Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

Vélemény a kongresszusi levél kapcsán Betegeink szocialista ellátásáért Dr. Vörös Zoltán, az egri kórház szülészeti-nőgyógyá­sza ti osztályának adjunktu­sa, [ az anaestaesiológia-el- látájs vezetője 195.9 óta tag­ja a KISZ-nek. 1977 óta pe­dig a kórházi dolgozók KISZ-titkára. — Az ifjúság nevében és érdekében közzétett levél sok kérdést leszögez és so­kat nyitva hagy — mond­ta a fiatal orvos a nemrégi­ben kiadott KISZ KB-felhi- vás kapcsán. — Nekünk, egészségügyi dolgozóknak is elérkezett a mérlegkészítés ideje. Több kérdés felvető­dött ekkor. Mit tettünk ed­dig a mozgalmi munkánk eredményessége érdekében, mi az elkövetkezendő idő­szak feladata. Amikor a múltról s a jövőről együtt beszélünk, a legfontosabb­nak az egészségügyi szakis­kolával való kapcsolattartá­sunkat tartom. Jelenleg tíz KlSZ-korosztályú orvos ok­tatja leendő munkatársain­kat. S ez annál is inkább fontos, mivel munkánk so­rán létkérdés, hogy a ma még iskolapadban ülők mi­lyen gyorsan tudnak beil­leszkedni, önállóan tevékeny­kedni. Azért beszélek erről ilyen hangsúllyal, hiszen számunkra örvendetes, hogy szakember-utánpótlásunk ■ szakiskolával szinte fo­lyamatos. Örömmel mondha­tom azt is, hogy kapcsola­tunk jó, s ennek megtartása érdekében ezen a téren to­vábbra is ezt az utat kell járnunk. Talán ennek kö­szönhető, hogy az elmúlt öt évben harminc-negyven fő- röl kétszázra . emelkedett KISZ-tagságunk létszáma. Ez azonban a lehetőségek­hez képest még mindig ke­vés. önkritikusan elmondta, hogy szervezettségük még mindig nem érte el k kívánt szintet. Többek között a kongresszus is jól szolgálja, hogy ezen a téren is előre­lépjenek. A kongresszusi levél Rész­letes megtárgyalása — mint minden más KlSZ-szervezet- nél, a kórházi dolgozóknál is — a taggyűlések napiren­di pontjaként szerepel. Csak úgy, mint a kongresszus alatt és után az ott elhang­zottak megbeszélése, közös értelmezése. — Természetesen a leg­fontosabb feladatunk — tet­te hozzá végül Vörös dok­tor — ami egyben politikai munkánk is, betegeink ma­radéktalan szocialista ellá­tása. Erre vonatkozóan is kaptunk konkrét feladato­kat a KISZ Központi Bizott­ságától. Hobbi Meglehetősen érdekes a mindennapi munkája Szabó Dénes üzemmérnöknek a Héves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalatnál. Az egri fiatalember ugyanis hol egy szanálásra ítélt öreg épület­nél, hol pedig valamely ré­gi pincében, elfelejtett föld alatti vágatban — idehaza, vagy éppenséggel Szekszár- don, Szentendrén — kap feladatot. Máskor pedig idegen népek nyelveiben búvárkodva segédkezik a műszaki fordításoknál. S szabad ideje is hason­lóan, változatosan telik. El­ső hobbija — mint emlege­ti — a bélyeggyűjtés volt. A kedve máig is megmaradt hozzá, noha azóta egy sor más passziónak is hódol. A zene, a dal ugyanígy hozzá­tartozik az életéhez. Klari­nétot, szaxofont tanult hét esztendeig, aztán — a szim­fonikusok elődjénél, az if­júsági együttesben — pó­diumra is lépett idehaza és külföldön, az NDK-ban, Csehszlovákiában. Később a kar következett, a KISZ Központi Művészegyüttese, majd- a váci Vox Humana, végül pedig az Építők Heves megyei Kórusa, ahol jelen­leg is énekel,. országot-vi- lágot járva. — Mostani munkahelyem — mondja — újabb haszno­sabb időtöltések iránt kel­tett bennem érdeklődést. Égy-egy lebontásra kerülő vénséges ház szétszórt, ki­dobott kacatjai valósággal csallak az embert, hogy közöttük jobban is szétnéz­zen. Nemkülönben izgalmas a föld mélyét is aprólékosan becserkészni, mert kerül- fordul, akadhat ritkaság. Előbányásztam már így egy csomó, értékes dolgot; egy­kori pénzeket, képeslapokat, fényképeket, sőt porceláno­kat! Amik további gyűjte­ményemnek vetették meg az alapjait. — Becses szerzeményem­nek tartom például *zt »* 1911-es világatlaszt, amely­nek négy hiányzó lapját utóbb — az Országos Szé­chenyi Könyvtár segítségével — fotókópiákkal sikerült pótolnom. Ez a nem min­dennapi munka vezetett el a „restauráláshoz”, az élén- kebb helytörténeti kutatás­hoz. Csupán egyetlen példa ebbpl, amikor a Széchenyi utcában teljes családi fotó­albumot találtam. Nem is tudom, "hogy miként érde­kelt a számomra ismeret­len família, de ösztönösen, aprólékosan átnéztem min­den lapot. Nagy sokára az egyiknek a hátoldalán vég­re egy halvány nevet is felfedeztem. A levéltárban utánajártam a névnek, s megtudtam, hogy viselője a megyeszékhely egyik egész­ségőre volt az elmúlt század végén. Lehet, hogy számom­ra nem is jelent majd soha többet, de a dokuméntum talán hasznára lehet annak, aki egyszer netalán az egri egészségügy krónikájának' alaposabb megírására vál­lalkozik. Szabó Dénes gyűjtemé­ny't — sok más mellett — egyimri rézmetszetek, a régi Heves megye emlékét őrző 170 városi, falusi ké­peslap, aztán egy csizma- diamesler XIX. század ele­jén írott vándorlevelei, meg például az 1848-as ország- gyűlés törvényeinek eredeti kiadása gazdagítják. S hogy hobbijainak sora teljesebb legyen: ugyancsak merő időtöltésből tíznyelvű szótár összeállításával köny- nvít magának a távolabbi népek megismerésében, más­kor pedig történetesen rejt­vényt készít. Vagy rejtvényt fejt — „profi”-módra is — egyéni, és csapatversenye­ken. Mindamellett persze hogy marad ideje a családra, gyermekeire is.,. Miért nem választották? Nem nagy ügy. Látszólag szólni se, írni se kéne róla. Nem marad nyoma, a statisz­tika is hallgatni fog, ha egyál­talán készül erről statisztika. Nyugtatom magamat is: ez csak nekem ügy, talán csak én fújom fel az egészet. Le­het véletlen is. Persze csak akkor, ha nagyon akarjuk annak látni, vagy ha jobb annak látni. ­Ha mindenki felelős, senki sem bűnös. Ne bűnbakot ke­ressünk hát. Csak gondolkoz­zunk el. \ ★ Öröm látni ezeket a gim­nazista fiatalokat. Csupa tett, tenni és tudni vágyás vala­hány. Hazahúz a szívem: duplán örülök, ha a törté­nelemmel foglalkoznak, mert magam is történelem—ma­gyar tanár vagyok eredeti­leg. ★ Emlékszem, milyen nagy dolog volt számomra az első komolyabb tudományos mun-' ka. A fiúk, lányok mostani mozdulataiból érzem, nekik is az. Pályázatra készülnek, az OKTV (Országos Középis­kolai Tanulmányi Verseny) kiirt témáit ízlelgetik, fon­tolgatlak. Elképzelésük — egyeztetve tanáraikkal —he­tek. hónapok verejtékével válik dolgozattá. Lesz olyan is. aki majd meghátrál, ön­kritikusan, avagy lustán. Bízom benne — képességei­ket ismerve —, hogy ők lesz­nek kevesebben. ★ Mindent tudni akarnak: fiatalok. Lelkesedésük, mun­kabírásuk töretlen. Most úgy tizenöten-húszan lehetnek. Lassan el is készülnek a „nagy mű”-vel. Bezerédi, Kubinsz.ky, Pe- csovics. követi utasítás — effélék röpködtek. A job­bágykérdés 1848 előtt című témában. Aratósztrájk. egy­let, csendőrök. A századfor­duló agrárproletármozgalmai ábrázolásaként. Alapos, bonyolult elemzés, magyarról magyarra fordí­tás, elképzelhetetlen kor: ezek a főbb nehézségek. + Itt fekszenek előttem a dolgozatok. Gondos munkák, sokszor az egyujjas gépelés nyomával a papa titkárnő­je avatott kezei helyett. Figyelmesek, alaposak, adatgazdagok. Nem tisztel­nek sem témát, sem elődö­ket. S így van ez jól: meg­érnek maid arra is, hogy többet lássanak, többet higgyenek másnak, aki előt­tük járt. Elkészültek hát végre, már csak a köttetés van hátra, s aztán javítják a hibákat. De vannak talán helyesírási vét­ségeken. esetleges tárgyi tévedéseken kívül mások is. Olyanok, amelyekről ők leg­kevésbé tehetnek. ★ Volt egy harmadik téma is: egy megyei pártdoku­mentumot kellett volna ele­mezni. valamelyik kulturá­lis. ifjúsági, vagy gazdasági határozatot az utóbbi évek­ből. A határozat mai magyar nyelven íródott. napjaink kai foglalkozik, megvannak hozz- a másik két témánál gyakran hiányzó egykorú adatok é,s a naoí sajtó is. No meg benne is élünk. Ezt a nályatét.elt senki sem választotta. Ne vedekezzii"' azzal, hogv megvagyunk . nélküle, mert valóban megvagyunk, hiszen nem létkérdés. Ha­nem tudati. És gyakorlati, politikai, nevelési, társadal­mi. ., ★ A pártfunkcionárius apa is mosolyog: nagyon nehéz­nek találja, a pedagógus azt mondja, nem foglalkoznak ilyesmikkel, a tanuló csak vállát vonja. Kérdezem tőle, nem szoktak-e órán, otthon, vagy KISZ-gyűlésen ilyesmi­ről beszélni. Nem szoktak. Mert a tanárt köti a tan­anyag? Mert nem mer (tud, akar, stb.) vitába bonyolód­ni diákjaival a kül- és bel­politikai kérdésekben? Nincs rá idő? Hát mire kell. ha még napjaink legfőbb kérdéseire 'is sajnálja? Ha nem veti fel ezeket, nem bátorítja őszinte kérdésre — válaszra — vitá­ra szűkebb hazája ügyében a rábízott embéreket? Ha a KISZ-ben is csak elfogadnak, nem elemeznek programokat, ha akarva-akaratlan szolid bólogatásra ösztönzik a fia­talt? Vagy mégsem így lenne? Nincs így. legalábbis rész­ben nincs. S ennek legföl­jebb is csak részben örülhe­tünk. Ugyanis a fenti kérdé­sek legtöbbje igenis aktuá­lis. ha tudomásul vesszük, ha nem. Kevés tanárunk van ma még. aki demokratikus vitatkozással tanítja • a jövő nemzedékét jelene jobb meg­értésére. éppen azokat, akik pedig legérzékenyebbek len­nének mindenre. Nemi ne fessék megijedni, nines bs.i a tanári és tanulói te'jcsít- ményekkei. Papíron. Az eredmények ugyanis biztatóak: a történelmet eny- nviesre meg annyiadra tud­ták De vajon így van ez napjaink történelmével is? Nem hiszem —, s a példa bizonyít. Higgyem, hogy csak ná­lunk van így? Egy megye- székhelyen, kisvárosban? Nem nagy ügy? Nem ma­rad nyoma? A statisztika is hallgatni fog? Egyáltalán ké­szül erről statisztika? Töttös Gábor „Kérek egy pisztolyt!" „Fegyverellenőrzést — áronnál!" „Meggyilkolták John Len­nont. Miért7 Ki tudja? örült, abszurd világ...” (Feleki László) A költő nem tud vála­szolni. A vádlott — a gyil­kos — nem válaszol. Nem­csak önmagát, a világot mu­tatja őrültnek. Nincs tehát válasz? Ä New York-i bíróság talán kiszedi a választ Mark Da­vid Chapmanbol. De John Lennon előtt ötven perc­cel és utána ötven perc­cel is agyonlőttek valakit az Egyesült Államokban. Ne­kik miért kellett meghalni­uk? Nem tudjuk. A Lennon- merényletről napokig írt a sajtó, a másik két gyilkos­ságról azonban egy szót sem ejtett. Honnan tudunk mi róluk? Onnan, hogy az USA- ban tavaly — ez rendőrségi jelentés — 10 700 embert lőttek agyon. Tehát minden ötvenedik percben egyet. Nagy szám ez! Hát ha még mellé tesszük, hogy a viet­nami háborúban ötvenezer amerikai esett el. Jack Sei­bert, a kommentátor, így ki­áltott fel a tévében Lennon halála után: „Minek nekünk háború? Kiirtjuk mi magun­kat is!” Az ok helyett nézzük a hátteret. Az USA-ban bárki, bármikor vásárolhat magá­nak fegyvert. Ha lusta, vagy szégyell bemenni érte az -üz­letbe, levélben vagy telefo­non (!) rendeli meg. Azután pisztollyal, puskával egyenlí­ti ki ilyen-olyan számláit, lövi le az elnököt, szerez magának pénzt. A férj ha családi, vitája támad, a pus­kája után nyúl. John Ken­nedyről mondják, hogy szen­vedélyesen szerette a pisz­tolyt. Jonny Cash, Kenny Rogers, a country zene két vitathatatlan. csillaga, a cél­lövészet bajnoka. Elvis Pres- leyről kevesen tudják, hogy géppisztolyokat és géppus­kákat gyűjtött. CKnt East- wood, a színész. 44-es Mag­num-ja nélkül egy lépést sem tesz, szerepétől függet­lenül, a színpadon sem. A mixer vágott csövű Winches­tert tart a pult alatt, a taxis revolvert az ülésben. Egy baltimore-i aggastyán nem­rég lelőtte a kisfiút, aki hó­golyóval betörte az ablakát. Bármely őrült ki hasal egy felhőkarcoló tetejére és gép­pisztollyal. a golyók ezreivel addig lövöldöz az emberek­re, amíg egy rendörgolyó le­nem teríti. És a tavalyi vá­lasztási kampányban mondta el Reagannak, a jövendő el­nöknek a felesége, hogy egy időben pisztollyal a párnája alatt aludt, amikor férje hosszabb, hivatalos úton tá­vol volt... Tetszik ez az amerikaiak­nak? Igen is, nem is. Az éles vita a Kennedy-gyilkos- ság óta zajlik. Azelőtt alig mert valaki a pisztoly-őrület ellen szólni. A vélemények: „Esztelenség, hogy amikor az autóvezetéshez már meg­követeljük a jogosítványt, puskát bárki úgy vehet a boltban, mint zsemlét” (John Anderson, a kongresz- szus tagja). „Önnek nincs igaza. Tilalommal és ellen­őrzéssel semmire nem men­nénk. Meg kell nevelnünk az embereket. A baj gyöke­re lélektani jellegű” (John Concini szenátor). Nem tudni, as én -Just lady”-nek, Reagan ' feleségé­nek ott van-e még párnája alatt a pisztoly? Talán már rábízza magát a gorillákra, akik vigyáznak rá, akárcsak férjére. Alkalmasint férje sem hordja már a hóna alatt 38-asát. mint tette volt szak- szervezeti ember korában. Nyilván lőgyakorlatra sem jár a Nemzeti Lövész Egye­sületbe — kiöregedett belő­le. De a piisztolytól aligha szabadulhat. Hamarosan „§zembe kell néznie” vele, neki, vagy pártjának a kong­resszusban. Döntenie kell. hogy kinek engedjen: a hozzá oly közel álló fegy­veriparnak, vagy a közvéle­ménynek ? A közvélemény nyomása most óriási. A Lennon-gyil- kosság estéjén New York­ban tévévita folyt a pisz­toly-puska őrületről. Dr. Halberstat, az ismert New York-i orvos ezt mondta a kamerák előtt: „Az istenért, ne gyilkoljuk egymást! Én Reaganra szavaztam és most azt kérem tőle: sürgő­sen mondja ki a fegyvertar­tás tilalmát!” Azután haza­ment, és a lakásában betörőt talált, aki szitává lőtte őt. Reagan vajon szereplője, vagy statisztája lesz 245 millió ember abszurd szín­padának? És ha szereplője, «11 lesz a végszava? MAI műsorok: unom Kossuth rádió 8.27 Fordulók a líra törté­netében. 8.57 Csajkovszkij: III. szimfónia. 9.43 Kis ma­gyar néprajz. 9.48 Tarka mese, kis mese. 10.05 Dd- ákíélóra. 10.35 Szerpentin. 11.35 Operettdalok. 12.35 Magvetők. Bányász a ház­tájiban. 12.55 Óperasláge- rek. 13.25 Dzsesszmelódiák. 14.15 Olasz madrigálok. 14.30 Litera-túra. 15.10 A doromb (Tari Lujza műso­ra). 15.24 MR 10—14. Is­kolák — őrsök — barátok. 16.08 Kritikusok fóruma. 16.18 Filmzene. 16.27 Ma­gyar előadóművészek. 17.07 Éco-Mix. Gazdasági min­denféle. 17.32 Szőnyi Erzsé­bet: Népdalkantáta. 17.43 Mozart: A-dúr hegedűver­seny. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti ma­gazin. 19.15 Kilátó. A Rá­dió világirodalmi folyóira­ta. 20.00 örökzöld dalla­mok. 21.00 Népzenekedve­lőknek. 21.30 Külpolitikai klub. Évadnyitás a nem­zetközi politikában. 22.15 Sporthírek. 22.20 Tíz perc külpolitika. 22.30 Opera­áriák. 22.45 Hol és merre tart a munkapszichológia? Petőfi rádió 8.33 Idősebbek hullámhosz- szán. 9.23 A Stúdió 11 ját­szik. 10.00 Zenedélelött. 11.30 A Szabó család. 12.00 Énekszóval, muzsikával. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Európa elrablása. 13.30 Labirintus. 14.00 Kap­csoljuk a 22-es stúdiót. 14.15 Verbunkosok. '14.35 Slágermúzeum. 15.25 Fú­vószene. 16.00 Mindenki is­kolája. 16.33 Útközben. 16.35 Néhány perc tudo­mány. 16.40 Fiataloknak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Daloló, muzsikáló tájak. 18.57 Operettfináték. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Fiatalok a seregben. 21.00 Mit kezdjek vele? 21-.25 Válogatott felvételeink. 22.30 Nóták. 23.15 Gyulai Gál János szerzeményeiből. 9.00 Tévétorna. 9.05 Isko­latévé. 9.50 Delta. 10.15 Charlie angyalai (Amerikai bűnügyi filmsorozat). A mexikói kapcsolat. 11.05 Yehudi Menuhin (Portré- film). 11.45 Lehet egy kér­déssel több? Vetólksdőmű- sor. 12.15 ..A költészet fá­ja életem. . .” Válogatás Petőfi Sándor verseiből. ,14.00 Iskoláiévá. 14.50 Pá- tyomkin páncélos. (Szovjet film). 16.05 Gi'.lyavári es­ték. A nemesek- országa — a középkori Magyarország. 16.30 Ellery Queen (Ame­rikai bűnügyi filmsorozat). Ebben a filmben a fáraó — ..aki" eddig már hat emberre sújtott le nyugal­mának háborítása miatt — újra .teljesiti átkát". Queen azonban „prózaibb” megol­dást keres a gyilkosságok leleplezésére... 17.40 Ker­tünk — udvarunk. Riport- műsor. 18.15 „Életemet visszaélni nem bánnám. . Riportfilm. 18.45 Staféta. Tíz perc ifjúság. 19.10 Té­vétorna. 19.15 Esti mese. A tél örömei (Bábfilm). 19.30 Tv-hiradő. 20.00 Jogi ese­tek. 20.40 Szép 'szó. A Te­levízió irodalmi folyóirata. 21.40 Szilveszteri Szuper - bola. 22.20 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 17.00 Volán Kupa nemzet­közi jégkorongmérkőzés. Székesfehérvári Volán— Skalica (Csehszlovákia). 19.15 Séta vidám állatok között (Francia kisfilm). 19.30 Tv-híradó. 20.00 .Wei­ner emlékére. 20.30 Autó- motorsport. A Telesport technikai magazinja. 20.50 Tv-híradó 2. 21.10 Száza­dunk. Dokumentumműsor. Diplomaták (Ism.). (gyónfi A,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents