Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

Érettségizett lesznek Majd négy esztendeje an* nak. hogy találkoztam ve. lük. Akkor — elsősként — kissé zavartan, félszegen vi­selkedtek. ám azt valameny- nyi riportalany hangsúlyoz­ta. hogy amikor a füzes­abonyi gimnázium és posta- forgalmi szakközépiskolá­ba jelentkezett, akkor nem­csak szakmát de hivatást is választott. Mindannyian kíváncsin né­zelődtek. ismerkedtek a te­lexgépekkel. amelyeknek legfeliet>b csak hírét hal­lották. s azt is örömmel új­ságolták: francia nyelvet is tanulnak majd. Az eltelt évek során elő­ny ükte változtak meg: ma­gabiztosabb. határozottabb fellépésűekké formálódtak, épp ezért, érdekelt az. hogy mi lett a sorsa az egykor dédelgetett álmaiknak. Kezdés, gondokkal Eperjesi László igazgató így emlékszik a hajdani rajt nehézségeire. — Mi nevelők örültünk az új lehetőségnek, akkor is, ha sejtettük: az indulás egyáltalán nem lesz könnyű. Harminchatan jelentkeztek, s Eperjesi László közepesnél gyengébb ké­pességű és tanulmányi ered­ményű nem került be. Ügy véltük; ez a gárda megbir­kózik majd a menet közben adódó buktatókkal. Lénye­gében ez is történt, hiszen mindössze ketten morzso­lódtak le, a többiek azon­ban kitartottak, s bizo­nyították szorgalommal tár­sult rátermettségüket. Saj­nos Szakoktatókat nem si­került mindjárt találnunk, ezért óraadókat hívtunk. Ma viszont már két főisko­lát végzett kartárs és egy tízéves gyakorlattal rendel-' kezö szakközépiskolai vég­zettségű kolléga tevékenyke­dik körünkben, egyébként ő is vállalkozott arra, hogy megszerezze a magasabb képzettséget. — Amiatt is sokat bosz- szankodtunk, hogy jórészt hiányozták az eredrtienyes munkálkodást segítő doxu- mentumok, pedig eppen ne­künk volt igen nagy szük­ségünk ezekre. Így aztán Miskolcra, illetve Debrecen­be jártunk tapasztalatcse­rékre, s úrrá lettünk az át­meneti jellegű bajokon, A tárgyi feltételeket tokozato- san megteremtettük, s nap­jainkban már zökke­nőmentesen dolgozhatunk. A gyakorlati oktatás is olajo- zott an halad: az egyes pos­tahivatalokkal jó kapcsola­tokét alakítottunk ki: gyere­keinket szívesen fogadják, nemcsak nyaranta. hanem évközben Is. Jó érzés tudni, hogy értékelik igyekeze­tüket, szorgalmukat. Merre tovább? Az érettségi előtt állókat persze nyár nem a múlt, ha­nem a jövő foglalkoztatja, s arra várnak, választ: hol és mivel fogadják majd őket. Jf8$Q, december 31,. szerda dériképpen jól jártam, htszén í egyszer én is eljutok — lég­ii alábbis turistaként — Fran- 1 ciaországba. ahol így köny- j nyebben feltalálom majd ma­gamat. A győri távközlési fő­iskolára pályázom, de a ma­gasabb szintű képzettséget is a szakma javára kama­toztatom. Juhász Margit — Lehetőségekben nincs hiány. Közkeletű kifejezés­sel szólva: .ablakos emberek­ké” válhatnak, vagyis pos­taforgalmi szerepkörben iga­zolhatják felkészültségül kel. hivatSsérzetüket. Azok sem csalódnak, akik nem szeretik az egyhelyhez kö­tődést: őket állandó helyet­tesítőként alkalmazzák, ha úgy kívánják: egy biztos: állás nélkül senki sem ma­rad. s a kezdő fizetés sem rossz. A havi 2000—2300 fo­rint sokkal többet ér, ha valaki a falujában munkál­kodhat, és szüleivel él ad­dig, amíg családot nem ala­pít. Azok, akik nálunk vé­geznek. hazamehetnek, s ott­hon kamatoztathatják tudá­sukat. Természetesen a fő­iskolák és egyetemek kapui is nyitva állnak a legjobbak előtt, különösképp, ha szak­mai téren szeretnének előbb­re jutni, S, ha már itt tar­tunk. akkor hadd jegyezzem meg: a harmincnégy tanuló­ból huszonhármán postások akm-nak lenni. Az1 hiszem, ez az arány meglehetősen kedvező. S miként vélekednek ők, akik fél esztendő múltán el­indulnak a nagybetűs élet­be? A mezőszemerei Juhász Margit másutt próbál érvé­nyesülni. — Ügy gondolom1. hogy tizennégy esztendősen az ember képtelen arra. hogy határozottan, minden körül­ményt mérlegelve döntsön. Én mindenképpen óvónő óhajtok lenni, akkor is ha a felvételi vizsgán kevesebb az esélyem, mint azoknak, akik általános gimnáziumi osztályba jártak. Papp Mónikának ma is az egykor választott hivatás az álma: — Az elmúlt négy év so­rán méginkább megszeret­Papp Mónika tem, el sem tudnék kép­zelni számomra más ke- nyérkereső elfoglaltságot, Érdekesnek találom az ál­landó helyet te,sséget. ha mó­dom lesz rá, akkor erre sza vazok, A teldebrőí Grúz Tamás se másította meg nézeteit: — Rendkívül hasznosnak tartottam az itt töltött éve1 két. Annak is örülök, hogy franciát tanulhattam, igaz, erre a hétköznapok során nem nagyon lesz szükségem, de magánemberként min-* Mit ígér a jövő? A fiatalok — s ez meg­nyugtató — megtalálják helyüket, s büszkék arra az útravalóra. amit az alma matertől kaptak. Mi lesz azonban az isko­lánál. fejlődik-e, terebélye- sedik-e az új profil? Az igazgató beosztottjai­nak álláspontját is tolmá­csolja : — Szerintünk az a jó, ha párhuzamosan fut egy álta­lános gimnáziumi és egy szakközépiskolai osztály. Ez a gyakorlatban bevált, épp Épül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színhcr Az óeszlendö utolsó nap .iaiban munkájuk félidejéhez értek a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház újjászü­letésében közreműködő épi- tőbrigádok. A Kommunális Beruházó Vállalat irányítá­sával 7 vállalat kollektívája veszi ki részét az intézménv teljes rekonstrukciójából. A Nyíregyházi Építő-Szerelő Vállalat dolgozói befejezték a színház fűtésének korsze­rűsítését. A következőkben elvégzik a nézőtéri ülések teljes cseréjét, elhelyezik a hangtechnikai vezetékeket, a nézőtér falába, maid teljes kárpitozást kap a lerem. Üj burkolatot kap a főbejárat, felújítják a tetőszerkezetet és új homlokzatot alakíta­nak ki. A színház rekonstrukció­jának első üteme 1981 júni­usában ér véget. Ezt köve­tően megkezdődhet az idő­közben megalakítandó ifjú színtársulat első próbája. Az építkezés azonban nem fe­jeződik be: a színház műkö­dése közben új próba- és kamaratermet. díszlet-. és kelléktárakat. műhelyeket, öltözőket és irodákat alakí­tanak majd ki a színház melletti új szárnyban. (MTI) £f»fccvgo ## A Fővárosi Operett Színházban bemutatták Seregi László rendezésében John Kander: „Chicago” c. musicaljét. Képünkön: Galambos Erzsi. (MTI Fotó: Horváth Éva felvétele — KS) Irodalmi presszó Gyurkovits Zsuzsa műsora Grúz Tamás ezért kár lenne eltérni tő­le. Egy gondunk azonban megoldásra vár. A sok ígé­ret ellenére sincs kollégiu­munk, pedig ha lenne, akkbr messzebbről is jönnének hoz­zánk diákok. Az albérlettől ugyanis majd mindenki hú­zódozik, mert igen drága, erről panaszkodnak —még­hozzá joggal — azok, akik ide kényszerülnek. Tudjuk: forintban most sehol sem bővelkednek, holott az igény­lők száma igen nagy. Re­méljük a mérlegelésnél sú­lyuknak megfelelően érté­kelik a mi érveinket is. Bízzunk benne, hogy így is történik... Pécsi István Az mindenképpen örömhír volt, hogy a Megyei Műve­lődési Köz.pont folytatni kí­vánja egy bevált rendez­vénysorozatát, azaz rende­zésében havonta egy-egv al­kalommal ismét neves mű­vészek adnak műsort az eg­ri Dobos cukrászdában. Nyi­tányként december 29-én es­te az a Gyurkovits Zsuzsa mutatkozott be. aki hat esz­tendővel ezelőtt kirobbanó sikert aratott Scserbakov Nem bánok semmit sem cí­mű darabjának főszerepé­ben. A tévé jóvoltából mil­liók ismerhették meg rend­kívüli művészi adottságait, így hát nem csoda, hogy a megyeszékhelyen „telt ház” előtt lépett pódiumra. A rajt sajnos nem volt zökkenőmentes. Ki ' tudja honnan, de előkerült egy jó szándékú fiatalember, aki kényszeredett és unalmas ri­portot (!) készített a vendég­gel. Többek között azt is megkérdezte tőle, hogy tu­lajdonképpen mi a sanzon, amire el is hangzott a bár­melyik lexikonban megtalál­ható, egyébként mindenki ál­tal ismert válasz, A Jászai- díjas színésznő nemcsak énekelt, hanem az általa előadott dalokat prózai be­tétekkel fűzte egy csokor­ba. Ebben bizony nem min­dig jeleskedett, épp ezért hasznos lett volna, ha a té­makörben jártas szakember fésüli át az anyagot. Nádas Gábor zeneszerzőben kitűnő partnerre lelt. a zongorakí- séret — akárcsak a dobos Szalag Péter produkciója — minden elismerést megérde­mel. A bosszúságokért azonban busásan kárpótolt bennünket ez a varázslat, amire .csak az igazán nagy művészek képesek. Nem véletlen, hogy 1974-ben — hosszas keres­gélés után — Gyurkovits Zsuzsát találták legméltóbb­nak Edith Piaf megjeleníté­sére. Megdöbbentő ez az al­kati hasonlóság Jl(és belső azonosulás, az átélés csodá­latra késztető ereje. Egyéni ízű, senki máséval össze nem téveszthető hangja majd úgy búg, jajdul. szárnyal, kesereg, vádol, mint a san­zonéneklés koronázatlan ki­rálynőjéé. Légkört teremt, elbűvöl, megbabonáz, rabul ejt. gúzsba köti.' s ha kell, irányítja a hallgatók érzel­meit. Lehet-e véletlen, hogy minden bemutatkozása: osz­tatlan elismerést arat? (p. i.) Fogadalmaim év végén Első fogadás. Jobbróóól! Tiszteee-legj! Huh. de csinos lány, rövid kabátkája alatt is látni fi­noman domborodó kebleit, s a szív alakú farmer vidáman ringatózik. De visszakapom a fejem, mert ap utca túlsó oldalán egy hosszú, szőke hajú hívja tekintetemet. Ke- • esésén lépked magas szárú csizmájában, szinte úszik a levegőben. Az arcát akarom látni; átvágok az autósor között, de ő már eltűnt... Még a tüneményre gondolok, amikor meleg, barna szem­pár kérdezi hirtelen: — Mit csinálsz le itt? Azt mondtad, a gyerekért mész a bölcs!be! Feleségem csöndben belém karol. Fogadom, hogy az új esz­tendőben nem tépek ki az ytcára. Második fogadás. Tétre tettem, nem befutóra. Legalábbis az első ötszáz fo­rintomat. Később rájöttem; a jól bevált módszert alkal­mazom; a befutóra oda-visz - sza játszottam. S mindaddig sikerem is volt, amíg régi jó öreg paripám, a Búsongó nem indult. Mert rá. kérem, bátran lehet számítani, föl­tettem fizetésem maradékát, s izgatottan vártam. De az az őrült Dankó, a hajtója agyon akarta hajszolni sze­gény lovamat. Hát persze, hogy az első kör után kifá­radt a pária. így egész hónapon át köl­csönből éltem. Most pedig fogadom, hogy többet ki nem teszem a lá­bam az ügetöpályára. A galopp sokkal szebb. Harmadik fogadás. Ezt a fogadalmat tulaj­donképpen nem is én tettem. Rákényszerftettek. Igazán nem szenvedélyem a kártya, s az a pár ezer fo­rintos heti veszteség nem is zavart különösképpen, de hát a megszokott társaság, a kellemes hétfői hangulatok, a kvaterkázás — már szoká­saimmá lettek. S ezeknek — köztudottan — rabja az em­ber. A kis társaság többi tagja is fogoly. Hat hónapot kap­tunk tiltott szerencsejátékért. Mert nagy volt a tét. A rácsok mögött megfo­gadtatták velem, hogy nem hagyom magam rábeszélni a többiektől, s ezután nem tarokkozom. Úgyis mindig elfogják a skizemet. — Na, látja — mondta börtönöröm, s kért még egy lapot. Csak tizenkilence volt. Nekem húsz. öt szál cigarettát nyertem. Negyedik fogadás. Kollégám egy bús őszi — fizetés előtti — napon elha­tározta. hogy kiszámolja: mennyi pénzt költött életé­ben italra. Nem mintha ez könnyített volna lelkén, de — mondta — jó azt tudni. Nekibuzdultam én is. Ha naponta ennyi, akkor heten­te, évente, az annyi mint át­lagban ... Szóval nagy ösz- szeg. Mit is kerteljek: elkese­redtem. Ha azt a pénzt más­ra, értelmes, kézzelfogható dolgokra költöttem volna, mondjuk új porszívóra, spric­celő vasalóra, narancssárga autóhuzatra, szóval, akkor nyilván boldogabb ember lennék. Fogadom tehát, a jövőben nem számolok. Ötödik fogadás. Fogadásra voltam hivata­los. Álltunk a hidegtálas asz­talok körül, fél szemünk meg az italospult körül ácsingózott. Az előadó még részletesen taglalta, méltatta, amikor többen is rágyújtot­tak. Micsoda illetlenség! De hát ha másnak szabad: zse­bembe nyúltam cigarettáért. Ilyenkor egy-két slukk na­gyon jót tesz az idegesség, az unalom, az éhség ellen. Perceken belül vágni lehe­tett a füstöt. Az előadót ki­véve mindenki fújta. Pedig az összes dohányos tudja, hogy káros, hogy rákkeltő, hogy egészségtelen. Termé­szetesen én is. Fogadom. hogy ezentúl nem járok fogadásokra, s szilveszterkor elnyomom az utolsó csikkét. Éjfél múlik egy perccel, amikor kijelen­tem -.jövőre leszokom. Halódik fogadás. A káros szenvedélyek — családok szétzilálójának, az ember megalázásának — leg- főbbikével. a munkával is el kell számoljak. Év végi értékelések, jövőbeni tervek. Elhatároztam azonban, most szakítok a hagyomá­nyokkal. A munkáról egy szét. sem ejtek szilveszter­kor. Jól akarom magam érezni. S ha belebetesszem is, csak szórakozni fogok. Ám jön majd a doki. s a kórra munkaterápiát ajánl. Fogadom, hogy e napon rá se hallgatok, Hetedik fogadás. A hetedik főbűn: fogadko­zásaink. Fogadom tehát, hogy soha többet nem fogadok. Tó7sa Péter /

Next

/
Thumbnails
Contents