Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-09 / 288. szám

Fiatal csoport - ifjú vezető Egy este az egri néptáncégyHitesnél A sok és fárasztó próba „eredmény«": a sikeres fellépés (fotó: Szántó György) Ot perc minden* kinek A REKLÁMOK félperce­sek. Mégis hatnak, öt perc a televízióban nagy idő, s különösen széles hatású hogy nagy e, azt csak remél­ni merem —, ha ez az öt perc a nézettségi csúcs ide­jén reklámoz valamit. A köl­tészetet például. A versmon- dóst. A költészet iránti tisz­teletet és a szeretet elmélyí­tését, ahol erre van szükség, a megszerettetést egyáltalán, ahol meg arra. Sokszor el­hangzott, e sörök írója is óhatatlanul leírta már több­ször. A szó nem szájbarágós, didaktikus, mindent meg. és kimagvarázó ' értelmében, nem fontoskodva, hangsú­lyosan holmi missziót telje­sítve, Nem! Ügy közművelni, hogy igényt kielégíteni és igényt is támasztani egyben. Ügy, hogy a szellem világá­nak kevésbé ismert, avagy éppen a nem kevesek szá­mára majdhogynem ismeret, len tájaira kalauzolni. Kin. esőket, értékeket felmutatni, melyekről sokan nem is na­gyon tudtak, vagy ha igen. hát — jelesen a költészet vi­lágában — csak felületes és érzékletességtől mentes volt ez a tudás. Metenkint egy. szer öt perc. A főmüsorban. Amikor két-három, sőt több Történelmi falak. Várto- rony és ami a leglényege­sebb, a tövében előkelő ru­házatú, bár kissé görbe lá­bú trubadúr pengeti a lant­ját, éktelen kakofonikus hangzatokban, hangosan és hamisan. Ablak nyílik, s bá­jos, ifjú hölgy jelenik meg. hogy negédesen élvezze a humoros, lírai vallomást. Ám a háttérből hálóinges, csör­gősapkás férfiú (Agárdi Gá. bor) bukdácsol elő felhábo­rodottan, s rá üvölt a szere, rtádot hallgató lányra: „Höl­gyem, katkltsa le a truba­dúrjai !” — Milyen jelenet, ez — kérdezzük a monitor előtt ülő Kalmár Andrást, a szil­veszteri műsor egyik blokk­jának rendezőjét. — Nem jelenet. Karikatú­ra! A televízió négyes stúdió­jában napok óta forgatják a szilveszteri kabaré egyik műsörblokkjat, az „Öt dudás visszatér” című produkciót. A közönség mér a múlt szilveszterkor ismeretséget kötött az „Öt dudás egy csár­dában“ című műsorunkkal, amelynek — mivel kétszer is megismételtük — nagy sikere volt. Abból kiindulva, hogy tetszett, folytattuk a kezdeti lépést, Az öt dudás ismét megjelenik. — Ki lesz az öt dudás? — Mint az elmúlt évben, ugyanazok a kitűnő színé­szek: Agárdi Gábor, Bodro­gi Gyula. Körméndy János, Beneze Ferenc, Sztankay István. Humoros jelénetek és Vlllámtréfák váltogatják majd egymást, remekül kő- médiázó színészek tálalásá­ban. A blokkhoz összegyűj­töttünk kellő mennyiségű ki­fejezettén mulatságos, s ha­gyományos kabarémé Iákból álló anyagot. Ügy Véltük ez­úttal is szérencsés lész. ha az ismert elsőrangú színé­szekkel oldunk meg min­dén apróbb s nagyobb sze­repet. Ezért aztán, hol ki­sebb. hot pedig nagyobb ala­kításokban végig öt színészt láthatnak maid. Összekötő- szöveg nincs, túl sok magva, rázkódásra az idén már aligha lesz szükség Az ösz- szeköfe kanocs a történelem nr>gv korszaka, és persze az öt színész, akik az alkalmak­1980. december 9., kedd millió ember ül a képernyő elé — kikapcsolódni. S ezt a kikapcsolódást im a vers. mindenkinek szóló Vezeti be. immár hosszű-hosszű hóna­pok óta. CG* GONDOLJÁK, hogy a vers ma Magyarországon mindenkié? Mert1 én úgy gondolom, hogy még koránt­sem. Vannak versmondólnk (és versolvasóink is persze) és vannak költőink, most ne firtassuk, hogy fölös szám­ban-e. avagy hogy még több szükségeltetne belőlük kultu­rális, társadalmi életünk to­vábbi jobbítására, szellemi kincseink gyarapítása okán. Ám kevesen vannak. akik a verssel, a'költői alkotással, az érzelmekkel és gondola­tokkal intim kapcsolatba ke­rülnek. Akik értik a vers nyélvét, akik érzik a vers hangulatát, s akik tudják is, magukba fogadják a vers gondolatait. A televízió fő érdeme, hogy a kétségkívül gyarapo­dó. de még azért mindig csak viszonylag széles versértő ét .szerető réteg mellett a töme­gekhez akar eljutni, ebből a kimeríthetetlen tartalék­nak megfelelően mindig más és más" jelmezben jelennek meg a színen. —- A tHllámtréfák úgy hal­lottuk, karikatúrákból szü­lettek, — Valóban így van. J6 né­hány évfolyamra viszame- nően átnéztem a Ludas Ma­tyi megjelent számait és azokból összegyűjtöttem a legjobbnak ígérkező karika­túrákat. Több száz rajzról volt szó. amelyeknek egy ré­szét felhasználtuk. Ezekét a karikatúrákat nem egyszerű­en lefényképeztük. Megírt, rövid cselekménnyel készít­jük elő a poént mindén eset­ben, A végső szöveget azon­ban már itt bent a stúdió­ban fogalmazzuk meg, együtt II. Egy alkalom kivételével. Akkor Ton esi beszélt; egy egész bővített mondatot ki­mondott; ezt a hihetetlen eseményt még évek múlva is emlegették Borortkai törzs­vendégéi. Egy esté gombét kívántam, rántva. De Toncsi csak elu­tasítóan megrázta a fejét, és nloiTttnt valamit, majd rá­bökött éz étlapra, s ajánlott valami mást. Hétköznapi eset. Nem sokkal később dolga­im több mint egy fél évre más városba szólítottak. Ha­zatérvén első utam természe­tesen Borunkéihoz vezetett; a főnök parolája olyan volt, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára, hitvese ugyanúgy csapolta a sört. s Toncsi ugyanúgy állt meg az asztalnál, mint máskor. De nem! Valami mégiscsak tör­tént. valami vibrálni kezdett a levegőben. Ez történt; Toncsi mosoly­gott, Azaz valami vigyorfé- lére húzta szét keskeny aj­kát. Látomással felért: dér. medten leste mindenki, mi történik?! — Ma van rántott gomba­fej — bökte ki, a a szóára­dattól elhűlt a vendégsereg A szavak rakétaként diadal­masan röppentek tova szájá­ból. hirdetvén a hihetetlent: lám, ő is tud beszélni, ha akarja, rendelkezésére all a csapatból, .kíván új és új társakat toborozni a költészet világához. Mert a költő mi­nek szólna, ha nincs kinek szólnia, mert minek és ki­nek az alkotás, ha nincs befogadás? így tehát örvendetes és örömteli ez az öt perc, — már szándéka nemessége mi­att is. De e örvendetes és örömteli — hogy néhány öt percet kivéve *— a vers tol­mácsoló! ihletett megszólalói voltak a mindenkinek sZáflt verseknek. Most legutóbb Jordán Tamás, azt megelőző­en Hűsíti Pétét, Avar István. Szabó Gyula — hogy csak néhány nevet soroljak fel az előadóművésznek is kiemel­kedőt alkotó színészi gárdá­ból — adott emlékezetes öt perceket a nézőnek, hallgató­nak. Várjuk ezeket az öt per­cekét! 9 TÁLÁN MEG női elő­adóművész is találtattk majd a képernyőn vei ■»mondás köz,ben, Merthogy a vei1* — mindenkié. Mindkét nembelié! a színészekkel, akik jobban ráéreznek a mondandóra. — Kik Írták a jelenetekét? — Azokat a fiatal szerző­ket igyekeztem a műsor kö­ré gyűjteni, akik a rádió Humorfesztíválján tűntek fel. Persze az ismert, idősebb hu­moristák is jelen lesznek írásaikkal. — Az öt dudáson kívül milyen vidám műsgrok lesz­nek még szilveszter estéjén? — Hat-nyolc műsorblokk készül szilveszterre több ren­dező közreműködésével. Hogy közülük melyik kerül majd képernyőre, az elválik. Ml mindenesetre részesei szeret­nénk lenni a szilvesztert szó­rakoztatásnak. sző; a szó, amely Féuélbéeh szerint boldogító, kibékítő, megváltó erővel bír. — Ma van rántott gomba­fej ' — mondta hát Toncsi, s mintegy megrendülve sa­ját bőbeszédűségétől, komo­ran kivonult a konyhába, hogy depressziójából már so­ha többé ne zökkenjen ki.. . De hát Toncsi már nincs itt, vissza kell térni a jelen­be. Itt van viszont a faburko­lat, a rátartt főnök, az ugyancsak ciklámenbe búj­tatott pincének, és a hallal keresztezett kovácsoltvas nyúl. Es itt van az alma. Az alma, aminek az, elé írt szó jóvoltából jelentése is van. Igaz, az információ: hitel nincs, egy kissé hiányosnak tűnik. Jóval többet kelléne a kedves vendég tudomásá­ra hozni. Például azt; borjú­hús. bélszín, belsőség: alma. tiszta abrosz, fényesre törölt pohár, kiürített hamutartó; alma, ízletes étel, otthoni íz, hideg serital: alma, udvari­asság, figyelem, .t.örzWendég- csapat, jó hangulat: alma stb. Egyszóval ezen a helyen minden: alma. Mert voltaképpen még maga az alma is alma; hi­ába nyálazzák és suvtekol- ják naponta: ez a műanyag förmedvény úgy aránylik egv igazi, szép piros jonatán al­mához, mint ez a vendéglő a A hangászok előveszik a „szárazfát”; egy kis gyantá- zás, hogy jobban csússzék a vonó, majd rázendítenek. A zene — különösen a kont­rahegedű miatt — úgy szól, akár egy kalotaszegi mulat­ságban. Annál is inkább, mi­vel a prímás, Ökrös Csaba egy erdélyi magyar faluban, 'Magyarpalatkán tanulta ezt a játékmódot. A muzsika máris hangulatot teremt, mintha nem is az egri 1. szá­mú Általános Iskola torna­termében. hanem valami pa- raszthézban lennénk. A rit­musra azonnal táncra áll az ember lába, még ha a ban­da hála mögött kucorog is. A táncosok — feszes de­rékkal, fejüket magasra tart­va — járják a széki táncot, ahogy illik. Az egri néptánc­együttes próbál, stílusgya­korlatokat végeznek. A ro­mániai magyar tánc Után, méhkeréki, majd hajdúsági következik. A zenekar és a csoport kö­zött apró emberke lépeget, a maga módján utánozva a mozdulatokat. Amikor elesik, el sem pityeredik; föláll, s újra kezdi. A szusszanésnyi szünetben anyja odaszalad hozzá, föl­emeli, kicsit letörölgeü a portól, majd engedi útjára. — Szeret itt lenni velünk: a férjem a zenekarban ját­szik, magam meg alapító tag vagyok az együttesben — fordul felém magyarázóén Borookoi - fél éhez: ezek a cik­lámenben parádézó, kétbal­kezes, de önelégülten pimasz jópofáskodóam bőbeszédű fickók, a kevésszavú Ton- csihoz, mint ez a lagymatag, felvizezett löt.ty, a frissen csapolt, hideg sörhöz, mint az almafényésttő főnök a hózentrógeres, poharas Bo- ronkaihoz, az alázatot mí­melő, pénzszimatoló sunyi­ság, az őszintén szívélyes vendégszeretet hez,,, Szóval, valami ilyesmit mondhatnék, ha a főnök meg­kérdezne. de sohasem fogom neki elmondani, és ő, soha­sem lesz rá kiváncsi; ő áll a pult túlsó oldalán, az al­mája alatt; én meg itt ülök a vendég kamrájában, a hi­deg, rágós bécsiszeletemmel, é» a lottyadt, féligmért kor­só sörömmel. Ellenszenvünk kölcsönös és feloldhatatlan. Szakadék választ el, s két partja között nem létezik kommunikáció. A főnök fö­lényé azonban egyértelmű, mert ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy ilyen helyre épeszű ember nem teszi be a lábát, de én gyengeségem­ben mégis betérek néha, mint aki még csodákat re­mél: ő meg gunyoros szána­kozással tudomásul veszi. Néki ugyanis nincs rám szüksége; ha valami nem tetszik, mehetek a fenébe; ez itt az ő szemétdombja, ahol már összekaparta a ma­gáét. itt az övé a pénz és a hatalom, ennyi kell néki, nem több. s ami még ezen­kívül létezik, az a szívében, agyában és vendéglőjében most és mindörökké: alma! (Vége) Böröczky Endréné. Ilyenkor — a heti két próbánk ide­jén — figyeli munkánkat. Amikor arról faggatom, hogy az elmúlt öt esztendő­ben miért hallottunk olyan keveset az együttesről, kissé elkomorul. — főleg a vezetésben adódtak gondok: nem volt megoldott a szakmai irányí­tás, mivel Varga Zoltán Bu­dapestről járt le hozzánk, s nem tudta vállalni rendsze­resen, ezért akadozott a te­vékenységünk. Most úgy tű­nik, van, aki összetartsa a csoportot: Sára Ferenc, a Bartók táncegyüttes tagja vezeti a próbákat. Beszélgetőtársam kedve­sen Int: elnézést kér, de foly­tatódik a gyakorlás. Ahogy mustrálom a gár­dát, föltűnik, hogy mennyi a fiatal közöttük. Alig van né­hány idősebb, tapasztaltabb, akinek a mozgásén látszana az itt töltött évek sora. A tánc egyre pergőbb, az egyik kislány még a fiúkkal is versenyre kél, apró cslzmács* káját csattogtatva. A ferge­teges hajrá Után félrehlvom Balogh Ágnest, az együttes szervezővezetőjét. Még pi- heg, de szavaiból lassan ki­bontakozik a csoport élete. A Miskolci Akadémiai Bi­zottság 1979-ben alakult, s annak keretében a Társada­lomtudományi Szakbizottsá­got a folyó évben hozták lét­re, December 6-án pedig e szakbizottságon belül Eger. ben tartotta alakuló ülését a Történelmi Munkabizottság, mely Borsod-Abaúj-Zemp­lén, Heves és Nógrád megye történészeit fogja össze. A Történelmi Munkabizottságon belül megalakult a telepü­léstörténeti, a középkori, az agrártörténeti, az ipartörté­neti, a munkásmoz­galmi és művelődéstörténe­ti albizottság. Á három me­gyéből meghívott történészek alapos konzultáció utón kl­A Heves megyei Mozi üze­mi Vállalat több iskolával áll rendszeres kapcsolatban: filmtörténeti sorozatokat ál. lit össze, hogy a műfaj je­lentős alkotásaival megis­mertesse a fiatalokat, Ez év októberében és novemberé­ben Egerben a Dobó István és a Gárdonyi Géza Olmná zium diákjainak Ifjúság filmklub keretében levetítet. ték a többi között az Antigoné a Hamlet, az Amerikai éjsza­ka és a Szerelmem, Hirosi­ma című műveket. A 212-e' számú Szakmunkásképző In. tézet kollégiumában is sor került hasonló alkalmakra. — A legnagyobb baj az, hogy nincs minősítve a tár­saság. Valahová már el kel­lene indulni, biztos alapot találva. Az évi költségveté­sünk 130 ezer forint, s ez nagyon kevés. A lányoknak három, a fiúknak két öltö­zet ruhájuk van: tovább kell fejleszteni a rendelkezésre álló fölszerelést, aztán sok mindenre kellene még a pénz: utazásokat, zenészeket fizetni, s még sorolhatnám tovább, Egy-egy „jól menő” tánckar 8—900 ezer forint­nyi összegből gazdálkodik. Leül mellénk az együttes jelenlegi szakmai vezetője is: meglepődök fiatalságán, ami­kor elárulja, hogy 19 éves. — Csupán 19 esztendős voltam, amikor elkezdtem a táncot: két év múltán már irányítója is lettem egy ki­sebb gárdának. Sok fárad­ságba fog kerülni, míg ez az egri csoport fölküzdi magát, de ha valóban fölteszi rá né­hány évét a tagság, olyan munkát tudunk végezni, amely illik egy megyeszék­hely néptáncosaihoz. — Minden korszaknak megvan a maga divatirány­zata: a Bartók táncegyüttes­ben azt tanultam, hogy improvizatív mozgással, kö­tetlen módon, szabadon kell járni. Ezt szeretném elsajá­títtatni az itteniekkel is. Jó lenne, ha még jönnének az Utánpótlás együttesünkbe, fő­leg fiúk, hogy valóban ló kollektíva jöjjön itt létre. Van közöttünk sokféle foglal­kozású ember: gimnazista, munkás, adminisztrátor; szenvedélyük a szép mozgás, a tánc, az lenne a kívánatos, hogy méltó keretet tudjunk adni kedvtelésüknek, hiszen nem mindennapi energiával dolgoznak. A zenészek tust húznak, s elpakolják hangszereiket: a mozdulatok fáradtak, mint az Őszi madarak. Vége a mai, kimerítő gyakorlásnak, ame­lyet még sok hasonlónak kell követni ahhoz, hogy az egri Művelődési Központ nép­táncegyüttese fölverekedje magát a legjobbak közé. alakították és elfogadták az egyes albizottságok 9 éves munkaprogramját. A Miskolci Akadémiai Bizottság Társadalomtudo­mányi Szakbizottsága Tör­ténelmi Munkabizottságának elnöke dr. Nagy József, a Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola igazgatóhelyettese, a történelem tanszék vezetője. Bízunk abban, hogy a hosz. szú szervező munka eredmé. nyeként létrehozott akadé­miai történelmi munkabizott­ság sikeresen fogja majd össze a három megye törté­nészeit és eredménnyel koor­dinálja kutatómunkájukat. A filmesztétikai oktatáshoz kapcsolódó programok sok érdeklődőt vonzottak: általá­ban két-háromszáz tanuló le. klntett meg egv-egy előadást. Az egri Ho S! Minh Ta­nárképző Főiskola hallgatói számára két sorozat 1» In­dul: : az egyik történelmi té­májú. és egy érdekességeket bemutató. Hasonló filmbará. ti körök működnek középis­kolások számára Füzesabony­ban, Gyöngyösön és Hatvan­ban. A téli szünet alatt szü­netelnek a vetítések; febru­árban újabb művek kerülnek a diákok elé.. Gyurkó Géza Készül a szilveszteri kabaréműsor (Sz. a.) Gömöry Albert: Alma Gábor László Akadémiai történelmi munkabizottság alakult Egerben Ifjúsági filmklubok Mozi—fiataloknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents