Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-11 / 290. szám
KÉTSZER AZ, NEM UGYANAZ Gorkij: Kispolgárok — Egerben Állandó tudathasadásban élek' ha színházi kritikát kell írnom. Azt írom: egri Cár donyi Géza Színház. Azt írják: Miskolci Nemzeti Szín. ház. A helyi sajtó erőlködik, az országos sajtó már régen „bekebelezte” az egri Gárdonyi Géza Színházat, legfeljebb kiemelt téjhelynek tekintve azt. Nem a nevezetességtől, a provincializmus vádjától tartok, hiszen aki e pályát választotta, különb vádaknak is lehetett már vagy lehet még alanya. Nem azért idegesít hovatovább ez a kettősség hogy bár — csak a példának okáért a Film Színház Muzsika, (de bármely más országos orgánum) — mind s két lap kritikusa ugyanazt látta a kétszer az, mégsem ugyanaz. S ez az, ami idegesítő, s voltaképpen ez az. amiért a helybéli kritikus oly szívesen erőltetné, hogy egri és Gárdonyi, még mások, a miskolciak — és talán igazuk is van — Miskolci és Nemzeti Színház. Még közérthetőbben fogalmazva : a megdicsért színpadi alkotás, mire Egerbe •,ér”, mire a miskolciból egri színházi produkció lesz. — mássá lesz. Ami önmagában véve még nem volna baj, ha jobb lenne, mint volt, vagy uram bocsa', újrafogalmazódna, másra hangolódna a rendezői kézben, a színészi játékban. Csakhogy erről bizony ritkán van szó. S emiatt bizonytalan a kritikusi toll: Miskolc és Eger között történt valami a produkcióval. avagjr a sorok írója lót sokszor makacsul mást. mint az országos, vagy éppen a miskolci laptestvéreinek avatott tollú kritikusai? Gorkij: Kispolgárok. Nem jó darab. Pontosabban fogalmazva, nem tartozik Gorkij kiemelkedő alkotásai közé, bár kétségkívül nyújt alkalmat néhány színész számára, hogy „ziccert játsszon” a színpadon. A Jelenetek a Besszemcnov. házból, azazhogy a Kispolgárok kétségkívül kitűnő korcs kórképe a századvég orosz világának és nem tagadhatjuk meg elismerésünket a nagy írótól, aki szinte sebészi pontossággal tárta fél a Bésszemenov-ház lakóinak jellemét, életét és velük, általuk a cári Oroszország beteg gócait a század fordulóján. Am az is igaz, hogy néhány általánosítható — bár kétségkívül igaz —, mára is érvényes megállapításon, tanulságon kívül a*ma embere úgy van e drámával, mint. az öslénykutató precizitásával: csodálja, hogyan tudta oly pontosan megállapítani, miben is pusz. fűlt el a dinoszaurusz... De részvét, együttérzés aligha van benne a dinoszaurusz iránt. Mindez azonban, ha nem is feledtetheti, de nem zár. ja ki ugyanakkor, hogy akár Üjlaky Dénes — Nyíl és Polgár Géza Tyetyerev (Fotó: Ilovszky Béla) egy jó előadást is lássunk, izgalmas rendezésben, magával ragadó színészi játékkal, egy sajátos, scenika- disziet világban. Amely utóbbi, ha igazán jó, nemcsak keretet ad, amelyben jól lehet játszani, de egyfajta értelmezést is, ami által világosabban lehet érteni a rendezői szándékot, a színészi játékot. A drámai vázlatot Egerben is Szűcs János rendezte, sok leleménnyel, keresni próbálván azokat a drámai csomópontokat, amelyek fogódzót jelenthetnek a ma nézője számára. Rendezése úgy kezdődött, hogy jóleső izgalommal tekintettem a folytatás elé... A színészek is ugyanazok voltak és Somló Ferenc magával ragadó „indítása” a dráma elején arra biztatott, hogy — miként kritikustársaim a miskolci előadást méltatták is — valóban erre az alaphangra, mint kősziklára építkezhet az egyébként ismert és elismert színészgárda. Ha...! És most kényszerülök visszakanyarodni ama bizonyos tudat- hasadáshoz. .. Mert végül is a külön-külön valóban emlékezetes pillanatokat szerző színészek — Polgár Géza, Üjlaki Dénes, Lenkey Edit, Molnár Zsuzsa, a többiek mellett — képtelenek voltak egy alapvető rendezői balfogás, színész. — és szereptévesztés miatt egységes, hiteles és jó előadást produkálni. Számomra teljesen érthetetlen, hogy Kuna Károly Pjotr alakítása (?) hogyan kerülhetett ebben a formában a színpadra? Hisztériás sikolyai, a teatralitást mesz- sze meghaladó gesztusai, helyenként már-már kibírhatatlan harsán,vsága, egész játékfelfogása és stílusa — ha ezt egyáltalán stílusnak lehet nevezni —• egyik főszereplő lévén nemcsak egy előAUSZTRIABAN IS Kiállítják a soproni mézeskalács-mintafa . gyűjteményt Bulgária és Lengyelország után rövidesen a szomszédos Ausztriában is bemutatják a soproni Liszt Ferenc Múzeum mézes kalács- mintafa gyűjteményét. A 140 darabos kollekció legkorábbi példánya 1599-ből való. az utolsó évszámos mintafa pedig 1884-ből származik. A múzeum az iparművészeti színvonalon kifaragott mintákat az egykori Sopron me1980. december 11., csütörtök gye városaiból, a kismartoni, a soproni, a lékai, a kapuvári és a beledi műhelyekből gyűjtötte össze. A kor divatja szerint változó mézeskalács-formákat a mesterek maguk is készítették, de többségük neves fafaragók kekemunkája. Ezt bizonyítja művészi színvonaluk, a faragások könnyedsége. és számos darabon megtalálható monogram. . A mézeskalács-mintafá- kat az eisenstadtí múzeumban állítják ki a Győr-Sop- ron megye és Burgenland közötti kulturális együttműködés keretében. A tárlat december 11-én, ma nyílik. adást tett majdnem tönkre, de saját színészi pályafutását is megkérdőjelezheti. Mondhatnám: állítsátok meg Kuna Károlyt! De hát nem óhajtok Brecht ürügyén szellemeskedni, annál is inkább, mert sokkal inkább a sajnálkozásnak, mintsem az önmutogató szellemeskedésnek van most helye. Gergely István kitűnő díszletei, még az egri kis színpadon is megadták a játék lehetőségét. és annak is, hogy a rendező kellő ritmusban mozgassa szinészeit, Am erre sem volt lehetőség Pjotr sokszor értelmetlennek tűnő heveny rohangálásai miatt. Mindez együtt nem egyszerűen a szerep teljes félreértelmezéséről, színészi balfogásról, de a rendezői tűrőképesség meg nem engedhető széles határairól Is tanúskodott. Ami Miskolcon jó volt, az Egerben nem? Melyik színház játszotta hát Gorkij, Kispolgárok című drámai vázlatát? Mert, ha hinni lehet a kritikának — higgyenek kérem! — ugyanazt játszották Miskolcon ív Egérben is, — és mégsem ugyanazt. Fel nem foghatom, mitől lehet ez? G.vurkó Géza Tíz évvel ezelőtt alakult meg az Építők Heves megyei Kórusa. A tisztes jubileumot a Tanárképző Főiskola zenetermében adott hangversennyel ünnepelték. Aki a hazai kórusok sorsát az utóbbi évtizedekben közelebbről szemlélte-figyel- hette, megállapíthatta, hogy a közös éneklés, a sok évtizedes hagyományok ellenére veszített népszerűségéből. Ne áltassuk magunkat ma sem azzal a tévhittel, mintha ma is a tetőn lenne ez a jobb sorsra érdemes amatőr művészeti munka. Mert amatőr is, művészeti is. Amatőr olyan értelemben, hogy a közös munkáért csak a taps, a siker a jutalom; művészeti foglalkozás is, mert a zeneművészet némely tartományában ad jártasságot annak, aki műveli. Élvezetet annak, akt hallgatja. Mozgósító ereje ma is megvan. Csak oda kell figyelni. A rádió, a tévé ugyan segíti ezeket az együtteseket, de a megváltozott életritmus, a pódiummüfaj új szereplői, a párhangszeres formációk vették át azt a szerepet a kórusoktól, amelyet a két világháború közötti és a fel- szabadulás utáni években sok énekkar betöltött. Éppen ezért — a műfaj apálya idején — érdemes szeretettel körülvenni azokat, akik a közös éneklést művelik. Az énekeseknek minden bizonnyal szórakozás is, mert szabad idejüket áldozzák azért, hogy egy-egy mű megtanulása árán a zene élvezetét szerezzék meg ma guknak és másoknak. Más részt az önnevelés értékes é: tartalmas formája is ez i műfaj, hiszen a szépség s muzsikában mindig is fel oldotta a diszharmóniái amely zavarhatja az embe lelkét. Ezt a nem könnyű mun kát végzi ez a kórus ti: esztendeje. Azzal, hogy vai és dolgozik, missziót teljesít Olyan emberek közé viszi e a dalt, a különböző kőről különböző ihletésű zenéjéi akiknél egy-egy szám a fel fedezés élményével hat. i két karnagy, dr. Valenti) Kálmán és Ocskav Györg; egymástól eltérő tempera mentumú és zenei érdeklő désüket tekintve is önált egyéniségek. Ez, a két kar nagy között létrejött, szé] gyümölcsöket termő műnk; kamatozik ebben a jubilán énekkarban. Az évek folyamán a kóru; megerősödött. A korábba) foghíjas férfiszólamok fel zárkóztak az alt és a szop é. Nem egy számul valóban fesztiválszinten zeng. Ezt csak azért említjük, mert a kórus a fesztié válfokozatot már kétszer nyerte el. S ha már az éi> demeknél és élményeknél tartunk: négyszer jártak küt} földön, mindenütt építve a szomszédos népek közötti b»é rátságot és a dalosokét, akilj énekelhetnek bármily nyetij ven, a zene szeretetébelj egyek. A jubileumi hangversen# is azt bizonyítja, hogy ez a* énekkar állandó változásban él. Űjabb kísérletezéseik s<*j rán a kórusirodalom széle»} sebb távlatait is kutatják! Technikai nehézségeiket szorJ galommal győzik le. A kél karnagy személyében isj munkabírásában is garancia! arra, hogy a megújulást most is és a jövőben is értő szeretettel sürgetik majd. Hűek lesznek Bárdos Lajosnak az Ének a dalról című kórusJ művében elhangzó biztatás} hoz. Biztatás a jövőre nézve az is, hogy a kórus megtalálta, Eger és a megye zenei életében az őt megillető helyet Ezt az is igazolja, hogy az egri szólisták és kamara- együttesek szívesen lépnek fel műsoraikban. (farkas) Szombaton: aranyjelvények átadása Egerben Kétszázezren vesznek részt tájak, korok, múzeumok mozgalmában Üjabb tízezrek kapcsolódtak be az idén a Tájak, korok, múzeumok mozgalomba, így összesen mintegy 200 ezren vesznek részt az egyik legnépszerűbb, játékos köz- művelődési akcióban. A szervező bizottság a napokban értékelte az idei tevékenységet, s megállapította: változatlan a halom éve kezdődött mozgalom vonzereje, kiváló keretet ad a közösségi szórakozáshoz, a szabad idő hasznos, kulturált eltöltéséhez. A korábbinál többen szerveztek együttes kirándulásokat, helyenként csatlakozott a mozgalomhoz a fiatal utazók klubja, s aktívan rész vettek benne úttörőcsapatok, természetjáró körök, munkahelyi közösségek, köztük szocialista brigádok. A feltételeket teljesítők közül a legtöbb pontszámot elérők, az aranyjelvényesek, egy évre szóló ingyenes múzeumlátogatási igazolványt kapnak. A napokban több mint háromezer ilyen nyomtatványt adnak át ünnepélyes keretek között. Egyébként 00—70 ezerre becsülik azoknak a sz.ámát, akik a kezdettől részt vesz,nek az akcióban, s eddig több mint 16 ezren jutottak aranyjelvényhez. A természeti és a kulturális értékeink jobb megismerésére vágyók ez évben kézbe vették annak a térképnek és füzetnek harmadik, bővíteti kiadását, amely 1100 megtekintésre ajánlott tájat, művészeti nevezetességet jelöl meg. A mozgalom szervező bizottsága másfél esztendeje látott hozzá a TKM ciskönyvtársorozat müem-' lékekről múzeumi látniva' lókról szóló kiadványainak megjelentetéséhez. Az idén már a félszázadik kiskönyv jelent meg, s több a második, a harmadik kiadását is megérte. Az ismeretterjesztő kiskönyvtár yárhatóan 500 kötetes lesz. Az’immár negyedik esztendejébe lépett kezdeményezés megyénkben is sikeresnek bizonyult. Mintegy háromszáz lelkes tagja van itt, a mozgalomnak — diákok, munkások, nyugdíjasok. A szombaton megrendezésre kerülő összejövetelen 33 résztvevő veheti át az arany- jelvényt és az ezzel járó állandó belépőt. Ugyanebben az elismerésben részesül hét kisközösség: főleg szocialista brigádok és úttörőcsapatok. Verekedni sosem verekedett életében. Még gimnazista korában is kerülte a tettlegességet. Ösztönösen irtózott mindenféle brutalitás, tói, és most mégis egyre többször látta maga előtt a forradásos arcút, bevert pofával. Ott fetrengett a csatakos aszfalton, ahová ö fektette egy jól irányzott ökölcsapással. és aztán irgalmatlanul rugdosta, ahol érte. Szégyellte, hogy állandóan ez jár az eszébe- de nem tudott menekülni a gondolattól, hogy ezt a valóságban is megcselekedje. Igen, de hogyan? Negyvenéves nyesz- lett kis ember volt, és a forradásos arcú. mint egy mozgó hirdetőoszlop. Egyenlőtlen küzdelem lenne, és nem kétséges, melyikük húzná a rövidebbet! De a kapott pofon bekísérte a hivatalba, aztán hazament vele a zsúfolt buszon, és követte mindenhová. ahová ment. És akk<jr a hivatalnok elhatározta. hogy visszaadja a pofont. Megtanul cselgáncsozni. meg bokszolni, reg- gelenkint pedig súlyzózik expanderezik, hogy erősödjön. Úgy érezte magát, mint a mesebeli legkisebb fiú, aki a sárkány ellen indul viadalra, és a győzelem érdekében elszánt hittel párosult makacs türelemre van szüksége. öt évig tartott a kemény felkészülés. Ennek érdekében minden szabad (idejét a nagy ügynek szentelte/; Az első időben állandóan bedagadt szemmel, összevert ké,ppel járt és sajgó tagok, kai az örökös izomláztól- 'de ftsszeszorított foggal viselt el minden fájdalmat. Minden korábbi szórakozásáról lemondott. Nem járt színházba, kiállításokra, nem olvasott. nem találkozott a barátaival, nem kereste a meg. hitt magányos sétákat Bu. dán. és a feleségének megígért két külföldi utazásból sem lett semmi. Családi élete ezért fokozatosan megromlott. hiszen otthon állandóan fáradt, ingerült volt. és a gyerekére is csak nagyritkán mosolygott. A felesége nem értette ezt a különös változást nála, hiszen mindig szelíd, romantikára hajló embernek ismerte, aki még a sportközvetítéseket sem nézte a televízióban, most meg állandóan csel- gáncsozni, bokszolni jár. hajnalban meg nehéz súlyzókat emelget a konyhában. És ha kérdezte miért teszi ezt, csak S hallgatás volt a válasz. Lassan úgy érezte, egy idegennel él együtt, akinek már az ismerős vonásai is kezdtek belemosódni a múltba. öt év alatt többször látta a forradásos arcút a hivatalnok. Két utcával arrébb egy kisvendéglő volt a törzshelye. Megtörtént, hogy egymás mellett mentek el, de a forradásos arcú rá sem nézett. Nem ismer meg — gondolta keserűen a hivalalnok. — Megpofozott, és már meg sem ismer, ügyet sem vet rám. De hát mi volt neki az a pofon? Semmi. Csak any- nyi, mint más embernek a köszönés. Egy kis szórakozás a haverja mulattatására. Vajon azóta hány áldozata lehet már? De nem baj, mert már nemsokára megkapja a magáét! P>/\ hiszem, egyhamar nem fogja kiheverni! És egy este. pontosan öt évre az elszenvedett pofon után lesben állt a kisvendéglő előtt, és zárás után megvárta a forradásos arcút. Egyedül botladozott ki az ajtón. látszott rajta, hogy erősen részeg. Amikor megfelelő távolságra imbolygóit már a törzshelyétől, a hivatalnok lassan elébe került, és egy sokat gyakorolt cselgáncsfogással egyetlen szó nélkül elfektette. A meglepett férfi igyekezett föltá. pászkodni. de egy állhegyre mért balegyenes újra vissza- döntötte az aszfaltra, és ekkor a hivatalnok belerúgott.' Ügy, ahogy évekkel ezelőtt olyan sokszor megálmodta. Csak mast nem a képzeletében, hanem eleven, érző való.) ában fetrengett, szuszogott, nyögött a lába előtt egy ember. És ő rugdosta, ahol érte! De különös, furcsa döbbenettel eszmélt rá, hogy akárhogy rugdossa, nem érez elégtételt! Csak valami soha nem tapasztalt, végtelen szomorúságot. (VEGE) 4 Tizéues az építők Heues meavei Kórusa
