Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-13 / 292. szám

WEM WESTERN, FHMSALLAÜAÍ Á pap, a kurtizán Ha síléc, akkor az vasárnap és a magányos hős Amerikai film Cable Houge viszontagsá­gos életéről, küzdelmeiről és boldog haláláról szól ez a film! És nem a szeretet re méltó utcalányról és nem a papról. Cable Houge-ban mindaz megvan, amit a bá­jos és temperamentumos Hildy szeret és megvan az is, amiben ez a kóbor prédi­kátor, ez az Isten nevében szónokló apró, sivatagi sen­ki — ne nevezzük egyszerű­en szélhámosnak! — kenetes szavai ellenére is hisz. A hosszúra nyúlt főcím már úgy mutatja, be őt, Cab­le Houge-t, mint aki a teljes csőd szélére jutott, akinek fel kell adnia a küzdelmet, mert minden összeesküdött ellene. Vetélytársai minde­nétől megfosztották, a siva­tag semmivel nem biztatja, legkevésbé egy harapás víz­zel — ez nem képzavar, —-. mert a sivatagi homokból ki kellene vájnia a tíz körmével azt, ami nincs, a vizet. Az ö pusztithatatlan akaratán mülik minden! És aki nagyon akar élni, ahhoz odaszegö- dik még a szerencse is. A mai magyar néző elcso­dálkozik, hogy Amerikában. 1970-ben, a nagy belső for­rongások forró nyarai táján, a vietnami háború idején ilyen témák peregtek az át­lagamerikai mozi néző előtt: a személyes hősiességnek ezek a múltba visszavetített lírai képei. Ez a film ugyan­is a maga kétórás pergésé- vel nein a szokott westernek nyelvén beszél, Részletesen, bár némi következetlenség­gel, nem egyszer lírai túl­zással, a történések logikai sorrendjét néha valóban ló­lépéssel követve mégrajzol egy érdekes figurát. Amikor megismerkedünk a hőssel úgy, dohogásszerűen perel az Is­tennel. Nem könyörögve, nem kalaplevéve, hanem olyan emberként, mint aki­nek joga van kérni a magá­ét. Hívja az Urat az Ámen­nel. mert ez a belső viszony jellemének szilárd alapja, noha csak a sivatagban érzi otthon magát, ahol az égen kívül semmi nem borul rá védőpalástként. Megvan a véleménye a társadalomról, bár hogy mi űzte el onnan, a sorsán, a jellemi adottsá­gain kívül, nem tudjuk meg. Ölni nem akar. még akkor sem. amikor ellenségei erre rakényszerítenék. Meg akar­ja inkább mutatni, hogy ő van. hogy ő nem adta fel. hogy neki itt és önmagáért kell boldogulnia ' Hildyvel való találkozása idején — úgy tetszik — a betűt sem ismeri, de szilárd erkölcsi el­vei és magasztos képzete van önmagáról. Majd nem sokkal később szerződést ír alá. §őt Qjtmm 1980. december 13., szombat úgy társalog a széllel bélelt prédikátorral, mintha teoló­giát is végzett volna. Min­denesetre testiekben és lelki­ekben is megvédi azt, ami az övé. 'A két forgatókönyvíró. John Crawford és Edmund Penney remek párbeszédeket formáltak. És csak annyit, hogy a néző akár fel is tud­ná sorolni a moziból kime­net a néhány dialógus csat­tanóit. A rendező, Sam Pe­ckinpah a kitűnő forgató- könyvet úgy eleveníti kép­sorrá, hogy észre sem vesz- szük, Cable Houge a bará­tunkká vált. No ez a barát­ság nem a tízcentes vízada­golásnál keletkezik, hanem inkább annál a többször is megforgatott témánál, ami­ből kitetszik: ez az ember óriási akaratereje ellenére érzelmileg védtelen. Azért magányos, mert. valami nagy sebet hord belül. Amiről mi nem értesültünk, csak követ­kezményeit látjuk. És hogy a filmet mégis a derű, vagy legalábbis az embernek ön­magában vetett hite tölti be, azt a poetikus jelenetek, a jó színészi téljesítmények fo­kozzák. A film igazi hőse Cable Houge. Jason Hobards ala­kításában. Szakallaban már szaporodnak az ősz szálak és mi mégis elhisszük ennek az ábrándos tekintetű hős­nek, színésznek, hogy tud és akar így élni, eben a ma­gányban. ezen a sivatagi oá­zison. Elhisszük róla, hogy ezt a picinyke kis pontot, abban a nagy és szélesen tá­madó homokban meg tudta teremteni, mert minden moz­dulatában egy a szürke és erős milliók közül, legalábbis is boldogságigényét tekintve. Nem hiszi magáról, hogy körülötte forog a világ, de azt igen, hogy csak magára számíthat. Így szerzi meg a bankár rokonszenvét. Hildy szerelmét és így tudja féken- tartani a fregolilelkű prédi­kátort is. Mintha ez a jel­lem volna ott, az egykori si­vatagban is a világ tengelye. Stella Stevens játssza Hil- dyt, szőkeségével és a test csínjával tartva egyensúlyt test és lélek között. Joshuát. a prédikátort Dávid Warner kelti életre, párja Jason Ro- bards jellemalakításának. Az benne a külön érdem, hogy a forgatókönyv kényszere el­lenére önálló egyéniség tud maradni. Hogy ezt a filmet miért kell nálunk ilyen vásári cím­mel eladni? Farkas András r SZALAY A KALAP 1. Nágv tisztelete volt az apámnak, de még a kalap­jának is. Tulajdonképpen nem volt az a kalap kü­lönleges. hiszen amolyan egyszerű hétköznapi, zöld, zsinórra vadászkalap volt. amelyen meglátszott már az idő múlása. Amikor mi, 'gyerekek ha­zamentünk az iskolából, és a konyhában a fogason megláttuk az apánk kalapját, meghúztuk magunkat, mert tudtuk, hogyha itthon var a kalap, akkor itthon k»: lennie apánknak is. ágy szer bejött hozzánk I egy favágó és azt kérdezte anyámtól: — Itthon van-e a gazda? Anyám tésztát, vagy mit főzött, forrd vízzel bánt, ta­lán a kezére is csöppenhe­tett belőle valamennyi, mert csak úgy hányaveti módon odaszólt az embernek: — Minek kérdezi? Nem látja, hogy itthon van a kalapja, akkor itthon van ő is. Amikor nagyobbacska let­tem, megértettem néhány dolgot a kalappal kapcsola­tosan. Tudtam, hogy nem elég íz. hogy a kalap az apám fején van, de az sem mind­egy, hogy hogyan áll rajta. Másképpen tette fel a ka­Reggel fél hét. Kocsis At­tila nevelőtanár tizenegy gye­rekével nekivág a határnak. A vadászokat segítik. Hajtők az élőnyúl befogásánál, napi 150 forintért. Tegnap is kint jártak, a vártnál kevesebb sikerrel, s ahogyan a tizenhét esztendős Suha Lajos pana­szolja: elmaradt a forró tea is! Szűkmarkú a Társaság. A konyhán közben Matányi Ti- borné az itthon maradottak reggelijével bajlódik. Hivata­los vasárnapi ébresztő nyolc­kor, utána nagytakarítás a hálószobákban, s fél kilencre kell tálalni a forró virslit, bögre tejjel. Az intézet kö­rül egyelőre minden csendes, a frissen esett havat is rég eltakarították a koránkelők. Belenézek a naplóba, amit az itthon maradt ügyeletes ta­nár. Kos Zoltán rak elém. A kilencven lakóból, a „vadá­szokon” kívül tizenhat kime- nős. öt szökésben, egy előze­tesben. De erre még vissza­térünk. Egész héttel felér — Hogy mi tölti ki a fia­talok vasárnapját? Vannak akik átalusszák a napot, mert éjszakai műszakban dolgoz­tak. Dombi Laci például nemrég jött meg a termelő­szövetkezetből. ahol éjjeliőr — jegyzi meg kérdésemre Kos Zoltán. — Egyébként tizenkét esztendeje dolgozom itt, s tapasztalatból tudom, hogy a vasárnapi együttlét a gyerekek nevelése, útjuk é~ jellemük egyengetese szem­pontjából egész héttel felér. Ilyenkor szinte reggeltől es­tig foglalkozni tudunk velük, s bár ma is többen kaptak távozási engedélyt, hazaláto­gatnak szüleikhez, rokonsá­gukhoz. a különböző foglal­kozásoknak mindik bőven 'akad résztvevője. Persze a hatékonyság, a siker nem kiegyensúlyozott, nem egyér­telmű! Mert kevés az olyan fiatal, aki négy évet tölt ná­lunk egvfolytában, s ezalatt dolgozik, tanul, mint például Vincze Tibi, aki négyes ren­dű diák a vasútforgalmiban... Saját jégpályán Délelőtt tíz órára rende­ződnek a sorok, illetve talál magának mindenki foglala­tosságot. Radios Miklósnak, Gréczi Jancsinak, Gubis Fe­rinek fölszerelést ad a ne­velőtanár, hogy' korcsolyáz­hassanak a saját gyártmányú jégpályán, amely az otthon mögött húzódik meg. Csóka Elemér, Füst Ferenc, Czégel Sándor silécet kap. cipőt szo­rongat a hóna alatt, s a Szó­lapot reggel, mielőtt az er­dőre indult, amikor a mér­nök úr magához hívatta, másképpen állt a fején a kalap, ha este fáradtan ha­zajött, megint másképpen, ha jókedvében volt és ha haragudott. Később rájöttem. hogy rajtam kívül a kalaphoz csak az anyám ért, meri egyszer véletlenül elszólta magát: — Nézz csak ki fiam, úgy hallom megjött apád! Fi­gyeld a kalapját, hogyan áll a fején? Óvatosan az ablak felé húzódtam, és megláttam apámat, amint hátranyo­mott kalappal a fején las­san, elgondolkodva a bejá­rat felé lépkedett. Anyám is kinézett az ab­lakon, majd oldalba bö­kött: — Jobb, ha indulsz kife­lé; mert nagyon hátrafelé áll az apád kalapja. Később hallottam, hogy azon a napon tíz méter fát elloptak az erdőről, és apámnak baja lett belőle. Ez a kalap olyan volt a házban, mint az ereklye. Volt ugyan egy, vagy két ünnepi kalap is, de azoknak nem volt jelentőségük, és úgyszólván nem is emlék­szem, hogy láttam volna azokat az apám fején. Egyszer, amikor aludt és nem látott senki, levettem tóhegyre igyekszik, tovább­fejlesztendő ügyességét, tudá­sát. Kormos Tamás és Majo­ros Zoltán pedig a szomszé­dos sportcsarnokba indul te­niszezni. Ők az ütőkkel együtt viszik a hálót, szépen felsze­relik. és nem valószínű, hogy' ebéd előtt megtérnek. Szere­tik ezt a sportot, amelynek alapelemeivel ugyancsak a nevelőtanárok ismertették meg őket. De a klubtereim tévékészüléke előtt is csapat, nyi fiatal tanyázik. A „Röp- suli” műsorára várnak, hogy az onnan ellesett tudomány­nyal gyarapodva mérkőzhes­senek meg egymással kora délután. Nem őshonosok Később naplóba kerül azok neve, akik a Vörös Csillag mozi matinéműsorára men­nek, 'majd egy kis levegő­höz jutva rázósabb témára terelődik beszélgetésünk. Mondom Kos Zoltánnak, hogy a környékbeliek igen nehezményezik az ifjúsági otthon Hatvanba telepítését. A rendőrség szerint is „meg­ugrott” utóbb a tolvaj lások. bűnesetek száma, s jelentős részüket az itt lakók kontó­jára írják. — Sajnálatos tény ez, amit nem tudunk kivédeni, bár­mennyire szeretnénk. Az idén például tizenhét olyan bűnügyet tartunk számon, amelynek elkövetői tőlünk valók — mondja a nevelő­tanár. — De hozzá kell ten­nem, a tolvajok, a betörők nem az őshonosokból, nem az évék óta itt nevelkedőkből kerülnek ki. Hanem, a ván­dormadarak, különböző bűn, cselekményekkel a fülük mö­gött, és a tizenhét-tizennyolc éves korukra megjárták Aszód, Tököl, Kalocsa, Zala­egerszeg zárt intézeteit. Ezek- kői zöldágra vergődni szinte lehetetlen. És nemcsak ön­maguk kártékonyak, hanem bomlasztóan hatnak a közös­ség nagyobbik, jobbik felé­re. A jók érdekében Miért szenvedjen tíz-húsz renitensért hetven-nyolcvan ? Miért általánosítanak a hat­vaniak az „átutazó” otthon­lakók miatt? Hogyan lehet­ne elejét venni az újabb fer­tőzéseknek? A kétségtelen ellentétek Sütő János igaziga. tót bizonyára éppen úgy fog­lalkoztatják, mint fiatalabb kollégáit, akik vele együtt vállalták a feladatot, száz és száz sérült lelkű, megbicsak­lott ifjú életútjának egven- getését. És Kós Zoltánnal együtt háromszor-négyszer megrágva a témát, a külön­böző hatóságok felelősségé­hez kanyarodunk vissza. Ne­vezetesen : Hatvan ifjúsági otthona ne legyen az aszó­di, tököli „nehéz fiúk" végső kifogóhelye! Ha pedig bár­kinek felelnie kell az elköve­tett bűnökért, a nevelőott­hon egyiknél se számítson enyhítő körülménynél' Ez főként azok érdeke, akiknek a mai vasárnap is sílécet, korcsolyázást, filmet, tévézést, tehát normális közösségi éle­tet jelentett... Moldvay Győző Hangversenysorozat fiataloknak „Bemutatkozik" > a zenekar Hagyomány Egerben, hogy a Megyei Művelődési, Köz­pont az Egri Szimfonikus Zenekar közreműködésével hangversenysorozatot rendez a város középiskolás és szak­munkástanulói részére. Az idei esztendőben a té­ma a barokk muzsika lesz és megemlékeznek majd Bartók Béla és Farkas Fe­renc születésének 100., illet­ve 75. évfordulójáról is. Az 1980 81 -es tanáv első hangversenyére december 15-én, hétfőn és 16-án. ked­den délután kerül sor az a kalapot a fogasról, és megilletődve körülcsodál­tam. Igazi, patinás vadász­kalap volt! Hajdan aranyo­zott zsinórját megbarnítot- ta az idő és a rajta lógó makikok is olyanok voltak, mint az igaziak, amelyek őszi hajnalokon hullanak le a fáról. Üj korában zöld lehetett, cje'a posztóját is átfestették az évek és in­kább rozsdaszínű volt, vagy barnás-vörös, mint a no­vemberi falevél. Súlyát nemcsak a múló évek növelték, de a verej- tékcseppek, az eső, a hó, a dolgos munkás kezek ujjle­nyomatai is megtették a ma­gukét, nem is szólva a vad- dlsznósörtéről, a szarvasfo- gakról, szalonka-, meg a mátyástollakról, amelyek a zsinór mögé bújtatva díszí­tették a kalapot. Az apám kalapját! Már erősen érdeklődtem a vadászat iránt, apámat gyakran elkísértem erdei járására, amikor egyszer egy hegyen kifelé kapaszkodva, alaposa- megizzadtunk. A tetőn leültünk, sapkámat magam mellé dobtam a földre. — Apám nem veszi le a kalapját? Először úgy tett, mintha semmit sem hallott volna, az án, amikor már azt hit­tem, hogy kérdésemre vála. egri Helyőrségi Művelődési Otthonban és a Gárdonyi, gimnázium nagytermében. Ezen mutatkoznak be a szimfonikus zenekar hang­szerei fiatal hallgatóságuk­nak. A műsoron Laló gor­donkaversenye — ennek szó­listája Wolfgang Mayer (Wien) lesz — és Dvorák IX. „Üj világ” szimfóniája szerepel majd. Az Egri Szimfonikus Ze­nekart Farkas István ve­zényli, ismertetőt tart Lévai Zsolt. szólni sem akar, megszólalt: — A kalapnak az ember fején a helye. Hirtelen felkaptam a sap­kámat, és a kobakomra nyomtam. — A sapka az más! De a kalap... Végignéztem apám cser­zett arcán, ráncos homlo­kán. aztán némi tétovázás után mégis megkérdeztem: — A kalap az miért más? Hosszú somfaszipkából szívta az öreg a magacsa­vart cigarettát, most is elő­vette a dóznit és uj.jai kö­zött söndörgetni kezdte a papírt, majd megnyálaz.ta, összeragasztotta és a szipká­ba dugta. Bajlódott még a gyufával, mert a mérge megereszkedett a zsebébén, de aztán, hogy keservesen lángra lobbant, rágyújtott. — A kalap az érni '' hez tartozik! Kalap nélkül kü­lönösen a magunkfajta er­dész-vadász olyan, mint a katona sapka nélkül. Ha a kalapját nem cserélgeti, nem hagyja el az ember, akkor az úgyszólván hozzá,- női. Ha én most itthagynám a kalapomat, fogadom, hogy bármelyik erdötjáró utánam hozná. Ha a rakodón fel­akasztom a kalapomat egy fa oldalára és déltájban a kunyhóba térek szunyókálni, mindenki tudja hogy itt van az erdész. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents