reggel hatkor munkába álló műszaktól az erőmű fél hétkor már friss szenet leaps bízom a bányászokban! De ez is bánya, itt is lehet baj. — Az idén március tizedikén hajnalban riasztottak azzal,1 hogy rézsűcsúszás történt Visontán. Azonnal odamentem, de már.a lejárónál körbefogtak a bányászok: mi lesz velünk, ha nem mehetünk le? Két képviselőjükkel együtt ereszkedtem le a gödörbe, ahol még mozgott a föld. Ötszáz méter szélességben, kétszáz méter mélységben csúszott be egy öt- venméteres meddőfal a bányába. Az út például félbetört, és lenn, ötven méteres mélységben folytatódott tovább; még a villanypózaiák is álltak mellette! Ä szállítószalag százméteres hídja összegörbülve, jórészt a föld alatt — menthetetlenül. A bánya megbénult — ezt azonnal tudtuk. Mégis csak öt és fél nap kellett ennek a nagyszerű kollektívának, hogy a bánya egyik szénkotróját félhozzák a gödörből és áttelepítsék .öt és fél kilométerre, egy másik külszíni fejtésre — utak nélkül! Kézzel is tolták az emberek néhol! Az erőmű végig üzemelhetett! — És mégis, a "katasztrófa ellenére, ez az év is sikerült! Mint már nem először, most is a mi túlteljesítésünk „hozza” a magyar szénbányászat éves tervét. És biztosítani, hogy akár szilveszterkor is mindenkinél égjen a villany, szóljon a tv — ez nem cselédmunka, ez hivatás. Konokulj becsületesen dolgozni mindennap, ha esik, ha fúj — ettől bányász a bányász. Kőliidi Imre A gombokkal „játszva” engedelmesen szolgál a gép Ráez Vendelnek gam is láttam a monitort, amelyen az erőmű „köldökzsinórja”, a főszal-ag látható, alatti digitális műszer jelzi folyamatosan a fűtőértéket. Ö mondta: ' — Először is látom, hogy mozog-e a szalag, másodszor, hogy van-e rajta, harmadszor, hogy elegendőt szállít-e. negyedszer, hogy elég sötét-e a lignit? Ötödször: tudják, hogy látom. Rá is kérdezek: Ez hat? Vagy a pénz? Hosszú hallgatás ... — Nem. A bányászbecsület! Mélyművelésű bányából jöttünk, hoztuk magunkkal. Fiatal nemigen jön a folyamatos munkarendbe, pedig nincs köztünk, aki két évet várt volna lakásra és az évi jövedelme is kitenne vagy kétszázötven ötszázast. Mégis ötven év körül van az átlagéletkor: ha valaki nyugdíjba megy, üresen marad a helyén a busz — mondja a kotrómester nartne^e. a villanyszerelő Kóczián ' Lajos. Közben Rácz Vendel ujjai szaladoznak a millió nyomógombon. Oda se néz szinte: a gép rázkódásából, a motorok hangjáról érzi a tennivalót. szeme- a ligniten. A kurta, háromórás „szemle” végén megnézem a másfél Országháznyi meddőhaliÜMMjQ 1981. január 1* csütörtök Negyedmillió tonnával markolnak többet a vedrek, mint a * ötéves terv előirányzata volt (A szerző felvételei)
