Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-13 / 292. szám

f Megkezdte munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) nyait Lengyelországban a párt, a kormány, a szak- szervezetek, a dolgozók meg tudják védeni, és. megtalál­ják a kibontakozáshoz ve­zető utat. Mélyen hisszük azt is, hogy ugyanakkor le­vonják a tanulságot azok­ból. A szocialista országok szakszervezeteivel való együttműködésünk állan­dó erősítése természetes tö­rekvésünk. Azonos elvi ala­pok, és azonos társadalmi berendezkedés köt össze bennünket. Ez olyan erős kötődés, amely módot ad a lehető legszorosabb baráti és testvéri együttműködésre. A szocialista országok szak- szervezetei sok tekintetben azonos feladatok megoldá­sán fáradoznak. Keressük azokat az eszközöket, ame­lyekkel saját országainkban a dolgozó emberek boldo­gulását, szebb életét a szak- szervezetek a legeredménye­sebben tudják segíteni, mi­közben szüntelenül erősít­jük a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét. Gazdag és sokrétű az a te­rület, ahol kapcsolataink erősödhetnek. A konkrét kérdésekben egymás véle­ményének és tapasztalatai­nak ismerete kölcsönösen gazdagít bennünket, és se­gít a nehézségek elkerülésé­ben. — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. Gáspár Sándor nagy taps- ■ sál fogadott beszéde után az elnök bejelentette, hogy a számvizsgáló bizottság nem kíván szóbeli kiegészítést fűzni a bizottság korábban kiküldött írásos jelentéséhez. A számvizsgáló bizottság jelentése A szakszervezetek szám- vizsgáló bizottságának ' írá­sos jelentése többek között megállapítja, hogy a SZOT és szerveinek gazdálkodása a két kongresszus között megfelelt a XXIIL kong­resszus határozatainak' és alapszabályának. A megnö­vekedett pénzösszegek a tagság érdekeit, a szakszer­vezeti feladatok megvalósí­tását szolgálták. A gazdál­kodás javult, fejlődött az ügyviteli munka, erősödött a pénzügyi fegyelem. Az elmúlt öt évben szá­mos, a tagság érdekeit köz­vetlenül szolgáló szakszer­vezeti beruházás valósult meg, s jelentős összegeket költöttek meglevő intézmé­nyek fenntartására. Az or­szágban csaknem 300 szak- szervezeti kulturális intéz­mény működik, gazdálkodá­suk javult. A sportpálya­építési akció során mintegy 90 sportlétesítményt adtak át az országban, ehhez a dolgozók 20 ezer óra társa­dalmi munkával járultak hozzá. Az üdültetés anyagi, tech­nikai feltételei javultak, be­fejeződött több üdülő építé­se és felújítása. Befogadó- képességük azonban lényegé­ben változatlan, mert sok üdülőt tatarozni kell, né­hány korszerűtlen, felújí­tásra már nem alkalmas üdülőt pedig meg kellett szüntetni. A számvizsgáló bizottság szóvá tette, hogy a meglevő üdülőket nem mindig használják ki kellő­képpen. Részben a beutalók elosztási és adminisztrációs fogyatékosságai miatt éven­te körülbelül 3000 beutalót nem használnak fel. A szak­munkástanulók üdültetési tervét , például 1979-ben csak 95,8 százalékra telje­sítették. Elég' gyakori eset, hogy a SZOT-szanatóriu- mokba késve érkeznek a beutaltak. Hozzászólások Ezt követően megkezdő­dött a vita a kongresszus szóban és írásban előterjesz­tett dokumentumai fölött. A felszólalók között volt töb­bek között Kovalcsik Mária, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozó­ja. aki a szakszervezeti bi­zalmiak felelősségéről és az alapszervezetek új szerveze­ti felépítésével kapcsolatos tapasztalatairól számolt > be. Elmondotta, hogy ő maga is érzi a bizalmiak tekintélyé­nek és jogkörének megnöve­kedését. Ez a felelősség azt is jelenti — mondotta a fel-, szólaló —, hogy a műhely és a brigád gondjain túl most már a vállalat életé­vel, és sok közgazdasági fo­galommal is tisztában kell lennie, lio’gy munkatársait képviselni tudja a gazdasági vezetés előtt. „Magyarországon a szakszervezetek méltóan járulnak hozzá a fejlett szocializmus építéséhez. . Á Szovjetunió szerve­zett dolgozóinak üdvözletét Alekszej Ivaros: ics Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke tolmácsolta a kongresszus küldötteinek. Beszédében egyebek között elmondotta, hogy a Szovjetunióban a munkaverseny-mozgalom ma , már össznépi jelleget öltött, a dolgozók 95 százalé­ka vesz részt benne. A szov­jet szakszervezeteknek ed­dig is nagy szerepe volt az elért eredményekben. Ezek közé tartozik például — hangsúlyozta —, hogy az üzemi balesetek száma az utóbbi négy esztendő alatt ötödére csökkent. A dolgozó­kat szolgálja a társadalom- biztosítási ellátás bővülése is. A további feladatokkal kapcsolatban hangsúlyoz­ta : e napokban tették köz­zé az SZKP Központi Bi­zottságának főbb irányelveit a Szovjetunió közép- és hosszú távú gazdasági és tár­sadalmi fejlesztési program­járól. amelyben a társadal­mi előrehaladás új perspek­tíváját rajzolták meg. A tervezetet széles körben megvitatja, amelyben a szovjet szakszervezetek is nagymértékben részt Vesz­nek. A nemzetközi kapcsola­tokról, azok fejlesztéséről szólva kijelentette: a test­véri szocialista országok szakszervezeteivel sokol­dalú együttműködés alakult ki, amely a megbonthatat­lan barátságon és a közös célokon alapul. Így van ez a szovjet és a magyar szakszervezetek kapcsolatában is. A két or­szág szakszervezeteinek együttműködését fémjel­zi a SZOT és az Össz-szövet- ségi Szakszervezeti Köz­pont tavaly aláírt megál­lapodása. az együttműködés továbbfejlesztéséről és az ágazati szakszervezetek, területi szakszervezeti ta­nácsok és a hasonló profi­lú vállalatok közötti együtt­működés is. Nagy hasznot és közvetlen gazdasági ered­ményt jelentenek a nemzet­közi barátsági műszakok, a brigádcserék is. Emellett már hagyománnyá vált, hogy a két nép életének leg­jelentősebb eseményeit mun­kafelajánlásokkal ünnep­ük a dolgozók. Példa erre csepeliek fölajánlása a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójára, vagy sok szovjet vállalat munkásainak munkaver- seny-vállalása az MSZMP XII. kongresszusának tisz­teletére. A szovjet és ma­gyar szakszervezetek együtt­működése fontos szerepet játszik a kölcsönös gazdasá­gi kötelezettségek teljesítésé­ben például oly módon, hogy mozgósítja a dolgozó­kat olyan fontos feladatok megoldására, mint az a Szövetség gázvezeték épí­tésén íí történt Nemzetközi kapcsola­tainkban a szakszervezeti világmozgalom időszerű problémáinak megoldását il­letően a szovjet szakszerve­zetek a testvéri szocialista országok szakszervezetei­vel egységes álláspont segít­heti elő az SZVSZ szerveze­ti megerősödését, sorainak gyarapodását és a nemzetkö­zi , szakszervezeti moz­galomban beltöltött szerepe bővülését is. A mandátumvizsgáló bi­zottság jelentését Simó Ti­bor élnök terjesztette elő, majd Trethon Ferenc mun­kaügyi miniszter emelkedett szólásra. „Az ötnapos munkc hét bevezetésével sem a vállalatok teljesítménye, sem a dolgozók keresete nem lehet kisebb” Bevezetőjében hang­súlyozta, hogy á társadalmi termelés ’ hatékonyságá­nak növelése a kormány és a szakszervezetek közös és alapvető törekvése. Ahhoz, hogy a társadalmi, gazdasági fejlődés a kellő színvonalon megvalósuljon, elsősorban a munka termelékenységé­nek növelésére, ésszerű mun­kaerő-gazdálkodásra van szükség. Az elmúlt években azonban a termelékenység alakulása elmaradt a kitű­zött céloktól. Az elemzések szerint a nemzetközi élvo­naltól való elmaradásunk ezen a téren nagyobb annál, mint amit a műszaki szín­vonalban meglevő különb­ségek indokolnának. A szervezéssel össze­függésben külön szólt a mi­niszter az ötníapos munka­hét bevezetéséről. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a végrehajtás legfontosabb követelménye: az áttérés miatt nem lehet kisebb sem a vállalat teljesítménye, sem a dolgozók keresete. Eh­hez viszont az szükséges, hogy a rövidebb munkaidőt az «eddiginél jobban kihasz­nálják, s így a törvényes munkaidő csökkentésével együtt mérséklődjenek az indokolatlan veszteségidők. — A munkahelyi körül­mények javítása és a ter­melékenység fokozása egy­mást feltételező, szorosan összefüggő, azonos értékű cé­lok — hangsúlyozta a mi­niszter. Bérrel, pontosabban csak bérrel az életszínvonal mai fokán a munkaerő már nemigen irányítható bizo­nyos szakmákba, és főleg: alig tartható ott. Nemzetkö­zi tapasztalatokra hivatkoz­va kijelentette: ott, ahol a keresetek már nemcsak a puszta létfenntartáshoz ele­gendőek, a dolgozó ember képességének és készségé­nek hasznosításában egyre nagyobb szerepük van a munkafeltételeknek, a mun­kakörülményeknek. Végezetül a miniszter fel­hívta a figyelmet arra: a munkáslakások építésében, a gyermekintézmények lét­rehozásában. illetve bővítésé­ben. a sport- és a kulturá­lis létesítmények kivitelezé­sében a vállalatok fogjanak össze egymással és a lakó­helyi, városi, kerületi taná­csokkal. így ésszerűbben, optimálisabban, mindenki számára kedvezőbben hasz­nosíthatók a meglevő tárgyi és pénzügyi lehetőségek. Ezután a külföldi delegá­ciók vezetői üdvözölték a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusát. A szakszervezetek kong­resszusa ma folytatja mun­káját. PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Éhségsztrájk: és tüntetés A SZINTE TELJES KÖZÖNY bizonyítéka: a brit alsóház 635 tagjából száznál alig többen vettek ! részt azon a szavazáson, amelyen a 93 fős többség J ismételten meghosszabbította a hét éve érvényben j lévő észak-írországi rendkívüli állapotot. Eközben a tartomány egyik börtönében hét elítélt több, i mint hat hete éhségsztrájkot folytat. A Maze fegy- [ ház foglyai — valamennyien az IRA (az illegális ír f köztársasági hadsereg) tagjai, azért vállalkoztak e j demonstratív lépésre, hogy kiharcolják az angol j hatóságoktól a politikai elítélt státuszát. Az éhségsztrájk következtében csonttá fogyott / IRA-tagok akciója is arra figyelmezteti a hivatalos [ Londont, hogy az északír helyzet korántsem oldó- > dott még meg. Thatcher asszony és Haughey ír J kormányfő minapi látványos dublini eszmecseréje J sem hozta semmivel közelebb a válság végét. Pe- T dig a Tory-kormányzat azt a látszatot igyekezik kel- [ teni, mintha az északír ügy szinte nem is létezne. A munkáspárti vezetés még csak-csak megpróbál­kozott valamiféle rendezési tervekkel, s ct Labour józanul gondolkozó politikusai számára az is vilá­gos volt: a „zöld sziget” népének többsége való­ban a két országrész egyesítését óhajtja. A kon­zervatívok viszont most olyan politikai rendezést erőltetnének, amit sem az északír katolikusok, sem a protestáns színekben fellépő szélsőségesek nem fogadnak el. így aztán minden marad a régiben... ! Ráadásul változatlan a tartomány gazdasági ' helyzete is. Itt a legnagyobb a munkanélküliség, | legrosszabb a lakáshelyzet az Egyesült Királyság- j ban. A hagyományos iparágak elsorvadnak, s a ; szélsőséges thatcheri gazdaságpolitika megtagad­ja a segítséget Észak-írországtól. NOS, EZ AZ, ami a vallási ellentétek formá­ját öltő megmozdulások hátterében áll. Ez az, ami újabb tagokat toboroz az IRA-ba, annak ellenére, l hogy terrorista módszereikkel a katolikusok többsé- ! ge sem ért egyet, s ez az, ami miatt sok ezer ember \ ment ki az utcára Belfasban az éhségsztrájkot foly- \ tató foglyok melletti rokonszenvtüntetésre. Miklós Gábor ' ) Hírügynökségek jelentik BONN: A nyugatnémet katonai vezetés egyik volt magas - rangú tagja szerint a NA­TO fegyverkezési döntése téves és hamisított adato­kon alapszik. Gert Bastian nyugalmazott tábornok, aki a hadügyminisztériumban és katonai magasabb egysé­geknél , irányító posztokat töltött be, a Süddeutsche Zeitunghoz intézett olvasói levelében cáfolta a Szovjet­unió katonai fölényéről szó­ló NATO-téziseket. Bastian szerint a nyugati propaganda félreértelmezte a londoni stratégiai tanul­mányok intézetének leg­újabb jelentését. Munkatársunk telefonjelentése Á kongresszus nyitó napján BUDAPESTEN PLUSZ ÖT FOKOT MUTATOTT a hő­mérő és szinte tavaszias szél lobogtatta az építők Gorkij fasori székházának homlokzatán a zászlókat. De nem csak a homlokza­ton libbentek meg az ünne­pet jelző drapériák. A Fel­vonulás téren parkoló autók százai között ott lengtek a diplomáciai testületek je­lenlétét hírül adó, külkép­viseleti személygépkocsik zá.szlai is. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának megnyitását- élénk érdeklő­dés kísérte határainkon túl is. Péntekig harmincnégy külföldi delegáció képvise­lője érkezett meg Budapest­re, s nem kevesebb mint kilencven külföldi újságíró, ill. újság és hírügynökség tu­dósít az eseményről, köztük nyolc televíziós társaság is. A kongresszus munkájá­nak szünetében, politikusok és művészek hazai és kül­földi újságíró-kollégák vi­tatták a beszámolót. Sokan már arra a feladatra is vállalkoztak, hogy rögtön­zött elemzést készítsenek az előadói beszédről, kiemelve annak aat az erényét, hogy rendkívül sikeresen indult ki néhány mai alapkérdés történeti elemzéséből. Szóba került így például a szak- szervezetek ellenzékiség: mivolta, 'amely a történelmi fejlődés adott szakaszaiban nem hogy lehetséges, de szükségszerű is. Az ellenzé­kiség azonban nem cél — hangsúlyozta Gáspár Sán­dor beszámolójában. A szak­szervezeteknek csak az le­het a célja, hogy a dolgozók érdekeit szolgálja a lehető legjobb eszközökkel, s a szo­cialista társadalom a szak- szervezeti mozgalomban is új helyzetet teremtett. Meg­változott a hatalom jellege, s ebben felelősségben telje­sen osztozni kell a szak- szervezetnek is. Egy fehér asz.talnál folyó tolmácsok segítségével bo­nyolított beszélgetésben a7 is felmerjült. hogy mi a kü­lönbség a szakszervezet füg­getlensége. és önállósága kö­zött. A hazai vitapartner világosan idézte a referá­tum mondatait, amennyiben az állami - és szakszervezeti szervek között nem egyirá­nyú az utca, nincs alá- és fölérendeltségi viszony, a s zaks zerveaetek nek a szo­cialista építés mindennapi kérdéseiben is vélemény- és akciószabadságuk van. így értette és értelmezte a kong­resszus a mozgalom önálló­ságát. Azt azonban egyér­telműen megkérdőjelezi, hogy a függetlenség jelsza­va alatt netán a munkások hatalmától, esetleg a mun- kástöbbségtől való függet­lenség értendő? MAGYARORSZÁGON az utóbbi esztendőkben végbe­ment gazdasági változások — a körülmények nehezeb­bé válása, az ebből eredő szükségszerűségek — úi megvilágításba helyeztek jó néhány olvan dolgot, amely­re meg kell adni, ki kell dolgozni a helyes választ. Az a munka, amely a kong­resszusra 's jellemző, éppen ez a törekvés, a hozzászó­lásokból az is kiderült, hogv éppen a megváltozott gaz­dasági helyzetből adódó, foglalkoztatási és életszín­vonal-politikai kérdésekre irányul a figi^elem. Sokan gratuláltak például Mészáros István oroszlányi frontmesternek, aki szóvá tette, hogy bizony nehezen tudja elképzelni a bányá­szoknál az ötnapos munka­hétre való áttérést. Az ötö­dik ötéves terv végéhez kö­zeledve a bányászok egyre több pihenőnapjukat áldozták fel azért, hogy több szénhez jusson az ország. Kerek pe­rec megmondta, hogy sem­mi esélyt nem lát ennek a kedvezménynek a bevezeté­sére. sőt, ha továbbra is ilyen igény marad a szén iránt — márpedig úgy néz ki, hogy marad —, akkor még a hatnapos munkahe­tet is kévésnek tartja. En­nek pedig nem örülnek a bányászok. ’HOZZÁSZÓLÁSÁT nagy TAPS KÍSÉRTE, ugyanúgy, mint többi társáét, akik nem csupán azért kértek szót, hogy átadják munkahelyük üdvözletét a kongresszus­nak. Hanem elsősorban azért, hogy felszínre hozzák egy-egy csoport gondjait, problémáit, hogy kifejezésre juttassák azokat az érdeke­ket, amelyeket képviselnek. Így kap történelmi felada­tot a kongresszus, így válik azzá az alkotó tanácskozás­sá, amiért összeült: közösen megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyeket az élet változásai feltettek a szakszervezeti mozgalomnak. Szigethy András VARSÓ: Varsóban pénteken ülést tartott a Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült Parasztpárt és Demokrata Párt központi együttműkö­dési bizottsága. A tanácskozáson elfogad­ták a három párt együtt­működéséről szóló nyilatko­zatot, amely állást foglal a szocialista megújulás foly­tatása mellett és hangsú­lyozza, hogy a nehézségek legyőzése, a stabilitás hely­reállítása érdekében együt­tes cselekvésre van szükség. MADRID: Pénteken reggel madridi ‘lakásának ajtaja előtt, há­rom golyóval a fejében, hol­tan találták Juan Ignacio . Gonzalez Ramirezt, a Nem­zeti Ifjúsági Front plneve- zésű spanyol szélsőjobbol­dali szervezet 28 éves veze­tőjét. Eddig egyetlen terror­szervezet sem vállalta ma. gára a merényletet. Rami­rez halálával 132-re emel­kedett a Spanyolországban ez évben elkövetett politi­kai gyilkosságok halálos ál­dozatainak száma. VARSÓ: A lengyelországi Jaworz- no kőszénbányéjában pénte­ken 500 méter mélységben omlás volt, az egyik akná­ban. A bent rekedt 6 bá­nyász közül négyet sikerült kimenteni. A szerencsétlen­ség okait szakértőkből álló bizottság vizsgálja. TEHERÁN: Az iráni külügyminiszté­rium pénteken nyilatkozat­ban ítélte el idegen hadi­hajók jelenlétét a Perzsa, öböl térségében és hangsú­lyozta: Irán határozottan ellenzi, hogy külföldi tá­maszpontokat létesítsenek a térségben. 1980. december 13,, szombat ,

Next

/
Thumbnails
Contents