Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-05 / 285. szám
Milyen szakmunkások lesznek? Felkapott kifejezéssel élve: megszondáztam a gyári közvéleményt a gyöngyösi Izzóban. „öreg szakiknál” érdeklődtem a mai szakmunkások felől. — Az lenne a jó, ha mindjárt oda tudnának állni a gép mellé, amikor a friss bizonyítvánnyal a kezükben idejönnek hozzánk. — A tanműhelyben is más a munka és az üzemben is más. — Egyikük-másikuk még köszönni sem tud. Jó, ne essenek hasra az idősebbek előtt, de a modortalanság...? — Aki játssza magát, annak semmiben sem segítünk. Nem állítom, hogy ezek a válaszok mindenben megfelelnek a szokásos közvélemény-kutatás normáinak. Olyanok, mint a reszelő vagy a dörzspapír. Öt intézetben Alig hihető, csak Gyöngyösön öt olyan iskola működik, amelyikben a fiatalokat a különböző szakmákra készítik fel. Rövid összeadás után ott áll előttünk a szám: két és fél • ezer ifjú tanul ezekben az intézményekben. . Majdnem negyedrészük középiskolás fokon készül fel a mezőgazdasági és az ipari munkára. Egy kicsit fellengzősen, de cseppet sem komolytalanul fogalmazva: ők a magyar munkásosztály egy részének az utánpótlását adják. Tessék végiggondolni: egyetlen városban, több mint kétezer- ötszázán. Micsoda energia- tartalék ez a kis sereg ifjú. Micsoda felelősség hárul tehát azokra, akik a holnap munkásait indítják útnak. Mindebből az is logikusan következnék, hogy ennek a „holnapra beérő” szellemi és szakmai kapacitásnak a ki- teljesítését megfelelő körülmények segítik. Az első sóhaj itt szakad fel azoknak a bordái közül, akik tudják, micsoda kényszerhelyzet uralkodik az ipari szakmunkásképzőben. akik tudják, hogy a tanulók micsoda csapata kénytelen ingázni a kollégiumi férőhely hiánya miatt, hogy az iparcikk-kereskedőnek készülők egyes csoportjainak nincs hol gyakorolniuk. Szükségmegoldás itt, szükségmegoldás ott: évek és évtizedek óta és lassan a jó remény hevülete is alábbhagy, ahogy múlnak az évek és csúszik egyre az új oktatási intézet építkezése. Valahogy túlságosan türelmesek és megértőek azok, akiknek joguk és kötelességük a szakmunkásképzés ügyében intézkedni. Mintha a „munkásosztály utánpótlása” — nem túlságosan „idegesítené” azokat, akik bizonyos elhatározásokat pecséttel szentesíthetnek. A tanárok, az iskolaigazgatók. a városi művelődési osztály tagjai? Ök miben tudnak dönteni? Milyenek a lehetőségeik? Megnyugtató statisztika A felsőbb szervek szándéka nagyon tiszteletre méltó, így hangzott ez Katona Ist- vánnénak, a tanács osztály- vezetőjének a megfogalmazásában : — Arra törekszünk, hogy az általános iskolát végzetteknek több mint kilencven százaléka tanuljon tovább. Ha segítségül hívjuk a statisztikát, azt állapíthatjuk meg, hogy Gyöngyösön még másfél százalékot sem tesz k azoknak az aránya, akik tizennégy éves koruk után a fiók mélyére teszik a bizonyítványukat. A statisztika azt is igazolja. hogy a szakmunkásképzőkbe is sikerül minden osztályt feltölteni. A hivatali lelkiismeret tehát megnyugodhat. Az irányítók felsóhajthatnak. Csakhát.., ! Tessék megkérdezni a különböző cégeket, mennyire sikerül nekik az igényeiket az egyes szakmákban kielégíteniük? Mert a megye dönt abban, hogy — mondjuk — kőműveseket vegyenek-e fel az új tanévben, vagy asztalosokat. Az elvi álláspont nagyon igaznak tetszik: ott jobban át lehet látni a dolgokat. De az elvi indokolás még tovább is tartana, ha minden érvet felsorolnánk. A lényeg azonban egy: azt- kapnak a vállalatok, üzemek, amit. Nem pedig azt, amire szükségük lenne minden esetben. Van ennek egy másik része is. A fiatalokat is már a jelentkezéskor elkezdik győzködni: ne akarjon ő szabó lenni, amikor a lakatosokra van nagyobb szükség. Mit tehet? Kitanulja a lakatosságot. hacsak közben meg nem szökik a nemszeretem mesterség elöl és a legjobb esetben is fanyalogva dolgozik ott, ahová esze ágában sem volt mennie. Persze, a népgazdasági érdek. Ez is igaz, de mennyiben szolgál népgazdasági érdeket az, ha egy csomó fiatalt félig kiképezve hagyunk elveszni? Nem lehetne az átirányítást több megértéssel, a' rokonfoglalkozások között végezni ? Elég csak újból á statisztikára hivatkoznunk, amely riasztó számokat mutat a lemorzsolódásról. Ipar és nagyüzem Valamikor iparos tanon- coknak hívták azokat a fiatalokat, akik elmentek inasnak, hogy szabók, cukrászok, kőművesek, lakatosok legyenek. Iparosokat képeztek az egykori tanonciskolák. Ma — szakmunkásokat, de úgy. mintha a képzés nem is tudna a nagyüzemről, a szalagról, a gyárról. — Amikor új szakmunkásaink bejönnek az üzembe — hallottuk Katona Bélától, a Hevés megyei Ruházati Ipari Vállalat igazgatójától —, meg kell őket tanítanunk a szalagon dolgozni. Egy részük nem is hajlandó megbarátkozni ezzel a munkával. Az lenne talán a jó, ha a női szabó nem tudna egy egész ruhát megcsinálni? De mi a jó abban, ha a szalagszerű munkát nem ismeri? Befejeződött a nagyberuházás, dolgoznak a gépek, s ha az idei esztendő még a gyakorlás, a bejáratás időszaka is, jövőre már az 1980. évi termelés csaknem kétszeresét várják a Bélapátfalvi Cementgyártól. Elutaztak a szakértők, a külföldről jött szerelők, s ezután már az ittmaradóknak, a helybélieknek kell bizonyítani. Önállóan, nagy felelősséggel. Ez a felelősségérzet kapott hangsúlyt azon a beszámoló taggyűlésen is, ahol a gyár javító-, karbantartó műhelyének kommunistái, a 4-es számú pártalapszervezet tagjai készítettek számvetést egy év munkájáról. Bikki Oszkár alapszervezeti titkár, a tmk művezetője 1 ovid beszámolójában is arról beszélt legtöbbet, hogy az idén a politikai munkát a gazdasági tennivalók határozták meg. A gépek üzembe helyezése. a gyakorlati hibák gyors kijavítása sok feladatot adott a javítóműhely dolgozóinak. A tmk 110 munkásának egyébként igen fontos • szerep jut a gyár zavartalan működésében. A bonyolult gépek tömege egy ilyen nagy teljesítményű üzemben jól bevált' technológiát, jól működő berendezéseket feltételezve is sok munkát ad a karbantartóknak. Sajnos a bélapátfalvi gyárban egyeHa a kőműves nem tud a panellal mit kezdeni ? Emlékezzünk csak az Izzóban folytatott beszélgetés ide vonatkozó kitételére: más a tanműhelyi munka, mint itt a csarnokban. „Konvertálható” szakmunkásokat kell kibocsátani az intézetekből. 'Olyanokat, akik ezt is tudják, azt is tudják. Sőt, akik szakmacsoportokat ismernek. Mert az mindenféleképpen anakronizmus, hogy a friss oklevelével nem tud mit kezdeni a szakmunkás a gyárban. Az Izzóban már régen kitalálták, hogy évekig „pá- tyolgatják” az új szakembert, és ha már nyolcvan százalékot teljesít, annyi pénzt kap, mintha száz százalékot ért volna el. Persze, kell a „betanulási idő” — de meddig? Vagy minek mondjuk azt. hogy kész szakembereket bocsátanak ki a tanintézetek? Nem az iskolaigazgatók és a tanárok tehetnek arról, hogy olyan a tanterv, amilyen. Nem a városi osztályok gondolták el. hogy átvegyék az összes középfokú iskola irányítását, csak éppen jó ..eljáróként”, mert itt aztán legfeljebb abban dönthetnek, ki legyen az igazgató, felvegyék-e X-et. vagy Y-t a tantestület tagjai közé, de hogy milyen legyen a tartalmi munka, az új oktatási központot mikorra építtessék me'g — ez már nem rájuk tartozik. Azaz: a probléma itt bukik elő és ott döntenek benne. És mondjuk — önállóság. Ha meggondoljuk, tele vagyunk mindenfelé ezekkel a fából készült vaskarikákkal. Ahogy a szakmunkásképzésben is. De ha valahol el akarnak számoltatni bennünket. olyan szép jelentéseket készítünk, hogy az összes területek valamennyi tagja megkönnyebbülten hajthatja álomra a fejét. Mert a jelentésnek is igaza . van, hiszen minden feladattal iól el tud számolnj a hatóság. Ezt várják tőle, ez a tennivalója. Hogy mit mondanak az „öreg szakik”, és a vállalati igazgatók? Ja. ők. nem ismerik a tantervet. Az ő bajuk. lőre nem minden berendezés dolgozik a tervezett színvonalon. Hogy csak egy példát említsünk: ezekben a napokban a klinkerhűtőket kell a legtöbbet javítani, s úgy tűnik a szabályozó auto- matikák cseréjére is szükség lesz. Mit tehetnek a javító brigádok, a karbantartó műhely kommunistái? Már az első felszólaló azt mondta: a termelés és az üzemfenntartás között jobb kapcsolatnak kell kialakulnia, segíteniük kell egymás munkáját az ott dolgozóknak. Nem lehet egy-egy hiba fölött így vélekedni: valaki nem figyelt. Valaki nem tudja, mit kell kijavítani. Személyes felelősséget vállaljanak mindany- nvian saját munkájukért, s ebben a felelősségvállalásban a kommunisták példa- mutatása nyilvánvaló követelmény. Igaz. azt is érdehies meghallgatni. amikor ők kérik számon a személyes felelősséget. A jelenlévő negyven oárttag közül kilencen szólaltak fel. s szinte mindegyikük ezt fogalmazta meg mondanivalójában. Hogyan teljesítjük a tervet jövőre, ha ilyen gyenge lesz a tar- talékalkatrész-ellátás ? — hangzott el az egyik művezető kérdése. A munkásbuszéi: prözffl a helybelieket más ess*: -egy ftwaseaza feh* Nem hízelegtek a népi ellenőrök a Hatvani Cukorgyár, illetve Konzervgyár illetékeseinek, amikor összeállították az energiaésszerűsítési vizsgálataik összefoglaló jelentését. A jegyzőkönyvben például ilyen mondatok olvashatók : „A kialakított, úgynevezett kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésben rejlő energiagazdálkodási lehetőségeket sem használják ki megfelelően.” „A Cukoripari Tröszthöz benyújtott energiaracionalizáló hitelpályázatok állásáról a cukorgyárak megfelelő információt nem kaptak.” „A Konzervgyár — (az energiaveszteséget csökkentő) — visszatérő gőzt nem igényli.” „A helyiségekben előírt hőfok feltüntetésére a Konzervgyárban hőmérővel felszerelt táblák készültek, azonban a vizsgálat során a művezetői irodában tárolták az összes táblát.” „A kazánház dolgozói a kazánok hatásfokára vannak premizálva, a kazánokon viszont ezek mérésére alkalmas műszerek nincsenek.” <r A népi ellenőrök szokatlanul kemény hangvétele ezúttal is indokolt. Ilyen mértékű mulasztások, figyelmetlenségek ugyan még egy akkora yzemben sem jelentenek észrevehető költségnövekedést, mint a Finomszerel- vénygyár, abban a két üzemben viszont, ahol évente csak fűtőolajból 26 ezer tonna fogy, minden megnyerhető tizedszázalék tartálykocsikban számítható megtakarítás'! Olyan megtakarítás, amely ma beruházással felérő hatású. Ezért kerestük meg a vizsgálat után fél évvel a két testvérüzem főenergetikusát, hogy beszámolhassunk azóta tett intézkedéseikről. A konzervgyárat Takács Pál, a cukorgyárat Boros Gábor főenergetikusok képviselték. A retúrgőz visszatér — A vizsgálat legkritikusabb pontja volt, hogy a házi villamos erőmű hűtővizének hőtartalmát, illetve elvett gőzét — az úgynevezett retúrgőzt — a konzervgyár nem igényli, ezért csökkentett mértékben hasznosítják. gyárba, hajnalonként úgy utaznak, mint a heringek. Tehergépkocsik, rakodók állnak az udvaron elhagyatva, üzemképtelenül, egyikből a másikba lopkodják át a használható alkatrészeket. Ki vállal mindezekért felelősséget? , A nyílt vitában egymásnak is elmondták, kinek, mi a tennivalója; a politikai . vitakörök látogatásától a műhelyek tisztaságáig mindenről. Amit a krónikásnak feltétlenül, tovább kell adni az elhangzottakból, az a község jövőjére vonatkozik. Elmondták. hogy egymás után szűnik meg étterem, presz- szó, ahogy az építők elvonultak, s lassan az ellátás is a beruházás előtti időszak színvonala alá süllyed. Pedig azért valami mégis csak változott itt az elmúlt esztendőkben ... Nagy súlya van a gyárban a karbantartó műhelynek, s nagy a súlya az alapszervezetek között is az itteninek, hiszen a párttagok jó része régi, gyakorlott szakember. Természetesen ez felelősséget jelent, s a felelősség tudata érződött is a taggyűlésen. Munkájukra, helytállásukra számítani lehet, véleményükre oda kell figyelői. “ . «L S.) Miért? B. G.: — Valóban a miérttel kell kezdeni, nem a minősítéssel. Mert tíz éve tényleg sokkal több retúrgőzt adtunk a konzervgyárnak, mint most. De még az elmúlt kampányban is ezt műszaki okok tették lehetetlenné. A konzervgyár 1976-os, kétszáz- millió forintos rekonstrukciója például a vártnál is jobb eredményeket hozott, így például a terv 85 tonna/ óra gőzigénye a valóságban csak 55 lett — amiért már nem gazdaságos a turbinát üzemeltetni. Amellett a retúrgőz hőfoka nem lehet pontos'. Emiatt többször is oda- kozmált a paradicsom; több volt a termeléskiesés kára, mint az energiamegtakarítás haszna. Arról nem is beszélve, hogy a paradicsom párájának visszavezetése fertőzte az abszolút tiszta kazán tápvizet. T. P.: — Mi is láttuk, hogy ennek ellenére ki kell használni a retúrgőzben rejlő lehetőségeket. Már 1979-ben — a vizsgálat előtt — megkezdődtek a műszaki intézkedések. Ezt a kampányt pedig a tavalyi 1800 tonna retúrgőz- felhasználással szemben várhatóan már 6100 tonnás eredménnyel zárjuk! A januárban, a vizsgálat előtt aláírt szerződés szerint! Mert a műszaki megoldások már annyira megbízhatóak, hogy szerződni is lehetett rájuk: 35 tonna órás gőzigény fölött mindig fogadjuk a retúrgőzt. Azt is el kell mondanom, hogy a paradicsomgőz okozta nehézségek a szocialista brigádok fantáziáját is megmozgatták. Ha kazántápvíznek nem jó, akkor a tartálykocsik kimosására alkalmazzák az újítók — és sorolhatnám az apró ötletek seregét, amelyek az energiamegtakarítás mellett a munka könnyítését is célozták. — Azt is kifogásolta a vizsgálat, hogy a hiányos műszerezettség miatt illuzórikus a részfolyamatok elemzése. T. P.; — A leginkább energiaigényes paradicsomvonalat azóta teljesen a műszerek ellenőrzése alá helyeztük. Most minden fontosabb jellemző mérhető. A többi folyamat lépcsőzetes műszerezésére a tervek 1985- íg elkészültek. Sajnos, magyar műszerek e feladatpkra alig kaphatók, a valutahelyzet pedig közismerten nehéz. B. G.: — Felszereltük a legfontosabb műszereket. A hitelezett hitel — Mik a tapasztalatai az energiaracionalizálási állami hitelekkel kapcsolatban? B. G.: — Kilencmillió forintért kezdtük meg 1978-ban egy 1500 négyzetméteres eu- korlébesűrítő állomás építését — amint látja, már dolgozik. A tervezéssel egyidőOktóberben változatlanul élénk volt, 12 százalékkal növekedett külföldi idegen- forgalmunk, amely ennek ellenére az év tíz hónapjában 98, százalékkal elmaradt a múlt év azonos időszakától — állapította meg az Országos Idegenforgalmi Hivatal most közre adott tájékoztatóig. Januártól októberig 12,6 millió külföldi vendég járt hazánkban, s bár szám szerint kevesebben jöttek, ösz- szegében többet tartózkodtak nálunk a tavalyinál. A szocialista országokból 9.5 millió vendég érkezett, megközelítően annyi, mint a múlt évben. Ezen belül a turisták és a kirándulók száma, tartózkodási ideje emelkedett, a hazánkon átutazó viszont kevesebb volt. Jugoszláviából 1,40 millió turista járt hazánkban. A tőkés országokból 1,8 millió vendéget fogadtunk, 7 százalékkal kevesebbet a tavalyinál — az átutazók száma nem változott, a kirán- dwtóké és a te*:istáké csőkben dolgoztuk ki a hitelkérelmet is, amelyet többszöri átdolgozás után valamennyi illetékes fórum kedvezően bírált el. Végül — amikor már működött a beruházás — kaptunk egy egymondatos közlést: hitelkérelmünket elutasították. Hol, kik, miért? — ma sem tudni. A vállalat saját pénzét hitelezte a hitelre — odalett. Nem egyszeri eset; az utóbbi tíz évben ez volt a negyedik. Pedig nagyon sok szellemi munka van egy ilyen hitelkérelemben, és a hosszadalmas eljárás, a bizonytalan végeredmény még egy meghiúsuló beruházás kockázatát is magában rejti. Mert mit tehetünk, ha a megkezdett beruházásra a vállalatunknál nincs meg a kilencmillió másik fele is? T. P.: — Mi most készítjük elő az első ilyen hitel- kérelmünket — tapasztalatunk még nincs. — Hogyan állnak az idei energiamegtakarítási tervekkel? T. P.: — A tervezettnél két és félszer több borsót, és majdnem a tervnek megfelelő mennyiségű paradicsomot dolgoztunk fel az idén, a tavalyinál is kevesebb gőzzel. Ezzel az 1980-as megtakarítási tervünk már teljesült is. Amellett a már említett paradicsompára-hasz- nosítás vízmegtakarítást is eredményezett. B. G.: — A NEB vizsgálata nyomán kibővítettük idei tervünket — noha ez csak papírmunka, mert abban, hogy száz kilogramm répa feldolgozásához a tavalyi 53- mal szemben az idén 48 kilogramm gőzt használunk fel —, megtakarítva ezer tonna olajat —, egy sor műszaki intézkedés már eleve „benne van”. Most ezeket az intézkedéseket is részletesen leírtuk —, de ha a terv előreláthatóan teljesül is, az nem a leírás eredménye lesz. — Apró tételnek tűnik s bevont hősugárzóké. B. G. — T. P.: — Az is: ha a rendelet megtiltja használatát, akkor is van olyan munkahelyünk, például a répamosó, amely másképpen nem tartható melegen. A rendelet adta lehetőséggel élve ezeken a munkahelyeken engedélyeztetjük a hatósággal a hősugárzók alkalmazását — a munkásokról ugyanis gondoskodnunk kell. — Hasznos volt a vizsgálat? B. G.: — Mindenképpen! Meggyorsított folyamatban levő intézkedéseket és keresztülhatolt a vállalati osztályhatárokon is, ami nekünk néha nehéz. Nem mindenhol értettem egyet viszont szemléletével. T. P.: — A jó sakkozó js elnézhet jó kombinációkat, örültem a vizsgálatnak. kent — ugyanakkor viszont tovább tartózkodtak hazánkban. Főleg az NSZK ból, Svájcból és a skandináv országokból érkezett turisták töltöttek több éjszakát nálunk, mint a múlt év azonos időszakában. A rubelelszámolású, 4,7 milliárd forintos idegenforgalmi bevételünk 2 százalékkal maradt alatta az előző évinek, a 31 milliárd forintos tőkés bevétel viszont 23 százalékkal magasabb annál. Tíz hónap alatt 4,4 millió magyar állampolgár — a tavalyinál 2 százalékkal több — utazott külföldre, 3,9 millióan, szocialista, több mint négyszázezren tőkés országokba. Idegenforgalmi devizakiadásunk 13 százalékkal növekedett. (MTI) 1989. december a„ peaíek G. Molnár Ferenc Beszámoló taggyűlésekről jelentjük Személyre szóló felelősséggel Kőhidi Imre Idegenforgalmi mérleg Drága az energia Teljes gőzzel a gőzért