Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-13 / 292. szám

Megkezdte munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) gyakorlat is, hogy a SZOT képviselője rendszeresen részt vesz a kormány ülé­sein. Ezek a találkozások nem mindig a teljes egyetértés jegyében zajlanak le. Sok- szíhű és eleven viták van­nak. De nem a presztízst védjük a vitákban, hanem kölcsönösen a dolgozók, a társadalom ügyét szolgáljuk. Nagy értékű ez a gyakor­lat. hasznára van a szocia­lista építő munkának. Érvényesíteni tz érdekképviseletet Tisztelt Kongresszus! A szakszervezetek tevé­kenységének alapkérdése az érdekképviseleti, az érdek- védelmi és a gazdaságsegítő tevékenység egysége. Ma a legtöbb nehézség az érdek- képviseleti és érdekvédelmi tevékenység érvényesítésé­ben jelentkezik. Miben jelentkezik ez a nehézség? Abban, hogy ér­dekképviseleti tevékenysé­günk gyakorlása eddig lé­nyegében a szakszervezeti vezető testületekre hárult. Ök alakították ki a szak- szervezetek véleményét a kormány, a különböző álla­mi szervek elképzeléseivel kapcsolatban. Ez a gyakor­lat eddig, «megfelelt, de most tovább kell lépnünk; követ­kezetesen figyelembe kell venni a közvetlen demokrá­cia adta lehetőségeket is. A szakszervezeti vezető testületeknek • véleményük kialakítása előtt minden fontosabb kérdésben ki kell kérniük a tagság, a bizal­miak, a bizalmi testületek véleményét. Most lesz erre egy nagyon jó alkalom. Nevezetesen a jövő esz­tendőben dönteni kell az ötnapos munkahét beveze­téséről. Mindenképpen az a helyes, • hogy ennek részle­teit a különböző munkate­rületeken magük az érintet­tek — tehát a vasasok, a pedagógusok, a kereskedel­mi dolgozók — vitassák meg és mondjanak véle­ményt, mielőtt megtörténik a döntés. A munkásosztály számára m érdekvédelmi funkció adja ma is a szakszerveze­tek történelmi igazoltságát. Éneikül a szocializmusban sem szakszervezet a szak- szervezet. A szakszervezetek képe­sek arra, hogy a társada­lomban létező érdek- és nézetkülönbségeket fel­színre hozzák. A szakszervezeti mozga­lomnak a maga eszközeivel szolgálnia keli, és szolgál is a társadalmi haladást segítő minden ésszerű intézkedést. De a társadalmi érdekek ér­vényesítése nem szoríthatja háttérbe a jogos szakmai és más csoportérdekek intéz­ményes kifejezését, az egyé­ni, vagy közvetlen napi ér­dekek és jogok védelmét, mert ezzel elöbb-utóbb ma­ga a társadalpi érdek, a táv­lati érdek, a közös ügy ér­vényesülése kerülne veszély­be. A dolgozó, az állampolgár számára a munkáshatalom erkölcsi értéke szürkül el, ha nem intézik emberségesen, elveinknek megfelelően az ő ügyét. Az érdekvédelem­ben számolni kell a- társadal­mi realitásokkal, de ugyan­úgy számolni kell az embe­rekkel, szükségleteikkel, ér­dekeikkel is. A szakszerve­zeti érdekvédelemnek a mun­kahelyen — a napi értelem­ben véve —, alapvetően egyénekre irányúidnak kell lennie, főleg a munkabér, a munkakörülmények, a mun­kavédelem kérdéseiben. Ez gyakorlatilag azt követeli, hogy felettük, mellettük és nélkülük nem szabad élőre eldönteni a dolgozókat érintő kérdéseket. 1980. december 13., szombat Mindez azonban nem megy vita nélkül. Maga a társa­dalmi érdek sem érvényesül megfelelően, ha nem tudjuk összekapcsolni a csoport- és rétegérdekekkel, mert nem létezik „önmagában” a cso­port- és egyéni érdektől tel­jesen független társadalmi érdek. Arra kell törekedni, hogy az. egyéni és rétegér­dekek a demokratikus fóru­mokon hangot kapjan&k és a társadalmi érdekkel össz­hangban megoldódjanak. Mindezek következtében a szakszervezetek érdekvédel­mi tevékenységében előtér­be kerül az érdekek hozzá­értő felmérése és ésszerű kompromisszumok útján tör­ténő kielégítése. Termé- lesen. ennek a munkának távolról sincsenek olyan lát­ványos formát, mint a ka­pitalista ■ országok szakszer­vezeti tevékenységének. Innen származhat az a lát­szat, mintha a szocialista társadalomban működő szakszervezetek és a szocia­lista gazdasági vagy állami vezetés viszonya idilli lenne, közöttük semmiféle vita. vagy konfliktus nem létezne! Pedig létezik. csak ezek megoldási módja merőben más és sokkalta gyümöl­csözőbb a dolgozók számára, mint a tőkés viszonyok kö­zött. A szakszervezet vonz­ereje oly mértékben nő. ami­lyen mértékben kapcsolód­ni tud tagságához, a mögöt­te levő szociális réteghez, ahogyan ragaszkodik a ma­ga sajátos érdekvédelmi ar­culatához és szociális bázisá­hoz. és ehhez erősen kötőd­ve keresi a maga sajátos mozgásterét a célok, felada­tok megvalósításának segíté­sében. Alapvető tévedést tükröz az a gyakorlat, amelyek a közvéleményt foglalkoztató, általa jól-rosszul ismert gon­dokról hallgat, mert ezt valamilyen meggondolásból kellemetlennek érzi. A tár­sadalmi feszültségek akkor is megvannak, ha nem be­szélünk róluk. Ahhoz, hogy ezeket felold­juk. ismernünk kell tükrö­ződésüket a közvélemény­ben, mélyrehatóan, sokol­dalúan vizsgálnunk kell a kiváltó okaikat. Mindezekről a gyakorlatnak megfelelően nyíltan kell be­szélni a dolgozókkal és elő kell segíteni sajátos eszkö­zeinkkel a megoldást. Hazánkban joggal úgy érezzük, hogy megtettük mindazt, amit lehetett, éle­tünk jobbá tételéért. Még ak­kor is, ha még mindig nincs elég lakás, akkor is, ha most magasabbak az árak, és ha bizonyos rétegeknek, jól tud­juk, még alacsony a kerese­te. Meggyőződésünk azon­ban, hogy ma csak ennyire van lehetőségünk. Ám azon kell együtt dolgozni, hogy holnap többre legyen mó­dunk. A szakszervezetek mun­kájáról, annak eredményei­ről és gyengeségeiről a vá­lasztásokon. az iparági-áea- zati kongresszusokon széles körű és megalapozott értéke­lés született. Egymillió dol­gozó szólalt fel, értékelte te­vékenységünket és az ed­digieknél is magasabb köve­telményeket támasztott. Mindezek összegzéseként a szakszervezetek mintegy 600 ajánlást és több mint 800 észrevételt küldtek a SZOT- hoz. Ezek az ajánlások tar­talmaznak minden olyan fontosabb kérdést, amely a dolgozókat foglalkoztatja és átfogják a szakszervezetek tevékenységének egészét. A felszólalások é.s az aján­lások alapvetően'három-rtég.v téma köré csoportosulnak. Leggyakrabban a gazdálko­dással. a kiegyensúlyozott, nyugodt munkához szüksé­ges feltételekkel, a dolgozók aktivitásának, tenni akarásá­nak kérdéseivel foglalkoz­tak. Sok felszólalás és aján­lás foglalkozott a demokrá­cia érvényesülésével, a' mű­velődési lehetőségekkel, va­lamint, a szakszervezetek bel­ső életével is. Elkötelezett magatartással Ezután arról szólt, hogy változatlanul úgy tekintünk a munkaversenyre, a szocia­lista brigádmozgalomra, mint a gazdasági feladatok megoldásának nélkülözhe­tetlen segítőjére. a maga­tartás. a gondolkodás és a tisztességesen végzett mun­ka tömeges formálójára. A továbbfejlődés lehetősé­geit a közeljövőben ismét meg kell határoznunk. Ál­ra kell törekedni, hogy a munkahelyi közösségek­nek nagyobb legyen a fele­lőssége és szava az egyes emberek munkájának, ma­gatartásának anyagi és er­kölcsi elismerésében. Meg kell személyesíteni a kollektívákban az eredmé­nyeket is, a hiányosságokat is. A közösségek mögött ..ne tűnjön el" és váljon személytelenné az egyes ember munkája, kötelessé­ge, magatartása. Váljék világossá mindenütt és mindenki előtt, hogy el­kötelezett magatartás csak megbecsült munka, konkrét célok rendszerében bonta­kozhat ki teljesen. A mi társadalmunk a munka társadalma, amely az embereket elsősorban mun­kájuk és nem rangjuk sze­rint becsüli. Ezért arra tö­rekszünk, hogy ne süllyed­jen el egyetlen hasznos kez­deményezés sem az értet­lenség, a közömbösség ingo- ványában. Elvtársak! A dolgozók tenni akarása teljes mélységében csak a demokráciával, a műveltség­gel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki. Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem minde­nütt ismertük fel. Sohasem fogunk egyről kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor ne­velünk, vagy éppen demok­ratizmust gyakorolunk. Sza­A magyar szakszervezetek kongresszusának résztvevői fejlődésére nincs lehetőség. Ez olyan -»alifás amelyet tudomásul kell vennünk. Ezért ma legfőbb felada­tunk az elért életszínvonal megőrzése. Reálisan és igazságosan kftani kell ezzel a 'szemlé­lettel és gyakorlattal. A demokrácia jelszava helyes, önmagában is jelen­tős, de félrevezet, ha a tö­megeknek valójában nem ad módöt arra, hogy saját vállalatuknál a gazdálkodás, az elosztás alapkérdéseit ér­demben tudják vitatni, és ha a viták leszűkülnek ki­sebb jelentőségű problémák­ra. A puszta részvétel még nem jelent fejlett munka­helyi demokráciát: statiszti­kaként is lehet szerepeltet­ni. A munkahelyi demokrá­cia ennél több: a döntés­ben, a végrehajtásban, az el­lenőrzésben való részesedés, a tényleges hatalmi jogkö­rök birtoklása. A gazdasági feladatokat a vezetők önmaguk, egyedül képtelenek megoldani. Kell a dolgozók, a tömegek egyet­értése, helytállása, ellenőr­zése. Más út nincs. Mélv meggyőződésünk, hogy a ve­zetők és vezetettek megfe­lelő, és a mi elveink sze­rinti alkotó kapcsolatainak kiépítése nélkül nincs iga­zi előrehaladás. Most a munkahelyeken megérett a lehetőség a de­mokrácia fejlesztésének újabb lépéséhez. A gazda­sági vezetők kinevezésébe, munkájuk megítélésébe tör­ténő beleszólást kiszélesítjük az igazgatótól egészen a mun­kahelyi vezetőkig. Meggyő­ződésünk, hogy ez jelentő­sen elő fogja segíteni a feladatok végrehajtását. a dolgozók és a vezetők közöt­ti viszony további javulását. Látnunk kell, hogy amíg a gazdálkodás hatékonyságá­ban nem tudunk jelentősebb eredményeket felmutatni, addig az életszínvonal gyors A szakszervezetek ezúttal is hangsúlyozzák. hog\ mindarra, amit az életkörül­mények és az életszínvonal javításában elértünk, büsz­kék lehetünk. Ugyanakkor azt is hangsúlyózzuk, hogy az eddig elért színvonal még nem az, ami céljainkban sze­repel, Tovább akarjuk javí­tani az életkörülményeket, tovább akarjuk növelrji az életszínvonalat. Mindezért terveink talál­koznak a dolgozók igaz- ságérzetével. Ezért tartják a szakszervezetek is reá­lisnak és igazságosnak a VI. ötéves tervben foglalt célkitűzéseket. A mai világgazdasági hely­zetben értéke és tekintélye van az olyan szándékoknak és terveknek, ha egy ország vállalkozik arra. hogy meg­lévő eredményeit megőrzi, sőt több tekintetben tovább is fejleszti. , Tudjuk, hogy ma még több a jogos igény. mint amit jelenleg ki tudunk elé­gíteni. Tudjuk azt is, hogy vannak még bér-, jövedelmi és szociális feszültségek, amelyeket — amint a lehető­ségek engedik — fel kell majd oldani. De most, ha nem tudjuk egyszerre min­denkinek a jogos igényét ki­elégíteni, akkor természete­sen rangsorolni kell országo­san is. üzemi méretekben is. Nem tudunk egész rétegek helyzetén egyidejűleg javí­tani, tehát nagyobb szerepet kell kapnia az egyéni elbí­rálásnak a bérek és jövedel­mek elosztásában, a végzett munka alapján. Ma már bevonult, gyakor­latunkba az árak rendsze­res emelkedése. Ez nekünk, szakszervezeteknek eddig és most is külön gondot jelent. Volt idő, amikor az volt a véleményünk, hogy szocialis­ta viszonyok között az ára­kat nem . szabad emelni. Ez az álláspont — ma már lát­juk — tarthatatlan. Az életnek megvan a ma­ga realitása. Nekünk is. tu­domásul kellett venni az* hogy az . árak nálunk se"- maradhatnak mozdulatlanok, a termelési költségek növe­kedése miatt. Ez, jól tudjuk gondot okoz. Például olya gondot, hogy az árak emel­kedése az átlagnál súlyosab­ban érint egyes 3olgozó ré­tegeket, családokat és egyé­neket. Mit lehet tenni? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú tá­von is tudomásul kell ven­ni és számolni kell vele az életszínvonal-politikában, mint tényezővel. Ezért úgy véljük, a kor­mánnyal együtt nagyon gon­dosan kell árra ügyelnünk: hogy az áremelkedések ik- okozzanak nehézséget 'étet--'* színvonal-politikánk megva­lósításában. Szervezettebben és hatékonyabban A továbbiakban arról szólt, hogy a szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítá­sára van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és átte­kinthető információrend­szer kell. É.s természetesen kis létszámú, de magasan képzett apparátus. Keve­sebb papírosmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, vélemé­nyükre és tapasztalataikra valóban szükség van. Most a bizalmiak, főbizal­miak é.s helyetteseik adják aktíváink többségét, mint­egy 10 százalékát. A szak- szervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenysé­gét át- meg átszövi a dol­gozókkal. a tömegekkel ki­alakított és ébren tartod állandó kapcsolat. A bizal­miak mozgalmunk első számú aktivistái. Felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és élvezik dolgozótársaik megbecsülé­sét. bizalmát. Valamennyi szakszervezeti tisztségvise­lő közül ők ismerik legmé­lyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat és dolgo­zótársaikat is, hiszen közöt­tük élnek, velük együtt dolgoznak. A tagságnak jobban kell ismernié azt, amit érte. ne­vében a szakszervezeti szer­vek és aktivisták tesznek. Ezen az alapon érzi ma­gáénak és sajátiának a szakszervezetet. Ha min­dig megértésre. tá­mogatásra’ Védelemre talál, és mindig egyenes választ, magyarázatot kap kérdései­re, aggályaira. Munkánk javítását befo­lyásolják az állami irányí­tásban bekövetkező válto­zások. Ki kell munkálnunk, hogy az iparági szakszerve­zetek miképpen működje­nek együtt az Ipari Minisz­tériummal, milyen szerveze­ti formái legvenek ennek, és milyen feladatok '»árul­nak a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsára. Tovább növekszik a vál­lalatok önállósága, de a szakszervezeti szervek ön­állósága is abban, hogy a vállalati döntésekben. a döntések végrehajtásának ellenőrzésében részt vegye­nek. Ehhez az üzemi szer­vezeteknek sokoldalú támo­gatást kell kapniuk a szak- szervezeti mozgalom veze­tésétől. Azon leszünk, hogy minél hamarabb megtalál­juk azokat a célszerű szer­vezeti formákat, módszere­ket, amelyekkel az új kö­rülmények között segíteni tudjuk az ipar tevékenysé­gét. Hagyományainkat követve Tisztelt Kongresszus! A magyar szakszerveze­tek elveiket és legszebb ha­gyományaikat követve vesz­nek részt a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Szolidárisak minden olyan szakszervezettel, amely a dolgozók érdekeit szolgálja, és arra törekszenek, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban tovább erő­södjenek és váljanak ural­kodóvá a sokoldalú kapcso­latok, egymás tisztelete, megbecsülése és a közös feladatokért érzett felelős­ség alapján. Ennek megfe­lelően nemzetközi tevé­kenységünknek lényegé­ben két fő iránya van. Az egyik a kétoldalú kapcsola­tok erősítése, a másik a Szakszervezeti Világszö­vetségben kifejtett tevékeny­ségünk. Segítjük a Szakszer­vezeti Világszövetség tevé­kenységének és céljainak, pozitív törekvéseinek meg­ismertetését, megvalósulá­sát. Az utóbbi időben — legutóbb éppen a főtanács moszkvai ülésén tettünk konkrét, intézkedéseket an­nak érdekében, hogy a Szakszervezeti Világszö­vetség tevékenysége tovább javuljon, megfeleljen a mai, korszerű követelmények­nek.. Napjainkban nagy érdek­lődés kíséri a sajnálatos lengyelországi eseménye­ket. Hogy ott mi történt, azt mindannyian tudjuk. Az események indítékainak föl­tárása és elemzése nem a mi feladatunk. A magyar- szakszervezetek szolidárisak a szocialista Lengyelor­szággal, a lengyel dolgozók­kal. Reméljük és hisszük, hogy a szocializmus vívmá­(Folytatis a 3. ohlalonS

Next

/
Thumbnails
Contents